Népújság, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-09 / 33. szám

Héttő esti külpolitikai kommentárunk Invázió Laosz ellen Gierek beszéde a LEMP KB ülésén Feloldottuk a társadalmi feszültséget WASHINGTONBAN újabb botrány robbant ki Amiatt, hogy lehallgatják a szenátorok telefonbeszélge­téseit. Komoly esély van arra, hogy azok akik mosta­nában ezzel az illusztris tevékenységgel foglalkoznak, meglehetősen heves mondatokat továbbíthatnak főnö­keiknek. A Feliér Ház és a Pentagon ugyanis — Indokí- nával kapcsolatban immár nagyon sokadszor — ismét kész helyzet elé állította az amerikai törvényhozást: egyértelmű, deklarált agressziót követett ti. Laosz ellen. Ezt az alapvető tényt nem homályosítják el a wa­shingtoni—saigoná propagandagépezet által hangoztatott szólamok, amely szerint nincs és a jövőben sem lesz szó amerikai szárazföldi csapatok laoszi benyomulása - ról, valamint, hogy a saígoni rezsim egységeinek táma­dása „időben és térben korlátozott”. I Ennél is vérlézítóbb Tliieu dél-vietnami elnöknek az a kijelentése, hogy reasimje „tiszteletiben tartja Laosz függetlenségét, semlegességét és szuverenitását”. A poli­tika történetében mindig is elhangzottak groteszk, oly­kor a tragikomikum határát súroló nyilatkozatok. De a bábrezsim vezetőjének a Laosz szuverén!tásának tiszte­letben tartásáról szóló manifesztuma az agresszió pilla­natában — ez még a legdnikusabb nyugati kommentá­toroknak is sok. A LEMP Központi Bizott­ságának VIII. plénumán va­sárnap kétórás beszédet mon­dott Edward Gierek, a KB első titkára. A többi között hangoztatta: 1970. december 20-án, a Központi Bizottság VII. plé­numán fontos politikai vál­tozásokat hajtottunk végre. A változásokat akkor nehéz helyzetben, az ország sorsa és a szocializmus ügye iránti legnagyobb felelősségérzettel valósították meg. Ily módon véget vetettünk a tragikus tenger melléki események­nek, amelyek mélyen meg­rázták a pártot, az egész tár­sadalmat. Megállítottuk az események veszélyes mene­tét. Feloldottuk a társadal­mi feszültséget, amely kiszá­míthatatlan következmé­nyekkel fenyegetett. politikai bizottság egészével folytatott tanácskozás, sőt a központi bizottságnak —, amely december 14-én éppen ülésezett — a teng«* melléki eseményekről való tájékoz­tatása nélkül hozták meg. A helyzet drámai volta abban van, hogy olyan érté­kelést erőltettek, amely sze­rint az események ellenfor­radalmi jellegűek. Ennek az álláspontnak az, elfogadása nemcsak téves, hanem követ­kezményeiben katasztrofális is lett volna. A HIVATALOS bevonulási parancsot a hivatalos közlemény szerint Thieu adta ki Ez természetesen merő formalizmus, a nemzetközi közvélemény szellemi szín­vonalát durván lebecsülő álcázási kísérlet. Ilyen hord­erejű elhatározásokat semmiképpen nem hozhatnak a saigoni elnöki palotában, esze egyetlen hely alkalmas, vagy tizenhatezer kilométerrel távolabb: a washingtoni Fehér Ház. Részletkérdésekben talán Thieu is adhat utasításokat. De ilyen világpolitikai mércével mérve is súlyos döntések esetén a dél-vietnami rezsim első em­bere legfeljebb továbbíthatja azt a parancsot, amelyet Ő maga is kapott) A események fényében «»ónnal érthetővé válik, miért találkozott Thieu többször is Bunker amerikai nagykövettel és miért született amerikai áriás gépekből álló légihíd a főváros térsége és a laoszi határ között Mi van a washingtoni döntés mögött? 1. Vietnamot egyértelműen Amerikának engedelmeskedő rezsimekkel körülvenni és Szihamuk megdöntés* után Kambodzsáról Laoszira eszkalálni az erre irányuló erőfeszítéseket 2. A saigoni rezsim csapatait az eddiginél jobban felhasznál­ni és ezzel csökkenteni az amerikai emberveszteségeket IVEM TUDNI, mit hoz a közeljövő Indokínában, Egyelőre csak annyi biztos, hogy az az amerikai elnök, aki a béke ígéretével választatta meg magát, az eddigi­nél is nagyobb területeket borit lángtengerbe. A decemberi események közvetlen oka a december 12-én végrehajtott - élelmi­szerár-emelés volt. A robba­násra a tenger melléki váro­sokban került sor. A munkás tiltakozás, amely a későbbi szakaszban a tragikus ese­ményekké fejlődött a Gdans­ki Hajógyárban kezdődött és elsősorban a hajógyárra vo­natkozott A hajógyári mun­kások fellépése Gdanskban — csakúgy, mint a többi ten­ger melléki városban — kez­detben nyugodt jellegű volt Nem kezdtek azonban őszin­te megbeszélést a munkások­kal, nem tettek elegendő erő­feszítést a feszültség feloldá­sára. Ennek következtében az események kikerültek az ut­cára. Az utcákon pedig gyorsan ösztönössé váltak, amit a munkástüntetés részt­vevői nem akartak, de nem tudtak úrrá lenni a helyze­ten. A tüntetési hullámra ki­tódultak az utcára a társa­dalomellenes elemek is, akik pusztítottak és általános fosztogatást folytattak. Ké­sőbb maguk a munkások fo­ganatosítottak lépéseket a to­vábbi rombolás megakadá­lyozására. Mindez tovább mélyítette a néphatalom és a nép közti szakadékot és tevékenységi teret nyitott a valóban re­akciós és antiszocialista erők előtt. E döntést a pártaktíva óriási többsége ellenére, a Mint Gierek elmondotta, az összecsapások során és a se­besülések következtében ösz- szesen 45-en életüket vesz­tették, 1165-en megsebesül­tek. A sebesültek között 564 polgári személy, 531 rendőr­ségi funkcionárius,^ 70 kato­na és tiszt. A sebesültek kö­zül 153-an lőtt sebet kaptak. Természetes dolog —foly­tatta Gierek —, hogy a de­cemberi válság forrását nem lehet egyedül az áremelés és az áremelés végrehajtási módja okozta elkeseredésben látni. A válság éveken át nö­vekedett és mélyebb okai voltak. Fő forrása a pártve­zetés, valamint a munkásosz­tály és a dolgozók más réte­gei között a mi társadal­munkban szükséges kapcso­lat meggyengülése és mély megsértése volt. Gierek szólt a továbbiak­ban a lakosság szükségletei­nek elhanyagolásáról, a re­álbérek stagnálásáról, a la­kásprobléma kiéleződéséről Rámutatott, hogy nem volt hosszú távú társadalom- és gazdaságfejlesztési koncep­ció, A növekvő társadalmi elé­gedetlenség körülményei kö­zött különösen nehéz hely­zetbe került a párt A párt­vezetés elvesztette kapcsola­tait a párttal, amelyre admi­nisztratív munkamódszereket kényszerűéit Egyre inkább ennek az elvnek rendelték alá a káderpolitikát is, ami az Önállóság és a kezdemé­nyezés korlátozását vonta maga utón. A LEMP 5. kongresszusa helyes határozatokat hozott Ezeket azonban nem valósí­tották meg. A pártvezetés ténylegesein A vasárnapi lopok közöl­ték a Központi Statisztikai Hivatal jelentését, a népgaz­daság 1970. évi helyzetéről. A jelentés terjedelmesebb a szokásos évi számadásnál. A gazdagabb részletezést, a széles körű elemzést indo­kolja, hogy az évtized és a III. ötéves terv utolsó évé­nek zárójelentése határkövet jelez népgazdaságunk fejlő­désében. Bár az 1970-es esz­tendő több szempontból is rendkívüli, a statisztika még­is kiegyensúlyozott, nyugodt eredményekben gazdag évről ad számot. Az árvíz- és bel­vízkár, a kedvezőtlen időjá­rás váratlan kiadásokat oko­zott, s a mezőgazdasági ter­melés mintegy 5 százalékos csökkenésével zárult. Mind­ez azonban nem járt na­gyobb zökkenővel, vagy zavarral a lakosság fogyasz­tását, az életszínvonal emel­kedését sem korlátozták rendkívüli intézkedések. így a jelentés szolid, tényközlő megállapításai az ország gaz­daságának erejéről, az 1970- es esztendő sikereiről tanús­kodnak. Jelentés 1970-rol Tavaly a nemzeti jövede­lem 5 százalékkal nőtt, a me­zőgazdaságban bekövetkezett visszaesés miatt valamivel kisebb ütemben, mint az elő­ző években. Az iparban és a népgazdaság többi ágában, ugyanakkor igen erőteljesen 8—10 százalékkal gyarapo­dott a megtermelt új érték 1969-hez képest. A reform életképessége már a beveze­tést kővető első két eszten­dőben, 1968—69-ben is be bi­zonyosodott, jóllehet az irá­nyítás és a gazdálkodás új módszereit gyakran még az útkeresés jellemezte. A bar­in t re viszont már' mr a bizonytalanság W71. február 9., kedd lényegesen mérséklődtek á kezdeti negatív hatások. Az ipari termelés növekedési üteme meggyorsult, elérte a 7 százalékot. A létszám nö­vekedése lényegesen kisebb (0,6 százalék) volt, mint az előző években. Így kedve­zőbben alakúit a munlca ter­melékenysége. Az egy fog­lalkoztatottra jutó termelés az iparban — az 1968—69. ént stagnálás után — 6,8 szá­zalékkal emelkedett 1970* ben. Javult a lakosság áruellá­tása. Az árszínvonal-emelke­dés üteme valamelyest mér­séklődött, bár a zöldség és a gyümölcs júliusban és au­gusztusban lényegesen drá­gább volt, mint az azt meg­előző esztendőben. A kedve­ző irányváltozásokhoz nagy­mértékben hozzájárultak az MSZMP Központi Bizottsá­gának 1969. végén hozott ha­tározatai. Ezek nyomán nőtt a vállalatok gazdálkodási fe­gyelme, a vezetők felelőssé­ge, emelkedett a miniszté­riumi irányítás színvonala. Határozott központi intézke­dések hatására növelték a belkereskedelmi áruszállítá­sokat, korlátozták a fogyasz­tási cikkek kivitelét és lé­nyegesen fokozták azok be­hozatalát. A mezőgazdaság termelé­se a bel- és árvízkárok, a kedvezőtlen időjárás miatt 5 százalékkal elmaradt az 1969. évi, kiemelkedően magas színvonaltól. A búza- és rozstermés pl. 25, a cukorré­patermelés mintegy 34, o zöldség- és a burgonyater­més 5—10, a gyümölcs- és a bortermés 20 százalékkal volt kevesebb az 1969. évi­nél. Mindezek ellenére a me­zőgazdaságban is felfedezhet­jük a fejlődés félreérthetet­lenül po:i';r jegyeit. Jellem­ző. j •; ténye­zőktől kevésbé függő állatte­nyésztés termelésének érté­ke 2 százalékkal nőtt. A ser­tésállomány jelentősen gya­rapodott, 1970 végén nagyobb volt, mint ’ eddig mármikor. A szarvasmarha-állomány évek óta tartó csökkenése 1970 második félévében mér­séklődött. A baromfiértékesí­tés 30, a tojáseladás pedig több mint 40 százalékkal nőtt. tői, ám szocialista paraszt­ságunk életszínvonal-emel­kedése — a munkásosztályé­hoz hasonlóan — már csak­nem egyenletes. Persze, e nagy arányú jövedelememel­kedésben közrejátszott az is, hogy a kiemelkedően magas 1969. évi termés egy részét 1970. első félévében értékesí­tették a szövetkezetek. S ar­ról sem szabad megfeledkez­ni, hogy emelkedett a háztá­ji termelésből származó jő­. vedelem is. A vállalatok, a szövetke­zetek termelése és értékesí­tése általában rugalmasan követte a belföldi és a kül­földi kereslet változását. A tőkés világpiaci konjunktúra lehetőségeit kihasználva gyorsan nőtt a nyugati ex­port. A szocialista országok­ba irányuló kivitel százalé­kosan kisebb, de értékben nagyobb tömeggel nőtt, mint a nem szocialista országok­ba irányuló. A behozatal gyorsabban nőtt, mint a ki­vitel, így az 1970. évi kül­kereskedelmi forgalom egyenlege passzívummal zá­rult. Az 1970-es esztendő gaz­dasági fejlődésével össz­hangban emelkedett a la­kosság életszínvonala és fo­gyasztása. A munkásalkal­mazott népesség reáljöve­delme mintegy 6—7 száza­lékkal volt nagyobb 1970- ben, mint 1969-ben az egy keresőre számított reálbér az 1,2 százalékos fogyasztói áremelkedést is figyelembe- véve — mintegy 4 százalék­kal nőtt. A gazdasági élet egyik fő gondját, a beruházási piac feszültségét az 1970-es esz­tendő sem enyhítette. Ezért tulajdonképpen a beruházási előirányzatok globális túl­teljesítését nem értékelhet­jük egyértelműen pozitívnak. Amíg a vállalati és a szö­vetkezett beruházások nagy­mértékben, 20—28 százalék­kal növekedtek, addig egyes nagyberuházások kivitelezé­se, üzembe helyezése elhúzó­dott. Így a befejezetlen be­ruházások állománya tovább nőtt. 1970 végén elérte a 68 —70 milliárd forintot, kedve­ző viszont, hogy az előző éveknél lényegesen több. csaknem 80 ezer lakás épült 1970-ben. Noha tavaly a mezőgazda­sági termelés csökkent, a paraszti népesség egy főre jutó reáljövedelme az előze­tes számítások szerint 7—8 százalékkal emelkedett. Ez jelzi, hogy bár a mezőgazda- sági termelés jelenleg is függ a természeti tényezők­A Központi Statisztikai Hivatal jelentése életerős gazdaságról, az egyre korsze­rűsödő irányítási és gazdál­kodási módszerek eredmé­nyeiről az ország és állam­polgárainak anyagi gyarapo­dásáról ad sokoldalúan szá­mot. Persze, nem minden gond és baj nélkül zártuk az 1970-es esztendőt. Am az elért eredmények­éi tapasztalatokra bizton re építhetünk a X. pártkong resszus határozatainak, TV. ötéves terv feladatainak vég­rehajtása közben, t reálisan célul tűzhetjük ki a gazda­ságban is a színvonalasabb munkát, az eredményesebb haladásit sok funkciót átvett a kor­mánytól ami gyengítette és csökkentette politikai irá­nyító szerepét Csökkent a politikai bizottság, a KB- titkárság és a KB szerepe. Ezek helyébe kialakult a né­hány személyből álló úgyne­vezett szőkébb vezetőség. Nem arról van szó, hogy az elkövetett hibákért azo­kat a funkcionáriusokat ter­heljük felelősséggel, akik kikerültek a vezetésből, ró­lunk mindannyiunkról pe­dig teljesen levegyük a fe­lelősséget, valamennyiünket terhel a felelősség egy ré­sze, bár kétségtelen, hogy ez a felelősség nem egyformán oszlik meg — jelentette lei Most még nem lehet tel­jesen és sokoldalúan érté­kelni az elmúlt évek hely­zetét, az előző vezetőség po­litikáját erre hosszabb idő elteltére van szükség. Kü­lönösen vonatkozik ez Wla- dvslaw Gomulka elvtórs szerepének értékelésére. En­nek az értékelésnek igazsá­gosnak kell lennie, márpe­dig ez a közelmúltban leját­szódott események, a kese­rűség és a napi gondok kö­zepette igen nehéz, Anélkül hogy csökkentenék szemé­lyes eredményeit a párt és állami szolgálatában, meg kell állapítanunk, hogy saj­nos valahol a hatvanas évek közepe táján, a 4. kongresszus után egyre in­kább érződni kezdett a vál­ság a párt és az állami ve­zetésben. Edward Gierek a továb­biakban a párt soronlévő feladatait összegezte. Han­goztatta, hogy a legfonto­sabb és legsürgetőbb fel­adat most a termelés fej­lesztése, a munkatermelé­kenység növelése, s ezen az alapon a dolgozók életkö­rülményeinek, szociális helyzetének javítása. Meg­állapította, hogy a pártveze­tés és a kormány mindent elkövet az élelmiszer- és iparcikk ellátás megjavítá­sáért A továbbiakban elmondot­ta, hogy az új ötéves terv­ben eredetileg a reálbérek­nek mindössze 10 százalékos emelését tervezték. Rámuta­tott: azt akarjuk, hogy a reáljövedelem növekedése az említett időszakban lé­nyegesen nagyobb legyen. Az előttünk álló feladat a lengyelországi szocialista építés továbbfejlesztése ar- ar késztett, hogy foglalkoz­zunk a párt VI. kongresszu­sának korábbi összehívásá­val. Ezt a kérdést a Köz­ponti Bizottság következő plénumán megvitatja, — hangoztatta végül Edward Gierek. NYUGAT-BERLIN: Két és háromnegyed órát tartott hétfőn Nyugat-Berlin- ben a négy hatalom nagykö­veteinek 14. találkozója. A kiadott közlemény szerint tárgyilagos megbeszélést folytattak a napirenden levő kérdésekről. Elhatározták, hogy legközelebbi összejöve­telüket február 18-án tart­ják. KAIRÓ: Az EAK négy hónapon be­lül hajózhatóvá tenné és megnyitná a nemzetközi for­galom számára a Szuezi-csa- tomát. amennyiben Izrael elfogadná az új egyiptomi javaslatot és március 7-ig részleges kiürítést hajtana végre a csatorna keleti part­vidékén — jelentette ki va­sárnapi sajtóértekezletén Mohieddin K hafagy vezérőr­nagy a szuezi biztonsági szervek vezetője. A sajtóér­tekezletet abból az alkalom­ból rendezték, hogy a Kairó­ban működő külföldi tudósí­tók látogatást tettek a szu­ezi fronton. CATANZARO: Az olasz rendőrség hétfőn letartóztatott négy újfasisz­tát — köztük az olasz szo­ciális mozgalom (a tulajdon­képpeni újfasiszta párt) strongoli szekciójának titká­rét Valamennyiüket azzal gyanúsítják, hogy részesei annak a merényletnek) amelynek során egy személy életét vesztette és legalább harmincon megsebesültek. Az ügyben egyébként folyik hat további személy kiháíl­MOSZKVA; A Lunohod 1. szovjet holdjáró megkezdte a negye­dik holdnap kísérleti prog­ramjának teljesítését. A holdkocsi berendezései és tudományos műszerei a ren­deltetésnek megfelelően mű­ködnek. Február 7-én körülbelül ötórás rádiókapcsolatot látó­sítettek a hold kocsival. A kapcsolat idején a Lunohod 1. északi irányban 323 mé­tert tett meg a 30— 40 méter átmérőjű kráte­rekkel borított felületen. Egyes krátereket a holdjáró megmászott. (Közben 15 fo­kos emelkedődön ment le és fel.) Más krátereket viszont megkerült. BRÜSSZEL: A Közös Piac tagállamai­nak külügy- és pénzügymi­niszterei Maurice Schu­mann francia külügyminisz­ter elnökletével előrelátha­tóan két napig tartó érte­kezletet kezdtek Brüsszelben a tagállamok tervezett gaz­dasági és valutauniójának megtárgyalására. A jmé II JW lilKIlli ill j0r Dobogó Zürichben. A női mükorssoly&ző EB első helyt zettje az osztrák Schuba, második Almássy Zsuzsi, harmadik t u §S olasz Trapanese. —Ív. ■***,).; E. h ... i— £Ttitio\o — AP—MTI—KSfc

Next

/
Thumbnails
Contents