Népújság, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-18 / 41. szám
Sajátos feladatok, speciális módszerek i közművelődés új öt éve ötéves tervet kezdtünk, immár a negyediket. Ezért természetes, hogy az elmúlt év vége, s az új év első hónapjai a tervezés gondjaitól fűszerezve teltek és telnek. Alig egy hónapja, hogy beszámoltunk arról: mennyit költünk az elkövetkező év során közművelődési célokra. Elmondtuk: nem túl sok a Plénz, s azt is, hogy társadalmi összefogással gyarapítani lehet a pénzügyi keretet. Ennél is izgalmasabb kérdés a feladatok számbavétele, az új öt év tervkontúrjainak felvillantása. Műveltebb emberfőket Az elkövetkező öt év során az eddiginél is hatékonyabbá kell formálni a világnézeti nevelés és a politikai felvilágosító munka módszereit és gyakorlatát. A folyamatos tájékoztatás és kommentálás révén a közművelődés tehet legtöbbet azért, hogy erősödjék a szocialista szellemű közélet, a szocialista demokrácia. E cél érdekében érdemes megszervezni a téli tanfolyamokat nemcsak falun, hanem az üzemekben is. A különböző klubokban és művelődési közösségekben növelni kell a politikai világnézeti tematikájú előadások, ankétok, s főként viták számát. Nem lehet megfeledkezni a munkával, a munkahellyel kapcsolatos ismeretek gyarapításáról sem. Ha javul az üzemi ismeret- terjesztés, ha mind több helyi szakember vesz részt ebben, ha sikerül elérni, hogy néhány brigádtalálkozót vagy termelőszövetkezeti közgyűlést is felhasználunk erre a célra, akkor a terv nem marad utópia. Az elmúlt években megy esze rte fellendült a honismereti mozgalom. Ezt az egészséges jelenséget mindinkább általánossá kell tenni, mert a falusi krónikaírás, a helytörténeti búvárkodás erősíti az egészséges lokálpatriotizmust. Megyei szinten is sok a tennivaló a felnőttoktatás terén. Az elmúlt évek visszaesése után, szükséges és sürgető kutatni megtalálni a kilábolás módját. E téren legtöbbet az üzemek vezetői tehetnek azzal, hogy felmérik a jelenlegi helyzetet és inspirálják, segítik dolgozóikat az alapműveltség, a nyolc osztályos végzettség megszerzésében. Keveset beszélünk róla, inkább szemérmesen hallgatunk, ettől függetlenül az analfabétizmus ma is létezik: az elkövetkező öt év folyamán —• társadalmi összefogással — maradványait is fel kell számolni. Fontos az is, hogy a helyi népművelési programok mindig az adott terület gazdasági sajátosságaira épüljenek, a konkrét termelés feladatait érintsék, hiszen az embereket elsősorban szűkebb pátriájuk problémái, eredményei érdeklik. Különösképpen fontos ez elsősorban exportterveket teljesítő üzemeinkben, valamint új telepítésű gazdasági egységeinknél (Visonta, Gagarin Hőerőmű, Tisza II. vízlépcső, valamint a kihelyezett üzemek). Egerben új kiállítócsamok épül, ahol a vállalatok rendszeresen bemutathatják termékeiket, s ezzel kapcsolatos tudományos tanácskozásokat rendezhetnek. Akad feladat a művészeti nevelés területén is. Elsősorban alapos szociológiai vizsgálat révén fel kell mérni az ízlésíormálódás összetevőit, mert ennek alapján lehet precízen megszabni a tennivalóitat. Az elmúlt években bizonyos mértékben stagnált a műkedvelő művészeti mozgalom, egyre kevesebb új érdeklődőt vonzott. Mindenképpen gyarapítani kell szám szerint és minősé gileg is a derékhadat, megfelelő fellépési lehetőségek fejlesztésre. A negyedik ötéves terv során megoldódik a hatvani városi, valamint a hevesi járási könyvtár elhelyezési problémája is. Jelenleg 44 művelődésügyi intézményünk nem sorolható — korszerűtlensége miatt — egyetlen típusba sem. Berendezésüket, felszerelésüket cserélni, illetve korszerűsíteni kell ahhoz, hogy valóban kulturális vonzóerőt jelentsenek. Ebben a vállalatok, a termelőszövetkezetek, és az ÁFÉSZ-ek segíthetnek úgy, hogy közös anyagi áldozat- vállalással oldják meg a sürgető gondokat. Állami támogatásra — épp a szűkös anyagi lehetőségek miatt — nem lehet számítani. Közös összefogással megoldható az is, hogy a művelődési intézmények fenntartásának 50— 70 százalékát lehet