Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-07 / 5. szám

Felgyorsult idő ?

A közelmúltban a televízió népszerű ifjúsági (Sorozata, a Halló!, olyan műsorral lépett a közönség elé, amelyben párnuzamba állították a fantasztikus irodalom elképzeléseit, a tudósok ■véleményével: mi lesz 2000- foen. Szó esett itt földbe vájt t célbarlang-városokról, pirulákról, a 2000. év divatjáról. útburkolat alól irányított gépkocsikról és így tovább. A műsorról a tv-kriti- ÍLvUSok megírták a véleményüket, a készülék előtt ülő nézőknek azonban kedvük kerekedhetett egy kis meditációra a jövőről és az időről ál tálában.

„A felgyorsult idő” — fogalmáról például, aminél manapság alig van divatosabb szóösszetétel, ha valaki napjainkat jellemezni kívánja. Annyira divatos lett ez a imondatkezdés, lett légyen szó ■pedagógiáról, oktatásról, lélektanról, termelési szinvo- ttalról, tudományról, bármiről az égladta világon, hogy lassan oda sem figyelünk rá.

Mert mit is jelent a felgyorsult idő? Valami olyas- im.it. hogy a korábbihoz képest meggyorsult az életritmus, a változás, az új ismeretek, új felfedezések és azok elterjedése rövidebb időközökben követik egy- wiást, mint hajdanában. Vitathatatlan tények sorjáznak bizonyítékul. Ember szállt le a Holdra, sőt ember nélküli, Földről irányított jármű parkol az égitest kijelölt helyén. Léteznek autógyárak, ahol percenként több gépkocsi gördül le a futószalagról, működnek csodálatos automata gépsorok és a számítógépek fantasztikus teljesítményeit a laikusok — s ki nem az? —■ még felfogná is alig képesek.

M

égis, illik-e, lehet-e megfeledkezni arról, íiogy néhány óra leforgása alatt —■ a természet egy viharos, temgeráras szeszélye miatt — mintegy kétmillió ember halt meg napjainkban. Hogy több százmillió ember még manapság sem jut rendszeresen elegendő ivóvízhez, élelmiszerhez, s hogy egy olyan kis helyinek nevezett háborút, mint a vietnami, az Bmerika. imperialisták miatt

lassan egy évtizede nem sikerül befejezni.

A mérleget felállíthatj uk más arányokban, fejlődési tendenciáit tekintve egyértelműen pozitívan.

Tulajdonképpen ezt a mérleget használta nagy érzékenységgel és nagy realitás- érzékkel a X. pártkongresz- szus, amikor a magyar valóság viszonyait vizsgálta. Fejlődésünk jó néhány területen rendkívül erőteljes, máshol még mindig nagy az elmaradás. A vidéki lakosság életszínvonala például nem várt gyorsaságai igen becsületes magasságra szökött, egy fiatal pár viszont változatlanul 5—10 (ha nem több) évig kénytélen várni, míg lakáshoz juthat, hogy csak egyet említsek a lehetséges ellentétpárok közül.

Mi köze mindennek a tv Halló-műsorához? Sok. A játék feltételezése az volt: mi lesz 2000-berr? Kétezerben, amikor a képernyőn is látható húszévesek mindössze 50 évesek lesznek, tehát legfeljebb az öregkor küszöbéhez érkeznek él, de még mindenképpen alkotóéveik teljében. jóval innen a nyugdíj- korhatáron, s ha az átlagéletkor továbbra is így növekszik, életük első kétharmada sem lesz még mögöttük. Manapság viszont egyre gyakrabban várnak a 2000. évtől olyan változásokat, amelyek — személyes meggyőződésem szerint — teljességgel irreálisak. Akkor is, ha a tudósok a kamerák előtt belementek a játékba, és két-; ezerre jósoltak olyan dolgokat, amelyek a világ egyetlen táján sem képzelhetők él, legfőként nem úgy, hogy azok mór általánossá váljanak. Még úgy sem, hogy a föld lakosságának felét-har- rnadát érintené. Ezzel a felgyorsult idővel ugyanis egy kis baj van. A történelem léptékéhez mérten gyorsul fel, a korábbi tempóhoz képest de oly mértékben jelentkezik mindez egy-egy ember életében, hogy azt hihetnénk: harminc év múlva egy teljességgel új környezet vesz körül bennünket. Hogy néhány példával szolgáljak; itt van a sokat emlegetett televízió. Több mint harminc éve sugároznak rendszeresen műsorokat a világon, de tömegessé néhány fejlett nyugat-európai országban is csak az elmúlt tizenöt évben lett. Nálunk most közeledik az elméleti telítettség, ami 2—2 és fél millió készülék- tulajdonost jelent, s hogy a világ nagyobb része hol tart a televíziózásban, annak bemutatására élég talán egy éppen a tévében látott példa. A hatalmas, s a harmadik világ országai között, nem is a legelmaradottabb Indiában, még csak most kezdik a kísérleti adásokat.

