Népújság, 1971. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-16 / 39. szám
„Mindig tanítani szerettem Tolna' Január vége felé már egyse szürkébb a< világ. A déí- előttöt fölszippamtja a reggel. ami megmarad, act átbukkan az ebédidőbe, az ájt- ság- és levélolvasásba. A dél- . után és az este azonban végtelen. mozdulatlan és egyhangú Az egyetemistáknak, ilyenkor egy dolga aísadl: a tajniat- las. Vizsgaidőszak van. Már több mint egy hónapja. Bukta Mária IV. éves kemia-íi - zika szakos hallgató a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem természettudományi karán. A csendes zug, amelyet a kényszerű állápé idejére birtokba vett az Egyetem téri kollégium második emeleti eüetoiszertá- rolója. A szekrények ürestó. mintegy .jelképeként at egyetemisták nem gazdag zsebének. De a szellemi táplálék nem sok helyet, hagy a testinek, s a vizsgák előtti idegesség sem kedvez az anyagcserének. A vizsga nem lehet messze, de azért néhány mondat erejéig jólesik a kikapcsolódás. — Melyik iskolából jöttél? — Az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumból, 1967-ben. — Miért éppen ezt a szakot választottad? — Mindig tanítani szerettem volna. Gyermekkorom óta a természettudományok érdékelnek. A nővérem néhány éve ugyanitt, ugyancsak kémia-fizika tanári szakon végzett, tehát nem jöttem teljesen ismeretlen helyre. — Mit mondanál erről a szakpárosításról? — Azt beszélik róia, hogy a legnehezebb. Tényleg nem könnyű. Mert a kémia és a fizika mellett nagyon sok matematika es persze pedagógia van. De ezt a három tárgyat a negyedikkel, a pedagógia segítségével megtanítani a gyerekeknek — e$. nagyon szép feladat. — Nem gondoltál arra. mogg könnyebb szakot választasz? — Hívtak már, hogy menjek át fizikusnak, de a tanári pálya jobban vonz. — Milyen kapcsolatod volt eddig a tanítással? — Középiskolában K.1SZ- vezető voltam. Rengetegét foglalkoztam gyerekekkel, emberekkel. Legjobban a 14 —18 éves korosztály érdekel. Szaktárgyaim közűi még egyet sem tanítottam, nem volt rá alkalom. De tavaly a Gárdonyiban az egyik negyedikes osztályban, tartottam egy tájékoztatót egy osztályfőnöki órán. Az egyetemről, meg közelebbről a természettudományi kar különböző szakjairól beszélgettem velük. Vannak is itt abból az osztályból a Kossuth Egyetemen, például egy most első éves kémia-fizika szakos kislány. Hogy vo-lt-e ebben szerepe az. én tájékoztatómnak, nem tudom. — Szerinted mi az oka, hogy kevesen jelentkeznek a természettudományi kar szakjaira? Most már korántsem olyan nehéz bejutni, mint néhány éve. — Sokan a gyorsabb anyagi érvényesülést keresik, ezért mennek más pályára. A HAZUGSÁG JÁTÉKAI — játék a hazugsággal. Jó játék. Mindkét értelemben: jó, mint film és néha valóban jó a játék egy kis hazugsággal is. Hogy egyszer, néha teljesen véletlenül, néha nagyon is tudatos keresés nyomán, néha derűsen, néha bizony tragikusan döbbenjünk rá: a hazugságnak, lehetnek játékai is, de játszani a hazugsággal felette veszélyes dolog is lehet. Alun Owen kellemes, szellemes és könnyed, moralizálni nem akaró, de egy kicsit elgondolkodtatni szándékozó forgatókönyvét az angol rendezőpáros — Charles J ártott és Anthony Page —, precíz eleganciával vitte a képernyőre. S voltak ebben olyan társai, mint a rövid, s néha semmitmondó narrátort szöveget is „sokatmon- dóan” jálsszó Laurence Olivier, a kitűnő Anna Calder- Marshall, a nagy testben kis lélek Sean Connery és a lenyűgözően nagy vonalú és játékosan fáradó Casanova — Paul Scofield. A szinkronhangok közül nekem legjobban Földi Teri és Somogyvári Rudolf tetszett. A DELTA huszonöt perc összesen, egy héten egyszer. „Szürke” kis programja a televíziónak és precíz is: rövid, villanásnyi képek, egy- egy adás, egy-egy téma csupán. Evek óta egyik legnépszerűbb műfaj, s ebben nagy része van a triónak: Várhelyi Tamásnak, Soós Árpádnak és Kudlik Júliának. Kíváncsi lennék, vajon milyen eredményt sikerülne a televízió közvélemény-kutatóinak kihozniuk: hogyan hatottak műsorai a tudományos világnézet formálásában és hogyan egyes technikai, tudományos eredmény hazai elterjesztésében? Bár közvélemény-kutató nem vagyok, legalábbis nem e megfogalmazás értelmében, de meg vggyok győződve arról, hogy a Delta hallatlan nagy szerepet vállalt, s nagyon sok sikert ért el ezen a téren is. (gy.. .6) WS*SSSSSSSSSSSfS/J!**SSJ’**SSf,'*'*'SSSS,’SSJ'SSSSSSSSSSSSSSjfSSSSSrSSSS/SfSSSrMfSSSSSfSSSSJjt Holott alig több szellemi ráfordítással magasabb, értékesebb diplomát, végzettséget kapnának. S talán mert a természettudományok elsajátításához diffenedáltabb tanulás szükséges ? • — Tudsz-e arról, hogy az egyetem kapcsolatot tart ferm a volt gimnáziumoddal, vagy más gimnáziumokkal? — Hogyne. Legalábbis a Gárdonyi Gimnáziummal biztosan. {Szarvas Pál professzor úc. a szervetlen kémia taxisaik vezetője, Szabó Vmce dooens pedig, az alkalmazott kémia tanszék vezetője járt már a gimnáziumban és’ tartott előadást. Ezenkívül ötödéves hallgatók járnak ki vidéki tanítási gyakorlatra. De a gimnáziumokból az egyetemet felkeresők is minden tájékoztatót megkapnak, megrendezik a nyitott - kapu napját, amikor csoportosan érkeznek az egyetem iránt érdeklődőkegy kis látogatásra, ismerkedésre. — Tudományos munka? — A tudományos diákkörben az alkalmazott kémiai tanszéken izoflavonok reak- ciókineökáját vizsgálom. Ennek a folytatása lesz a szakdolgozati témám. — Mozgalmi munka? — Ez nálam már a gimnáziumból rajtam maradt hagyomány. Az egyetemen alapszervezeti titkárként kezdtem, majd a vegyész szakcsoport tanulmányi felelőse voltam. Második éve a vegyész szakcsoport titkára vagyok. Ezenkívül a kémikus tanszékcsoportban, a diákokat képviselem: éppen a napokban jellemeztük azokat a gyakornokokat, akik esetleg bennmaradnak az egyetemen, mint oktatók. Ezért kicsit le is maradtam a tanulásban. Tavasszal tárgyalják a pártba való belépési kérelmemet.-* Milyen vizsgára készülsz most? — Elméleti fizika, azaz termodinamika és statisztikus mechanika. — Hol szeretnél elhelyezkedni, ha megkaptad a diplomádat? — Egerben, s ha lehet, a Gárdonyiban. Rács Péter Földreform-emlékmű Merseburgbar. február lő., kttSA DANIÉI LANG t US»4MB magaslaton II. Eleinte lakonikusan beszelt, de természetes hallgatagsága lassan felolvadt, és megesett — különösen egy-egy szünet után —, hogy valóságos szóáradat tört ki belőle, és úgy látszott, mintha csak erővel tudna megálljt parancsolni magának. Mindenekelőtt azt mondta el, hogy Mao meggyilkolásának jogi vonatkozásairól nem akar beszélni. Pedig megtehette volna; magam is elolvastam az általa kezdeS egyed százada annak, hogy az NDK-ban megszületett a földreformról szóló rendelet Merseburgban. Ennek emlékére emelték ezt a monumentális emlékművet. A két hatalmas ekevas csak egrjik része az alkotásnak. Az alapzat külső falait ugyanis mozgalmas reliefek díszítik, ezek megörökítik a német parasztság évszázados harcát a földért, beszélnek a vereségekről, a junkerek embertelenségéről, de vallanak a hatalomra került osztály győzelmeiről is. A monumentális ekevas szimbolikus értelmű, a fejlődést, az alkotó, teremtő erőt jelképezi. (Foto: „Freiheit”, Halle) Bugát Pál emlékszoba Gyöngyösön Igen sok érdeklődőt vonzott a gyöngyösi Mátra Múzeum tavaly novemberben megnyílt, látnivalóban gazdag természettudományi kiállítása. Ez a hozzáértéssel, gonddal gyűjtött és válogatott anyag minden bizonnyal felkelti majd a Vadászati Világkiállítás külföldi és hazai résztvevőinek, látogatóinak figyelmét is. Az augusztus 27 -én kezdődő, több mint egy hónapos rendezvénysorozat vidéki programjában előkelő helyet kapott a gyöngyösi múzeum természettudományos kiállítása. A múzeum munkatársai az elmúlt éviméi is tartalmasabb, eredményesebb gyűjtő és feldolgozó munkát terveznek mind természettudományi, mind helytörténeti, mind régészeti és néprajzi vonatkozásban. A munka hatékonyságát szeretné a múzeum vezetősége fokozni azzal is, hogy bővíti a múzeumbarátok lelkes, de kis körét, a tagságot olyan emberekkel bővíti, akik valóban magukénak érzik a múzeumot. Üj kiadványok is jelennek meg ebben az évben: az egyik dolgozat a Mátra lepkefaunáját ismerteti; a másik a város történetét dolgozza fel a felszabadulástól napjainkig. A Mátra csigafaunájáról is megjelenik egy értekezés a múzeumi füzetek sorozatában. Ezenkívül még két publikáció lát napvilágot. Érdekesnek ígérkezik a gyöngyöspatai népmesék feldolgozása, s A gyöngyösi járás képekben című, gazdag fotóanyaggal illusztrált kiadvány is. A múzeum a közelmúltban vette meg Bugát Pál egyik leszármazottjától a neves orvos és természettudós hagyatékát, természettudományi gyűjteményét. Ezt emlékszobában tervezik elhelyezni. Tovább fejlődnék az év folyamán az intézmény nemzetközi tudományos kapcsolatai is. Bővül a kiadványcsere a Kaliforniai Egyetem könyvtárával. A múzeum munkatársai Románia, Ausztria és Nyugat-Németország lepkegyűjtőivel tartják a kapcsolatot. A Csehszlovákiába, illetve Romániába tervezett gyűjtő- utak is minden bizonnyal gazdagítják a múzeum természettudományos anyagát S még egy érdekesség az 1971. évi tervekről. Ameny- nyiben sikerül a múzeumnak megszereznie a mátraházi buszmegálló felszámolásra kerülő épületét, akkor itt — a SZOT, az erdőgazdaság és a Gyöngyösi Városi Tanács közös segítségével — kiállítóhelyiséget- rendeznek be, ahol állandó kiállítások várják az érdeklődőket. (i) ményeaett bírósági tárgyalások jegyzőkönyvét, hét vaskos kötetet az Egyesült Államok hadi törvényszékének: irattárában, a virginiai Fells Churchben, benne Eriksson vallomását az őrjárat tagjai ellen, az ítéletek és fellebbezések szövegét, a bírák és a védőügyvédek véget nemérő levelezését s a vádlottak jellemére vonatkozó tanúvallomásokat. Eriksson négy tárgyaláson tanúskodott Vietnamban, bőven kijutott neki is az igazságszolgáltatás folyamatából, megismerhette az ügyvédek konok vallatás! módszereit, a bírák ismétlődő dörgedelmeit, amelyek ama szólították fel, hogy többnyire homályos kérdésekre precíz válaszokat adjon. Az ő véleménye az, mondta, hogy az egész ügymenet valami nyúlós okos- Kodás volt, persze az is igaz, hogy alighanem túlzott várakozással lépett a h ad bírósági terembe, ahol a négy tárgyalás lezajlott. Azt remélte, hogy a tárgyalások majd megkönnyítik, hogy tisztázza maga előtt a Mao sorsán támadt indulatait. Talán nai- vuL, mégis azt várta, hogy négy társával egyetemben majd hangos gondolkodásba fognak a tárgyalóteremben, valami közös kutatóakcióba, hogy kiderítsék: hogyan történhetett meg, hogy egy fiatal lánynak így kellett meghalnia. Azt képzelte, megkérdezheti: hogyan történhetett meg, hogy az osztagból egyedül ő cselekedett úgy, ahogyan cselekedett. Elmondta volna, hogyan hatott rá az ügy, és mi hajtotta, hogy feljelentse a többieket — négy fiatal, magafajta amerikait, akikkel az ellenséges terület mélyén csakis úgy maradhattak életben, ha egymásra bízták életüket. El akarta űzni kétségeit, vajon minden tőle telhetőt meg- tett-e a szenvedő Maóért — s ezek a kétségek, mégis, a mai napig rágják őt. Abban bízik, mondta, hogy velem mindent megbeszélhet. De arra már korán rájött, hogy az efféle problémák a törvény előtt nem sok vizet zavarnak. Mikor rákezdett, hogy szigorúan nem jogi alapon beszámoljon az ügyről, elmondta, hogy visszatekintve már világosan látja: Mao halála várható, volt. Számta- la» Vas«*lő eset előzte meg. így vagy úgy, mondta, szinte napirenden voltak az efféle ügyek, csak éppen ő lassan, tétován fogta fel, hogy ugyanúgy a háborúhoz tartoznak, mint az aknák és a célpontok. Ma már úgy látja, hogy meg kellett volna éreznie: az egyik ilyen ügy elöbb-utóbb különleges, betetőző erővel hat majd rá. Alighogy megérkezett Vietnamba, 1966 októberében, máris felfigyelt bizonyos jelenetekre, amelyek látnivaló- an ösztönszerűek voltak, és nem illeszkedtek a katonai stratégiába. Eriksson elmondta, hogy gyakori volt az ütlegelés, látta, amint a közkatonák találomra rugdalták és pofozták a vietnamiakat Olykor hivatalos parancsokra hivatkozva szentesültek az indokolatlan, erőszakos cselekedetek. Szolgálati idejének elején, emlékezett Eriksson, egységének katonáit például felhatalmazták, hogy lőjenek az este hétkor kezdődő kijárási tilalom vietnami megszegőire. A gyakorlatban az illető katonára volt bízva tűzet nyisson-e egy- egy vietnamira, aki néhány perces késéssel vályogból és bambuszból összetákolt viskójába igyekezett. Ugyanígy szabad volt rálőni minden olyan vietnamira, aki futott, de — Eriksson szavaival — „néha igen-igen vékony volt a határvonal futás és lépés között”. Egy nappal azután, hogy osztagát rajtaütés érte, és megsebesült a legénység fele, néhány foglyot ejtettek, és viszonzásképpen rövid úton kivégeztek kettőt közülük „példa gyanánt”. Az egyik tizedes, akit még mindig dühített az előző napi rajtaütés, kis híján megfojtotta az egyik foglyot; hu- rokszerűen a nyakára csomózott egy esőgallért, és már szorította is, ataste®*1 «gy irgalmas hadnagy ráparancsolt, hogy hagyja abba. Megtörve első, töprengő hallgatását, Eriksson így folytatta: „Az ember, egyik napról a másikra hirtelen csak azt látta, hogy megváltoznak a társai — rendes fickók, eszükbe se jutna otthon, hogy „sárgának” vagy „kutyafejűnek” gúnyolják a keleti embert. De most a világ túlsó végén voltak, idegenben, ahol azt se tudták, ki a barátjuk, és ki nem. „Nap nap utón megesett, hogy egy keskeny földútra keveredtünk, amolyan nyomorúságos, falusi főutcára, és előbújtak a falu vénei, hogy üdvözöljenek, a gyerekek mosolyogva rohantak oda hozzánk, várták, hogy kiosz- szuk az édességeiket. A földút másik végén, alighogy kiértünk a faluból, ott meg puskatűz fogadott, mi meg elkeseredtünk azon, hogy a falu lakói nem figyelmeztettek bennünket A legtöbben csakis azt gondolhattuk, hogy marhák vagyunk, amiért idejöttünk meghalni. És aa ilyen gondolatok, hiába, megváltoztatták sok emberünket. Már nem hittek abban, hogy az élet, bárki élete, akár a saját életük, bármit is érne. Nem mondom azt, hogy mindenki, aki civiLt ütlegelt, büszke volt magára —, de nem is ismerte volna el, hogy szégyellt De azért elárulta magát. A legváratlanabb pillanatokban, anélkül, hogy kérdőre vonták volna, mentegetni kezdte, amit esetleg néhány órával ezelőtt elkövetett. Persze, én addig végig a gyalogosoknál voltam. Elülső zónában, ahol a legrondább a háború. Nappal felderítő-tisztogató akciók, éjszaka rajtaütések. (Folytatjuk)
