Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-06 / 4. szám
A demokrácia másik oldala Mostanában sok szó esik a demokráciáról és különösen a vezetők megnövekedett felelősségéről. Hiszen a jó munkahelyi légkör, a kellő munkastílus kialakítása elsősorban a vezetők feladata, ugyanúgy, mint kedvező feltételeket biztosítani a demokratikus fórumok működéséhez. Nagyon sok szó esik arról, hogy a jó vezetőnek meg kell hallgatnia a dolgozók véleményét, alapoznia kell a lentről jövő kezdeményezésekre s egy-egy döntés előtt meg kell hallgatnia a különböző észrevételeket, tanácsokat. Nem is vitatja ezt senki, ez így jó, így helyes — hozzátartozik a vezető minden- . .napi munkájához, sőt úgy is fogalmazhatjuk, hogy életviteléhez. Csupán arról van szó, hogy van a demokráciának másik oldala is, s erről a másik oldalról kevesebb szó esik. Ugyanis a demokrácia nem csupán a jogok gyűjteménye, hogy valakinek joga van bírálni, joga van észrevételt tenni, joga van beleszólni valamibe — s általában mindezt a vezető munkájával vagy viselkedésével kapcsolatban, hanem a demokrácia kötelességekből is áll. Egyrészt, már a tisztesség fe ezt diktálja, csak akkor van valakinek joga a másik munkáját bírálni, ha ő a saját munkáját a legjobb tudása szerint ellátja. Az egyik termelőszövetkezeti közgyűlésen ugyanis az a groteszk jelenet fordult elő, hogy olyan szövetkezeti gazda bírálta az elnököt, akit egy évben csak négyszer-ötször látnak a közösben. A másik az, bogy a bírálat, a beleszólás esak akkor alkotó jellegű, ha nem hebehurgya véleményt tükröz. Nem vitás, hogy a bírálat —, de ebben az önbírálat is benne van — a demokráciának egyik eszköze. Hiba azonban csupán a vezetők bírálatára szűkíteni a demokráciát, hiszen ebben az esetben a munkahelyi tanácskozások nem a munka jobbá tételének alkotó fórumai lennének, hanem inkább vészbíróságok benyomását keltenék. A vezetőket — ha rászolgáltak — meg kell bírálni, azonban csupán ezt kitűzni célul, nem megengedhető. Hiszen a demokrácia fogalmának szűkítése, vagy helytelen értelmezése már maga a demokrácia csökkenéséhez vezet, (kaposi) jfauuát*, február, hol a »tifár ? Kikacsintott a tél a december mögül, s hogy meglátta januárt — elszemtelenedett. Hordta a havat méteresre, végigfeküdt az országutakon, be akarta fogni falvaik, városolt fülét és szemét — egyszóval kemény hideggel, sok hóval január elejére megérkezett az igazi téL JSrkeztét és mordságát mi sem igazolja jobban, mint az, hogy „Tél Ökegyetlenségével'’ vívott mindennapos, sőt .minden órás harc a lapok első oldalára került, a rádió hírei, a televízió képei is az elmúlt napokban vezérhelyen; foglalkoztak a tél agressziójával. Való igaz, hogy a tél száznyi, vagy ezernyi szépsége mellett, száznyi. ezernyi, vagy még tízszer annyi gondja, nehézsége akad a téli hónapoknak. Vajha egyszer azt is figyelembe vennék az életszínvonal statisztikáinak összehasonlításánál, hogy mennyivel kevesebbe kerül az „élet”, ott, ahol nincs szükség tüzelőre, télikabátra, gáz-, vagy villanyfűtésre, hómarógépekre és sóra — nem a kenyérhez, hanem az utakhoz. Természetesen ezen már felesleges elmélkedni évről évre, pontosabban évszázadról évszázadra, hazánkat is meglátogatja Tél Őfensége, és hol dühöd ten, hol szelí- debbsn, de leteríti kopogásain jeges, fehér palástját a Kárpát-medencére is. Az utóbbi években kétségtelen, hogy a meggyorsult és megszaporodott közlekedés tovább növelte a gondokat országszerte, így Heves megyében is, s egyáltalán a városok és falvak áruellátása, a télnek fittyét hányó gyarapodó igények kielégítésié sem könnyű dolog. Sőt! Ezekben a napokban, amikor az első oldalas jelentések mindenki lelkes és izgalmas olvasmánya lett, s amikor ezekben a jelentésekben a községek nevei, az utak számai és a Celsius fokai váltva szerepelnek, úgy gondolom, illő azokról tisztelettel és elismeréssel szólni, akik megbirkóznak az utakkal, akik szabaddá teszik a városokhoz, községekhez vezető utakat, akik szembenéznek a mínusz 10, vagy mínusz 20 fokos hideggel, az autó volánja mögött, vagy a traktor nyergében ülve. Nem kevés azoknak a száma, akik nem, vagy alig húzódhatnak csak be meleg helyre, akiket munkájuk a szabadhoz, az or- szágutakhoz, a közlekedéshez köt. Sofőrök és mozdony- vezetők, útkarbantartók és rendőrök, mentők és áruszállítók, postások és a többiek, sok más szakma képviselői és művelői húzzák legfeljebb szorosabbra kabátjukat és mennek a sokszor ki sem taposott úton, hogy egy pillanatnyi fennakadás se legyen az életben. Az utas morgolódik és mérgelődik, mert 120 percet késik a vonat; hogy órákat az autóbusz; hogy lám zavarok vannak az áruszállításban; hogy nem takarítják jól a városok utcáit... mert mi mindig készek vagyunk először morogni és csak aztán gondolkodni! Biztos vagyok benne, hogy akad gond és probléma a kellő körültekintés hiánya, a felkészülés, a szervezetlenség miatt is. De, ahogy mondani szokás, az objektív okok, kétségtelenek. Egy ország, ahol szerencsére két, esetleg három hónapig tart az igazán kemény tél, nem készülhet fel és miért is készülne úgy fel, mintha ennyi ideig a nyár tartana. Minden bizonnyal könnyebb lenne városok útjait, az . országutakat állandóan és percről percre tisztán tartani a hótól, a jégtől, ha ötször, vagy tízszer annyi gép lenne, mint jelenleg, és ehhez természetesen, ötször, vagy tízszer annyi ember is. Ez nyilvánvalóan gazdaságilag is képtelenség, de a géppark bizonyos arányú növelésének szükségessége mellett, teljességgel felesleges is. Már az elmúlt esztendő és az idei néhány napos hideg tél is igazolta, hogy az út- ügyelet, a közlekedés, általában egész társadalmunk mind jobban és jobban készül fel az adott gazdasági, technikai és szellemi szinten a tél támadásainak kivédésére. De hát ez csata! És a csatában néha bizony vereségek is előfordulnak, még akkor is, ha tudjuk, hogy olyan szövetsége'ünkkel, mint az idő, végül is legyűrjük a tél minden hadseregét. De addig bizony sok erőfeszítésre, sok hóakadály leküzdésére, a vonatok késése miatt türelemre és az egymás munkája iránti mélységes emberi hitre és tiszteletre lesz még szükség. Januárt írunk. Ne feledjük, ezután február jön. s aztán már a tavaszi hónap, a március, A tél hótakarói a alatt ott szundikál a tavasz! s l Gjwkó Géza Szűcs László; Vietnamban jártunk A „nagy ugrás" utOisó szakasza VIII. Lassan néhány napos pekingi tartózkodásunk végéhez értünk. A szovjet légijá- rat TU—104-es gépe, amely Budapestig hozott, négyórás késéssel érkezett Szibériából és erősen elgondolkoztatott bennünket a 11 000 km-es elkövetkező légi utunk minőségét illetően. Szombaton este 6 óra felé (Budapesten délelőtt 11 óra volt) szállt fel gépünk Pekingből, hogy Mongóliát, a Góbi-sivatagot és a hatalmas Bajkál-tavat átrepülve, két és fél óra múlva, Irkutszk betonján gördüljön. A délkelet-szibériai hatalmas város szemkápráztató fénnyel, számomra csodálatosan kellemes, mínusz 2 fókos tiszta és friss levegővel fogadott. A vacsorát elfogyasztva szinte toltuk az időt, hogy minél előbb Moszkvában, illetve Budapesten lehessünk. De végre nagy biztonság és nyugalom vett erőt rajtunk, amikor már a Szovjetunió vendégei voltunk. Ügy éreztük, hogy előotthomunkban vagyunk és nemsokára hazai földön sétálhatunk. Érzé- pmk az időpontot illetően nem vált be. Mi azt gondoltuk, hogy szombaton este Pekingből felszáll va, vasárnap már Budapesten leszünk. A menetrend ebbéli elképzeléseinket segítette. A számításból viszont kihagytuk Szibériát. Irkutszkból felszállva, Omszk felé vettük utunkat és úgy számoltunk, hogy éjfél felé Moszkvában leszünk. Ahogy az újólagos vacsorát a gépen kiosztották és elkezdtük csipegetni, egyszer csak megbillent a gép orra. A légikisasszonyok lékapkodták a vacsora maradékait és az utasok félelemteljes kérdő jelként egymásra néztek. Miért széliünk le ily gyorsan és hol? Sok beszédre nem volt alkalmunk, mert a TU 104-es felbőgő turbinái 15 perc alatt lehoztak bennünket a 9 