Népújság, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-27 / 278. szám
A X. kongresszusról Jelenti ük (Folytatás a 2. oldalról) ■átok egyenjogúságával. A szövetkezeteik és az állami vállalatok egymás közti gazdasági kapcsolatában az egyenjogúságnak' kell érvényesülnie. A szövetkezeti,vitákban eljutottunk idáig. A valóságban azonban e téren — mint a megyei szövetkezeti kommunista aktívákon ís a kongresszusi irányelvek vitájában sok helyen szóvá tették —, még igen sok íz igazítani való mindhárom szövetkezeti ágazatban. Termelő- szövetkezeteink »lérték az optimális üzemnagyságot Fehér Lajos ezután azt a tordést elemezte, hogy mi- yen legyen a szövetkezet mérete, az optimális üzemnagyág. Mint mondotta, a szövetkezetek vállalati mérete na már kialakultnak tekinthető. Mezőgazdasági teraie- őszövetkezeteink is elérték egtöbb helyen a fejlődés je- ealegi szakaszának és a háta viszonyoknak megfelelő •ptimális üzemnagyságom. Ízen már lehet nagyüzemi eg jól és eredményesen gaz- lálkodni! — Véleményűm zerint \ csak kevés helyen indokolt a tsz-ek további egyesülését szorgalmazni, ott, ahol az üzemi méretek lényegesen alatta maradnak a gazdasá- 1 gi opitimumnak, fékezik a nagyüzemi gazdálkodás hatékonyságának kibontakozását. A mezőgazdasági termelő- övGtkezetekben a jelenlegi hereiek a tennelés koncent- ilására, a korszerű techni- a és technológia kiterjedt Ikalmazása, az ésszerű sza- osítás esetén — hosszabb Bőt' tekintve is — tág teret iztosítanak a termelőerők ,'jlődéséhez. Más .szavakkal, lg teret biztosítanak arra, ogy intenzív módon, azaz elteries fejlesztéssel lehes- sn növelni a területegység- a, illetve az egy tagra jutó ■rmelési értéket. Hasonló kép rajzolódik ki kisipari szövetkezetek gyesüléséről, amelyeknél a . pusztaiatok szerint az -íemnagyság növekedése am állt egyenes arányban a jzdálkodási eredmények fo- ozásáv, nem járt együtt a mkséges műszaki, vezetési ínvonal létrehozásával A ilyes és egészséges megölés útja itt is az, amit a me- ‘ gazdasági termelőszövetke- -teknek ajánlunk: le Ítéli nzdeni itt is azt a bármily 1 szándékú, de nagyon felütés, rövidlátó gondolkodást, mely a korszerűséget, a fejeit technikát az üzemnagy- lg elvont szempontú tűimé- -tezésével köti össze. Arra éli a figyelmet és erőt for- ítani, hogy « a kis- és középüzemi méret megtartásával a műszaki színvonal emelkedjék, a beruházások nőjenek, közben ne csökkenjen a piachoz való alkalmazkodási készség sem. A mezőgazdaságban a szö- etkezet a fő gazdálkodási orma. Döntően a szövetkeze- ; gazdaságok eredményeitől agg a lakosság javuló élel- íiszerellátása, az export nö- elése. S döntően az övéké, szövetkezeti parasztságé az zzél együtt járó nagy társadalmi felelősség! A gazdaságirányítási rearm során elsősorban több ízben végre- ajtott mezőgazdasági ár- endezés, a hitelrendezés és. gyéb intézkedések nyomán - lényegében megteremtet- ük a mezőgazdasági térin,. - 5szövs*kéz-At hnél is az ön- lló vállalati gazdálkodás énzügyi feltételen. Ez nagv lkotó kedvet s általános fel ■ sndülést . ..Itott ki az egész íezőgazdaságban, kiváltkép- en a termelőszövetkfezetek- en. A munkásosztály segítségével, a szövetkezeti parasztság szorgalma, iparkodása, munkakedve gyümölcseként szemmel láthatóan javult a termelési színvonal. Termet lőszövetkezeteink az elmúlt években kenyérgabonából, kukoricából, cukorrépából (az idei gyengébb búzatermést kivéve) eddigi legnagyobb terméshozamaikat érték el. Hazai termésből megoldottuk a kenyérgabonakérdést, s eléggé megszilárdult a takarmány bázis is. 1961—69 között a mezőgazdasági termelés évente 2,9 százalékkal, ezen belül a harmadik ötéves tervben évente 3,1 százalékkal növekedett — ami komoly eredmény —, ugyanakkor a mezőgazdasági termelőszövetkezetek termelése évente megközelítően G százalékkal nőtt. A mezőgazdasági teme- lés mellett fejlődésnek indult az ehhez kapcsolódó ipari, forgalmazási, szolgáltatási tevékenység. A termelőszövetkezetek ipari tevékenységből származó árbevétele a szocialista ipar áru- értékesítésének másfél százalékát képezte az elmúlt esztendőben. A mezőgazdaság harmadik ötéves tervét — az idei érés belvízkáros esztendő ellenére — túlteljesítjük. Ennek eredményeként az országban nyugodt, kiegyensúlyozott belső ellátást, az exportban pedig hagyományosan növekvő aktív egyenleget sikerült biztosítani. Az élelmiszergazdaság — az idei gyengébb eredmények ellenére — a lakosság ellátásán kívül deviza termelési feladatait is túlteljesíti. Mindez azt is bizonyítja, hogy az élelmiszergazdaságban — csak úgy, mint az egész népgazdaságban — a termelés tervszerűbb lett, mint korábban volt. Bebizonyosodott, hogy a'(termelőszövetkezetekre, állami gazdaságokra lebontott kötelező tervmutatók nélkül is lehet eredményesen gazdálkodni. A gazdálkodás tervszerű fejlesztése — természetesen jól elkészített üzemtervek meljett — gazdasági szabályozók segítségével is biztosítható, sőt az adminisztratív kötelezésnél szigorúbb és 1 hatékonyabb, ha az állami érdeket gazdasági jellegű transzmissziós rendszer közvetíti. Mindent összevetve, á mezőgazdasági termelőszövetkezetek tevékenységével, fejlődésével kapcsolatban azt jelenthetjük a kongresszusnak: a beszámolási időszakban is tovább szilárdult a szocializmus helyzete a falun. Termelőszövetkezeti mozgalmunk újabb és újabb bizonyítást nyiíjtoit az egységessé vált szövetkezeti parasztság számára a közös gazdálkodás tényleges előnyeiről. De bizonyítást nyújt az egész társadalom számára is: gyakorlatban igazolódik be a mi hazai viszonyainkra alkalmazott, történelmileg időtálló lenini szövetkezeti elvek helyessége. A szocialista tudat és magatartás formálásának néhány kérdéséről Pállal Árpád beszéde faltai Arpűtl felszólalását tartja. Tisztelt kongresszus! A Központi Bizottság beszámolójával, a beterjesztett javaslatokkal egyetértek. Engedjék meg, hogy csatlakozva a beszámolóhoz, a párt propagandamunkájának. a szocialista tudat és magatartás formálásának néhány kérdéséről beszéljek. A marxizmus—leninizmust, amelynek védelmére, terjesztésére, alkotó alkalmazására elkötelezettek vagyunk, mint tudományos világnéze- tet világos eszmei tartalmú és határvonalú egységes eszmerendszernek tekintjük. Számunkra a marxizmus— leninizmus a társadalmi cselekvés tudománya. A legutóbbi években, közvetlenebbé váltak a kapcsolatok és kölcsönhatások a gazdaság, a politika és az ideológia között. A napi feladatok megoldása során — a sokszor nagyon szövevényes — kérdések helyes megválaszolása a mélyebb ösz- szefüggések megértését igényelte. A pártpropaganda arra törekedett, hogy a valóságnak megfelelően, a széles közvélemény számára is érthetően feltárja, meggyőzően kifejezze és magyarázza a gazdasági fejlődés feladataiból, az osztályszerkezet módosulásából következő politikai tartalmát. A tömegek szocialista tudatának, magatartásának napjainkban szükséges formálása nélkülözhetetlenné tette, hogy a propaganda- munka mindinkább közvetlenül támaszkodjék a tudományos kutatásokra. A társadalomtudományok és a propaganda kapcsolata az utóbbi években jó irányban fejlődött. Ez tapasztalható például a közgazdasági propagandában. További erőfeszítéseket kell azonban tennünk, hogy a párt propagandatevékenysége és a tudományok közelebb kerüljenek egymáshoz. Állandó figyelmet kell fordítani arra, hogy tudományosság címén ne halványuljon a propaganda pártossága és fordítva; a pártosság hamis értelmezésének következtében ne szoruljon háttérbe a tudományosság követelménye. A propaganda színvonala emelésének másik, nem kevésbé fontos követelménye, hogy alaposabban vegyük figyelembe az emberek tudati állapotának különbözőség:':!. magatartásának, gönci :kodásának Összetevőit és fejlettségi fokát. Politikánk megvalósításában különös figyelmet kell fordítanunk a munkásosztály politikai tudatának fejlesztésére. A munkásosztály a szocialista tulaidon alánján «* * fjrmeMsosa elfoglalt helyzete következtében —' érdekeit tekintve — szemben áll mindenféle maradiság- gal, közérdeket sértő jélen- Iséggel, bizonytalankodással, a közéleti felelősség elől kitérő magatartással. A munkásosztály szocialista szemléletét tovább kell szilárdítanunk, s befolyását társadalmunk valamennyi számottevő rétegére ki kell terjesztenünk. Eközben a munkásság' körében is sokat kell tennünk a politikai öntudat továbbfejlesztéséért, mert egyes tagjainak gondolkodásában. a szocializmust általánosan támogató szen\~ lélet mellett megtalálhatók még az átmeneti időszak ellentmondásaiból fakadó hatások is. Ha a propaganda, az oktatás nem biztosítja mondanivalónk tényleges megértését, az ismeretek befogadását, akikor megfosztjuk az embereket a tanulás értelmétől, a tudás örömétől. Kedves elvtársak! Kiterjedt és eleven gazdaságpolitikai propagandát folytattunk az utóbbi években. A gazdaságirányítás alapelveinek, új vonásainak eredményes propagandája mellett — esetenként — Jóssá egyoldalúan, főleg a változások hangsúlyozása volt a jellemző. Arról viszont, ami szocialista építésünk alapja — mint például a szocialista tervgazdálkodás — kevesebb szó esett. Ez olykor félreértésre adhatott okot. Megoldásra váró feladat a káderek továbbképzése, a továbbképzés különböző formáinak és átfogó rendszerének kialakítása. A vezetők jelentős hányadának meg- gm $ Iwcsztásához szükséges szakmai, politikai és' általános műveltsége, A megnövekedett és egy- . re növekvő feladatok azonban megkívánják, hogy gondoskodjunk kádereink szervezett politikai továbbképzéséről. , A kongresszusra való felkészülés során sok szó esett a kispolgári gondolkodásmódról és magatartásról. Sokan úgy .vélik, hogy az utóbbi időben elöntött benríün- laet a kispolgárság hulláma, es ez károsan befolyásolja politikai és társadalmi életünket. Ami a széles' körben bírált jelenségeket illeti, kétségkívül megtalálhatók, néhol rtövekvő mértékben is. Ezek azonban társadalmunk kedvező irányú fejlődésében alárendelt szerepet játszanak. Bár ezek nem jellemzik körletünket, mégis határozottabban fel kell lépnünk ellenük. Nem a kispolgársággal, társadalmunk e dolgozó rétegével szállunk szembe, nem ellene indítunk harcot. Pártunk álláspontját a kispolgárság megítélésében világosan kifejezi szövetségi politikánk. A kispolgárság ' meghatározott társadalmi réteg. Mi a szocialista eszméktől eltérő, azokkal szemben álló szemlélet és magatartásmód ellen azokkal a kispolgári nézetekkel szemben lépünk fel, amelyek társadalmi hovatartozástól, osztályhelyzettől függetlenül, bárkire hatással íehetnek. Nem fogadhatjuk el azokat a nézeteket, amelyek a kispolgárságot úgy tüntetik fel. mintha az közéletünk olyan üj jelensége lenne amelyhez jelenlegi helyze tünk teremtett társadalmi talajt. Éppen ellenkezőleg. A szocializmus építésének hala dúsával, a szocialista tula.i don, a termelési & a társa dalmd viszonyok fejlődésével mind kisebb területre szűkül hazánkban a kispolgárság társadalmi bázisa. A helyzet ellentmondásossága abban van, hogy a kispolgár ság, ha szabad azt mondani, egy ideig „túléli1’ társadalmi talajának elvesztését. Társadalmunk a kapitalizmusból a szocializmusba tartó átmeneti jellegű társadalom abban az értelemben, hogy a kapitalizmust már mögöttünk hagytuk, de még nem építettük fel teljesen a szocializmust; hogy a kapitalista múlt világnézeti, erkölcsi maradványai csak fokozatosan és makacs harc közben adják át helyüket a szocialista világnézetnek, erkölcsi felfogásnak. Mindezek ( miatt lehetséges, hogy a kispolgárság a szocializmus talaján, ha vegetálva is, de tovább éljen és bizonyos mértékben újratermelődjék. A kispolgáríság még nem lebecsülendő ideológiai és morális tényező Ezzel a mindennapi politikai munkában és különösen a szocialista tudatformálásban számolni kell. A kispolgár politikai felfogásában az osztályharc kizárja a népi nemzeti egyse- , get, vág}7 fordítva: a szövetségi politikát hangoztatva, az osztályharc elavultságáról beszél. A demokráciától félti a párt vezető szerepét, illetve a párt irányításától óvja az általa elképzelt demokráciát. ,A kispolgáríság nem. egységes’ világnézet,: hanem olyan szemlélet, melyben egyaránt megfér a képmutató alkalmazkodás az álradikális demagógiával. Felfogásában jól megfér egymással a szektás, a dogmatikus, illetve a revizionista, opportunista magatartás. Nem véletlen, hogy a marxizmus—lerünizmustól való mindkét elhajlás bázisa, éltetője a kispolgárság. A kispolgári eszmevilágba* ■nem fér 'bele az osztályszemlélet. Ezzel jár együtí‘ politikailag egyik legveszélyesebb tulajdonsága; a nacionalizmus. Volt időszak, amikor úgy gondoltuk, hogy a szocializmus viszonyai között gyorsan és véglegesen leküzdhető a nacionalizmus. A történelem tapasztalatai ezt a feltételezést nem igazolták, meri; leküzdése hosszabb időt vesz igénybe. A szocialista viszonyok között ma még létező nacionalizmust a. nemzeti és a nemzetközi érdekek szembeállítása, az osztályszemlélet háttérbe szorítása jellemzi, mert a nacionalizmus burzsoá-kis- polgári álláspont a nemzet, a haza kérdésében; voltaképpen nemzeti rangra emeli önzés. Tudjuk es nem is tagadjuk —, hogy a nacionalizmus a társadalmi fejlődés adott szakaszában a nemzeti hatadás szolgálatában állhat. Ma például szerei» van a harmadik világban a nemzeti egység megteremtéséért, a haladásért vívott harcban és az imperializmussal szemben folytatott, jogos önvédelemben. A szocialista osztáiyszoanié- let tagadásaként, a nacionalizmus egyik válfajaként, ei sősorban a világban kiélező dő ellentmondások hatásúra erősödik a cionizmus. A cionizmus mindenekelőtt a nemzetközileg összefonódott nagyburzsoázia egy részének faji alapon működő, reaifeiós. antikommunista összefogása. Az imperializmus politika: támaszt és szövetséget lát benne a szocialista országoi; a haladó erők ellen folytatod, harcában. Pártunk — mint. azt tettei igazolják következetesen visszautasítja mind a cionizmust, mind az antiszemitizmust. Mindenfajta nacionalizmus legjobb ellenszere az elvi politika. Politikánk és uevelö- munkánk elvi alapja; hogy hazánk belső fejlődését és nemzetközi kap« csolatait elsősorban osz- tályszempontból, a szocializmus általános érdekei szempontjából ítéljük meg. Ez az elvi, politikai alapja a szocialista nemzetköziség és a szocialista hazafiság egységének. Alapvető érdekünk: hazánk szocialista felvirágoz- látása. Ezt csak a szocialista os haladó erők nemzetközi összefogására támaszkodva, ahhoz aktívan hozzájárulva, és azt szüntelenül erősítve érhetjük el. Számunkra — ebben' az összefüggésben is — legfontosabb a .Szovjetunióhoz fűződő barátságunk és testvéri együttműködésünk, mert ez elválaszthatatlan a szopializmus sikeres építésétől. A nacionalizmusnak látszólag ellentéte — valójában ikertestvére —- a nemzeti nihilizmus, a nemzeti hagyományok és sajátosságok lebecsülése, a kozmopolitiz- mus. Nem téveszthet meg bennünket, hogy e nihilizmus sokszor a nacionalizmus ellenhatásaként jön létre. A nemzeti gőgöt és illúziókat rendszerint • kiábrándultság követi. Saját tapasztalataink azt mutatják, hogy a nemzeti nihilizmus IcRajaról nem lehet a nacionalizmus ellen eredményesen küzdeni. A nacionalizmus ellen sokat tettünk, és nem is eredménytelenül; egész közgondolkodásunkban jelentősen visszaszorítottuk. A jövőben is számolnunk kell azonban azzal, hogy a nacionalizmus bizonyos helyzetekben és problémákkal kapcsolatban, bizonyos rétegek és csoportok körében felélénkülhet Ezért propagandánk és agi- tációs nevelőmunkánk egyik alapvető mércéjének tekintjük, hogy mennyire vagyunk kepesek leküzdeni a nacionalizmus maradványait az emberek gondolkodásában. Törekednünk kell az egyéni és a közösségi érdek összeegyeztetésére Vitába szállunk az olyan nézetekkel, amelyek szerint a vállalatok gazdasági önül- ■ lóságának növelése, az anyagi ösztönzés és a piac rugalmasabb felhasználása szükségszerűen az anyagiasság és önzés erősödéséhez, míg az életszínvonal emelkedése és az egyéni igények kielégítése az életmód polgár iasodásá A vezet: Ellenkezőleg, azt tar ;iuk, hogy a tervgazdálkod- tökéletesítésén, az egyéni a közösségi érdekek jói. összehangolásán keresztit kedvezőbb feltételeket te remthetünk ezek vissznszo’-' tassho?.. Az önzést és más negatív jelenségeket nem lehet kizárólag . nevelőmunkával, vagy meg kevésbé moralize lássál megszüntetni. A legszebb és legfennköltebb eszmények felmutatása és hir- dstése önmagában nem eh. ■ gendő, ha hiányzik a megír (Folytatás a 4 .oldalon) 1970. november 27., páuieá
