Népújság, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-10 / 34. szám
Egy házaspár a „végekről” Mire képes két pedagógus? Nem a palórus dialektus lepett meg Szetíerkénypusz- tán, hanem a felvilágosítás — Ne menjen a klub- könyvtárba, bérbeodták. Otí készülnek az egri új burkom- binát bútorai. Az asszony mintha élvezné megrökönyödésem. — Hol működik akkor a színjátszó kór? — kérdem* most már bizonytalankodva. — Megy minden a rendjén, úgy, ahogy szokott — büszkélkedik. Mintha ráéreane kétkedésemre: — A foglalkozásokat az Iskolában, tartjuk. Nemcsak színjátszó körünk van, irodalmi színpad, női és férfikórus, tánccsoport és eitern- zenekar is működik. Nem, újság ez már, hat éve kezdődött; a Bessenyei tanítóék szerveztek mindent. Csinnadratta nélkül is Néhány hete. hogy a szín- játszó csoportról hallottam. Érdekelt, hogy miképp lehet egy kis településen. — ahol mindössze 329 ember él — életképes csoportot létrehozni, működtetni, hiszen a nagyobb településeken is komoly gondot jelent a szervezés. Most meg kiderült, hogy valóságos kulturális reneszánsz kezdődött itt hat éve, s tart még ma is. A Bessenyei házaspár mindezt természetesnek tartja, mindketten csodálkoznak meglepetésemen. A férj egykori néptanítói fogadalmát idézi, az asszony a sárospataki diákévek hangulatát eleveníti fel. Egy kötetet nyújt felém, verseinek gyűjteményét. Majd könyvtárukat mutatják, ahonnan nem hiányzik egyetlen nélkülözhetetlen szakkönyv sem. Beszélgetés közben a családi alkotóműhely meghitt hangulatát érzem. — Borsodból kerültünk ide. Sosem tudtunk zárt falak közt csak önmagunknak élni. Mindig kétkedéssel fogadtuk azokat, akik a népművelés hagyományos formáinak alkonyáról beszéltek. Mihelyt idekerültünk Szederkénypusztára, hozzákezdünk a szervezéshez, jólesett, hogy nem maradtunk magunkra. Mind több ember segített, mind többen látogatták rendezvényeinket. A palócnapon 250-en képviseltük a községet, csak a betegek és a túl idős emberek maradtak otthon. S milyen kedvvel folyt a felkészülés! A tsz-elnök szólóénekes A lelkesedés eredményeket produkált, A palócnapi 1000 tagú kórusba Szederkénypuszta harminc énekest delegált. Ugyanakkor Pétervá- sáráról csak huszonkettőn énekeltek. Előkerülnek az oklevelek, a díszes jutalomserlegek. Két év előttről egy bronz oklevél a kórus sikeres szerepléséért, aztán a második helyezés a kisközségek kategóriájában. Ennek pár hónap múlva épp egy éve lesz. A színjátszóknak, az irodalmi színpad tagjainak sem kell szerénykedniük. A lelkes gárda nemcsak a községben produkál, hanem egész estét betöltő műsorokkal tájolnak. Mint kiderül — s ez is kellemes meglepetés — anyagi gondokkal sem kell birkózniuk. Rendszeresen támogatja őket a pétervásári ÁFÉSZ, a helyi termelőszövetkezet, s nem is olyan bagatell ösz- szegekkel. £ 'Jiímm, v-mta. Ptímm- ÜL, /szerda l . — Hogy sikerült megmozgatni az embereket? — A községi vezetők segítségét kértük. Nem volt túl nehéz a meggyőzés, csak szólni kelletf;. Nemcsak segítséget adtak, nemcsak embereket szerveztek, hanem maguk is aktív csoporttagok; lettek. A férfikórus szólóénekese a termelőszövetkezet elnöke. — Mikor tudnak próbákat tartani, hiszen az embereket leköti, a mindennapi munka, este meg ott a te!e- ví zip, — Télen megy a rendes időben, nyáron valamivel nehezebb. Olyankor este fél kilenckor kezdünk, s próbálunk tizenegy óráig. Eleinte — erről már a községbeliek beszéltek — vonakodtak az emberek. Egyre morfondíroztak: — Tanító bácsi! Ötvenöt éves fejjel legyek bohóc! Ám a biztató, a meggyőző szó használt, az első próbák, az első sikerek mágnesként vonzották a falusiakat, s öt- venen felüli emberek jelentkeztek a kórusba, a tánccsoportba, a citerr,zenekarba. Igény és ügyesség A Bessenyei házaspár dolgozott, hírverés, csinnadratta nélkül. Régi műsoraik rendezői