Népújság, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-21 / 44. szám
Élő irodalom Dráma Mikes Kelemenről WEÖRES SÁNDOR VERSEI: HERA ZOLTÁN: (Veress Dániel: Mikes) f Mikes leveleinek kéziratát egri könyvtár őrzi, ám aligha ringathatjuk magunkat abban a hitben, hogy a régi magyar széppróza e remek levélegyüttesét túl nagy számú egri olvasó forgatná. Még országos viszonylatban sem igen, pedig akadémiánk jóvoltából a közelmúltban láttak napvilágot Mikes ösz- szegyűjtött műveinek impozáns kötetei Hopp Lajos irodalomtörténész gondozásában. Mint a régebbi magyar irodalom annyi remeke, megmaradt ez is irodalom- történeti adaléknak, idősebb generációk is inkább tán a kötelező olvasmányok egyik emlékeként őrzik a Mikes- levelekről való ismereteket Pedig remekmű a javából a Törökországi levelek; tudós filológus gondozója éppúgy megmondhatója ennek, mint ahogy az volt Veres Péter is, aki aztán már a mű mögött az íróban az embert pontosabban a tragikus sorsú embert, történelmi figurát is észre vette, akinek 6orsa-életútja regénybe kívánkozna, hozzá nagy regénybe, mely megírásra s megírójára vár. Ö Tamási Áront biztatta: *... neki váló ember, szíve szerint való ember Mikes Kelemen, írja meg.” De Tamási szegény elment mielőtt a biztatásra csodás műhelyében felnőhetett volna a nagy Mikes-re- gény. S azóta sem akadt — legalábbis eddig nincs hír róla —, aki belevágott volna a témába a nagy regény megírásának tervével. Van viszont dráma, éspedig Mikes szülőföldjéről való, mely „Rákóczi kamarásának” emlékét idézi, szerzője a jeles erdélyi magyar író, Veress Dániel. A két részből és utójátékból egybeálló színmű, Mikes mintegy félszázadnyi száműzetésének néhány fontos jelenetét eleveníti fel, olyanokat, melyek leginkább alkalmasak a példaadó emberség és hűség plasztikus megrajzolására. Látjuk Mikest „Sieniawski palatínus hadigályáján”, az I. Péter cárral tárgyaló Rákóczi társaságában; aztán a „XIV. Lajos Franciaországából” épp távozni készülő fejedelem elhatározásában osztozik: Törökországba indulnak „szövetkezni... a bécsi udvar ellen” a szultán hívására. A következő kép már a törökországi számkivetett- ség nyolcadik esztendejébe visz: Mikes személyes csaló- ; dásának vagyunk szemtanúi: a titkon és félszegen szeretett Kőszeghy Zsuzsika nem Kelemen kamarás úrnak adja kezét, hanem az öreg Bercsényi Miklós felesége lesz. Ki is szakad belőle valami úrral szembeni keserűség: „A szegény fogja meg a madarat, de a gazdag eszi I meg...” Ám, a szellem embere — mert Mikes ekkorra már a modern francia kultúra értő ismerője — képes megbirkózni e csalódással is. Bonnac márki házában — ahol mellesleg az emigráció hozta „kényszerű tétlenséget és magányt”, melyet Zsuzsika elvesztése most csak fokozott, francia barátai társaságában „az elme pallérozásával teszi hasznossá” — fogalmazza meg: egyéni gondia-fájdalma alá kell rendeltessék' a fejedelmével összeforrott sorsának: „az én sorsom, grófnő, az uramé, őnagvsáeáé ... Állni hű komondorként az igazság és nagyság mellett, s ha elhull ISII. február 21. vasárnap is, őrizni emlékét, mintama Horatio a dán királyfiét...” Ez az önként vállalt hűség lesz a továbbiakban minden tetteinek-cselekede- teinek meghatározója. A darab második részének indulásakor — az első képben — újra Kőszeghy Zsuzsika társaságában látjuk Mikest: újra felcsillan az egyéni boldogság reménye, Zsuzsika boldogan adná kezét a fejedelem kamarásának: „A feleséged leszek Kelemen — mondja —, és élünk egymásért, csendesen, távol a világok kavargásaitól, Ja- roszlóban, ahol boldogult uramtól ház maradt rám. .T5 Mikes válasza most mégis elutasító, mert immár törhetetlen hűsége a fejedelem mellé parancsolja. Nehéz a válás, mondja Zsuzsikának, keserű is, költői szó kell a kifejezésére: Kemény kősziklának könnyebb meghasadni, Mint két édes szívnek egymástól megválni. Mikor két édes szív egymástól megválik, Még az édes méz is keserűvé válik...", ám népért, jövőért, önnön gyötrelmeinket félre kell tenni. S mert Mikes nem a lázadásban, hanem a hűségben volt a tettek embere: lemond az egyéni boldogságról, nem