Népújság, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-07 / 262. szám
tSZAC BABEL: A dandár- parancsnok Bugyonnij ezüstsávos vörös nadrág- *■* ban állt a fánál. A 2. dandár parancsnoka az Imént esett el. A hadseregparancsnok Kolesznyikovot nevezte ki helyébe. Egy órával ezelőtt Kolesznyikov ezredparancsnok voll Az újdonsült dandárparancsnokot odarendelték Bugyonnijhoz. A hadseregparancsnok állva várta a fa mellett. Kolesznyikov Almazowal, a politikai biztosával érkezett. — Szorongat bennünket a nyomorult — mondta a hadseregparancsnok vakító mosolyával. — Vagy győzünk, vagy megdög- lünk. Másképpen nem lehet. Megértetted? — Megértettem — válásiéit Kolesznyikov, és szeme kidülledi — Ha pedig- megfutamodsz, golyót kapsz — szólt a hadseregparancsnok, és mosolyogva fordította tekintetét a különleges osztály parancsnoka felé. — Igenis — szólalt meg a különleges osztály parancsnoka. — Gördülj, Kerék (Kolesznyikov — kerekes) kiáltott félénken az egyik kozák a sorból. Bugyonnij gyorsan megperdült a sarkán, és tisztelgett as új dandárparancsnoknak. Az pedig ellenzőjéhez emelte if- jasan rózsaszín öt szétterpesztett ujjál s verejtékezve megindult a felszántott mezsgyén. A lovak ott vártak rá, alig száz- ölnyire. Lehorgasztott fővel haladt, kínos lassúsággal emelgette hosszú, gacsos lábát. A bíborvörös, természetfeletti esthajnalpír végigömlött alakján. S a szétterülő földön, a pucéron sárgálló feltúrt mezőkön hirtelen nem láttunk egyebet, mint Kolesznyikov keskeny hátát, himbálódzó karját és szürke sisakos, lehorgasztott fejét. A küldönc elővezette lóvét. Nyeregbe pattant, és dandárjához ügetett anélkül, hogy hátrafordult volna. A lovasszázadok a Brodlba vezető országúinál vártak. A szélben sóhajszerű „hurrák" fiasalá- ny&l jutottak el hozzánk. Szememhez emeltem a távcsövem, éz megpillantottam a dandárparancsnokot, sűrű porfelhőben forgolódott a lován. — Kolesznyikov támadásba vitte a dandárt — jelentette a megfigyelő a fa tetejéről, a fejünk felett. — Jól van — válaszolta Bugyonnij, rágyújtott és lehunyta szemét. A „hurrá” elhalt. Az ágyúzáz elful- ladt Egy eltévedt srapnel pukkant szét az erdő felett. S meghallottuk a néma, nagy kaszabolást. — Lelkemre való legény — szólalt meg a hadseregparancsnok, és felállt. — Keresi a dicsőséget Feltehető — kiránt bennünket. Bugyonnij kérte a lovát, és megindult az ütközet színhelyére. A törzs nyomába eredt Kolesznyikovot még aznap este sikerült meglátnom, egy órával azután, hogy megsemmisítette az ellenséget Dandárja élin lovagolt magányosan, fakó ménjén bóbiskolva. Jöbb kezs felkötve csüngött Mögötte tíz lépéssel egy lovas kozák vitte a lobogó zászlót Az 1. század lomha von- tatottsággal énekelt egy trágár nótát A porlepte dandár végeláthatatlanul vonult, mint a vásárra Induló parasztszekerek sora. Valahol az oszlop végén plhegtek a fáradt rezesbandák. A ion az estén Kolesznyikov tartá- * sából értettem meg a tatár khá- nok uralkodó közönyét, ráismertem benne a híres Knylga, az önfejű Pavlicsenko és a lebilincselő Szavickíj tanítványára. (Fordította: Wessely László) VWSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSs Ilyen távolságra Jobb kézbe fogták a gránátot, a ballal letépték a gyújtófej szalagját Vaszkát a századparancsnokhoz hívták, a sejtbe. «- Hol a harmonikád? — Itt hever. Miért? — Ismered a „Fel, fel, ti rabjai a földnek" kezdetű dalt? — Nem... Jobbára románcokat, meg táncnótákat tudok... A „Dombokon"-t, a „Krakovjak”-ot, a „Fűtő dalát”.:! — Valami idevalóbbat — Az ám, a „Varjag”-ot Aztán minek kéne? — Játszani fogsz a vonalban. — Örömest! így tán még a segítség is megjön.., Elváltak. Vaszja próbálgatta a harmonikáját. — Aj, oj-ahu-aha-ha”. A vonalban bámultak: — Ez aztán jó ötlet Rajta, Vaszjal •— Mindjárt,.. Előkészített három gránátot, kényelmes gödröt ásott magának a hóban. Aztán hozzáfogott — Század, figyelem... Kezdődik az előadás. Fellép a közönség kedvence, a „Rosszíja” cirkáló matróza, a kron- stadti hölgyek lovagja, Vaszecska Gyemin. A tengerészek elmosolyodtak. — No, lám! / Idehallatszott a fehérek kiáltásai — Témadás-á-ás! És jöttek megint a szibériaiak. Két géppuska kelepelt, aztán elfogyott a matrózok tölténye. Csak a harmonika játszik. A parancsnok odakiált a legényeknek: — Tartsatok ki. emberek, jön a segítség! Bizony, nem jön az, elvtársak. Csak azért beszélnek róla, hogy bátorítsák magukat. Tudják ezt a fiúk. A szibériaiak újból megindultak. A matrózok nyúltak a gránátokért ... — Elvtársak, tömörüljetek össze, tatot ne mutassatok! Vaszecska pedig megint rákezdi! — Első szám a „Varjag” című népszerű tengerészdal... Három, négy... „Föl, elvtársak, a kürt szól, hajónk harcra kész, Utolsó, nagy díszszemle vár ma, Kegyelmet nem kér az orosz tengerész, Föl, elvtórs, a végső csatára”. A parancsnok felkiált: — Elő a gránátokat! Az egyik katona — a sejthez tartózd — elfutott a gödör felé, ahol a sebesültek feküdtek. Egy... kettő... három... Egy, két, három gránátot hajított el. Rr-aah... A mieinkre, a sebesültekre! De hát mit tegyünk? Hagyjuk itt őket Kolcsak embereinek, hogy késsel kiontsák a belüket? Félre a szánalommal! Az elvtárs visszatért a vonalba. Ott már valamennyien állnak, felemelt kezükben gránát. Vaszecska játssza a „Varjag”-ot... A fehérek kiáltoznak: i*t »r» |t iüTÜT — Adjátok meg magatokatl Az ezred válaszol: elröpültek a gránáté®. Szikrák hullanak, ég a „citromgránátokból” kicsapó foszfor. A szibériaiak meghőkölnek, ki előre futott, ki hátra. Nem tetszik nekik ez a dolog. Holtan fekszik az Első Kronstadt! Ezred. Ott fekszik Kuznyecovszkoje falunál. Csak két ao&nj. Közismtrt, kedvet gyermekjáték. A rohamozó harcos áttüri az ellenfél csatárláncát, M a leszakított seregrészt magával viszi. A pálma a nyers erőé. Ravaszkodás, fifika mii sem ér. Szürke közkatona az osztályelső, de nem érvényesül a ruganyos izmú magasugró sem. Csak a bivalyerős mélák,,. Baranyainak két gyermeke volt. Az idősebbik — a leány — már gimnáziumba járt. A csendes, szorgos kislány rajongott apjáért. Rég készült rá, hogy egy napsugara« vasárnap délután végigsétál vele a Fő utcán. Ilyenkor legszebb ruháját vette fel, gondosan megfósülte hajét és ott téblábolt apja körül. Célozgatott a kitűnő Időre, egy-egy jó mozira, de hívni nem merte. Baranyait nem érdekelték lánya érzelmei, apróbb szokásai. Fiúkat szeretett volna. Erős, edzett fiúkat Magasakat. Nem vette észre a kislány rajongását » ha netán meg Is sejtett valamit; nem tett a lány kedvére. A kisebbiket a fiút neret- te Igazán. Moziba, cirkuszba véle sem Járt iskolai ügyel iránt nemi érdeklődött Viszont néhány ünnepnap kirándulni vitte. Kora hajnalban Indultak, valamelyik közeli falu határába. Egész nap a búzatáblák közt csatangoltak, s a gyommal benőtt keréknyomokon. Ritkán ültek le pihenni és alig beszélgettek. Baranyai biztosan haladt előre, a fiú pedig hűségesen követte. Baranyai egyik szombaton, 0 'yyyyyyyy/yyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy '/ 1 isme A. aki kitört és életben maradit Jemeljanovot és* Sztyepanovot... § A keleti frontról megérkezett a hír Kronstadtba, hogy $ az Első Kronstadtl Tengerészezredet törölni kell a Jegy-^ zékből § A kronstadti kikötőben gyász borult a hajókra. Félárbócra ereszkedtek a lobogók. Vlgyázzba állnak as matrózok a hajók fedélzetén. Csendesen hull a hó. Gyász. $ Így állnak egy percet. Mennek az évek... „Aj, oj-ahu-ha” Elindult Kronstadtból a második ez- ^ red. Vigyázz. Kolcsak! Ne lássuk többé a tengert, ha összeg nem zúzunk téged . v. § Az Első Ki sisdú Ezred pedig fekszik, holtan fekszik| Kuznj ccovs/.koje falu mellett. if ordította: Letzet írét) ä váratlanul két kerékpárral tért haza. — Holnap hosszú túrát teszünk I — közölte minden magyarázat nélkül. De magyarázatot nem is várt tőle senki. Másnap kora reggel már az országúton karikáztak. Nyugodt, egyenletes Lábmozgással hajtották a gépeket, a fiú a kormány fölé dőlve, apja pedig merev derékkal. Az emelkedőknél sohasem szálltak le, egykedvű arccal gyűrték maguk alá. A fiú, ha nehezebben ment, titkolta fáradtságát és nem merte említeni. Apja fltymálóan- sajnálkozó tekintetét kockáztatta! Ezért akadozó lendülettel, a pedált sarokkal taposva, mindenképpen végighajtott. Lejtős útszakaszon már könnyebb volt Megeresztette a gépet élvezve gyorsulását s az arcába csapó, Ingéit cábáló szelet — Látod, kis öreg! Ezt szeretem én — célzott apja a küllők fokozódó vijjogására. — A gép mozgása csak tólem függ! Olyan sebesen gurui, ahogy én akarom. A fiú komolyan apjára nézett: — A gravitációtól Is függ —- mondta. Baranyai nem válaszolt. Erdő mellett húztak eL A • fiú mindig lelkesedett az erdőért Kedvelte sötét félelmes tömbjét zord titokzatosságát. Füstkék, mozdulatlan levegője a mesék korszakát idézte. A megközelíthetetlenség, a fenséges elzárkózás érzetét, mintha egy láthatatlan energiapajzs védené csendjét méltóságát Közelről egészen más. Jóval élettelibb, köznapibb. Apró neszei, fényjátéka, páradús fülledtsége eloszlat minden kisebb rendű, szorongó érzést Nyugtatok az erdős domboldalt szétszabdaló öreg utak, melyek kerékpár számára járhatatlanok. Baranyaiék nem is kísérleteztek hajtással. Csendesen baktattak az egyre meredekebben hajló dombháton, előírásszerűén jobb kézzel tolva a kerékpárt A göröngyös út kietlen tisztásba torkollt A tisztást csupán foltokban borította a fű és hatalmas vízmosások erezték át A lezúduló víz lemarta a felsó, sötét humuszt belemetszett a domb hasába, kibuggyantva annak fakóvörös bensőjét A tisztás felső részén, az erdőszél fái védelmében, egy sietős kézzel Összetákolt kalyiba állt ajtó, ablak nélkül. Belsejét szabálytalan nyílás tette megközelíthetővé. A kunyhó mellett rönk- és bá- nyafarakások, száraz lócitromok, némi avar, bent töredékes, piszkos szalma, mintegy megmagyarázva a tákolmány rendeltetését. — Itt éjszakózunkl A fiú megszokta apja rögtönzéseit és szó nélkül Indult a viskó felé. Az Ismerkedés kíváncsi szorongásával nézett körül, örült a huzatos barakknak. A szokatlannak kijáró izgalmas várakozással gondolt az éjszakára. Türelmetlenül