Népújság, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-04 / 29. szám

Ma esfe premier az egri Gárdonyi Géza Színházban Bánk bán ma Tervek, vágyak, viták: Lesz-e szálloda a iáira féléjén ? lSt4-ben irta Katona Jó­zsef a Bánk bán első vál­tozatát, néhány év múltá­val javított rajta egyet, s mást, végső formájában 1821-ben látott napvilágot a nagy _ mű. Igaz, csak nyomtatásban. A színpadra I még várnia kellett Katona József drámájának: 1833- ban mutatták be Kassán. Itt bontakozott ki először a dráma, az 1231-ben ját­szódó tragikus cselekmény, s innét küldte Bánk a jö­vőnek szóló üzenetét: „Meg­mondhatod, hogy él még Bánk!"' Az évszámok mellé hadd tegyünk most még egyet: Nyilassy Judit, a színház Jászai-díjas rendezője, 1971-ben a ma közönségé­nek állította színpadra Ka­tona József drámáját. Mit mond ma a Bánk bán, mit mond napjaink közönségének — ezt kér­deztük a rendezőtől. — Hagy kinek mit mond, azt pontosan csakis az Elő­adáson derül ki. Én inkább arról beszélek szívesebben, hogy mi volt a szándékom és hogyan közelítettem a Bánk bánhoz. Tizenhárom évtizede játsz­anak nálunk a Bánk bánt, s minden nemzedék más és más aktualitást olvasott ki a drámából. „Irodalmunk legnagyobb drámai alkotása”, „nemzeti drámánk” — így szokás emlegetni Katonai Jó­zsef művét. Ez a meghatáro­zás többek között azt is je­lenti, hogy tudatukban szin­te szoborrá merevedett ez a nagyszerű dráma. Ezt a szobrot szeretném ón kissé szétfeszíteni. El kell mondanom, hogy valahányszor olvastam, min­dig és minden világos volt előttem. De amikor megnéz­tem egy-egy előadást, már nem volt olyan egyértelműen tiszta a dráma mondaniva­lója. Nem volt, mert olykor a rendezés nem elégedett meg magával a művél — ki­találtak hozzá valamit. így előfordult, hogy a naciona- Bzmus vagy a sovinizmus is bőven kicsendült az elő­adásból. Az én rendezői elképze­lésem alapja elsősorban az, hogy őszinte remekműnek tekintem a Bánk bánt, s el­fogadom Katona József - szö­vegét, szellemét, s nem kí­vánok ehhez semmit sem hozzátenni. A Barik bán ugyanis nemcsak klasszikus, hanem korszerű is egyben, s Bánk sorstragédiája pszi­chológiailag is indokolt, s érthető. Bánk személyében a nép egyik vezetője, egy jelentős politikus , áll előt­tünk, akinek nyomon követ­hetjük érveléseit, döntéseit, s érzelmi életét is. Hadd mondjam ki: Bánk modem hős. i Kialakult. gyakorlat, hogy a XIII. században játszódó történetet a mű születésének időpontjára, tehát a reform­korra hangolják. A mi elő­adásunk nem él ezzel a le­hetőséggel, mi inkább a XIII. századra exponálunk, utak keresése, a nemzetté válás — inkább alkalmat nyújt a hazafias érzések meg­fogalmazására, nem beszel­ve arról, hogy a dráma gondolati töltése így jobban lefordítható a mára is. Töb­bek között ilyent formában is arra törekedtünk, hogy a Bánk bán mai legyen. Mind­ezt bizonyítani természetesen az előadás feladata. Bízom a sikerben, hiszen a szerep­lők oly nagy lelkesedéssel és akarattal készültek erre a premierre. ★ Szereposztás: Bánk bán — Paláncz Ferenc Jászai-díjas, Gertrudis — Kovács Mária Jászai-díjas, Melinda — Balogh Emese m. v., Petur bán — Somló Ferenc Jászai- díjas, Tiborc — Csapó János, Ottó — Markaly Gábor. Bemutató ma este az egri Gárdonyi Géza Színházban. (márkusz) Nemcsak a Mátráról van szó, hanem megyénk idegen­forgalmi célkitűzéseiről, le­hetőségeiről az elkövetke­zendő öt esztendő alatt. A Mátra télen-nyáron — első­sorban a hazai kirándulni, pihenni vágyó turisták köré­ben — a legkedveltebb ki­rándulóhelyek egyike az or­szágban. Mégis, bármily fur­csán hangzik: ha egy család bárhol elhatározza, hogy sa­ját autóval, avagy a kiter­jedt autóbuszhálózat vala­melyik járatán a Mátrába utazik, hogy eltöltsön ott né­hány napot — ez szinte meg­valósíthatatlan. Van ugyan a Mátrában néhány igen ké­nyelmes üdülő —, de oda csak beutalóval mehet, ha sikerül hozzájutnia, s két hétre. A gyér férőhelyű tu­ristaházak számára pedig a szobafoglalást hónapokkal előtte kell bejelenteni. (Mel­lesleg két év óta, mióta a Mátra Szálló is zárva tart az átalakítás miatt — még Gyöngyösön sem lehet szo­bát kapni...!) A helyzet Egerben, s a bükki területen sem sokkal kedvezőbb, különösen a sze­zonban. Bizonyítja ezt sok egyéb mellett egy adat: ta­valy 25 ezer Egerbe tartó ki­rándulónak kellett udvaria­san megmondani, hogy „...szállás? — Az, sajnos, nincs...” A gondokat azonban —, melyekkel a fokozódó ide­genforgalom miatt küzdünk — nemcsak a szállodai férő­helyek, hanem a kereskedel­mi, vendéglátóipari ellátás, a helyi érdeklődést meghaladó folklór, kulturális, szórakoz­tató rendezvények iránti igény felől is érzékelni lehet és kell . .......................... M egyéink negyedik ötéves tervében a'Z idegenforgalmi célkitűzések és feladatok is helyet kaptak, megosztva a kereskedelem, a vendéglátó- ipar, a kulturális feladatok, a szolgáltatási tevékenységek bővítését célzó tervek között. Ez részben érthető is, hi­szen az idegenforgalom sajá­tossága éppen összetettségé­ben rejlik. Ennek ellenére úgy tűnik, mintha hiányoz­na a pontosan körvonalazott idegenforgalmi koncepció. Egyetlen társadalmi szerve­zet, a Mátra—Eger—Nyugat­bükki Intéző Bizottság most alakuló területi szakbi­zottságainak majdani tevé­kenysége kecsegtet e vonat­Kovács Mária és Paláncz Ferenc a dráma egyik jelenetében. í »s»saaaKmsse^x\vx>vxxxxv^«aseeiiS6eoaeee&xa«iK»«eia«»xee1xxxxxxxxvN^v»xxxxxxxx>.xxwxvxxv.xk XXII — ütött a cselekvés percei — jelentem ki ünnepélyesen a hármas füttyszó után. — Kérem, mindnyájan menje­nek be a fészerbe és amíg nem adok rá engedélyt, sen­ki se jöjjön ki onnan. Ne haragudjanak ezért a dikta­tórikus eljárásért, de a cél szentesíti az eszközt, miként ezt valaki korábban is mond­ta. Libasorban vonulnák be a dánok a fahazikóba. Elöl, fü­lét • huzigálva Hans Aakjaer, utána Ilse, nagy Erik, a me­netet Rena zárja be. A kü­szöbről visszanéz, mutatja, hogy résnyire nyitva hagyná az ajtót, onnan kukucskálna, neki kivételesen megen­gedem-e? 4071. február 4., csütörtök — Nem — mondom szigo­rúan — az ajtót be kell csukni! De előbb légy szíves, add ide a házatok kulcsait Rám ölti a nyelvét, kulcs­csomót húz elő a nadrágja zsebéből, odanyújtja. Amikor a kezünk összeér, mégiscsak rám mosolyog. Nagy harag nincsen. A