Népújság, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-17 / 295. szám

•oki A TANÍTÓNŐ Bródy Sándor színműve az egri Gárdonyi Géza Színházban r Nem lenne bölcs dolog most, az egri bemutató ürü­gyén a részletező kritika módszerével boncolni Bródy Sándor 1908-ban írt színmű­vét. Nem lenne az, mert a színmű születése óta nem­csak több mint hat évtized telt él, de megváltozott köz­ben a világ, maga a társada­lom is. Az élet színpadáról letűntek azok a hatalmassá­gok, akik ellen Bródy hada­kozik, s akik éllen szuggesz- tív erejű drámájával harcba hívta a közönséget is. Bölcsen és pontosan fogal­maz Bródy, amikor azt írja: „Még nincs itt az új erkölcs, még a régi szerint vergő­dünk...” S közben A taní­tónőben felmutatja az új er­kölcs képviselőjét, Flórát, aki egyformán jól vizsgázik tisztességből, hivatástudat­ból és bátorságból is. Éppen ezért Flóra alakja íveli át az időt, ő köti össze Bródy korát napjainkkal. A bátor tanítónő igazsága a mi igaz­ságunk is. Ez az egy körül­mény is elegendő lenne a dráma felújítására, de te­gyük még hozzá: Bródy Sán­dor kiválóan érzi és érti is a. színpadot, A tanítónő re­mekül szerkesztett dráma, amely jobbnál jobb szerepe- kiét kínál. S ha. mindezekhez még azt is hozzávesszük, hogy a szerző Eger szülötte, nagyon is indokolt a dráma felújítása. A bemutatóra tehát szá­mos magyarázatot találunk. Más kérdés azt vizsgálni: mit ad a ma közönségének A tanítónő? Ezekkel a gon­dolatokkal viaskodott a ren­dező, Jutka László is, aki el­ismerésre méltó szándékkal kerülte a kialakult sablono­kat, b kereste a dráma öröle, emberi igazságait. A forró sikerből ítélve meg is talál­ta. A tanítónő figyelemre méltó, újszerű élőadás. S mint ilyen, helyenként vitatható is. Elsősorban Flóra és ifj. Nagy alakjára gondolok. A rendező látha­tóan a ma közönségéhez al­kalmazkodó, mondhatnám, modern előadást akart pro­dukálni. Valóban friss, sőt fiatalos ez a produkció. Csakhogy a rendezői szándék kissé felborította a színpadi egyensúlyt. Ném azt kifogásolom, hogy a megszokott nagy darab ifj. «Nagy, a téUvér falu „biká­ja” helyett most egy fiús termetű művész, a tehetsé­ges Harkányi János . jelent meg az „ifj.” pairasztnüllio- mos képében, de azt igen, hogy ez a fiatal színész in­tellektuális játékával, meg­jelenésével nem. tudta elhi­tetni Bródy szövegét. Neve­zetesen azt, hogy retteg tőle az egész falu, hogy kézben tartja a szölgabirót, apját, ■ anyját, s egész környezetét. Márpedig, ha ez az erő és akarat nem meggyőző, ak­kor Flórának sincs komoly ellenfele a színpadon. Más .oldalról közelítve ezt a rendezői elképzelést, vi­szont meg kell jegyezni, va­ló igaz. hogy ez a finomabb, romantikusabb ifj. Nagy már sokkal hihetőbben per- zselődik meg Flóra szépsé­gének és tisztességének ke­reszttüzében, A címszereplő rendezői ér­telmezése is vitára késztet Tudom, Bródyt gyakran il­lették a „bátor”, a .álarcos” jelzővel. Amit A tanítónőben megfogalmaz, azt bizonyos naivitással, de nagyon ko­molyan gondolta. Flórája be­csületes, tisztességes ember, aki ösztönösen megérez bi­zonyos társadalmi igazságta­lanságokat és azt ki is mondja, de nem tudatos for­radalmár. Dehogyis az! leg­feljebb — s <3z sem kévé®! — progresszív polgár és ab­ban. is nő! Az egri előadás Flórája nagyon tehetséges játékkal bár, de valamiféle konzekvens forradalmár tí­pushoz közeledett. A rendezésről szólva meg kell még jegyezni azt is, hogy számos egységbe fogott jó alakítást láthattunk és azt is, hogy különösen tetszett a második felvonás. Flórát, a tanítónőt Balogh Zsuzsa alakította nagyon te­hetségese». Játéka erkölcsi magaslatra emelte a Isis ta­nítónő alakját, bár szembe­állása a világgal, a hatal­masságokkal túlságosan erős­sé, mint fentebb mái- emlí­tettem, tudatossá sikerült. Az iskolajelenetben emléke­zetes pillanatai voltak, de egyszerű eszközökkel, jól ol­dotta meg a lánykérés nagy jelenetét is. Harkányi Jánosról, ?fj. Nagy alakítójáról mór szól­tam, Itt még azt teszem hozzá, hogy helyenként meg­győző volt, a szerelmes fia­talembert jól eljátszotta, a szerelmi zsarnok figurája azonban már nem fedi az ő egyéniségét. Üreg Nagyról mindent <4- hfttem, amit a drámában mondanak róla. Somló Fe­renc ismékbe szabott alaku­lásában együtt jelent meg a kegyúr gőgje, a kupec fon­dorlata és az apa aggódása, Somló most is és ismét re­meikül játszott Hamvay Lucy nagyasszonyának nem sok szöveg: jutott inkább megjelenésével, gesztusaival hozta a félelmetes figurát Füzessy Ottó jó fellépésű, uram-bátyámos szolgabírója telitalálat. Tetszett Csiszár András rideg számító ikáp- lánja és Csapó János bölcs, emberséges főura is. A kánr torűdsasszony szerepében fia­tal színésznő mutatkozott be— Antal Anetta, aid sók szín­nél formálta meg szerepét, felvillantva benne a falusi kisasszony ragaszkodó sze­relmét, barátságát és buta­ságát is. Különös örömmel írok Varga Gyuláról, aki annyi hosszú év után most ismét prózában bizonyította színé­szi tehetségét Félszeg taní­tójában együtt' volt a szere­lem, a lázadás, egy jó adag keserűség és a röpke hit az eljövendő jobb világban. A népes szereplőgárdából Gyar­mat hy Ferenc ízies postását kell még kiemelni. A sűlyosriak tetsző díszle­teket Gergely István tervez te. Színpadképei szinte rá­nehezedtek az emberekre, a szereplőkre, ezzel is jelezve valamit a kor nyomasztó at­moszférájából. A ruhákat Hruby Mária tervezte. A premieren forró sikert aratott A tanítónő. Ez isiga­zolja, Bródyt játszani kell. Játszani még akkor is, ha érezzük, tudjuk, bizony — és szerencsére! — elhaladt az idő... / Márkusz László Űt a bizalomig Négyszemközt egy türelmetlennel Kálban született Csak tanulni ment el, — felső­fokú mezőgazdasági tech­nikumot végzett — s haza- 1 jött a szűkebb pátriába. Az üzemgazdász társadalmi funkcióit felsorolni nem egyszerű: munkásőr, titká­ra a KlSZ-csúcsvezetőség- nek, AFÉSZ-igazgátósági tag, volt az Ifjúsági Maga­zin társadalmi szerkesztő bizottságának tagja. A kö­zelmúltban választották, huszonhat évesen, a párt- szervezet csúcsvezetőségé­nek tagjává. Különös ismertetőjele a közéleti aktivitás. Türel­metlen ember: mindig a jobb útjait kutatja... — Honnan falsad ez az agilitás? látom tekintetén, hogy meglepte kérdésem. — Nem tudok más lenni. Még az iskolapadban rögző­dött belém, hogy keressem a . szavak mögött a valódi tar­talmat. Bármivel bíztak meg, így értelmeztem. Falun nehezebb. — Épp azért kell az akti­vitás. Magától nem mozdul a világ: nem kell túlzóknak lennünk, a kevésnél kell kez­deni. A semmiből, ha csak lsét centit léptünk előre, az is valami. Csakhogy ehhez nemcsak beszélni, h anem ten­ni is kell. ★ — Hogyan lett KlSZ-tit- kár? — Még a szervezeti élet sem ment: a taggyűlések el­maradtak, a tagdíjfizetés is probléma volt. Megválasz­tottak, remélve, hogy sike­rül majd rendbehoznom mindent. Tudtam, hogy nem lesz könnyű, mégis vállal­tam, mert bíztak bennem. — A módszerek? — Életszerű vitákat szer­veztem, ! vezettem. A fiatal­ság mindennapi gondjairól beszéltünk, nem csak úgy ál­talában, hanem káli vonatko­zásban. Lassan-lassan, de egyre többen jöttek. — Vidékiként lett az . IM szerkesztő bizottsági tagja? — Egy ankétot rendeztünk, ahol jelen volt a lap egyik rovatvezetője. Parázs vitába keveredtünk. Egy hét múltán levelet kaptam a szerkesztő­ségből, értesítettek, hogy a társadalmi szerkesztő bizott­ság tagjává választottak. 'A vidéket ketten képviseltük ai országból.-- ötletei, javaslatai? — Havonta egyszer jártam Pestre, kedveltem a vitát nem tartózkodtam a bírálat­iól. Nagyobb teret kértem . vidéki fiatalság problémái, nak, bizonygattam a Pest- centrikusságot. Akkor már ÁFÉSZ-igaz- gatósági tag volt. Ott sen ülte szótlanul végig az ülé­seket. Sürgette, hogy legyen ÁBC-áruház, vas-műszaki é: tejbolt. Hallgattak érveire. ★ Nemegyszer nógatták bará­tai. Hagyd, túl sok ez a megbízatás. Mi az a havi 2500? Szabad idődben többéi kereshetnél hozzá! Nem tud­ták meggyőzni, még akkor sem. ha olykor érezte, hogy agilitását nem mindig jutal­mazzák elismeréssel. Munkahelyén sokallták az értekezleteket, továbbképzé­seket. Nem habozott: évi ti­zenhat nap szabadságából ál­dozott, zsugorította a jogos pihenés' napjait. — Nem könnyű a falun pezsgő KISZ-életet teremte­ni. Bezzeg, ha a mezőgazda­ságban is megoldható lenne « kétműszakos beosztás! ★ Noha tisztelik agilitását, mégsem az elismerésért dol­gozik: szenvedélyből közéletit Ehhez még egy szimpatikus vonás tárul: a sokoldalúság. Érdekli az irodalom, a fotó­zás és a közgazdaságtudo­mány. A televíziós vetélke­dő során — a társadalomtu­dományi szekcióban — az el­ső huszonöt közé került. Bí­zik abban, hogy legközelebb jobban sikerül. Barátait, fia­tal ismerőseit mindegyre hasznos időtöltésre agitálja. Nem is eredménytelenül, hi­szen olyan ember, aki nem ismeri az unalmat, s precí­zen gazdálkodik szabad ide- ■ jével. Az életízű vitákat ked­veli, borzong az elméleti csű- rús-csavarástól. Közéleti han­gosságú fiatalságért kardos­kodik, hiszen csak ez a gár­da lehet stafétaváltó: — A gondolat falun is úgy szárnyal, mint városon. Csak kissé nagyobb kezdősebessé­get kell adni neki. A Gestapo bűnfetőexpedíciőjának kudarca Az íntriícus és törtető Mei- singer módot keresett arra ss, hogy kompromittálja ma­gát Walter Sehellemberget, az SÍD vezetőjét, Himmler egyik legközelebbi munka­társát. Mielőtt azonban még sikerült volna vádat emelnie Schellenberg ellen, ez vastag dossziét juttatott el Himm- lerhez Meisinger viselt dol­gairól. Himmler feldühödött, és parancsot adott, hogy Meisengert állítsák bíróság elé, az ügybe azonban bea­vatkozott Heidrich, szem előtt tartva azt a tényt, hogy Meisinger túl sokat tud. Bírósági tárgyalást nem tartottak de az sem lett volna jó, ha Meisingert Né­metországban hagyják. Ezért úgy döntöttek, hogy Japánba küldik a. Gestapo meghatalmazott képviselője­ként, Így lett Meisinger a né­met politikai rendőrség ja­pán képviseletének főnöke. Azt hihetnénk talán, hogy egy ilyen ember nagy ve­QHmim, USOS, december IX. csütör tök szélyt jelentett a szovjet hír­szerző szolgálatra. Songénak azonban sikerült eloszlatni Meisinger gyanakvását, és felhasználnia őt is hírszer­ző munkájában. Amikor a japánok tudo­mást szereztek az összes kel­lemetlen titkokról, a németek kénytelenek voltok sürgős intézkedéseket tenni, hogy visszanyerjék a távol-keleti szövetségesük bizalmát. A dolog nagyon sürgős volt, mert a keleti fronton a helyzet aggasztóra fordult, s most már világosan látszott, hogy a villámháború nem si­került, tehát a Szovjetunió távol-keleti határain megnyi­tandó front megkönnyíthette volna a németek helyzetét Berlinben ezért úgy döntöt­tek, hogy a Gestapo embe­reinek egy csoportját sürgő­sen Japánba küldik, hogy példásan megbüntesse a vétkeseket a nagykövetsé­gen. Ez azonban nehéz fel­adat volt, mert Németorszá­got és Japánt ellenséges or­szágok választották el egy­mástól, s abban az időben még nem voltak olyan repü­lőgépek, amelyek ezt a tá­volságot egyhuzamban, le­szállás nélkül meg tudták volna tenni. Nem volt más hátra, mint mélyen bent, a szovjet terü­leten egy kis repülőteret Fér tesíteni, amelyen a repülő­gép üzemanyagot vehet fel. A Balhas-tó partján 1942. február 15-e a Bal- has-tó partján. A nyugati part alig látszik a sötétség­ben. Csak az északi irányból rohamozó hóvihar szünetei­ben rajzolódnak M a körvo­nalak. A kis hajó a lapos uszállyal óvatosan kerüli meg a Kosz-Agacs félszige­tet. Be kell jutnia a Tas- Aral nevű kis sziget mögötti öbölbe. Ott viszonylagos szélcsend van, a partra szál­lást tehát aránylag könnyen el lehet végezni. Embereket, anyagot és három szamarat kell partra tennie — a sza­marakra azért van szükség, hogy a tartalék élelmiszert, a lőszert, a rádióleadókat és egyéb felszerelést szállítsák, Szerafim Markin őrnagy, a szovjet kémelhárító opera­tív csoportjának főnöke a hajóskapitány mellett áll a fedélzeten és szemét erőltet­ve fürkészi a partot. Fá­rasztó volt három napon át hajóznia a homoksivatagok és kopár hegyek között húzó­dó 600 kilométer hosszú ta­von. Most már végre ennek is vége. ' ’ Néhány ember gumicsó­nakba ül és a partra evez. Mindjárt ki is húzzák az uszályt:. Még egy teljes órá­juk van hátra a pirkadatig. Addigra be is fejezték az uszály kirakását, a hajó pe­dig az üres uszállyal együtt beleveszett az áthatolhatat­lan sötétségbe. Az emberek rhagukra ma­radtok a jeges széltől korbá­csolt barátságtalan parton. A beavatotton szemlélő azt hinné, hogy mindezek az emberek — tizenegy váloga­tott, kipróbált legény — egy­szerű halászok, akik halá­szatra készülődnek. S a cso­portban valóban volt is egy kazahsztáni halász, aki úgy ismerte a partot, mint a sa­ját tenyerét. A hajnal pír lassan tört át a hófelhők vastag gomo­lyain, amikor a csoport a fel- málházott szamarakkal meg­indult egy halászkunyhó fe­lé. A térképről ítélve a kuny­hó a partraszállás helyétől délre van. És valóban, kis­vártatva meg is találták az agyagkunyhót, amelyben ha­lászok laknak, amikor kijön­nek a tóra. Miközben a kunyhóban a teafőzőt melegítették, Már­kin a térképet tanulmányoz­ta. A gyűrűszerűén vonuló part menti dombok mögött egy legelő terült el — a pásztorok nyárt tanyája. Távolabb, .néhány száz kilo­méterre feküdt az a terület, amelyről a szó szoros értel­mében semmit sem tudtak. A térképrajzolók csak any- nyit tehettek, hogy a fehér foltokra itt-ott ráírták: fel­derítetlen terület. tFolytatjuk.) Varga Gyula nem vall« ja magát extra embernek, útja a bizalomig, törés- mentes pálya. Nem véletlen választot­ták a pártszervezet csúcs- vezetőségének tagjává. Szá­mítanak agilitására. A bizalomért nem akar adós maradni... Pécsi István Kis könyv — az ajándékozásról A román—magyar könyv- kiadási megállapodás kereté­ben, a Natura .könyvkiadó a napokban jelentette meg ma­gyar nyelven Sanda Faur As ajándékozás művészete cí­mű könyvét. A kis alakú könyvecske aligha jelenhetett volna meg jobb időpontban, hiszen ka­rácson^ előtt mindenkinek gondot okoz, hogy kinek mit ajándékozzon, s kinek mit illik ajándékozni. Sanda Faur ehhez nyújt hasznos tanácsokat, bemu­tatja, hogy mit érdemes és hasznos ajándékozni a kü­lönböző korban lévő gyerme­keknek, a család tagjainak, az ismerősöknek. .Mindezt rendkívül érde­kes, olvasmányos stílusban, közben egy kis görbe tükröt tártva is elénk, amiről a fe­jezetcímek is árulkodnak. Megtalálható ugyanis a könyvben, hogy mit nyújt­sunk át a jó háziasszonynak, a kicsit kacér nőnek, a kissé hanyag nőnek, a gyerekes, elkényeztetett * nőnek, vagy például az élhetetlen férfi­nak, a fösvénynek, vagy ép­pen az érzelmes családfőnek. Ahogy a szerző kifejti: az ajándékozás művészet s eh­hez a művészethez nyújt se­gítséget e könyvecske. _

Next

/
Thumbnails
Contents