Népújság, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-06 / 286. szám
Ciprusi barangolás 6 Üvegházi éghajlat Autó autót ér a főváros utcáin. Bepillantva Ciprus hét- öznapjaiba, s látva, érezve :i még mindig fennálló gö- ög—török viszályt, felmerül íz emberben: hogyan is léét ilyen körülmények kö- ótt dolgozni, milyen az orrig gazdasági fejlődése, úből él a lakosság? Töprengésemre George Christormlide, az AKEL (kommunista párt) gazdasági ügyekkel foglalkozó titkára adott választ: — A látszat valóban az, hogy ilyen körülmények között igen nehéz dolgozni. Ennek ellenére az elmúlt 10 évben a konfliktusok, a fegyveres összetűzések idején is fejlődött Ciprus gazdasága. Az első öt évben csaknem 7 százalékos volt a növekedés, idén pedig még túl is haladja ezt a bruttó nemzeti termék növekedése. A szigetország elsősorban mezőgazdaságából, bányászatából éL A földterület 76 százalékát hasznosítják, s a lakosság csaknem 40 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik, s a nemzeti jövedelem 24,7 százalékát adja. (A többi sziklás, kiégett, művelésre egyáltalán nem alkalmas, agyagos talaj, úgyannyira, hogy még a juh sem él meg rajta). A fő növényi termékek — amelyek elsősorban a parti síkságokkal összefüggő, jobb minőségű földeken termelnek — a búza, az árpa, a zab, a burgonya, a gyapot, a dohány, a déli- gyümölcs, a zöldség, a szentjánoskenyér, az olajbogyó. S ami nekünk szinte elképzelhetetlen, olyan ideális éghajlati viszonyok között, amely a mi üvegházainknak felel meg. így aztán érthető: olyan szemű szőlőt, friss őszibarackot, banánt, fügét lehet kapni a piacokon, hogy csak csodálkozik az idegen. — Hát még milyen termés lenne, — magyarázta az AKEL gazdasági titkára —, ha meg tudnánk oldani a földreformot, az öntözéses gazdálkodást! A megművelhető föld egyötöde az egyház birtoka, s a papok minden módpn vigyáznak, hogy véletlenül se csússzon ki kezük közül egy talpalatnyi föld sem. Az állattenyésztés külterjes. Szarvasmarhát, juhot, kecskét, sertést és szamarat tartanak nagyobb számban. Számottevő a halászat, főleg a szivacsé, s a selyemhernyó-tenyésztés. Ciprus, — a szigeten végigutazva az idegen is jól érzékelheti — bővelkedik ásványi kincsekben. Főbb bányászati termékei a va<!. a ni- rit, a réz a kén, a gipsz a krön» az azbeszt, s az okker-festékföld. A bányászat zöme angol, amerikai érdekeltségű, így a profit áz ő zsebüket vastagítja. Az ásványkincseket csupán kibányász- szák a szigeten, hajókba rakják, a feldolgozás már más országokban történik. Csupán az érc egy részét dúsítják belföldön. így aztán az a furcsa helyzet alakult ki, hogy gazdag ásványi kincsei ellenére Ciprus gyáripara a mezőgazdasági termékek kisipari feldolgozásán alapszik. Konzerv-, malom-, bőr-, textil-, bútor-, dohány- és építőanyag-ipari üzemei1 vannak. Nagy jelentőségű viszont a hajózás. S a sors iróniájaként a Limas- solban, a Larnacában, a Fa- magustában kikötő hajókon a helybeli munkások „közreműködhetnek” nemzeti kincsük elszállításában. Mindezek ellenére nem élMit kell levéltári anyagnak tekinteni? mik rossz«! a dprasi emberek. Az egy lakosra jutó évi nemzeti jövedelm 785 font Az egy lakosra jutó átlagos jövedelem pedig, tíz év alatt 200 ciprusi fontról 300- ra emelkedett. Ha hinni lehet a jól értesült köröknek, ez 30—35 százalékkal magasabb életszínvonalat biztosít a szigetországnak, mint például a görögöké. (A józanabbaknak ez is egyik érvük az enozisz elln.) Az éremnek azonban a másüi oldalát is meg kel! nézni. Hadd idézzek egy hideg pipát szívogató öreg török szavaiból (úgy látszik, annyira megcsodáltam a mi üveg kávéfőzőnkre hasonlító szerkezetet, hogy beszélgetést kezdeményezett): * *— A görögöknek szép, nagy házuk van — magyarázta —. a törökök, hozzájuk képest szűk. egészségtelen odúkban laknak. (Egyébként erről a városnézés közben magam is meggyőződhettem). A törököknek alig van autójuk, bezzeg nekik kettő is van családonként — füstölgött. — A mi gyerekeink között sok az analfabéta, ők meg Angidban taníttatják gyermekeiket — bizonygatta. Az öreg szavainak igazolására hadd idézzek egy hivatalos dokumentumból: „A lakosságnak 20 százaléka írástudatlan. Az alapfokú oktatás kötelező, az oktatás nyelve a tanulók nemzetisége szerint görög, vagy török. Felsőiskola nincs”. Fodor László Következik: Magyar kapcsolatok TÁNCOSNŐ Bán Zoltán — Eger — felvétele 8 pont *A Művelődésügy! Miniszter rendeletben szabályozta a magánszemélyek, illetve az álami szervek, szövetkezetek, ■társadalmi szervezetek és más jogi személyek tulajdonában, illetve birtokában levő levéltári anyag bejelenr xési kötelezettségét, továbbá a védett levéltári anyag és szaklevéltárak számbavételét és ellenőrzését. A rendelet a többi között kimondja: levéltári anyagnak kell tekintem minden olyan írott szöveget, számadatsort. térképet, tervrajzot és kottát, továbbá kép- és hangfelvételt, amely gazdasági, társadalmi, politikai, jogi, honvédelmi. tudományos, műszaki, művelődési vagy egyéb szempontból történeti értéket képvisel, ide értve a gépi adat- feldolgozás útján rögzített adatokat is. Ugyanakkor nem tekinthetők levéltári anyagnak a megjelentetés szándékával készült könyvjellegű kéziratok. A bejelentési kötelezettség kiterjed a magyar vonatkozású külföldi levéltári anyagokról bármilyen technikai eljárással készült másolatokra, reprodukciókra is. Akinek tulajdonában levéltári anyag van, a megszerzéstől számított 30 napon belül köteles bejelenteni a Művelődésügyi Minisztérium levéltári igazgatóságána. A személyi tulajdonban levő levéltári anyag védetté nyilvánításával, őrzésével és kezelésével kapcsolatban a gendelet kimondja, hogy az j imp a levéltárak ügyviteli sza- * §^yzatában meghatározott HAJRA, BELFEGOR! Vásárhelyi János — Hatvan — felvétele 3 pont módon — a művelődésügyi miniszter által kijelölt levéltárak, valamint levéltári anyag gyűjtésére kijelölt más tudományos intézmények közreműködésével történik. Védett levéltári anyagnak az ország területéről történő kiviteléhez a felügyeletet gyakorló levéltár vagy intézmény útján a művelődésügyi minisztertől kell engedélyt kérnie a tulajdonosnak. A pontverseny mai állása: 1. Molnár István 18 p. 2—3. Gergely Árpád 10 p. Mandák Attila 10 p. 4—5. Fekete József 9 p. Vásárhelyi János 9 p. 6—7. Kovács János 8 p. Bán Zoltán 8 p. 8—9. Adamik Miki ős 7 jp. Feith Antal 7 p„ 10. Pál József 5 p. Illemkódex és nagypolitika HA VALAKI SZERETI szondázni a közhangulatot, figyelni egy-egy közéleti megnyilvánulásnak az emberekre gyakorolt hatását, akkor ilyen megfigyelésekre bőségesen és gazdagon nyílt alkalma november végén, a X. pártkongresszus napjaiban. Nem egészen hivatalos helyen — de nagyon jellemző apró epizód formájában — kaptam' az egyik, számomra legérdekesebb híradást erről a visszhangról. Az egyik Patyolat-fiókban álltam sorba, amikor is türelmetlen hangulatú vitára lettem figyelmes. Szemüveges néni szidta a hosszú sorban állás szükségét, a szervezetlenséget; „igen, úgy van, ahogy azon a konferencián vagy min mondták, nem néznek arra, hogy ésszel is lehet, jobban is lehet”. Aztán folytatta azzal, hogy néhol úgy fest, az asszonyok nem is dolgoznak, a háziasszony ideje nem drága ... És megint rátért a kongresszusra, amelynek a nevét nem idézte pontosan. De a szellemét igen: hogy a szolgáltatások és sok minden egyéb is akkor tölti be a hivatását, ha jobban törődik a dolgozó nők helyzetével, idejével, fáradságával. Ha számol „az ország lakosságának felével”. Ez a kis szemüveges öregasszony odafigyelt! És sok tízezren és százezren figyeltek oda, — igen, ők, akikről, mindenféle korosztályban, a beszámoló is szólt, annyi hozzászólás is és végül a határozat is: „... hosszú, szívós munka kell még ahhoz, hogy a női egyenjogúság elve teljes mértékben érvényesüljön mindazokon a területeteken, ahol a nők dolgoznak, illetve társadalmi és politikai tevékenységet fejtenek ki... További intézkedések szükségesek az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének következetes érvényesítésére, az anyák, a sokgyermekes családok, a gyermeknevelés támogatására, ’ a nők szakképzettségének növelésére, a munkakörülményeik javítására, úgyszintén a háztartás ellátásának könnyítésére .. LEHET, A SORARA nem éppen tüiekneseo váró néni a határozatot nem tudja majd pontosan idézni. De a televízió nézőinek serege (a kongresszus több millió »észvevője, így is mondhatjuk) — nagyon jól emlékszik Kádár János zárszavának a nők iránti tiszteletre vonatkozó részére is. Miért? Talán azért, mert a mondatok nem a „nagypolitika” megfogalmazásában hangzottak el, hanem az előreköszönés és ülőhelyátadás „aprónak” látszó, öreg illemkódexekből idézett szabályaival együtt. Amelyek szintén nem egészen mellékesek. Amelyeket a mi korszakunk embere sem dobhat félre, „mert a természet törvényein senki sem tud változtatni.. És kétszeresen nem dobhat félre azért, mert elveink, társadalmi elképzeléseink és gyakorlatunk humanizmusa és a lakosság felének érdekeivel számoló reális politikai érzéke sem engedi a nők iránti tisztelet csorbulását. az alkotmányban leszögezett elvek megsértését. De a jó elvek nem „odafent” valósulnak meg. Emlékszem egy nagyon régi mesére, a királyról, aki tanácsosaival beszélget és a hosszú asztalnál vita alakul ki arról, miért nincs pénz a kincstárban. De hiszen az adókat beszedjük — mondják a hivatalnokok. Akkor megszólalt valaki: „Hozzatok be egy marék lisztet”. Behozzák és az asztal végéről kezdik továbbadni a királyhoz. Mire odaér, nem marad belőle jóformán semmi; elporlik, odatápad a tenyerekhez. A -folyamatot a vilóságban fordított irányban is el lehet képzelni. Egy „felülről” elindított elképzelésből is mindig elporlik, lemarad, lekopik valami és mire a pártközpont és a minisztertanács „tenyeréből” az üzemi igazgató, a tsz-elnök, a helyi tanács, a brigádvezető kezéig jut, olykor alig marad belőle valami. Pedig a kérdések a * gyakorlatban odalent oldódnak meg ... Ismerek nagyüzemet, amelynek vezetője, elismert és kitűnő szakember, bizonyára teljes szívvel egyetért a párt nőpolitikájával- és talán már szép beszédben is méltatta. De, amikor a vállalat egy fontos osztályának élén megüresedett a hely, a rendelkezésre álló kitűnő szakembert, az addig helyettesként dolgozó derék, kommunista asszonyt... újra csak helyettesnek „szemelte ki” — és kívülről, teljesen más területről „imnortált” férfi vezetőt az osztály élére. Hány ilyen eset fordulhat elő az országban? Erre éppúgy nincs statisztika, mint a kongresszus visszhangjáról. DE MI AZ IGAZI visszhangot azzal tudjuk értékelni, mennyire csökken majd az ilyen esetek száma néhány év alatt, mennyire kerülnek előtérbe bölcsődék és óvodák, gyermekes anyák, háztartást vezető asszonyok. És mennyire válik erősebbé a tisztelet irántuk — amelynek immár fóruma lett a párt legfelső fóruma. B. F. 1970. december 6.. vasárnap