biztosítani. Ez mindenképpen növeli a közművelődési tevékenység színvonalát. Ehhez persze az is szükséges, hogy több függetlenített népművelőt alkalmazzunk, s a tiszteletdíjak összegét legalább havi 200 forinttal emeljük. Biztató, s bizonyára sokak — elsősorban a falusiak — körében elégedettséget kelt, hogy o megyei moziüzemi vállalat évi kétmillió forintot áldoz korszer6sítésre, fejlesztésre. Ennek eredményeként remélhetőleg sikerül megállítani a látogatók számának jelenlegi csökkenését. Ezt segíti elő a jövő jobb mű- sorpolitikája is. ★ Tervek, elképzelések, gondok öt évre; a feladat nem kevés, ám a lehetőségek jó része adott. Csak élni kell tudni velük, öt év mindennapi alkotómun- féáj a során. A modern, nagyüzemi szőlőtermelés megvalósítása az egész ország ügye Dr. Tamás László könyve az idei mezőgazdasági ' könyvhónap kiadványai között Az idei, 14. mezőgazdasági könyvhónapon Heves megyei szakírót köszöntünk. Néhány nappal ezelőtt hagyta el a nyomdát dr. Tamás Lászlónak, a mezőgazdasági tudományok kandidátusának, a megyei pártbizottság titkárának könyve: „A nagyüzemi szőlőtermelés néhány gazdasági kérdése”. A mű az Akadémiai Kiadó gondozásában és az Agrárgazdasági Kutató Intézet szerkesztésében jelent meg. Érdekessége, hogy A nagyüzemi gazdálkodás kérdései című sorozat legújabb kötete. Hazánk gazdasági életében évszázadok óta és napjainkban is rendkívül nagy jelentőségű a szőlőtermelés. A szerző munkájában- a szőlőtermelés területéről, elsősorban a nagyüzemi, széles sorú, közép- és magaskor- don-telepítések gazdasági vonatkozásairól ír. összehasonlító statisztikai adatokkal kimutatja, hogy a területileg egyre növekvő modern, nagyüzemi szőlőtelepítések hatékonysága és gazdaságossága lényegesen jobb, a hagyományos régi művelési módoknál. Dr Tamás László könyvének bevezető részében a következőket írja: „A terme- léstechnikai és a gazdasági kérdések felvetésében, megoldásában figyelembe vettem a Heves megyei szőlőtermelésre vonatkozó adatokat, amelyeket részben a statisztikából vettem át, részben pedig saját magam gyűjtöttem össze... Már tanulmányom céljának kijelölésében is. de még inkább megvalósításában, a szőlőtermelés országos tapasztalataira támaszkodtam, s felhasználtam az ez irányú külföldi tanulmányokat is. A korszerű nagyüzemi szőlőtelepítés termelésszervezési kérdéseinek jelentős részét az általam korábban kidolgozott és javasolt módszerek alkalmazásából feltárt eredmények alpján ismertetem. Hasonló módszerekkel vizsgálom a korszerű, nagyüzemi szőlőtelepítések beruházási hatékonyságát is.” A szerző utal a korszerű szőlőtermelés térhódításának fontosságára, amelyet a gazdaságirányítási rendszer reformja egyre sürget. Szőlő- termelésünk jövőjét az határozza meg, hogy tudunk-e az eddiginél alacsonyabb költséggel és jövedelmezőbben termelni. Különösen, ha meggondoljuk hogy ebben az ágazatban nemzetközi versenyképességünk megőrzése és erősítése óhatatlanul szükséges. A modern szőlőtermelésben elért gazdasági eredmények. s az ebből levont következtetések tehát túlmutatnak Heves megye határain. A közép-, kiváltképp pedig a magas kordonos nagyüzemi szőlőtermelésre való áttérés nem egy-egy szőlőtermelő vidék, hanem az egész ország ügye. (mentusz) OMmm mn február IS* tam&xm, biztosításával, s az irányító munka színvonalasabbá tételével. Megyénk kórusmozgalmát előreláthatólag fellendíti majd az év során megalakuló Kórusok Országos Tanácsának megyei szervezete, mely a hajdani dalosszövetséghez hasonlóan önállóan foglalkozik szervezeti, szervezési, műsorpolitikai problémákkal. Hálózatfejlesztés — összefogással Az elképzelések elismerésre méltók, ám nézzük a realizálódás feltételeit, a köz- művelődés tárgyi és személyi feltételeinek várható alakulását. Alapvető feladat a meglevő intézményhálózat minőségi továbbfejlesztése és korszerűsítése. Űj intézményeket — tekintettel a gyorsuló urbanizációs folyamatra — elsősorban a városok eddig még kulturális téren ellátatlan munkáskerületeiben kell és lehet építeni; itt kell klubkönyvtárakat, mozikat létesíteni. Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy új telepítésű üzemeink jó része nincs megfelelő kulturális intézménnyel ellátva, ezt a negatívumot minél hamarabb fel kell számolni. Az elkövetkező öt év során javulnak a könyvtári hálózat működési feltételei; a könyvtárhálózat középtávú fejlesztési tervét — az Országos Könyvtárügyi Kongresszus elvi megállapításainak figyelembevételével — a megyei tanács végrehajtó bizottsága az év első felében megvitatja. Az egy lakosra jutó könyvállomány 2,2-re emelkedik, ennek érdekében az állami költség- vetésben évente 10 százalékkal többet kell előirányozni (pécsi) Tv-játék Sophokles „Iphigénia című drámájából A színes tv-játékot Horváth Jenő rendezi, címszereplői Béres Ilona, vezető operatőr: Szilágyi Virgil. Képünkön: Kozák András, Sinkó László. DANIÉI LANG ÜVSASASIATOM ív. A haditörvényszék előtt Rafe ‘ később így vallott: „Meserve kijelentette: egy órával a kitűzött idő előtt indulunk, hogy találjunk magunknak nőt, akit magunkkal vigyünk az útra. Meserve azt mondta, hogy a nő bumbumra kell, azaz hogy nemileg közösüljön vele, és öt nap után meg fogjuk ölni”. Manuel vallomásából: „Az eligazítás végén Meserve azt mondta, hogy viszünk magunkkal egy lányt, legalábbis megpróbáljuk, azért, hogy elszórakozzunk vele... Azt mondta, jót fog tenni az osztag harci moráljának”. Az őrmester szenvtelen arccal jelentette be a hírt, ki-ki értse belőle azt, amit akar. Clark nyomban lelkesen helyeselt. A két Diaz nevetni kezdett, vagy azért, mert zavarban voltak, vagy pedig azért, találgatta Eriksson, mert azt hitték, Meserve csak tréfál, ugyanis amit az osztag harci moráljáról mondott, az visszatérő szólamnak számított az egész szakaszban. Eriksson elmondotta, hogy maga egy szót sem szólt, de miután Meserve és a többiek különböző irányban elszédelegtek a reggeli gyülekezőig, elment barátjához, a nyugat-virginiai Curly Rowan tizedeshez. aki ugyanolyan régen szolgált Vietnamban, illetve a szakasznál, mint Meserve. Rowan meglepődve hallgatta Eriksson beszámolóját az őrmester tervéről, de amikor Eriksson megkérdezte tőle jelentse-e Meserve szándékát egy tisztnek, még mielőtt elhagyják a tábort. Rowan rögtön megrázta a fejét, és — a bírósági jegyzőkönyv szerint — így válaszolt: „Meserve nem mer ilyen marhaságot csinálni.” Rowan, ha nem is hitte, mégsem őrült a hírnek. Egyszerre étkezett Meserve-vel Vietnamba, megfontolt, jóravaló embernek ismerte meg. De azt is elmondta Erikssonnak, hogy négy-öt hét óta szemlátomást megváltozott az őrmester, csúnyán kezdett bánni a vietnamiakkal; néhány hete rálőtt egyre, meg is sebesí- tette, amit később csak azzal indokolt, hogy „úgy tartotta kedve”. Curly szavaiból Eriksson azt vette ki, hogy valamiképpen Meserve is a háború áldozata lett. Másnap hajnalban, négy óra harminc perckor Meserve szorgosan ellenőrizte emberei fölszerelését a tábor kijáratánál, megnézte, rendben van-e az élelmük, gépfegyverük, tölténykészletük, megvannak-e füst- és kézigránátjaik és a többi szükséges holmijuk. Ennek végeztével az osztag kisorjázott a táborból az enyhén nedves sötétbe, senki sem tudta, mi a parancsnok szándéka, Húsz perccel később már valamennyien tudták. Sietség nélkül meneteltek a szürke pirkadatban, kötelességtudó- an követték az őrmestert. Kétezer métert tettek meg keleti irányban, ami — ezt Eriksson és a többiek rögtön észrevették — éles eltérést jelentett attól a nyugati útvonaltól, amelyet oly pontosan jelölt meg az őrmester az eligazításon. A Phu My körzet Cat Tuong nevű falucskája felé közeledtek, és . Eriksson gondolatban elátkozta magát, hogy Rowanra hallgatott. Dobogó szívvel, zavartan és hitetlenkedve látta, hogy Meserve minden teketória nélkül hozzákezd terve végrehajtásához: Clarkkal a nyomában, szisztematikusan átkutatta a falucska viskóit. Üres kézzel bújtak ki öt vagy hat kunyhóból, amikor a mindig kedves és előzékeny Rafe egy fehér kunyhóra bökve felkiáltott: „Ott, egy csinos lány lakik. Aranyfoga van!” Az őrmester azonnal döntött: „Ö lesz az, akit megtalálunk.” Rafe elképedt javaslata várható horderején, és keaesves arccal Manuelre és Eriks- sonra nézett, miközben Meserve és Clark meggyorsították lépteiket a csinos arany- fogú lányt rejtegető fehér viskó felé. Eriksson, Manuel és az időközben elszeren- csétlenedett Rafe kinn ácsorgóit, Meserve pedig Clark társaságában belépett a kunyhóba, Mao otthonába. Tovább időztek, mint a többi viskóban, és mivel Eriksson kinn állt, nem tud számot adni arról, mi történt odabenn. Phan Thi Loc, Mao húga azonban, aki benn volt, az egyik tárgyaláson elmondta. Két évvel volt fiatalabb Maónál; a vallomását fordító tolmács ezt közölte: „Azt mondja, hogy bejöttek, elemlámpa volt náluk, körbevilágítottak, meglátta az anyja meg a nővére arcát, mindnyájan egyszerre ébredtek fel. Heggel hat óra volt, még nem voit világos.” Az apa a Phu My-i piacra ment, folytatta a tolmács. Az anya zokogva könyörgött, a lányai összebújva a fal mellé ku- corodtak. Lochoz nem nyúltak, de Maót megragadták, hátrakötötték a kezét egy darab kókuszkötéllel. Loc egy másik válaszát a fordító így közvetítette: „Azt mondja, a nővérének van egy aranyfoga, az alsó állkapcsában, jobb oldalt.” Mikor Meserve és Clark csatlakozott a három várakozó katonához, már megkötve vonszolták Maót. Clark a könyökénél fogva taszigálta előre, amikor Meserve in- duljt parancsolt az osztagnak. „Közeledett a napkelte, és azt akarta, hogy a lányt minél kevesebben lássák” — folytatta Eriksson. „Egy helikopter legénysége megláthatta volna”. Az osztag még a falu területén járt, amikor helybeli gyerekek sereglettek össze, körülvették Maót, izgatottan beszéltek egymáshoz, majd kilépett a viskóból Loc. A két nővér egymásra nézett. „Rémület volt a szemükben” — emlékezik vissza Eriksson. Zsákmányukkal együtt a katonák nyugat felé indultak, kifelé a faluból, vissza arra az útvonalra, amelyet követniük kellett volna. Alig haladtak húsz métert, amikor kétség- beesett kiáltás állította meg őket. Mao anyja kiáltott, és üldözőbe vette őket. Meserve így vallott a hadbíróság előtt: „Előbújt az anyja, és amint várható volt, sírva fakadt. Didi, menj el — mondtuk neki.” Az .-anya, mondta Eriksson, egy salat' lengetett, és nagy igyekezettel tört előre. Lihegve érte be a katonákat, mutogatással tudtukra adta, hogy a sál Maóé, és szeretné, ha Maó felvenné magára; arca könnyektől volt nedves, hangja esedezett. Kínos pillanat volt, Clark vetett véget neki. Széles mosollyal elvette a sálat, és Maó szájába gyömöszölte. Manuel esküvel hitelesített vallomásának szövegében ez áll: „Clark azért tömte be a lány száját, hogy ne kiálthasson. Még mindig .sötét volt, és egyetlen civil sem tartóztatott fel bennünket.” Az anyát faképnél hagyva, újra menetelni kezdett az osztag, Maót lökésekkel nógatva, hogy tartsa a lépést. Alig maradt látótávolságon kívül a falu, amikor Manuel, talán azért, hogy túltegyen Clarkon, kioldotta Mao kezeit, lecsúsztatta hátizsákját a válláról és a lányra rakta. Az öt férfi és Mao kimért lépésekkel rótta az utat. Meserve akarta így, mert már ragyogva felkelt a nap, élesen rajzolta ki a tájon a különös társaság körvonalait „Szép vidéken haladtunk” — mondta Eriksson. „A hegyvidék egy fennsíkján jártunk, körülöttünk a zöldes párában mindenütt alacsony hegyvonulatok. Alattunk egy völgyben kanyargós patak, két oldalán rizsföldek, és onnan aprónak látszó gátak. A zöld szín legkülönbözőbb árnyalatai közt mentünk előre. de átvágtunk kopár részeken is, itt-ott napalm barnította meg a talajt. A táj igen változatos volt. Egy darabig nyílt terület, aztán meg sűrű tüskebozótok tépték a ruhánkat, alig láttuk benne egymást, pedig nem voltunk messzebb egymástól. mint maga meg én, ahogy itt ülünk”. Nyolc óra lehetett, mikor Meserve fél órás reggeliszünetet epgedé- lve7«tt. Mao száiáhn! kivet- de enni npm ad- trilr neki; mikor IVfessrve é«?7rev*»tte hoyv a Ifrnvnak pi>osliíc a7. arca, meg hogy köhög, egy aszpirint adott neki. (Folytaijükj