H

ogy hazai példánál marad junk, itt a sokat emlegetett gépkocsi. Most kezd nálunk tömegessé válni, s várhatóan 10—15 év múlva lehet elérni, hogy a családok harmada-fele személygépkocsival rendelkezzék. Az elkövetkezendő harminc évre tehát elég becsületes program, ehhez még megfelelő út- és közlekedési viszonyokat és szerelőszolgálatot teremteni, Hogy a lakásépítésben utolérjük a családok igényeit, ebben is csak bizakodhatunk, hogy ehhez a harminc év elegendő lesz.

Miért ez a szkeptikus hang? Egyáltalában nem szomorú, nem borús, nem levert, nem lemondó hang ez. Gyönyörű program néhány ilyen, a jólétet szolgáló elképzelés valóra váltása. S persze még inkább az, ha hozzáképzeljük, hogy emberi viszonyaink, kapcsolataink egymással és önmagunkkal legalább hasonló mértékben fejlődnék. Inkább a realitás hangja ez, amelyre legalább úgy meg kellene tanítani a mai húszéveseket, mint álmodozni.

De hát álmodozni is kell, s a fiatalokat meg egyenesen képtelen a jövő ígérete nélkül lelkesíteni! Ez igaz. Am, ez a 2000. év már nem any- nyira a jövő. A tv-műsorban jósolt változások talán a mai fiatalok unokái előtt már valódi célokként szerepelhetnek, ám egy irreális jövőért — ismerve a mai fiatalokat — nem nagyon szeretnek lelkesedni. Bemáth László

Neve szakmai körökben ismerősen cseng. Életének munkásságának jelentős’ része összeforrott Egerrel és az Eger környéki dombokkal Hogy miért éppen a dombokkal? Azért, mert itt évszázadok óta nagy hírű szőlőfajtákat termesztenek, s ezekből messze földön híres borokat készítenek A szőlőtelepítések arculata az utóbbi évtizedben teljesen átformálódott és ebben nem kis része volt a kiváló kutatónak, dr. I’só Andornak, a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet egri telepvezetőjének Nemrég egy tanácskozáson az elnök meleg szavakkal a következőket mondta: „Itt van körünkben az az ember, akinek munkássága nyomán megváltozott az egri borvidék szőlőtelepítési rendszere.. ‘ iValóban, dr. I’só Andor kitartó tudományos, szervező és agitáló munkája nyomán áttértek a mai modem, világviszonylatban is elismert gépi, magas művelési módra. A nagy múltú borvidék szőlőkultúrája tehát kicserélődött, „megfiatalodott”.

Dr. I’só Andor 35 évi munka után a közelmúltban nyugdíjba ment. Ez azonban nem jelenti számára a teljes elszakadást a tudományos pályától. Továbbra is tevékenykedik a kutatóintézetben. Dolgozószobájában most is. mint korábban, ezernyi feljegyzés, kézirat, szakkönyv és szakfolyóirat sorakozik. Ezek között találjuk most is az egri szőlők „atyját”, a magyar szőlészet és borászat egyik nagy öregét. Régi emlékek között tal- Msuak, Kuíatcpályagarai beszélgetünk, az elmúlt évtizedek eredményeit eleveníti

féL

— Budapesten, a Közgazdasági Egyetem mezőgazda- sági fakultásán diplomáztam 1933-ban, aztán két évvel később az Ampelológiai Intézetben speciális szőlészeti képzésről kaptam oklevelet. Még abban az évben, 1835- ben megvédtem a doktori disszertációmat és mezőgazdasági doktori képesítést kaptam a Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. 35 éves pályafutásomat megszakítás nélkül a szőlész-borász szakmában töltöttem el. Ebből az utóbbi húsz esztendőt, mint kutató, nyolc évet szaktanári beosztásban, hét évet pedig különböző szak- felügyelői, valamint szakelőadói munkakörben. Szakmai beosztásom tehát elég sokrétű volt. Szolgálati időmből a leghosszabbat Egerben töltöttem el, csaknem 26 évet.

Mindig szívesebben élt a jelenben, mégis, ahogy emlékezik, egyre jobban elragadja a tegnap varázsa.

— Szakmai munkásságom itt, Egerben bontakozott ki igazán, ahol a legközelebbi kapcsolatba kerülhettem a szőlészet és borászat szakmai ismereteinek mélyrehatóbb alapjaihoz. Arról is lehetne szó, hogy a szakma melyik részlege áll közelebb hozzám, a szőlészet, vagy a borászat? Erre nehéz válaszolni, mivél a kettő nagyon együvé tartozik. Az eltelt évek szinte eggyé folvasztották bennem mind a kettőt. Bár mindig volt és ma is van e téren specializálódás, főként kutatói vonalon. Én azonban, mivel kimondottan Uyákw'iaii Laskiaslk«»#

rültem a kutatói munkakörbe, a tapasztalat birtokában a két szakmai területet mindig párhuzamosan kultivál- tam. így aztán mindenkor többoldalú tájékoztatással és tanácsadással tudtam élni a gyakorlat felé is.

Dr. I’só ■ Andor tudományos munkásságát főként a korszerű szőlőművelés agrotechnikája és a vörösbor készítés témaköréből 25 nyomtatásban megjelent publikáció reprezentálja. Ő azonban mégis legnagyobb szakmai élményének és legkedvesebb munkájának az egri borvidéken végrehajtott teljes szőlőrekonstrukciót tartja.

Erre így emlékezik:

— Eger szőlőkultúrája a félszabadulás után eléggé legyengült, visszaesett. Az öreg szőlők felújítása elmaradt és így azok kellő trágyázás és kezelés híján, idő előtt pusztulásnak indultak. A pusztulást nem követte megfelelő tőkepótlás, ez azután a terméshozam nagyfokú visszaeséséhez vezetett. A helyzet rendkívül aggasztó volt és a probléma megoldására gyökeres változásokra volt szükség. Itt a kuiatói munkámon alapuló tapasztalati és gyakorlati nevelő- munkát kell megemlíteni, melyet a hatvanas évek első felében megindult új szőlőtelepítéseknek a hagyományos művelésmódokról a széles sorközű gépi művelésre alkalmas nagyüzemi kordon- művelésre való áttérés tudatosítása jelentette nemcsak Egerben, de az egész megyében is. Ez volt tulaj donkéo- pen a hagyományos szőlőművelésről a korszerűre való áttérés „hősi korszaka”. Nagyon sok idegenkedést és tartózkodást kelleti leküzdefi mezőgazdasági lakosság adózása

Egyszerűbb, áttekinthetőbb Átalány a borfoigalmi adónál Ki kaphat kedvezményt \

Sajnos

igaz

Lapozgatom a két vállalat között folytatott levelezés irathalmazát, amelyben építési határidőkről és több módosításról van szó. A sorok között szerényen húzódik meg a következő hajmeresztő kifejezés: „.. .készre jelentést eszközöltek...”

Amikor először elolvasom, még körülbelül sejtem, hogy mit akar ez jelenteni, másodszori olvasásra már kissé bonyolultabb, harmadszorra már fogalmam sincs, hogy mit jelentettek rá a készre és miért kellett itt eszkö zölni a jelentést. Pedig milyen egyszerűen le lehetett volna írni, hogy: jelentjük, elkészült.

Sajnos, tengernyi példa akadna még, és nem is nagyon sokat kellene bogarászni a hasonló díszpéldányok után, amelyek annyira eluralkodtak a hivatalos nyelvben, hogy szinte egymást érik a hasonló kifejezések.

Kialakult ugyanis egy olyan szemlélet, amely szerint csak fontoskodva lehet hivatalos leveleket írni, mert úgymond, attól kapja meg a rangját a levél, attól lesz igazán tekintélyes. És néha teljesen érthetetlen. Merem remélni, hogy a kettő nem feltételezi egymást, mert szerény tapasztalataim szerint lehet nagyon okos és hasznos dolgokat is közölni egyszerűen, világosan és teljesen érthetően.

— sz—'

ni a régi megszokottról az újra áttérni, különösen a szokatlan magasművelés bevezetésénél. De akkorra már intézetünkben rendelkezésre állt az új művelési módot szemléltető kísérletsor és az érdeklődő termelőszövetkezeteket a „látott példa” alapján könnyebb volt meggyőzni. Ma már öröm látni, hogy érdemes volt, mert az egész megyében áttértek a korszerű gépi szőlőművelésre. Ezt bizonyítják a nagyüzemi szőlőtáblák, amelyekről

évente gazdag termést szüretelnek le. És még egyet. Húsz éve rendszeresen vizsgálom a szőlő tenyészidejére vonatkozó meteorológiai összefüggéseket. Az összehasonlí- ■xó adatokat pedig a közös gazdaságok rendelkezésére bocsátom. Korábban is és ma, szívesen kérnek tőlem szakmai tanácsokat és éc

A közelmúltban a mező- gazdasági földterületet használó lakosság adóztatásában többféle rendeletmódosítást hajtottál? végre. Ezek kőzete célja, hogy az adóztatás egyszerűbb, közérthetőbb, és mindenki által könnyen ellenőrizhető legyen. S az adók ne növekedjenek. A módosított rendeletek érintik a termelőszövetkezeti tagokat, vagy alkalmazottakat, akik mint állami gazdasági dolgozók, pedagógusok vagy más minőségben, Illetményfölddel rendelkeznek, s kiterjednek az egyéni gazdaságokra is.

Milyen adókat kell 1971- től a gazdálkodási tevékenység után fizetni? Lényegében ugyanazokat, mint eddig. Tehát: jövedelemadót, községfejlesztési hozzájárulást, a bortermelőknek borforgalmi adót. A gazdaságilag hasznosítható és az átlagosnál nagyobb jövedelmet nem adó földterület után a használó az átlagjövedelem alapján —a kormányrendelet által megállapított keretek között — fizeti adóját. Ettől legfeljebb 30 százalékkal magasabb összegben a megyei, megyei jogú városi tanács állapíthatja meg az adótételeket, ha a helyi gazdasági adottságok, jövedelmezőségi viszonyok ezt indokolttá teszik. (Egyes esetekben, főleg az üzletszerű állattartással és kertészettel kapcsolatosan, általános jövedelemadó-fizetési kötelezettség áll fenn. Erre a cikk második részében részletesen kitérünk.)

Jövedelemadó-bevallást csak azoknak kell tenniük, akik lakóhelyükön kívül Is használnak földterületet.

1971-től kezdve ugyanis a használt földterület fekvése szerint illetékes tanács állapítja meg az adót, tehát a bevallást az említetteknek

erekre mindig örömmel adtam és adok választ.

Az arca tűnődő. Haját az évtizedek alatt fehérre festette az idő.

— Bármennyire is szeretem a szakmámat és a munkakörömet. annak további aktív tevékenységétől meg kellett válnom. 65 év alatt sok fizikai és szellemi energia kopott meg be.lnem. Munkabírásom érezhetően megfogyatkozott. Azonban mégsem szakadok el a kutatóintézettől, bizonyos korlátozott szakmai tevékenységet és meteorológiai megfigyeléseket továbbra is végzek. Ez azonban már olyasféle, mint amikor az ember a fárasztó futás után végre gyalogolhat. Az egri szőlőkultúra további féjlődését élénk érdeklődéssel figyelem, s jó rágondolni, hogy en.n^k munkálásában én is részt vehettem.

Meaíusz Károly

oda kell benyújtaniuk. (Eddig a lakóhely szerinti tanács állapította meg az adót.) Azoknál, akik csak a lakóhelyükön használnak földterületet, a korábbi bevallás képezi az adózás alapját mindaddig, amíg a földterület nagysága, műveié./' ága nem változik..

Az adó nagysága attoi függ, hogy egyrészt a földterület használója mekkora területet művel, másrészt milyen a föld művelési ága (szántó, ' szőlő, gyümölcsös, kert stb.) és minősege (aranykorona-értéke). A háztáji gazdaságoknál az adó mértéke csal? a terület nagyságától és művelési ágától függ.

A régi és az új adófizetési kötelezettség közötti ösz>* szegszerű egyezőséget a következő példa mutatja. Eddig egy kateszteri hold szántó után a termelőszövetkezeti tag 120—140 forint jövedelemadót, aranykoronánként 12 forint földadót fizetett, ez 10—12 aranykoronás földet figyelembe véve 120—144 forint volt. 1971- től — összevontan, egy tételben — a jövedelemadó összegét a községi tanács 180—200 forint között áliar pítja meg, biztosítva azt, hogy az új adó összege általában megegyezzen a két adó együttes összegével. Az eddigi érvényben lévő kedvezmények megmaradnak, a két adó összevonása után is. A kulcsok azonban változnak. Az adóból adható kedvezmény mértéke 35 százalék, de ez a szociális kedvezmény nem haladhatja meg az 1000 forintot. A szakszövetkezetek és társulások tagjait alapszabály- szerű működés esetén — 15 százalékos kezdvezmény illeti meg.

A nagy jövedelmet elérő adózók, a jövedelemadót nem az átlagjövedelem., hanem — gazdasági tevékenységük (pl. intenzív szőlő- és gyümölcstermelés) tiszta jövedelme alapján — progresszív adókulcs szerint fizetik meg. A jövedelemadó itt is magába foglalja a földadót. Nagy jövedelmet elérő adózónak számít az, akinek évi adóköteles tiszta jövedelme az 50 ezer forintot eléri vagy meghaladja.

Az adó megállapításához adóbevallást kell tenniük azoknak, akiknek 3 kát. holdat meghaladó szőlő, kert, gyümölcsös területük van éa évente legalább 120 ezer forint értéket termelnek. A jövedelemadó mértéke az ilyen adózóknál a tisztajövedelem 22 százalékától 52 százalékig terjedhet. (Pl* 70.000 forint évi tisztajövedelem után 15.400 forint adót kell fizetni.)

A községfejlesztési hozzájárulás összegét az eddigi szint körül a tanács határozza meg.

A borforgalmi adózás rendszere lényegesen egyszerűsödik. Az évi 5 hektolitert meg nem haladó borterméssel rendelkezőknek nem kell bevallást adniuk, adójukat az ötévi átlagtermés alapján, átalányban fizetik meg. Amennyiben az ötévi átlaghoz képest tartós csökkenés, vagy növekedés (pl. területváltozás, stb.) következik be, az adóhatóság ezt figyelembe veszi.

Termésbejelentést 1972-tcü csak azoknak a termelőknek kell tenniük, akiknél az évi bortermés az 5 hl-t meghaladja. A borforgalmi adót ez esetben nem átalányként fizetik, hanem a tényleges termés az adó alapja. A felvásárló szerveknek, illetőleg a mezőgazda- sági nagyüzemnek átadott bor továbbra is adómentes.

Tévedések elkerülése vé- Dr. Fehérvári István

ISIlj Csatái Ug líuüt&rtöL

Az egri szőlők „atyja"