Népújság, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-15 / 268. szám

Programunk a pártmunkás színvonalának. hatékonyságának növelése Interjú Alakszai László megyei pártszervezővel, a Gagarin Hőerőmű pártcsúcsvezetőségének titkárával Az erőmű s a beruházás kommunistái ellenszavazat nélkül választották a Gaga­rin Hőerőmű pártcsúcsveze­tőségének titkárává Alakszai Lászlót. A név, az arc jól is­mert Visontán. Akárcsak Sí­rokban, ahol született, a Mátravidéki Fémművekben, ahol mint üzemvezető, a le­ni nvárosi pártbizottságon, ahol mint osztályvezető, a tiszapalkonyai hőerőműben, ahol már mint hőerőgép ósz- mérnök dol­gozott. Vison- tára 1967 vé­gén került. A tehetsé­ges, lelkes fia­talemberrel a pártcsúcsve- zetőség mun­kájáról, ter­veiről, a be­ruházás hely­zetéről, gaz­dasági, politi­kai feladatai­ról készítet­tünk interjút. — Hogyan ítéli meg a beruházás te­rületén dol­gozó párt- és tömegszerve­zeti szervek munkáját, helyzetet? Min kell változtatni? Mire kell eddiginél is- nagyobb fi­gyelmet fordítani? — Azt nyugodtan leszögez­hetjük, hogy a területen dol­gozó párt-, KISZ-, szakszer­vezeti szervek lehetőségeik­kel, eszközeikkel, erejükkel eddig is az erőműért, a be­ruházáson dolgozó embere­kért tevékenykedtek. Az egyik fő célunk továbbra is ezen tevékenységek koordi­nálása, szélesítése, javítása. Mégpedig úgy, hogy az ed­digieknél nagyobb gondot kell fordítanunk a kivitele­zésen dolgozó pártszerveze­tek, társadalmi szervezetek tevékenységére, munkájuk koordinálására, irányítására. Szélesebbé, tartalmasabbá kell tennünk a pártalapszer- vezetek szervezeti életét, a munka rendszerességét. To­vábbra is nagy felelősség há­rul a területi szakszervezeti intéző bizottságra, a beruhá­zás dolgozóinak — főként a lakótelepen élökré gondolok — f szociális, / kulturális, egészségügyi és kereskedelmi ellátásának további javításá­ban. Külön kell. szólni á KISZ-védnökségi mozgalom­ról, amely eredményesen te­vékenykedik a területen, konkrét feladatok megoldá­sával segíti a beruházás megvalósítását, a fiatalok ne­velését. — Mi a véleménye a beruházás jelenlegi állá­sáról? — Az elmúlt évek során a megyei, az országos sajtó, a rádió, a televízó rendkívül sokat foglalkozott ezzel a beruházással. Niqcs ugyan felmérésem, statisztikám ró­la, de az tény, hogy a meg­jelent cikkekben, riportokban lényegesen több szó esett a hiányosságokról, mint az eredményekről. Távol áll tő­lem a gondok, a problémák elhallgatása. Milliárdos beru­házásról van szó, elképzel­hetetlen tehát, hogy ne le­gyenek bukkanok, nehézsé­gek. Ezzel persze korántsem azt akarom mondani, hogy nem lehetett volna jobban dolgozni. De azért az már mindenképpen jelentős s fi­gyelemre méltó eredmény, hogy a rendkívül magas színvonalat igénylő beruhá­zási munkaiatokból már n ' alt két, egyenként száz megawattos teljes! tmc- jy u blokk üzembe helyezése, s így a Gagarin Hőerőmű ma 200 megawattos teljesít­ménnyel áll a villamosener- gia-ipari rendszer, á^népgaz- daság rendelkezésére. Októ­ber hónapban az erőmű ill millió kWó-t termelt, s túl­teljesítette havi energiafej­lesztési tervét. Az utóbbi időben javult a kapcsolat a kivitelező, a szerelő vállala­tok között, és hä vannak is gondok, problémák, érezhe­tően meggyorsult a munka tempója a területen. Most újabb nagy feladat előtt áll­nak az építők, a szerelők. A III-as számú 200 megawattos