Népújság, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-11 / 290. szám

Rjtulfó' KOSSUTH 8.30 Zenekari muzsika, 10.03 Nyitnikék. 10.10 Édes anyanyelvűnk, 10.45 Polkák. 11.00 Hangjáték. 11.19 Áriák. 12.20 Ki nyer mat 12.30 Tánczene. 1 » Nei.'i zene. 13.45 Az Olefin-programréB. 14.00 Róka Móka Bábszínháza. 14.23 Iskolarádió. 15.10 Zongoravariációlc. 15.27 Operettrészletek. 15.40 Népdalgyűjtöúton Kodály Zoltán nyomában. 16.05 Falusi délután. 17.20 Operafelvételek. 17.36 Mikrofórum. 17.51 Népi zene. 17-58 I.emezmúzeum. 18.28 Tánczene. * í 19.35 Nóták. 20.00 Megyék, vetélkedője. 22.15 tJtijegyzet. 22.25 Esztrádzenekarok randevúja. 22.48 Cj fogalmak a modern filozófiában. 23.03 Zenekari hangverseny. 0.10 Filmzene. PETŐFI 8.05 Britten: Krtrusmttvdfc, 8.20 Népek zenéjéből. 9.00 Ezcregy délelőtt. 11.45 Jávor Ottó novella»* füzéreiből. 12.00 Kamarazene. 13.03 Zenekar! muzsikai Mindenki kedvére —» kettőtől — hatig.«« 18.10 A munkás vándorlásról« 18.30 Operettrészletek. 18.44 Láttuk, hallottuk. 19.04 Dzsamila szerelme. 20.28 Giordano: Fedora. Három fel von ásó® opera* 22.23 Népdalok. 22.47 Dregol: Dór-rapszódia. 23.15 Könnyűzene, Egerben, este 7 órákon A TIZENEGYEDIK PARANCSOLAT (Shakespeare-bérlet) MAGYAR 8.05 Iskola-tv. 16.48 Nyugdíjasok műsorai, 17.30 Hírek. 17 J5 Kukkantó. 18.20 Rólad van szó .. J 18,40 Nemzeti érdele — szocia­lista Integrációi 19.15 Esti mese. 19.30 Tv-Mradó. 80.00 Közv. a megyés vetélkedő­jének döntőjéről, SZJJO Tv-hüradó. POZSONYI #8.20 Timo Rlnnelt esete. NT>K tv-film. 2. rész. 16.55 Dickens-elbeszéléselk. 2. Karácsony Dingley Deli­ben. 17.55 Csehszlovákia—Svédország j égkoro n gtoma. 20.15 és 22.05 Tv-híradó. I fifn* 1 EGRI VÖRÖS CSILLAG! (Telefon: 22-33) Délután fél 4 és este 7 órakor Szerelmi álmok (Liszt) Dupla helyáral\ Színes, kétrészes, magyar- szovjet film. EGRI BRODY: (Telefon: 14-07) Fél 6 és fél S órakor A kardforgatónő Színes, japán film. GYÖNGYÖSI PUSKIN! Kaleidoszkóp GYÖNGYÖSI SZABADSÁG5 A nagy Red HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Halálos tévedés FÜZESABONY: Dr. Syn kettős élete HEVES: Bye, bye Barbara pEtervására: Egy taxisofőr halála Egerben: 19 órától szombat reg gél 7 óráig, a Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelőben. (Telefon: 11­10). Rendelés gyermekek részére is. Gyöngyösön: 19 órától szombat I léggel 7 óráig, a Jókai utca 41. I esm alatti rendelőben. íTele- l5-«k __ Tóth Józsefné, Egercsehi: Köszönjük bizalmát. Pa­naszát továbbítjuk az illeté­keseknek, s válaszukról kü­lön is értesítjük. Cukrászdái dolgozók, Vá- mosgyörk: Levelüket a GELKA bu­dapesti központjához továb­bítjuk. Megnyugtató választ csak ott adhatnak. Kérjük szíves türelmüket Krajcsik József, Selyp: Sajnos, nem tudunk többet tenni, csupán annyit, hogy lapunk hasábjain is kérjük azt az embert, aki decem­ber 6-án az egri Bisztróban elcserélte kabátját, jelent­kezzék a Bisztró vezetőinél kulcsaiért, vagy értesítse Önt, hol cserélhetik ki ka­bátjukat és természetesen hol - veheti át az autó kul­csát Reméljük, közlésünk sikerrel jár. % Ungi István, Gyöngyösha­lász: Köszönjük, levelét, mindig örömmel vesszük' olvasóink észrevételeit, különösen ilyen esetekben, amikor valóban a lap szeretete adja a levél­író kezébe a tollat. Sajnos, nyomdatechnikai hibák elő­fordulnak, s a szerkesztőség nem sokat tehet ebben az ügyben. Reméljük, a jövőben kevesebb lesz a panasz a lap nyomására. B. István, Gyöngyös: A jogszabályok értelmében a gyermektartás minden más levonást megelőz, s a gyermektartásra a táppénz összegének S3 százaléka le­vonható, még abban az eset­ben is, ha kórházi ápolás alatt van. A gyermektartást általában a gyermek tanul­mányainak befejezéséig kö­teles fizetni. A gyakorlatban többnyire a gyermek 16 esz­tendős boráig lehet kötelez­ni az apát, azonban a körül­ményektől függően ez a ha­táridő eltérő lehet. Ameny- nyiben a gyermektartás ösz- szegénelc megállapítása óta jövedelme lényegesen csök­kent, jogában áll kereseté­nek igazolása mellett kérnie a gyermektartás összegének csökkentését. Elkeseredett szülő jeligére, Párád: Valóban helyesen tájékoz­tatták, van lehetőség arra, hogy a szülő bírói úton ér­vényesítse jogát az eltartás­ra, hogy gyermekeit kötelez­zék az ön támogatására. A szülőtartás összegének meg­állapításánál a bíróság mér- 1 legeli a gyermekek vagyoni helyzetét Panaszával a já­rási ügyészséghez fordulhat. — Ilyen esetekben igazán nem a szülőnek kell restel­kednie, — mint levelében írja, hanem gyermekeinek, akik teljesen magára hagy­ták, s nem járulnak hozzá eltartásához. készül. A hordozó réteg itt is zselatin, de az ezüsthalo­gén szemcsék sokkal fino­mabb elosztásban vannak beleágyazva. A képet alkotó redukált ezüst a negatívnál szükség­képpen nagyobb mennyiségű kell legyen, mert ott a fény­sugarak áthaladnak ezen a — , . rétegen és roegvilágításbeli Fotópapírok különbségek csak nagy fe­ketéd ési különbségekkel rög­zíthetők rajta. Pozitív képnél nem ez a helyzet, mert ott a képről visszaverődött fénysugarak hatására keletkezik bennünk a látás érzete. És ebből a szempontból a lényegesei# vékonyabb, de sokkal fino­mabb eloszlású ezüstréteg sokkal kedvezőbb. A visszavert fény a kép brillanciája szempontjából is rendkívül fontos. Különösen a mennyisége, mért a fehér papír is csak 70—80 száza­lékát veri vissza a ráeső fénynek. A baritrétegnek fent említett féríyvisszaverő szerepe éppen abban van, hogy a világos részek által átbocsájtott fényt visszaveri, hozzásegítve bennünket ah­hoz, hogy a fehéret valóban fehérnek lássuk. A kép bril- lanciájára különben később még visszatérünk. Körmendi Károly Mielőtt áttérnénk a ptv zitív technikára, ismerked­jünk meg a fotópapírokkal. Szerkezetileg a fotópapír­nak négy rétege van: nyers­papír, baritréteg, emulziós réteg és védőréteg. . Nyerspapír az alapréteg. Igen finom és vegyileg tisz­ta papírfajtából kell állnia, ami gyapotból és szulfitcel- lulózból készüL A baritréteg zselatinnal kevert báriumszulfát. Simáb­bá teszi a papír felületét és ezzel biztosítja a fényérzé­keny emulzió jó tapadását Lehetetlenné teszi a foto­emulziónak a papír rostjai közé való behatolását