Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-14 / 11. szám
Az alappal mindenki egyetért Szegeczky László nyugdíjas, szalmasz&lákbol rakja össze képeit. A szalma válogatásával különböző árnyalatokat tud éléi ti. (MTI-folo) Ma este premier az Egri Gárdonyi Géza Színházban Zorin: Ä nagy í. iktegkereieztem egy áluié- oűb iskola igazgatóját: — Véleménye szerint mi a társadalom igénye a mai tanulókkal szemben? — Nagy és egyre nagyobb. Mint tanító, tanár, már elég sokat megértem. Ahogy visz- szaomléksaem, állandó forrongásban van a tanítás, Kicsit olyanok vagyunk, miait a költészet. A köttök ma suttognak a változások után, emuivá nézik, hogy repked aa ember a világűrben, a Holdra, és itt lenn is mit ki nem talál. Az irodalom biztosain átvészeli ezt a korszakot. De az iskolaügy rxm várhat a megváltásra. Ha csalt tíz-tizenöt év után íregisztráljuk a technika, a tudomány, a társadalom ma végbement változásait, teg- stapt fiatalokat nevelünk a holnapinak. — A társadalom igénye ee, -Mgy a gyerekek már az általános rsicodábem magas Kántű elméleti tudást sajátítsanak el, nagy tömegű ismeretanyag formájában. Ez perese nehézségeikbe iröoäaik. A gycaéksagyat képessé kell tenni a nagyfottcú absztrahú- kiGra. Oj íbgalomkörolc, új káeaséeeik iránt Ítéli fogé- fearmyá tennünk. Tizenöt éve még elég volt annyi, hogy «egy évben egyszer összetereltem tsz udvarra a tanulókat, és előadást tartottam a IkőzlekedésróL Ma tanítanunk kell a KRESZ-1, ób meg keltene tanítani minden általános iskolást a járművek ismeretére, az autóvezetés- ón. Cteak résziben az autó miatt. Mert könnyebb lenne a irafctanoB-, a kumbújnoekúp- aés 36, ha a gyerek érzéke ebbe az irányba fejlődne. — Aztán a nagy tömegű ismeretanyag könnyein masz- seávé válik- A pórtkon gresz- iszua tézáses között von. egy pont. amely azt mondja: oktatási, nevelési rendszerünk szolgálja jobban szocialista céljainkat, társadalmi igé- ayeinket; a társadalom szük- «ógteíesviel összhangban képezzük és neveljük a fiatalokat. Először természetesen azt kell tisztáznunk, ki mit ért ezen. Az alappal, gondolom, mindenki egyetért. De más a szükséglet egy elzárt, anég ma is jobbára mező- gazdasági vidék falusi iskoláié uan és más egy nagyvá- reafaqn. Hogy hol, mire neveljék: — pontosabban mi felé orientálják — a fiatalokat. hogy akár a továbbtanulásban, akár a termelő- nnunkában minél jobban •megfejeljenek. Ügy kell bánói az iameretanyag-masszá- vxal, hogy a fiatal arientádó- 3a sonán minden tanult anyagból ki tudja válogatni a hasznosat. Képessé kell tennünk az önálló gandolko- dóem. & — Az oktatás-nevelés színvonalát fejleszteni és korszerűsíteni, ezt mondja a párt- pTOffmfitf és ezt mondja a ■programon kívül is minden igaz nevelő, pedagógus. De « fejlesztés, korszerűsítés iránya merre mutasson? Akivel beszélgetek, falusi iskolában tanít Töprengő, önmagát emésztő, igényes pedagógus. — Ha nagybot» hangsúlyt kapnák a természettudomá- nyók, a társadalomtudcmá- nyoBc, a készségtárgyak, az elmélet és a gyakorlat, akkor oda jutunk, hogy semmi se kap hangsúlyt. Például sokszor aat látjuk, hogy a tanait anyagnak még a magja is kihull abból, aki csak CIHéflmte a nyolc osztályt járta tó, vagy csak a hatodikig jutott el. Ugyanakkor az ilyen gyerek nem kapott útbaigazítást arra. amit egész életében csinál, mert a gyakorlatot elhanyagoljuk. Fontosnak tartanám: azokban az általános iskolákban, ahol tudják, hogy nem'orvosakat, ügyvédeket nevelnek, hanem traktorost a tsz-be, szakmunkást a gyárakba, ott úgy értelmezzék a társadalmi igényt, hogy ezekre a területekre tegyék alkalmassá a gyerekeket. Félreértés ne essék, nem a tudásanyag leszűkítését értem ezen, hanem a magatartást. Most tizennégy éves korukig urakat nevelünk falun is, városon is. A fiatalt az általános iskolában és a középiskolában kiszolgálja a nevelő, a menza, a szülő. A nevelési terv is mire terjed ki? A hősök emlékművének r endben tartására, és ha szö- lőszüretkor, almaéréskor a tez-ban szükség van rá, adódik egy kis hajrámunka. Viszont a gyakorlatiasság fontossága, mint érzék, hiányzik a mindennapokból. Mégis, a nyolc általános, vagy a technikum elvégzése után, kellő fölkészítés nélkül elvárják, hogy forduljon a kocka. Eddig csak kapott, mostantól csak adjon. És ha nem állja meg a helyét: micsoda nemzedék! — mondjuk. Szerintem akkor váltjuk valóra a párt és az egész társadalom programját, ha mindehhez hozzáadjuk a magunkét: a fiatal szeressen és tudjon is dolgozni! A kollégái azt mondják erről a pedagógusról, túl szigorú. Nemcsak az iskolában. A községben nem állhat meg előtte az a fiatal, aki tudna, de nem szeret dolgozni; és az se, aki szeret, de csak pénzt keresni. 3. — Ä magasabb színvonalat es a nagyobb mennyiségű ismeretanyagot megköveteli a társadalom és a technika rohamos fejlődése mondja a járási oktatási osztály vezetője. — De a gyermeket már a harmadik-negyedik osztályban él lehet rontani az-. zbI, hogy minden iránt fel-1 csigázzuk az érdeklődését, és | megtévesztő, felszínes érdeklődés fejlődik ki benne. Ahhoz. hogy érdeklődése mély legyen és mindegyikből kihozzuk a maximumot, szinte minden gyerekkel másképpen kellene foglalkozni. De egy harmincas létszámú tanulócsoportban enre nincs mód. Az egyéniség differenciált fejlesztését a megfelelő fokon mégis el kellene kezdeni. Figyelje meg, azt a tanulót, aki nagyon ért a matematikához, sose feleltétől, mert ő úgyis tudja, inkább a többit kell okítani. Az ilyen pedagógus kezén elkallódnak a tehetségek. De ha ez a gyerek írja föl a többieknek a következő óra anyagát, vagy óra után akár csak a folyosón a nevelő felad néki egy plusz feladatot, kis munkával, még harmincötös létszámmal is lehet differenciálni. Én. így értelmezem a pártkongresszus téziseiben a differenciálási szándékot. — Hogyan látja, a korszerű képzésben mi leap nagyobb szerepet: a tankönyv, vagy a nevelő? Vagy esetleg mindkettő együtt? — A gyerekeket jó tan- loönyvek alapján a fontosabb tudományágak alapismereteire megtanítani, plusz nagyfokú érdeklődést, kíváncsiságot kelteni bennük! Nem szabad elhitetni, hogy Petőfi harmincsoros életrajzában | benne az egész forradalom; I kgpígt, .fel méretében már a kisujjában a matematika. Ha én gyakorló pedagógus lennék, önelégültség és befejezettség helyett a hiány követelőző érzését hinteném el a tizen- három-tizennégy éves tanulók tömegében. Az iskolaudvaron sok száz gyerek futkos, szalad, játszik a szünetben. Már hűvös a délelőtt, talán ezért futnak. És azért, mert egy tanár a felsősök segítségével játékra, mozgásra ösztönzi őket. — Nem kellene tornatanárnak lennem ahhoz, hogy’ egészséges mozgásra ösztönözzük a gyerekeket. Sajnos, az iskolánkat festették nyáron... Ismét lesz egy-két vitám, hogy azért engedjük mozogni a gyerekeket. Végeztem egy maszek felmérést azokról, akiket felmentettek a torna alól, vagy a szülő fel akart menteni. Keringési zavarok, vérpangás, étvágytalanság, neuraszténia, renyhe bélműködés, aranyér, mozgásszervi panaszok. Csupa öregkori betegség tíz-tá- zenmégy éveseknél! Mert ha egyszer kificamítja a lábát az egy szem csemete, éveld g nem engedik mozogni. Nincs ellenállóképességük, nem tudnak lélegezni, elhalásodnak. A legátgondoltabb oktatási terv sem ér semmit, ha nincs hozzá egészséges gyerekanyag. Nem öncélú testkultuszról beszélek. De ahhoz, hogy kimozduljunk az állóvízből, hogy a testnevelést szervesen az élettel ösz- szetartozónak lássák, olyan egyéniség kellene, mint az émék-zene oktatásban volt Kodály. Aki tudna hatni e téren olyan erővel, mint ő hatott a zenepedagógiára. Mert a mozgás, éppúgy, mint az éneklés. ú;jiászüli a gyereket, ha a tornát szervesen beépítik a tanrendbe. A kollégák kinevetnek, amikor azt mondom, elkelne erről is eg" párthatározat. Azért mondom ezt. mert ha már a tantestületek nem látták, legalább méltó fórumról hívjá1r fel rá a figyelmet. Siklós László Viszont szemben, a falom észreveszek egy hosszúkás, nifckelezett dobozt, az elején üveglap van, a két oldalán két félgömb alakú rácsozott valami. Igen, abból az irányból jöhetett az imént hallott hang. És már meg is szólal ismét, ezúttal németül: — Látom, és hallom önt — mondja. — Kérem, ismételje meg a kívánságát, lehetőleg a világnyelvek valamelyikén, magyarul nem beszélek. Megkönnyebbülten sóhajtok fel. Ezek szerint mégsem bolondultam meg, nincsenek kényszerképzeteim. Egyszerűen arról van szó, hogy okos takarékossággal és dicséretes humanitással ipari televízió helyettesíti e kései órákban a hajóállomás személyzetet. Az a négyszögletes doboz lesz a kamera, mellette a mikrofon és a hangszóró. Valahol bent a városban, a hajótársaság központjában ül egy okos- tóni, és mindenkit lát, mindenkit hall, mindenkivel szót tud érteni, aki isaiúp a lila Leonyin Zorin neve ismeerősen cseng Európa-szerte; szatirikus hangvételű darabjai osztatlan sikert arattak hazája határain túl is. A magyar színházkedvelők megismerkedhettek egyik legújabb művével is: a televízió, az elmúlt évben — a budapesti Katona József Színház előadásában — bemutatta a több éve rendkívül sikerrel játszott költői hangvételű Varsói melódiát. Zorin számára a líra csak alkalmi kitérő, hiszen kedvelt műfaja a szatíra: e téren mozog valóban otthonosan, e műfajban nyújtja képességei legjavát. A társadalmi visszásságokat ostorozza, a fejlődés kórjelenségeire hívja fel a figyelmet, a nevettetés mindennél hatásosabb fegyverével száll szembe mindennel, ami retrograd erő. A nagy karkarikába. A kollégái közben nyugodtan durmolhatnak. Nem mindennapi nyelvtudású fickó lehet, ha felismerte, hogy az imént magyarul óhajtottam megüttetni a világot a gutával. — Kérem, uram — közlöm vele németül, és az üveglapra mosolygok —, most érkeztem a Sonderborggal, Kopra Tibor a nevem, magyar újságíró vagyok. Valahogy be szeretnék jutni a városba. Egy szállodai szoba is kellene, egy éjszakára, az olcsóbbikból. Végtelennek tűnő csend, legalábbis számomra. Most dől el a sorsom. Aztán újból megszólal a láthatatlan ember: — Tíz perc múlva ott lesz önért egy iaxi. Fuvarköltség négy korona, húsz őre. A Folketing Szállóban biztosítottam önnek egyágyas szobát Negyedik emelet, hu- szonhetes szám. Húsz korona. Kulcs a recepció pultján. A konyhai alkalmazottak már pihenni tértek. Meleg vacsorát már nem kaphat. Az ágya melletti asztalba tai# két szendvicsei. rierben a tévesen értelmezett társadalmi liberalizmust ostorozza, azt a kényelmességből, puhánységból fakadó emberi alapállást, amely lehetővé teszi, hogy gátlástalan szélhámosok háborítatlanul garázdálkodhassanak, akadály nélkül jussanak anyagi előnyökhöz, érdemtelenül magas pozíciókhoz, egyszóval karrierhez. A darab professzorai személyesítik meg ezt a kóros liberalizmust, hagyják, hogy orruknál fogva vezesse őket egy nagystílű szélhámos; önmagukkal gyávák szembenézni, sőt elméletet fabrikálnak emberi gyengeségeik, hibáik indoklására. Az író azt sugallja, hogy ez a magatartás társadalmilag sokkalta kártékonyabb a szélhámos húzásainál. A néző számára ismerősnek tűnnek a figurák, hiszen Egy termoszban forró kávé lesz. Egy korona, húsz őre. Hű, ez aztán gyors és mindenre kiterjedő intézkedés volt! — Igazán nagyon hálásan köszönöm és... — Kérem — vág a szavamba —, ez a kötelességünk. Kellemes időtöltést kívánunk önnek városunkban. — Vegye igénybe itt-tartóz- kodása során továbbra is tájékoztató és szervező, ügyintéző szolgálatainkat. Ha szüksége van valamire, álljon be a lila körbe és közölje, mi a kívánsága. Lila kör — a város minden pontján. Láttam és hallottam önt. Jó éjszakát. — Jó éjszakát — búcsúzom ón is. — És még egyszer köszönöm a szívességét. Kilépek a körből, visszamegyek a táskámhoz. Leülök. Hát eddig eljutottunk. Váratlanul megjavultak a kilátásaim. Nem kell ebben a váróteremben eltöltenem az éjszakát, ágyba kerülök, az éhségemet is csillapíthatom. Még azit a forró kávét is megiszom majd, legyen valami meleg is a hasamban. Attól nem kell félnem, hogy miatta nem tudok elaludni, az itteni feketét literszám ihatja az ember; gyenge, mint a harmat. Nem presz- szókávé, úgy készül, hogy az őrölt kávét szűrőpapírra teszik, forró vízzel nyakon ön- tik ... Karórámra pillantok, logom a táskám, kiállók az ajtóba... Reflektorfény, fékcsikorgás. Ezt nevezem pontosságnak! Robogok a város felé. A gépkocsivezető jó ötvenes, kövérkés, nagyfejű férfi. Eléggé szűkszavú. Vagy SSreosm faraiét németül« karrier mindennapjai során találkozik ezzel a társadalmi kór jelenséggel: a kényelmességből, a puhányságból fakadt túlzott liberalizmus, s a szerencselovagok tündöklése sajnos nálunk is otthonos. Épp ez teszi aktuálissá Zorin nevettető, elgondolkodtató szatíráját. A darab főszerepét Makay Sándor formálja, aki ezért az alakításáért a Művelődésügyi Minisztérium nívódíját kapta a közelmúltban. A -főbb szerepeket Varga Gyula. Jászai-díjas (Hektor Ba- lekov); Mnthé Éva, Jászai- díjas (Nágya Virulova); Csapó János (Lapulovszkij professzor); Egerváry Klára Lapulovszkája); valamint Somló Ferenc, Jászai-díjas (Jevgenyij Soderov) alakítják. A darabot Orosz György Jászai-díjas rendezte. azért válaszolgat olyan röviden? Őszinte elragadtatással mesélem el neki esetemet a lila körrel, hogy már menynyire el voltam keseredve, amikor ez a távdajka segített rajtam. — Igazán kitűnő, korszerű módszer, ugye? — Ha ön úgy véli, uram.... Na, lehetne egy kicsit lelkesebb. így nehéz társalogni. — Egy napig maradok Aarlesben — térek más tárgyra. — Mit érdemes megnézni itt? — Nincs nálunk semmi különleges látnivaló. Hát nem akadtam össze Aarles első számú lokálpatriótájával, annyi szent. De azért ilyen könnyen nem adom fel a harcot. — Tudja, kérem, én magyar vagyok. Budapestről. Most Odensében tanyázom, ide csak egy napra jöttem. Még otthon keresgéltem a lexikonban Aarles városát. Nincs benne. Sem külön címszó alatt nem leltem rá, sem a Dániáról szóló részletes tájékoztatóban. Ebből néhány bölcs következtetést vontam le. Vagy azért nem említi a lexikon, mert egészen fiatal város, vagy azért, mert a kisebbek közül való, vagy mert szórakozottak voltak a lexikon szerkesztői, kifelejtették. — Az első két következtetés a helytálló, uram. — Igen? Mégis, hány ember él ebben a városkában? — Tizenkétezer körülbelüL — Nem is olyan kevés. Enr.yi emberrel már lehet kezdeni valamit. Mikor alapították? — Kerek húsz éve. „ ________ (FolyU^jmät
