Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-10 / 8. szám
FARKAS ANDRÁS: BALLAG AZ ORA Gyermeki szívvel. Gyermeki módon Vallom az élet Titkaiból rám Szánt pici törvényt: Vallom, ahogy csak Régen az első Ébred ezésben. Félve tanultam Szembe leülni Vallani tisztán. Estefelé már, Mert szüleimnek Szép-szigorú hit Szabta meg egyszer, Hogy mire kéne Egyre vigyázni. Megtanítottak Minket is arra, Hogy csak a tiszta, Napra levámolt Szív, akarat, tett. Ész, keresés, vágy Es a bizalmas Szó mimagunkban Tartja a lelket. Tartja a testet Biztos iramban. Nem, nem az emlék Késztett régi, Gyermeki voltom Üjra mulatni, Ezzel a valló, Vizsga-dologgal. Engem az ember. Önmagam, egy lét Érdekel itt is, Ebben a percben. Ebben a testben. Ebben az arcban, Ebben a szemben. Ebben a sok ránc Szabta világban. Hol nem a homlok Trónol, a gond csak. Mennyi az érték Abban, amit már Végbe — ha vittem — Végbe, ha vittem. Jóakarattal, RÓNÁT GVÖRGV. Engedelemmel, Bízva a célban, Mit nekem adtak, Rendre igázva, Könnyeden-apró Méreteimben, Nem hazudozva. Nem hadonászva, Nem rí adózva, Nem tenyerelve Gőgben, a piszkos Indulatokban, Csak kikeresve Azt a nyugalmat, Azt a bizalmat. Mit csak az érez, Mit csak az ér el, Kit soha semmi, Ócska hiúság Nem feketített Kormos-üresre —« Hányszor is adtam Számot a sok perc Adta kudarcról? Most is, ahogy csend Mondja fülembe Szánakozó an Rendre bukásom, Tudni remélem, Hogy Igazán nagy, Jó ragyogásom Nem, nem akadt még, Bár van az élet Adta örömben Fény Is elégszer, Ám az a tiszta. Testtelenül nagy. Ámulatokba Ejteni kész fény. Melyben a sorsom Égni-elégni, Hullani látszik — Nem mutatott rám! Ballag az óra, _ Váltom a lépést, Hogy a jelenből El ne maradjak. Ó, ez a perc is, Mennyire szebben, Hangzana el, ha Dallamosabban Szólna a lelkem Gongja, harangja! Beszélgetés a tézen Igazad van: még kint vannak a hinták. Fölülhetsz, hajthatod magad. Később, igen, ha majd a lomb lehullt, s még mielőtt lehull a hó, eljönnek, leszerelik és aludni viszik őket. Ügy van: majd egyszer engem is. Amikor mind lehullt a lomb. A mikor leesik a hó. Tavasszal a hintákat visszahozzák. Persze te azért kijöhetsz a térre. Hintázni? Nagy kislánynak nem való már: Hogy mondod? Jó. Legföljebb néha, este. mikor nem látja senkt Nem. En se már. JÉKELV ZOLTÁN: MESE INVOKÁCIÓ Járuljatok elénk régi mesék, hozzátok a csodák üzenetét! ígérjétek a hűség diadalát, s hogy minden kín kárpótolja maga Lám a banya, lelkűnk örömire, a tűzbe jut a mese végire; a szörnyeteg saját zsírjában süt, gonosz zsarnok pusztul dicstelenül: gyilkos bosszú saját hamvába hull. s két árva gyermek egymásra borul. Folyóba fúl a gyáva üldöző, s minden sebei befon ászt az idő! *>> Boisányi Veia: A szenf unoka Gyurival a nagymama miatt vesztünk össze. Sehogy sem akarta, hogy elmenjek hozzá. Hogy úgyis olyan ritkán szabadulok el otthonról, és ilyenkor is a nagyihoz megyek! De én nem tágítottam, A legjobb barát- nőmhöz nem megyek olyan szívesen, mint nagyihoz. De Gyuri ezt nem érti. Nagy lka háza elé érve megfogta a karom, hogy nem enged. Szerettem volna ahhoz a jól fésült fejéhez vágni valamit. Őrülten fáit