Népújság, 1970. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-16 / 294. szám

BEETHOVEN Születésének 200. évfordulóján A közművelődés fehér foltjai Megállt az idő Gyöngyöshalászon? DECEMBER 16-ÄN ünnepli x vdág Ludwig van. Beetho­ven születésének 200. évfor­dulóját Az (egész 1970-es évet úgyszólván Beethoven­éinek tekintették mindenütt; hangversenysorozatok, ünne­pi kiadványok, hanglemez­szériák. tudományos és nép­szerű könyvek idézték fel a nagy zeneszerző emlékét. És mindezt tettük egy olyan korszakban, amikor immár több mint száz éve Beetho- s*eö muzsikája a hangverse­nyek mindennapos gyakorla­tához épp úgy hozzátartozik, mint ahogy életútjának le­írása és műveinek elemzése már könyvtárnyi kötetre rúg. Mi hát az oka ennek a ta­lán minden más zeneszerző­ét túlhaladó népszerűségnek? Az indokot egyrészt Beethoven ifjúságának kö­rülményeiből fakadó néhány jellemvonásában, másrészt a műveinek egy jellegzetessé­gében kell keresnünk. Amikor Beethoven szülővá­rosában, a Rajna menti Bonn­ban ifjúságát töltötte, ez a vá­ros egyike volt Európa leg­haladóbb központjának. Kö­zel volt Franciaország, közei a nagy forradalmat előké­szítő szellemi áramlatok; .a város választófejedelme IL József öccse volt, és maga is vallotta bátyja felvilágoso- «jott elveit. így Beethoven már gyermekkorában olyan átravalót kapott, amelyet so­ha nem tagadott meg, és amely műveinek úgyszólván minden hangjában benne van. Ez az útravaló pedig; gyűlölet minden elnyomás el­len, szabadságvágy, huma­nizmus. Ez a hármas eszme tette a mestert azzá a kom­ponistává, akinek zenéjében közvetlenül hangot kaptak a francia forradalom eszméi, aki zenéjében valóságot nép- tribtmná vált. „Erő az em­ber erkölcse" — vallotta, s ez egyet jelent a hősi élet­forma vállalásával. Ezt a hé­rosz» egyezményt fejezte ki magas rentjji formában Beethoven, nemcsak a Hősi szimfóniában, hanem a zon­goraszonátáinak heroikus té­teleiben, egyetlen . operájá­nak, a Fide! iának a hősi je­leneteiben, sőt, még a Missa Solemnisben is, átplántálva az egyházi muzsikába a hő­siesség fogalmát. AZT GONDOLNÓK, hogy ez a néptribuni hang, a szé­les tömegekhez szólás vágya egyet jelent a zenei hangvé­tel egyszerűségével, a muzsi­ka kifejező eszközeinek köz- érthetőségével. Ám, ha vé­gignézzük a korabeli kritiká­kat, lépten-nyomon ilyen ki­tételekkel találkozhatunk: „bonyolult, érthetetlen, mes­terkélt”. Sőt, a kor egyik je­lentős zeneszerzője, a Bűvös' vadász alkotója, Weber, a VII. szimfónia hallatán, azt mondta: „aki ezt a művet írta, az megérett az őrültek házára”. Mert Beethoven nemcsak nagy muzsikus volt, a legna­gyobbak egyike, nemcsak a legmagasztosabb emberi esz­mék hirdetője, hanem ugyanakkor az egész zene- történet talán legmerészebb újítója is. Ha van a zene- történetben komponista, aki­re ráillik az „avantgardista” jelző, akkor Beethoven az. Miután elvégezte tanulmá­nyait, és komponistaként ön­álló útra lépett, szinte min­den műve tartalmaz valami olyan, a maga korában el­képzelhetetlenül merész megoldást, amellyel állan­dóan zavarba ejtette, rajongó tiszteletre késztette, vagy éppen elriasztotta kora ze­neértő közönségét Nem egy olyan stílusjegye van a beethoveni életműnek, amely annyira újszerű, hogy még korunk zeneszerzői is átve­Ä Magyar Szocialista Mun­káspárt X. kongresszusa cí­mű könyv, amely most jelent meg a Kossuth Könyvkiadó­nál, tartalmazza: a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának előzetes jelentését a X. kongresszus küldötteinek, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának beszámoló­ját, a Központi Ellenőrző szik. (Bartók számos szer­kesztési, vagy fogalmazási elve, például a legszorosab­ban kapcsolódik Beethoven­hez.) Ebben a megvilágításban tűnik ki a maga teljes egé­szében Beethoven nagysága. Mert 6 meg tudta oldani a legnehezebb feladatot, olyan zenét írni, amely egyszerre szól tömegekhez és szakem­berekhez, amély magával ragadja erejével és lendüle­tével, lírájával és drámaisá- gával a leglaikusabb hallga­tót is, de ugyanakkor olyan meglepetéseket, ma is ható merészségeket tolmácsol, amelyek a legigényesebb műértőnek. is rendkívüli él­ményt nyújtanak, napjaink­ban is. A MOSTANI Beethoven- ünnepségek során írta egy német kritikus: az lenne a Beethovenhez egyedül méltó ünnepi megemlékezés, ha a Beethoven-év során a mester­nek egyetlen műve sem hangzana el, viszont annál több mai, modem zenét ját­szanának. Ez így talán túl­zás. De az igaz, hogy nem értheti meg igazán Beetho­vent az a zenekedvelő, aki nem ismeri fel műveiben a soha nem volt újat, az avantgardistát, az újítót. Aki viszont eljut idáig, az nyil­ván megértéssel, sőt öröm­mel hallgatja Beethoven mindenkori örököseit, koruk nagy újítóit, a moderneket, tehát a ma élő és alkotó ze­neszerzők műveit is. Bizottság jelentését, K9c®r János élvtárs vitazáró beszé­dét, a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszu­sának határozatát a párt munkájáról és a további fel­adatokról, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt szervezeti szabályzatát, valamint a párt új központi vezető szervei tagjainak névsorát. „Éhe kenyérnek, éhe a Szónak, Éhe. a Szépnek hajt titeket”. (Ady) A Gyöngyösi Járási Tanács művelődésügyi osztályának jövő évi közművelődési ter­vét böngészgetve, megdöb­bentő adatra bukkantam: a 2300 lakosú Gyöngyöshalá­szon ezer embernek nincs nyolc osztályos végzettsége sem. Később az is kiderült, — egy három év előtti fel­mérés adatai igazolják —, hogy a község lakosságának csak 21,2 százaléka szerzett nyolcadik osztályos végzett­séget. Megállt volna az idő Gyöngyöshalászon.? Kóros szövődmények Az á meglepő, hogy a köz­ség városközeiben van, mind­össze öt kilométerre Gyön­gyöstől. A lakosság 47 szá­zaléka termelőszövetkezeti tag, a többi kereső azonban a város üzemeiben és a kö­zeli külfejtéses bányában ta­lált ' munkát. Az emberek aránylag jól élitek; a terme­lőszövetkezetben a munka­egység értéke 70 forint körül mozog évek óta, sőt: voltak jobban fizető esztendők is; a gyári munkások — egy családban általában több a kereső, mint az eltartott — közel két és fél ezer forintot hoznak haza havonta. A'jó­mód nem is észrevétlen; egyre-másra nőnek az új, vil­laszerű családi házak, min­den másodikra televízió jut; a takarékbetét 5,2 millió fo­rmt. Ezzel szemben a közműve^ födési helyzetkép elszomorí­tó. A megfelelő iskolai vég­zettség hiányának könnyen diagnosztálható kóros szö­vődményeit rögzítik a sta­tisztikai mutatók. A művelő­dési ház kihasználtsága 15 százalék; a rendezvényeket alig-alig látogatják; a Déry­né Színház előadásai iránt teljes az érdektelenség Egy alkalommal — egy-két évvel ezelőtt — az öt-hat nézőt ha­za kellett küldeni, s az elma­radt előadás költségeit — há­romezer forintot — a köz­ségi tanács finanszírozta. A 3100 kötetes könyvtár sem vonz széles olvasótábort: 360 látogatója közül mindössze 14 a termelőszövetkezet tag­ja, s csak 74 az ipari dolgo­zó; ,a többi az olvasásra könnyebben megnyerhető ál­talános iskolai tanuló. A szö­vetkezeti könyvárus hiába vár az érdeklődőkre, vásár­lókra; Gyöngyöshalászon nem sláger a könyv. Mindez nem véletlen, hi­szen a 2300 lakosú község­ben. 1182 ember csak hat ál­talános iskolai osztályt vég­zett .:! A | n ii ■ •« r közömbösség forrósai ellen ? Az érdektelenség, a kö­zömbösség tény; de mit tet­tek felszámolásáért? Sípos Lászióné igazgatóhe­lyettes: — Túlzottnak tartom az ezer főt... — Sokkal több van. — Mi többször próbálkoz­tunk dolgozók iskolájának szervezésével. Egy-két alka­lommal ment, aztán minden próbálkozás kudarccal végző­dött: sosem sikerült össze­hozni a minimális létszámot. Most csak levelező tagozat működik — hetedik-nyolca­dik osztály együtt — 14 fő­jél. • — Ma sikertelenség oka? — Sok az üzemi dolgozó, Váltott műszakban dolgoznak. — Az üzemeknek is érde­ke lenne, hogy dolgozóik megszerezzék a minimális képzettséget. Sőt, ezt előse­gíteni kötelesség. — Papíron, de nem a va­lóságban ... — Hogy bonyolították le a szervezést? — Nézze, neldink érdekünk leime, mert túlórát, forintot A Gestapo buntetőexpedíciójának kudarca fGetoard Sorge, a Később té- lágntrtivé tett szovjet kém le­tartóztatása után a japánok megtudták a botrány összes részleteit, b ennek következté­ben erősen megingott .az addig legyőzheíetlenaek hitt európai szövetségesük — a hitleri Né­metország iránti bizalmuk. Hit­ler parancsára a Gestapo két­ségbeesett erőfeszítéseket tett, hogy példásan megbüntesse a tokiM német nagykövetség tag­jait, mert az ő figyelmetlensé­gük miatt vált lehetővé Ri­chard Sorge sikeres működései; KrrőJ szól ttj, folytatásos sora- SXtóMBfcí v m-•otähhir Á Hém, vagyis a hírszerző bármilyen híres is, és bár­mennyire is felbecsülhetet­len szolgálatokat tesz hazá­jának a. háborúban, mindig csak apró része marad az il­lető ország hadigépezetónek. A kitűnő hírszerző szolgálat csak egy tényező a sok kö-\ zül, amelyek együttesen elő­segíthetik a győzelmet. A katonai sikert az egész hely­zet pontos kiértékelése, a tá­madás irányának helyes megválasztása, az egységek jól átgondolt elhelyezése, va­lamennyi fegyvernem kitűnő együttműködése, a megfelelő anyagi és technikai eszközök célszerű alkalmazása Gtb« stb. teszi tehetővé. A sorozatunkban ismerte­tett történet á második világ­háború alatt játszódott le. Megtörtént események és té­ből megváltoztattuk egyes személyiségek és helységek nevét... Köztudomású ugyanis, hogy minden hír­szerző szolgálat hosszú ideig a legnagyobb titokban tartja működésének bizonyos rész­leteit, ha pedig egyes akcióit ismerteti is a nyilvánosság­gal, emögött mindig valami Újabb cél rejlik, A második viMglrábortl egyik legjobb hírszerzője kétségtelenül Richard Sorge volt, akit 1941 őszén tartóz­tattak le Tokióban. Abban az időben történt ez, amikor Hitler minden erejével rá akarta bírni Japánt, hogy nyisson második frontot a Távol-Keleten. A németek decemberben Moszkvánál el­szenvedett veresége azonban nemcsak Hitlernek a Szov­jetunió elleni villámháború­ra vonatkozó számításait húzta keresztül, hanem po­litikai csapást is mért 0 Harmadik Birodalomra. A németek szövetségeseinek szemében összeomlott a ger­mán fegyver legyőzhetetlen­ségének, a hitleri diplomácia és hírszerző szolgálat fete sobbrendűségénét mítosza. Ä Sorge elleni vizsgálat során bebizonyosodott, hogy Richard Sorge megnyerte a tokiói német követség bizal­mát, s e3t maximálisan ki­jsyek ezek, ám érthető okok­használtn a szovjet h”-rzer- ző szolgálat javára. Eugen Ottó tábornok, német nagy­követ és Joseph Meisinger, a Gestapo megbízottja, teljesen megbízott Sprgéban, s ugyanez vonatkozik az ala­esonyaöb rangö SÖééEsfíSi ^tisztviselőkre is. Érthető te­hát, hogy a Sorge-ügyben tartott bírósági tárgyalás rendkívül súlyos csapást mért a hitei Németország tekintélyére, mégpedig ép­pen a fő szövetséges — Ja­pán — szemében. Kik voltak azok a magas rangú német diplomaták, tíkSk nem látták Sorga szere­pét? Áz előkelő tábornoka. Eugen Ott» tábornok, a hagyományos porosz katonai akadémia tisztje, közeli ba­rátja volt Von Schleicher tábornoknak, a volt kancel­lárnak. A kancellárt 1934. június 30-án, a „hosszú ké­sek” éjszakáján ölték meg, amikor Hitler leszámolt fő vetélvtá rsai val, Röhmmel és híveivel. Eugen Otto elke­rülte magas rangú védnöké­nek sorsát, s Hitler uralom­ra jutása után barátai úgy vélték, hogy' a legjobb lesz, ha távozik Németországból. Kieszközölték, hogy Japán­ba helyezzék át, mint a „ta­paszta!a®eaeir&«sP megbízott tisztet. i Valamivel Tokióba érke­zése után Eugen Otto meg­ismerkedett SorgévaL Sorge nyomban látta, hogy a ma­gas rangú tiszt milyen ke­servesen tengődik a vidéki sivárságban. Később maga Otto is bevallotta: „Nagyon nehéz volt figyelemmel kí­sérnem a japán hadsereg­ben uralkodó állapotokat, mert a hadseregszervezést va­lóságos vasfüggöny mögött végezték. Különösen a je­lentések megfogalmazása esett nehezemre. Túl kevés időm volt megtanulni a ja­pán nyelvet. Ilyen körülmé­nyek között boldog voltam, hogy megismertem Sorgét, akinek nem volt nehéz a japánokkal érintkeznie, hisz tudott japánul, könnyen megszerezte hát a szükséges adatokat.’* Eugen Otto tehát felhasz­nálta Sorge szolgálatait, s egyáltalán nein gyanította, hogy új ismerőse a szovjet hírszerző szolgálatnak dolgo­zik. Sorge értékes szolgálato­kat tett a német követnek — legalábbis a diplomata így gondolta. 1934 márciusában Eugen Ottót a tokiói német nagy- követség katonai attaséjává nevezték ki, és akkreditálták a japán vezérkarnál, mint a német hadsereg képviselőjét. Ekkor már nem volt semmi titka Sorge előtt Később Ottót vezérőrnaggyá léptet­ték elő, és kinevezték Német­ország tokiói nagykövetévé. Ettől kezdve egyetlen dön­tést sem hozott anélkül, hogy kikérje Sorge' véleményét egyetlen jelentést sem kül­dött el anélkül, hogy előző­leg Sorgéval ellenőriztesse. S ugyanakkor a Berlinből ér­kezett szigorúan bizalmas üzeneteiket is megmutatta neki. Més a hétpróbás gonosztevő Standartenführer Joseph Meisingemek, 1 a hétpróbás SS-istának az volt a szokása, hogy revolvere agyát mayko- lászta még akkor is, amikor barátjával beszélgetett A Heidrich köré tömörült gyil­kosok bandájában ő volt az egyik legsötétebb alak. Hír­hedt volt arról is, amit a ..hosszú kések ói szakáján” el­követett. (Folytatjuk.) • is jelent. Névsorral kézben — a termelőszövetkezettől kaptuk — házról házra jár­tunk, a gyerekekkel üzen­tünk, szóban és írásban. Hiá­ba. Lévai László vb-elnököt különösképp aggasztja a köz­ség közművelődési elmara­dottsága; évek óta nemcsak kötelességből foglalkozik ez­zel a kérdéssel: —• A, hat-hét osztályt vég­zettek jelentős része ötven éven aluli. Nem lehet róluk megfeledkezni: egy részük a termelőszövetkezet kertésze­tében és a gépcsoportnál dolgozik, más részük üze­mekben betanított vagy se­gédmunkás. Ha volna nyolc osztályos végzettségűik, kü­lönböző tanfolyamokon szak­munkás-bizonyítványt sze­rezhetnének. Ez jóval köny- nyebb munkát és jóval több forintot jelentene számukra) Ezt kellene megmagyarázni, megértetni. Sokat tehetne a termelőszövetkezet, ha komo­lyan foglalkozna ezzel a kér­déssel. Sokat tehetnének az öze-: mek is... Egy munkás mondja: — Hetein voltunk testvé­rek; kevés volt a pénz, dol­gozni kellett már tízéves kor­tól, nem iskolába járni. Is­merős történet ez magának, de itt. Halászon, ez az álta­lános. Csak mégy osztályt végeztem; most folytassam, negyvenöt évesen? Évekkel ezelőtt a bánya szervezett dolgozók iskoláját. Aztán va­lamiért abbamaradt a dolog. Most már jó lesz így. Nagyon sok a feltételes iriondat. A közművelődés he­lyi és felettes patrónusai en­nél tovább nem nagyon ju­tottak . .. Töprengés a megoldásról Igaz, altod kivétel, mint a tanácselnök, aki nemcsak ér­zi a helyzet tarthatatlanságát, hanem keresi a kiutat is, töp­reng a megoldás módszerein-. Helyesen látja, hogy csak társadalmi összefogással — együtt a termelőszövetkezet, a községi tanács, a járás köz- művelődésének vezetői, az üzemek illetékesei — lehet felszámolni ezt a történelmi anakronizmust Gyöngyösha­lászon. Tudatosítani kell, hogy a magasabb végzettség főbb forintot jelent; él keil feledtetni egy néhány év előtti eset keserű emlékké­peit. Akkor szakmunkáskép­ző tanfolyamot szervezitek a kertészetben dolgpzók szá­mára; akadt jelentkező szép számmal, sikeresen is végez­tek; ám a termelőszövetkezet akkori vezetősége — noha ■korábban ígérte — nem adott magasabb hért, sem szakbeosztási,. Az elkesere­dett emberek jó része Gyön­gyösre ment dolgozni, aa iparba. Ha a végzettséget anyagilag Is megbecsülik; akkor fokozódik a próbálko­zókedv, akkor lanyha szer­vezés is érhet él eredményt! Az idő megállt Gyöngyös- halászon? Aligha, hiszen a komfort, a jómód polgárjogot nyert majd minden otthon­ban, a kultúra bebocsátásra vár majd minden ajtónál. Csakhogy hiába, mert a tu­dati rövidzárlat megdöbben­tő tény. Ezt nem keveserí tudják, ám Halászon már en­nél sokkal többre van szük­ség; tettekre, -hatásos, jobbító és meg Is valósított ötletekre. Nem majd később... nem holnapután, hanem ma... Pécsi Istváo Könyv az MSZMP X. kongresszusáról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents