Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-28 / 23. szám

Döntött a Legfelsőbb Bíróság Betatron a rák ellen Az Országos Onkológiai Intézet radiológiai osztályán, az Orvos továbbképző Intézet on- ko-radiológiai tanszékének létesítményeként nagy teljesítményű, szovjet gyártmányú Be­tatron elnevezésű besugárzó berendezés kezdte meg működé sét. Képünkön: pontosan a daganatos részre irányítják a Betatron X-sugarát. (MTI-foto — Bare István)' Lemondhatunk-e H. Magdáról? r\ Mezőgazdasági termelés zö~ vetkezetek, illetve tagok pe­res ügyében több irányelvül szolgáló állásfoglalás hang­zott él a Legfelsőbb Bírósá­gon. Egy perben az a probléma merült fel: ha a tsz n»tag­jának az első gyermeke után járó gyermekgondozási se­gély folyósítása ideje alatt újabb gyermeke születik, jár-e neki szülési segély? A kérdést a járásbíróság, majd fellebbezésre a megyei bíróság nemlegesen döntötte el, mégpedig azzal az indok­lással, hogy az asszony a szülést megelőző egy éves időszakban mindössze het­ven 10 órás munkanapot dolgozott, holott legalább száz 10 órás munkanapot kel­lett volna teljesítenie. A legfőbb ügyész óvására a Legfelsőbb Bíróság törvé­nyességi határozatában el­lentétes álláspontra helyez­kedett és a tsz-t a szülési .segély fizetésére kötelezte. — Az alkotmány a szülő «ő érdekeinek fokozott vé­delmét írja élő — hangzik a határozat indoklása. A SZOT szabályzata értelmében a tenneiőszöveíloezeti tag ré­mére járó anyasági segélyre való jogoeültság megállapí­tásánál azokat a napokat, amelyekre gyermekgondozá­si segélyt folyósítottak, kö­zős munkában eltöltött na­poknak kall tekinteni. Ugyanilyen a miniszteri rendelkezés is. toormányrenr- élelet pedig kimondja: nem köteles közös munkában résztvenrn a tsz-tag, ha gyermekgondozási segélyben íwi'mi mm y iii ■!! CpSKIwU'li Mindezekből következik: • fisz-tagot megillet» különféle szolgáltatásokra való jogo­sultság elbírálásánál a gyer­mekgondozási segélyben való részesülés idejét közös mun­kában eltöltött időnként kell figyelembe vermi. Helytelen az olyan értelmezés, amely szerint az ismételten szülő nő nem részesülhet szülési segélyben, mert a korábban született gyermeke után gon­dozási segélyt folyósítanak részére. Ilyen értelmezés a ész notagját hátrányos hely­zetbe hozná a szövetkezeti munkaviszonyban. ^ Ezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az ille­tő tsz-tag jogosult a szülési segélyt». XVI. — Hogyne. Kellemetlen le­het, hogy az ember a saját lakásában sincs soha egye­dül, vagy mondjuk másod­magával. Mégha gép érzékeli is folyamatosan a jelenlétét, rögzíti a szavait. Én ezt nem tudnám elviselni. Hallom, amint' összeszedi a tányérokat, evőeszközöket, üvegeket. — Dehogynem — mondja. — Hidd el, csak megszokás dolga. Az igazság az, hogy többnyire akkor sem kap­csoltuk ki a kibaútot, ami­kor még lehetett. Most per­sze berzenkedünk, hogy nem lehet kikapcsolni, én két hét­tel ezelőtt seprűvel vertem le a falról. — Szóval mégis van meg­oldás. — Hogyne. Fél óra múlva aztán megjelentek a műsze­részek, megállapították, hogy Q/átéffOtfgg, W\. jMtufur 28., csütörtök Egy tsz az egyik főváros értékesítési válllalattal szer­ződést kötött, amelyben a vállalat részére igen nagy mennyiségű zöldség- és fő­zelékfélék téli tárolására és tavasza átadására kötelezte magát. A vállalat 1,200.000 forintot kifizetett, a tsz azonban 500 ezer forint ér­tékűvel kevesebb árut szál­lított. Ezért ennek az ősz- szegnek visszafizetéséért per indult ellene. A tsz azzal védekezett, hogy a vállalat nem tett eleget együttműkö­dési kötél érettségének: nem látta el tanácsokkal és en­nek következménye volt, hogy a téli tárolás alatt nagymennyiségű áru meg­romlott. Végsőfokon most döntött az ügyben a Legfel­sőbb Bíróság amely a véde­kezést nem fogadta el és a szövetkezetét a pereesített összeg megfizetésére kötelez­te. Az