utazik Jaroszló- ba — nem akarván egyszer is vétkesnek tudni magát a fejedelem elhagyása miatt. S amikor Rákóczi is meghal, s a havasalföldi fejedelem, Mavrocordat szájából hallja — szülőföldjétől alig néhány száz kilométernyire —, hogy Mária Terézia aláírásával „végezés vagyon”: „a török földön bujdosókból, akik Rákóczi herceget követték, soha senki többé haza ne térhessen”, Mikes v égérvényesen és visszavonhatatlanul a fejedelemhez, illetve annak örökségéhez kötődik. A sors végezése volt: utolsónak maradt még az elhalálozásban is a száműzetés részesei között. A fejedelem halála után már Jaroszlóba is csak „örökös mátkája” sírját gondozni mehetett volna, így hát maradt Rodostóban, abban a reményben, hogy „az életben nvnden ek van valami ha-zna, s tán az én hűségből fakadt, igen sok szenvedésem is példát adhat... valamikor... valakinek...” A rövidre fogott tartalmi vázlatból is sejthető: Veress Dániel „a törhetetlen hűség példáját kívánja elénk állítani Mikes Kelemenben”, s tegyük hozzá nem kevés sikerrel. Az olvasó vagy néző egy a -valóságot fedő, igaz Mikes-képet kap, a mindig és mindenben szerény, de nagy szívű, önfeláldozó és néphez-nemzethez-eszmé- nyekhez mindig hű maradó Mikesét, „akinek semmi más oka hazáját elhagyni nem volt, mint hogy igen szerette a nagyságos fejedelmet”, akit népe s vele együtt harcoló nációk (ukránok, románok vagy szlovákok) leg- igazabb pártfogójának tudott. S ha nem is a hagyományos értelemben vett drámai eszközökkel, hanem — Németh László szavait kölcsönözve — „inkább dramatizált regény” formájában kapjuk ezt, mégis így is hasznos, Mikes nemes ás szép örökségét ébreszti, melyre itt Egerben, a Török- országi levelek becses irodalomtörténeti értéket jelentő kéziratát őrző városban — úgy véljük — illő odafigyelni ... Lőkös István Leányíuxíang Sárika sírsz: nálad szebb lányok hátra szoritndk. Kell alakoskodnod, s gyűjtheted udvarodat; Színlelj kis szeleburdit, s könnyen elérni remélnek; Mímelj titkos bút, mint ki vigaszra szorul; Sejtess gyenge szivet, s prédának nézik a gyengét - Am aki változatid csapda-vasára jutott, Ahhoz büszke legyél: mit képzel uramfia rólam? Aztán 'választhatsz foglyaid ezreiből. Az elalvó gyermek Nyakig a paplanba takarva, szemei alvásra bevarrva, még ébren figyel az orrocska, már álom-tenger a hajacska. Szemek, hangok, arcok Szemek, kormosak, mint a kéj, tikkadtak, mint a szemérem, vakmerők, mint a tilos hit, rebbenők, mint a tisztaság, éberek, mint a rontás — hangok, borzasak, mint az akarat, zsibongók, mint a káröröm, elfúlók, mint a lemondás, fakulok, mint a gyász —■ arcok, fátylasak, mint a tettetés, tétovák, mint a tanúskodás — a gondolat szobor-próbái, ti, az eszme küszködő vázlatai! Erdő, amelyben eltévedtem, jelek, melyekben magamra leltem. Csák Gyula: 4 RÁKÁSZ Pest környéki, mesterséges tó partján heverésztünk. Én a napon nyújtózkodtam, rokonom egy bokor árnyékában feküdt, félkönyökre dőlve. Rég voltam nála. s most, hogy lomjaim közt rábukkantam egy neki szánt, faragott pipára, eszembe jutott és kirándultam hozzá. A tő ugyan mesterséges — téglagyár mellett keletkezett gödör —. de olyan régi, hogy már termés *e*esnek hat. Bokrok cserjék koronázzák a partszegélyt, s egyik oldalát el’epte a sás és a rád is. A helyi horgászszövetség tulajdona a tavacska, s öreg rokonom a hal őr. — Emezt meg maid eladom — mutatta fel a régebbi pipát — Egyszer már kérték — részletre Há-om tízesért vettem, tavalv. Ámbár... lehet, hogy meggondolom. — Pzabad itt fürödni ? — Nincsen rá rendelet, én pne„rlem. ^rp^a rn°nj, nádközeibe. Itt hirtelen mélyül. A nádhoz közeli partszakasz omladékes volt Naivon magasra emelkedett, a mederbe zuhanó óriási ro^darabo’r azonban le’ v”+ Jténer+eV( s öt-hat mét-r-e be lehetett grvatnrftotn* a téHa Lubickolás közben egyszer csak megkarcolta valami a kezem. Különösnek sejtett, nagy tárgyat tapogattam ki, s üggyel-bajjal sikerült is megmozdítanom. Minden oldalról zárt vesszőkosár volt, olyan súlvú hogy nem tudtam a vízből kiemelni. Hasa- dékain bekukucskálva tucatnyi jókora pontyot láttam. A kosárhoz madzag volt