Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-27 / 22. szám
Ä terv és a retorm — vállalati teendőként A népgazdasági terv és a reform szoros kapcsolatban áll egymással. A terv a gazdaságfejlesztés céljait, arányait, irányait jelöli meg. A reform e feladatok hatékony végrehajtásához szolgáltat eszközt, módszereket. Tehát a tervcélok a meghatározóak, az elsődlegesek, az eszközök, a módszerek másodlagos szerepet játszanak, jóllehet visszahatnak magára a tervezésre. A harmadik ötéves terv harmadik esztendejétől változott meg a gazdaságirányít ás rendszere. Nem kétséges, hogy a változás hozzájárult a nemrégen zárult tervidőszak célkitűzéseinek színvonalas teljesítéséhez. A negyedik ötéves terv cél- és eszközrendszere először került komplex módon, egyidejűleg, a kölcsönhatások figyelembevételével kidolgozásra. Így a terv céljai és a közvetett gazdasági szabályozás szerves egységet alkotnak. Ezt formailag is jól tükrözi az a körülmény, hogy a negyedik ötéves tervről szóló törvény első része tartalmazza a fő elvi és ágazati célkitűzéseket, második része pedig a gazdasági szabályozás rendszerét. Ez a formai kapcsolat tartalmi egységet is jelez. A negyedik ötéves terv középtávú célkitűzéseinek meghatározásánál a központi irányítás először vehette számításba az egész tervidőszakra a reform által kínált lehetőségeket Ezért a terv viszonylag kevés részletadatot tartalmaz és az eddigieknél jobban összpontosít a fejlesztés fő irányaira, arányaira, a szerkezeti változásokra. A konkrét számszerű összefüggések, célkitűzések sem kategorikusak, hanem bizonyos értékhatárokat jeleznek, tól-ig-okra utalnak Ez érthető, hiszen az előirányzott feladatok megvalósításának fő eszköze nem közvetlen •utasítás, hanem a közvetett gazdasági szabályozás. Ezért hangsúlyozza a tervtörvény második része: „A kormány alakítsa úgy a gazdasági szabályozókat, hogy azok elősegítsék a tervben előirányzott fő arányok, az előirányzott növekedés és a fő tervcélok megvalósulását’'. A negyedik ötéves terv vezérgondolatához, a hatékonyság emeléséhez alkalmazkodnak a közgazdasági szabályozás formái, módszerei is. A módosított vállalati bér- és jövedelomsza- bályozás az ésszerű eszköz- gazdálkodáson túl megfelelően ösztönöz a létszám-, az élőmunka- takarékoss ágra. Érdekeltté teszi a vállalatokat abban, hogy hasznosítsák belső létszámtartalékaikat s a népgazdasági tervnek megfelelően emeljék a munka termelékenységét, mivel alapvetően az élőmunka hatékonyságától függ a dolgozók bérének, egyéb személyi jövedelmének növekedése. A gazdasági szabályozás másik lényeges változása, hogy az export állami támogatása az iparág átlagos devizakitermelési költségeihez igazodik. Ezzel — az ötéves tervvel összhangban — a gazdaságos kivitel fokozására ösztönzik a vállalatokat. Hasonlóképpen sorba vehetnénk a gazdasági szabályozás valamennyi elemét, amely együttes hatásában eredményezi a negyedik ötéves terv célkitűzéseinek végrehajtását. A vállalatolt kénytelenek saját terveik ösz- Ezeállításánál mind a gazdasági szabályozás sokoldalú hatását, követelményeit, mind a munkájukat, a kapcsolódó ágazatokat érintő népgazdaság: célkitűzésekét fegyelembe venni. Saját érdekeik ellen vétenek, ha ezt elmulasztják. Az irányító ha tóságok viszont szüntelenül elemzik, hogy a gazdasági szabályozás és az egyéb körülmények hatására a