és megakadályozza a kidolgozó oldatokat abban, hogy alul­ról, a papír felöl érjék az emulziót. Fényvisszaverő szerepe is fontos. A fényérzékeny réteg a film emulziójához hasonlóan SZIBÉRIA CSODÁLATOS FÖLDJE III. Egy este a Padunban Szerencsésnek mondhatta magát a vendég, aki azon az estén beérkezett a Bratszki- tenger partján álló kényel­mes étterembe, a Padunba, amikor a Bratszkí Vízi Erő­mű épitői adtak egymásnak, találkozót, hogy felelevenít­sék a küzdelmes napokat, amikor még maguk sem hit­ték volna, hogy ilyen hatal­mas és mégis szép beton óriást emelnek majd ezen a barátságosnak egyáltalán nem nevezhető táion. és elutazott. Am jöttek he­lyettük újak — fiatal, ke­mény legények. Azok, akik az emberi odaadást pénzben mérik, nem is érthetik meg. miért? Biztosan nem a ha­mis pátosszal megírt roman­tikus novellák, „a ködös taj- ga illata”, vagy a csábító szibériai fizetés kedvéért jöttek — mondja Ivan Naj- musin, a Bratszkí Vízi Erő­mű építésvezetője, aki az embereket két kategóriába: „jó dolgozókra” (ez a legna­tézmény dolgozott a Bratsz- ki Erőmű létrehozásán. Bo­nyolult berendezéseket — köztük 500 ezer voltos üzerpfeszültségre tervezett elektrotechnikai készüléke­ket és még sok más techni­kát terveztek és készítettek el. Az erőmű kamatostul fi­zette vissza a kölcsönt. Egye­dül 1968-ban 24,4 milliárd kilowattóra villamos energi­át termelt. Nyolc év alatt az erőmű' termelési értéke, egy­A kilowattok millióit termeld vízi erőmű gépterme. „A Wrvény — a tajga, a gazda — a medve” — ezt a baljósán hangzó szibériai mondást az 1954-ben érke­ző erőműépítők hamar meg­tanulták. Mégis, ha emlékeik között kutatva felelevenítik a hajdani nehézségeket, haj­meresztő medvetörténeteket, emberevő tigriseikről, csi­korgó fagyokról, vagy száz kilométeres körzetben min­dent elpusztító erdőtüzekről szóló elbeszéléseket ritkán hall tőlük a kíváncsi érdek­lődő — haragja még ma is faként a „fekete férgek”, a birodalmukat makacsul vé­delmező szúnyogok ellen irá­ny uL Egész nyáron falként ma­gasodott Bratszk fölé a szú- nyogármádia. Speciális vegy­szerekkel töltött tartályko­csik irtották őket napestig, folyosóikat vágva a szúnyog­erdőbe. Egy-egy ilyen „kor­ridor” mintegy tízperces fel­lélegzést jelentett, de a moszkitók hamarosan újra támadásba lendültek. Az egyik építő elkeseredésében letépte moszkitóhálój át és karját széttárva üvölteni kezdett: — Nesztek, zabóljatók, át­kozottaki Úgyis megfullad­tok! \ Ma szánét sem látni moszkS- tőknak Bratszkban. A mester­séges tenger örökre kiöntöt­te őket fészkeikbőL Akadt munkás, aki egy idő után nem bírta tovább gyobb dicséretnek számított) és „vendégszereplőkre” osz­totta. Najmusint az ameri­kaiak egyszer hatalmas ter- ' mete, széles válla és „man­csai” miatt „hidromed vének” nevezték. Nem sértődött meg. — Dolgozni jöttek ide, hogy felépítsek a világ legnagyobb vízi erőművét és újjávará­zsolják a vidéket, — mond­ta most, a Padunban töltött estén. Szása Gurevics, az egyko­ri betonozó, a hajdani idők­ről álmodozva leginkább az étterem csendjét élvezte. — Még szép — szólt köz­be sokatmondó iróniával Marcsuk mérnök, félig fel­emelkedve helyérőL — Két­száz exkavátor, három és fél ezer dömper, több mint négy­száz daru dolgozott egy idő­ben, és az építkezés „leg­melegebb” időszakában az egyszerre működő gépek mo­torjainak összteljesítménye elérte a nyolcszázezer lóerőt! A gát nappal csodálatosan könnyednék látszik, roppant méretei csak egészen közel­ről érzékelhetők. • Befejezett eleganciájával nagy művész alkotására emlékeztet. Fe­ledhetetlen látvány az erő­mű szinte teljesen automati­zált gépterme is — több mint négyezer ellenőrző- és mérőműszert építettek be a gát testébe. Több mint 500 iparválla­lat, 70 tervezőintézet és több tucat tudományos kutatóin­Minisztorik naszkodni. En ugyan igyek­szem csendben maradni, a bokor alá bújva nyaldosni a sebeimet, de nem sikerül. He­lyette odaadó arccal hallga­tok meg mindenkit, osztom az atyai jó tanácsokat és közben kezdem megérteni és nagyon megszeretni az or­vosokat. Közeli rokonom, 95 kilós, robosztus egyéniség. Meglá­togat, elmondja búját-baját, aztán letol, hogy nem érzek eléggé együtt vele, mert azt se tudom, mi az élet, és tá­vozásnál kijelenti, hogy szí­vesen cserélne velem. Egy népköltőnk, kedves öregúr napi vendég a szer­kesztőségben, leül szemben az asztalommal és már egy órája mondja, ecseteli drá­mai élettörténetét. Már egy órája, pedig még csak ott tart, hogy libapásztor volt. Istenkém, mikor érünk el a hetvenedik életévéhez. Köz­ben nyomja orrom alá a ver­seit. Es főnnek, akiknek a szí vükkel van bajuk. Akinek. disszidált a feleségakinek csapodár a férje és beteg az apja és van, aki állítja, hogy embertelen vagyok, mert a múlt héten egy óra múlva elvesztettem a türelmemet. Egy aranyos és kedves hölgy a házból azt kérdi: miért nem mosolygok, miért harag­szom rá. És azután a lakás- problémák, rosszul szuper ál a távfűtő, a festők ellopták a festékből az enyvet, pereg a fal és azután... Délután bemegyek a kór­házba. Ott fekszik egy bará­tom. Leültem a székre, néz­tem az arcát, megviselt, beteg arc, állapítottam meg. — Hogy vagy? Javulsz? Mit mondanak az orvosok? — tettem föl a néhány obii­gát kérdést, de nem enged­tem szóhoz jutni. Öt órától este hétig a füléhez hajol­tam és elmondtam neki az összes fájdalmamat. Bosszú 'ömérdek esemény zajlott megyénkben, sokszor ke­lteztük egymás útjait a leüés-Kouegákkai.. ügyes, pss kétséges fotósaink ott, ahol a tévésstáb felvonult, nem­igen rúgtak labdába, rend­szerint a kispadra kerültek. Kamerák, fények, operatő­rök, világosítók, rendezők. Gyakran örült a közönség, hogy egyáltalán bejuthatott a terembe, bár jóllehet fö­lösleges tolakodni, kis ország vagyunk, elöbb-utóbb mind­annyian a képernyőre kerü­lünk. Szóval, egy-egy rendez­vénynél, ünnepségnél élég nagy a felhajtás, talán nem is lehet ezt másképpen csi­nálni. A lap fotósai persze dühösek, pedig fölöslegesen azok, mert ez esetben a kon­kurencia legyőzhetetlen. A legutóbbi alkalommal az történt, hogy az ünnepi ese­mény után a községi tanács egy kedves, szerény kis fo­gadást adott. Meghívták a fogadásra azokat is, akik dolgoztak. A tévések sokat bíbelődtek még kint a tere­pen, jó félóra késéssel érkez­tek, már csak pogácsa volt az asztalon. A fotósunk hazáig vigyor­gott a kielégült bosszú őrö­métől. ii ii 1 1 r<i milliárd 503 millió rubel volt. Az építkezés beruházá­sai 1969-ben már kétszeresen megtérültek, pedig még csak két éve dolgoznak a névle­ges teljesítménnyeL Az erőy mű termelte energia egy kilowattórájának önköltsége mindössze 0,052 kopejka. Az Angara-vidék iparválla­latai a legalacsonyabb egy­ségáron kapnak villamos energiát, és a Bratszkí, va­lamint az Uszty—Ilimi ke­rület lakossága is fele áron fogyaszthat. Az erőmű mű­ködésétől függ az Omszktól Ulan-Udéig telepített összes iparvállalat munkája. Már­pedig ez 3 ezer kilométert — azaz négy időzónát je­lent. Ami Bratszkot, mint vá­rost illeti, hiába keresünk városközpontot és kerülete­ket. Nyolc, egymástól sok­szor több tucat kilométernyi, tajgával elkülönített kerület alkotja ezt a várost. Az épí­tők barakktelepülésének he­lyén ma már korszerű lakó­negyed áll. Azóta már 874 kilométer autóút, saját tele­víziós centrum, az „Orbita” kozmikus televíziós rendszer, egyik állomása, és számtalan korufnunális létesítmény épült / itt, és az eddig ko­moly anyagi forrásokat fel­használó, építővárosból Kö- zép-Szibéria egyik legna­gyobb ipari központja lett. Itt az ember valóban kény­telen szuperlativuszokban beszélni. A bratszkí erdőgaz­dasági-ipari komplexum (évi cellulóze-termelése 500 ezer tonna) olyan hatalmas terü­letet foglal el, hogy a fa­vágóknak azokra a helyekre, ahol ma dolgoznak? csak száz év múlva kellene visz- szatémiük, s addigra újra sűrű rengeteg fogadná őket. Bratszk sokat tapasztalt építői ma fontos építkezése­ket vezetnek: építik az Uszty—Ilimi Vízi Erőművet, bővítik a Korsunovszki Érc- dúsitó Kombinátot, új faipa­ri létesítményeken és villa­mos távvezetékeken dolgoz­nak. „Hála istennek, Szibé­riában még sokáig talál ér­dekes munkát a magunkfaj­ta” — mondja Iván Najmu- sin, akinek valóban nem kell félnie, hogy kedvére va­ló feladat nélkül marad. Andrej Samsin. Szergej Osztronoy APN Következik: Üj város született MM. december 11« stimm Szabad szombat Csodálatos vívmányaink vannak, illetve ismét csodá- 1 latos rendezőnek bizonyult az élet. Egy illető rossz fát tett a tűzre, lezárták, öt hóna­pot kapott, ez a legkeve­sebb, amit megérdemelt. Az­tán elszállt az idő, én észre sem, vettem,, ö félig belehalt. Találkoztunk az utcán, egy kissé sápadt volt a fiú, amúgy vidám. Azt mondja: „Kis Raszkolnyücov, kis bűn, kis bünhődés”. — Szellemes vagy, öregem, gratulálok — válaszoltam és: — Dolgozol már? — Igen, dolgozom egy gyárban. — No, és hogy-hogy itt sé­tálsz, nappal, az utcán? — Tegnap léptem be a • gyárba, a személyzetis azt mondta, másnap ne jöjjek be, szabad szombat van. Ez­zel kezdem tehát az új éle­temet ... Beteglátogatás Kissé szomorkás a hangu­latom mostanában ép mintha valami különleges szórásban lenyék. Percenként jönnek, mindenki hozzám jön pa-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents