Népújság, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-29 / 280. szám

)) i í*)«iicí t Kritikus! On miért lett kritikus, ha nem ismeri a nép ízlé­sét?” — teszi fel a dühös kérdést, talán első mérgében az a két kis­lány Egerből, aki abban a szeren­csében részeltetett engem, hogy el­olvasta szerény kritikámat, A púpos ürügyén, a televízió szórakoztató filmjeiről. Eszem ágában sincs azon vitatkozni, hogy a „két kislány Eger­ből” ismeri-e jobban a nép ízlését, avagy én, de még azon sem, hogy a nép ízlése e a „csak a púpost a kép­ernyőre!” — szemlélet, sőt még azt a szerény megjegyzést sem óhajtom bővebben megmagyarázni, hogy ta­lán az én ízlésem is — lehet jó az, lehet rossz! — a nép ízléséhez tarto­zik, — de minderről most és itt nem akarok szólni. Nem egy és nem is két cikket igé­nyel annak, hogy úgy tetszik művé­szetpolitikai, ha úgy tetszik, társa­dalompszichológiai és bizony szo­ciológiai elemzése: miért van az, hogy száz vájtfülű akarja megmon­dani, hogy (maradjak á szónál) mi kell a népnek?! De ebben a száz­ban ám nemcsak N. N. kritikus és művészettörténész fontoskodó tudo­mányossága, de X. Y. munkás, vagy tsz-tag nagy szája is benne van, — legalább fele-fele arányban. Amiért voltaképpen én most tol­lat, azazhogy írógépet ragadtam, az egyrészt a megelégedettség, más­részt a megkeseredett szájíz mérge, — nem egy tévé-kritikus magán­ügye, de egy társadalom közügye bi­zony. Először az örömről. Tekintsük most lényegtelennek a levél megle­hetősen erőteljes, bár stílusában már erősen halványabb hangját, kinyi­latkoztató érvényű szentenciáit, vitát KOKTÉL Két kislány Egerből el nem tűrő (!) megfogalmazásait, — mégis csak öröm az, hogy fiatal lányok manapság dühödten ragad­nak tollat, mert nemcsak tévét néz­nek, de újságot is olvasnak, hogy vélt, vagy valós (?) igazságuk mel­lett lándzsát törjenek. Vitatkozni meg kell tanulni, még a felnőttek­nek is, így tehát inkább kicsit derűs megállapítás és tanúság, mintsem méreg íratta a sorokat velem a le­vél hangnemét illetően. Bár udvariasnak lenni nem kor kérdése! Ami azonban engem mélységesen elkeserít, az a levél aláírása „Sokak nevében két kislány Egerből”. Hány évesek lehetnek? Tizenéve­sek! De még e társaságnak is az ifjonti részéhez tartozhatnak. És már névtelenül leveleznek! Sokak nevében! Tehát már takaróznak is, már spanyolfalat, vagy védőpajzsot keresnek másokban. Hol és hogyan tanulták meg ezek a szókimondó kislányok innen, Egerből, „sokak ne­vében”, hogy jó, vagy rossz vélemé­nyüket, egyáltalán a véleményüket nem szabad kézjegyükkel ellátni? Már lett volna olyan keserű tapasz­talatuk, hogy jobbnak látják egy újságkritika kritikáját is névtelenül és mások véleményére kéretlenül hi­vatkozva megírni? Nem szokás, nekem sem volt és ezután sem lesz szokásom, hogy névtelen levelekkel és névtelen le­velek íróival foglalkozzam. Tudom, sokan tudjuk, hogy ezeknek egy töredéke valóban — érthető? talán: igen — félelemből, vagy szomorú tapasztalataink konzekvenciájaként maradnak a névtelenség homályá­ban. A másik rész, a többség gyáva és gerinctelen és egy kisebb, de nem elhanyagolható rész ebből még rá­adásul hitvány, alja ember is. Érthető, hogy ezek után miért lett keserű a szám íze és miért döbben­tem meg olyannyira. Kongresszusra készültünk, pártkongresszus volt, aztán jönnek majd a dolgos napok, amikor e kongresszus nyílt, őszinte szellemében igyekszünk megvalósí­tani lehetőleg mindent abból, ami ott elhangzott. Többek között a szo­cialista demokrácia szellemének to­vábbi kiterjesztését! Hogy szólni ne csak lehessen, de kelljen is, kény­•xssssss"""'"""""""'-""""""",""''‘"""""""""""""""""sss**sssss"ssfsssssssssssssssssssssssr/fssssssísssrss/s,sr*sfssssrsssss/ssssss,ssss, szerű belső érzés legyen, hogy nyíl­tan és bátran, emberi módon és szemtől szembe mondjuk el, amit valóban korunk és társadalmunk jobbításáért érzünk. Ezen munkálkodunk most! És olvasom a két fiatal diáklány levelét, névtelen levelét és egy pil­lanatra felsejdül bennem az érzés, lesz még dolgunk bőven, hogy több, még több emberséget adjunk az em­bereknek. Azt kérdi a két miniszoknyás Anonymus, meglehetős és minden bizonnyal nemcsak saját lelkűkből pattant kajánkodással, hogy talán azért írtam én a kritikát, mert pénzt kapok érte? Nem a kritikát, teljes névvel alá­írva, nem azért írtam, mert pénzt kapok érte, hanem azért, „kislányok Egerből”, mert úgy éreztem, hogy ne­kem az a véleményem, s azt is érez­tem, hogy ez a véleményem, ha nyil­vánosságot kap, segíthet sok kérdés tisztázásában. Akár úgy is, hogy vitáznak, mert nem értenek velem egyet az emberek. Egyébként pénzt is kapok az írá­saimért. Mint ahogy a bányász a kitermelt szénért, a pék a kenyerek mázsájáért, a színész az esti fellé­pésért. Dolgozó ember vagyok, aki a tollával keresi meg a kenyerét. De mint ilyen, még soha senkit szán­dékosan meg nem sértett ezzel a tollal, sem szakmájában, sem ember­ségében. sem kislány kora miatt! 5 oa «yeAni+A, Társadalmi ösztöndíjak Havonta kétszázötven forint — Pályázat alaoián, feltételek szerint — Nyolc üzem vállalta eddig Amikor a Gyöngyösi Vá­rosi Tanács foglalkozott a fi­atalok helyzetével, akkor született meg a határozat: a város üzemeinek, szövetke­zeteinek segítségével anyagi támogatásban kell részesíte­ni a tehetséges munkás—pa­raszt származású tanulókat, hogy ezzel is könnyítsenek a helyzetükön. Az előkészítő munka elég hosszú időt vett igénybe, de most már a végrehajtás ke­rült napirendre. A pályáza­tok már megérkeztek a mű­velődésügyi osztályra. D O O TÍZ PLUSZ EGY. Nyolc üzem alapított társadalmi ösztöndíjat, ami lehetővé te­szi, hogy havonta tíz közép- iskolás és egy egyetemista kapjon rendszeresen kétszáz­ötven forintot. Az Egyesült Izzó két az Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalat és a (Tejüzem szintén két fiatal­nak biztosít anyagi segítsé­get, míg a Vas- és Fémipari Vállalat, a Heves megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, valamint a Gabona Felvásárló és Feldolgozó Vállalat, a Kékes Ruházati Ktsz és a GYÖNGYSZÖV ÁFÉSZ egy-egy dióknak ad támogatást Egyedül a Tej­üzem kötötte magát ahhoz, hogy az egyik fiatal az ál­tala kiválasztott személy le­gyen, mert őt a tanulmányai befejezése után az üzemében akarja foglalkoztatni. Az Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat is úgy gon­dolkozik, hogy még két kö­zépiskolást fog segíteni az előzőeken kívül, olyanokat, akik az érettségi után tanul­mányaikat kereskedelmi sza­kon folytatják és az oklevél megszerzése után a vállalat dolgozói lesznek. 0 o o MEGHATÁROZOTT FEL­TÉTELEK. Kötni kellett a pályázatot bizonyos alapvető követelményekhez. Ilyen a tanulmányi eredmény, amely négyesnél rosszabb nem le­het; az egy főre jutó jöve­delem mértéke, ami a sze­mélyenkénti 1100 forintot nem haladhatja meg a csa­ládban; a pályázó magatar­tása, ami csak kifogástalan lehet és a felsőfokú intéz- jményben való továbbtanulá­[ £i szándék is feltétel. 1 A jelentkezőket először az bizottság vizsgálta meg. Ennek alapján a szak- középiskola negyvenegy sze­mélyt terjesztett fel, vala­mennyit támogatólag, míg a Berze Nagy Gimnázium csak az általa javasolt nyolc diák kérvényét továbbította. A végső döntést a műve­lődésügyi osztály, a városi KISZ-bizottság, a vállalat és az illetékes iskola vezetőjé­ből álló vegyes bizottság hoz­za meg. Első ízben december elején kapják meg a fiatalok a se­gélyt, de akkor szeptember­től visszamenően, majd a továbbiakban havonta, rend­szeresen. A pályázat egy év­re szól, tehát minden iskolai év kezdetén újból meghir­detik, és mindig újból ítélik oda az arra érdemeseknek. o o o MIBEN SEGÍT? A kérdés jogosnak tűnik. Mert ennek az intézményes segítési mód­nak lehetnek nem kívánt következményei is. Bár a gyöngyösi városi tanácstes­tület dicséretes buzgalmát, a kezdeményezés úttörő jel­legét hangsúlyozzuk, bizo­nyos fenntartásokat is ki kell mondanunk, — inkább csak kérdés formájában. Nem menti-e fel az isko­lákat, a nevelő testületeket, a tanárokat, az ifjúsági szer­vezeteket felelősségük alól az Intézményesített anyagi segítség? Nem altatja-e el a közösség lelkiismeretét a ha­vi kétszázötven forint kiuta­lása? A tehetséges, tovább­tanulni szándékozó munkás —paraszt származású fiata­loknak elsősorban anyagi tá­mogatásra van szükségük ah­hoz, hogy ne maradjanak le a társaikkal folytatandó ver­sengésben? A viszonylag ki­sebb keresetű családokban a rendszeres havi segély va­jon a kívánt célt fogja szol­gálni mindenekelőtt? Milyen lehetőségekkel ren­delkezik a városi vegyes bi­zottság ahhoz, hogy a kétke­dő kérdésekre adott vála­szai valóban megnyugtató­ak lehessenek? Hiszen a ki­utalt összegről elszámolást nem lehet kérni, annak fel- használását nem lehet ellen­őrizni. o o o MÉGIS ELKEZDŐDÖTT. Valami kézzel fogható dolog született az érintett kérdés­ben. Az elvi követelmények megfogalmazásán, túl, a kí­vánalmak és társadalmi el­várások megszövegezése mel­lett megmozdult egy város társadalma, egyelőre nyolc üzeme, és konkrét formába öntött segítségnyújtásra szán­ta , el magát. Ahogy a tájé­koztatás mutatja, a követke­ző tanévre a vállalatok, szö­vetkezetek száma tovább nö­vekedik majd, ezzel együtt nő majd az összeg is, ami a támogatásban részesíthető d. - ákok számát is növelni fog­ja. Gyöngyös kezdeménve- zése figyelemre méltó, el­gondolkoztató és szándéka dicséretes. (g. molnár) Firurólis csil!a8$7Órők 52 idei *irács™y­hoz eredeti aján­dékkal járul hozza a bolyi csillcgszór úgy ártó üzem: figu­rális csillagszórót ké:zít. A Bolyi Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet gyára látja el az egész országot csillagszóróval Az idén minden eddiginél többet, 21—22 milliót gyártanak ebből a kedvenc karácsony esti kellékből. A különböző — csillag, kör, delta, verec stb. — alakú pálcikák dúsabb szik­rázást, látványosabb fényhatást adnak. £ánc, lánc Rendben van, eddig értem: ...bemegyek a fodrászüzlet­be, lévén égető szükségem a hajam hossza megkurtításá­ra. A fodrász úr elegáns és szapora mozdulatokkal, a legújabb divat szerint, aho­gyan az illik, rendbe teszi üstököm. Szesszel bedörzsöli hajhagymáim, a nyakamból ki-, a ruhámról lesöpri a fe­leslegessé vált hajzatot. És mert nemcsak gyors, ügyes, de udvarias is volt, és mert a szokás is ilyen, öt forinttal honorálom mindezt borrava­ló formájában. Ot forint tehát egyszer. Eddig világos. Mancika, a drága, aldért a fejemet kívülről olyan szép­re formáltattam, mint ami­lyen az belülről, — vár rám egy cuki kishelyen. Mancika nem a menyasszonyom és én nem vagyok a vőlegénye, hogy azok leszünk-e, az irányban még csak tapoga- tódzó tárgyalások folynak közöttünk. Nagyon szeretünk, — tárgyalni. Most is férfias tárgyalási ösztön siettet hoz­zá és az órám, hogy el ne késsek a randevúról. Tehát taxiba ülök. A taxis gyorsan és elegánsan cikázik végig velem a városon és amikor a célhoz érek, a cuki kis vendéglő előtt, uram bocsá’, udvariasan előre kiszáll ő, és ajtót nyit nekem, az utasnak. Azonmód öt forint borrava­lóval honorálom ezt a gesz­tust, amelyet borravaló for­májában nyújtok át neki a hivatalos tarifán túl. öt forint tehát másodszor. Eddig ez is világos. Miután Mancikával az ő menyasszonyisága és az én vőlegénységem tárgyában folytatandó tapogatódzó tár­gyalások tárgyalási részét e nyilvános helyen lebonyolí­tottuk és miután a parafálást nyilvános helyen megejteni gozó fogyasztót megbecsülő magatartását. öt forint tehát harmad­szor, összesen tizenöt forint értékben. Eddig még ez is világos. Kitűnő szakmám van, tévé-rádió és egyéb sze­relő, éppen a fodrászhoz va­ló indulásom előtt kaptam egy húszast egy meglehető­sen sóher pacáidtól, de még így is maradt pluszként nem tartozik éppen a legil­domosabb diplomáciai szoká­sok közé, — távozni óhaj­tunk. A pincér, aki kiszolgált bennünkex, gyorsan tette ezt, az ételek ízesek, az italok megmértek voltak és a szám­la is megközelítette a kor­rekt csalás még elfogadható mérteket. Nyilvánvaló, hogy ezek után, a számlát megte­tézendő, öt forint borravaló­val honoráltam a pincér kar­társ lelkes és bennem, a dpi Ugyebár 8t forintom. Mür^ mint a borravaló-kontinge,is- ből! Még ezt is megértem, hiszen a borravaló-egyenle- get figyelembe véve, a dol­gok rendjén mennek. Én kaptam egy pincértől, amely­ből adtam egy fodrásznak, egy taxisnak, és egy pincér­nek, akik nyilván ezt to­vábbadják, úgy, hogy a pin­cét ad a taxisnak és a taxis a fodrásznak és fodrász majd nekem, a tévészerelő­nek és én megint a pincér- 1970, november 29., vasárnap Hizodalmasság (!‘í) Egy olvasónk hívta tel a figyelmünket a címben idé­zett szokatlan, testes szóalak­ra. Szavunk a Magyar Me­zőgazdaság hasábjain ka­pott nyelvi szerepet (1970. 34. sz. 14. 1.). Az itt olvasható mondat a következő: „Jó hi- zodalmasság, kiváló húsfor­mák jellemzik a hízóbiks csoportot”. Vajon egyéni és esetleges-e e szóalak haszná­lata? Valószínűleg nem, leg­alábbis a kérdéses mondat­ban szakszóként viselkedik a hizodalmasság hangsor. Bál- számunkra szokatlan a liangszerkczete, mégsem helytelen, szabálytalan szó­alak. Ennek a furcsa és tes­tes szónak szócsaládjából a következő tagok ismertek és használatosak: hízik, hízás, hízékony, hizékonyság, hiz­lal, hizlalás, hizlaló, hízó, hí­zott stb. A hízásra hajlamos, hi- zékony, a hízást előmozdító jelentésű bizalmas hangsor is gyakran kapott nyelvi sze­repet. Régi írásainkban elő­fordult ez a jelzős szerke­zet is: bizalmas étel. Isme­retes volt a hizodzlom szó­alak is. Ezzel jelölték meg a kövérségre való hajlam, a táplálék hizlaló ereje jelen­téstartalmakat. Ugyancsak használták a régi magyar nyelvben az ebből képzett hizodalmas szóit is. Elsősor­ban a tápláló, hizlaló jelen­tésárnyalatokat nevezték meg vele. Falvainkban még ma is halható a hizodalmas moslék jelzős szerkezet. Még testesebb a hizodal­masság szóalak. Ez sem volt ismeretlen apáink nyelvhasz­nálatában. A táplálék, az étel. a moslék hizlaló, tápláló értékét, tulajdonságát nevez­ték meg vele. Hogy ma újra elevenedik szakszóként ez a hangsor, el­sősorban az a magyarázata, hogy valójában sohasem halványodott ki az élő : yelv- használatból. Az is igaz azon­ban, hogy jól helyettesíthet­nék a hízékony, illetőleg a hizékonyság, a hízásra hajla­mos, a könnyen hízó nyelvi formák. A mindennapi nyelvhasz­nálat általában nem szereti a nagyon testes szóalakokat. Nem véletlen, hogy már apáink is szójátékra használ­ták fel a kérdéses szóalakot, s az ugyancsak hosszú, bi- zodalmas szót váltották fel a hizodalmas hangsorral a kö­vetkező játékos megszólítás­ban: „Hizodalmas, nagy jó uram!’’ Dr. Bakos József nek, aki... Nos, azt hiszem eddig világos. Én vagyok a kulcsszereplő. Vagy a taxis? Esetleg a pin­cér? Mindegyik! Elszakítha­tatlan és könyörtelen lánc ez,' amelynek szemei úgy és azért függenek össze, mert bármelyik láncszem hiánya lényegében a lánc létezését szüntetné meg. Gondolom én! De ami nincs rendben és amit nem értek: tegnap egy vén csoroszlya még a hiva­talos számlát se akarta kifi­zetni, mondván, hogy csalok, pedig az új cső még alig volt használt, s végül egy fillér borravalót sem adott. Dühös lettem, összevesztem emiatt a fodrásszal, össze a taxissal, de még a pincérrel is, és Mancikával is szakítot­tam, mert ő a parafálás után már ratifikálni is akart. Ilyen viszonylag rövid tapo­gatódzó tárgyalás után, amelyben, esküszöm, a tár­gyalás volt a sokkal több! ...és egyiknek sem adtam egy vas borravalót sem. El­téptem a bennünket összekö­tő' láncot! Én, egyedül és végérvényesen! És ma, éppen egy pincérnél vagyok, csiná­lom a tévéjét, e ad nekem egy húszast. Miből? Hát én nem adtam se ne­ki, se a taxisnak, se a fod­rásznak. Lehet, hogy nálunk a szakszervezet titokban munkanélküli borravalót utal ki az arra rászorulók­nak?I (egri)

Next

/
Thumbnails
Contents