Népújság, 1971. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-17 / 14. szám
APRILT LAJOS: Négysoros CESKOVORE) „Maholnap őszi kődbe* iU * házunk.’’ • körül • fák is mind mega nnyian. S huszonöt ősz után a pesti Őszben csendbe* megindul * megy-megy m fiam (1838. október) n. fős» CSODA) Szemem maholnap óm szint es lát, sem tarkaságot fenn * hegy fokán. De láthattam egy őszi szép csodát! láttám októberi dédunokám, (1987. április) .PRUCKNER Pál; LELKES MIKLÓS: Ä lányom hinták mésMHAnébdi csend is fény náD fel i|n MUkéoyec ntMUomk Motergá <Um rush gyángy lepke-vtrágtengor • hársvhrág • rendjel begyek HUN t ny hársfák mésMrtáiiéMl akácra hoD i uy meat kh gyfkek «Hm H esek: dobog dobog dobog neveté lepke-lányom Menta Mayen halárán hlpp-hoppt • már ttttiagyotl hegy o copfját elérjem ggfveutbee aoért ni moM Mltafte säendem: • legeslegssebb «épéig e tftndéri orfbésmég milyen egy lány ¥ hát kérem.. falábé mondanám én nem Mimét«* cl ágyamé 6 « fltto papák! bánfák alatt a mähe* gyftnyftrá nemét oéeem ■ lelte • gMctfá Ni« SM kfaérgetera Svát Másoknak: távolba anakadt hazánkfia. Nekem: as elad szerelmem volt Huni esztendővel ezelőtt Alakra nem sokat változott azóta, az idő inkább megszépítette, ld teljesítet be az egykor csupa kéz-láb bakfislányt Valahogy mégis Idegennek tűnik. Másnak, mint ahogyan az emlékezetemben megőriztem. t — Még nem mondtál aenv- mit arról, mi volt odabenn, & szerkesztőségben, amíg vártam rád — kérdezi egy csipetnyi szemrehányással a hangjában. — Én az Igorét írtam. Csakis az Igazak — Abban nem kételkedem —- teszi a kezemre a kesét. — Csakhogy az igazság nem független az emberből... — figyelmeztet és nem aejti, hogy ugyanazt mondja, mint a riport megjelenése előtt Pálmai, ez olvasószerkesztőd — Nézd, Eve — magyarázkodott rövid gondolkodás után —, az ügy látszólag egyszerű és mégis sokkal bonyolultabb. mintsem gondolnád Egy ember nem állta meg a helyét azon a poszton, ahová állították Hárommilliós mérleghiánnyal zárt a szövetkezet — Az Ilyen embert Mre kell állítani — jelentette ki olyan természetességgel, mintha azt mondaná: esik a eső — Látszólag valóban eny- nyi az egész. Csakhogy ez az ember nem valahol a holdon élt hanem itt közöttünk. Ha hibázott mások szeme láttára tette azt Az egyik megvonta a vállát a másik nem mert szólni, a harmadik: ne szólj szám, nem fáj fejem, a a negyedik megpróbálta leplezni a hibák sorozatát — És akkor jöttél te és belenyúltál a darázsfészekbe — Valahogy fgy történt — Tudtad előre, hogy darázsfészekbe nyúlsz}. — Sejtettem. i l ) — fis mondd, nem Jobb a bálesség? — Az ilyen békesség nem. — Es most? — kíváncsiskodik tovább, pedig nem bánnám, ha békésebb témára kanyarodnánk. — Beperelnek? — Még nem tudom, felhívták a főnököt. Elismerték, hogy a hiba megtörtént de közölték azt In, hogy nem volt politikus kiteregetni ss ügyet a nyilvánosság előtt — Nem politikus? Nálatok már ez Is politika? Hogy átok ezt? — Ezt kérdeztem tőlük én Is: miért nem politikus nyíltan beszélni az Igazságról? Az igazság, még ha keserű is, a legjobb politika. — Igazság? — tűnődik Sva s ujjaival titokzatos jeleket rajzol az asztalra. —• Tág fogalom. Vagy inkább: megfoghatatlan dolog Ami pedig megfoghatatlan: azt mindenki úgy értelmezi, ahogyan akarja Illetve ahogy az érdekei diktálják. — Néha a legjobb ügy M elakad. — A darázsfészekben... —* A tekintete néma kérdőjel, amely válaszra vár. — Igen. valahol ott..; — Mondd, sok kellemetlenséged volt már a makacsságodért? — A makacsságomért? —- hökkent meg furcsa kérdése. — Amiért olyan görcsösen ragaszkodsz a magad igazához. Kellemetlenség? Az, hogy Pálmaival szembekerültem, már nem bánt Kezdetben szerettem