biztonság kedvéért ráhú­zom az ajtóra a reteszt az­tán intek kis Erik feltétele­zett búvóhelye felé, előjöhet, szabad a levegő. Kilopakodik a dísznövény mögül, lerakja mellettem a kosarat, bogozni kezdi a zsák száját Míg ügyködik, szem­ügyre veszem a srácot A nadrágja elszakadt egyik tér­dén a bőr lehorzsoiódott kar­colásokkal van tele. Szegény kölyök. Nem könnyű dolog az állatilopás. De tudom, ha most sajnálatomat fejezném ki, mindent elrontanék. Ehe­tett inkább szigort erőltetek i képemre, zordan beletekin­tek a zsákba, aztán a kosár­ba. Az előbbiben egy tarka kismacska, az utóbbiban két aranyos, öklömnyi tacskökö- lyök. Az egyiket kiemelem, alszik, mint a bunda, óvato­san becsúsztatom az ingem alá, úgy helyezem él, hogy a hátamnál legyen. , — Te most itt maradsz — adom ki az ukázt mini-cin­kosomnak — vigyázol a má­sik két állatra. Es arra is le­gyen gondod, hogy a fészer­ben levők ne törjenek ki. Ha bármit kérdeznek tőled, nem válaszolsz. Világos? Biccent, újabb kemény pa­rola zás, indulok Renate szü­leinek háza felé. Végre, ez Lins professzor dolgozószobája. Az összes he­lyiség közül a legalkalma­sabb környezet egy drámai­nak ígérkező beszélgetés le­bonyolítására. Érdekes beren­dezésű szoba. Tulajdonkép­pen kettő, egymásba építve. A nagy négyzet sarkában egy kisebb négyzet A ha­talmas íróasztalt mennyeze­tig érő, tömött könyvállvá­nyok fogják körül, nehogy kiröppenjen akárcsak a leg­kisebb gondolat-madár is. Keskeny tapétás ajtó nyűik ebbe a szentélybe, most tár­va van. Itt, az JB” alakú, nagyablákos külső részen pe­dig egy heverő, néhány vi­rágállvány, hatalmas akvá­rium. Az öregúr nyilván itt pihen munka közben. A fa­lon tájképek, egy csendélet. És a sarokban a lila kör. Mély lélegzetet veszek, be­lelépek. Most dől el minden. ' Női hang szólít meg. Dánul! Legszívesebben felrikolta­nék, olya» öröm fqg eL Nem ismert fel az Omni- sap! — Szíveskedjék németül beszélni — mondóm. — Nem tudok dánul. — Látom és hallom önt — tér át azonnal a kívánt idió­mára. — Miben lehetünk szolgálatára? — ismét csak egy felvilá­gosítást szeretnék kapni. Ar; ra vonatkozólag, hogy... — Bocsánat — vág a sza­vamba. — Hogy-hogy ismét? Ön nem szereped az Omnisap ügyfelei között, ön még ed­dig nem fordult hozzánk. — Dehogynem. Tegnap éj­szaka. És ma délelőtt is több ízben. Kopra Tibor vagyok, magyar újságíró. Szállodát is a kibernetikus automata szer­zett nekem. Önöktől kaptam részletes tájékoztatást, mi­ként juthatok él Lins pro­fesszor villájába. Továbbá az Omnisap útján adtam fel dísztáviratot, vettem golyós­tollat. Nincs válasz. Karórámra né­zek, stoppolom az időt. Három másodperc, hét, tíz! Elké­pesztően hosszú várakozási idő ez egy ilyen szuper-elekt­ronikus rendszernél, amely a pillanat tört része alatt kis­millió hókusz-pókjisz elvég­zésére alkalmas. A tizenkettedik másod­percnél jár a mutató, ami­kor a falról ismét megszólal valamelyik félgömb, vagy a szögletes doboz, mit tudom én. — Elnézést kérek az okve- tetlenkedésért, lenne szíves igazolni, hogy ön Kopra Ti­bor? (JColKUUjuk) kozásban reményekkel. (Ez­zel összefüggésben újra a Mátra jut a tájegység ide­genforgalmi helyzetét figye­lő eszébe: jó lenne/ha a ne­gyedik ötéves tervben meg­valósulna az intéző bizott­ságnak az a régi terve is, hogy „Mátra” címmel közre­adja a tájegység színes, tá­jékoztató, propaganda- és kulturális funkciót betöltő idegenforgalmi folyóira­tát ...) Annak ellenére, hogy — az országos szervek számottevő, közvetlen anyagi támogatá­sának hiánya miatt — úgy tűnik: bárhogy „nyújtózko­dunk", valami mindig kilóg a lehetőségeink megyei, he­lyi „takarója” alól, mégsem jelentéktelen az a fejlődés, amelyet az idegenforgalmi fogadóképesség vonatkozásá­ban ígér megyénk negyedik ötéves terve.. A tervidőszak­ban részben közös beruhá­zásként 400—500 szállodai f&őhelybővítés várható, s,az egyéb szálláshelyek — turis­taház, camping — 500—500 férőhelyes növekedése lát­szik elérhetőnek. Ezek között épülne a 240 ágyas, szabad­forgalmú szálloda a Kékes­tetőn. A létesítmény valósá­gos luxushotel lesz a már el­készült térvtanulmány sze­rint: a kényelmes, összkom­fortos szobákon kívül sörö­ző, étterem, éjjeli lokál és kilátópresszó is helyet kap majd benne. Mindez persze kissé ma még csupán vágy­álom annak ellenére, hogy a megvalósítást elrendelő ha­tározatot Heves megye Ta­nácsa már az 1969. április 22-i ülésén meghozta... A legnagyobb problémát az jelenti, hogy annak idején, amikor a kékesi szálloda épí­tésének gondolata felmerült — az'akkori építőipari árak és egy kicsit az igények sze­rint is — 40—50 millió fo­rintos beruházásból megva­lósíthatónak látszott, a nem­régen elkészült tervtanul­mány viszont 75'müljós. költ­séget „hozott össze”. Erre — saját erőből — egyetlen szál­loda- és vendéglátóipari vál­lalat sem fog vállalkozni —, há a Belkereskedelmi Mi­nisztérium nem segít... A megvalósuláshoz vannak közelebb álló tervek is, sőt nem kevés közöttük már a kivitelezés szakaszában levő: Szarvaskő mellett, a festői szépségű, tiszta levegőjű bükki környezetben átalakí­tották — kényelmesebbé tet­ték — a „Bükk” presszót, il­letve turistáházat s rövide­sen elkészül a hozzá kap­csolt, már külső megjelené­sében is hangulatos, magya­ros gulyáscsárda. Folyamat­ban van az egri camping ét­termének kialakítása, rö­videsen elkészül a főszékes­egyház előtti tér alatt a bo­rozó étterem, s éjjeli mula­tó, és végre ez évben meg­kezdik a kivitelezését a Va­dászkürt Étteremnek is. Eze­ken kívül a Mátrában — Mátrafüreden 210 ágyas szál­loda és étterem felépítésével a parádi ÁFÉSZ Párádon 100—120 fős sport- és turis­taházat, 300 személy befoga­dására alkalmas söröző, étte­rem, presszó felépítésével pe­dig a Turistaellátó Válla­lat — bővíti a vendégfogadó képességet. Sajnos, az eddigi tervek, elképzelések, lehetőségek sze­rint Egerben kevés remény van a szálláshelyek bővítésé­re, pedig az egyre nagyobb méreteket öltő ifjúsági, diák­turizmus igényeit a Buttler- hfiz átalakítása óta (ideigle­nesen, jó néhány évre oda­költözik a Vármúzeum) még a korábbinál is alacsonyabb . színvonalon, vagy egyáltalán nem tudja a város kielégíte­ni. (A hely új szálloda épí­tésére — kitűnő környezet­ben, Itözművesítve! — üre­sen áll az Eger Hotel és a szakszervezeti székház kö­zött ... !) A konkrétabb tervekben szerepel a gyógyvíz-haszno­sítás továbbfejlesztése is: felújítják az egri törökfür­dőt, s a KAEV kiköltözteté­sével bővítik az egri stran­dot is. ' A kulturális rendezvé­nyek hagyományos formái (palócnapok, gyöngyösi szü­ret, színjátszó-karnevál, szil- vásváradi lovasnapok stb.) mellett új színfoltot és előbbrelépést jelent az ez évben először megszervezés­re kerülő Egri Nyári Egyetem programja és az egyre gya­rapodó országos, valamint nemzetközi jellegű tanácsko­zások, kongresszusok meg­tartása is tájegységünkön. Lesz-e szálloda a Mátra tetején? — Lesz-e ez és lesz-e az? — Az tény: lesz ez és lesz az —, de minden amit szeretnénk és kellene nem lesz a negyedik ötéves tervben sem. Mindenesetre tájegységünk regionális ter­ve — a Balaton, a Duna-ka- üyar, Velencei-tó és a Nyu- gat-Dunántúl után — re­mélhetően rövidesen a kor­mány elé kerül, s akkor lé­nyegesen megnagyobbodik az a bizonyos megyei „taka­ró”... Faludi Sándor Mikor kerültek Mikes Kelemen Törökországi Levelei Egerbe? „Ajándékozza meg... az én kedves Mikesemet figyelmével..." Mikes Kelemen, a régi magyar széppróza legkivá­lóbb mestere,“ II. Rákóczi Ferenc bujdosó ‘fejedelem rodostói kamarásai 1761. ok­tóber 2-án hunyt el pestis­ben, távol szülőföldjétől. Írói hagyatéka — melyben megörökítette a bujdosók nehéz életét — több évtize­des lappangás után, eddig még tisztázatlan körülmé­nyek között jutott Magyar- országra. A Leveleskönyv a Bécsben megjelenő magyar újság, a Hadi és Más Neve­zetes Történetek szerkesztői­hez került, mert lapjuk 1789. november 27-i számá­ban Mikessel kapcsolatos tudósítást közöltek. A kéz­irat a politikai viszonyok által erősen befolyásolt szer­kesztőstől kényszerűségből került Kulcsár Istvánhoz, a szombathelyi gimnázium ékesszólástan tanárához ki­adás végett. Kulcsár István gr. Feste­tics György anyagi támoga­tásával 1794-ben könyv alakban megjelentette a bújdosó író fiktív leveleinek gyűjteményét Törökországi Levelek címmel. A kézirat ismeretlen régiséggyűjtőtől került 1858 végén Toldy Fe­renc irodalomtörténészhez, aki 1861-ben két kötetben ismét kiadta Mikes hagyaté­kát, életrajzi utószóval ellát­va. A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti / Intézetének gondozásában megjelent Mikes kritikai kiadás első, 1966-os köteté­ben a kézirat további sorsá­ról azt olvashatjuk: a kéz­irat Toldy Ferenctől 1867- ben került Bartalrovics Al­bert egri érsek tulajdonába. Toldy Ferenc 1867. okt. 17-én keltezett levelében írta Bartakovics érseknek: „Augustine megy, s e perc­ben hozza e könyvkötő a könyveket. Nem akarom el­szalasztani a jó alkalmat, s úgy engedje Excellenciád, hogy ezeket mély tisztelet­tel elé terjeszthessem. Aján­dékozza meg Excellenciád különös az én kedves Mike­semet figyelmével, elébb a kötet végén álló (Életrajzot fussa át: sok gyönyörűséget fog e déréit ember munkája nyújtani.. A levél keltezési dátuma tehát megadja, hogy Toldy Ferenc hívta fel levélben az érsek figyelmét a kéziratra és nem „Toldy egyik egri útja alkalmából”. Sebestyén Sándor,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents