Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-01 / 1. szám
«Leheti* filozofálgatni ar- *6i, mennyit ér > becsület Innert a mondás: a legnagyobb kincs. Mégis vannak, •kik néhány fillérért eljátsz- tzák ért a kincset. Megdöbbentő esetek Bora kerül elő a Gyöngyösi Vé romai Tanács szabálysértési előadójának dossziéjából A jó módú kis tolvaj egy tomíisi forint értékű méz miatt bukott le. Amikor távozott volna az ABC-áruházból, a táskájában még ez a kifizetetlen áru is benne volt Az irodáim» újabb meglepetés ért» az üzlet dolgozóit. Varázs- táskának tűnt a kézi alkalmatosság, amiből egymás •tán kerültek elő a különböző cikkek. Mindazt a másik üzletben vásárolta. Bi- aony gáttá a jól öltözött, a ▼áros köztiszteletben álló családjából származó értelmiségi asszony. Kiderült, hogy az előző üzletből elhozott százhatvan forint értékű árut fizetség nélkül. összesen száz forinttal indult ei a boltba. Amikor ott Alit a kirakott áruk között, mintha megszállta volna a* ürdög. valaki szinte súgta neki, hogy ezt is, azt is tegye be a táskájába. És simán ki tudott jönni a boltból. Kedve kerekedett a vásárlást megismételni, Így ment el a •ehány száz méterre levő másik ABC-üzletbe. Ott már agy tizenhat forint ára ménen csúszott «L afesmagyarázhaéBOm teákét Így mondta ed ügyének tárgyalásakor. Még azt kérte, me tudja meg otthon senki, ■ott estiéit, mert «äsüllyedn» • szégyentől. A munkahelyén se jusson kollégái tudomására a dolog. Az Illető értelmiségi foglalkozású. Fiatal, Jói öitö- aött, csinos asszony. Senki sem hinné «I zőto, bogy kis tolvaj ócska. Ötszáz forint pénzbírságai űzetett Ml A zugkimérő Állítólag nines otyrm utcája Gyöngyösnek, amelyikben legalább agy zugkimérés ne lenne. Rendszeresen Járnak ide a törzsvendégek. A háziasszony már tudja mindegyikről, mennyi bort Iszik, mikor fizet Mert itt bitéi is van. Majd elsején meghozza a pénzt a vendég, ügy pillanatig sem kétséges: pontosan fog fizetni, hiszen • napi boradagja nélkül már nem tud meglenni. Ha pedig ehhez mindig hozzá akar jutni, akkor elsején tisztáznia kell az adósságát Két íwd ezelőtt az egyik zugkimérésbe beléptek a hatósági személyek. Nem tévedtek. Többen poharaz- gattak bent A háziasszony kínálta meg a jó embereit egy-egy pohárkával. Ezt állították. Nem lehetett tenni tehát semmit A vendéglátás nem szabálysértés. Az idén már sikerült A bent lévő három ember elismerte, hogy fizetett a borért. Ezért a háziasszony most már ötszáz forintot rótt le bírságként Hány feleség, anya panaszkodik sírva szinte naponta a tanácsnál, mert a férfi, a férj a fizetésének csak egy töredékét viszi haza, a nagyobbik részét pedig a zugkimérésben hagyja. Ezek az asszonyok nem értik, miért nem tesz a hatóság semmit • zugjdmórések ellen? Miért bánnak olyan kesztyűs kéziéi a család anyagi létét veszélyeztető ■ugkimórőkkelT A tiltott, engedély nélküli bor- vagy pélinkaárusítást bizonyítani kell. Ha nincs tanú, nincs büntetendő cselekmény. Akik ott isznak, csak a legritkább esetben hajlandók a hatáság embereinek a segítségére sietni. Filléres tét: a becsület A szovjet gazdasági reform öt esztendeje Ezért nem számit aokr.t az ötszáz forintos, esetenkénti pénzbírság. Sajnos. A feljelentő az igazgató Furcsasága miatt érdem« «Et az esetet elmondani. Maga a tény senkinek sem okoz lelki megrázkódtatást, mert szinte hozzá vagyunk szokva, hogy a vendéglátásban „pontatlanok” a mércék. Három alkalommal bizonyosodtak meg erről a vendéglátó vállalat ellenőrei is. Az egyiknél héttized cant, a másiknál és a harmadiknál pedig öt-öt tized cent hiányzott a konyakból, illetve a barackpálinkából. Az első rossz mérce kezelője hatszáz forintot fizetett a hiányzó héttized cent konyakért, mert őt már korábban többször megbüntették a kereskedelmi felügyelőség ellenőrei hasonló pontatlanságok miatt A második eset alanya négyszáz, a harmadiké pedig háromszáz forint bírság befizetése után gondolkozhatott ei azon, hogy soha sem tudhatja az smber: mikor derül ki a nyája* vendégró — ellenőr. Érdemes tehát csalni? Pack, a kettőinek tön* kérdésre a vendéglátóipar minden dolgozója nem válaszolna egyértelműm azonos szóval. Ebben az ügyben talán sa egyetlen megnyugtató jei, bogy a vállalat igazgatója maga fordult a szabálysértési ügyben a városi hatósághoz. Ma még kivételnek számít az eset, de bizonyára egyre többen látják be az Intézkedésre Jogosultak közül, hogy a „mundér becsületét” 6py whet a leghatásosabban védeni, ha nem takargatják a szabály ellen vétőket Havi őtven as»t A szomorú statisztika azt mutatja, hegy a város lakói naponta majdnem két esetben hágják át a rendet. A legtöbben a társadalmi tulajdon ellen vétenek. Üzleti lopások a gyakoriak. Többször fordul elő, hogy az üzemből visznek el anyagokat, szerszámokat, de a szerte heverő építkezési anyagok is nagy csábítást adnak. Ritka kivételnek számított a hivatalos személy megsértése, ami hatszáz forintjába került a magáról megfeledkezett embernek. Egy másik ritka ügy: személyautó tulajdonosa bérfuvarozást vállalt. Mint kiderített szabálysértés, olyan értelemben ritka ez az ügy. Egyébként? 1 fis a csendháborftás. Sokan azt hiszik, hogy csak az éjszakai órákban kell ügyelniük mások nyugalmára. Pedig a napnak bármelyik órájában elkövethet csand- háborítást a saját lakásában Is, az, aki a szomszédok, a környezet nyugalmát tartós Ideig tönkre teszt Tév« az • felfogás, hogy azt csinálhat a saját lakásában mindenki, amit akar. A csend- háborító* miatti eljárások ■zárna mostanában már aö* Nyilvánvaló m tamdság? Bizonyára. De még egy mondatot: a társadalom fejlettségét, tagjainak műveltségét az is bizonyítja, ha a fegyelem és az önfegyelem kifogás talán. Van még tennivalónk. Még Önmagunkat is kell nevelnünk. G. Molnár Ferenc Az SZÉP Központi Bizottságának 1965. szeptember 29-i plénuma határozatának alapján a szovjet gazdasági életben fokozatosan elkezdődött a jobb és tökéletesebb vezetési és tervezési módszerek, valamint a hatékonyabb gazdasági ösztönzés bevezetése. Azóta öt esztendő telt el. Az eredmény: ma a szovjet vállalatok mintegy 85 százaléka dolgozik az új rendszer szerint, ezek adják a termelés több mint 92 százalékát, az államnak befizetett összes nyereségnek pedig 95 százalékát. A gyakorlat art mutatja, hogy a gazdasági reform igen fontos és lényeges eszköz a szervezés és az irányítás tökéletesítésében, a műszaki fejlődés meggyorsításában, végezetül pedig nemcsak az ipar, hanem szinte minden gazdasági ág munkahatékonyságának növelésében. Ma már minden közlekedési vállalat és szervezet az új módszerek szerint működik. Beindították a gazdasági reformot az építkezésnél, a kereskedelemben, a közétkeztetésnél, a különböző szolgáltatásoknál, a városgazdálkodásban. Meg kell jegyezni, hogy a folyamat az ipari termelés mennyiségi és minőségi mutatóinak javulásával párosul. A vállalatok úgy gyarapítják az ösztönzési alapjukat, hogy maguk kutatják fel a lehetőségeket, a rejtett tartalékokat A* új irányítást rendszer első éve alatt a tervhez viszonyítva máris több mint 11 milliárd rubellel növekedett az értékesítés. A terven felüli több milliárdos nyereségből nemcsak az ösztönzési alapokat töltötték fel, hanem Jócskán Jutott az állami költségvetésben is megfelelő többlet. Természetesen ez csupán az érem egyik oldala Figyelembe kell venni azt a hatást is, amit a gazdasági reform gyakorolt az iparra egészében véve. Fokozódott például a nemzeti jövedelem gyarapodásának üteme, a folyó ötév« terv négy esztendeje alatt, az alfaá időszak M százalékos növekedésével szemben M százalékkal emelkedett Növekedett az ipari termelés mennyisége és a munkatermelékenység is. Az elmúlt időszakban a fejlesztési alap több mint hatszorosára növekedett Megjegyzendő, hogy ennek az alapnak egy része azokból az amortizációs költségekből képződött, amelyeket korábban a központi beruházások finanszírozására fordítottak. A múlt évi eredményekből az derül ki, hogy a fejlesztési alap több mint 75 százalékát a vállalatok műszaki felújítására, a korszerűbb technológiai folyamatok bevezetésére fordítják. A szociális-, kulturális- és lakásalap az elmúlt négy év alatt megduplázódott az ösztönzési alap pedig megnégyszereződött A folyó mikor első forintos fizetését megkapta, az én kezembe fénylő ezüst kettest nyomott De nagy kincs volt ez a hónapra járó hetven forintból i „Senki meg ne tudja, anyádnak se mutasd, vegyél érte cukrot...r Persze, hogy ei- dicsekedtem vele. Anyám tettetett haraggal háborgott: „Na, nézzék, hogy pazarolja a drága pénzt! Nekem két fillért nem adott soha, pedig lánya voltam ... r Engem pedig a büszkeség majdnem szétfeszített . Nagyapám drága két kern... Kincseket hordott a tenyerében: nyáron gubicso- kat, tavaszonta egy-egy ma- hártojást. És hozott füzémyi gombát. Vékony ágas vesz- szőre fűzte fel a bokrok alatt talált Illatos gombákat s vacsorafüst előtt ínyenc ajándékával csendesen bekopogtatott. S pirított nékem e kéz a tűzhely platniján, hidegedé őszi napokon, keserű gombát is „Szinte baltával vágták / e tenyér néhány árkát; / hol másoknál a sors folyt, / nála verejték s por volt...” Ignác nagyapám tenyerén, „hol másoknál a sors folyt”, nála verejték és hamu volt Lemezgyári hamus volt. Ka- zánhamus a nádasdi gyárba. Hamu vitte a sírba is, a sok hamu, amit naponta tizenkét órán át belélegzett tüdejébe, lenyelt a gyomrába. Őrzök egy könyvet: A es. é* kir. 34. magyar gyalogezred története. Ebben látható Ignác nagyapóm katonaruhás fényképe, ót hozzá hét sornyi írás. „1889-ben született 1910—12-ben szolgált ténylegesen. Mozgósításkor bevonult majd rövid beásó szolgálat után az orosz frontra ment Több ütközetben vett részt..stb., stb. Ennyi, amivel eiorzott Ifjúságáért, megrabolt életéért kifizették. Szólítom Ignác nagyapó- tett, aiófua fltt ttksste tervidőszak etmiftt éveibe« az átlagbérek 22,6 százalékkal növekedtek, míg az előző időszak négy esztendei« alatt csupán 9,9 százalékkal. A program valóra váltósál az a központi bizottsági határozat jelentette, amely előírta az irányítás szervezésének további tökéletesítését a vegyipari minisztériumban, s szénipari minisztériumban éa a kőolajipari minisztériumban. A tervezés! reform, m irányítás további tökéletesítése múlhatatlan feltétel ahhoz, hogy meggyorsuljon & tudományos és a műszaki fejlődés és a munkatermelékenység növekedése. Nyikolaj Drogicsinszki) az állami tervhivatal oss- tályvezetője eát. Látom a befejezetlen görbületet az ajka szögletében. Mintha kérdőjel lenne, hogy: miért? Miért kell elmennem? Csak a pont hiányzik a görbület alól, s ezért olyan' hiányos. Az utolsó hívó szó merevedett meg benne. És látom orratövénél azt a homlokba vesző, függőleges vonalai Mennyi keménység, szigorúság! Mérni nem lehetett volna a mélységét. Az idő, nehéz sorság a bánat, a panasz hangtalan áradása vájta azt a medrei arca húsába. Semmit sem tudtunk bánatairól, fájdalmairól, panaszairól. Mindenkit megkímélt, mindig őrizkedett attól, hogy megtudjuk a bajaii Volt egy egészen furcsa vonás is az arcán: a szeme sarkától kanyarodott alá, a szíve felé indult, aztán egyszerre csak úgy megszűni mintha nem lett volna ideje elérkezni a hivatott helyre... Ahogy visszaemléksaens arcára, amely az élet melegétől már kihűlt, azt hiszem, utolsó érzése, gondolata is megbocsátó volt. Ezt azért mondom, mert á homlokán keresztbe futó ráncok teljesen kisimultak. Beletörődött hát a sorsába. Beletörődött, hogy a végső küzdelemben egyedül van Küzdött betegsége ellen sokáig, legyűrte a belső fájásokat, de hasztalan. Arca mutatta ezt az eredménytelen harcot Az utolsó pillanatban jöhetett rá, hogy a legnehezebbet maga kell viselje. Ebben nincs, nincs, aki segíthetne rajta... Régóta pihen a balaton* temető hársfái alatt El nem felejthetem, mert aki menet közben, mint fölöslege* terhet eldobálja a halottá:', a rossz lelkiisireret terhét cipeli tovább. El nem felejthetem Ignác nagyapámat Soha, soha, mert szólítása itt visszhangzik bennem ... PMUúcjf D«ssf Lev Jeflmovics Kerbel) Ismert szovjet szobrász Marx hétméteres bronz szoborportréján dolgozik, amelyet as KDK-beli Karl-Marx-Stadt épülő központjában fognak felállítani. A képen: Kerbelj hatalmas Mari-szobrának agyagból készíteti tervezete. Szólítom Ignác nagyapámat... A karos öreg lócán üldögélek, szokott, kedves helyemen, az asztalszögben. Otthonos, meleg sarok, a pelyhes dunyhákkal puffadtra vetett, nyoszolyás ágy mellett. A lóca másik sarka üres, ott üldögélt megboldogult Ignác nagyapám, pihenge- tőn, amikor romló teste mind közelebb kívánkozott a földhöz. Cigarettám szürke füstje lebeg a mennyezet barnára párolódott gerendái alatt A füstfellegecskében nagyapámat látom. Ráncos arca közelít, érzem szakállának tüske szúrásait a homlokomon. Fehér virág a szakálla. Nagyapa nevezte így, mondogatva: halála előtt az ember kivirágzik. Mosolyogtunk ezen, félelem nélkül mosolyogtunk, hogy ugyan, miket beszél. Ignác nagyapám— Most, ahogy reá emlékezem, mélységek hűvössége babrálja körül arcom, sajogást érzek. Régóta elment, hiányával mégis jelen van körünkben. Sőt észrevehetőbb és hangosabb, mint életében volt De sokat ette nagyanyám egészségét órákon át fáradhatatlan és hangosan mozgott, mert valamivel csak el kellett tölteni az időt A munkában csendes, szótlan ember volt, s csak mikor fáradságával a kapun belépett, lepte meg az ideges érzékenység, valami összeférhetetlenség elűzte mindig tűnődő hangulatát Ilyenkor barnászöld szeme mérgese*», türelmetlenül estik jgott Emlékeimet bolygatom, Odakint az ég borús, havat ígér. Az elmúlt éjjel ránk jött a fagy, dér lepi» bt a kerteket háztetőket s a víz te megvakult a kutyaugrás- nyl patakmederbe«», kapunk előtt Aa ajtó aneOett tényeem lubickolta» áll melegítő téti bund ás cipőm. S önkéntelen megelevenednek lábbelis emlékeim. Volt egy cipőim, félletaposott sarkú, beledagadt a lábam. Pénz csak egyetlen újra tellett, ■ azt nővérem lábára vették, örültem annak is, hiszen osztoztunk rajta, egymást váltva abban róttuk az utat házunk és az iskola között. Ez a cipó csupa kísértés volt kísértés a tekergósre- csavargásra; csúszkálni a kék fagyon, a rétek jégtükrén, a karácsony előtti sza- kadó-kavargó hóesésben, a csupasz fűzfabokrok között. Szívesen elviseltem ezért az igazságot osztó nyakleveseket is. Emlékszem a bocsko- raimra. Rongyból csavartuk, szalma volt benne a bélés. Ha elszakadozott, könnyen szerkesztettünk újat, mert rongyunk bőven akadt Röste! 1 tűk lábunkon a bocskort, szégyelltük ezt a viseletét iskolába hordani A vad- szilva gyűjtéshez azonban nem tudtam elképzelni praktikusabb lábbelit. A kertalján futottunk fel a köve* dombofcnaik, teles zedtük kosarainkat a megráncolódott, dércsípte apró kökén yszs- mekkel, a vastepsíben, lángon megpirítva ez volt né- künk az úri csemege. Ék mennyire örvendeztem a látvány bőrű, vastag talpú ép cipőn ék, amellyel egyszer — háború táján — nagyapám megaiándéfcooott Kapca nélkül is melegítette lábamat a fatalp, * ee volt nekem a síléc meg a szánkó, kedvem szerint állva vagy leguggolva siklottam alá sebesen a fagvos, hava* hegyoldalakon. Istenem, mily igénytelenségnek tudott örülni as ember, abbaa w* igényiek» kort»».., , ,.T Hirtelen szakad iára aa emlékzu hatag, hamarjában nem is tudom egymás mellé sorakoztatni. Így ötlöttek as eszembe, még a sorrendien se változtatok, mert nyilvánvalóan nem véletlenül tolultak emlékezetembe. Esti villámfénynél nem lehet a fáktól az erdőt látni, de az emberhez legközelebb álló fákat annál tisztább fényben. Szólítom Ignáe nagyapámat. Fülemben neszez a hangja, ahogyan 6 hívott utoljára, erőtlenül és bátortalanul, fehér ágya mellé, Almából riadt fel, fájtatta hátát, derekát, s karjának izmait, mert azt álmodta éppen, hogy Lajos sógorával nagy vágott köveket raktak a szekérre. Kezébe fogta kezemet, amíg álmát mesélte, éreztem melegét, ereje utolsó szorítását. Ki tudja, meddig álltam ott kezemmel a kezében, mert gyerek eszemmel elhinni nem akartam, hogy halk sóhajtásával ki- nállt belőle ax élet. A kezére emlékezem. In- hálós, kékeres volt Ignác nagyapára keze. Csontos, bütykös, agyondolgozott kéz. E kéz, ahogyan Kosztolányi Halotti beszédében írja: „« kéz... f m kimondhatatlan kődbe vész 1 kővé meredve, / mint egy ereklye, / i rá átírással... karcolva ritka, / egyetlen éleiének ősi titka.” X kéz vadvirágokat tépett az irdőn, • fűszállal csokorba kötve az unoka kezébe nyújtott* át E kéz nagyanyámnak is tépett virágokat, de SBerrérmetesBéggd a 3oa- bétzsebbe gyűrte, mert a lélek konokul őrizte belső érzelmeit • magát kiszolgáltatni gyengeséggel soha nem «kart*, Emlék ws 9 k*u%