példányát lapozgatom. Mind saját összeállítás, kettejük munkája, jól szerkesztett, nyers progpagandaíztől mentes alkotások. — Az emberek igényesek; minden második házban van televízió. Egy-egy ilyen ösz- szeállítássa! mi is vizsgázunk, akármihez már nem kezdenek még Szederkény- pusztán sem — érveinek meggyőzően. — Halottam, hogy a mozit is a klubkönyvtár tartja fenn. — Évek óta. Ha nem tettük volna ezt, ha nem vállaltuk volna a rizikót, akkor a moziüzemi vállalat megszüntette volna. Ezt magyaráztuk a fiataloknak, időseknek egyaránt. Eddig sikerült, sosem volt deficit. Persze, ügyeskedni is kell elsősorban a televíziós műsorokhoz kell igazodni. Így aztán a kezdési időpontot módosítjuk. Az érdeklődők addig a televíziót is nézhetik a klub- könyvtárban. Tervekben sincs hiány. — Szeretnénk sikeresen szerepelni a Szóljatok, szép szavak megyei vetélkedőjén. S van még egy dédelgetett álom: művészi torna- csoportot szervezni itt, Szeder ké nypusztán. Két ember reneszánszt teremtett, jó szervezőkészséggel, igényességgel. S ehhez még egy lényege» dolgot hozzá kell fűzni; a nemzet napszámosainak áldozatkészségével, Díjazást ugyanis csak az irodalmi színpad működtetéséért kapnak. A feleség; s mindössze havi kétszáz forintot A többit lelkesedésbe, igazi népművelői indulattól sarkallva tették, teszik. Pécsi István Olykor az iskolákban hangzik el a címben szereplő kérdés. A tanító, a tanár teszi fel, miközben kutató tekintettel pásztázza az osztályt. A diákok ilyenkor — örök szabály — néma hallgatásba burkolózva, ártatlan tekintettel nézek a semmibe. Ki súgott? — kérdezik az emberek a vasárnap esti Kicsoda? Micsoda? után. A kérdés hozzám is eljutott. Egy ideig álltam a kutató tekinteteket, de most már nem bírom tovább, beismerő vallomást teszek. Én súgtam! Igen, én súgtam, de kérem, vegyék figyelembe cselekedtem indítékait. Ülök a tévé előtt, s izgalommal várom, hogy a képernyő egészét betöltő, kedves arcú, bájos kislány kimondKi súgott? ja végre híres öttusázónk nevét. S ekkor elhangzik a felelet: valami Bartos. Néma csend. Látom, hogy a játékvezető bizonytalan, nem mond se igent, se nemet, helyette a zsűrinek passzolja a válaszadás jogát. S ott áll, illetve ül előttem a háromtagú zsűri, s látom rajtuk, hogy gondolkoznak, mérlegelnek, hogyan is értékeljék a diáklány válaszát. Röpke pillanat volt az egész, de láttam az arcukon, hogy sok minden megfordulhatott gondolatukban. Hogy a versenyző nő — ez feltétlenül —, s talán még az is, hogy mostanában sok szó esik a nők helyzetéről, arról, hogy wssssssssszrsssssssfffSMZssmsssssswrssjmrmmrM II. Házuk nem túlságosan nagy, de kényelmes, gazdagon berendezett, körös-körül mindenütt a mexikóiak kedvenc kerti — s kaput borító virága, a csodálatos lilaságú bougainvilia virít a november eleji napsütésben. A helyiek azonban dideregnek reggelente, a kényesebbek felöltőt is vesznek. Már nem a kedves, spanyolos udvaron, a patioban reg,géli znek, hanem az ehhez csatlakozó üveges verandán. A terjedelmes nappali minden sarkát külön kell felfedeznem. A belső falépcső mentén öt kitűnő Pi- casso-metszet, a mester legjobb éveiből, s Tamayo-ké- pek a falon, a szekrényen — látszólag csak úgy véletlenül odarakva — az a bizonyos .prekoiumbián”, vagyis a spanyol idők előtti korszakból származó gyűjtemény, mely egyetlen mexikói otthonból sem hiányozhat. Ki- sebb-nagyobb agyagfigurák, a sokféle rélegezésű ősi indián művészet szobrai, kerámiai, a maguk nehezen meghatározó kronológiájával. (A múzeumokban a maya-aranykorból maradt egyes tárgyakon ilyen dátumok olvashatók: készült i. u. 300—900 között). A mexikói ház beosztása is hagyományhű, mintha a három évszázad óta uralkodó koloniális életformát tükrözné, mely alatt az országban nem volt sem háború, sem polgárháború. A házak nagyságát csakis a há- tósaotoák ssásma feartarozza A Filharmónia egri Wagner-estjéről Az Országos Filharmónia februári terve szerint került sor hétfőn este az egri Gárdonyi Géza Színházban a Wagner-estre. Érdekes meg- emlitenünk, hogy a közönség ez. alkalommal tanúsított a legmérsékeltebb érdeklődést az egyébként nagy rokon- szenwel kísért hangverseny- sorozat iránt. Ennék a hűvösebb fogadtatásnak nyilván több oka van. Mindenekelőtt talán az, hogy a közönség a pódiumon nehezen tudja elképzelni a színpadi hatásokat nélkülöző operarészietéknél azt az egészet. amelyből a hősök egy- egy áriára kilépnek: mire a dallamok beleringatnák a hallgatóságot áss opera világába, máris vége a hatásnak és ocsúdni kell. Még fokozottabban áll ez a Wagner- operákra. Wagner nem a nekünk megszokott operai hősöket állítja elénk. Nem Verdi, vagy Bizet embered lépnek itt színpadra, kerek áriákkal, hatásos belépőkkel és vallomásokkal, hanem a mitológia alakjai félig már istenek, akik a fenségesség és titokzatosság levegőjét árasztják maguk körül. Északi levegő ez, jó adag misztikummal és bizony a fénynek néha nagy megerőltetésébe kerül, hogy áttörjön itt a. korokon és legendák szőtte félhomályon. Wagner nem kényezteti el az énekeseket, nem ad nekik társadalmi segítségre van szükség, manapság erről beszélnek az ország vezetői, erről írnak hosszú cikkeket az újságok és ... szóval a zsűrinek is meg kell tennie a magáét Megtette. Adott még egy lehetőséget a kedves versenyzőnek. És ekkor elfogott a félelem. Attól tartottam, hogy a kedves versenyző újfent nem fogja eltalálni és súgtam; Balczó. Most, miután mindent töredelmesen bevallottam, szeretném megjegyezni, hogy igy utólag bárhogyan is számít- gatom, az én súgásom nem hallatszott olyan messzire ... De hát akkor kezdhetem elölről: ki súgott? Mindegy. Majd kibarkoch- bázom~w (márkusz) sok lehetőséget az öncélú csillogásra: kemény fegyelemmel állítja csatasorba őket, hogy alárendeltségükben maradéktalanul a drámai feszültség, a zene rendelkezésére álljanak: egy-egy hangot jelentenek, csak egy- egy motívumot, hogy a drámát diadalra vigyék. Ezt a Wagnert kapta az egri közönség azokban az operáiban, amelyek még leginkább alkalmasak arra, hogy pódiumon megszólaljanak és hatásosak legyenek azok a részi ételi, amelyeket a rendezői szándék hangversenykeretbe állít A Budapesti Postások Oberfrank Gézának, az Operaház karmesterének remek és dinamikus vezénylése mellett a Bolygó hollandi, a Tannhäuser, a Lohengrin és a Nürnbergi mesterdalnokok muzsikájának megszólaltatásáért valóban megérdemelten kaptak tapsot. Különösen a Mesterdalnokok előjátékának befejezéséül történő megszólaltatásáért. Nem tudni, talán, ha ez a szám hangzik el elsőként az esten, bizonyára más hangulat kerekedik a közönségben is. Dunszt Mária a Csarnok- áriát, Erzsébet imáját énekelte a Tannhauserből és Elza álmát a LohengrinbőL A wagneri sejtelmességet éc mitoszteremtést jól érzékeltette és fellépésével atmoszférát teremtett. Radnay György elsősorban a két Sachs-monológgal aratott, sikert. A dal az esthajnalcsillaghoz lírája kevésbé fogott meg bennünket, mint az a bölcselkedés, amely a két monológból áradt. Rozsos István két hálás feladatot oldott meg ez alkalomból: a Grál-elbeszélést adta elő a Lohengrinből és Walter áriáját a Mesterdalnokokból. A közönség reagálása feltétlenül megkérdőjelezi, hogy az Országos Filharmóniának kell-e mindenáron törekednie operák ilyen kivonatos, vagy akár koresztmetszetszerű bemutatására is — vidéken, a színpadi környezet jelenléte nélkül. Mégiscsak fontos, hogy a közönség ne kóstolót kapjon a műfajokból, hanem élményt egy-egy mű teljes megismerése birtokában. Ennek a hangversenynek a hangulata bizonyíték a zenekari muzsika pódiumelsőbbsége mellett A zenetörténeti bevezetőt — mint mindig — most is értékesen hasznosította Pán- di Mariann. (farkas) Szépek vagyunk...2, meg. Természetes, hogy nappali, ebédlő stb. csatlakozik hozzá. Mivel Mexikóban általában ritkán kell fűteni, az egyszerűbb lakásokban nincs is fűtőberendezés. 2. Közfelfogás szerint annak, aki a tengerentúlról repülőgépen érkezett Mexikóba, ajánlatos két-három napig önkéntes házi őrizetben maradnia, míg szervezete meg nem szokja a mintegy 2200 méteres tengerszint fölötti magasságot, s kiheveri azt az idokülönbséget, mely körülbelül nyolc óra Európa és Közép-Amerika között. Azt mondják, az első napokban a távoli utast szorongás fogja el, légszomja támad, esetleg szédül. Mindebből — szerencsére — semmit sem éreztem. Az is nagyszerű élményt jelentett, hogy érkezésünkkor meghosszabbodott, illetve visszatért számomra — a nyár. Júniusi idő volt, délben 24—26 fok. Ottlétem alatt egyszer sem kellett felöltőt viselnem. A mexikóiak általában hajadonfőit járnak, Yukatanban — ezt mondták —, valamelyes osztálykülönbség is érezhető e téren: az indiánok, de az „egyszerűbbek” is mindig kalapot hordanak, rendesen széles karimájú szép szalma- kalapokat; „úriember” viszont nem fedi be a fejét. Hacsak nem a két-három esős hónap alatt, amikor szinte klimatikus pontossággal hull az eső. rendszerint koca délután, Néhány órai alvás után a belső feszültség fokozódott; a szép ünnep-délelőttön nyomban látni kívántam valamit Mexikóból. A fővárost a XIV. században első azték uralkodói egy hatalmas tó lagúnái közé építették, gátrendszerrel, töltésekkel védték, s ellátását, a katonaság mozgását a vízi utak tették könnyűvé. A XVI. század elejére már fejlett, urbánus élet zajlott itt, melyről Mexikó meghódítója, Cortés rendkívül érdekes, színes képet ád V. Károlyhoz írt jelentésében, de talán még plasztikusakban ábrázolja Cortés egykori hadnagya, Bernal Diaz, világhírű „Valóságon alapuló Krónikájában”. Hogy mennyi lakosa lehetett Tenochtitián-Mexi- kónak 1519-ben, amikor Cor- tés először vonult be a városba — november 8-án — a maga ötszáz spanypljával, tizenhat lovával, s tíz ágyújával: inkább csak sejteni lehet. A források százezer és félmillió között becsülik a lakosságot, melynek csakhamar meg kellett ismernie az európai hadviselés minden szörnyűségét. A „szomorú éjszakán” Mexikóból kivert spanyolok visszatértek, s több hónapos ostrommal tervszerűen leromboltak minden kőépítményt, omladé- kuklcal töltötték ki a csatornákat. Ugyanakkor megkezdték és végre is hajtottál?: a tó lecsapolását. Amikor az utolsó azték császárt elfogták a tavon, menekülés köze bem, véget is ért az ostrom; egyúttal az önálló azték Imperium is. Holttestek ezrei hevertek temetetlenül, járványok pusztítottak, már nem volt sem élelem, sem ivóvíz. Cortésnek először saját indián szövetségeseit kellett megzaboláznia, akik most szörnyű bosszút álltak az aztékokon, korábbi elnyomatásukért. Majd a győztes vezér hozzákezdett — valóban urbánus körültekintéssel — a rekonstrukcióhoz. Ennek sajnos, áldozatul estek az in-j dián főváros kultikus épület tei: ezeknek helyén emelték a székesegyházat, s azzjfl szemben a kormányzói palotát. A palota homlokzata 299 méter hosszú, belseje szinte) egész város, itt van a köztáiy saság elnökének hivatala. Látogatásom alkalmával 4 palotában rendkívüli élénké ség uralkodott, ez egyben a mexikói politikai élet nagy; változásának jele is volt Az elnököt hat évre választják; a rendszer „prezidenciális”, azaz az elnöknek széles hatásköre van, de tudja: hat év múlva le kell lépnie a közélet porondjáról, nem választható meg újra, nem tölthet be semmiféle állami funkciót, csak tetemes nyugdíjat kap. Amikor utódától kézfogással elbúcsúzik, már nem ül be többé állami kocsiba. S az elnökkel együtt le kell mondaniuk mindazoknak a vezető funkcionáriusoknak is, akiket az elnök nevezett ki. (folytat,
