Népújság, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-19 / 42. szám
Fejlődő kórusmozgalom Van hagyomány, csak építeni kell rá Nagyobb forgalom a „művészbejárón" Felfedezés: az együtt éneklés öröme! Újra, meg újra felfedezzük. Emlékeznek még a Repülj páva vetélkedőre? Amikor egy-egy' forduló végén Vass Lajos biztatására elénekelt egy-egy dalt a közönség is? Biztos vagyok benne, hogy a képernyő előtt sem maradt „néma” a néző. Látható öröm: amikor vasárnap megalakult a Kórusok Országos Tanácsának (KOTA) Heves megyei szervezet^ mintegy ízelítőként néhány szép kórusművet adott elő az egri I. sz. általános iskola énekkara. Látni kellett volna a gyermekek arcát, amikor kedvesen, tisztán csengő hangjuk érthetővé formálta a zenei gondolatot! F.mlékeztetéskénf: a 40-es évek végén, az 50-es évek elején színesebb, nagyobb, szebb rendezvényt el sem képzelhettünk a megyeszékhelyen, mint a több napos egri dalosünnepet, melynek ápolója a hajdani híres Egri Dalkör volt! Akadt olyan ünnep, amikor majd 40 kórus érkezett a dalostalálkozóra, Zengett a város a daltól. Tömeg hallgatta a Lyceum udvarán, a főszékesegyház előtt, vagy az iskolai dísztermekben az énekkarok előadásait. Megszánta dalkör, az a dalosünnep is. Persze, egy rendezvény nem függhet egy kórus lététől, a daíosünnephez viszont énekkarok kellenek. Énekkarok mindig kellenek, máshol is, máskor is. Hallatlan szerepük van a zenei kultúra terjesztésében, fejlesztésében de — egy évszázad bizonyítékai mutatnak erre r- vitathatatlan a kórusmozgalom társadalmi hatása is. A KÖTA megyei szervezetének alakuló ülésén eat a szerepet különös hangsúllyal emelték ki. Több mint száz évvel ezelőtt Erkel Ferenc vezetésével alakult meg az Országos Magyar Dalár Egyesület, melynek kétségtelenül nagy szerepe volt a kórusmozgalom megteremtésében. Ismeretes a felszabadulás előtti munkáskórusok jelentősége is, melyek egyikét-másikát rossz szemmel nézték a rendszer urai, tevékenységüket be is tiltották. Ezek a kórusok voltait a szakszervezeti mozgalom csírái is! Még sok más példát sorolhatnánk arra, hogy a kórusmozgalmak mindenkor a társadalmi haladást szolgálták. Lassan 100 éve lesz, hogy a hajdan élvonalban éneklő Egri Dalkör megalakult, s a későbbiek során Huszthy Zoltán karnagy vezetésével, lelkes munkájával a Heves megyei kórusmo.z- galom oszlopa lett. Több évtizedes múltú községi kórusokat is ismerünk a megyében. Tehát: hagyomány van, csak építeni kell rá. A meglevő „építőanyag”: több mint 100 általános iskolai énekkar közel 10 középiskolai kórus, nyolc állandó és 10—15 időszaki felnőtt énekkar van a megyében. Dicséretesen szaporodnak, szinte „gomba módra” a tv hatására a „Röpülj páva” dalkörök. A társadalmi, családi ünnepeket rendező irodák mellett állandó kórusok — tiszteletdíjjal — alakulnak, amelyek feladatuk betöltése mellett nagy szerepet játszhatnak a kiépülő kórusmozgalomban. Figyelemre méltó, hogy ez a mozgalom eddig a hevesi és a füzesabonyi járásban érte el a legnagyobb sikereket Különösen a hevesi járás eredményei figyelemre méltóak, mivel módszertani útmutatással is szolgálnak: a járási pedagógus kórus tagjai irányítják a községi énekkarok munkáját! Mint a. napi tudósításunkban említettük, országosán új vonás a KÖTA szervezetében, hogy vállalja a zenekarok munkájának irányítását is. Erre is van alap: három szimfonikus zenekar, több állandó kamaraegyüttes és fúvószenekar is tevékenykedik a megyében. Ha csak a jelen dolgait soroljuk fel, úgy tűnik, a lényegre tapintott az egyik felszólaló .tréfás megjegyzése: fejlődő iparral, fejlett mezőgazdasággal rendelkező, zenélő megye vagyunk. S ha valóban megvalósul, szervezett programmal, jó Irányítással az a társadalmi jelentőségű célkitűzés, amelyet ez az új szervezet elérni készül, ha a színpadok művészbejárójának nagyobb lesz az énekkari forgalma is — na és természetesen „szélesebb” bejáratot kell majd a közönség számára is építeni — mér jó úton járunk. Kátai Gábor Idegenforgalom — am idegenvemető nmemével Mit mond Egerről a turistáknak? Az idegenforgalom nem csupán üzleti ügy, bevételi forrás, igen fontos a politikai jelentősége is. Távolról sem mindegy, hogy a külföldről — főleg nyugati országokból — évente tízezrével hazánkba érkező turistáknak, különféle szakmai, tudományos kongresszusokon részt vevő vendégeinknek, mit és hogyan mutatunk meg életünkből. o o o — Az, hogy mit mondok egy-egy vezetésemre bízott csoportnak a városról, több tényezőtől is függ. Először is attól, hogy mennyi időt engedélyez a program a városnézésre, aztán percek alatt meg kell állapítani a társaság érdeklődési körét, műveltségi színvonalát. Igen nehéz helyzetbe kerül időnként az idegenvezető, amikor ezek a szempontok — és ez legtöbbször így van — nincsenek ideális összhangban egymással. — A legtöbben — külföldiek és belföldiek — Egerbe érkezve elsősorban a várra, a múzeumra és — a jó hírű egri borokra, szőlészettel, borászattal kapcsolatos kérdésekre kíváncsiak. Ha olyan társaságot vezetek, akik Egerben bár akkor járnak először, de Magyarországról. sőt Egerről is jóval többet tudnak, mint például ■gy átlag amerikai, rendsze- int a vár megtekintésével .ozdem a bemutatást, ami- ől színesen, érdekesen lehet beszélni. Ezzel máris felkeltem az érdeklődést. Le >em kell jönni a várból — •londva, hogy íme itt. a vá- -s múltja, s innen szép lsi• ás nyílik a város regi és arcéra egyaránt. A mi- ' ‘t, a ráctemplom, a fősegyház és a lyceum dett szép látványt nyújt • új lakótelep, a főiskolai any kollégium, a környező • yek-dombok lankáin el- t-ülő szőlőtáblák szelíd vo- 'ata. Mindez kitűnő alkaarra, hogy a város fej1911. február 19., péntek lődéséről, kulturális életéről, az iskolaügyről, a szőlészet- ről-borászatról, a környező táj — a Bükk és a Mátra természeti szépségéről is elmondhassam a legfontosabbakat. így lehet' észrevétlenül a múltból a jelenbeérkezni ... — Számomra mindenesetre a közel két évtizedes idegenvezetői tevékenység legfontosabb tapasztalata az: csak arról beszéljünk, amit érzékletes formában is bizonyítani tudunk, s lehetőleg a bemutatás, az érzékletes tapasztalás előzze meg a hozzá fűzött kommentárt. o o o — Problémák? — Az idegenvezető néha mások helyett 'S pirul... Például ebédelni indultunk egy társasággal, s az orrunk előtt — a déli órákban! — nagy porfelhőt hintve ürítik a szemetes kukákat a belvárosban. Más. Üdülőhelyi dijakat szednek a vendégektől Egerben — mégis hangos éjjel-nappal a szállodák kör- nyélre. — Ezek persze az apróbb bosszúságok. Ami viszont számomra teljesen érthetetlen: az egyre növekvő igények ellenére kevés Egerben a különféle néprajzi sajátosságainkat. a környék folklórját bemutató kiállítás és egyéb alkalom. Valamikor a vármúzeumban volt egy külön szoba, amelyben állandó népra jzi kiállítás adott ízelítőt a tájegység folklórjáról. — és végül: nem értem, hogy miért Eger környékén akarnak új szállodákat, nagy éttermeket építeni? Szerintem Egerben kellene rohamosabban fejleszteni. hiszen a város ideális központja ennek a tájegységnek: innen egy nap alatt nemcsak a Mátra és a Bükk szép tájai, de még a Hortobágy is elérhető. A máj turista már nem olyan, mint a tegnapi: estére szeretvisz- szatérni a városba ... Ig.v látja egy egri idegen- vezető, dr. Löffler Aurélné —, aki mellesleg lassan két évtizede hódol e hivatásnak, anyanyelvén kívül francia, angol, német és román nyelven is — tájegységünk, Eg^ és környékének idegenforgalmát, s az idegenvezető szerepét és feladatát Faludi Sándor Kengyel Zoltán kiállításától Ezekben a napokban az egri kisgalériában láthatók Kengyel Zoltán festőművész alkotásai. A jobbára tájépekből álló kollekció rokonszenves összképet ad a művészről. Hangulatok, érzelmek, színek és formák nyelvén örökíti meg, beszéli el a festő, mit lát ö a neki adott tájban. Mert ez a szilvásváradi világ nemcsak a Bükk egy regényesen szép részlete, a dombok alatt húzódó hosszú házsorokkal, hanem a művész otthona is. A néző úgy érzi, hogy ebben a tájban nincs egy ismeretlen tenyérnyi folt sem, mindenütt elidőzött már a festő. Ha összeraknánk egy képeskönyvvé a kiállítást, jószerével igencsak kikerekedne belőle a falu sajátos formájú házaival, a templommal, a girbe-görbe utakkal, hegyoldalakkal és azokkal a lankákkal, amelyekbe úgy beleszelídülnek a hegyek és a domborulatok. A művész mesélőkedve tiszta fénnyel vonja be mindennapi környezetét. Itt a témák nem ünnepiek, nem harsognak, nem keresettek, csak idő kérdése, hogy minden a vászonra kerüljön. A Bélkő, a Kishíd, a Fehér kút mellé felsorakozik a Régi ház bejárata, a javítás előtti csónakok, a pálinkafőző bejárata, még a nyári konyha is. A művész elképzelő-mesélő kedvébe beleleng a falu illata is, a pálinkáé, a főzésé. Es ebben a környezetben, ebben a mesélő áradásban a templom is csak egy épület — bár rangosabb — a sok között; a tornyok sem az égre törekednek, csak a földön állnak, mint azok a csendes és szorgos népek, akik ezt a falut lakják. Vitathatatlanul szereti a művész ezt a bezárt világot, amelyben otthon érzi magát. Azért ez az otthon mégsem az idilli nyugalomé. A derűsebb és nyugodtabb tájakat a Gondolkodó, a Zsoldos, az Egyedül, a Zöld szemek portréja tarkítja, teszi mozgalmassá. A művész magánya a szürkületben, az ern,- lékezésekben, a műteremrészletben ölt testet, mintegy jelezve azokat a terheket, amiket nem igen oszthat meg az őt körülvevő környezettel. Es kint, a világban is vannak gondok. Meg kell figyelni az Ajtatoskodók figuráit, amint éppen, századokon át öröklött testtartással keresgélik az Istent és azt, FARiMG busók. A mohácsi farsang országszerte jól ismert alakjai — a DANIÉI LANG e MA6ASÍAT V. Egész reggel csal? egyetlen harci cselekményre került sor; de az is. hiábavalónak bizonyult. Ahogy Rafe lebámult a völgybe, úgy látta, mintha egy vietnami állna a folyóban, helybeli viseletű szalmakalappal a fején. Azt gondolván, hogy egy Vietkong-katonát lát. ráeresztett néhány sorozatot M—16-osából. Kiderült, hogy a célpont voltaképpen egy hentergő vizibivaiy fara. Az állat kiemelkedett a sekély patakból és ormótlan rémülettel elügetett a szemük elől. Rafe megszegte a szükségtelen lövöldözést' tiltó parancsot. megerősítve Eriksson megfigyelését, hogy nyílt terepen keveset számítanak a tervek, és a legjobb osztag is csak elméletben alkotott katonai egységet. „Mindnyájan azt tettük, amit éppen kellett”. Meserve nem szólt Rafe-re, a többiekre sem szólt, ahogyan az idő előrehaladtával hasonló hanyagságot követtek el. Mikor kihallgatásán felelősségre vonták, amiért nem vette figyelembe parancsnoka utasítá(KS foto — Bohanek Miklós felv.) sát, csak ezt mondta: „Uram, legtöbbször mindnyájan egyetértünk a parancsnokunkkal. Van, amikor nem, és van, amikor az ember el sem árulja, hogy nem ért egyet, megtartja a véleményét magának.” Tíz óra harminckor, már nem messze a 192-es magaslat tetejétől, Meserve megtalálta, amit keresett — az aznapi szálláshelyet. 'Elhagyott viskó volt, keresztben és függőlegesen két és fél méteres, két szellőző nyílással az északi és déli oldalán; ablaka kelet, ajtaja nyugat felé nézett, és néhány méterre patak folyt, ahonnan bármikor vízhez juthatott az osztag. A viskóban egy asztal állt, alacsony padka volt a falába építve, az egyik sötét sarokban gyékényszőnyeg szétzilált maradványai hevertek, és a vályogpadlót elborították a vashulladékok, a kődarabok, az üres konzervdobozok. Az építmény siralmas állapotban volt, vályogfalaiban jókora rések tátongtak. Valamennyire mégis épségben maradt, és Meserve egy-kettőre fegyverraktárrá alakította át, a vályogpadlóra halmozták tölténytáraikat és élelmiszerkészletüket. A viskót ráadásul arra is fel lehetett használni, hogy benne rejtegessék Maót. Az őrmester utasította Erikssont és Rafe-et, hogy takarítsák ki a viskót, majd Maót a gondjaikra bízva, Clark és Manuel társaságában elindult, hogy tüzetesen körülnézzen. Odabenn, emlékezik Eriksson, a Rafe hátizsákjától megszabadított lány egy kis ideig figvelte őket, ahogyan kihordják a hullar dékot. majd kérés nélkül felajánlotta, hogy segít nekik. „Nem is sejtettem, mire segített előkészíteni a hely- szint.” ahogyan beszélni tanának vele és hozzá. A művész által teremtett világban, ezek között a magányos gondok és szépségek között harmónia uralkodik, a kiegyensúlyozottságra, a lecsendesülésre törekvő ember vibráló nyugalma, A sárga, a barna és a zöld olykor idegesítő kavargásába belerobban a maga poantíro- zott helyzetével egy sötétkék, majdnem mereven beékelődő folt, hogy a néző szemét, gondolatait megzavarja; vagy az egyébként békés tájba enyhe lejtéssel, de feltűnően belefut egy ciklámenszínű vonal, amit távolról pataknak 'is nézhetnénk, de közelről látszik, hogy ez az országút szürke aszfaltjának átköltött ciklámenszínű iszalagja. Kengyel Zoltán technikájában és témaközelítésében is ma már sokkal bonyolultabban alkot és fejez ki művészi mondanivalókat, mint korábban. S bár kiállítási katalógusában ott áll nyilatkozata, miszerint programja „úgy festeni, hogy ha nincs is a képen figura, akkor is érezze, aki nézi, hogy benne van a képben, éli azt a hangulatot, amit én”. Ez mind így igaz. De a Zöld szemek arra a kíváncsiságra Ingerelnek, hogy megkérdezzük a művészt: mikor kerít sort arra, hogy az érdekes, ráncos, érdes, munkában és napfényben megszikkadt erdei munkások arcát, azokét, akik a szilvásváradi házak- ben élnek, megörökíti? Az igaz, hogy a tájban benne állva látjuk a színeket, a formákat, azt a semmi mással össze nem téveszthető hullámzást és ritmust, amit a hegyek, dombok rajzolnak elénk. De az emberi harmóniát, vagy a harmónia utáni vágyat, a riadságot és békét, féléimet és háborgást, örömöt és könnyet is izgalmas dolog vászonra vinni, akár- müyen technikával, csak őszintén. Mert Kengyel Zoltán képeinek egyik legsajáto^ sabb tulajdonsága az őszintesége és a szeretet, ahogy újból megéli alkotás közben mindazt, amit. neki a hazai táj, az otthon nyújthat. (farkas) Meserve és a többiek egy óra múlva, dél felé érkeztek vissza, és jóízűen falatozni kezdtek a szabadban, a viskó bejáratához közel. Evés után, elterpeszkedve a földön, a felfrissült Meserve társaira pillantott, és cinkos mosoly- lyal a romos építményre bökött. „Ideje, hogy egy kicsit szórakozzunk” — mondta. Clark szemmel láthatólag magán kívül volt az örömtől, mondja Eriksson, Manuel és Rafe már kevésbé lelkesedett. Ö maga, gondolja, meglehetősen savanyú képet vághatott „Rosszul éreztem magam. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy részt vegyek abban, aminek következnie kellett”. Meserve valószínűleg megérezte ezt, mert mielőtt bármi történt volna, kérdőre vonta beosztottját, 6 Is bemegy-e majd a kunyhóba, ha rákerül a sor. Eriksson a fejét rázta. A feldühödött őrmester fenyegetéssorozattal folytatta. Ha Eriks-' son nem lenne hajlandó úgy tennni, mint a többiek, figyelmezteti, hogy könnyen nélküle térhetnek vissza, és majd azt jelentik, hogy „tévedésből is a háború áldozat ta lett”. Clark buzgón vissz-' hangozta a fenyegetést, a két Diaz pedig értetlenül bámulta az osztag „nehéz emberét”. Eriksson újból a fejét rázta. „Addigra már elegem lett az örökös ütlegelésekből és az esőgalléros foj- togatásokból, amelyeket végig kellett néznem”. A második visszautasításra Meserve Eriksson férfiasságáról vágott ki egy epés tirádát, „buzinak”, „beszarj alaknak” nevezte beosztottját & oly tatjuk) I