ítélet indokolása sze­rint a terményértékesítési szerződés értelmében a tá­rolási veszteség a tsz-t ter­heli. A szövetkezet nem hi­vatkozhat az együttműködé­si kötelezettség elmulasztá­sára, mert a felperes válla­lat kereskedelmi ügyletekkel foglalkozik és termények tá­rolásával kapcsolatos szakta­nácsadás nem tartozik ha­táskörébe. Nem fogadható el a tsz-nek az az érvelése sem, hogy a vállalatnak, mint tu­lajdonosnak kell viselnie a bekövetkezett kárt, mert a vállalat a termények átadá­sa előtt azokra nem szerez­hetett tulajdonjogot Ugyanis a szerződés alapján csupán meghitelezte a termények vételárát gzaz előre fizetett. Ebből következne, hogy a szövetkezet azoknak a ter­ményeknek a' vételárát ame­lyeket nem szállított le, nem tarthatja vissza. Egy tsz szőlőtelepén fejül- Iított támoszlopokra vastag, kemény drótot feszítettek ki. Munka közben az egyik tsz- tag kezében a drót megper­dült és a szerencsétlen em­ber szemébe vágódott Oly súlyos sérüléseket szenve­dett hogy az egyik szemét el kellett távolítani, sőt má­sik szem is erősen meggyön­gült a baleset óta ismételten kórházi kezelésre szorul. A balesetet szenvedett ember a tsz ellen kártérítés fizeté­séért pert indított. A járás- bíróság az igazságügyi szak­erőszak történt, jelentették a Törpének, újat szereltek a törött helyére, az árat ké­sőbb levonták a fizetésem­ből a büntetéssel együtt Még örültem, hogy így megúsz­tam, Nagy Eriiknek egyszer hasonló bűntett miatt egy teljes hónapra leszerelték a házából az Összes kibauto- kat. Kinyitottam a szemem, fel­ültem. — Kész vagyok — jelentet­tem ki elkeseredetten —. Káosz van a fejemben. Te levered a felről azokat a mi­csodákat, aztán azért ag­gódsz, nehogy tartósabban nélkülöznöd kelljen őket. Mi az ellentmondás, ha ez nem az?! Mellém térdel, megsimo­gatja a hajamat. > — Igen, Tibi, ez a dolog lényege. Ez az ellentmondás. Mi szeretjük a kibaútot, már el sem tudnánk képzelni az életünket nélküle. És harag­szunk is rá néha. De csak amióta a Törpe önállósult. — Elárulnál végre valami közelebbit is róla? 1 — Természeteién. Orcted értő véleménye alapján — megállapította, hogy a szö­vetkezet a munkavédelmi előírásokat nem tartotta be. A munkában részvevő ta­gok balesetvédelmi oktatás­ban nem részesültek. Mind­ezt fokozta, hogy a munkát senki sem irányította. Mú- lasztás terheli a szövetkeze­tei abban is, hogy a dolgo­zókat védőszemüveggel nem látta el. A Munkaképesség­csökkenést Véleményező El­sőfokú Orvosi Bizottság a tsz-tag munkaképességcsök­kenését 55 százalékban ál­lapította meg Mindezek alapján a bíróság a szövet­kezetei kártérítésre és — a sérült megmaradt munka- képessége figyelembe véte­lével — havi járadék fize­tésére kötelezte. Ezt az íté­letet a megyei bíróság is helybenhagyta. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a tsz-t kártérítésre kötelező ítéleti döntést helybenhagyta, a ha­vi járadék összegének meg­állapítására vonatkozóan azonban a megyei bíróságot új eljárásra és új határozat­hozatalra utasította, — Ebben az esetben — mondta ki a Legfelsőbb Bí­róság — nem lett volna sza­bad figyelmen kívül hagyni, hogy a károsult 61 éves, ta­nyán lakó termelőszövetke­zeti tag, aki a földművelésen kívül máshoz nem ért. Mun­kaképesség csökkenése alig tíz százalékkal marad alatta annak a foknak, ami már teljes rokkantságot jelent. Ezért ocvo6szakértök bevoná­sával elengedhetetlenül szükséges annak tisztázása, hogy a sérült életkorára, is­kolázottságára, szakképzett­sége hiányára és nagyfokú látásromlására tekintettel jelenleg milyen munkakö­rök betöltésére alkalmas. Azt is vizsgálni kell, hogy lakóhelyén, vagy annak köz­vetlen környékén van-e olyan munkaalkalom, ahol az orvosszakértő által véle­ményezett munkakörben foglalkoztatható, s végül e munkakörben mennyi lenne az elérhető havi keresete. Csak ezeknek a körülmé­nyeknek alapos felderítése után lehet a munkaképesség csökkenésének mértékét tel­jes pontossággal • megállapí­tani, s a sérültet megillető havi járadék összege felől dönteni. Hajdú Endre professzor űr konstrukciója; alighanem a legfejlettebb ki­bernetikus készülék ma a vi­lágon. Azért hívjuk Törpé­nek, mert teljesítménye ugyan jóval felülmúlja a többiét, térfogatára nézve mégis a legkisebb közöttük. — Mondd, ez az Orsted professzor az, akinői utcát nevezitek el? — Igen. Nagyszerű fickó volt az öregúr. Az Omnisap alapító gárdájához tartozott Jókedvű, barátkozó termé­szetű, bohém embernek is­mertük mindnyájan, csak halála után tudtuk meg, hogy mennyire elégedetlen volt a sorsával — Miért? — Mert nem foglalkozha­tott azzal, amit igazán szere­tett térbeli konstruktőr lé­iére két évtizeden át nem jutott ilyen munkához. — Mellőzték? — Ellenkezőleg. Öt bízta meg a gyár vezetősége a leg­fontosabb feladattal. Ö han­golta össze, az automaták rendszerében 6 illesztette egymáshoz a régi és az új gyártmányokat, ő építette ki a vezérlő és a vezérelt ké­szülékek bonyolult hálózatát. A gyár főrészvényesei távlati tervükben az ő tevékenysé­géhez fűzték a legtöbb re­ményt. Széles látókörő üz­letemberek lévén, tisztában voltak azzal, hogy az elekt­ronikus készülékek terén, ha mégoly nagy erőfeszítéseket tesznek, a világpiacon aligha vehetik fel a versenyt a ha­sonló típusú amerikai, ja­pán gyártmányokkal Így hát arra törekedtek, hogy más vonalon, nem az egyedi ter­mékek és nem is a széria­gyártmányok révén törjenek az élre. Komplex automati- záció — ez volt a célkitű­zés. Egyes technológiai, ke- reskedeisiü hiyatää suívtste­Fejét leszegi, vontatottan beszél, mintha nehezen ta­lálná a szavakat, mintha megkoptak, megfakultak vol­na a közelmúlt emlékei. Lát­hatóan ideges, zsebkendőjét tépdesi; aztán megerednek a könnyék. Nehéz szóra bírni, akkor is tőmondatokban vá­laszd; a kényesebb kérdése­ket konokul válasz nélkül hagyja. Tudom, hogy ját­szik, hogy félre akar vezet­ni, ám arra is gondolok, hogy gyerekember, tizenöt éves múlt, s mégis több konfliktusba keveredett, mint jó néhány nagykorú. — Elrontottam ez élete­met — kereseg, s ez a mon­dat kendőzetlen, őszinte. A gyermek- és ifjúságvédő intézet igazgatója nem sok jót tud mondani róla; tek különálló, egymástól füg­getlen automatizálása he­lyett összefüggő, mindenol­dalú, az adott gyárváros egész beszerzési, termelési, értékesítési, közigazgatási tevékenységét együttesen irá­nyító masinák hálózata. Ho­rizontális és vertikális direk­ciónak hívják az ilyet. Ez volt a cél. — Az ábra szerint ezt a eélt el is értétek. Renate felsóhajt. — Sok tekintetben igen. Mint prototípus — Aarles városa nem panaszkodhat... Mondd, mit fizettél a szál­lodáért? — Húsz koronát. — Nos, Koppenhágában hámszor, négyszer annyiba kerül egy szoba. De nálunk minden sokkal olcsóbb, mint az ország más városaiban. A kibaút révén. Rengeteg időt, energiát takarít meg. Az Omnisapban például több mint háromezren dolgoznak, de az adminisztratív mun­kaerők száma alig haladja meg a harmincat, tekintve, hogy az ilyen jellegű felada­tok túlnyomó részét auto­maták végzik. A ki bau t- rendszer következtében ugyanakkor nyugodtabb és kényelmesebb is az életünk mint a többi város lakossá­gáé. Sokkal több időnk jut szórakozásra, pihenésre, mű­velődésre. Ügyeink gyorsan, megbízhatóan, igazságosan intéződnek, nincs és nem le­het sem korrupció, sem pro­tekció, sem csalás, kivétele­zés, a kiberno-automatát nem lehet lekenyerezni. Nálunk nem élnek meg sem az ügyvédek, sem az ideggyó­gyászok. Persze, időnként az ember szeretne összekapni egy tisztviselővel, vagy leg­alábbis megtárgyalni vele a dolgait... fróly tatjuk) — Amióta itt van, állan­dóan problémákat okoz: tár­saihoz nyers, durva hangon szól, mindenáron terrorizál­ni igyekszik őket; ha paran­csait nem telj esítik, szitkozó­dik. verekszik. Sokszor próbált megszökni, állandóan fiúkkal keres kapcsolatot, ha lehető­sége adódik, provokálja az egyértelmű ismerkedést. Ta­nulni, dolgozni nem szeret, sajnos, életeleme a hazudo- zás. Szellemileg fejletten, testileg túlérett, amolyan ösztönember. Nem maradna nevelőotthonban, azonnal megszökne, csak különleges nevelőintézetben formálható egyénisége, csak itt lehet er­kölcsi gátlásokat plántálni tudatába. Magda még nincs ott, sor­sáról még nem döntöttek, ám helyzetével már elégedet­len. Nevelője előtt említi: —- Nem érzem itt jól ma­gam, unatkozom. A magyarázattal azonban adós marad... Szülei kérték, hogy ve­gyék állami gondozásba. Hét gyermeket neveltek fel be­csülettel, de a legkisebbel, a liebünggel nem bírtak; — Mindent megadtunk ne­jei, amíg nem kerültünk nyugdíjba. Sokkal több jó­ban részesült, jnint testvérei. Aztán vagy két éve megvál­tozott, sorozatosan elszökött otthonról, fiúkkal, s csak he­tek múltán került elő. Hiá­ba kértük, hiába könyörög­tünk, mit se szólt. Talán azért, mért utóbb már keve­sebbet tudtunk nyújtani ne­ki, a nyugdíjból nem futja flan era. Ez majd úgy hangzik, mint az önvád, mint kései, szo­morú beismerés. A folytatás méginkább: — Nem tehettünk mást, nem tanult, kétszer is osz­tályt ismételt, nem bírtunk vele. A nevelő tömören össze­gez: — A mama kedvence volt, mindent elnéztek neki. Ért­hető, hogy ez történt; a túl­zott szeretet vak. Magda nem tanult, unatkozott, így kezdődött kálváriája. Először egy sergőssel szö­kött él, akkor tizennégy éves sem volt. Gyalog indultak a világnak. A fiú, miután min­den kívánsága teljesült, ott­hagyta. Magda a rendőrsé­gen jelentkezett, hazavitték. Később újabb fiúkhoz csa­pódott. Az egyik haza vitte szüleihez, házasságot ígért, hetekig éltek egviitt. Az egészben az a megdöbbentő, hogy a fiú szülei természe­tesnek tartották ezt a szél­hámosságot Végül a lány is megérezte, hogy mire megy a játék; levelet írt haza, szüleit hívta; jöjjenek érte.’ — Sosem akarom látni Pa­lit, elrontotta az életemet -a hüppögi. — Mit szeretnél csinálni? — Dolgoznék, mint segéd­munkás, munkásszálláson, laknék. Nem akarok nevelő- otthonba kerülni. — Nem sejti, hogy sorsa vitatéma, azt sem, hogy kü­lönleges nevelőintézet vár rá; zárt ajtók, fokozott törő­dés, szigor. Volt pedagógusa, s a köz­ségi négyes bizottság liberá­lis: — Az iskolában korábban semmi gondot nem okozott. Később is csak időnként lett nyers, durva. Preciz orvosi vizsgálatra lenne szükség, hátha mindez csak serdülő­kori fogyatékosság. Az intézeti igazgató kér­dése: — Hónapok óta van ná­lunk, jól megfigyeltük reak­cióit. Erről miért feledkezett meg az iskola? A szökés csak végeredmény volt, a fo­lyamat valahol kezdődött. Csírájában kellett volna el­fojtani. Erről megfeledkez­tek? Az intézeti nevelő meg­jegyzése: — Nem ment a tanulás Magdinak. Miért nem java­solta az iskola, hogy ment­sék fel, hogy menjen dol­gozni. Falujában a munka lekötötte volna, ma nem is­merné az unalmat, élete nem siklott volna vakvágányra. Most viszont csak egy meg­oldás van: a különleges ne­velőintézet. Nem lehet le­mondani Magdiról, nem le­het sorsára hagyni. A szülők tiltakoznak! _ — Ilyen szégyen, mi csak állami gondozásba akartuk adni, de, hogy javítóba..J — Megszökik még egy­szer? — Nemi.: — bizonytalané kodik a válasszal. Érzem, hogy újra megpró­bálná, mihelyt lehetőségéi adódna. — A fiúk? Nagy hallgatás a válasz; majd előkerült a tépdasett zsebkendő. Kulcsok zörrenését hal­lom, s távozóban Magda ar­ca villan elém, már társnői közt van, felvetett fejjel, fesztelenül. Könnyen feledte a könnyeket.,. Egy félresiklott sors; nem egvedi eset, sem az okok, sem a körülmények. A leckét feladta az élet a fiatal lánynak. Ö kéotelen megol­dani, ő lemondana önmagá­ról. eladná holnapjait a máért... Pécsi István

Next

/
Thumbnails
Contents