Népújság, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-14 / 241. szám
Amikor az örmények Egerben akartak megtelepedni — Te jó ég! — ugrottam fel a tótéiból, ahová az imént terpeszkedtem el, természetesen papucsban és természetesen tévét nézve vacsorázni, vagy vacsorázva tévét nézni, mert eszembe jutott, hogy én most kispolgár vagyok. Tipikus kispolgár! Éppen úgy, mint ahogy Szakonyi Károly az Adáshiba című kétrészes komédiájában megrajzolta. És ki szeret kispolgár lenni? Különösen ki: tipikus kispolgár. Egyébként, miután felugrottam, váll- . rándítva visz- sza is ültem: ha' ettől vagyok kispolgár, * akkor nincs nagy baj, mindettől még lehetek ugyanis forradalmár, nagypolgár, anarchista, kozmopolita, sőt még rendes ember is. Fütyülök a Szako- nyira, az egri Gárdonyi Géza Színházra is, a szereplőkre is, meg a rendezőre különösen, hogy már megint a kispolgárnak esnek neki, s már megint nem tudnak mást felhozni a kispolgár kicsiségének, polgárságának és veszélyességének bizonyítására, mint azt, hogy ülve, papucsban nézi a televíziót még vacsora közben is. ★ Az Adáshiba főszereplői — Bódog és Bódógné, a zsákutcába került lányuk, Vanda, a révbe ért fiuk, Dönci és felesége, Saci, a családból kitörni, is kész legifjabb Im- rus, a megváltásra itt képtelen Emberfi és a szomszéd Szűcs, akin még csoda is történik — egyetlen estére, egy tévéadásnyi időre "'gyűlnek össze a színpadon—, hogy ne történjen az égvilágon velük semmi. Nem is akarják, hogy történjen, nem is szeretik, ha történik valami velük, vagy körülöttük. Békésen kuruttyolni a langyos pocsolya vizében, s legfeljebb a képernyőn keresztül kipislogni a világba, brekegvén: — Urramisten —■ ur- ramisten... hogy mik vannak ... hogy mik vannak — ez a boldogság nyugalma és a nyugalom boldogsága. — Ez valóban érdekes — szólalt meg Schellenberg, s szürke szemét az ablakra függesztette, mintha erősen gondolkodna. — On mit gondol, megéri ez nekünk? — Én nem tudom eldönteni, mindenesetre a külügyminiszter úr rendkívül érdekesnek tartja az ajánlatot. Szakonyi Károly komédiája az „ártatlan” kispolgárt veszi célba és egyúttal az emberekben meglevő kíspol- gáriságot. Ami szintén „ártalmatlan”. Mert mi is történik Bódógéknál? Semmi. összegyűl a család, fecsegnek, elmondják terveiket, amelyek nem valami nagy. terveik, milliói ilyen kis terv van szerte az ország milliónyi családjánál, csak éppen itt az egyiket nem érdekli a másik, a másikat a harmadik, s az egész hóbeleblan- cot nem érdekli az égvilágon semmi, csak valamiféle múltból átmentett konzervatív látszat. A család! A formális összetartozás látszata. Mint olyan! Mint — persze — semmilyen! Nézik a tévét és fecsegnek. Uramisten, milyen marhaságokat fecsegnek! Angyal, vagy Vietnam, nekik mindegy. csak fecsegnek és fecsegnék és bélé lehet őrülni ebbe és fel is rohanna az ember a színpadra, hogy valakit jól szájon kapjon, ha ... Nos, ha Szakonyi kissé kegyetlenebb a szereplőivel. Ha nem elégszik meg ő is és bizony a rendezés is, hogy alig legyen több, mint egy kicsit megnyújtott, kétségkívül találó, de mégis csak egyfelvonásos. A szerző nem írt meg mindent darabjában, csak erős, feszes vázlatot adott. Ez helyesnek tűnhet, hiszen nem irodalmi olvasmánynak, hanem színészekkel megvalósítandó színpadi alkotásnak szánta komédiáját. A baj az, de annak elfogadását az ön véleményétől teszi függővé. Egyben szoros együttműködést kér az ügy további bonyolításában. — önnél van a távirat szövege ? — Igen. természetesen ... — felelte Wagner készségesen, és gondosan lezárt aktatáskájából elővette a megfejtett távirati szövget. hogy ■ Zsámbéki Gábor egyébként pergő és biztos kezűnek tűnő rendezésében sem vált egyértelműen szatírává, ha lehet ezt egyáltalán számon kérni —, dühre lobban tó szatírává az Adáshiba. Akár úgy is, hogy a nézőtéren ülő kispolgár kapjon dührohamot: már a televíziót és papucsot is sajnálják tőlem! Ennek ellenére, vagy éppen ezért jót és derűset szórakozott e komédián a közönség. Öröm, hogy új magyar vígjátékot és végeredményben jó vígjátékot mutatott be a színház az ő „kedves közönségének”. Az is nagy öröm, hogy a Fehér Tibor, Nádassy Anna, Máiké Eta, Páva Ibolya, Mar- kaly Gábor, Pákozdy János és Szili János „csapat” he- Ivenikint magával ragadóan játszotta meg és el Bódogék éppen szokványosságában úiszerű történetét. Szakonyi Károly —, hogy érti-e, nem tudom —, de tiszteli a színpadot és a színészt, társnak tekinti alkotásában, s ez igen bíztató drámaírói, vígjátékalkotói pályafutásának jövőjét illetően is. ★ '•.’ mondom, visszaültem a televízió élé. de nem vacsoráztam tovább. Elszégvell- tem magam. Mégis elszégyelltem magam. Fogalmam sincs, hogy miért? Nem tudnák megmondaná, hogy miért? — Tessék — nyújtotta át Schellenbergnek. — Igen ... igen ... — mormolta az SD főnöke, mint akinek naponta kerül a kezébe valami hasonló, s már semmi sem tudja felcsigázni az érdeklődését. — Kérem, közölje a külügyminiszter úrral, akivel majd magam is beszélni fogok, hogy, szakértőimmel Eger város kereskedelme a XVIII. század során az itt megtelepedett rácok és görögök kezében összpontosult, akik jelentős külföldi kapcsolataik révén fontos exportot és importot is lebonyolítottak. Az egri görög és rác náció, — mely a görögkeleti, a pravoszláv vallást követte, — bár szálka volt a fanatikus katolikusok körében, de soha sem merült fel Egerből való kitelepítésük. A legutóbbi kutatás azonban vitathatatlanul érdekes adattal egészíti ki ezt az utóbbi kérdést. 1765-ben a pozsonyi országgyűlésen időző Eszterházy Károly püspököt váratlan témájú levéllel lepte meg prefektusa, jószágkormányzója, bejeién ivén, hogy Egerbe az örmények akarnak letelepedni. „A páter Jesuiták pre- sentálják nékem az Erdélyből eljött arméniusókat. Éti azokkal beszéltem, de ők mostanság semmi bizonyosat végezni nem akarnak, írásban kívánják kiadatni maguknak a puszták neveit, mostani árendájók árát, melyet meg fognak járni. Kérdezik, hány boltot bírnának, itten az rácok és görögök, mi csuda cenzusa (adója) az boltoknak? Menynyi a kereskedők portiója? megtanácskozom, elfogad- juk-e az ajánlatot. Elsietni nem szabad, de arra is vigyázni kell, nehogy lekéssünk ... Schellenberg felállt, jelezve, hogy a maga részéről befejezettnek tekinti a megbeszélést. Wagner a szokásos Hitler- köszöntésre lendítette karját, s eltávozott. Néhány perc múlva már négyen ültek Schellenberg szobájában: egyikőjük a török ügyek szakértője, a másik az angol vonal referense, a harmadik Schellenberg egyik közvetlen tanácsadója. — Gondolkodtam tegnap óta... — mondta az SD nagy hatalmú főnöke, amikor valamennyien helyet foglaltak a tanácskozóasztalnál. — Van egy érzésem, amely azt súgja, hogy valami nem stimmel az ajánlatban ... Túlságosan kézenfekvő. hogy pénzért akarná eladni a megszerzett iratokat ez az inas ... — Én is többször végigolvastam a távirat szövegét, s jó néhány zavaró körülményre lettem figyelmes, továbbá egy sor logikus kérdés merült fel bennem — szólalt meg a török ügyek referense. miután engedélyt, kért véleményének kifejtésére. — Bennem a következők merültek fel: ki ez az inas; őszinte lehet-e felajánlkoaáVagy egyéb adójok. Én mind kiadtam nékiek”. Itt közbevetően meg kell említenünk, hogy az örmények, hasonlóan a rácokhoz és görögökhöz, elsősorban kereskedelemmel foglalkoztak. „A boltok állapottyát ugyan ők így fejtegetik: hogy senki jószágát vagy kereskedését által nem veszik, mert első kézbül hoznának kisebb pro centu- mokkal (azaz kisebb százalékos haszonnal) áruló jószágot. Addig pedig nem is jöhetnének Egerbe, még csak egyetlen egy görög vagy rác kereskedne itt. Következő képpen, akarják, hogy mindenek előtt valamennyi rác és görög kereskedő vagyon itt Egerben, minden- némű árusítóstul—kereskedőstül eltiltassanak. Nékiek ugyan négy boltnál több nem kell, azért a többi akár magyar, akár német pápista (azaz katolikus) kereskedőknek adattathatnának, mert nékiek göröggel vagy ráccal egy városban kereskedni nem szabad. Ezek ugyan nehéz kondíciók (azaz feltételek). De ezekrül csak később lehet traktálni( tárgyalni) .. .’• Az egri jezsuiták terve tehát az volt. hogy az Ersa: nincs-e mögötte valamelyik titkosszolgálat? Különösen az angol... — Szerintem túl sokat nem veszíthetünk, az ajánlatot gyorsan el kell fogadni, mert esetleg más valaki is jelentkezik, s megelőz bennünket — tett ellenvetést az angol szakértő. — Különben is mindössze három nap áll a rendelkezésünkre, hogy elfogadjuk-e ... Mivel az első filmtekercs már most átvehető, abból úgyis meg tudjuk állapítani, hogy megéri-e a további pénzt... — Mi lenne, ha abból a fontból adnánk? — kérdezte a többieket Schellenberg, s egy félreérthetetlen mozdulatot tett a fejével, amelyből mindhárman tudták, hogy főnökük a tömegméretekben hamisított fontokra utal... — Megéri? Ha valódi és használható anyagról van szó, akkor könnyen előfordulhat, hogy ezekkel a fontokkal leleplezzük ezt az ember ... Szerintem a húszezer fontot mindenképpen meg kell kockáztatni, bár tudom, hogy nagy pénz... — hajtogatta a magáét az angol ügyek szakértője, aki közönséges Wehrmacht-tiszti egyenruhát viselt, csupán a váll-lapja- emelte ki, hogy még a Wehrmacht-tisztek között is magas a rangja: ezredes. (Folytatjuk) likus örményekkel váltsa fel a püspökföldesúr a római egyháztól elszakadt pravoszláv bállcáni eredetű kereskedő népséget. Nem ismerték azonban azt a sokszoros és mindennél erősebb anyagi kapcsolatot, amely az egri vezető papi férfiakat a tőkeerős és hitelezéssel is foglalkozó rácokkal és görögökkel összekapcsolta. Egyik-másik kanonok, sőt még püspökök is hirtelen jött pénzhiányuk a a tömött erszényű rácoké 'l találtak gyógyírt... így vájnak csak érthetővé, hogy i protestánsokat tűzzel-vassal visszaszorító, erős kezű Eszterházy égy odavetett mondattal elutasította ezt a kétségtelenül érdekes tervezetet: „Az kívánság különös', azt pedig teljesíteni lehetetlen, mert egyszersmind rácban és görögben kiadni nem lehet ...” Ilyen erősnek bizonyultak még gróf Eszterházy Károly egri püspöknél is a színfalak mögötti, értékes anyagi Vietnamról szóló filmrészlet kapcsolatok. Sugár István Beszédes számok közoktatásunk fejlődéséről Övoda- és iskolahálózatunk a IX. pártkongresszus óta eltelt időszakban számottevően fejlődött. > 1966- ban az óvodai helyek száma 139 000 volt, azóta 210 000 fölé emelkedett. Ennek eredménye, hogy amíg négy évvel ezelőtt az óvodás korúak 49,7 százaléka nevelkedett gyermekiközösségben, ma 54,3 százalékuk jár óvodába. Főként a napközi otthonos óvodák száma emelkedett jelentősen: 258-cal. Az általános iskolai osztálytermek száma 1966-ban 31 600 volt, az elmúlt tanévben már 31 900. Az oktató—nevelő munka színvonalának javulását egyebek közt az is lehetővé tette, hogy az átlagos osztálylétszám négy esztendő alatt 43-ról 35-re csökkent. Növekedett a napközi otthonnal is ellátott általános iskolák száma. Az 1966—67-es oktatási évben 187 081 diákról gondoskodtak a napközikben (ez az összes általános iskolások 13,6 százalékának felelt meg), az 1969— 70-es tanévben a napközisek száma már 203 304 volt (17,3 százalék), az idén — várhatóan — meghaladja a 205 000-et. . A IX. pártkongresszus idején alig több mint 50 általános iskolai diákotthon működött az országban. Jelenleg 90 ilyen intézményben csaknem 300 pedagógus foglalkozik az ott lakó diákokkal. A helyek száma a négy esztendővel ezelőtti négyezerről 7350-re gyarapodott. Középfokú iskolahálózatunk struktúrája az elmúlt években 'jelentősen megváltozott. A szakmunkástanulók előtt is megnyílt a lehetőség a középfokú végzettség megszerzésére. A középfokú tecnikumok nappali tagozatai szakközépiskolákká alakultak át. Az egységes szakközépiskolai rendszerben a tanulók széles szakmai alapképzést kapnak, s az eddiginél sokoldalúbb képzettséget szereznek. Megszűnt tehát a gimnáziumok korábbi vezető szerepe, amit bizonyít az is, hogy ma már a középfokú továbbtanuló fiatalok majdnem 50 százaléka szakközépiskolába iratkozik. A középiskolai osztálytermek száma egyébként a IX. kongresszus óta 5800-ról 6 ezer 060-ra, a műhelytermeké 900-ról 1 ??0-ra, a kollégiumi helyeké 37 300-ról *9 ezer fölé emelkedett. i í Gyurktí Géza SZABÓ LÁSZLÓ —SÓLYOM JÓZSEF: Komédia egy fotelről, a papucsról és az emberről Az Adáshiba bemutatója Egerben P-éva Ibolya — Saci, Vajda László — Dönci és Fehér Tibor Jászai-díjas, mint Bódog, ŐSZ
