Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-15 / 12. szám

TERV LEXIKON (I) Egyensúly és arányosság A termelés, a fejlesztés célja a növekvő társadalmi szükségletek minél teljesebb kielégítése. A népgazdasági tervezés, miközben a gazdaságpolitikát egy adott időszak­ra konkretizálja, fő feladatának tekinti, hogy az ország erőforrásait hatékonyan hasznosítsa, a növekvő szükség­letek szolgálatába állítsa. Mivel az igények megelőzik lehetőségeket, a terv a fizetőképes kereslet behatárolásá­val, a pénzeszközök kiáramlásának szabályozásával meg­határozza a szükségletek kielégítésének a lehetségesen legkedvezőbb mértékét, biztosítva a termelés és áru­forgalom zavartalanságát. Más szavakkal: a terv a gaz­daság dinamikus és kiegyensúlyozott fejlesztésére törek­szik. A népgazdaság belső és külső egyensúlyát szokás megkülönböztetni. A belső egyensúlyon a fogyasztási ja­vak és a beruházási termékek összehangolt kereslet-kíná­latát, a külső egyensúly fogalmán pedig az import-export, a nemzetközi fizetési mérleg megfelelő alakulását értjük, Akár a belső, akár a külső egyensúly hiányzik, zavarok, feszültségek keletkeznek a népgazdaságban. Nehéz az egyensúlyra érzékeny különböző területeket rangsorolni, mindig azzal foglalkozunk többet, amely éppen a legtöbb feszültség forrása. Az 1960-as évek első feléiben sikerült a lakosság ellá tását alapvetően megjavítani, bár jelenleg is számos cikk­ből — főként sertéshúsból, építőanyagból és személygép­kocsiból — tartós hiány mutatkozik. A reformot követő három esztendő az ország fizetési mérlegének kiegyen súlyozott alakulására hatott kedvezően. A negyedik öt­éves terv fontos feladata a beruházási javak iránti keres­let és kínálat egyensúlyhiányának megszüntetése. Persze, a jövőben is változatlanul nagy figyelmet fordítunk a fo­gyasztási cikkek választékának bővítésére, a kínálat fo­kozására, az egyes termékek hiányának megszüntetésére. Nem kisebb feladat a gazdaságos kivitel és a hatékony import növelésének ösztönzése. Az eddigiekből is kitűnt, hogy nem elég csupán a glo­bális egyensúly megteremtése, a részletek összehangolása és a szükségletek magas szintű ' ’ ágítése is nélkülözhe­tetlen. A műszaki, gazdaság h £ ;al a hazai és a kül­földi szükségletek nem csupán .ennyiségileg növeked­nek, hanem az összetételükkel kapcsolatos igények is vál­toznak. Ezért olyan dinamikus egyensúly létrehozása szük­séges, amely számol a változó szükségletekkel, a formáló­dó igények részleteivel. így a népgazdaság, az iparágak és a vállalatok belső termelési arányainak, fejlesztési cél­jainak kialakításánál eleve számolni kell a minőségben, a választékban, a korszerűségben jelentkező új igények­kel, a termelő és a személyes fogyasztás változásával. Fő­ként a meglevő szükségleteket magasabb szinten kielégítő és az új igényeket ébresztő korszerű ágak (például a vegyipar, a számítástechnika, a kőolaj- és földgáz-felhasz­nálás), és az ezeket kiszolgáló eszközök: gépek, nyers- és csomagolóanyagok, alkatrészek stb. termelése fejlődik az átlagosnál gyorsabban, K. J. i A TASZI „kicsiben® Húsz termelőszövetkezet közös vállalkozása Mlctönös seg'lségmújlásra és gazdasági együttműködésre A Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsának felhívása nyomán, néhány hónappal ezelőtt megalakult megyénk­ben az első nagyszabású ter­melőszövetkezeti társulás: az Eger—Gyöngyös vidéki Ter­melőszövetkezetek Területi Szövetségének területén húsz közös gazdaság létrehozta a Heves megyei Termelőszö­vetkezetek Kölcsönös Segé­lyező és Gazdasági Vállalko­zását. A viszonylag hosszú cím mögött az összefogás je­lentős eredménye tükröződik. A vállalkozás ugyanis kicsi­ben „ugyanaz”, mint a Bu­dapesten működő TáSZI, a Termelőszövetkezetek Áruér­tékesítését Szervező Iroda. A közös vállalkozás feladatát az alapító okiratban a társuló üzemek számára különféle áruk, anyagok, eszközölt, gé­pek beszerzésében és értéke­sítésében határozták meg. A vállalkozás élén öttagú igazgatói tanács áll. Ez irá­nyítja az iroda munkáját, a partnerek közötti áruforga­lom megszervezését és köz­vetítését. Felmérik a társuló közös gazdaságolt természet: és közgazdaság viszonyait az eredményesebb gazdálkodás kialakítására. Kamatmente­sen pénzügyi hitel formájá­ban támogatják, segítik egy­mást a jelentősebb árufélesé­gek gyors beszerzésére. Fő­képpen egyszerűbb termelés- szervezési és értékesítési fel­adatokat oldanak mag közös erővel. Az iroda, amely egyébként Egerben, a. Május 1. utcában, a területi szövetség székhá­zában működik, a megalaku­lása óta eltelt öt hónapban főként nagy értékű állóesz­közöket, elsősorban erőgépve­ket. nagy teljesítményű ga­bonaszárítókat, különféle al­katrészeket, műtrágyát, nö­vényvédő szereket, gumiab­roncsokat, a nagyüzemi szőlő- telepítésekhez szükséges be-' tonoszlopokat, téglát és egyéb építési anyagokat, tűzifát és ipvari szalmái szerzett be a tagszövetkezeteknek mintegy ötmillió forint értékben. Te­hát e rövid idő alatt is bebi­zonyította, hogy életképes, te­vékenysége hasznos és szük­ség van rá távlatokban is. Az iroda állandó kapcso­latban van a különböző szer­vekkel: az összes hazai nagy­kereskedelmi vállalatokkal és gyártó cégekkel. És ami igen lényeges, közvetlen kapcso­latot tart fenn a termelő üzemekkel. Havonta „Hír­adó” címmel információgyűj­teményt jelentetnek meg, amelyben tájékoztatják a társszövetkezeteket egymás tevékenységéről, az igények­ről és lehetőségekről, az egyes áruk beszerzési módjáról és az erre irányuló tárgyalások eredményeiről. Az idei terveket illetően az iroda, a korábbi ötmillió forint értékű árubeszerzést és forgalmazását mintegy tízszeresére, ötvenmillió fo­rintra kívánja növelni. A társuló közös gazdaságoknak főként a géppark „megfiata­lítására” új erő- és munka­gépveket vásárolnak, a haté­konyabb gazdálkodásra pedig korszerű anyagokat szereznek be. Húsz mezőgazdasági üzem tehát már élt a lehetőséggel, felismerték az összefogás, a közös vállalkozás előnyeit, amely új színfoltot jelent a gazdálkodásban. A kooperá­ció lehetősége előtt a jövőben is nyitva van a „kapu”, meg­van a lehetőség a többi ter­melőszövetkezet társulásá­ra is. (mentusz) PolMai estél a hevesi járás községeiben Az előző évekhez hason­lóan, ez év januárjában is megrendezik megyénk vala­mennyi községében a téli politikai tanfolyamot. Az MSZMP Hevesi Járási Bizottságának munkatársai már jóval a tanfolyam el­kezdésének időpontja előtt összeállították a hat előadás­ból álló sorozat tematikáját A téli esték témáinak több­sége napjaink fontos, egész társadalmunkat érintő kérdé­seivel foglalkozik. Egy-egy előadás alkalmával ismerte­tik a hallgatókkal a X. kong­resszus, valamint a megyei pártértekezlet anyagát, azok határozatainak végrehajtásá­ra való mozgósító munka ed­digi eredményeit. Szó lesz a sorozatban a hevesi járás termelőszövetkezeteinek zár­számadó és tervtárgyaló köz­gyűléseit megelőző egész éves munkáról, a közgyűlé­sek megfelelő előkészítésé­ről. Megbeszélik a közelgő tanácstagi és országgyűlési képviselőválasztással járó feladatokat, s végül ismerte­tik a tanfolyamok résztve­vőivel a IV. ötéves terv gaz­daságpolitikai célkitűzéseit. További gépesítésre van szükség a vasúti rakodásoknál NEB-vizsgál at hét vállalatnál Lottó Ottó Borsodban, Hevesben Milyen sok is az a kilenc­ven szám! Táblázatok ké­pzőinek magas szintű mate­matikai műveltséget igénylő számításokkal. Aztán kiala­kul a végeredmény és föl­szakad a sóhaj: most, vagy soha! Ha hiba csúszott a szá­mításba, akkor örvénylik a fenyegetőzés, ha tényleg be­vált a módszer, akkor öröm­teli köszönőlevél érkezik a totó-lottó körzeti irodába. — Bizony, furcsa játék a szerencsejáték! — állapítjuk meg az 5-ös számú lottó­iroda helyettes vezetőjével, miután kiértékeltük az 1970-es év szerencséit, sze­rencsétlenségeit, elolvastuk a jeligék, a levelek egy ré­szét. 29 millió szelvény négytalálatos és ki tudná összeszámolni, hány ezer hármas, hány százezer ket­tes találat volt A tárgynye- reményékben sem volt fu­kar a szerencse a két északi megyéhez. Az év első nagy szenzációja az ötödik játék­héten született. Egy Renault R—4-eat személygépkocsit nyert valaki. A 12. héten háromszobás öröklakás tu­lajdonosa lett egy borsodi, vagy hevesi lottózó. Két hét múlva újra egy Renaul-t „húztak ki” a körzetnek. Egy hónap múlva újra egy öröklakás. Méghozzá három- szintes, hipermodern. Min­den jó, ha a vége jó: a de­cember havi tárgynyere- mény-sorsoláson is egy kör­nyékünkön élő emberre ka­csintott Fortuna, ismét pesti öröklakás képében. Közben persze számos vásárlási utal­vány is gazdára talált, so­kan láttak világot a lottó jó­voltából. De azokról a lottózókról is beszéljünk, akik nem nyer­tek. Mégiscsak mi vagyunk a többség! Minden hétre jut egy levél, amit Miskolcra, az Arany János utcába címez­tek lottózótársaink. Idézet az egyikből: Csalódott játékosok „Én, kérem, kis igényű em­ber vagyok. Nem kérek nagy dolgot, csak annyit, hogy csi­náljanak nekem egy né­gyest. Mindössze párszázezer forint kellene és egy külföldi társasutazáson szeretnék részt venni. Ha ez meglesz, soha többet nem kérek önök­től semmit” Természetesen teljes aláírással, lakcímmel érkezett a levél, idézet a másikból; „Tisztelteiéin a kedves ügyintézőjüket De azért mégiscsak szemtelenség, hogy tíz éve nem nyerek semmit Pedig tatarozni kellene a házat, férjhez adni a lányo­mat Értsék meg, szegény ember vagyok. Felháborító, hogy mindig csak as urak nyarnekr — Válaszotok <asefcr® m levelekre? — Udvariasa« felvilágo­sítjuk a levélírókat hogy mi semmit sens tehetünk az érdekükbe«, a lottó szeren­csejáték, minden a véletle­nen múlik. Érdekesek m Jeligék 5s, amelyeket a szelvények hát­lapjára írnak. Á fiatalok gé£kiQ€si-SB#?feájM& válzszisr­nak jeligének, de van, aki a „Geszti szerelmet” válasz­totta, és évek óta ragaszko­dik hozzá. Egy türelmetlen lottózó szelvényei is évek óta viselik a következőket: „Tes­sék jól értékelni, nincs időm!” Az extra lottószel­vények idejéből való versike: „Extra a lottó, extra a sze­rencse, végre az ötös eljött Egerbe. Végre enyém vagy, milyen sokat vártam, most aztán végleg itt maradsz ná­lam!” De nem egyedül a vers szerzője optimista, sokan te­szik megtörténtnek a talála­tot: „A szerencse rám ta­lált.” Néhány vallásos lottó­zó is akad: „A szegények ré­szét isten a gazdagoknál tet­te le.” Van, aki Szent An­talt hívja segítségül, más az, összes aprószenteket Bizony, furcsa játék a sze­rencsejáték! A statisztikákat nézegetve kiderül az is, hogy a hevesiek és a borsodiak nem hisznek vakon a vélet­lenben. A reálisabb, tárgyt- lagosabb szerencsejáék, a to­tó a kedvencük. A tavaly­előttinél egymillióval több totószelvény érkezett az iro­dára. A totózókat is szeren­cse kísérte egész éven át A »egyedik fogadási hét hozta az első 13 plusz egyest. Sok volt a 13-as, 12-es találat is. Nincs uborkaszezon Furcsa dolog derült ki egyébként az óesztendőben. Megszűnt a lottózás, totózás uborkaszezonja. Máskor a nyári hónapokban, a tanév­kezdéskor, karácsonytájt igen sokan lemondtak a lot­tózás, totózás örömeiről. Az 1970-es évben folyamatosan, szépen játszottunk. És talán éppen az állha­tatosságnak köszönhető, hogy nyereményekben gazdag volt az év. Mert Lottó Ottó min­dig résen áll, mindig figyel Reméljük, jó barátunk ma­rad a 70-es években is.... Lévay Györgyi Mint ismeretes, az elmúlt évben született meg a Gaz­dasági Bizottság határozata a vasúti rakodás, illetve a vasúti kocsiíordulók meg­gyorsítására. Hogy miképpen hajtották végre a megyében ezt a határozatot, milyen ta­pasztalatok születtek az el­múlt hónapokban — ezt vizsgálta hét különböző vál­lalatnál a megyei népi el­lenőrzési bizottság. Megálla­pították, hogy minden fuva­roztató vállalat és gazdaság a lehetőségeken belül meg­tette a szükséges intézkedé­seket a rakodások gyorsítá­sára, a folyamatos éjjel-nap­pali, illetve a munkaszüne­ti napokon történő rako­dás biztosítására. Ezt bizo­nyítja például az a tény is, hogy a TÜZEP-et és a He­ves megyei Gabonafelvásár­ló és Feldolgozó Vállalatot kivéve 1969-hez képest csök­kent a kocsiálláspénzek ösz- szege. A MÁV-nál a rakodá­si, illetve a kocsifordulási idő kevesebb lett, így jóval na­gyobb mennyiségű árut tud­lak szállítani 1970-ben. Az viszont hiba —, állapította meg a vizsgálat —, hogy a vasút gyakran csak késve, bizonytalan időben tudta a megrendelt kocsikat biztosíta­ni. Sokat fejlődött a rakodás gépesítése, de még mindig szükséges a további fejlesz­tés, mivel kézi erővel ez a munka évről évre nehezeb­ben oldható meg. A rakodók létszámának növelése, az újabb műszakok bevezetése nem hozta meg a kellő ered­ményt A bírságmentes ra­kodás végrehajtását akadá­lyozza az a tény, hogy a ke­reskedelmi jellegű áruknál még mindig megoldatlan a gépesítés. Különösen nagy gondot okoz az ömlesztett üveg-, mozaiklap-, ömlesztett só-, mész- és cserép-külde­mények rakodása. Sem a vasút, sem a fuvaroztató nem pandelkezik a korszerű vas-!! úti rakodás gépi eszközeivel s a legtöbb fuvaroztató vál­lalatnak nincs is olyan fej­lesztési alapja, amely lehető­vé tenné a szükséges eszkö­zök beszerzését A szállítók bizalmát meg­nehezíthetik az olyan eljá­rások, hogy a vasút az érde­keltek meghallgatása és hoz­zájárulása nélkül a Nemzeti Bankon keresztül inkasszó útján emeli le a díjakat és a bírságokat, a fuvaroztató egyszámlájáról. Ez történt amikor az egri állomáson például decemberben is, visszatartották egy kocsit az erdőgazdaság küldeményével s 61 órás állás után több mint ötezer forintot emelt ie a MÁV az erdőgazdaság egy­számlájáról. Általános jelen­ség, hogy a vasút a tolatási és a kocsitovábbítási idő csökkentésére az egyazon címre feladott küldeménye­ket gyűjti s egy vonattal to­vábbítja, illetve állítja be kirakodásra. Ezzel a címzett minden kirakodási tervsze­rűségét lehetetlenné teszik, meghosszabbítják a kocsifor­dulót, ez pedig ellentétes a GB-határozat alapelvéveL A Miskolcon székelő iroda foglalkozik Borsod és Heves lottó-totó ügyeivel. Huszon- kilencmillió lottószelvény ér­kezett be a két megyéből az év során. Kétmillióval több, mint 1969-ben! Ez nem ke­vesebb mint 95 millió 700 ezer forint értékű lottószel­vény. öttalálatos az elmúlt év­ben mindössze egy volt az országban. — Ennek ellenére szeren­csés volt az 1970-es eszten­dő — mondja Horváth Sán­dor. A mindentudó kis füzet­ben lapozgatva szép hevesi és borsodi eredményeket le­lünk. Majdnem háromszáz MSnfífaBfí A 513/31, j&MBfry U&o líésiikáf, ¥TSw*£u été 4 Fa nn ^mre családja. is menekült a szabolcsi árvíz elSt. Te- | U | ■ t® wHllilll leségét és 16 éves Zsófia leányukat a szovjet katonák men-! tették meg a katasztrófa súj: ‘ja Nábrádról. Vásárosnaményban, szükségszálláson helyezték el őket akkor. Mg már csak az emlékek borzongatónk, megyeszerte helyreállt a rend, az árvíz sújtotta házakat helyreállították, felépült Imre Gábor háza is. A szokott mederben folyik az élet. Imre Gábor, felesége és leányuk újra mosolyognak. ___ , __ flm-foto — Hatol Jicflg

Next

/
Thumbnails
Contents