Népújság, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-25 / 302. szám
Divat — alkalomra f Ar. eöeövetkező hetek, hó- ! napok — a szilveszter, a íarsangi ünnepek is — sok tehetőséget nyújtanak a társas szórakozásra. Most, amikor a divat éppen változó- : ban van, de nagyon sokrétű, talán még nagyobb gondot fel ént, hogyan öltözzünk az alkalomnak megfelelően. Az »Uralmi öltözködésnek sok •pró kelléke, csínja-binja van, s a jó Ízlésű nők meg is találják, a társasághoz illő, alkalmazkodó mértéket. A divat sokrétűsége pedig eh- még inkább módot ad. a legnagyobb probléma a ruha meghosszabbítása, mert immár a midi ruha vált a fő divatirányzattá. (Hosszabb, vagy épper» térdközépig érő, vagy térdet éppen takaró hosszúsággal is.) Valamiképpen azonban szinte minden „régi” ruha felhasználható, alakítható. Természetesen sok ötlet, jó ízlés és leleményesség kell ahhoz, hogy ruháinkat újjávarázsoljuk. Először a még jó állapotban levő, elegáns, tavalyi mini ruhákról szeretnék beszélni. Ezek — ha igazán Közmondások A karben három közmondás szavait kevertük össze. Ha a vak» helyes sorrendbe rakjátok, megkapjátok a három kfizmoodáet "WJOS fillUi qqof ieXuere ■pi uprosi is •ereScui »XSoa au ‘oSuj tuau qaupiv :sjifa;.áaw Labirintus minik, tehát combközépig érők — selyem, vagy köny- nyű szövetnadrággal kiegészítve tunikaként szinte változtatás nélkül nyugodtan hordhatók. Érdekes ötlet, ha a mini ruhát derék fölött elvágjuk, a felső részét bole- rószerűen képezzük ki esetleg valamilyen hímzéssel, vagy áttört díszítéssel hoz- závarrva az elvágott szoknyarészhez. így esetleg hosz- szabbítható is a ruha, s ezáltal önállóan, de tunikaként is hordható, Az alakításnál és hosszabbításnál — különösen akkor, ha a ruha hosszát toldjuk —, nagyon megfontoltan járjunk el. A hosszabbítás ne legyen szembetűnő, hanem lehetőleg a ruha fazonjának egyik összhangban lévő szabásvonalát idézze a szemlélő számára. Fiataloknak a nadrágos megoldás — bármilyen elegáns alkalomra, legyen az hangverseny, vagy bál — egyaránt ajánlható. ★ Brokátselyemből készült szoknyát mutatunk be, színben harmonizáló blúzzal és a szoknya, alján díszítéssel. Fölötte alkalmanként hordhatunk háromsoros nylonból készült pelerint. Mini ruha fölött hordható, átlátszó anyagból készült hosszú mellényt mutatunk be, mely elől teljesen zárt Hátiil nyakban kötődik és hátközépig nyitott Ismét mini ruhához adunk alakítási ötletet: derékban elvágjuk, a ruhát oldalt fel- sllcceljük, s derékrészen olyan áttört díszítést alkalmazunk, amely alatt a test vagy a nadrág . anyagából vett bélelés látható. Hozzá ugyanis bővonalú selyem, vagy könnyű szövetnadrágot lehet hordani. Ez csupán néhány ötlet, de ki-ki egyéniségének megfelelően számtalan variációt találhat a mini ruha divatossá tételéhez. Nádor Vera tanácsai Karácsonyi szokások a KARÁCSONYTAÄLLITÄS szokása nem keresztény eredetű. A vele kapcsolatos legrégibb feljegyzést egy névtelen utazó strassburgi leírásában találjuk, aki feljegyezte, hogy karácsonykor a város lakásaiban fenyőfákat állítanak fel, és arra almát, cukrot akasztanak. Egy kultúrtörténész a karácsonyfában a Paradicsom jelképét látja, mások ősi, pogány szokások visszatérését sejtik benne. Ősi szokás, hogy ünnepekkor zöldellő ágakat tűztek ki a házakra, ajtókra; a régi Rómában az évfordulókon a szerencsét jelképező olaj-, vagy babérág díszítette a lakást A pogány eredet mellett szól az is, hogy az egyház kezdetben nem jó szemmel nézte ezt a szertartást; a strassburgi dóm híres prédikátora, 1657-ben szemre há- nyólag jegyezte fel, hogy egyesek „holmi pogány rítusra emlékeztető fákat behoznak a házba, s azt felci- eomázzák”. A szokás — talán egyházi ellenkezés miatt — lassan terjert, s először az evangélikusok békültek ki vele, majd a katolikusok is hozzájárulásukat adták hozzá. Véglegesen a közép- és dél-német területeken honosodott meg. Drezdában először 1807-ben láthattak karácsonyfát, Weimarban 1787 óta. Bécsben 1820 után a Christkindlmarkt már hozzátartozott a város életéhez. Svájcban még később jelentkezett, 8 ott nem is karácsonykor, hanem újévkor szokták felállítani. VAY SÁNDOR szerint a karácsonyfát József nádor felesége hozta be először Magyarországra Mások szerint a karácsonyfa hazai meghonosítása Brunswick Teréz, Beethoven szerelmese nevéhez fűződik. A múlt század első harmadában mindenesetre az arisztokráciától a polgárságon keresztül egészen parasztságunkig eljutott, de általánossá csak a múlt század második felében vált. Petőfi, aki nemegyszer verselte meg karácsonyi emlékeit, még nem tudott róla: a magyar irodalomban Jókainak egy, a hatvanas években írt novellájában találkozhatunk először vele. A karácsonynak fenyőfával való megünneplése Európában nem általános, Németországtól a Szovjetunióig találkozhatunk vele, de az angolok még mindig a fagyönggyel feldíszített csillárok alatt ünnepelnek. A franciák a karácsonyfával Párizs 1870-es ostroma alkalmából, I. Vilmos Versailles! főhadiszállásán találkoztak, 8 a francia lakájok „barbár szokásának tekintették. A skandináv népeknél, valamint a délszlávok- nál fatuskó az ünnep jelképe, amelyet karácsony előestéjén gyújt mák meg, s amelynek olv lassú parázs- zsal keli izzania, hogy vízkeresztig kitartson. Az utóbbi évtizedekben azonban a kaÄ Ids kutya aaért •ten juthat el házába. ^ A talán meg tudjátok mert nem tudja, melyik Sikerült örömet szereznem .. Már december elejétől kezdve idegesen nézegettem a naptáramat: mivel lephetném meg szeretteimet, anélkül, hogy komoly pénzembe kerülne? őszintén be kell vallanom, hogy év közben átkozottul könnyelműen éltem, és most mindössze néhány forint szo- morkodott a zsebemben. Végül is zseniálisan megoldottam a problémái: tízéves kisfiamnak, Gézának, vettem egy papírtrombitát, amivel már szilveszter előtt ricsajozhat. Van-e gyereknek ennél nagyobb boldogsága? (2 forint). Hivatalbeli szép titkárnőnknek, Valikának egy utcai telefonfülkéből felszóltam, és közöltem vele tört magyarsággal, hogy a nicaraguai olajkirá ’y huszonnégy éves, éjfekete hajú fiú vagyok. Karácsony után, de még újév előtt megesküszünk. Legyen szíves, várja türelemmel újabb telefon- hívásomat. (1 beszélgetés, 3 tantusz bentmaradt a készülékben: 4 forint). Főnökömnek táviratot küldtem: A Hivatalos Közlönyt megelőzve, közöljük önnel, hogy a helyi központ vezetese után megbízzuk az országos központ vezetésével. Engedje meg, hogy elsőként gratuláljak önnek. S. K. főintézö (Összesen 9,60 Ft.) Legnagyobb problémám az volt, mivel szerezhetnék örömet élettár- samnak, akivel immár húsz éve élünk együtt jóban, rosszban. Névtelen levelet írtam a drágámnak. Többek között ez állt benne: „ ...Hónapok óta szerelmes szívvel, de némán követem a kisasszonyt. Engedje meg, hogy ismeretlenül bár néha bámulhassam az utca forgatagában. Örök imádója: egy szőke egyetemista." (Levélpapír, boríték, bélyeg 1 forint 60 fillér.) Dobozlainé, aki a férjétől csak egy pár bundabéléses csizmát kapott, majd megpukkadt az irigységtől. Mindent összegezve, karácsonyi ajándékaim 17 forint 20 fillérbe kerültek. Egy kicsit kiköltekeztem, de megérte. Sikerült örömet szereznem embertársaimnak a szeredet ünnepén. Galambos Szilveszter rácsonyfa ezekben az országokban is egyre jobban hódít. A KARÁCSONY MEGÜNNEPLÉSE, persze, sokkal régebbi, mint a karácsonyía- állítás szokása Megünnepléséhez sajátos étkezési szokások, népi játékok és babonák fűződnek, amelyek ma ugyan egyre ritkábbak már, de nyomukat feljegyezte a néprajztudomány Ezek egy- némelyikében a pogánykor hagyományainak továbbélésére ismerhetünk. A karácsonyi vacsora hazánkban vidékenként változott; néhol a hal, másutt a kocsonya, vagy mákos guba volt az ünnepi eledel, de ismerünk, olyan vidéket is, ahol mézbe mártott hagyma volt az ünnepi csemege. A TÉLFORDULŐ ünnep volt már a régi kul- túmépeknél is. Elődeit a hinduknál Pongol, a perzsáknál Mithras, az egyiptomiaknál Osiris, a rómaiaknál Saturous tiszteletére rendezett ünnepekben kell keresnünk. Ezek az ünnepek a világosságnak a sötétség felett, az életnek a halál felett való diadalát hirdették. A karácsonyhoz fűződő régi magyar népszokások közül a „kántálás”, az alkalmilag összeverődött kórus éneklése a rómaiak népüdvözlő énekeinek a kései utóda; de ez is, akár az „ostyahordozás” és a „betlehemezés” szokása, egyre inkább kimegy a divatból. A karácsonyi ajándékozás, az „angyalfia” szintén századok óta ismert s a római saturnáliák gyermJc- ajándékozási szokásait őrzi. Kiveszőben vannak a karácsonnyal kapcsolatos babonák is: az asztal alá szórt szemes terményekkel való állatetetés, a „karácsonyi morzsa” összeszedése gyógyítás céljából stb. A karácsony vasárnapján hajdan dívott regöléssel is egyre ritkábban találkozhatunk, s mindezek helyébe a rokonok, jó barátok, ismerősök látogatásai léptek. S a karácsony után ismét jönnek a munkás hétköznapok, hogy a legközelebbi karácsonyra is mindenkinek jusson szeretet, jófalat, ajándék a karácsonyfa alá, s ismét együtt üljön a feldíszített karácsonyfa alatt a család. Galambos Ferenc Világjáró Alig bújt ki a földből a kis fenyő, máris megtanulta, mi az engedetlenség. A nagy- fenyők tanácsait nem fogadta meg és mindent a saját feje után csinált. így például nem akarta a földből szívni a táplálékot, inkább játszott a szellővel, nézegette a fákon ■ ugra-bugráló rnó- kuskákat, vagy csevegett az ágain megpihenő dalosmadárkák- kai. Nem Is nőtt gyorsan, de ő ezzel mit sem törődött. Egy téli napon hallotta, hogy az öregfenyők beszélgetnek <* karácsonyról. Arról is szó esett, hogy a fenyőket kivágják, feldíszítik és viszik a gyerekekhez, hogy azok örüljenek nekik. Az egyik Szép fiatal fenyő is azt mondta, már alig várja azt a napot, mikor látja majd a gyerekek örömét. No, több sem kellett a kis fény őriek, uuit-futt maga ban. Hogyisne. Még hogy őt kivágják és elvigyék a gyerekekhez... ,,Bn ugyan nem törődöm azzal, hogy örülnek-e a gyerekek vagy sem” — morgott magában. „Engem ugyan nem fognak kivágni, majd én elintézem a sorsom. Világgá megyek" — határozta el magát egy este. Addig- addig izgett-mozgott, amíg gyenge gyökerei kijöttek a földből és csodák csodájára lépkedett. Vidáman indult útnak, Szép helyeken járt. A múlva nézte a nagyvárosokat, hegye- ket-völgyeket, vizeket Nappal meghúzódott valahol, nehogy meglássák az emberek és magukkal vigyék. De este jókedvűen ment tovább. Meg-megállt egy percre, jól megnézett mindent, aztán indult tovább. Sietett mert elhatározta, addig meg sem pihen, amíg körül nem járja a világot Képzeljétek, még a tengeren is átjutott, mert elbújt egy hajó aljában. Sokáig úszott a tengeren a hajó. Aztán parthoz ért, kikötött. Este volt már. A parton álló fák éppen csicsigatták a kisfákat altatódalt dúdolt a szét A kisfenyő útnak indult. Üiközben tudta meg, hogy Vietnamba jutott el. Amerre járt, mindenhol pusztulást látott, összerombolt házakat, szétbombázott utakat, kiégett erdőket, szomorú, fáradt embereket Ijedten dobbant a szive: — Ilyen k vau » világon? Egy ablakot látott a messzeségben világítani. Mikor odaért, be- kukucskáU rqgj$, Egy édesanya beszélgetett a kisfiával. Körülnézett. Nagyon szegényes volt ebben a kis szooában minden. A kisfiú és édesanyja sovány volt. A kisfenyő odatapadt az ablakhoz, vajon miről is beszélgetnek odabent —• Karácsony este van — simogatta meg kisfia fejét az édesanyja. Talán... majd egyszer édesapa is hazajön.., Ha béke lesz... A kisfenyőt megrohanták a gondolatok. Eszébe jutott, hogy otthon vidámak az emberek és gyerekek, a családok együtt ünnepelnek. mert béke van... Csillogni kezdett a kisfenyő, a könnyek csillogtak rajta... Aztán már csak egyre tudott gondolni, hogyan szerezhetne örömet ennek a kisfiúnak? Már el is felejtette, hogy éppen azért indult útnak, mert nem akart örömet szerezni a gyerekeknek. Most már boldognak akarta látni a kisfiút. Egyik ágái'al halkan megkocogtatta az ablakot. A kisfiú meghallotta és kinyitotta, örömmel kiáltott fel: — Édesanyám! Nézd, milyen szép fenyőcs- ke van itt! Szaladt is már érte. Boldogan vitte be a szobába. Kacagott örömében, Simogatta, csókolgatta.. Aztán hozott egy földdel telt edényt. Beleültette a fenyőt, s az meg szívta, szívta a táplálékot a nedves földből és olyan illatot árasztott, mintha tavasz lenne. Mindenki boldog volt. Az édesanya örült kisfia boldogságának, a kisfiú a szép fenyőnek, s a kisfenyő pedig annak, hogy örömet okozott. ... És valahol Vietnamban boldog volt egy katona is, — a kisfiú édesapja — mert karácsony este nr,n hullottak a bombák. tási Katalin
