Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-31 / 26. szám

I jé as®ís&'Uatnsr6í ItértleaHlnh * Maxi- és mlniszerviz a gépkocsiknak Hegyei autó- és afkatrészárusítást is terveznek EGER BELTERÜLETEN— mondhatni: éppen a város szivében — szembeötlő a Heves megyei Finommecha­nikai Vállalat Széchenyi ut­cai autójavító telepe. A legfeljebb szükségmegoldás­nak tekinthető hajdani is- tállóépületet ugyanis már hosszú évek óta használják üzemi célokra, bizonyos fo­kig megbotránkoztatván ez­zel nemcsak a sérült, hibás autókat reperáló vagy éppen a különféle szervizmunkát ■végző helyi dolgozókat, ha- nera a környékbeli lakókat, az utcai járókelőket is, ki­váltképpen pedig az idege­neket Nem túlzás leírni, hogy bi­zony nyűg, teher ez a rész­leg mindenkinek. Valószínű, hogy ugyancsak bánthatja a vállalatot is, hiszen a még­oly jó munkára is árnyékot vetnek a külsőségek. Az ér­deklődök, az ügyfelek, a vendégek, akik — meg kell * vallani, igenis adnak az üzem megjelenésére is — nem nagy örömmel hozzák járművei­ket ide, mert o környezet bizony alig ébreszt valamics­ke bizalmat. S ezt — éppen az itteniek a megmondha­tói — egyre jobban érzik is a forgalomból... Mégis, nap-nap után ki­nyit a telep, s mintha bele­nyugodott volna a változtat- hatatlarrba, végzi tovább a munkáját Különös ezrt újra meg új­ra észrevenni, főleg azok után, hogy a vállalatnál már régóta új üzemet emleget­nek. Talán füstbe ment a terv, véglegesen szétoszlot­tak az álmok... t Jenes Páltól, a vállalat igazgatójától érdeklődtünk a napokban a már-már páro­sodó témáról. Már első szavaiból kidé rillt, hogy szó sincs a terv «1 vetéséről: az elképzelt új. korszerű autószerviz igenis épül az egri Faiskola utcá -ban. Azazhogy: épülget... A még 1969-ben megkezdett létesítmény ugyanis ma is mindössze harmadrészben készült el, jóllehet eredetileg márciusi átadásról volt szó. Sajnos —, mint annyi más — ez a beruházás is „meg­csúszott” kissé, ■ legjobb esetben is csak augusztusban ibarülhet ser az avatására. Pontosabban: Így szeretné a Heves megyei Finommecha­nikai Vállalat. A kivitelező Heves megyei Állami Építő­ipari Vállalat azonban egy­re csak az idei év végére ígérgeti a munkák befejezé­sét MONDANI SEM KELI* hogy mennyire érzékenyen érinti ez a már jóideje köl­tözködni szándékozó belváro­si üzemet, főleg a Heves me­gyei Finommechanikai Vál­lalatot, hiszen tizenhétmillió forjntos beruházásról van szó. s ezt a meglehetősen nagy összeget szeretnék mi­előbb megtérítem az évi 254 ezer munkaórás teljesítőké­pességű szervizben! Nőm is szólva arról, hogy a megye- székhely jelenlegi legnagyobb ilyenféle üzemét jelentő AF1T- szerviz munkájának közel háromszorosát is elvégző te­lepre ugyancsak számítanak már a gépkocsi-tulajdonosok is... A késést úgy, ahogy elvi­selik, de a nyári üzemindí­tásról semmiesetre sem mon­danak le — hangsúlyozzák most szilárd eltökéltséggel a vállalatnál. Sőt, hogy egy másik dédelgetett tervük va­lóra váltásához is közelebb kerüljenek: a KPM tartalék- keretéből kiutalt hétmillió forintból nemcsak befejezik az egri törzsüzem program­ját, hanem megkezdik a me­gyei miniszerviz-hálózat ki­építését is. Lőrinciben és He­vesen még az idén felépül a két kis teljesítményű, de a helyi, sőt kőmyékbeh Igé­nyeket kielégítő műhely, s megkezdik az abasári és a kápolnai építését is. Ez már szinte biztos. Ha pedig a megyei' versenytárgyalásról is abszolút győztesként kerül­nek ki, megkapják a tanácsi engedélyt, további 16 millió forintból rendre létrehozzák a többi „vidéki” telepet is. 1974-ig elkészül a teljes há­lózat. JOBB HÍR, hogy: ahol a lehetőségek megengedik, ben­zinkutat, háztartási olajáru- sító-helyet is nyitnak. El képzeteseik szerint így már ebben az évben üzemanyagot árusítanak Lőrinciben és Selypen. A legújabb pedig, hogy felhívást kaptak autó- és al­katrészárusításra is. A ha­zánkba behozott új gépkocsi­kat kellene az úgynevezett „nullszerviz” után forgalom­ba hozni a környéken, mel­lette pedig a használtan vá­sárolt, s utána feljavított au­tókat eladni és minden eset­ben biztosítani hozzájuk a szükséges járműtartozóko­kat Az újabb lehetőséget ter­mészetesen megpályázták az egriek is. Most már a tanul­mányon dolgoznak és a si­kerében reménykednek. EZEKET HALLOTTUK a szolgáltatásról. Kár, hogy az elhangzottak nagyobb része még mindig csak terv. A már megvalósított ötleteknek — gondolom valameny- nymn — jobban örültünk volna.., (gyón!) Íj személygépkocsi-modellekét mutatlak be a Szovjetunióban Üj szemőlygépkocsi-modeneket mutattak be a Szov­jetunióban. Sikeresen próbálták ki a Zaporozsec kiskocsi új változatát. A most kikísérletezett modellt erősebb mo­torral és tágasabb kiképzésű belső térrel látták el. A Za- porozseci Kommunar Üzem hamarosan megkezdi az új kocsik sorozatgyártását. Izsevszkben, az Udmurt Autonom Köztársaság fővá- ■ rosában is új személygépkocsi-modellt kísérleteztek ki. Hivatalos márkaszáma „Izs—1500” voltaképpen azonban a Moszkvics-kombi—412 variánsáról van szó. Az új mo­dell hátsó fala csapott, körülbelül 45 fokos szöget alkot a tetővel, s az első pillantásra a Renault—16-ra emlékez­tet. Kisebbfajta teherszállításra is alkalmas, de mindenek­előtt családi kocsinak szánják. Az üléstámlák lehajthatok, igy a kocsi belseje kényelmes hálóhellyé alakítható át. Az „Izs—1500” típusú gépkocsit hátul egy ötödik, felcsap­ható ajtóval is ellátták. A következő esztendőkben növelik. a Zaporozsecek és a Volga gépkocsik gyártását is. Számítások szerint a kilencedik ötéves terv során a szovjet személygépkocsi-gyártás csaknem megháromszo­rozódik, s 1975-ben legalább évi 1 millió 200 ezer személy- gépkocsit fognak készíteni a Szovjetunióban. A pontverseny állása ma 1971. január 31-én 1. Molnár István 27 P. 2. Kovács János 21 p. 3—4. Mandák Attila 15 p. Adamik Miklós 15 p. 5—7. Gergely Árpád 14 p. Gömbös Dezső 14 p. Dr. Polgáry László 14 p. 8—9. Fekete József 13 p. Bán Zoltán 13 p. 10. Vásárhelyi János 9p. 11. Feith Antal 7 p. 12. Pál József Sp. 13. Szabó József 2P. 14. Kénes GJr. 1 P. Szűkjp X la „PORTRÉ” KoHb*< — Gyöngyös — felvétele: 7 pont „A TÉL MŰVÉSZETE” Dr. Polgiry László — Eger — felvétele: 7 pont A 004 jelentkezik Egy éjszaka a mentőknél — Nehéz szolgálat lesz —, fogad az egri mentőállomás udvarán Török István gép­kocsivezető. Ha most is any- nyi hívás érkezik, mint teg­nap volt, akkor bizony bo­torkálhatunk eleget a köd­ben. A szolgálati helyiségben Husi László garázsmester — befejezve a nappali ellenőr­zést, már éppen indul haza, a szolgálatvezető Békés Gyu­lának pedig még 12 óra van hátra a pihenésig. Miközben^ hellyel kínál, bemutatja gnunkája „kellékeit”. — A telefonok közül ket­tő vidéki, egy pedig helyi hívásra van kapcsolva. Min­den kocsival URH-rádiós összeköttetésben vagyunk, valamennyi útjukat ellenő­rizni tudjuk a megyében. Er­re a térképre kis mágnesek­kel jelöljük az útvonalat, hat körzet, hatféle szín. Pil­lanatnyilag egy gyöngyösi, egy pétervásári és két egri van kint Telefonesőrgés zavarja meg a beszélgetést. — Mentő, Eger! A beteg neve? Mi baja van? — Ké­rem a pontos címet! — Novajról érkezett hívás — fordult felém, miután ki­töltötte a menetlevelet. Egy kocsink beteget vitt haza Ostorosra, azt értesítem rá­dión. Már kezében is az URH mikrofonja: — Eger, 7-es kocsi jelent­kezzen! Szállítást diktálok! S az éppen visszaforduló kocsi folytatja útját Novaj felé. Az asztalra állított óra mutatója eléri a tízet. Visz- szatér az utolsó nappali szolgálatos kocsi is; már I órakor lejárt ugyan a mun­kaideje, de több hívást is kapott útközben, meg a sűrű köd is hátráltatta. — Itt nem mindig tudjuk &£Í€j€ZDÍ 21 miinkta-irfiojk gtf Idő lejártakor, — mondja a gépkocsivezető. — Itt az em­berek élete az első. Kilenc órakor indult az utolsó busz, amivel haza tu­dott volna menni, s most várnia kell éjfélig. Holnap reggel 7-kor pedig újra vissza. — Halló Eger! Hevesről jelentkezem! Indulok Egerbe a szülészetre! — halljuk a rádióból. Rózsaszínű mágnesdarab­ka kerül a térképre, a He­ves—Eger útvonalra. , A pihenőszobában elszun­dított a három ügyeletes ko­csi személyzete. A soros gép­kocsivezetőn kívül ketten vannak csak ébren, két ápo­ló, egy idősebb és egy fiata­labb. Beszélgetünk. — Én már csaknem húsz éve szolgálok itt — mondja Dajkó Imre. Veteránnak szá­mít a szakmában — társai 6t tartják a legjobb ápoló­nak. — Sok tragédiát is láttáim már, de legjobban akkor éreztem magam, amikor si­került megmentenem valaki­nek az BfcMKkxtt magának, igen nehéz foglal­kozás ez. Lehet, hogy ha új­ra kezdeném, nem is jönnék ide, de itthagyni sem tud­nám. — Én meg azt mondom, Imre bajtárs, újra csak ide jönne! — kapcsolódik a be­szélgetésbe Pósfalvi András, a fiatalabb ápoló. — Én alig egy hónapja vagyok itt, ad­dig villanyszerelő voltam. Lehet, hogy ott többet ke­restem, mint itt fogok, de valahogy ez jobban tetszett Az összetartás, az egymáson segítés, az szép itt: az úton ugyancsak egymásra va­gyunk utalva a gépkocsive­zetővel, ezért is szólítjuk egymást bajtársnak. Közben lassan éjfélre jár. Csendesnek ígérkezik az éj­szaka, hiszen a térképen mindössze három kocsi jel­zését látom. A szolgálatve­zető a hevesi mentő hollété­ről érdeklődik. — Itt Heves, 3-as kocsi jelentkezem! Kerecsendnél járunk. Meg kell állnunk a szülést levezetni I A szobában hirtelen fel­enged az álmos hangulat; valahol a kerecsendi erdőnél az úton talán éppen most tír lei egy újszülött Alig telik el negyed őrá, Ismét jelentkezik a hevesi kocsi. Izgatottan hajolunk a rádióhoz, hogy minden szót halljunk. — Sikerült! — hallani az örömteli hangot. — Kislány! Továbbindulunk. Éjszaka van. Sűrű ásítások­ba fulladó beszélgetésünket hirtelen telefoncsengés sza­kítja meg: — Halló, itt mentő, Eger! Mikor történt? Orvos látta? Hogy van a sérült? — Egercsehiben, a bányá­ban üzemi baleset történt —■ mondja a szolgálatvezető, miközben villámgyorsan el­készíti a menetlevelet. — Egy bányásznak a lábát nyomta meg a csille. Két rövid csengőjelzés, és a következő pillanatban sze­meit törölgetve, de menet­készen előttünk áll a fiatal ápoló. Kint pedig már hal­latszik a motor berregése. Én is beülök a kocsiba. Felnémet után olyan sűrű köd lep ' meg bennünket, hogy az út szélét sem lát­juk. Ügy tűnik, mintha egy hatalmas tengerben tapoga­tózna az autó sárga fény- csápjaival. A bányatelep • öltözőjében fáradt tekintetű, szén poros arcú munkások fogadnak bennünket. Vezetnek a hord­ágyon fekvő eér ülthöz, «ki egyre sápadtabb a fájdalom­tól. — A jó lábával támasz­kodjon bácsikám! Óvatosan, feküdjön csak ide... Nem feszül a sérülése? Vékony vércsík jelzi az ütés helyét. Mire odaértünk, már elsősegélyben' részesítet­ték. A sérült láb erősen megdagadt. Az egri kórházban az ügyeletes orvos fogad ben­nünket. A röntgenasztalra fektetjük a beteget és elbú­csúzunk —, a mentők fela­data ezzel véget ért. ReggeL A szolgálatvezető fáradtan roskad a székbe; lassan végéhez közeledik az ügyelet De ismét riasztóan szól a telefon: — Halló, itt mentő, Eger] Hogy hívják a beteget? Mi­kor kezdődött? A pontos el­met kérem!... ★ Én is a telefonhoz nyúlok. A szülészetről válaszoló hang megnyugtat: az éjsza­ka, a kerecsendi erdőnél Drazda Józsefnének egészsé­ges kislánya született Mind­ketten jól vannak. Hekeli Sándor ' ...... """......-a M IL juwfe 3L» vcsteaafi

Next

/
Thumbnails
Contents