Népújság, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-06 / 286. szám
msssssss/Yss 'sss I " /////w/^>yW^WiW/6y^W//iOW>wy/Wi<Wflw<WMW/jWyW6^AV/W/wy//////////////>y//y///v/////>y//^//////////////>»///>y>W'/y//y/ — Na. melyik cipődet.teszed ki? — kérdem a kajla kamasz fiamtól, s mind a kette« jót vigyorgunk. Tényleg, micsoda ötlet, hogy egy lakli kölök kitegye egyik pár cipőjét az ablakba, s az ugyancsak lakli apja. éjszaka odasomfordáljon és megtöltse holmi szaloncukorral. Meg, nem is férne már el egyik cipője se az ablakok között. —■ Kiteszed a cipődet az ablakba? — hallom, évtizedeken keresztül is hallom a kérdést, s érzem is az izgalmat jó felnőtt önmagámban, az évtizedek múltán is érzem, hogyan próbálok nem elaludni, hogy kilessem végre, a magam agyonpucolta cipőmbe a Mikulás-e, ahogy anyá- mék mondják, vagy az apám, ahogy én sejtem, teszi, rejti, a néhány szem diót, szaloncukrot és az elmaradhatatlan virgácsot. Amire kilesheí- tem volna, amire lett volna erőm, hogy ébren is maradjak a nagy titok megfejtésére, felnőttem, hogy ú.i titkok tudója, de legalábbis kutatója legyek. Tényleg: ma sem tudom, hogy apám-e, anyám-e, vagy a Mikulás? És most már soha sem fogom megtudni. — Nem kell a gyerekeket félrevezetni. Kézen fogni, bevinni a boltba és kezébe kell nyomni a csokoládéfigurát, miközben meg kell magyarázni, hogy Mikulás nincs. Télapó sincs! — magyarázta nekem egyszer egy racionális elme, pedaKOKTÉL A jöldöts járó Mikulás gógiai realizmusát — úgymond: realizmusát — fitogtatva és egyben előttem is újfent hadat üzenve az idealizmusnak. Mondta ezt oly harsányan és határozottan, olyannyira összevont szemöldökkel, hogy ha gyávább fajta lettem volna, tán szólni sem mertem volna. Mert ugye igaz, hogy á nevelés, a korszerű nevelés már a csecsemőkorban kezdődik? Természetesen igaz! S ebbe a korszerű nevelésbe akkor nem fér ám bele a Mikulás sem ? Nem bizony... Dehogynem! Még a tündérkirályfi is. Sőt a szép mesebeli és jászolbéli kisded is, akit nevezett a biblia, azazhogy sokkal inkább a népi hit Jézuskának. Minden nép, minden történelem mélységesen mély múltjában ott találhatók ezek a „jézuskák”, amei gYJYYYYYYSYYYYSYSYYYSYYSS’YYYYYSSSSSSYS. yysSSSSSSYSSYSYSSYYYSYYSSYSSYSSSSSSSSYSSSSSYSSSSYSYSSSSSSSYSSSYSSSSSYSSSSSSSSYYSSYYYJYSSSSSrSSSYSYSSS*SSSSYYSSSSSSSSSS*SSSY*YSSSSYSYSSSSSYSSSSS's*ssr,, ///////// lapán partnert talált Gyöngyös lyek a fejlődő és változó korok racionalizmusát kikerülve gyermekringató mesékké szelídülhetnek. Mint ahogy annak szelídült a Télapó, avagy a Mikulás, aki a kéményen ereszkedik be — de mi van ott, ahol a gázkonvektor adja a meleget? —, hogy a jó gyerekeknek cukrot, a rosszaknak virgácsot hozzon. Meglopni a gyermek lelkét, ellopni tőle a mesét? Hiszen a mese az 5 igazsága és valósága. A halat kiragadni a vízből, az apró kis kölyköt a mesék habjaiból egyformán halálosan csúfos tett. A gyermek idilli világa nem az idealizmus világa, s a mesékben, a jó mesékben vélni felfedezni a gyermekiélek mételyét a búza hibáztatása, hogy pálinka készülhet belőle. Mondjunk szép mesét, jó mesét az apró embereknek, szólhat az Mikulásról és a Hófehérkéről, szólhat, uram bocsa’, a Jézuskáról is, — ha