kötve, ami a partra, egy fűzfabokor tövéhez vezetett. Innen egy másik spárgán tapogatózva, félig pocsoiváhg ágvazott. csorba vasfazékhoz jutottam. A fazékban egy csomó rák mászott egymáson. Egyszer csak mozogni kezdett a hozót és kis termetű, szőnpók kénfl öreg ember búit elő Mereven nézett, de nem szólt. — Maga itt rákász? —kérdeztem. A kis ember közelebb mozd’dt. — Hogv lehet ezeket fogni? — érdeklődtem tovább. — Húsra jön — dörmögte • Tuisztoi-kineaetu aias, egyben zsebébe nyúlt, s parányi. mócsingos húsfoszlányokat szórt a vízbe. — Megszokja, hogy kap. aztán mindig jön. — Maga kicsoda? — dör- rent ekkor az öregem hangja. Fent állt a meredek, háromméteres parton és nagyon mérgesnek látszott. A kis ember megrettenve, behúzott nyakkal pislogott felfelé. — Van igazolványa? — Rákot fogok... — mormolta az idegen. — Itt nem lehet. Meg ne lássam máskor! — Nekem lehet — mondta emeltebb hangon a rákász. — Az államnak fogom. Ezen tűnődött kissé az öregem, majd ismét rászólt. — Mutassa az igazolványt. Nézd meg! — tette hozzá, engem utasítva. A fura kis alak kettéhajtott, szürke kartonlapot nyújtott át. Olyan, cédula volt. amit repülőkön szállított csomagokra szoktak kötni. Mindössze egy hatjegyű számot láttam raUa s a repülőtársaság emblémáját. — Na? — sürgetett az öregem. mert sokallta vizsgálódásomat. — Rendben van ez — szóltam lassan és összehajtva visszanyujtottam az „igazolványt”. Közben figyeltem az ember szőrrel benőtt arcát, de az mozdulatlan és közönyös volt. — Hogy lenne rendben — replikázott fentről az öreg. — Ide csak sárga igazolvánnyal lehet jönni. — Ilyennel — kapta elő a magáét. — De ő állami rákász — feleltem nyugodtan. — Neki másmilyen van. — Le van pecsételve? — nyugtalankodott tovább az öregem. — Le — bólintottam. — Na. nézzük hogy csinálja —, szóltam a hallgatag rákászra. Eltette a kartonlapot, aztán felgvűrte' nadrágja szárát, s vízbe gázolt, maid le-' merített két markára! húzott egy hosszút, s mikorra kiemelte, három kis rák csüngött raita. A fazékba seperte őket. aztán újra víz alá nyúlt. Eközben az öregem alkalmas pontot keresve lemászott. és ő is érdeklődéssel nézte a rakás., mutatvánvát. — Hát halat mivel fog? — kérdeztem tőle. * ltodon emelkedett fel. — Én csak rákot fogok. — Aha! — kapott a szón rokonom. — Mit tudni, nem log-e halakat ísnr — Csak rákot... — De ha — mondjuk — halat is fogna, azt mivel csinálná? Bátorítóan ráhunyorítottam. Sejtettem, hogy analfabéta, s maga sem tudja, mit tartalmaz „igazolványa” —, amit bizonyára valami rossz humorú ismeretlentől kapott —, de feltettem, hogy látott, amikor kosarára bukkantam. Abból, hogy eddig nem szóltam, jóindulatomat kellett kiolvasnia. Így is volt ö is vigyorin- tott egy furcsát, s azt mondta: — Hát... Azt is lehet. — Mivel? —• Inggel. — Megmutatná? — Pillanatok alatt lehúzta ingét, görcsöt kötött két ujjára, s a gallérba húzott madzaggal elkötötte a nyakát is. aztán víz alá merítve húzta, mmt a hálót szokás. — Na. maga így nem sokat fog —. legyintett rokonom megkönnyebbülten és újra tömte a pipát. — Ebből él? — faggattam a szőrmókot — Meg madárból. — Azt, hogy fogja? Most már ő is megnyugodott. s kirázogatva ingét, a partra terítette, aztán leguggolt, fejét két térde közé szorította és füttyszerű hangokat hallatott. — Prü-prü-prü. pii-pii, prü-prüp... A sajátos, madár-morse- jelre. válasz érkezett valahonnan a nádasból. — De. hogy fogja meg? — Kézzel. Villámgyorsan kaszáló mozdulatot tett, jelezve, hogy igv. — Hol tanulta? — kérdeztem hitetlenkedve. — Apámtól — Melyik vidéken? — Na^vsárrét. Pöféke!ő rokonomra pillantott. s alázatosan kérdezte. — Nem adna egy pipa dohányt? RoVenom átnyújtotta a zacskót. A sárréti ember sodort és jóízűen fújta a füstöt Feketére érett csontokra feszült arcbőrén nagy-nagy nyugalom honolt — De jó ízű ez. te — sóhajtott ismét rokonom, s mars elé tartja utólag kör- hecsodáifa a pipát, úgy, hn"v a rákász is lássa, had ir! rrvol V?... .Attól féltem: sírnom Voll, ezérf- gvorsan legnnnoHam, térdom közé sandítottam a feiern és utánoztam a madárnyelvűt • — Prü-prü-prü, pil-pH, prü-prup...