akarom, annyira szorította. Ez a marha azt hiszi, nem kell elszámolnom a testemmel otthon. Az hiányzik, hogy anyám foltokat lásson rajtam! — Vedd tudomásul — üvöltötte —, ha ide most bemész, soha többé nem látsz! —- Úgyis csak kecsegtetsz! — ordítottam vissza és kitéptem magam a szorításából Nagyika rendkívül örült nekem, rögtön a fánkot rakta elém. Mindig fánkot süt, rögeszméje, hogy szeretem. Kissé ütött-kopott már a drága lélek, de isteni fej. Vele mindenről el tudok beszélgetni, egyáltalán nem nagymama-típus. Egy színfolt Egyetlen szenvedélye van csupán, a spórolás. Ku- porgah mint a többi öregasszony, de ezzel nem a gondtalan öregségét akarja biztosítani. Naponta félretesz egy-két forintot a kre- dencbe — egy gyöngyháztányérba. A hónap végére van negyven forintja, magához veszi és titokzatos utakra indul. Sokáig nekem sem vallotta be, de egyszer úgy döntött, nem bírja magában tartani titkát. Bevallotta, ilyenkor belül egy taxiba és vitei magát. Az útirányt mindig a szezontól teszi függővé. Tavasszal az állatkertije megy, nyáron a várba, vagy a Margitszigetre. Télen csak rövid utakra kocsikázik. mert fázik, és beül valahová fogyasztani. Mert nagyika csak fogyaszt. Nem eszik és nem iszik, hanem fogyaszt. És kacag. Szégyenlősen ugyan, de kacag. Csak nekem mond el mindent — bizalmasan. Én csak általános hülyeségekről tudok vele éldumcsiznl, pecfig szívesen beavatnám az én kis életembe, de nagyika szemében én egy úgynevezett szent unoka vagyok. Valahogy soha sincs lelkem kiábrándítani De most tomboltam magamban, úgy éreztem, ott a lakásban rögtön megfulladok. Rávettem nagyikat, menjünk el sétálni, hiszen kitűnő idő van, vétek bent maradni. Rendkívül örült az ötletnek, sőt biztosított, hajlandó leküzdeni tériszonyát: menjünk át kishajóval Pestre. A ház előtt körülnéztem; Gyuri, ez az őrült, tényleg beváltja szavát, hogy soha többé nem látom. Titkon reménykedtem, hátha feltűnik valamelyik kapualjból. De nem. Volt szive itt hagyni ! A nyomorult! A kishajó éppen indulásra kész, amikor odaérünk. Nagyika ijedten keres kapaszkodás! lehetőséget, amikor is valaki udvariasan karon fogja és felviszi a bárkára. Gyuri! A francból került ez ide! — Ó, köszönöm, fiatalember! Köszönöm, hogy ilyen udvarias. Szintén átjön a túloldalra? — kérdi nagyika, aki nem elégszik meg ezzel a kis segítséggel. Most egész úton hálálkodni fog, mert minden jócselekedettől meghatódik. — Engem is rávett az unokám — folytatja nagyika — gyere, áthamzunk Pestre és kiülünk egy teraszra haboskávézni ... Bocsánatkérőn rám néz; szó sem volt holmi habos- kávéról. Gyorsan átgondolom anyagi helyzetemet. Na! Gyuri a helyzet magaslatán, Vigyorog, dumál, gesztikulál, de csak a nagymamának, mintha én ott sem lennék. Bele kellene ájulnom a vízbe, aztán ugorhatna utánam! — Nagyon ritka ma már az úri fiú ebben a huligán világban — mondja nagyika és bizalmasan csimpaszkodik Gyuriba. Az úri fiú most előveszi legszélesebb mosolyát — ilyenkor ötvenkét foga van —, hogy nyugtázza a vallomást. — Csak nem a kedves unokája? — mutat rám Gyuri. Nagyika büszkén kihúzza magát és megsimogatja a fejem. — A néni nagyon fiatal ahhoz, hogy ilyen nagy unokája legyen. — A dédunokája vagyok — mondom vicsorítva. — Kozmetikázom magam. Titokban persze. De az unokám, az megért. Ő mondja meg, milyen krémeket vegyek. — Nem kell mindent kifecsegni egy idegennek — mondom jó hangosan. Nagylka kacarászlk. — Nagyon zárkózott kislány. Tudja, még nincsenek udvarlói. Roppant komoly és jó munkaerő... Ez a mániája. Az 6 mércéje, ha valaki jó munkaerő. — ... és tudná, milyen házias! Remekül főz meg süt. Nálunk ez családi vonás. — Sajnos, ritka az a mai lány. aki ilyen fiatalon már ügyes háziasszony. Tetszik tudni, járok egy kislánnyal, annvi idős lehet, mint a néni unoka ia, de az egy rettenet. Édesanyám betegsége idején főzött rám, egy kilót lefogytam. Ehetetlen ételeket tett elém. Meg kell ölnöm. — És tessék elképzelni — fecseg tovább Gyuri — a jó modor is hiányzik ezekből a csitrikből. Azzal a kislánnyal egy jobb helyre nem tudok elmenni. Egy vipera. Nem olyan csendes, mint a néni unokája! Hangoskodik, kötekedik. A múltkor Is köpködött az utcán, mert dühös volt rám. — Ott kell hagyni az ilyent! — Nagyika teljesen átéli a történetet. — Sosem lesz jó feleség belőle! — Mindegyik ilyen, tessék elhinni. Az egyik tizenkilenc ... — Az unokámat kicsi korától kezdve nagyon szigorúan nevelte a lányom. Olyasmi, hogy ellenkezés, soha nem fordult elő. Nagyon őszinte gyerek. Neki az anyja a barátnője! Végre átérünk Pestre. A kiszállásnál óvatosan Gyuri bokájába rúgok. Aztán jön a terasz. — Veletek tarthatok én Is? — kérdem flegmán. A kávé jó, a hab friss, Gyurit gyűlölöm. Lassan nagyikát is. Tüntetőén elbújok a napszemüvegem mögé, kicsit el is fordulok tőlük, napozok. Ök ketten zavartalan beszélgetnek. — Szólj már valamit te is, na! — nógat nagyika. — Ne ülj itt csak úgy. Nem illik. — Haza kéne menni! — Látja, nem tud feloldódni. A kis vadóc. — Nagyika rosszallóan csóválja a fejét. A számlát is termesztésen Gyurink egyenlíti ki. Nem fizeti; ahogy csinálja, az egyenlítés. Nagyikét teljesen levette a lábáról — Bem rakpart huszonöt — mondja búcsúzóul — nyögöd tan keressen fel, ha van ideje. Talán az unokámmal is találkozik — néz jelentőségteljesen Gyurira. Lassan sétálunk a Duna- parton hazafelé. Nagyika megáll, hosszan abba az irányba néz, amerre Gyurit látta eltűnni. — Ha neked egyszer egy ilyen akadna! DemSny Ottó: Öreg szőlő A szőlő csak nyolc sor, de mert három pászta, tenyúlik a kertekaljai dűlőútig. Már senki nem tudja pontosan, hány éves. — Csak én benne élek, amióta asszony vagyok — mondja a nagymama — s amikor idejöttem, ez már öreg szőlő volt Mégis szép nagyon, kivált ilyenkor szüret után. A bor, amit termett, elfér két kis hordócskában; tán már ki is forrt, mert meleg volt az ősz. A prést két hete elraktuk s csak a ház mögötti konyhakert végében lassan el- málló törköly rozsdaszín tömbje emlékeztet szüretre. Szüret? Na hiszen! Reggel nyolckor álltunk be a sorok közé hatan, s délre már le volt szedve. Az idén nem is találtunk olyan fürtöt, amit érdemes lett volna kitenni a mesgyére, mert csak magunkat csúfoltuk volna vele. — Kár a gálicért, amit az ember beleöl — mondja bosz- szúsan a sógor —, de a nagymama leinti: — mert már rég nincs telketek hozzá! Igaza van, nem vitatom. De kinek volna ideje és türelme közülünk ide jönni nyitni, kapálni, kötözni? Csak ő — a nagymama — tesz-vesz benne, s a sógor kétszer- háromszor megpermetezi. Most november vége van, maradék napsugár bújócs- kázik a diófa lecsupált ágai között, s könnyű szél rezegted a tőkén maradt rézszínű leveleket. — Jövőre még ennyi sem lesz — dünnyögöm magamban, számbavéve a homok új halottait. Mert az elpusztult tőke körül megtöpped a föld, s a feketére égett csonk erőtlenül hanyatlik a homokra; a kisgyerek is játszva ránthatja ki belőle. Azért csak végigsimogatok mindent a szememmel, amíg visszaérek a házig. A kulcs benne van a kamrazárban, meg sem kell fordítani, hangra nvílik, szinte magától. Belépek s ott is a pusztulás jeleit látom. Pedig milyen jó kis kamra volt ez, amikor én ide kerültem. Nagyapa MÁV-bog- nár volt, s a munkahelyén kapta a kimustrált vagonpallókat, amviyen.bül ékítette. Egyik sarkába beállította • gyalupadot, a másikba meg szerszámszekrényt ügyeskedett össze a vésőknek, gyalultnak, reszelöknek. Körbe hatalmas kampósszegeket ütött, rájuk akasztani a fűrésze- • két, hordóráfokat s a harmadik sarokba válogatott szál dongafák voltak lerakva szépen, forsriftosan. Most mindent por lep, rozsda esz s mérteres pókhálók lógnak'a meny- nyezetrőL — Meg kellene nézni a bort! Lehajlok, két ujjamat beakasztom a vaskarikába s megemelem a pinceajtót. Hét lépcső vezet a hideg, betonozott üregbe. A pici ablakrés alatti sarokban — mint mindig — homokba rakva a zöldség; ez kitart újig. A másik oldalon van a bor. Betontalpakra két ászok van fektetve hosszában; ezeken állnak a hordók. Megnézem — gáz már rég nincs — odahajtom fejemet egyiknek az oldalához. — Na, ez már nem susog! A dugó azért még nincs beleütve, csak úgy keresztbe van állítva a lyukon. Odább teszem, s megfogom a kék műanyagcsövet. Tudom, hogy bajos lesz — ezt sosem fogom megtanulni —, de azért nagy üggyel-bajjal sikerül kicsalnom egy kancsőra valót. Rendet teszek magam után, aztán a kancsóval föl megyek a napra. Lesüt az az edény fenekéig, s látom már, hogy tiszta a bor. Kis hab van a tetején azt elfújom, s kezdem kóstolgatni. Savanyú, mint a múlt évben s mindig, mióta ismerem, de tudja isten? — a harmadik pohárnál már elkezd édesedni és még soha nem kaptam fejfájást tőle. Viszem a házba, ahol nagymama vár az ajtóban: — Mi van? Csak nem bort húztál? — De! Ezzel a kis kancsóval. — És milyen? Még én sem kóstoltam. — Mint mindig; kevés és savanyú. — Nem baj! Az ünnepekre elég lesz. — Elég hát! Még egy kishordóval húsvétra is marad. L eteszem a kancsót s nézek magam elé. Mérhetetlenül sajnálok valamit, amit szeretek, de nem tudok megmenteni. — Három év, öt év? — aztán végképp elmúlik az öreg szőlő, nem is sejtem mi l°sz belőle? Csemegeüzletekből veszem majd a t<iV'r"'-iyű boro’-et, mindig csak egy-két üveggel, s ha job’ ak leesnek is ennél, nem tudom majd ennyire szeretni őket. Elmúlik tőlem a birtoklás édessége, elmar-: ínak a meghitt mozzanatok. « az eveoie ismétlődő derűs ouuiyossag: — Jo tett a boci
