Népújság, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-29 / 280. szám

)) i í*)«iicí t Kritikus! On miért lett kritikus, ha nem ismeri a nép ízlését?” — teszi fel a dühös kérdést, talán első mérgében az a két kislány Egerből, aki abban a szerencsében részeltetett engem, hogy elolvasta szerény kritikámat, A púpos ürügyén, a televízió szórakoztató filmjeiről. Eszem ágában sincs azon vitatkozni, hogy a „két kislány Egerből” ismeri-e jobban a nép ízlését, avagy én, de még azon sem, hogy a nép ízlése e a „csak a púpost a képernyőre!” — szemlélet, sőt még azt a szerény megjegyzést sem óhajtom bővebben megmagyarázni, hogy talán az én ízlésem is — lehet jó az, lehet rossz! — a nép ízléséhez tartozik, — de minderről most és itt nem akarok szólni.

Nem egy és nem is két cikket igényel annak, hogy úgy tetszik művészetpolitikai, ha úgy tetszik, társadalompszichológiai és bizony szociológiai elemzése: miért van az, hogy száz vájtfülű akarja megmondani, hogy (maradjak á szónál) mi kell a népnek?! De ebben a százban ám nemcsak N. N. kritikus és művészettörténész fontoskodó tudományossága, de X. Y. munkás, vagy tsz-tag nagy szája is benne van, — legalább fele-fele arányban.

Amiért voltaképpen én most tollat, azazhogy írógépet ragadtam, az egyrészt a megelégedettség, másrészt a megkeseredett szájíz mérge, — nem egy tévé-kritikus magánügye, de egy társadalom közügye bizony. Először az örömről. Tekintsük most lényegtelennek a levél meglehetősen erőteljes, bár stílusában már erősen halványabb hangját, kinyilatkoztató érvényű szentenciáit, vitát

KOKTÉL

Két kislány Egerből

el

nem tűrő (!) megfogalmazásait, — mégis csak öröm az, hogy fiatal lányok manapság dühödten ragadnak tollat, mert nemcsak tévét néznek, de újságot is olvasnak, hogy vélt, vagy valós (?) igazságuk mellett lándzsát törjenek. Vitatkozni meg kell tanulni, még a felnőtteknek is, így tehát inkább kicsit derűs megállapítás és tanúság, mintsem méreg íratta a sorokat velem a levél hangnemét illetően.

Bár udvariasnak lenni nem kor kérdése!

Ami azonban engem mélységesen elkeserít, az a levél aláírása „Sokak nevében két kislány Egerből”.

Hány évesek lehetnek? Tizenévesek! De még e társaságnak is az ifjonti részéhez tartozhatnak. És már névtelenül leveleznek! Sokak nevében! Tehát már takaróznak is, már spanyolfalat, vagy védőpajzsot keresnek másokban. Hol és hogyan tanulták meg ezek a szókimondó kislányok innen, Egerből, „sokak nevében”, hogy jó, vagy rossz véleményüket, egyáltalán a véleményüket nem szabad kézjegyükkel ellátni? Már lett volna olyan keserű tapasztalatuk, hogy jobbnak látják egy újságkritika kritikáját is névtelenül és mások véleményére kéretlenül hivatkozva megírni?

Nem szokás, nekem sem volt és ezután sem lesz szokásom, hogy névtelen levelekkel és névtelen levelek íróival foglalkozzam. Tudom, sokan tudjuk, hogy ezeknek egy töredéke valóban — érthető? talán: igen — félelemből, vagy szomorú tapasztalataink konzekvenciájaként maradnak a névtelenség homályában. A másik rész, a többség gyáva és gerinctelen és egy kisebb, de nem elhanyagolható rész ebből még ráadásul hitvány, alja ember is.

Érthető, hogy ezek után miért lett keserű a szám íze és miért döbbentem meg olyannyira. Kongresszusra készültünk, pártkongresszus volt, aztán jönnek majd a dolgos napok, amikor e kongresszus nyílt, őszinte szellemében igyekszünk megvalósítani lehetőleg mindent abból, ami ott elhangzott. Többek között a szocialista demokrácia szellemének további kiterjesztését! Hogy szólni ne csak lehessen, de kelljen is, kény•xssssss"""'"""""""'-""""""",""''‘"""""""""""""""""sss**sssss"ssfsssssssssssssssssssssssr/fssssssísssrss/s,sr*sfssssrsssss/ssssss,ssss,

szerű belső érzés legyen, hogy nyíltan és bátran, emberi módon és szemtől szembe mondjuk el, amit valóban korunk és társadalmunk

jobbításáért érzünk.

Ezen munkálkodunk most!

És olvasom a két fiatal diáklány levelét, névtelen levelét és egy pillanatra felsejdül bennem az érzés, lesz még dolgunk bőven, hogy több, még több emberséget adjunk az embereknek.

Azt kérdi a két miniszoknyás Anonymus, meglehetős és minden bizonnyal nemcsak saját lelkűkből pattant kajánkodással, hogy talán azért írtam én a kritikát, mert pénzt kapok érte?

Nem a kritikát, teljes névvel aláírva, nem azért írtam, mert pénzt kapok érte, hanem azért, „kislányok Egerből”, mert úgy éreztem, hogy nekem az a véleményem, s azt is éreztem, hogy ez a véleményem, ha nyilvánosságot kap, segíthet sok kérdés tisztázásában. Akár úgy is, hogy vitáznak, mert nem értenek velem egyet az emberek.

Egyébként pénzt is kapok az írásaimért. Mint ahogy a bányász a kitermelt szénért, a pék a kenyerek mázsájáért, a színész az esti fellépésért. Dolgozó ember vagyok, aki a tollával keresi meg a kenyerét. De mint ilyen, még soha senkit szándékosan meg nem sértett ezzel a tollal, sem szakmájában, sem emberségében. sem kislány kora miatt!

5 oa «yeAni+A,

Társadalmi ösztöndíjak

Havonta kétszázötven forint — Pályázat alaoián, feltételek szerint — Nyolc üzem vállalta eddig

Amikor a Gyöngyösi Városi Tanács foglalkozott a fiatalok helyzetével, akkor született meg a határozat: a város üzemeinek, szövetkezeteinek segítségével anyagi támogatásban kell részesíteni a tehetséges munkás—paraszt származású tanulókat, hogy ezzel is könnyítsenek a helyzetükön.

Az előkészítő munka elég hosszú időt vett igénybe, de most már a végrehajtás került napirendre. A pályázatok már megérkeztek a művelődésügyi osztályra.

D O O

TÍZ PLUSZ EGY. Nyolc üzem alapított társadalmi ösztöndíjat, ami lehetővé teszi, hogy havonta tíz közép- iskolás és egy egyetemista kapjon rendszeresen kétszázötven forintot. Az Egyesült Izzó két az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat és a (Tejüzem szintén két fiatalnak biztosít anyagi segítséget, míg a Vas- és Fémipari Vállalat, a Heves megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, valamint a Gabona Felvásárló és Feldolgozó Vállalat, a Kékes Ruházati Ktsz és a GYÖNGYSZÖV ÁFÉSZ egy-egy dióknak ad támogatást Egyedül a Tejüzem kötötte magát ahhoz, hogy az egyik fiatal az általa kiválasztott személy legyen, mert őt a tanulmányai befejezése után az üzemében akarja foglalkoztatni.

Az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat is úgy gondolkozik, hogy még két középiskolást fog segíteni az előzőeken kívül, olyanokat, akik az érettségi után tanulmányaikat kereskedelmi szakon folytatják és az oklevél megszerzése után a vállalat dolgozói lesznek.

0 o o

MEGHATÁROZOTT FELTÉTELEK. Kötni kellett a pályázatot bizonyos alapvető követelményekhez. Ilyen a tanulmányi eredmény, amely négyesnél rosszabb nem lehet; az egy főre jutó jövedelem mértéke, ami a személyenkénti 1100 forintot nem haladhatja meg a családban; a pályázó magatartása, ami csak kifogástalan lehet és a felsőfokú intéz- jményben való továbbtanulá[ £i szándék is feltétel.

1 A jelentkezőket először az

bizottság vizsgálta

meg. Ennek alapján a szak- középiskola negyvenegy személyt terjesztett fel, valamennyit támogatólag, míg a Berze Nagy Gimnázium csak az általa javasolt nyolc diák kérvényét továbbította.

A végső döntést a művelődésügyi osztály, a városi KISZ-bizottság, a vállalat és az illetékes iskola vezetőjéből álló vegyes bizottság hozza meg.

Első ízben december elején kapják meg a fiatalok a segélyt, de akkor szeptembertől visszamenően, majd a továbbiakban havonta, rendszeresen. A pályázat egy évre szól, tehát minden iskolai év kezdetén újból meghirdetik, és mindig újból ítélik oda az arra érdemeseknek.

o o o

MIBEN SEGÍT? A kérdés jogosnak tűnik. Mert ennek az intézményes segítési módnak lehetnek nem kívánt következményei is. Bár a gyöngyösi városi tanácstestület dicséretes buzgalmát, a kezdeményezés úttörő jellegét hangsúlyozzuk, bizonyos fenntartásokat is ki kell mondanunk, — inkább csak kérdés formájában.

Nem menti-e fel az iskolákat, a nevelő testületeket, a tanárokat, az ifjúsági szervezeteket felelősségük alól az Intézményesített anyagi segítség? Nem altatja-e el a közösség lelkiismeretét a havi kétszázötven forint kiutalása? A tehetséges, továbbtanulni szándékozó munkás —paraszt származású fiataloknak elsősorban anyagi támogatásra van szükségük ahhoz, hogy ne maradjanak le a társaikkal folytatandó versengésben? A viszonylag kisebb keresetű családokban a rendszeres havi segély vajon a kívánt célt fogja szolgálni mindenekelőtt?

Milyen lehetőségekkel rendelkezik a városi vegyes bizottság ahhoz, hogy a kétkedő kérdésekre adott válaszai valóban megnyugtatóak lehessenek? Hiszen a kiutalt összegről elszámolást nem lehet kérni, annak fel- használását nem lehet ellenőrizni.

o o o

MÉGIS ELKEZDŐDÖTT.

Valami kézzel fogható dolog született az érintett kérdésben. Az elvi követelmények megfogalmazásán, túl, a kívánalmak és társadalmi elvárások megszövegezése mellett megmozdult egy város társadalma, egyelőre nyolc üzeme, és konkrét formába öntött segítségnyújtásra szánta , el magát. Ahogy a tájékoztatás mutatja, a következő tanévre a vállalatok, szövetkezetek száma tovább növekedik majd, ezzel együtt nő majd az összeg is, ami a támogatásban részesíthető d. - ákok számát is növelni fogja.

Gyöngyös kezdeménve- zése figyelemre méltó, elgondolkoztató és szándéka dicséretes. (g. molnár)

Firurólis csil!a8$7Órők 52 idei *irács™yhoz eredeti ajándékkal járul hozza a bolyi csillcgszór úgy ártó üzem: figurális csillagszórót ké:zít. A Bolyi Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet gyára látja el az egész országot csillagszóróval Az idén minden eddiginél többet, 21—22 milliót gyártanak ebből a kedvenc karácsony esti kellékből. A különböző — csillag, kör, delta, verec stb. — alakú pálcikák dúsabb szikrázást, látványosabb fényhatást adnak.

£ánc, lánc

Rendben van, eddig értem: ...bemegyek a fodrászüzletbe, lévén égető szükségem a hajam hossza megkurtítására. A fodrász úr elegáns és szapora mozdulatokkal, a legújabb divat szerint, ahogyan az illik, rendbe teszi üstököm. Szesszel bedörzsöli hajhagymáim, a nyakamból ki-, a ruhámról lesöpri a feleslegessé vált hajzatot. És mert nemcsak gyors, ügyes, de udvarias is volt, és mert a szokás is ilyen, öt forinttal honorálom mindezt borravaló formájában.

Ot forint tehát egyszer. Eddig világos.

Mancika, a drága, aldért a fejemet kívülről olyan szépre formáltattam, mint amilyen az belülről, — vár rám egy cuki kishelyen. Mancika nem a menyasszonyom és én nem vagyok a vőlegénye, hogy azok leszünk-e, az irányban még csak tapoga- tódzó tárgyalások folynak közöttünk. Nagyon szeretünk, — tárgyalni. Most is férfias tárgyalási ösztön siettet hozzá és az órám, hogy el ne késsek a randevúról. Tehát taxiba ülök. A taxis gyorsan és elegánsan cikázik végig velem a városon és amikor a célhoz érek, a cuki kis vendéglő előtt, uram bocsá’, udvariasan előre kiszáll ő, és ajtót nyit nekem, az utasnak. Azonmód öt forint borravalóval honorálom ezt a gesztust, amelyet borravaló formájában nyújtok át neki a hivatalos tarifán túl.

öt forint tehát másodszor. Eddig ez is világos.

Miután Mancikával az ő menyasszonyisága és az én vőlegénységem tárgyában folytatandó tapogatódzó tárgyalások tárgyalási részét e nyilvános helyen lebonyolítottuk és miután a parafálást nyilvános helyen megejteni

gozó fogyasztót megbecsülő

magatartását.

öt forint tehát harmadszor, összesen tizenöt forint értékben. Eddig még ez is világos. Kitűnő szakmám van, tévé-rádió és egyéb szerelő, éppen a fodrászhoz való indulásom előtt kaptam egy húszast egy meglehetősen sóher pacáidtól, de még így is maradt pluszként

nem tartozik éppen a legildomosabb diplomáciai szokások közé, — távozni óhajtunk. A pincér, aki kiszolgált bennünkex, gyorsan tette ezt, az ételek ízesek, az italok megmértek voltak és a számla is megközelítette a korrekt csalás még elfogadható mérteket. Nyilvánvaló, hogy ezek után, a számlát megtetézendő, öt forint borravalóval honoráltam a pincér kartárs lelkes és bennem, a dpi

Ugyebár 8t forintom. Mür^

mint a borravaló-kontinge,is- ből! Még ezt is megértem, hiszen a borravaló-egyenle- get figyelembe véve, a dolgok rendjén mennek. Én kaptam egy pincértől, amelyből adtam egy fodrásznak, egy taxisnak, és egy pincérnek, akik nyilván ezt továbbadják, úgy, hogy a pincét ad a taxisnak és a taxis a fodrásznak és fodrász majd nekem, a tévészerelőnek és én megint a pincér- 1970, november 29., vasárnap

Hizodalmasság (!‘í)

Egy olvasónk hívta tel a figyelmünket a címben idézett szokatlan, testes szóalakra. Szavunk a Magyar Mezőgazdaság hasábjain kapott nyelvi szerepet (1970. 34. sz. 14. 1.). Az itt olvasható mondat a következő: „Jó hi- zodalmasság, kiváló húsformák jellemzik a hízóbiks csoportot”. Vajon egyéni és esetleges-e e szóalak használata? Valószínűleg nem, legalábbis a kérdéses mondatban szakszóként viselkedik a hizodalmasság hangsor.

Bál- számunkra szokatlan a liangszerkczete, mégsem helytelen, szabálytalan szóalak. Ennek a furcsa és testes szónak szócsaládjából a következő tagok ismertek és használatosak: hízik, hízás, hízékony, hizékonyság, hizlal, hizlalás, hizlaló, hízó, hízott stb.

A hízásra hajlamos, hi- zékony, a hízást előmozdító jelentésű bizalmas hangsor is gyakran kapott nyelvi szerepet. Régi írásainkban előfordult ez a jelzős szerkezet is: bizalmas étel. Ismeretes volt a hizodzlom szóalak is. Ezzel jelölték meg a kövérségre való hajlam, a táplálék hizlaló ereje jelentéstartalmakat. Ugyancsak használták a régi magyar nyelvben az ebből képzett hizodalmas szóit is. Elsősorban a tápláló, hizlaló jelentésárnyalatokat nevezték meg vele. Falvainkban még ma is halható a hizodalmas moslék jelzős szerkezet.

Még testesebb a hizodalmasság szóalak. Ez sem volt ismeretlen apáink nyelvhasználatában. A táplálék, az étel. a moslék hizlaló, tápláló értékét, tulajdonságát nevezték meg vele.

Hogy ma újra elevenedik szakszóként ez a hangsor, elsősorban az a magyarázata, hogy valójában sohasem halványodott ki az élő : yelv- használatból. Az is igaz azonban, hogy jól helyettesíthetnék a hízékony, illetőleg a hizékonyság, a hízásra hajlamos, a könnyen hízó nyelvi formák.

A mindennapi nyelvhasználat általában nem szereti a nagyon testes szóalakokat. Nem véletlen, hogy már apáink is szójátékra használták fel a kérdéses szóalakot, s az ugyancsak hosszú, bi- zodalmas szót váltották fel a hizodalmas hangsorral a következő játékos megszólításban: „Hizodalmas, nagy jó uram!’’ Dr. Bakos József

nek, aki... Nos, azt hiszem eddig világos.

Én vagyok a kulcsszereplő. Vagy a taxis? Esetleg a pincér? Mindegyik! Elszakíthatatlan és könyörtelen lánc ez,' amelynek szemei úgy és azért függenek össze, mert bármelyik láncszem hiánya lényegében a lánc létezését szüntetné meg. Gondolom én! De ami nincs rendben és amit nem értek: tegnap egy vén csoroszlya még a hivatalos számlát se akarta kifizetni, mondván, hogy csalok, pedig az új cső még alig volt használt, s végül egy fillér borravalót sem adott. Dühös lettem, összevesztem emiatt a fodrásszal, össze a taxissal, de még a pincérrel is, és Mancikával is szakítottam, mert ő a parafálás után már ratifikálni is akart. Ilyen viszonylag rövid tapogatódzó tárgyalás után, amelyben, esküszöm, a tárgyalás volt a sokkal több!

...és egyiknek sem adtam egy vas borravalót sem. Eltéptem a bennünket összekötő' láncot! Én, egyedül és végérvényesen! És ma, éppen egy pincérnél vagyok, csinálom a tévéjét, e ad nekem egy húszast.

Miből?

Hát én nem adtam se neki, se a taxisnak, se a fodrásznak. Lehet, hogy nálunk a szakszervezet titokban munkanélküli borravalót

utal ki az arra rászorulóknak?I (egri)