ezer méter magasból. Fülünk pattogott, nyelkedtünk mint a szemet kapott liba, fogódzkodtunk, tematikusán szedtük a levegőt, de nem beszéltünk. A billegésről itt nem is szólok. De ez a ki- ■ váló masina perceken belül a földön guruit s kinézve az ablakon, a viharos hóesés fehér szélfüggönyén keresztül Novoszibirszk neonbetűit olvastuk a főépület homlokzatán. Nyugat-Szibéria fővá- ra&baob a saevjefc todcinatayos élet egyik centrumában voltunk. Amikor csomagjainkkal együtt a szélvihar szinte bepréselt az ajtón bennünket, talán több ezer ember és gyerek aludt vagy nyugtalanul járkált a hatalmas csarnokokban. Megtudtuk. hogy hatalmas hóvihar van körülöttünk, és nagyon helyesen, a szovjet légiflotta nem kockáztat. Bár a stewardessek és a kapitány rövid „szicsasz”-t és hozzá forró teát ígértek, most már tudtuk, hogy itt alszunk, de hogy mikor megyünk tovább, azt nem. S hogy nem leszünk vasárnap Budapesten, az már a napnál is világosabb volt. Az izgalmas várakozás után szép tranzit- hotelbe vezettek, ahol a világ legkülönbözőbb emberei és delegációi beszélgettek a folyosón. Másnap hajnalban már négy órakor költötték a moszkvai. utasokat, igaz, hogy csak nyolc órakor indultunk el. Az útirányunk Omszk. majd Moszkva volt. Hófelhőkkel öt kilométeres vastagságban borított légkörben emelkedtünk fel. Gépünk szörnyű módon rázott, de húsz perc múlva 9 ezer méter magasságban sziporkázó napfény és csodálatos kék égbolt fogadott. A légkör mínusz 4 fokos hidege a gépben ugvan nem érződött, de jólesett a meleg tea és az illatos kávé, amit újra a csinos szovjet 1 égi k i sass zon y ok szolgáltak fel. Omszkban gsak söyiű időre Mit kér, s mit kap Heves megye a IV. ötéves tervben? Rekord a Volgánál A főváros legújabb, épülő szállodája, a Volga alig három hónap alatt tető alá került Szép“ tember elején kezdték meg az alapok cölöpözését, s november végén emelték helyükre az ÉVM 43. sz. Állami Építőipari Vállalat dolgozói az első paneleket. December végén viszont már az építők hagyományos szertartására, a bokrétaünnepségre kerülhetett sor; helyükre kerültek az utolsó, zárófödémek is. A képen: a panelekből összeszerelt Volga Szálló. (MTI-foto ■— Mező Sándor felv. — KS) Intenzív fejlesztés az iparban, 60 százalékos termelésbővítés az építőiparban Heves megye Tanácsa — mint annak idején lapunkban beszámoltunk róla — a közelmúltban tárgyalta, illetve hagyta jóvá a megye IV. ötéves tervjavaslatát. Az elfogadott tervekből most a megye iparának, építőiparának fejlesztési célkitűzéseit, illetve a megye lakásépítési programját ismertetjük olvasóinkkal. Az iparban: intenzív fejlesztés A III. ötéves terv időszaka alatt jelentősen megváltozott a megye iparának struktúrája. Az eltelt idő alatt megyénk az iparilag gyengén fejlett kategóriából a közepesen fejlett megyék közé zárkózott fel, és a megye vezető gazdasági ágazata az ipar lett. A fejlődés az elkövetkezendő években tovább fokozódik. Mégpedig: intezív le és lehet, hogy azért, hogy elveszítsünk egy utast, akit másfél óráig keresett a gép személyzete. Szerencsére belföldi volt, így csomagját a gépből kitették és őt Omszkban hagytuk. Vasárnap, magyar idő szerint déli 12 órakor ereszkedő tünk le Seremetyevó havas betonjára. Eszünkbe jutott, hogy négy héttel ezelőtt az őszi Moszkva búcsúztatott, most pedig a 15 centis hőréteggel befedett igazi téli •nagyváros. Talán soha eny- nyire nem örültünk Moszkvának, mint e visszatérő földet éréskor. Őszintén bevallva, erőink végén jártunk és az a tudat, hogy nemsokára otthon lehetünk, izgalmunkat még inkább fokozta. Huszonötezer kilométer volt már mögöttünk, ezért a hátralevő kétezer már nem számított távolságnak. A gépen elfogyasztott kellemes reggelire és a kártyázásra már senki sem figyelt. Gépiesen válaszolgattunk egymásnak, de gondolataink már teljesen itthon jártak. S amikor ereszkedni kezdtünk a magyar föld felett, csak az ablakon néztünk ki, és végtelenül izgultunk, hogy a 26. leszállás sikeres lesz-e? Igen, sikerült, s a verőfényes Ferihegyi repülőtéren büszkén és csordultig meghatott boldogsággal léptünk a betonra. ... ___,_ íVéflie] fe jlesztéssel. A termelés korszerűsítésével, gépesítéssel, a termelékenység növelésével. Az intenzív fejlesztés mellett természetesen sor kerül jelentős beruházásokra is. A Gagarin Hőerőmű, a Thorez Külfejtése« Bánya a tervidőszakban már teljes kapacitással üzemel, az országos alumíniumprogramban növeli termelését a Mátravidéki Fémművek, az Apci Qualität Vállalat. A gépipar az országos átlagnál is nagyobb ütemben fejlődik. Az egri Finomsze- relvénygyár gyárat épít Heves községben, az automatizálási program keretében bővíti kapacitását a VILATÍ egri gyára, növeli termelését az izzó, és a KAEV gyöngyösi gyáregysége. A tervek szerint 1974-ben kezdődik el a Bélapátfalvi Cementmű építése. A gyár éves kapacitása eléri majd az 1 400 000 tonna cementet. Várható a recski ércbányászat és feldolgozás megkezdése, a helyiipar pedig mintegy 40 százalékkal tervezi növelni termelését. Uj üzemek, jjvárak a tanácsi iparban A legfontosabb feladatok között szerepel; javítani a termelés feltételeit, a szociális körülményeket a tanácsi iparban. Mindezeknek meg kell előzniük az újabb termelésbővítést. Szerepelnek a tervekben új üzemek, gyárak is. Nyomda, a Heves megyei Bútoripari Vállalat új gyára, sütőipari rekonstrukciója, jelentősen segíti a tanács a Patyolat Vállalat, a Heves megyei Finommechanikai Vállalat fejlesztési célkitűzéseit is. Bővül, szélesedik a lakossági szolgáltatás. Gyorstisztító szalon épül Egerben, Hevesen, háztartási gép- és elektroakusztikai cikkek javítását szolgáló fejlesztések várhatók Egerben, Gyöngyösön, Hatvanban, Hevesen, Recsken, Kiskörén és Péter- vásórán. 50 százalékkal több beruházás A IV. ötéves terv beruházása nem kevesebb mint 50 százalékkal haladja meg az 1966—1970 évit. Az építőknek, a beruházó, a műszaki, a tervező, a lebonyolító szerveknek, vállalatoknak tehát az eddiginél lényegesen hatékonyabban, rugalmasabban kell majd dolgozniok. Különösen érvényes ez az Építőiparra;, hiszen, hogy a tervekből, az elképzelésekből mi, mennyi valósul majd meg határidőre, az nemcsak az anyagi erőforrásokon, hanem az építőktől is függ. Az elfogadott tervjavaslat szerint 1975-re az építési kapacitás nem kevesebb mint 60 százalékos fejlesztést igényel, mert ellenkező esethess a kereslet és a kínálat között újabb feszültség keletkezik. Korszerű technológiákra, komplex gépesítésre van szükség. Annál iá inkább. mert a megye munka- erőforrásai egyre apadnak, és az elkövetkezendő években sem számíthatunk jelentő^ sebb szabad munkaerőre. Of év alatt: 10 800 lakáé A IV. ötéves terv beruházásában kiemelt helyet foglal el a lakásépítés. Heves megyében 1971 és 1975 között nem kevesebb mint 10 800 lakás — tanácsi, szövetkezeti, magánerőből — építését tervezik. Ezen kívül a megye vezetői remélik, hogy újabb lendületet kap az üzemi, a vállalati lakásépítés a megyében. Az előzetes felmérések alapján körülbelül 600 vállalati lakás építésére van várható lehetőség. Természetesen csali akkor, ha az üzemek, a vállalatok az eddiginél nagyobb anyagi segítséggel támogatják dolgozóik lakásgondjainál: megoldását. A lakásépítéssel párhuzamosan meggyorsul a korszerű településfejlesztés, a városok, a községek út, víz, csatornahálózatának bővítése, korszerűsítése. Megoldódik Petőfibánya egészséges vízellátása, hasonló beruházásra kerül sor Hatvanban. Már meg is kezdődött a Mátra szennyvíztisztítási és elvezetési programjának kidolgozása. Lőrinciben, Szilvásváradon és Sírokban is bővül a víztermelő és a szennyvíz- tisztító kapacitás. És sorolhatnánk még a terveket, az elképzeléseket, amelyek pénzben csak milliókkal mérhetők. És mint a csak példaként említett fejlesztések, beruházások jelzik: megyénk a IV. ötéves tervben tovább gazdagodik, javul az életszínvonal, a megye lakosságának élet- munka, szociális és kulturális körülményei. Kőé? József mio janii ir uwsé*,
