Népújság, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-17 / 269. szám

R/Úd& KOSSUTH 8.SO Áriái. 9.00 Hars an a kürtszó: 9.33 Népi zene. 10.05 Édes anyanyelvűnk. 10.15 Zenekari muzsika. 10.58 Hangjáték, 12.20 Ki nyer ma? 12.30 Melódiákoktól. 13.12 tJj Georg ikon. 13.57 Mesejáték. 15.10 Rádióiskola. 10.05 Századunk zenéjétől. 10.20 Riport. 10.40 Dalok a pártról. 16.51 Népi zene. 17.25 Két operettnyitány. 17.43 A Coménius-kutatásróJ. 17.58 Bartók-müvek. 18.30 A Szabó család. 19.25 Könnyűzenei híradó. 19.55 Házi muzsika. 21.03 Esti beszélgetés. 21.37 Népi zene. 22.20 A dzsessz világa. 23.20 Handel-művek. 0.10 Filmzene, PETŐFI 8.05 Operettmuzsika. 9.00 Debussy-müvek. 9.45 Versek. 12.00 Zenekari muzsika. 13.03 Törvénykönyv. 13.25 Kórusmuzsika. Kettőtől — hatig ... 18.10 Tudományos körkép. 18.35 Népdalok. 18.50 Liszt-művek. 19.39 Jegyzet. 20.28 Vörösmarty: A két szomszédvár. 21.17 Ravel: A gyermek és a varázslat. Opera. 22.16 Zongoramuzsika. 23.15 Nóták. MAGYAR 3.05 Iskola-tv 17.28 Hírek. 17.35 Kukkantó. 18.20 Miről ír a világsajtó? 18.35 Kersics Anka énekel. 19.15 Esti mese. 19.30 Tv-híradó. : V 20.00 Hogy érzi magát, elvtárs? 4. Akikről tudunk. 20.25 Shakespeare: Sok hűhó semmiért. (Magyarul besz. tv-változat.) 22.35 Tv-híradó. POZSONYI 9.30 Jegor és a többiek. 15.30 Slavia Bratislava—AZS Varsó nemzetközi röplabda. 19.00 és 22.20 Tv-híradó. 21.30 Fáklya. (Tv-j átélt.) EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33.) Fél 4, fél 6 és este 8 órakor Halálos tévedés. Színes, szinkronizált, NSZK indiántörténet. EGRI BRÖDY (Telefon: 14-07.) Fél 6 és fél 8 órakor Oníbaba Japán film. GYÖNGYÖSI PUSKIN öten az égből GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Filmklub HATVANI VÖRÖS CSILLAG Neretvai csata I—II. (Dupla helyárak.) HATVANI KOSSUTH Ismeri a szandi-mandit? HEVES Szerelmi álmok I—II. (Dupla helyárak.) FÜZESABONY Sex és a hajadon 1HYELET Egerben, 19 órától szerda reg­gel 7 óráig, a Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelőben. (Telefon: 11-10) Rendelés gyermekek részére is. Gyöngyösön: 19 órától szerda reggel 7 óráig, a Jókai utca 41. szám alatti rendelőben. (Telefon: 17-27.) meg új városrészek, — az el­ső benyomások hűvös preci­zitással közlik az emberrel; jó módú és kiegyensúlyozott országba érkezett. Svédország története sem szűkölködött a véres és há­borús tragédiákban. A szelíd és megkapó skanzen tövé­A geológusok szerint, hogy megszabadult a jégkorszak páncéljától, azóta emelkedik a Skandináv-félsziget: Nor­végia, Finnország és termé­szetesen Svédország. Az utóbbiról szólva, hogy meg­szabadult a háború korsza­kaitól, életszínvonalának emelkedésével példázza a ge­ológia mellett a kronológia igazságát is: másfél évszázad béke többet hozhat, mint egy egész glaciális földtörténeti kor elmúlta. A párhuzam korántsem erőltetett. Ahogy a gép, mind lejjebb száll Svédország felett, közeledvén Stockholm új, korszerű repü­lőtere felé, kibukva a fel­hőkből tárul elénk Déi- Svédország. Kitűnő alkalom lehetne földrajztanárok szá­mára, hogy a legszemlélete­sebben mutassák be, ím, mire volt képes a jég: fjordok, szigetek, öblök, tavak, fo­lyók, sziklás fennsík, feny­veserdő, újból víz és megint víz. Stockholm állítólag 24 ezer szigeten épült, de nem i hiszem, hogy 1 bárki is, va- | laha is pon- | tosan meg- I számolta vol- E na, így igaz-e. I Ezek után i még valószí- fi nőtlenebb- I nek tűn- I hét, hogy akár a precíz své­dek is számot fi tudnának ad- j pi, hány tíz- | ezer tó, folyó, I patak, tenger- j öböl, fjord szabdalja ha­zájuk sziklás testét. És I , ahogy gépko­csival elhagy­juk a repülő- ' téret, a már kiépült és még mindig épülő autó­sztrádán ha­ladva a főváros felé, egymás után tűnnek fel a sajátos szépségű, a természettel jól harmonizáló, mddern lakóte­lepek, majd szinte áttekint­hetetlenül öt-hat szintben keresztező autósztrádák szö­vevényében, rajtuk végelát­hatatlan sorjában hömpölygő autókaravánok közepette, új ben, Stockholm és egyben Svédország milliókat vonzó első falumúzeuma közvetlen szomszédságában van az a sebtében, de célszerű gond­dal felépített épületcsarnok, ahol szinte állandóan zuhog a víz. Megszámlálhatatlan csöveken zubog, permetez a víz, azazhogy a preparáló folyadék, hogy a három és fél évszázaddal ezelőtt épült és a kifutás után azonnal el­süllyedt Wasa vitorlás hadi­hajó néhány esztendeje meg­talált és kiemelt testét meg­őrizzék az utókor számára. Az elsüllyedt hadigálya, az akkori idők legkorszerűbb fegyvérzetével fedélzetén tengerészeken kívül több száz katonával, egyáltalán nem békés célokat szolgált. A Gusztávok, a svéd kirá­lyok uralma alatt, a svédek nem kevés kellemetlenséget szereztek Észak-, sőt Nyu- gat-Európa népeinek, s azok az évszázadok aligha lettek volna alkalmasak arra, hogy a békés jelzőt tűzzék a svéd név mellé. Ám mindez a múlté. A skanzen megkapó hangulatú, majd háromévszá­zados mélyvörös színű fa- tcmplomát akkor mívesked- ték össze Dél-Svéd országból való idetelepítése után, két egész esztendeig, amikor az első világháború legvére­sebb csatái pusztították első­sorban Európa népeit, — 1916 és 1918 között! Nem szemrehányás ez, sőt! De feltétlen ténymegállapí­tás. A mai svéd életszínvo­nal, amely az elsők között van a viálgon, ha nem ép­pen az első, nem lebecsülen­dő erővel kapaszkodik ab­ba a történelmi ténybe, hogy ebben az országban több mint másfél száz esz­tendeje nem volt háború. Itt nem kellett újjáépíteni, leg­feljebb csak újat, itt nem kellett a romokat eltüntetni a közterekről, az ágyú ütöt­te sebeket a házfalakról, — itt egy valamiféle romocska nemzeti ereklye. Következés­képpen Stockholm óvárosának öt-hatszáz éves házai és ut­cái mellett ott áll ugyan­csak épen és ma is használ- hatóan a négyszáz, ott a fiá­nkkor sem adhatott megél­hetést ennyi föld még a mai­nál kisebb létszámú lakosság számára sem. Kétségtelen, hogy a svéd föld nem ismeri az olajat, a földgázt és sok mái kincs­esei adós, vagy legalábbis fukar, amiben más országok dúskálnak. Am néhány do­logban „megtérített .1” várta a kezdeményező 1. z- séget, s dolgozni akarást — természetesen a fa- és c u- lózipart, hiszen terülő 4c fele erdő; a híres svéd 1 s- és acélgyártást, s ami í in mindennek az alapja Volk a vízienergia-termelést. A vi­lágon az elsők között van a legolcsóbb energia, a villa­mos energia egy főre eső ter­melésében, s a vízi erőmű­vek létesítésében. Jellemző adatként: az 1950-es kereken 18 millió kilowattóráról 19Ö9- re majd 60 millióra emelke­dett a villamosenergia-ter- melés, s ebből több mint, a kétharmad a vízi energia! romszáz éves épületek sora, hogy az egészet a tavaly, vagy az idén épült felhőkar­colók. foglalják keretbe! A kép persze így túlságo­san idilli és hazug is. Az a néhány nap, amíg módom­ban volt az egri Finomsze- relvénygyár és a stockholmi MECMAN-cég kooperációs tárgyalásai jó­voltából, s azt mint jellem­zőt is figye­lemmel kísér­ve ebben az északi ország­ban tartóz­kodni, nos, az a néhány rrap is meggyőzött egy nyilván­való tényről. A másfél év­százados béke csak a lehető­séget jelen­tette, de egy­magában még nem a pro­duktumot. Hi­szen közis­mert, hogy a múlt század végén, sőt, még a husza­dik század elején is „ki­tántorgott”, milliós nagy­ságrendben mérhető lét­számmal ha­józott át Amerikába a svéd pa­raszt, hogy emberi megél­hetéshez jusson. A svéd föld félelmetesen szép. De ugyan­ilyen kegyetlen is. A közel félmillió négyzetkilométeres országnak mindössze 8 szá­zaléka a szántó, a mezőgaz­daságilag művelhető terület. S ha a lélekszám ma is alig haladja meg a nyolcmilliót, — Fiúk, menjünk a ci­gányhoz, kitűnő bora van — mondotta az orvos és a tár­saság elindult. Hogy megér­keztünk a szőlőhegyre, meg­ütött az otthon varázsa, az autodidakta paraszt termelői kultúrája is lenyűgözött. A szőlőtőkék semmihez sem hasonlítható rendje elbűvölt. A bokros tőkék, ’ jól ápolt angolpark. nyírt bukszusai. És a méregzöld szőlőlevele­ken bordói lé könnyei pereg­nek. Kisvártatva előkerült a ci­gány. Sohasem láttam még parasztibb figurát, bár az ar­ca szurokfekete. Néhol ké­kesfehéren világít a bőre, a perm étiétől, talán le sem jön a hideg víztől, lehet már a szappan sem segít. A paraszt a medve kedves dörmögésével fogad bennün­ket, aztán egy ócska lavórba vizet önt a kannából és gyor­san megmosdik. Tisztele­tünkre inget húz és fejére lapos sapkát rak. Nézem az embert, a hideg víz, a szappan tényleg nem sokat segített. A feketeség maradt, a permetlé is, imitt- amott még világít. A kezén negyven év nehéz munkája. „ Csontos, repedezett fekete kéz. Ujjai nagyok, ügyetle­nek, nem való beléjük a po­hár, csak a kapa, a horoló. A jobb mutatóujja belül va­kít azzal fogja a lopó végét, a szesz fehérre mosta, az a földnél is erősebb. Arcán, testén a húst a nap, az eső, a hegyi szél csontjára szárí­totta. Ami hiányzik szikkadt testéről, az átvándorolt a szőlőbe, borba, abba sűrűsö­dik ennek a parasztnak min­den ereje. Lepsény után vagyunk, de lehetnénk Tokajban vagy a Mátra lábánál is. A szőlő­hegy, inkább domb, a pa­raszt szent magántulajdona, mindössze eg'y fél futballpá­4 CICÁN V lya. Itt játszik ő minden hajnalban és este, egyedül, egy kapura. A meccset időn­ként megnézik a városi em­berek, akik elismerik a játé­kát, nagyszerű technikáját, labdakezelését, isszák a bo­rát és azt mondják: — Idén jó a borod, Jós­ka... Jóska, a cigányparaszt sza- bódik, szemérmesek a bor­termelő emberek. Csak ha szapulják a bort, azt nem szereti. Inkább ne is dicsér­jék, egy szót se szóljanak. Csak igyák. Hadd szálljon a fejükbe, a nyelvükbe. Akkor megérzik, hogy milyen volt az idei termés. És ha érzik, minek a beszéd. Úgyse tud­nának okosat mondani. A szőlő közepén pince, előtte kicsiny lugas, futósző­lő zöldje adja a húst. Bent, a lugasban ácsolt asztal, hoz­zá lóca, az elfáradt vándor­nak. Meleg nyári kora este, szép kékes alkonyat. A nap bukófélben, már szaporázza a lépést, a tó felé. Ravasz paraszti arcával, szemével visszakacsinta horizontról. — Jó éjszakát, gyerekek! A pillanat, a pince vará­zsát mindannyian érezzük. Szomjasak vagyunk és éhe­sek. De itt az úri étel, a fagylalt és a málna nagy csúfság lenne. Ide szalonna, tepertő kívántatik, friss ke­nyérrel, hagymával, erős paprikával. És rá, agyagkor­sóból a pincehideg bor. Min­denünk van, csak hagymánk nincs. Azt mondja az orvos, aki itt mindnyájunknál jár­tasabb : — Jóska, tavaly még volt hagymád. Az idén mért nem dugtál? De semmi baj, ott van a földben, a szomszéd­ban, a hátad mögött. Húzzál ki néhány fejet. — Nem lehet, az a nővé­remé. Nem beszélünk. Az orvos feláll, kihúz négy-öt öklömnyi hagyma'., megtisztítja és az asztalra teszi. Megkínálja Jóskát is. Így már más a helyzet, a pincegazda is ehet. A bűn az .orvosé. Hiszen az kínálja őt' is a saját hagymájából. Jön a nővér, a cigánypa­raszt szikkadt női mása. A ruhája is fekete. Szája kés­penge. Tartása az apácák fő­nökasszonyáé. Övé a szom­széd pince, a szomszéd sző­lő és a hagymatábla. Az egész tőlünk öt méternyire. Az orvos bűntudattól hajtva azonnal köszönti. Neki sem­mi köze a családi háborúhoz, odamegy az asszonyhoz, visz egy pohár bort is és pénzt nyom a markába. Dicséri a hagymát. A nő önérzetes, a pénzt nem fogadja el, de fel­enged. Nem hallunk semmit, el vagyunk foglalva az étel­lel, itallal. Azt még látjuk, hogy az asszony néhány perc múlva pihegve, kipirulva nyitja a pinceajtót. A szája is kirózsásodik, megszépült. Az orvos dolgavégeztével az asztalunkhoz ül, eszik-iszik, jó étvágya van. Kérdi a pa- rasztott, megtalálta-e a cé­dulát a pince kulcslyukában. Reggel, amikor a Balaton le­ié tartott, oda tette, hogy maradjon a paraszt itt, esté­re visszajövünk. — Nem találtam én sem­mit. Oda tetted volna? — kérdezi a paraszt vissza és hozzáteszi még: — Akkor azért akartam oiv*1 en bemenni, se­hogyan sem fért a kulcs a lyukba. — Biztosan megint részeg voltál — évődik az orvos. — Beszélhetsz, amitakarsz, tudjuk minek hívnak — vá­laszol a cigány és csak nagy, hűséges szeme mond ellent szavainak. Évekkel ezelőtt összeverő­dött itt, nála egy jól sikerült banda. Alikor éppen ősz volt forrt a bor. A gazdát a ven­dégek leitatták. Amikor ötödször fordult a pincébe italért, egy kissé elfáradt a borgőztől és lefeküdt a pince hűs földjére. A cigány a gáztól már útban volt az örök szőlőhegyek felé, ahol már nem kell nyitni, kötöz­ni, permetezni és szüretelni sohasem. Az orvos szomjas volt, türelmetlenül utána ment, ott találta aléltan, eszméletlenül. Gyorsan ki­húzta a friss levegőre. Apja, anyja hát az orvos, fizet is a borért, hadd beszéljen, amit akar. Bár a paraszt sem marad adós, nem lehet ennyi em­ber előtt. Még azt hinnék, nincs önérzete. Azért nyel­vére szordinót rak és fi­noman vág vissza. Bár ő is csobogtatja a bort lefelé, igaz tempósan, ahogyan a mindentudó szőlősgazdák szokták, öt többé nem rú- gatja be senki. Az emberek szeméb-: kiül a bor lelke, szépen száll a férfihang. Odaül közéjük, boldogan vigyorog, a hold­fényben csak az ínye vilá­gít. Fogai bebarnultak a sok dohánytól. Az ég sötétkék­jében a csillagok, a minden- ség távoli torkolattüzei vil- lódznak. — Az idei borod jobb, mint a tavalyi volt, Jóska — löki oldalba az orvos. — Látnivaló — dörmögi a paraszt. Suha Andor Az adott természeti, földraj­zi lehetőségek jó kihasználá­sa (halászat, tengeri keres­kedelem), a specializálódás és az utóbbi években már állandóan krónikus munka­erőhiány miatt a magas fo­kú munkaszervezés és auto- matizáció, a szakadatlan tö­rekvés az egyszerű és a pre­cíz irányában, — ez töltötte ki eleven és hatékony tarta­lommal a béke adta lehető­séget. És van egy harmadik, feltétlenül méltányolandó és megemlítésre való tény: a svéd bel- és külpolitika. Mint ismeretes, nem kevés gonddal és a jövőt koránt­sem rózsaszínben festő prob­lémákkal vette át Palme, — önmagától a kormányt a legutóbbi választásokon. A szociáldemokrata párt hatal­mi helyzete és politikája, még ha e politika ideológi­ai és elvi-gyakorlati szem­pontból bőven is hagy kí­vánnivalót maga után, mégis immáron egy történelmi idő­szakot átívelt, a pozitív sem­legesség elvét követi, — ki­felé. S bizonyos, egyáltalán nem lebecsülendő „emberi” politikát befelé. Kétségtelen, hogy egyrészt a szociálde­mokrata kormány, másrészt a szakszervezetek jóvoltából Svédország nem teljesen sza­bad vadászterülete a tőké­seknek. Az más lapra tarto­zik, s talán a teoretikusok­nak jelenthetne meggondo­landó kutatási területet: mit jelent az, ha a tőkés úgy szervezi a termelést, hogy már alig van szüksége szak­munkásra, s hogy ezek után mit jelent a munkásosztály szellemi felhígulása a beta­nított segédmunkások szám­aránya miatt. A svéd külpolitika realista voltát jól példázzák azok a megnyilatkozások, amelyek ismertek a világ közvélemé­nye előtt, s amelyekben az utóbbi években messze több volt a pozitív vonás és ame­lyek konzekvensen a nem­zetközi helyzet normalizálása irányába hatottak. Elég itt utalni az amerikaiak szeny- nyes vietnami háborújának kormányszintű és következe­tes elítélésére és arra a tényre, hogy a leghevesebb Amerika-ellenes tüntetések a tőkés országok közül a ügyben éppen Svédországba^ voltak. (Folytatjuk) Az óváros évszázados házai megkapó han­gulatot árasztanak, — s igen nagy gonddal óvják is őket. A svéd főváros idegenforgal­mának egyik központja ez a sok száz eszten­dős városrész. Áruházak, bankok, Irodák, több szintes ut­cakereszteződésben szint alá nyúló „szuterén” helyiségekkel, amelyek kiállítási csarnoknak is beillenének, ez Stockholm mai, modern arca.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents