Népújság, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-19 / 271. szám
Mérlegen öt esztendő Munkások, parasztok, jövedelmek Kongresssusi küldötteink A párt X. kongresszusánál: irányelveiben ez áll: „A IX. kongresszus határozatának megfelelően, a paraszti jövedelmek az átlagosnál gyorsabban növekedtek, így a munkások és a termelőszövetkezeti parasztok személyes jövedelmének — az életszínvonal legfontosabb tényezőjének — színvonala országos átlagban kiegyenlítődött.” Az idézett mondat az utóbbi időben sokat vitatott témára utal: a munkások és a parasztok jövedelmének változására. Tévhit, elfogultság,- egyedi esetekből kinövő ál’talánosítás torzítja a néző•' pontot sűrűn, s ezért, hogy — mindkét részről olykor •a végkövetkeztetés is hamis. ■ r helyes megítéléshez elen■ fedhetetlen az arányok ismerete. 1969-ben a nemzed jövedelem 42,2 százalékát az ' ipar, 21,7 százalékát a mezőgazdaság állította elő. A munkások a népesség 38,8 százalékát alkotják, s a jövedelmek 36,8 százalékát élvezik. A parasztság a népesség 20 százalékát teszi ki, s az összes jövedelmek 19,8 százalékát mondhatja a magáénak. Csökkenő létszám — növekvő termelés A mező-, erdő- és Vízgazdálkodásban foglalkoztatottak száma 1966-ban 1 498 000 fő volt, 1970 elején pedig 1 483 000. A termelőszövetkezeti tagok száma 1 024 000, az alkalmazottaké 93 ezer. Az a rendkívül fontos jövedelem- politikai elv tehát, amely szerint az osztályok közötti jövedelemkülönbség tűnjön el, s általában az egyenlőség legyen a jellemző, a mezőgazdaságban dolgozók esetében — akárcsak a munkások esetében is — sok százezer ember érdekét szolgálja. Tény: a parasztság személyes átlagjövedelme elérte a munkásokét. Tény viszont az is, hogy a mezőgazdaság bruttó termelési értéke 16 százalékkal haladja meg a második ötéves tervben elért színvonalat, azaz csökkenő étszám mellett, a termelés emelkedett! A nagyobb teljesítmény szülte tehát a nagyobb jövedelmet, s ez semmiképp sem igazságtalan. Ahogy a jövedelemnövekedés ütemének gyorsasága sem. Hiba lenne ugyanis elfeledkezni arról, hogy 1945 előtt a parasztság jövedelme a munkásokénak mindössze 50 százalékát tette ki. Volt mit korrigálni! Sőt: napjainkban sem fogytak el a tennivalók. Mert ugyan a jövedelmek — ne feledjük: országos átlagban! — kiegyenlítődtek, a munkások és a parasztok életkörülményei, szociális helyzete ma sem azonos. S a mérleg serpenyőjében ennék is helyet kell kapnia! Emelkedés, hosszabb távon Pillantsunk vissza távolabbra. 1950—1969 között a reálbérek 90 ' százalékkal emelkedtek — a névleges bérek megháromszorozódták, az áremelések mérséklik 90 százalékra a növekedést, — a parasztság egy főre jutó személyes .fogyasztása ugyanaz .idő alatt megkétszereződött. A termelőszövetkezeti átszervezés, tehát a hatvanas évek éta a paraszti jövedelmekben nagy szerepe van a ' társadalmi juttatások — társadalombiztosítás stb. — emelkedésének. A növekedési ütem tehát eltérő volt már korábban is, de nem annyi ra mérhető, mint a legutóbbi esztendőkben. A munkások és alkalmazottak reáljövedelme — mindig az előző esztendőkhöz mérten — 1966- ban öt, 1967-ben öt, 1968-ban és 1969-ben hat-hat százalékkal növekedett. A parasztság esetében e mutató öt, ikilenc, nyolc és hat százalék volt az évek íönti sorrendjében. Váltsuk át forintra a százalékokat, hogy tisztábban lássunk. A munkások és alkalmazottak átlagos nayi jövedelme 1965-ben 1756, 1969-ben 1990 forintot tett ki. Az építőiparban 