Népújság, 1970. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-15 / 268. szám
Falu értelmiség, szabad idő Milliós készlet — gazdag választék Ünnepi ajándékvásár előtt a megyei kereskedelem Van-e a falusi értelmiségnek szabad ideje? *Ha nincs, miért nincs. Ha van, hogyan él vele? Látszólag egyszerű kérdések ezek. Bonyolultabbá akkor válik" a dolog, ha e kérdésekkel arra akarunk választ kapni, hogy a falun élő értelmiség mennyire tud a szakmáján túl értelmiség lenni: életstílusbalti, szellemi igényekben, társas szórakozásban, egyéni szenvedélyben, társadalmi munkában stb. Falun élni-dolgozni, ez a körülmény már önmagában hivatást jelent: nem a szőkébb értelemben vett szakmai hivatást, hanem azt a körülményekből adódót, hogy épp falun végzi tanári, orvosi, vagy mérnöki munkáját. Persze, szakmai hivatás terén is vannak komoly különbségek. Lényegesen nagyobbak az eltérések az anyagi-technikai és kulturális lehetőségekben. És vegyük ide az olyan megoldatlan elemi létszükségleti feltételeket is, punt a lakás, a tüzelőanyag stb. A falun élő értelmiség specifikus hivatása már itt, ezekben a szakmai és életkö-i rülményekbeli különbségekben kezdődik. Minden faluban van kisebb vagy népesebb értelmiségi csoport, mely ilyen vagy olyan körülmények között, így vagy úgy végzi a szakmai munkáját De mit csinál azon túl? Egyrészt: milyen módon él értelmiségi életet a szabad idejében; másrészt hogyan tölti be azt a specifikus hivatást, amit jórészt a szorosabb értelemben vett szakmai munkaidőn túl kell betölteni? Egy konkrét példa, amely jobban megvilágítja a kérdés lényegét... Ha van egy fiatal orvosházaspár, amely a szakmáját hivatásnak tekinti, sőt pillanatnyilag még azt is vállalja, hogy szakmai hivatását falun gyakorolja, de ezt — a városra kerülés reményében — annyira, átmeneti szükségmegoldásnak tartja, hogy a rendelési idő lejárta után pánikszerűen elhagyja a falut, minden hétvéget (szombat déltől hétfőn reggelig) Városon tölti, s a szakmai munkán kívül any- nyira nem vállal semmit a társadalmi feladatokból, hogy azokat, akikkel együtt e feladatokat meg kellene oldani — vagyis az ugyanabban a faluban élő pedagógusokat — jóformán nem is ismeri — akkor itt eleve le kell tennünk a kérdéstől, hogy akár mint magánemberek, akár mint egy értelmiségi közösség tagjai mit csinálnak szabad idejükben. S ugyancsak tárgytalan a kérdés annak a mezőgazdásznak, agrármérnöknek az esetében, aki a városból jár ki naponta falusi munkahelyére, vagy annak a pedagógusnak az esetében, aki falusi munkahelyéről 'minden este hazavonatozik, buszozik a városba a családjához, barátaihoz. Maradnak tehát azok, akik akár meggyökeresedve vagy annak perspektívájában, akár a meg nem honosodás szándékával, de ebben az átmenetiségben mégis egyelőre lehorgonyozva, ott élik az életet falun, a munka- és szabad időt egyaránt. A falusi értelmiség körén belül is elsősorban a pedagógusok és az orvosok szabad idejének kérdéseivel foglalkozunk. „Eléggé leterheltek vagyunk — mondta egy iskolaigazgató. — És legjobban azok vannak megterhelve, akik sokoldalúak”. „Mi, pedagógusok — mondta egy másik iskola- igazgató — biztosítjuk a falusiak szabad idejének szórakozási-művelődési lehetősegeit. De a miénket nem mindig tudjuk biztosítani”. Kétségtelenül igaz, hogy a falusi pedagógusok nyakába i varrják a legtöbb feladatot, f az is kétségtelen azonban, ’ hogy lehet ezen a helyzeten í javítani, mindenekelőtt akkor, ha körültekintőbben ha- ! tározzák meg a feladatokat. ! Ha az értelmiségre háruló i feladatok elvégzéséhez a falu | egész értelmiségét mozgósít£@70. november 15., vásárnál! < jak s a feladatokat megfelelőbb arányosságban osztják el az epesz értelmiségen bebelül isi at P1edagógusgárdán belül is! Ne legyen az, hogy az iskolaigazgató, aki tanácstag, parttitkar és családapa a színdarabokban is családapa parttitkárokat játsszék, míg mások a súgó szerepét se bffiidnf Nem ke" '»>* ban az értelemben is, hogy tetszés szerint lehessen meg- valasztani az embereknek cselekvésüket. S ha ez megvan, akkor már nem kell fel- cenm a kérdést, mi lesz a muveiodesi lehetőségeikkel, mert azok, akikben megvan m,,nfnyVh0fF a “akmai munkán kívül is értelmiségi ™dor! eljenek-dolgozzanak, megtaláljak a módját, hogy gondoskodjanak önképzési, muveiodesi lehtőségeikről, s ennélfogva a szakmán túli hivatásukat is minőségileg jobban végezhessék. Tudott dolog, hogy az anyagi-tudati-erkölcsi változások eredményeicént ma sokrétűbbek, bonyolultabbak Li USl-értemis<§S hivatásából eredő feladatok — s nem utolsósorban: igényesebbek! Hzeknek az igényesebb feladatoknak hovatovább csuk úgy tud megfelelni az értel- f^^Ohha önmaga is igényes lehet abban, hogy ő értelmi- sw; ha mind többet mozoghat fizikailag és szellemileg, külföld hat i?azfnk tájaira, külföldi országokba, beutazhat a varosba színházat, tár- hJni ,”éZn!’ hangversenyt hallgatni, olvashat könyvet, folyóiratot;, összegyűjtheti és feldolgozhatja a helyi népi szokásokat, hagyományokat, elkészítheti a falu monográla”Jait(lnanelKl1’,hogy ”kat>a- ia lenne abból: valahányszor kinyitja annak a szekrénynek az ajtaját, ahol eddig gyűjtött anyagát őrzi, mindannyiszor előre várja a kopogtatást, a szobaajtó nyí- lasat, hogy beállít valaki a járástól, a megyétől a „legS2KBEÍ ”legfontosabb” Természetesen nem lehet marói holnapra tökélyre vin- “ ezfeket a dolgokat, de a végieteken változtatni annál surgetobő. Az olyan végle- tekre gondolok, hogy egyfe- lo! vannak a csupa tevékeny, f.? onke"t es kötelességből végzett tennivalókból ki nem látszó, s így az önképzésre önművelésre, az ilyen vagy olyan „értelmiségi szenvl- delyre” fordítható szabad idővel nem rendelkező peda- gogusok; és vannak azok a ko legmk akik a 3^^ munkán túl — bár bőven lenne idejük, hogy másként eijenek — megszűnnek ér- telmisegiek lenni: közömbösek minden iránt, ami nem A légcsavarok felbőgtek, s a gép egész törzse remegett, mikor az irányítótoronyból megérkezett az engedély a felszállásra. S a gépmadár néhány száz méternyi nekifutás után kecsesen a levegőbe emelkedett húsz utasával. A stewardess csinos, szőke lány, éppen köszönteni akarta az utasokat, amikor azok mintegy vezényszóra felálltak, egy-egy revolvert rántottak elő a zsebükből, és elindultak a pilótafülke felé. Aztán meghökkenve megálltak, és egymásra néztek ... — Uraim — szólalt meg az egyikük. — Vegyék úgy, hogy ez a gép nem Honoluluba repül. — Már megbocsásson, kedves kollega, de én sokkal hamarabb felálltam, és egy szemvillanásnyi idő alatt kezemben volt a pisztoly, tehát engem illet meg az eltérítés elsőbbsége. Éppen azt a kívánságomat akartam közölni a pilótával, hogy irányítsa a gépet Lima felé, de az előttem álló kartárs széles hátával eltakart — No igen — mondta a széles hátú kissé bocsánat- kérőén, miközben pisztolya csövével feljebb tolta kalapját, — de azt meg kell 'vöknek érteniük, hogy le- bb három éve nem lát- . .. Melbourne-ben élő kea vízben úszkál, ami nem a bokorban moccan, vagy csak ott érzik magukat otthon, ahol ász vagy szesz van. Az olyan végletekre gondolok, hogy míg az egyik pedagógus nyári munkatáborba viszi diákjait, addig a másik az ivópultnál komázik velük, s még csak attól sem kell tartania, hogy „kabala” lenne: valahányszor szájához emeli az első pohár italt, mindannyiszor benyit az ajtón valaki a járástól, vagy a megyétől. Tévedés ne essék, nem az egyoldalúan sznob, pápaszemesen tudóskodó, dilettánsán kotnyeleskedő, könyvmoly falusi értelmiségi eszményét akarom. Ellenkezőleg: éppen azt akarom szóvá tenni, hogy a néprajzi értékeket gyűjtő pedagógusnak legyen elég ideje erre az „értelmiségi szenvedélyre”, lehessen az ő számára is ez a szenvedély horog és vadászfegyver, de a vadűző szenvedélyében „elcsizmáso- dott” pedagógusnak is — legalább vadászszenvedélyből — legyen a kedvenc írója Hemingway vagy Turge- nyev. Egészen másként vetődik fel a szabad idő kérdése az orvosok esetében. Ilyen véleményeket jegyeztem tőlük noteszomba: „A szakmai munka majdnem minden időmet kimeríti”. „Évi rendes szabadságomat csak akkor vehetem ki, ha van helyettesítőm a szabadság idejére”. „Annyi a felesleges papírmunka, hogy a gyógyításra, kezelésre szánt idő is arra menne rá, ha az ember nem lenne lelkiismeretes”. „Tessék megnézni a rendelő műszereit, berendezéseit, csupa uraságtól levetett holmi...” „Még az olyan apróságra is ügyelni kell, hogy a beteg a kúpot nehogy a száján vegye be!” „Azt mondják, mennyire felvágós, nagyképű és elzárkózott vagyok, mert nem keresem más értelmiségiek társaságát. Hát igen, nem járok közéjük kanasz- tázni, ultizni, vedelni a konyakot és hallgatni a nosz- talgjkus nyavalygásáikat. Inkább böngészem a szakirodalmat, tanulmányozom az új gyógymódokat, a rengeteg új gyógyszer tulajdonságaival ismerkedem...” * Nem akarok itt általánosítani, de az a tapasztalatom, hogy az elvidékiesedés veszélyét az orvosok érzik leginkább, s éppen ezért ők azok, akik falun a „legértel- miségibbek” — a lakásberendezéstől kezdve az általános művelődési igényekig. Akárhány orvossal beszélgettem, távlati tervként a szakvizsgát emlegették, s azt a vágyukat, hogy olyan gyógyintézetbe, kórházba kerüljenek, ahol „mást” és „többet” tehetnek a betegekért Szóval resztanyámat. A sógorom azt írta ... — Egy pillanat — jegyezte meg mérgesen egy köpcös, kopaszodó .légi kalóz. — Egyéni szempontok itt nem érdekesek. Senki sem veszélyeztetheti az utasók épségét valami szubjektív indok miatt Vegyék tudomásul, hogy a mai korban már elsősorban a kollektívák érdekei a fontosak. S azzal az úrral, aki az előbb kijelentette, miszerint Lima felé akarja eltéríteni a gépet, a magam részéről kollektívát képezek, mert magam is abba az irányba szándékoztam a gépet kényszeríteni. — Már bocsássanak meg kérem —, harsogta ingerülten a sarokból egy félszemű, fegyencruhás férfi. — önöknek nincs joguk se kollektíván, sem egyénileg a szabadság útjába állni. Éppen most szöktem meg If várából, s majd magúit miatt Peruban letartóztassanak? Kikérem magamnak! — És elindult a pilótafülke felé. A felháborodott kiáltásokra azonban megállt. — De hát értsék már meg, kérem ... — És engem ki ért meg? — kérdezte ekkor sírva egy hollófekete hajú, gyönyörű art hfhetné az ember, hogy nem a végleges meggyökere- sedésre akarnak berendezkedni, s ennek ellenére mégis úgy néz ki a dolog — lakás és munkafeltételi igényeikben, szakmai munkában és önképzésben, művelődésben és egyéni szenvedélyeikben egyaránt — mintha csakis ők lennének a legjobban meggyökeresedve, mintha értelmiségi mivoltukban ők találták volna meg legjobban a helyüket falun. Mi ennek a magyarázata? Nyilvánvalóan sokat számítanak itt a szubjektív tényezők, az, hogy tudatosabban él bennük az értelmiségi életstílus igénye. Számít továbbá, hogy az orvosok 'idejük jó részét, tevékenységük zömét — azt is, ami már a szabad időbe esik — a szakma tölti ki, s olyan szakma, ami nagyon is értelmiségi jellegű. És számít az is, hogy az a kevés szabad idő, ami a szakmai jellegű elfoglaltságon kívül marad, s amit az orvosok inkább fordítanak egyéni művelődésre, mint társadalmi és közkulturális tevékenységre, az a szabad idő mégiscsak töjib annál, mint amennyivel egy „csupa feladat” pedagógus rendelkezik szakmai és társadalmi, közéleti munkáján kívül. A falusi orvosok helyzetéből, életformájából levonhatjuk a pedagógusokra is érvényesíthető következtetést. A feladatok megfelelőbb és arányosabb elosztásával, az értelmiségi életformának, mint falun is igényelhető és megvalósítható eszménynek a tudatosításával serkentsük pedagógusainkat. S mindenekelőtt tegyük lehetővé pedagógusaink számára a minél tartalmasabb, sokoldalúbb értelmiségi életformát, azt az életstílust, amit elsősorban a hivatásukkal járó bonyolultabb és igényesebb feladatok követelnek meg. Nem véletlenül kanyarodtam vissza a pedagógusok problémáihoz. Mert amikor falusi értelmiségről beszélünk. mindenekelőtt róluk beszélünk. Nemcsak azért, mert mennyiségileg ők képviselik ennek az értelmiségnek a zömét, hanem főleg azért, mert a munka nagyobb terhét mindig is ők hordták és hordják ma is a vállukon. Ha ma bonyolultabbak a tennivalók és nagyobbak az igények, akkor ezzel nemcsak azt mondjuk, hogy mindez az ő odaadásukat, áldozatvállalásukat, munkájukat dicséri, hanem azt is, hogy a továbbiakban is elsősorban rájuk nehezedik a dolgok sűrűje, s e szerint kell lépést tartaniuk szabad idejükben is — az idővel. nő, kezében gyöngyházveretű pisztollyal. — Maga hova akarta téríteni a gépet? — kérdezte kissé zavartan a széles hátú. — Mit bánom én... — zokogta a nő. — Mindenhova, csak szálljunk már le, mert a repülőn mindig sírógörcsöt kapok... — Hm... — mondta a köpcös elgondolkodva — Ha mindegy, jöjjön velünk Limába. Aztán majd csuda jó kis bulit csapunk. Jó? A nő a könnyein keresztül rámosolyodott. — Tudják, mit? — mondta ekkor egy feketekalapos fiatalember, aki eddig szórakozottan lődözte ki Browningjával a szellőzőberendezés kapcsolóit. — Ügy döntöttem, hogy ez a gép Fokvárosban száll le, mert olvastam egy könyvben, hogy ott elsőrendű banánt lehet kapni. Hároméves kisfiam van, és megígértem neki, hogy a föld alól is kerítek egy kilót. — Kérem, ez lehetetlen — mondta egy diplomata, aki sürgős tárgyalásra indult a Karácsony szigetekre. — A gépnek meg kell tartania eredeti: útirányát. — Akkor miért van a maga kezében is pisztoly? — Gyermekek és felnőttek minden évben nagy izgalommal' várják a decembert, az ajándékozás hónapját, amikor nemcsak a családtagok és rokonok, de a jó barátok, az ismerősök is meglepetésekkel kedveskednek egymásnak. Jóleső érzés ajándékot kapni, ám nagyobb öröm ennél ajándékot adni. Hogyan készült fel az idei ajándékvásárra Heves megye kereskedelme? Rendelkezésre áll-e megfelelő készlet és választék a szükséges árukból? É kérdésekre kértünk választ az illetékesektől. ÉlelmiszerkiskeresKedelem — Már felkészültünk a decemberi csúcsforgalomra — mondta Bóta Sándor, a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat egri kirendeltségének vezetője. — Az ellátási körzetben levő 43 üzletünknek gazdag az árukészlete és .választéka. Az elmúlt esztendő hasonló időszakához képest hat százalékkal nagvobb, vagyis közel húszmilliós forgalomra számítunk. — Az alapvető élelmiszerekből, például a lisztből, cukorból, sóból stb. telve vannak raktáraink. Időben és kellő mennyiségben rendelünk kenyeret és tejet is. Fokozott gondot fordítottunk az édességek beszerzésére, melyekből két vagonnyit kaptunk eddig. A gyermekeknek való ajándékok sorában csak az óriás, közel negyven centis Mikulás bácsit említem meg, ami természetesen csokoládéból készült. Vannak persze kisebb és lényegesen olcsóbb édességfigurák is. A különböző színű díszpapírral bevont szaloncukorkák is kaphatók már a boltokban. Egyébként a vevő igénye szerint ajándék- kosarat is készítünk. Árusítunk többféle italt, így skót viszkit, Napóleon-konyakot, olasz, lengyel, jugoszláv, szovjet pezsgőt, valamint csaknem harmincfajta hazai és külföldi készítésű palackozott bort. De nem szenvednek hiányt az üdítő szörpökérdezte harciasán a Mel- bourne-be igyekvő utas. — Mert azt hittem, hogy maguk ügynökök, akik el akarják venni tőlem a fel- ső-bengáliai hadiflotta üzemanyag-szállításának titkos elsüllyesztést tervétK ami itt van az aktatáskámban. Nézzék meg, ha nem hiszik. A fegyenc megnézte, és bólintott. — Akkor magát majd visz- szaengedem az Antarktiszról, mihelyt odatérítettem a gépet. — Abba a hidegbe nem megyek — sikoltotta hisztériásán a nő. Üjra sírógörcsöt kapott. És kibiztosította revolverét. — Na látja! — mondta a köpcös, és kezet csókolt a nőnek. — Velünk akar jönni Dél-Amerikába. Olyan nehéz ezt megérteni? A diplomata már éppen javasolni akarta, hogy a leghelyesebb, ha külön bizottságot választanak a vitás kérdések megoldására, amikor a stewardess megjelent és mosolyogva felszolgálta a hideg sültet, fehér kenyérrel, kaviárral, főtt tojással, vajjal, és egy kis üveg borral. — Egyenek jó étvággyal még utoljára — mondta bíztatóan. Aztán, látva a rámeredő tekinteteket, hozzátette: — Ugyanis három motorunk kigyulladt... két kedvelők és a déli gyümölcsök — narancs, füge, banán, mandarin, mogyoró — fogyasztói sem. És még valamit. Vállalatunk a megye- székhely vásárcsarnokában húszezer fenyőfát hoz forgalomba. Az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat gyöngyösi, hatvani és más helységekben levő üzleteiben szintén bo készletű és választékú áru várja a vásárlókat. Ipaicikkkiskereskedelem Gál Bélától, a Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat áruforgalmi osztályvezetőjétől kaptuk az információt: — üzleteinkben 1 millió 300 ezer forint értékű játék várja piciny gazdáit. Kislányoknak újdonság az NDK gyártmányú járóbaba, mely rugós felhúzás után tipeg. Fiúknak minden bizonnyal kedvence lesz a zseblámpaelem segítségével, úgynevezett távirányítással mozgó autó, tank és földgyalu. ötletes, kombinációs készséget fejlesztő játék, az összerakható holdrakéta, mely alkatrészeiben kapható. Egerben és Gyöngyösön különben az idén is megrendezzük a hagyományos játékvásárt, ahol sok ezer játék közül lehet választani. _ Feleségeknek, édesanyáknak, illetve menyasszonyoknak értékes ajándék a hatszemélyes, hőálló verőce- szendvics-készlet, a fali díszként használható s zarvasagancs alapanyagú gyertyatartó a kerámiából készült kávés-, teás- és boroskészlet. Minden családban örülni fognak, ha ^ a vendég például angol importból származó konyhakészlettel, vagy \ éppen a szovjet evőeszközkészlettel ajándékozza meg a háziakat. Férfiak körében népszerűségre tarthat számot a zsilett-borotvakrém, amit nem kell ecsettel az arcra kenni csupán arra ráfúj atni. Centium Áruház Mint Mácsai István igazgatótól megtudtuk, december hónapban 12 milliós árukészlettel várja vevőit a megye legnagyobb áruháza, melynek valamennyi osztálya ajándékozható újdonságot is árusít. Ezek sorába tartoznak a házilag készített fali szőnyegek, a különböző sálak és nyakkendők, az aranyozott kivitelezésű kézelőgombok, a japán ingpulóverek, az olasz női cipők. Férfiaknak igen szép ajándék a Wilkinson borotvakészlet, mely csupán itt kapható. Bizonyára sokan fognak vásárolni japán zsebrádiót, magnót, sőt — a vérkeringést elősegítő, fokozó — villany meghajtású maszírozógépet is. ★ — Régóta az ajándéktárgyak közé tartoznak a mi cikkeink is, — közölte Kállay Albertné, az Óra- és Ékszer Kiskereskedelmi Vállalat egri üzletének eladója. — Decemberben több százezres forgalmat szeretnénk elérni. Egyebek között automata Doxa-órákkal, aranyórákkal, ezüst karkötőkkel, bizsuláncokkal, díszes rézkan- csókkal és szarvasagancsból kifaragott, hatpoharas likő- röskészletekkel várjuk vásárlóinkat. . . SraUH» áxwM ' Patak? Dezső Dráma a levegőben