volna még felpofozni, hogy észhez térjen és újra az legyen, aki volt, de aztán rájöttem, már hiába minden. Az autóját már nem Pálmai vezeti, hanem az autó vezeti öt Papíron még mindig ugyanazt a szekeret húzzuk mind a ketten, de valóban mind a ketten húzzuk? Hogyan fogalmazzam meg mindezt Évának? WSSArssssfrsssssssssssssSSSSSSJ L ujjal a ktsszagatott tészták körül, majd villámgyorsan bed ód üli a szobába. Es valóban. Rozoga Tóth János már a gúnár teljes Jemeztelenítését végezte, mire özvegy Kancsurka Ist- vánnéból kirobbant a keserűség. — Mondja csak, János bátyám, mit tett velünk?! Lapítva sandított vissza a válla mögül Rozoga Tóth János. — Mit tettem volna? —' ♦örülte meg a konya bajszát. — Elibém tettétek ezt az izét, hogy falatozzak egy kicsit belőle — Magának ez csak amolyan izé volt?! — jött a ^ pattogó méltatlankodóé — Három hétig tömöttem ezt a gúnarat! Elképedve csukta be Rozoga Tóth János a csillagos nyelű, bcsnyákbicskát — Még hogy három hétig temetted ezt a gúnarat!? — Addig, bizony I — Ne bolondozz, Mart! // Egész idő alatt, míg eszegettem ennek az izének a húsikáját, abban a hiszem- ben voltam, hogy bizonyára a Zsombékosban fogtátok, mint legyengült vadrucát. Merthogy alig volt nagyobb egy vadkacsánál, azt a hasam is igazolja, mivelhogy valamit sem engedtem a nadrág korcán. Sírásba torkollt a két vászoncseléd zokogása. Sírva jajongtak, s átkozták a sorsot, hogy ilyen feneketlen bendőjű emberrel verte meg őket az isten, add Rozoga Tóth János, a nya- jBafcca vezérelte. Mert odavan a sült liba, a kérők pedig jönnek, • csúfok lesznek örökre. Rozoga Tóth János egy ideig csendesen hallgatta a panaszos kitöréseket, de amikor úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a Jajgatás éppen elegendő a esihadás- hoz, Ingerülten dörreot a — Meddig őbégattdt még?! — mormogta. — Hogy megettem az egész libát? Hát aztán! Csak nem akarjátok magatokat kinevettetni azzal, hogy ezzel a koszmóe libával vártátok a kérőket? Hiszen, ha jól fölgondolom a dolgokat, mát kedhetem, hogy teljes mér-$ tékben sikerült elhallgat-$ tatnom a rövidminisztert. ^ Jóformán jól sem laktam. $ Ezzel fejére illesztette a$ báránybőr kucsmát, s elkö-§ szönt Hogy másnap a hí-$ zóért eljöjjön a keresztko- ^ májával, aki mindenes fu-5 varos a Szép Igyekezeti TeimeLőszőveüssaetben, — Mond, te kommunista vagy? — fordít Éva váratlanul a beszélgetésen. Ez meg hogyan Jutott az eszébe? Ennyire nyíltan, szemtől szembe legalább évtizede nem kérdezte tőlem senki. Jó lenne tudni, Éva milyen feletetet vár? — Az vagyok — közlőm vele magyarázat nélkül, s rábízom, beért -e ezzel a válasszal. vagy sem. — Már akkor is az voltál, amikor a választási plakátokat ragasztottad? — faggat tovább. — Te még emlékszel rá? — csodálom és bámulom és Ismeretlen Jő érzések kerítenek a hatalmukba. — Gyerek voltam, te is tudod. — Akkor miért csináltad? Mit mondhatok erre. több mint két évtized után? Ha akkor kérdezi, gondolkodás nélkül rá vágom: mert a kommunistáknak győzniük kell a választáson. Apa mondta így Miért kell győzünk? Hallottam, amikor anyának magyarázta- ha a kommunisták győznek, ebben az országban soha többé nem lesz munkanélküliség. Es a gyerekeknek sem kell elmenniük karácsonyi alamizsnáért a Tőzsdepalotába, Meg azt is mondta apa: azért, hogy soha többé ne éljünk a föld alatt, ne legyen háború, és ne legyen infláció és ne legyen úr és ne legyen szegény... Igen, akkor ezeket mondtam volna. De mit mondjak most? ►— Apának segítettem. ,v' — ez a válasz tűnik a legelfogad hatóbbnak. — Es most? A szenvedélyes igazságkereséseddel kinek segítesz? Ezen Így még nem gondolkoztam soha. — Több fizetést kapsz érte? — vallat Éva — Nem kapok több fleetest. — Nagyobb Jogaid vannak, mint a többieknek? — Nincsenek nagyobb Jogaim. — Valami előnyöd azért csak van belőle? Valami kell hogy odakössön, ami több. mint hit, valami, ami kézzelfogható. Csak így tartozhat az ember valahová. — Nincsenek előnyeim — rázom a fejem, s mert Éva értellen arccal mered rám, magyarázkodni kezdek. — Pálmainak például az a kicsi, sima modorú ember, akivel a szobában találkoztál, több a fizetése, mint nekem. Pedig nem párttag már. Es autója Is van, rólam pedig tudod, hogy nincs. Nem tudom, értesz-e, Éva? — Hobby? — Nem az. — Akkor micsoda? Hogyan magyarázzam meg anélkül hogy ne érse félre, és ne is mondjak üres frázisokat? Húsz éve még köny- nyű lett volna megmagyarázni. A hatalom megszerzése, azután pedig a szerzett jogok megtartása. És tizennégy éve is könnyű lett volna a magyarázat. Akkor a tettek beszéltek a szavak helyett. Ma csak a hétköznapok munkájával bizonyíthat az ember. És az is eljuthat ugyanoda, ahova én, aki nem kommunista. Mit értene meg mindebből Éva? — Nos? — nógat a válaszra. Hinni azért mégiscsak kell valamiben. Ha másban nem, legalább az életben, amelynek napjai tőlünk függetlenül is követik egymást. — Az ember az életért él Éva A nyugalomért. Szeretek nyugodtan Hni. Talán Ellentmond: — Aki darázsfészekbe nyúlkál, az nem élhet nyugodtan! — Tévedsz, Éva. Ez Is a nyugalomhoz tartozik. Csak akkor nyúlkálhat az ember a darázsfészekbe, ha amúgy, általában, nyugalom van Azt hiszem, ezért az általános nyugalomért vagyok kommunista. Nem tudom. megértesz-e, de másként most nem tudnám megfogalmazni neked. Talán még önmagámnak sem. — Általános nyugalom? — csodálkozik. — Béke van huszonöt esztendeje. — Azt mondod, béke? — Nyugtalan béke, Rt Igaz, de akkor Is csak béka És ezt az állapotot nem szabad elveszítenünk. Éva hosszan eltűnődik. — Lehet, hogy igazad van — mondja ki sokára. — Azt hiszem, ez az. ami hiányzik belőlünk odaát túl a tengeren. Az érzés, hogy valami önmagunknál nagyobb, fontosabb dolog is létezik. — Az embernek hinnie kell valamiben. — Én Inkább azt mondanám, ti tudtok valamit, amit mi nem tudunk megérteni, de ami megvéd benneteket a kétségbeeséstől, hogy az életetek felesleges, fis ebben van valami egészséges vitalitás. Van reményetek és ez nagyon nagy dolog. Most rajtam a csodálkozás — Mire van reményünk? — Nem tudom megfogalmazni pontosan. Talán arra, hogy egyszer majd valami bebizonyítja az igazatokat. Mi semmit sem hirdetünk, semmiért sem akarunk szenvedni, vagy lemondani, csak önmagunknak élünk. Mondhatnám úgy is: a saját személyünket tartjuk a legfontosabbnak, mindéi egyéb csak azután következik számunkra. fis semmire sera jutunk vele. Többnyire feleslegesen halunk meg. fii ebből az következik, hogy felesleges volt az életünk iát — Biztoa vagy «oben, Eva? Kérdéssel válaszol — Tudod te, hogy mi a mai ember legjellemzőbb vonása? Az a vágy, hogy minél több élvezetet sajtoljon ki az életből. És az élvezetek hajszolása közben elfelejt élni. Ma egy új autó a cél, holnap egy ház, aztán nyaraló a tengerparton, nincs megállás, mire aa egyiket megszerzi, rohan a másik után. És nem hagy időt sem aa Igenlésre, sem a tagadásra. Feláll, megigazítja combközépig érő antilop-szoknyáját — Ne politizáljunk, Jó? Legyünk újra jókedvűék és vidámak. Ketten úgyis kevesen vagyunk ahhoz, hosv megváltsuk ezt a zaklatott, felbolydult világot ígérd meg, hogy nem vitatkozunk többet. Holnap már utazom tovább. Ugye, megígéred? Szépvonalú szája körül Ígéretes mosoly bujkál Megadóan megfogom félém nyújtott kicsi tenyerét. Másnak távolba szakadt hazánkfia. Nekem: au elad szerelmem volt. SMiimi® mu Somét $.1»