vállalati magatartás, a döntés mennyiben felel meg a népgazdaság érdekeinek, a központi terv célkitűzéseinek. Kirívó ellentmondások láttán — ha azok elszigeteltek — utasíthatják a vállalatot, , iözvetleaül beavatkozhatnak! a gazdasági munkába. Ha a vállalati és a népgazdasági érdek szélesebb körben kerül szembe egymással, azért mert a szabályozás hibás, vagy elavult, akkor a közvetett irányítás közgazdasági eszközeit módosítják. A gazdasági szabályozásnak vannak viszonylag állandó és változó elemei. A változások lehetősége persze korlátozott, ha a gazdálkodás stabilitására, a hosz- szabb távú vállalati érdekeltség kialakítására, a középtávú népgazdasági tervek hatékony teljesítésére törekszünk. Bizonyos változtatásokat a terv célkitűzései, a népgazdaság érdekei feltétlenül megkövetelnek. Azért a központi tervcélokat és a népgazdasági érdeket sem szabad olyan abszolút fix viszonyítási pontoknak tekinteni, amelyekhez akár közvetlen beavatkozással, akár közvetett szabályozással a vállalati ' tevékenység minden részletét igazítani kell. A vállalati önállóság és a gazdasági szabályozás közvetett, keret jellege bizonyos fokó mozgási lehetőséget feltételez a helyi tevékenységben. Vagyis számolni kell azzal, hogy a vállalati magatartás visszahat a népgazdasági célok megvalósítására. Ez a visszahatás nem nagyobb, hanem kisebb eltérést eredményez azonban, mint amit a reform előtt a termelési egységekre felbontott tervek különböző mértékű vállalati túlteljesítése, illetve az elmaradások okoztak. Az önálló vállalati tevékenység — főként a piaci hatásokra —, azokban az apró részletekben finomítja, precizíroz- za a népgazdasági tervet, amelyeket a központi célkitűzések, az átfogó társadalmi szükségletek meghatározásánál eredetileg nem vehettek figyelembe. Kovács József Ilyenkor, zárszámadások idején minden termelőszövetkezetben előtétbe kerül a pénzügyi munka, hiszen nincs olyan szövetkezeti gazda, akit ne érdekelne, hogy miképpen alakult a közös gazdaság tevékenysége, mit hozott a növénytermesztés, állattenyésztés, nem is beszélve a munkaegység és a jövedelem alakulásáról. Mindezeket az adatokat hosszú és fáradságos munkával a könyvelés dolgozói tárják a szövetkezeti tagság elé. Nem szükséges túlságosan visszaforgatni az idő kerekét, még három-négy évvel ezelőtt is gyakran hangzott el a közös gazdaságokban olyan megjegyzés, hogy túl sok az irodai dolgozó, akik csak kávét főznek és tereferélnek, nemhogy fognák a kapát vagy a kaszát és kint dolgoznának a határban. Örvendetes dolog — s a tudati fejlődés biztos jele —, hogy manapság alig, vagy egyáltalán nem hangzanak már el ehhez hasonló vélemények. Véletlen lenne ez? Nem valószínű. Inkább azt mondhatjuk, hogy a könyvelés dolgozói nem kis munkával és energiával bizonyították, hogy az ő feladatuk éppen olyan fontos, hasznos, sőt forintokban mérhető, mint bárkié a szövetkezetben. A közelmúltban az apci Béke Termelőszövetkezet főkönyvelőjénél beszélgettünk a pénzügyi munka szépségeiről, gondjairól. Elmondotta, hogy a közös gazdaságban ma már értékelik és becsülik a könyvelés dolgozóinak munkáját és senkinek sem jut eszébe úgy vélekedni, hogy mások tartják el az irodai munkatársakat. Hogy miért? Azért, mert mindenki előtt tudott már az, hogy amikor egy-egy üzemágn&l a könyvelés kimutatja, hogy ráfizetéses s helyette érdemesebb lenne más termékkel próbálkozni — akkor ezzel százezreket, milliókat mentenek meg. Az a jó, hogy ma már nem csupán Apcon, hanem máshol is így vélekednek a szövetkezeti gazdák. S egyre gyakraoban hallani olyan megjegyzéseket, hogy majd a könyvelés eldönti' kimutatja, hogy mi az, ami hasznot hoz a közösségnek. (kaposi) TERV LEXIKON Progresszív ágazatok * Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának beszámolójában elmondotta a X. pártkongresszuson: „A IV; ötéves tervben figyelmünket és erőinket néhány fő feladatra összpontosítjuk: a népgazdaság energiaszerkezetének korszerűsítésére; az alumínium- és a vegyipar fejlesztésére; a kémia széles körű felhasználására; a közúti járművek, és a szállítóeszközök gyártására; a, modern építési módok és épületszerkezetek elterjesztésére; a ruházati ipar rekonstrukciójára; az állattenyésztés és a hústermelés fellendítésére; az egész népgazdaságban a szállítás korszerűsítésére, a számítástechnika alkalmazására és a számítógépek gyártására”. A felsorolt témák egyben a IV. ötéves terv kiemelt programjai, végrehajtásukra központilag összpontosítjuk a szellemi erők és az anyagi eszközök jelentős részét. E kiemelt fejlesztések járulhatnak hozzá leginkább a népgazdaság szerkezetének . korszerűsítéséhez. Olyan jól megválasztott kulcsfeladatokról van szó. amelynek megvalósulásával nem csupán a termelés összetételét alakítják át. hanem elősegítik a belső fogyasztás és az'export szerkezetének korszerűsítését, az élenjáró tfechnika széles körű térhódítását, a termelékenység a hatékonyság emelését is az egész népgazdaságban. Joggal nevezhetjük tehát a kiemelt programokat a műszaki-gazdasági haladás úttörőinek, a technikai fejlődés holna ójával, az ország adottságaival és a piaci lehetőségekkel számoló progresz- szív ágazatoknak. összesein-47 milliárd forintot költenek öt év alatt a kőolaj és földgáz termelésének, felhasználásának bővítésére. Megépül például a Barátság II. kőolajvezeték, 1975-ben már 6,5 millió tonna kőolajat és egymilliárd köbméter földgázt importálunk a Szovjetunióból. így az ország energiafogyasztásában a szénhidrogének aránya az 1965. évi 27-ről 55—60 százalékra nő 1975-ben. A ház* tartások 65 százalékában lesz majd gáz a IV. ötéves terv utolsó esztendejében. Tovább fejlődik a műanyagipar, a műtrágyatermelés 80 százalékkal növekszik. Az olefin- egyezmény keretében magyar—szovjet kooperáció valósul meg a korszerű műszál és műanyag alapanyagok gazdaságos nagyüzemi gyártásában. Az alumíniumipari fél- gyártmányok termelése 70 százalékkal bővül, kedvező feltételeket teremtve hazai bauxitvagyonunk hasznosításához. Nem lesz olyan üzem és háztartás az országban, amelyre ne gyakorolna lényeges hatást e korszerű anyagok és energiahordozók térhódítása. A feldolgozóipar fejlesztése — a ruházati ipar rekonstrukciója és a hústermelés fellendítése — a hazai ellátáson túl jelentős exportérdekeket is szolgál. Az autóbuszok és a számítástechnikai gépek gyártásának fejlesztése nagyarányú hazai és nemzetközi kooperációval valósul meg, a hazai iparágak egész sorát új, magas követelmények elé állítva. Miközben nagyaránvú gazdaságos exportra nyílik lehetőség, a hazai szükségletek is magas színvonalon kerülhetnek kielégítésre. A közúti járművek és szállítóeszközök, valamint a számítógépek ellátásának fejlesztése hozzájárul a népgazdaság és a vállalatok szállítási, anyagmozgatási feladatainak hatékony megoldásához, az irányítás, a vezetés, az információ-feldolgozás, és -továbbítás, az elemzés, a kutatás, a fejlesztés manuális és ruti nmünk áj án ak elektronizálásához. K J. Hogyan tart fegyelmet a munkahelyén ? Sok szó esik mindenfelé a munkahelyi fegyelemről. Beszélnek róla, mert úgyszólván ez az alapja a különféle feladatok végzésének, ettől függenek a jó, vagy éppenséggel kevésbé elfogadható eredmények. A témáról a közelmúltban csoportvezetőtől, művezetőtől, főépítésvezetőtől érdeklődtünk. Az elmondottakat feljegyzésünk őrzi: Kelemen Isfvsinné a BUBIV VII. számú gyáregységének csoportvezetője — Kilencen dolgozunk a csoportomban, s egy kivételével valamennyien nők vagyunk. Különösebb „ügyek” nélkül végezzük mindennapi munkánkat, nsm emlékszem, hogy „zűrjeink” lettek volna eddig, ha csak férfi szak- társunk apróbb eseteit nem számítjuk ide. Nem, korántsem állítom azt, hogy rossz ember az illető. Csak hát egy kicsit ideges, olykor nyers, előfordul, hogy durvábban szol valakihez. Persze, már ez is elég lenne a békétlenséghez, ezért természetesen nem maradhat eny- nyiben. Más megoldás híjján így került aztán végülis sor arra, hogy a múlt év novemberében kihagytuk „az anyagiakból”. Ez akkor kétszáz forintot jelentett neki. Azt hiszem azonban, hogy a későbbieket illetően: sokkal többet is! Kétségkívül tanulhatott belőle, mert az eset óta észrevehetően változott ... gyelmeznem, de én bizony még a túlzott káromkodást, az elöljáróval szembeni feleselést is tiltom! Előtte per-, sze, mindig megpróbálom alaposan mérlegelni a helyzetet. Különösen a nőiméi erősen befolyásolják ugyanis a munkát vagy a viselkedést az otthoni körülmények: a háztartási gondok, a gyerekneveléssel kapcsolatos elfoglaltság, vagy egy-egy házastársi civódás. Az ítélet előtt ezt feltétlenül figyelembe kell vennem. Kisebb vétség esetén még nem büntetek. Igyekszem olyan új elfoglaltságot, vagy műszak- beosztást találni a dolgozónak, hogy teljesebb értékű munkát végezhessen, visszanyerje nyugalmát, megint megszokott kerékvágásba zökkenjen. Lofüoncxi Imre a VÍZÉP kiskörei főépítésvezetője JFi? *e h«» fw y u! a a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat 10. számú gyáregységének művezetője — Ügy hiszem, hogy csendesebb embernek ismernek a műhelyemben, ritkán zökkenek ki az egyensúlyomból. A legtöbbször előbb inkább behívatom a „vétkest” az irodámba, s jó szóval, meggyőző érvekkel próbálok rá hatni, mert tudom, hogy, ez is sokat érhet. Ha pedig nem használ ez a módszer, nyilván én is határozottabban élek a négy esztendő óta biztosított jogaimmal, s írásbeli figyelmeztetést adok az illetőnek. Ha pedig három ilyen „felszólítás” sem vezet eredményre, természetesen már súlyosabb eszközökhöz folyamodom. Jön a megrovás, meg a többi... Hat- vankilencben, sajnos vaskossá duzzadt így a fegyelmi ügyeket őrző dosszié. Igaz, hogy akkor nem is nyolcvanan dolgoztunk mint mostanában, hanem jóval többen! Tavaly — mondom, kicsit a létszámmal is összefüggően — lényegesen kevesebb ilyenféle dolgom akadt Az idén pedig két áthúzódó és három újabb esetben döntöttem ... Leggyakrabban Italozás, igazolatlan késés, hiányzás, a munkavédelmi előírások megszegése miatt keil te— Nekem több mint ezer emberem van idekinn a „prérin”, s ahányan vannak, szinte annyi felől jöttek, s olyanok. Ennélfogva elég nehéz is a dolgom! Még nehezebbé teszi, hogy kiemelten fontos beruházáson dolgozunk. Éppen ezért érthető is, ha szigorúan vesszük a munkahelyi „kilengéseket”: a lógást, a randallrozást, a műszak közbeni alvást, hogy csak néhányat említsek. Bizonyítja az állítást, hogy tavaly 122 főépítésvezetői, illetve építésvezetői figyelmeztetést kaptak nálunk a dolgozók, 41 alkalommal pedig már jogi következményekkel is járó fegyelmi büntetést. Ez utóbbiból 23 kisebb-nagyobb bércsökkentéssel járt, míg 18 eset elbocsátással végződött. Nem tehettünk másképp! Talán „érdekes”, hogy: az elküldöt- tek között művezető, sőt főművezető is akadt, mivelhogy igyekszem tárgyilagos maradni, s szemre-főre nem tekintek... Egy ideig persze türelmes vagyok magara is, általában bízom az emberekben, hiszek nekik. Azonban határozottan üldözöm a sorozatos rendellenességet. Elárulom, hogy: haragszom még a látszólag kis pletykák kitalálóira, szítóira is. Tapasztalatom nékem is, hogy még mindig sokan visszaélnek a „haversággal”, a tegeződéssel is, jóval többet megengednek maguknak, mint illene... Különben pedig úgy tartom, hogy inkább akkor laza a munka- fegyelem, ha az embereknek nincs elegendő elfoglaltsága, vagy egyáltalán nem ismerik a feladataikat. Ha ki-ki mindig tudja a dolgát, kevesebb az ideje vagy egyszerűen nem is jut ilyenolyan kihágásokra. No, nyílván ehhez is igazodom!.«, A szorosabban vett munkafegyelemmel persze, sajnos még így sem lehetek elégedett ... de minden bizonynyal sikernek számít, hogy a múlt évben például társadalmi tulajdon elleni jelentősebb vétség már nem volt. S ez is nagy eredmény nálunk! nyenek a vallomások, amelyek meglehetősen széles réteget érintenek — több munka- területtel. szakmával, iparággal kapcsolatosak — s ennélfogva akár általánosításra is alkalmasak. Kitűnik belőlük, hogy igenis foglalkoznak a korántsem hálás feladattal, mindenütt megpróbálnak rendet tartani, a figyelmeztetés, a nevelés legkülönbfélébb módszereihez folyamodnak. Iparkodnak egy kicsit atyáskodók, barátok, esetleg „pedagógusok” lenni a cél érdekében — ám a legjobb szándék, érzék, gyakorlat sem vezet még mindig teljesen megnyugtató eredményhez. További, változatosabb ötletek és talán eszközök szükségesek a nagyobb sikerhez — s ugyanekkor elengedhetetlen valamennyi dolgozó személyes jóakarata is. Kinek-kinek fel kell ismernie előbb vagy utóbb, hogy nemcsak úgy lehet fegyelmezetten, mindany- nyiunk számára hasznosan munkálkodni... ha a főnök állandóan a háta mögött áll és fiaueü... öyőnl Qyula Kalífomixi kutatók szerint vannak olyan színek, amelyek növelik az étvágyat. Ügy bizony: az étvágyat. Ezért, ha valaki jót akar enni, de nem akar hízni, az lilára, vagy bíborszínűre festesse azt a helyiséget, ahol étkezni szokott. Belép éhesen, ránéz a falra és elmegy az étvágya. Lehet benne valami: lila fal! Br! Következésképpen akkor viszont lennie kell, olyan színeknek is, amelyektől olyan lesz az ember, mint egy kiéhezett farkas sárga, vagy barackszínre pislogva. Mert kére.m, bizony ez a két szín az, amire hacsak ránéz a neveletlen gyerek, márts vadul habzsolni kezdi a spenótot is. — Anyukám tedd elém a kacsasültet, de hogy el ne hízzak, légy szíves kenj egy kis i lila festéket a falra! 1 Lehet, hogy ezt a családi csevegést is megérjük? I L ' (-6) i MA