1794, Illetve 2179 forintot. A mező- gazdaság állami szektorában foglalkoztatottad havi keleset! átlaga 1965-ben 1511, 1969-bem 1966 . forintra rúgott. No ég a termélőszöveike- zetek? A közös gazdaságokban — évi jövedelemről van szó, mivel az idényjelleg miatt a havi átlagok torzak — az egy dolgozó tagra jutó személyes jövedelem 1985- ben 12 595, 1967-ben 16 226, 1969-ben 20 376 forint volt. Munkadíjra a termelőszövetkezetek 1968-ban 14 milliárd, 1969-ben 15,9 milliárd forintot fizettek ki, ennek fejében viszont az egy foglalkoztatottra jutó halmozatlan termelési értek 32 021 forintról í j kultúrbá?, törpe E »erfarmos IV. vízmű, erdőtelepítés ötéves tervében (Tudósítónktól): Egerfarmos község jómódú, gyarapodó, épülő település hírében, áll. Az utóbbi evekben új iskola, új egész- ségház épült. Most a község központjában, alapozzák a művelődési . házat. A község IV. ötéves tervének legjelentősebb beruházása lesz ez a korszerű művelődési kom- nnát, melyben mozi és a könyvtár is helyet leap. A másfél millió forintos költséggel létesítendő új intézményben lesz egy 160 főt befogadó nagyterem, több szakköri és klubszoba, társalgó és büfé. Az új művelődési ház építését a füzesabonyi községi tanács költségvetési üzeme végzi, s az épületet a jövő év végére adják át rendeltetésének. A másik nagy beruházás a vízmű létesítése. Mély fúrásé kútbói hidroglóbus és csővezeték-rendszer kiépítésével biztosítják a jó ivóvizet. Szerepel a tervben az óvdda korszerűbb, jobb elhelyezése, öregek napközi otthonának létesítése. A községi tanács jelentős bevételi forrása az 1950-es években telepített 24 holdas erdő. Az idén 160 köbméter lát termeltek ki. A fakiter- pniúi minden évben 80—100' ezer forintot jövedelmez. A tervek szerint az erdőt folyamatosan újratelepítik. 37 770-re emelkedett. Ha a tények, s a jellemző vonások alapján ítélkezünk tehát — s nem a kirívó, legtöbbször manipulációkkal összefüggő esetekből általánosítunk —, akkor megállapíthatjuk: a növekvő jövedelem forrása az emelkedő termelés volt. Hincs kétarcú igazság A társadalom két alapvető osztályának érdekei egybeesnek., A közös és az egyéni érdekek lényégé is azonos. Mi- érd mégis a viták, az olykor indulatos kifakadásók? Az igazság ugyan soha nem kétarcú, de nem mindig világos. Jogosan teszik szóvá a munkások a termelőszövetkezetek neve mőgé bújt kufúrok, kiegészítő üzemágleplét öltő harácsolok dolgait? Jogosan panaszolják, hogy 1965-ben 19,50 volt egy kiló lencse, 1969-ben már 31 forint? Jogosan! Ahogy jogos igénye a termelőszövetkezeti parasztságnak is — csak egyetlen példát említve — a mainál kedvezőbb nyugdíjrendszer... A munkás, a paraszt így, fogalomként társadalmi, gazdasági statisztikai kategória. Benne van a háztájit zöldségtermesztésre fölhasználó, piacozó, jószágot nevelő s belőle szépen pénzelő paraszt éppúgy, mint a gyenge földön, nehéz adottságok között gazdálkodó termelőszövetkezet tagja, aki ba megfeszül, sem hoz össze havonta 1500 forintnál, többéi. Benne az 1400 forint átlagkeresetű munkás, s a 2800 forintos is... Amikor tehát valaki azt mondja, hogy a paraszt jobban él, mint a munkás, többféle okból sem mond valót. Nem, mert a jövedelmek — az országos átlagon belül — erősen szóródnak. Nem, mert erősen eltérőek az életkörülményei:. A pénznél ma- , radva: 1969-ben egy munkás s háztartásár a 48 463 forint J személyes rendelkezésű jövedelem jutott, a paraszti háztartásokban 41 216 forint volt ez az összeg. Igenám, de -ha egy főre számítjuk, akkoaV meg a parasztok kerülnek az .első helyre, évi 15 214 forinttal, szemben a munkások 14 884 forintjával... Hol hat az igazság? Ott, hogy csakis saját anyagi helyzetünk alapján nem ítélhetjük százezrekét. Ott, hogy a szomszéd, az ismerős lehetőssége, vagy szúköiködése nem okvetlen lei fejezője egész osztálya jövedelmi helyzeteitek. S ott, hogy senkitől ne sajnáljuk a többet, ha a társadalomnak többet adott érte, ha annak az elvnek a gyakorlati érvényesítése segítette a jobb élethez, i Mészáros Ottó Gubán Dezső, az MSZMP Egri Járási Bizottságának első titkára. Pelyhe Szilárd, az MSZMP Egri Városi Bizottságának első titkára. Kameniczky Antal, a megyei szakmunkásképző intézet igazgatója. Kócza Imre, az egri Fimrmszerel-, vénygyár vezérigazgatója. VAAAA'V'AÖAÖAAA/V\AAAAAA/WWNAA/\AAAAAAAő/VWVSA/VAA'\A^VW\AAAA/VWVV\A/'AAAAAAAAAAAAAA/VW'AAa'yy'A/v?^ I 5 Betakarítás után A legutóbbi időkig a gyöngyösi Mátra Kincse Termelőszövetkezetben két dolog foglalkoztatta az embereket. Az egyik:, hogyan sikerül a nehéz időjárási körülmények között betakarítani a termést, a 'másik: mennyi lesz a jövedelem? Nem sajátosan helyi jellegű kérdések ezek, nem is csupán erre az idei évre érvényesek. Jelentőségük mégis elvitathatatlan. De a jogosságuk is. Hiszen az időjárás nagyon sok dologban közrejátszott az elmúlt hónapokban, legutóbb pedig a váratlanul hűvös éjszakák A baksis g A szokatlansaga miatt mondom el a történteket. De abban a reményben is, hogy talán kitűnik: nincs még minden veszve nálunk manapság, a borravaló vem mindig és nem mindenki ne’ kötelező. A történet színhelye Eger, ahol a Rózsa utcában nemrég vezették be a gazt az egyik házba a szobák fűtéséhez. Ahogy ez ilyeiikor lenni szokott: itt is, ott is nyomtak a munkások markába vagy a zsebébe néhány forintot, örömükben is adták ezt a lakók, de elővígyázalból is: minél rövidebb ideig tartson a felfordulás a lukasban és minél jobban végezzék el a munkát, hogy ne kelljen néhány nap múlva újra kezdeni az egészet. Különben is, nálunk a borravaló manapság már szinte kötelező. Főként a szolgáltatások esetében. Az egyik aprócska lakásban egy magányos, idős néni is dugta volna a húsz forintját a gázszerelő kezébe. — Tessék csak eltenni azt a pénzt. Mit tetszik gondolni, elfogadom a nénitől?. Van nekem jo keresztem, a nem pedig nyugdíjas, nagyobb szüksége van a forintokra. A néni nem akart hinni a fülének. Ez Is bizonyítja, mennyire kivételes eset történt. De akad azért par.ja is. Néimúy házzal odébb a kőművesek hárították u;í egy másik idős asszony pénzét, aki azzal a kéréssel nyújtotta a bankjegyet a fiatalemberek felé, hogy csak vigyázzanak már a bútorokra, a falbontás ne tegyen azokban kárt és igyekezzenek a munkával, amennyire lehet, hiszen egy idős embernek c. hideget elviselni nagyon kellemetlen. A kőműves majdnem ugyanazokkal a szavakkal hárította el a néni figyelmességéi, mint gázszerelő társa. A véletlen furcsa egybeesése a kél történet. Nehogy úgy tűnjek, ‘uuni- ha én most azt akarnám bizonyítani, hogy nálunk, napjainkban nem szokás a borravaló elfogadása. Tudnék történetet mondani arról is, amikor a taxis vagy a pincér valósággal kikövetelt* a számára méltányosnak tartott forintokat. De ez is szélsőség. Az igazság az, hogy rendszeresen adunk borravalót., akinek adjuk, az rendszeresen elfogadja és rendszerint nem sértődik meg, még akkor sem, ha kötelezően mormolja közben, hogy: „Ugyan, tessék mar hagyni!” A rosszmájnak szerint ez alatt azt érti, hogy tessék már hagyni a markomban vagy a zsebemben azokat a forintokat. De akadnak azért lám gavallérok is. Azok. okik idős. magányos, nyugdíjas emberektől nem fogadnak el borravalót. És vannak, akik tőlük is elfogadják. Most a kivételt akartam megírni, mintegy rácsodálko- zásul arra a nem általános magatartásra, amine:. Idézését jóleső érzéssel nyugtáztam, Ez a furcsa, fejtetőre állított logika nekem az emberséget juttatta az eszembe. Gyanítom, van is valami igazság a következtetésemben. ív. ami—) tették kétségessé a szüretet. Végül minden jobban sikerült, mint remélni lehetett. A szüretet befejezték november 14-én. Ügy gondolták a legutóbbi" felmérés alapján, hogy mintegy tizenhétezer mázsa szőlőt tudnak begyűjteni a tőkékről, de aztán jöttek a melegebb és nagyfényesebb nappalok és termés hozama megnőtt. Hozzávetően húszezer mázsa szőlőt emlegetnek mostanában már a tsz-ben. A háromezer mázsás .többletnek mindenki nagyon örül. Talán ezzel magyarázható min- denekfelett, hogy az emberek bizakodóan néznek az év végi zárszámadás élé. Azt várják, hogy a tervezett jövedelem mutatkozzék a végső adatokban. Egy Ideig folyt a vita azon, mi legyen a szőlővel. Végül úgy döntöttek, hogy kilencven százalékát a pincegazdaság modern felszerelésével, gépeivel dolgoztatják fel — Dérben. A munkásokat a szövetkezet adja hozzá. A háztáji területek termését is a nagyüzem keretében értékesítették. A jég nagyon sok kárt tett . a termésben, aminek megfelelően az Állami Biztosító négymillió forintot térít meg. A kukorica is nem várt eredményt hozott. Átlagban húsz . mázsát , emlegetne» holdanként, amit májusi morzsoltban gondolnak. Ez pedig ket-három mázsával több, mint amennyire számítottak. Túlteljesítette egymillió kétszázezer forintos tervét a zöldség- és a virágkertészet is. A betakarítással kapcsolatban szívesen emlegetik a tsz-ben, hogy "mennyien segítettek a földeken a családtagok közül is. Hogy mát fontos teendőn, ennek a kőNincs még kész azonban a 1970. november 19., 'talajelőkészítés és a vetés, Kongresszusi felajánlásukban ugyan vállalták, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának ünnepére minden magot a földbe juttatnak, de. a hosz- szan tartó szárazság miatt kiszaladtak az időből. A fa laj munkákat hátráltatja a géphiány is. Ezért kötöttel;, szerződést a mezőgazdasági technikummal és a Matra- aíji Szénbányákkal, és így nagyobb területen tudják elvégezni a szántást, mintha csak önmagukra hagyatkoznának. Már 120U holdon végeztek a talajmunkákkal. ami ugyan kisebb terület annál, mint amennyi még hiányzik, de tavaly ugyanennyi holdat csak december végére tudtál; előkészíteni. A fejlődés tehát jelentős az egy évvel ezelőtti állapotokhoz képest, de a maguk által kitűzött céltól mégis elmaradtak Ha tudnánk még gey traktort -szerezni, akkor még decembe: . végére be tudnánk fejezni ezeket a munkákat. Még egy -kérdés szokott [.elmerülni ' manapság. Milyen munkát tudnak adn; a tsz-tagoknak a jövő 1 tavaszig? Talál-e alkalmat a tsz vezetősége arra. hogy az emberek a téli hónapokban is szorgalmasan gyűjtögethessék a forintokat közhasznú munkájuk réven V A válasz megnyugtató:, aki ooigozni akar, nem kell üres kézzel üldögélnie a következő időkben sem. Ügy tűnik tehát, hogy a Mátra Kincse Tsz tagjai a zárszámadásra nytigodtan készülhetnek, munkájuk megérdemelt gyümölcse nem marad el. Amiu terveztek jövedelmet, azt elérik. _____ (9 mi)