várta az estét A fák mindenütt Jelenlévő, Intim zajai, hatalmas folyam apró hullámainak neszező locsogására emlékeztettek. Az erdőben hamar alkonyéit. A fiú nagyon várta már. Teste ernyedten az almon, apja mellett ül és beszél. Nem, nem mesél. Beszél. Gördülékeny, pontosan fogalmazott mondatok, precízen formált szavak, minder hangsúly, vagy érzelmi töltéi nélkül. — Valahol olvastam. Mái rég. Afrikában vannak olya’ törzsek... Azokról beszél, kiknc' mellkasát, arcát késnyom és vágott hee^k borítják. / vágószerszám kígyóméregge, kezelt. A parányonként adagolt méreg kezdetben borzalmas kínokat, rettenetes görcsöket okoz. Szenvedésük közben válnak örökre védetté. Később a legnagyobb adagot Is könnyűszerrel elviselik. — Megszenvedtek érte. Hidd el, kisöreg, ez a legnagyszerűbb dolog. Ettől lesz az ember valóban emberré! Ha megtörsz, sosem leszel az, báb leszel, mit mások a kezükre húznak, s ugrálsz, ahogy ők akarják I Érted-é? Kisöreg... A fiú alszik. Összegömbölyödve, szokása szerint kezével eltakarja arcát Kapkodva szedi a levegőt. Baranyai a bejárati nyíláshoz áll. Arca merev, szeme rebbenés nélküli. A cigarettacsikk vörös-szentjános-íé- nye éleszt egy újabb szálat. Majd a következőt. Ügy érzi, most nem tud cigaretta nélkül lenni. Az erdő megszokott, automatikusan észlelt zajegyüttese erősödik, s Ingerel a tudatig hatolnak. — Vihar lesz! — véli Baranyai. S A fák neszezése morajjá nő, majd zúgássá dagad. — Mint a viharos tengeri Baranyai látja a fröcskölő, zavaros hullámokat hallja dübörgésükéit és élvezi birkózásukat a széllel. Igen, a szél! A féktelen, a zabolátlan. A senkitől nem háborgatott, a minden ellenállót hétrét gömyesztő szél. Szereti. Ha simogat, legyez, he bőrét borzolja. Szereti ha hűsíti, ha étfúj rajta, ( nadrágszárát lábához lapltja. Ha huhog, s bőgve száguld, érzi; fenséges látványban lesz része. Távolról gyufalobbanáaként hat az első villám. Baranyai látja hogy erre jön. Látja és várja. A dörgést Is hallja, egyre erősebben. Fogynak a másodpercek a fények és hangok között. Közeleg az Idő, amikor szinkronban lesznek, • — Kisöreg! — szólítja a fiát. — Gyere ide! A fiú felriad, apja sürgetésére feláll és hozzábotorkál. Odakünn visító szél, bömbölő erdő, zuhogó víztömegek. Fellobbanó tejfehér fényekre válaszul Ismert, de iszonyú félelmekkel megterhelt hangok. A fiú apjához simul. Baranyai Ideges mozdulattal kifelé int: — Menjl Hangja nagyon határozott, majdnem durva. A fiú nem érti. Bámul és álmosan hunyorog. Az egymást követő kisülések fénye elég, hogy megértse, ml van odakint. Hatalmas vízmosások kúsza medreiben őrjöngve rohanó viz, a tisztás ritmikusan mozgó, élő, fekete kerete egyre közelebb nyomul, gyökerek, tömbök víziószerű rémlátomása, levegőt mozgató visszhangos detonációk, hűvös, nyálkás közegek, zá- porozón ömlő, alattomos zu- hatag, tömbök, halmok, torzalakok és másodpercenként széthasadó sötét, kápráztató, fojtó sötét. — Menj! — löki el magától az apa a flát Az egy lépést tesz előre. Az élő keret súlyos, fojtogató hurkot vet mellére-nya- kára, s a vágtató, folyamnyl víz a sosem tapasztalt semmibe sodorja. — Nem! Ne, ne, nem! — irdit a gyerek térdre esve. — Nem bírok, nem ... az er- ?ő... nem tudok! — zokog- a. Hason fekszik, keze-lába átvetve, a szalmát rágja 'dúl. — Te ronda patkány! — ion'1 la Barnával fiának és lábát rúgásra emeli.