korunk szelleme és a holnap ígérete mondatja el velünk a mesét. Nem a név a fontos, hanem áz eszme — igen: az eszme! — amelyet e mesében, vagy amelyet a mesehősök jellemében plántálunk a világ legcsodálatosabb és legtermékenyebb humuszába, a gyermeki lélekbe. A Mikulás, a Télapó igazságos. Jön és tudja, hogy kinek mivel tartozik: mivel a jónak, mivel a rossznak. A Mikulás mélységesen humánus. Bízik a gyerekben. Az emberben. Megszidja és elmondja a hibáit a rossznak, de végül azt is megajándékozza, mert tudja, hiszi a mesék nagyon is él£ Mikulása, hogy az emberke mindig jó, s rosszá csak nevelhetik, míg ember lesz, — Na, melyik cipődet teszed ki? — kérdem a kajla kamasz fiamtól, s mind a ketten jót vigyorgunk. De bennem van egy kis szorongás: a magam Mikulása, most, hogy éppen emberré formálódik, jóvá, vagy rosszá nevelte? Kitenném a cipőm az ablakba, ha e kérdés megnyugtató válaszát cipőmbe rejtené reggelre a földön -járó Mikulás. Aligha gondolhatnak sokan arra, ha valami üzletkötésről van szó, hogy a gyöngyösi félnek a partnere — mondjuk — japán. Ez a ritka kivétel az, amiről most néhány mondatot szeretnék lejegyezni. A téma éppen kivétele miatt is figyelmet kelt. Egy vidéki elnök is A szövetkezeti küldöttség vezetője dr. Molnár Frigyes, a SZÖVOSZ elnöke volt. Tagjai között szerepelt a Hungaroooop, a Vörös Csillag Traktorgyár vezérigazgatója, a Gépjavító Tröszt vezérigazgató-helyettese, az Agro- tröszt igazgatója és égy kis vidéki szövetkezet, a gyöngyösi Agrorrtechanika Ktsz elnöke, Dähnis Richárd. Az összetétel eléggé meghökkentő. Mit keres ennyi magas funkcióban levő vezető személy között a vidéki ktsz elnöke? Bár a kérdést így senki sem tette fél annak idején, a választ mégis megkísérelte legalább önmagának megadni Dähnis Rdchárd. Más magyarázatot nem talált, mint azt, hogy a legutóbbi Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár alkalmával a ktsz által gyártott, belső konstrukciójú háztáji robotgép első díjat nyert. Sokan megnézték és megcsodálták az ügyes gépet, aminek egyik szellemi atyja maga a szövetkezet elnöke. Miután az országos küldöttségnek az volt a célja, hogy a japán háztáji gépek felől érdeklődjenek, és lehetőleg azok megvásárlásé rá vagy itthoni összeszerelésére megállapodást kössön, így delegálták az itthoni gyártást kezdeményező szövet- V ■! vezetőjét is. • » l , nek sem rossz A japán úttal kapcsolatos eredményekről kértem tájékoztatást az Agromechanikai Ktsz elnökétől. Mit hozott haza Gyöngyösre? Egy háti permetező gépet. Nem a valóságban, hanem ennek a gépnek kooperációban történő gyártását. Az alkatrészek egy részét is szívesen előállítanánk, azonkívül az összeszerelés lenne a legfőbb része a vállalkozásnak. Mit tud ez a gép? Kérdeztem. Megbízható, jő hatásfokú és egy-két kilóval köny- nyebb is, mint a nálunk ismert olasz vagy osztrák változata. Márpedig a súlykülönbség lényeges. Az Agro- tlöszt úky foglalt állást, hogy évi 30—35 ezer darabot tudna ebből a gépből elhelyezni. Ha a ktsz évente legalább tízezer darabot állíthatna elő a háti permetezőből, akkor már gazdaságos lenne á jjillalkozás. a megoldás? Miután főként összeszerelésről lenne szó, így betanított munkásokkal is el lehetne végezni. A gép egyik fajtája Jjézi meghajtású, a másik, pedig egy kis robbanómotorral van ellátva. A teljesítménye kiváló. Az oszakai Arimitsu gyárban összesen húsz ember, évente ötvenezer háti permetezőt szerel össze. De hogy ezt a munkát, elvégezhessék, az oszakai cég harminc bedolgozó partner vállalattal van összeköttetésben, amelyek maguk is a bedolgozók széles táborát foglalkoztatják. Kis traktor nagy teljesítménnyel A tokiói Mitsubisi gyárban egy kis traktort néztek meg. A teljesítménye harminc lóerő, az erőgép motorja emellett nagyon köny- nyű, a munkagépek mozgatását pedig a csatlakozókon elhelyezett erőátviteli szerkezet szabályozza. Ez a traktor jól használható a sok munkagéppel a kisebb háztáji gazdaságokban is. A gyöngyösiék ehhez a traktorhoz külünöböző alkatrészeket állítanak elő. Ötéves szerződéssel megnyugtató módon tudnák a gyártással összefüggő fejlesztést vállalni. Itthon a VÖCSI lenne a gyártás gazdája, valószínűleg licenc alapján. A ktsz harminc-negyven főt venne fel a forgácsoló munkák elvégzésére. Honnan tud ennyi szakembert összeszedni, amikor a gyöngyösi munkaerőhelyzet eléggé nehéz. A forgácsolókat mindenütt szívesen látnák. Miután nagy szériákról van szó, amelyekben a gép beállítása a lényeg, a kiszolgálást' már kis gyakorlattal könnyen el lehet sajátítani, ezért a szükséges többlet- létszámot segédmunkásokból biztosítanák. A szakmunkásokat csoportvezetőkként, kulcs helyeken foglalkoztatnák. Persze, ez a megoldás nagyon ötletesnek tűnik, de máris megfogalmaztat olyan kérdéseket: tudnak-e olyan keresetet biztosítani az új embereknek, hogy érdemes legyen nékik segédmunkásként dolgozni, és ha ezt meg tudják valósítani, nem •okoz-e majd bérfeszültséget ez a megoldás? Az elnök bevallotta, ilyen részletekig még nem jutót tak el a témával kapcsolatban. Most még csak „ízlelgetik” aat A japán csoda A bedolgozó rendszer Erről beszélnek szerte a világon. A japánok ennek a segítségével tudnak kiváló árukat aránylag olcsóin eljuttatni a világ különböző tájára. Példaként megnéztük az elnök irodájában egy kisebb sárgadinnye nagyságú, műanyagból készült, ezért köny- nyű, de mégis masszív kézi porozót. Csak álmélkodini lehetett rajta. Azt szokták mondani az ilyen megoldásra, hogy pofon egyszerű. Égy kis apróság, és máris szellemes megoldás. Például: a tartályból egy apró őrlőmalomba kerül a rovarirtó vegyszer, amiből a ventillátor mozgása miatt a légnyomás különbsége juttatja el a kifúvőnyilásig. Egy ventillátorral kétféle feladatot oldottak meg. Milyen könnyű volna ezt a kis szerkezetet itthon, bedolgozó rendszerrel előállítani! Hogyan szervezik ezt . meg a japánok? Mélységes titok övezi. A házigazdák ugyan udvariasak voltak, minden kérdésire készségesen válaszoltak, soha nem tiltakoztak, ha valaki bárhol, bármit le akart fényképezni, a bedolgozó rendszierükről azonban mélységes hallgatásba burkolóztak. Nem illett még csak kérdezni sem erről őket. Valami keveset azonban mégis megtudtak róla. Azt például, hogy az alkatrészelőállításához a kis célgépet a vállalat adja, de ennek ellenértékét munkával kell kifizetni. A vállalat dolgozója a műszak után felveszi az anyagot, hazaviszi, otthon a család valamelyik tagja végzi a gyártást, a kész terméket pedig ugyancsak a munkás szállítja be a gyárba. Nincs szállítási költség, nincs külön elszámolás, nincs egy sor egyéb nehézég. Mindenki jól jár. Ehhez a japánok értenék a legjobban. Csak az ennivaló A magánember is nagyon sok élménnyel gazdagodva tért meg a tizenhat napos távol-keleti kirándulásból. Lenyűgözte a közlekedés zsúfoltsága, a japán élet sokszínűsége, a technikai fejlettség, de az ételekkel sehogy sem tudott megbarátkozni. Nem lelkesedett egyszer sem a rántott banánért, és a rántott krizanténlevé- lért, és egyszer sem csordult el a nyála, amikor a nyers halat feltálalták. Egyedül a gyümölcs éltette. A kislányának egy valódi járó babát hozott, ami elemmel működik, és nem kell a mozgás közben támogatni. ★ Nehogy úgy tűnjék, mintha túlértékelném a japán cégekkel létrejövő gazdasági kapcsolatok jelentőségét. A tény maga a különlegességével tűnik ki mindenekelőtt. I G. Molnár Ferenc ROMA: A legújabb olasz divatkülönlegesség. (MTI Külföldi Képszolgálat) Ügy érzem, itt az ideje, hogy lerántsam a titok lepléé, itt az ideje, hogy a mind ez ideig gyanútlanul olvasó olvasót felvilágosítsam olyan ügyben, amiben eddig oly tanácstalanul forgatta az újságok lapjait: milyen műfajokat olvashat az újságban és egyáltalán mik ezek a műfajok. Manapság egy önmagára valamit is adó magyar dolgozó olvasó nem vehet kezébe úgy egy újságot, hogy beleolvasván ne mondhassa: ez igen, ez.egy kitűnő riport... hű, de unalmas vezércikk... izgi kis hir... na ja, de mi ebben a tudósítás... ez nekik egy tv-kritíka... seb. A ^stb.” nem újságírói műfaj, csak újságírói fogás, lásd: „... megölte anyját, testvéreit, feleségét, két gyermekét sib.’* De hogy egy önmagára valamit is adó újságolvasó mindezt el is mondhassa, ahhoz tudnia kell, hogy mi is például az a riport — műfajilag: a vezércikk — műfajilag; meg a többi — műfajilag. Nos, ezek után nyilvánvaló, hogy kis műfajelméleti kis kézi tükröcském az e téren tapasztalható tanácstalanságot kívánja feloldani, a műfajok titkát megfejteni és egyben, az olvasók kőzkincsévé temi. Kezdjük tehát tömören, világosan és egyértelműen, — nem árt, ba ágy in folytatjuk. A tiporSi ;::«s OS érdekes műfaj, amelyben valahol, valami történik, valakivel, aki ezt elmondja. Az újságírónak. Aztán elolvassa ugyanez a valaki ugyanezt az elmondást az újságban és meges- kiíszik az egyélőigazis- tenre, hogy ő ilyet soha életében nem mondott. Annyi baja legyen, kit érdekel, hogy éi mit mondott? Papíron fekete, le van írva a riport, és ő azt mondta, punktum! Az irodalmi riport ugyanez, csak szebben és merészebben megírva. Tehát konkrét nevek és helyek nélkül! A hír: ...ami a világon senkit nem érdekel, mert nem mond az égvilágon semmit. Elutazott... megérkezett .., teljesítette... nem teljesítette... félavatták ... nem avatták. A hír mégis fontos műfaj, mert jól mutat az újságban és hír nélkül milyen lenne egy hírlap. Olyan! A vezércikk: ZZlaz újság elvi álláspontja egy rendkívül fontos kül-, belpolitikai kérdésben, amely kérdés rendszerint csak az újság számára fontos, másnak egyáltalán nem. A vezércikk onnan is megismerhető, hogy azt nem olvasni, hanem nézni kell: van-e, nincs-e? Hogy tudja az ember, mit ne olvasson el. Olvastak már állítólag jó vezércikket is, de az sem volt vezércikk. Mint kiderült, eltördelték a lapot segy kabarétréfa kerüli a helyére! A tudósítás: .:: olyan műfaj, amely frissen, gyorsan és főleg elevenen tudósít valamiről, ami megtörtént, vagy aminek meg kell majd történnie. Ha nem is történik meg, az sem baj, a tudósítás már megtörtént. Érdekes az olyan tudósítás például, hogy az illetékesek szerint a gyermekruházati ipar fejesztése olyan ütemű lesz a közeljövőben, hogy előreláthatólag a növekvő igények jelentős részének adekvát tendenciáit is realizálni tudja majd...” Aki érti, adja ét! „A negédes és goromba férjek. • " ' Egy levélírónk hallotta Egerben a címül adott nyelvi formát. Leveléből a következő részt emeljük ki: „Nem értem, hogyan kerülhettek egymás mellé a. jé tulajdonságra utaló negédes és az elítélő jelentésű goromba szavak." Aki ismeri, a régi magyar nyelvet és a tájnyelvet, nem tartja véletlennek a két szó együttes szerepeltetését. A negédes hangsorral ugyanis eredetileg a kevély, a kényeskedő, a fölényeskedő, a rátarti, a fennhéjázó, a gőgös, az el- bziakodott, a felfuvalkodott, az arrogáns jelentésváltozatokat \ nevezték meg. Ma már a köznyelv nem ismeri ezeket a jelentésárnyalatokat, és a negédes hangsorból csak az édes szórész jelentését veszik sokan tekintetbe, s így e szóval utalnak az édeskés, mézes-mázos, szenvelgő, affektáló jelentéstartalmakra. Az egri öreg emberek ajkán elég gyakran nyelvi szerepet kapnak szavunk alakváltozatai is. A rátartiságot, a kevélységet, a gőgöt, az elbizakodást gyakran nevezik meg az öregebbek a negély, negélyesség hangsorokkal is. A másik alakváltozat, a nedékeny már ritkábban kap nyelvi szerepet. Hogy a rátarti, kevély, gőgös, fölényes jelentésű nedékeny szó és képzett alakjai valóban régi egri tájnyelvi formte, bizonyítják Eger város régi jegyzőkönyveiből idézett mondataink is: „Nedékeny, csélcgap Iffiak mindenben bojtorvánkodván, az úton a lakosokba beléjek vesztek.” (1772) — „...Ezen Törvén- telen rossz Nedékeny vakmerő cselekedeteiket önkint megválván” (1775) — „Sza- labeii gaz indulatú nedékeny Iffiak be vádoltattván, sok számtalan korhelyságaik miatt.” (1775) Az idézett mondatok is azt bozonyítják, hogy a címben negédes és goromba szavak nem véletlenül kerültek egymás mellé. Rokon a jelentéstartalmuk és nyelvhasználati értékük is: elítélendő viselkedésre, tulajdonságra utalunk mindkét szóval. Dr. Bakó» József A tévé- és színházi fümszínházi kritika: ... Ide figyelj, te műveletlen olvasó! Ha én most nem lennék, én, a kritikus, még azt hinnéd, hogy a Csárdáskirály nőt Tennessee Williams írta és a Vágy villamosa valami közlekedési kabaré. A történések parabolisztikus volta a képernyőn jól suplifiliálja, hogy Maig- ret főfelügyelő története mint supremálja a mai modern dráma atavisztikus törekvéseit. Világos? Nem? Azért! A humoreszk:... Irigy rosszmájúság minden más műfaj iránt, ami az újságban megjelenik, mert mindazt a műfajt azért mégis komolyan veszik az emberek. t)e ki vesz komolyan egy humoreszket? Egyedül, aki írta! (egri) JC3C. dec, vasár na* Újságolvasók kis kézi tükröcskéje