blokk első párhuzamos kap­csolásának a Gazdasági Bi­zottság által meghatározott határideje ez ' év december 15-e. Jelenleg néhány napos lemaradásban vagyunk, a ki­esés pótlása érdekében kü­lönleges intézkedésekre van szükség. Többek között a párt- és a társadalmi szer­vek mozgósitó tevékenységé­re, a gazdasági vezetők jobb szervezési, kooperációs mun­kájára. E cél érdekében hívta ösz- sze a csúcsvezetőség a be­ruházáson tevékenykedő bri­gád- és csoportvezetőket, hogy reális tájékoztatást kapjanak a legfontosabb fel­adatokról, és így a X. párt- kongresszus tiszteletére ki­bontakozott munikaverseny- mozgalmat ezekre a felada­tokra összpontosítsák. De ha mór lehetőséget kaptam er­re, a visontai beruházással kapcsolatban szeretném még egy dologban a véleménye­met elmondani. A visontai beruházás — az egész ország tudja — a népgazdaság ki­emelt beruházása. Kiemelt jellege nyilván népgazdasági jelentőségéből adódik, hiszen ismeretes, hogy villamosener- gia-ipari rendszerünk gon­dokkal, egyensúlyi nehézsé­gekkel küzd. Véleményem szerint azonban a beruházás kiemelt jellegét nemcsak népgazdasági értékében kel­lene meghatározni, megkü­lönböztetni, hanem a gyártá­si, a szerelési munkálatok­ban is. Hogy ne legyenek gyártási késedelmek, hiányos berendezések, nem megfelelő terv- és adatszolgáltatás, koordinációs, organizációs hiányosságok. És a kiemelt jelleghez hozzátartozik töb­bek között — legalábbis sze­rintem — a dolgozók kiemelt anyagi dotálása is. És bár az utóbbi időben történtek er­re intézkedések — bérpótlék, túlórák —, de ezek koránt­sem jelentettek megoldást. Ezenkívül — legalábbis ben­nem — felvetődik annak a ^ gondolata is, hogy egy ilyen nagy foqtosságú beruházáson nem lenne-e célszerű a köz­vetlen kormányfélelasi irá­nyítás^ S Végül hasznosnak tartanám a beruházás ta­pasztalatainak összegyűjté­sét, értékelését, hasznosítá­sát. — Befejezésül néhány szót még a pártcsúcsve- zetőseg, a csúcstitkár sür­gős, aktuális politikai, gazdasági teendőiről. — Programunk a pártmun­ka színvonalának, hatékony­ságának növelése, s össze­fogni, mozgósítani az erőfor­rásokat a gazdasági felada­tokra. A politikai munka eszközeivel segíteni a gazda­sági munkát s szükséges a párttagság rendszeres és jobb tájékoztatásának a megszer­vezése, a gazdasági, a politi­kai munka, a gazdasági, a politikai vezetés színvonalá­nak a javítása, tökéletesítése. Koós József 1 Nem csak az időjárás volt az oka ) Kevesebb az idei szőlőtermés Heves megyéivel» Nagy Jánossal, a Heves megyei -Tanács mezqgazdasá- gi és élelmezésügyi osztályá­nak szakfelügyelőjével, az idei szüret tapasztalatairól és tanulságairól beszélgettünk. Arra a kérdésre szerettünk volna választ kapni, mi okozta, hogy az oly nagy ha­gyományokkal rendelkező Heves megyei borvidékről az idén jelentős mennyiséggel kevesebb szőlőt szüreteltek le, mint tavalyi esztendőben. — Nem, lehet egyetlen okot említeni döntő tényező­ként. A kevesebb termést több kedvezőtlen körülmény befolyásolta. Kétségtelen, hogy nagy szerepe volt, saj­nos negatív előjellel, az idő­járásnak. Tavasszal rosszul startolt a szőlő, két-három he­tes késéssel fakadt. Az is igaz, gaz, hogy az időjárás, nem­hogy az időjárás, nemhogy pótolni igyekezett volna ko­rábban elkövetett „bűneit” további kellemetlen megle­petéseket okozott. Júliusban és augusztusban 1 havonta több mint kétszáz milliméter csapadék hullt a megyében. Ez a szokásosnak mintegy három, négyszeres mennyisé­ge. Ezek a körülmények rendkívül kedvezőek voltak a gombabetegségek elszapo­rodásához. — Nem volt megfelelő a növényvédelem? —t Mintegy huszonötezer katasztrális hold szőlőt kel­lett védeni a különböző gom­babetegségek ellen. Az erő­sen felázott talajon nehezen mozogtak a munkagépek. Megyénkben egyetlen nö­vényvédelmi helikopter tel­jesített szolgálatot, és ez bi­zony csak a kisegítő szerepét játszotta a földi gépek mel­lett. Általában elmondható, hogy a termelőszövetkezetek gépesítési szintje, kapacitása — természetesen növényvé­delmi vonatkozásban beszé­lek — egv átlagos időjárás­hoz van kalkulálva. Ha az időjárás már eltér ettől a szokványostól a meglévő géppark nem tudja kifogás­talanul ellátni feladatát. Ez történt most is. — A gépek drágák. Be­szerzésük nagy terhet ró a közös gazdaságra. — Sajnos uralkodik még a szemlélet­ben egy olyan irányzat, hogy hátha meg tudom takarítani, és ezzel a sóhajjal elmúlasz- tanak néhány védekezési munkát. . Ez az elmélet akkor jó, ha jó az időjárás és min­den egyéb körülmény kedve­ző. Az ilyen nézetet gyöke­restül fel kell számolni, hi­szen legnagyobb érték a min­denkori termés. — Mennyi volt az idei ter­més? — Végleges adatunk nincs. Hiszen a szüret a napokban fejeződött be. Közvetlen szü­ret előtt a becslések mintegy háromszázötven-négyszáz- ezer mázsát sejtettek. Ez a szám tükrözi a valóságot. Az idei, megyei szőlőtermés csaknem százezer mázsával kevesebb, mint az elmúlt év­ben volt. — Mi játszott még közre a kisebb termés kialakulásá­ban? — Az öreg szőlőket foko­zatosan kivágják, lecserélik mindenhol. A kiesett , szőlő­táblákat egyelőre még nem pótolják az új nagyüzemi módszereknek megfelelően ültéit telepítések, néhány évig még kevesebb szőlő for­dul termőre, mint amennyit lecserélnek a gazdaságok. — A napsütéses ősz segí­tett valamelyest a cukorkép­zésben? — Október elején még olyan gyenge minőségű volt a termés, hogy nem lehetett szüretelni. A kedvező fény- és hőhatásnak sajnos csak kevés ideig örülhettünk, mert a néhány napos erős lehűlés, a sok helyen mínusz 6 fok körüli hőmérséklet, megszüntette a vegetációt, megállt a cukprképződés. — Visszatérve a növény- védekezés fontosságára; jó néhány helyen hallottam, hogy hétszer-nyolcszor per­metezték a szőlőt, mégsem lett a termésből semmi. Ha ez igazi felvetődik a kér­dés, lehetséges-e egyáltalán eredményesen védekezni? — Csupán egyetlen példát szeretnék említeni. Az an- dornaktályai termelőszó cet - kezetben tizenkét ízben vé­geztek növényvédelmi mun­kát az idén. Sok pénzbe ke­rült, de az andornaktályaiak szőlője ebben a kimondottan rossz évben is jó termést hozott. — Milyen a szőlő minősé ­ge milyen lesz az új bor? — Az említett okok miatt kevesebb-a szőlő cukortartal­ma, a mustok is gyengébbek valamivel. Természetesen a mai, nyugodtan mondhatom nagyon jól felkészült pince­gazdaságok kompenzálják ezt a minőségi negatívumot, és itt ne gondoljon senki hol­mi manipulációra. Az évek­kel ezelőtt eltett mustok ter­mészetes sűrítményeivel oko­san és megfelelően lehet és kell is gazdálkodni. Termé­szetes qzonban, hogy a bor­ra fordított kiadások így megnövekednek a palacko­zók számára. — Mindent összevetve azt tudom elmondani, hogy az idei év jó figyelmezetető volt arra: a védekezésre az eddi­ginél jóval nagyobb gondot kell fordítani, és jobban fel kell készülni a földi növény­védő gépekkel, hogy az átla­gostól eltérő időjárás esetén is eredményesen tudjanak a gazdaságok termelni. Sz. A. Díplomahíeszfé ünnepség a Politikai Főiskolán Három évvel ezelőtt — a párt Politikai Bizottságának határozata alapján — egye­temi jellegű felsőoktatási in­tézménnyé lépett elő az egy­kori Pártfőiskola, mai nevén: az MSZMP Központi Bizott­ságának Politikai Főiskolája. Fő feladata: a párt- és a társadalmi élet különböző te­rületein vezető munkakör­ben dolgozó, valamint vezető munkakör betöltésére alkal­massá váló kommunisták egyetemi szintű képzése, el- . mélyült ismeretek nyújtása a. politikai tudományokban, a szocialista építés elvi és gya­korlati' kérdéseiben, a nem­zetközi élet kérdéseiben. Ma­gasabb rangjának megfelelő­en növekedtek a több mint két évtizede fennálló intéz­mény hallgatóival szemben támasztott követelmények: a tanulmányi idő a korábbi két évről három évre emelke­dett, a hallgatók felvételi vizsgát tesznek, továbbá a felvétel alapkövetelménye: érettségi után a Marxizmus —leninizmus Esti Egyetem hároméves tagozatának el­végzése, valamint általában legalább ötévi gyakorlati párt-, állami vagy tömeg­szervezeti munka, illetve ve­zetési tapasztalat. A magasabb követelmé­nyek szerint végzett hallga­tók első csoportjának — a Politikai Főiskola első dip­lomásainak — szombaton ünnepélyesen nyújtották át diplomájukat. Megjelent az ünnepségen Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Politikai Főis­kola rektora, Pullai Árpád, a párt Központi Bizottságának titkára, Jakab. Sándor, a Köz­ponti Bizottság tagja, a KB osztályvezetője. Nemes Dezső megnyitó szavai után Pullai Árpád üdvözölte az első diplomáso­kat, akiknek nevében Pósa György, az Ikarus-gyár párt- bizottságának titkára mon­dott köszönetét. (MTI) w Oíven év'emberség Az aranydiplomát a közel­múltban vette át Pécsett. Ér­demeit méltatta a rektor, majd életrajzát, orvosi mun­kásságának főbb állomásait ismertette a rektorhelyettés. Sok százan hallgatták. Az orvos meghatottságtól zavartan hallgatott. Ötvérr, gyógyításra áldozott év em­lékeivel birkózott d-r. Ettre István. Arcok, tekintetek vil­lantak fel előtte évtizedek távolából... + + A háborúban nemcsak a fegyverek ölnek, a halál hű­séges társa, a gyilkos kór, a járvány is. A fiatal, medikus megismerkedett a kolerával. Körötte hulltak az emberek, 's neki is birkóznia kellett, a félelemmel. Az omszki kiüté­ses tífuszjárványra még ma is sókan erplékeznek: negy­venezer embert vitt el. A me­dikus mindenre felkészült, tudta, hogy ő is sorra kerül­het. Főnökeit, kollégáit egy­más után búcsúztatta. Egy társával hírmondónak maradt a negyventízerből. A min­dennapi félelemmel megbir­kózott, ám húszmkét évesen hófehér hájjal jött haza... H—h + A Hradsin spanyol lovag­termében Masaryik elnök Po­zsony város depulációját fo­gadta. Az Erzsébet Tudo­mányegyetemet a frontról ha­zakerült fiatalember képvi­selte. A küldöttség vezetője tömören összegezte a pana­szokat, utánaszóltak volna a deputáció tagjai, ám az el­nök azonnal „érdemben” vá­laszolt, A sokait nem mondó szavakat döbbenten hallgat­ta mindenki, tudták, hogy az etikett szerint több szónak helye nincs, mehetnek haza eredménytelenül. Am alvadt valaki, aki mit sem törődött az etikettel: a fiatal medikus megszakította Masarky el­nököt, vitába szállt vele, jo­gos nemzetiségi igényeket ’ emlegetett egyke hevesebben. — Elnök úr, önt rosszul in­formálták ... A rebelliónnk meg is lett a következménye: állandó megfigyelés, üldöztetés. Idő­ben menekült, 1920. február­jában Doborgaznál úszott át a Dunán. Diplomát már Pes­ten szerzett. ■+■■ + + Az orvost hívják, menni kell. De vállalja-e mindenki a kockázatot? Uradalmi or­vos lett Szentgotthárdon. Szü­léshez hívtál:, azonnal látta, mindig hivatás hogy nem könnyű esettel áll szemben. Segélynyújtás köz­ben döbbent rá, hogy az asz- szony vérbajos. Megfelelő védőkesztyűvel nem rendel­kezett. tudta, hogy a kórt ő is megkaphatja, mégis segí­teni kellett, két életről volt szó. A gyerek emberré nőtt, az asszony kigyógyult, az or­vosnak „szerencséje”! volt. — A kockázatot vállalni kell, ez a íratlan törvénye... 4—f- + A kényelmet sosem szeret­te, alkotással széppé tett élet­re vágyott. Sem Szentgott- •hárdon. sem Egerben , nem volt szüksége arra, hogy or­vosi, gyógyító tevékenysége mellett még tudományos “-ku­tatással1 és publikációk írá­sával is foglalkozzék. Mégis ezt tette. Könyvet írt, közle­mények sorát produkálta. Nem volt elméietieskedö, író­asztalember. Meglátásait, öt-, létéit konok, akarással való­sította meg. 1930-ban ő szer­vezte meg az első rpagyar is­kolaszanatóriumot. Irt, gyó­gyított, szervezett. S ez az ambíció nem kopott meg túl hét évtizeden sem. Ma is lé­pést tart rz orvostudomány - fejlődésével, saranként járja Európát, egyetemeket látogat, új eljárások iránt ér­deklődik ...-i—I—h A megalkuvás kényelmes, gondtalan álláspont, akadnak azonban emberek, akik so­sem tudják vállalni. Ettre doktor antifasiszta volt, né­zeteit nem rejtette véka alá. Üldözötteken segített, embe­reket rejtegetett, humanista nézeteit nyíltan propagálta. A Szálasi-hatalomátvétel után ismét menekülnie kel­lett: Szentgotthárdról Buda­pestre. Amint a szovjet csa­patok elfoglalták azt a vá­rosrészt, ahol lakott, azonnal felajánlotta segítségét. Fele­ségével, aki munkatársa volt, a szovjet katonák százain se­gítettek. Olvasom a megsár­gult köszönőleveleket, egy mondat rögződik bennem: ... soha nem múló hálával gondolunk önre, doktor... A megkopott szavakat mennyire frissen csengővé formálja az emberi szituá­ció ... + + .+ / Nyugdíj, pihenés ... Erre sosem gondolt Ettre doktor. Túl a hetvenen ma is dolgo­zik, mint vezető iskolaorvos. Az. évtizedek nyomtalanul suhantak el felette, vitalitá­sa, élet- és munkakedve ma is töretlen; húsz évet bármi­kor tagadhatna korából. A konzervált fiatalság titka iz­gat. — Nem. tudnék meglenni munlca nélkül. Ez hozzátarto­zik az ember egészséges élet­ritmusához. El sem tiidom képzelni, hogy ne kopogtas­sanak nálam betegek. — Soha nem unatkoztunk egymás mellett, pedig már harmincöt éve vagyunk há­zastársak. Azonos munkate­rületen dolgozunk, van mit megvitatni esténként... Csak futná az időből. Ezt az a feleség mondja, aiki munkatársa is tudott len­ni Ettre doktornak.., + + + November eleji fények pásztázzák a bútorokat. Az estébe szökő délutánban em­lékek közt tallózunk. Az or­vos a pécsi pillanatokat idé­zi... Amikor átvette a dip­lomát, újból, ötven gyógyí­tással töltött év után, ötverr év emberség rangos elisme­rését. S számára ez nem végállo­más, azt vallja, hogy a fél évszázad 'előtti eskii élet­fogytig kötelez... Pécsi István 1970. november 15..

Next

/
Thumbnails
Contents