Népújság, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-09 / 237. szám

Rjátifr KOSSUTH £Uvel-müvek Hol történt'.* Nótacsokor Iskolarádió Édes anyanyelvűnk Hórusmüvck Kortársaink Szerenádok operákból Ki nyer ma? ránczene Né# zene Riport Róka Móka Bábszínháza Iskolarádió . Riportműsor Brahms: Esa-tlúr szonáta Dokumentumjáték Áriák Mikrofórum Farkas: Szüret Nagy Beethoven-előadók Megyék vetélkedője Szórakoztató zene Láttuk, hallottuk Honegger-zongora­müvek Meditáció Zenekari muzsika Wagner: Siegfried. Kovácadal H.ao 9.00 9.10 10.05 10.40 10.45 11.00 11.40 12.20 12.30 13.15 13.45 * 11.00 14.25 15.10 15.39 10.05 17.20 17.47 13.02 lS.lt» 19.35 21.40 22.20 22.30 33.00 23.10 0.10 PETŐFI 8.05 Tánczene 9.00 Ezeregy délelőtt 11.45 Versek 12.00 Népdalok 12.30 Rossini operáiból 13.03 Bach-művek 14.00 Mindenki kedvére -* kettőtől — hatig .., 18.10 Mi közöm hozzá? 18.40 Fúvószene 18.53 Könnyűzene 19.35 Hang verseny-közvetítő« 21.30 Népdalok 21.45 Előadás 22.00 Mai német muzsikusok 22.40 Ritmusban 23.15 Szabad szél. Részletek MAGYAR o.os rrv T 17.» Hírek 17.35 Óvodások filmműsora _ 17.58 Zenés film 13.10 Az építőművészet óriásai ’ ;1 13,95 Ríportíjlm | 19.15 Esti mese 10.30 Tv-hírado 20.00 Miért is mentem hozzád feleségül? (Tv-komédia) 20.45 Gianni Morandi. Zen« olasz film 21.» Tv-híradó POZSONYI 17J0 A kincses sziget. 6. rész 10.00 és 23.00 Tv-híradd 21.30 Tinó Rinnelt estje. (NDK tévéfilm. 1. rész) yiw/it Egerben, este 7 órakor: ADÁSHIBA , (Shakespeare bériét) El!**! EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telejon: 22-33) Délután fél 4, fél 6, és este s órakor. Kaleidoszkóp Színes angol—amerikai film EGRI BRÖDY: Szünnap GYÖNGYÖSI PUSKIN: Onibaóa GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Egy kínai viszontagságai Kínában HATVANI KOSSUTH: Vadölö HEVES: Mérsékelt égöv FÜZESABONY: Banditák hálójában PÉTERVÁSÁRA: A különös úr Offl IÜBYELET F Egerben: 19 órától szombat reg­gel 7 óráig a Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelőben. (Telefon: il-io.) Rendelés gyermekek részére Is. Gyöngyösön: 18 órától szombat réggé! 7 óráig a Jókai utca 41, JK. alatti ren ^Telefoni Míí«zaki könyvnapok A tudás papírhegyei A múlt esztendőben- 48 millió darab könyvet nyom­tattak ki hazánkban. Szándé­kosan használtuk a darab kifejezést, mert művekről nem csak tartalmuk,, hanem „fogyasztásuk" is képet ad­hat. A 48 millió azt mutat­ja. a szellem e nemes táp­lálékának fogyasztói tábora nem kicsiny. Ahogy egyre nagyobb azok serege is, akik biztos kézzel nyúlnak a táblák közé kötött tudás, a szakkönyv után. Igény é^ kí­vánalom találkozása hívta életre a szakkönyvkiadás és felhasználás legterebélyesebb ágának, a műszaki művek­nek lassan hagyományossá váló szerény ünnepét, a mű­szaki könyvnapokat. Az idén október 10. és 31. között ' megréndezésre terű­ié műszaki könyvnapok — — országos megnyitójának az egyetemi és iparváros- ' ként egyaránt rangot szer­zett Veszprém ad otthont — ismét jó alkalmat kínálunk a régi hívek ragaszkodásá­nak erősítésére, s új olvasók toborzására. Mert igaz, a tu­dás papírhegyei könnyen meghódíthatók. Csak egy aj­tókilincset kell lenyomni, belépni a gyár, a vállalat műszaki könyvtárába, s le­emelni a polcokról az embe­ri szellem, találékonyság és ötletesség, tapasztalat és kí­sérletezés betűkbe, képle­tekbe, ábrákba foglalt saját­ságos termékeit, a műveket. Ám igaz az is, hogy még több lehetne, s kell is, hogy legyen a tudás papírhegyeit meghódítani, birtokba venni kívánók száma. Az ismeretek gyorsan elavulnak, s az is­kolában szerzett tudás, — bi­zonyítsa azt akár diploma is — ma főként arra elég, hogy alap legyen a tovább­képzéshez, a szakirodalom­ban közölt legfrissebb ered­mények megismeréshez és fölhasználásához. Ezért je­lentős a műszaki könyvna­pok szerepe: figyelmet kelte­nek, és ösztönzést nyújtanak gyárakban, intézetekben, ku­tató helyeken, oktatási in tézményekben. ^ Úgy illik persze, hogy az ünnep, ha szerény, csöndes is, de ünnep legyen, tartal­mával, mondanivalójával az Ezt szolgálja a könyvnapok­ra megjelenő 34 új mű, kö­zöttük több olyan, amelyek megjelentetését a korábbi műszaki könyvnapok író—ol­vasó találkozóin a közönség kérte. Nemcsak a kiadó, ha nem — mint a példa is iga­zolja — a közönség is for­málja tehát a tudás papír­hegyeit. Módja lesz erre. a most megrendezésre kerülő találkozókon is Tízezrekre rúg azok szá­ma, akik nem lankadó buz­galommal, s hű ragaszkodás­sal veselkednek neki a tu­dás papírhegyeinek, mert a legnemesebb emberi önzés, a tudásra, a gyarapodásra való törekvés munkál ben­nünket. Ha új arcok tűnnek fel e több tízezres tábor­ban, ha új kezek nyúlnak a polcokon sorakozó könyvek után, akkor nemcsak meg­rendezték a műszaki könyv­napokat, hanem eredmé­nyekkel bizonyították hasz­nosságukat, tehát szükséges­ségüket országosan éppúgy, mint egy-egy munkahelven. (M) Munkatársaink külföldön Skandináviai útinapié XI. \t r2vctí»ini*ták állama Szombaton áthalad megryénhen az Interprets 1oka jj-rallye Holnap számos verseny­autó száguld végig megyénk országútjain; a hajnali órák­ban rajtolnak Budapestről és útszakaszuk jelentős ré­szét szűkebb hazánkban te­szik meg az V. Interpress és II. Tokaj-ralley részvevői. A rutinosabb újságíró-au­tóversenyzők mintegy fél ezer kilométert tesznek meg, míg a túraszakosztályban in­dulók háromszázat. A sport­osztály versenyzői Budapest­ről kerülővel érnek Hatvan­ba, onnan Kisterenye—Nád- újfalu—Mátraballa—Sí­rok—Bükkszék—Eger- bocs—Egercsehi—Mikófalva Bélapátfalva és Felsötárkány az útvonaluk Heves megye területén. Július 29. Már Dániában megtanul­tam, hogy a hazai következ­tetésektől őrizkedni kell, ha hosszú hajú fiúkkal találko­zik az ember. Ugyanis ezek többsége — eltérően a ma­gyarországi példáktól — egyetemista. — Hosszú haj ?.., Az a fontos, mi van alatta — mondta az egyik finn ifjúsá­gi éezető. Persze hippik is akadnak. Az egyik tér — Krumpli térnek nevezik, mi­vel hajdanában egy burgo­nyaárus standolt ott — ezek gyülekezőhelye. Üldögélnek, beszélgetnek, és a ‘légynek sem" vétenek. Szelíd hippik, tisztára mosott rongyokban. De térjünk vissza az egye­temistákhoz: igen érdekes téma, s volt . módom egyik vezetőjükkel is találkozni ezen a napon. Itt tudtam meg, hogy az egyetemisták­nak külön — államuk van! Igaz, már korábbi sétáim al­kalmával is feltűnt, hogy több, hatalmas épületet egye­temista háznak neveznek: üz­letházak, lakóházak, s más, fontos épületek. Mindezek az egyetemisták tulajdonában vannak I Harmincnégy egyetemi unió van Finnországban, amelyek a Finnországi Egyetemisták Szövetségéhez tartoznak. Ma a helsinki egyetemi unió egyik vezetője, Jaakko Láp­jává fogadott. — Ez a legnagyobb unió az . országban — mondta, — Hu­szonháromezer tagja van, akik a fakultások szerint az unión belül különböző körök tagjai. Hatvan ilyen kör van nálunk, melyek természete­sen nemcsak a fakultások, hanem a különböző politikai nézetek szerint is tömörítik a fiatalokat. — Mi szükség van az unió­ra? — Finnországban körülbe­lül hatvanezer egyetemista van. Ezek szociális , körülmé­nyeivel az állam nem fog­lalkozik, így magúnkra va­gyunk utalva. A helsinki unió tulajdonában négy úgy­nevezett egyetemista ház áll, ezentúl még számtalan ven- . déglő, és igen sok áruház. : Egy a számtalan üzletsor közül. Ezek bevétele a miénk, s kö­rülbelül 600 szoba áll az egyetemisták rendelkezésére jutányos áron. A bevételből úgy gazdálkodunk, hogy eny­hítsünk a hallgatók szociá­lis helyzetén. Régi tradíció ez, több mint száz esztende­je így csináljuk. Szervezeti formánk alkalmas arra, hogy kellőképpen foglalkoz­hassunk az egyetemisták szo­ciális, kulturális és egyéb fontos kérdéseivel. — Hogyan épül fel ez a szervezet? — A legfőbb irányító szerv a parlamentünk, mely hat­van választott tagból áll. Az évenkint ismétlődő választá­sokon háromszáz küldött kép­viseli a különböző ifjúsági szervezeteket. A parlamen­ten belül öt különböző cso­port van: a kommunista fia­talok nyolc helyet, a szociál­demokraták szintén nyolcat, a liberálisok hetet, a cent­rum párt ötöt, a pártonkívü- liek és a konzervatívok per dig 16—16 helyet' kapnak. Ezután választják meg a TEVEHUS Imádom a rántott béka­combot, a pacal-pörköltet, a szalontüdck, a vesevelőt, és mindenféle vadhúst, minden­képpen készítve. És most megtudtam, hogy eszem és szeretem a tevehúst is. Egy néni a hentesüzletben ha­lált megvető bátorsággal és nagy közönségsikerrel a következőket jelentette ki: — A tevehúsból kérek egy fontot. Mit bámul, fiam? Tudja maga jól. A disznót, marhát kivisszük, • helyette tevét kapunk, no, persze, va­lutát is, de abból nem eszünk. * A fiatal, jóképű hentesfiú vigyorog, a körülállók nem kevésbé. Rám kerül a sor, kérek egy kiló színtevét. Ha­zaviszem, párolgatom, sütö­getem, tényleg, ehető ez a tevehús? Az a csúnyaszájú öreg­asszony . .. No lám, mennyi­re kell vigyázni az élő- és az írott szóra. Milyen hatalma van a szónak. Nézem a tá­nyéromban a bifszteket, az-' tán nekiesem, egészen finom ez a tevehús. Almomban teveháton him- bálódzom a Szahara homok­jában, megérkezem Sidi-Bel- Abesbe, barátaimnak átnyúj­tok egy tábla szalonnát, né­zik, elköltik, és álmukban egy gusztustalan, hatalmas, két és fél mázsás disznóval kergetőznek, Magyarországon a makkosban. Es tovább álmodom. Pá- - rizsban egy slukkra kiszí­vom. kihörpintem az osztriga élő kocsonyáját és a párizsi­ak öklendeznek a magyar cseresznyepaprikától. Peking- ben kígyólevest eszem és a házigazdák furcsa arcot vág­nak az általam főzött halász­léhez. A londoni gyanúsan turkál a túróscsuszában, de mi ez a véres cafat, amit ők -raknak- elemig, A földön járva Jaj, be furcsa öregasszony volt, fuj, micsoda ételek! Te­vehús, osztriga, kígyó, véres cafat, soha ilyen lidércnyo­mást, még szerencse, hogy hamarább ébredek néhány órával a londoniaknál, az ő álmuk, lidércnyomásuk tart tovább. Ásítva az ablakhoz állok, he-he-he tevehús! A SZERVEZŐ Külföldi vendégek érkez­nek a tsz-be. Itt mindennek klappolni, stimmelni kell. — Szóval, elvtikéim, úttö­rőlányok, vörös virágcsokrok, az udvaron a titkár elvtárs üdvözöl, köszönti a vendége­ket! Értettem? .Helyes! Bent az irodán a szövetkezet szé­pei fekete szoknyában, fehér blúzban. Konyak, meleg po­gácsa, itt az elnök tájékoz­tatja a vendégeket. Értet­tem? Helyes! Az udvart tisz­. tára söpörjük. A homokot el­gereblyézzük. És locsolunk egész éjszaka. Az istállókat, ahol szükséges, kimeszeljük, a jószágokat rendbe rakjuk, csutakolás, -minden. És tiszta álom. Helyes! No, persze fer­tőtlenítőt a bejáratokhoz és konyak után feketét szolgá­lunk fel. Az Hatókban friss víz legyen. Értettem? Min­den szuperáljon. Minden a helyén legyen. — A fehér köpenyekért ki a felelős? A föállattenyésztő elvtárs? Helyes! De ellen­őrizzétek és az időre nagyon vigyázzatok, nem szabad ki­futnunk, sok mindent meg akarunk mutatni a külföldi­eknek. Minden a forgató­könyv szerint történjék. — , Köszönöm, elvtársak! &2{89&'„mMíí ­nagy napunk lesz, együtt vizsgázunk. ­A szervező mindenkivel kezet fogott és ment tovább okítani a rászorulókat. Másnap megérkeztek a kedves vendégek. Minden úgu történt, hogy eltervezték, a szervező szerényen, hátul­ról a szemével és szemöldö­kével irányította a házigaz­dákat. Olajozottan, jól ment tehát minden. Jól fejlett út­törőlányok, szép virágcsok­rok, köszöntők, konyak, ered­mények, számok és finom, meleg tepertőspogácsa. Csak az istállóban buktak meg a házigazdák. Ott is teljesen váratlanul. Pedáns rend, tisztaság, higiénia. De vala­hogy. valamelyik ütemnél eltempírozták magukat. És bent az állatok felkészületle­nül és tiszteletlenül fogadták a vendégeket. Csak egy perc, talán még annyi > sem kellett volna és ak&or elkerülték volna a zöldhullámot. A szervező szeme parázs­lóit, villámokat szórt, a fő- állatt/enyésztő megsemmisül- ten nézte a frissen gereblyé­zett homokot és átkozta ma­gát, hogy ezt a témát .nem tervezték meg előre. , MÉRTÉKTARTÁS — Ahol most dolgozom, egy úri hely. A feletteseim szeretneli. megbecsülnek, a melósokkal úgy érzem, jól kijövök, a pénz sem rossz. És most kitüntettek. Kell en­nél több az embernekT Kép­zeld az egyik osztályveze­tőm, akiről eddig azt hittem, hogy útál, gyűlöl és irigyke­dik rám, mert valaha önje­lölt volt. mielőtt még én ide­kerültem volna. Nos, ez az osztályvezetőm odajött hoz­zám ez elsőnek gratuált. Na­gyon boldog voltam. Azt mohdia: . — Er, mondtam az embe raknék, hogy ne beszéljenek össze-vissza, hogy csak hat elemid van és egy kissé ha dilábon állsz a helyesírással de melózni tudsz, a vállala­tot jól vezeted és szerintem megárdemled a plecsnit, Ugye, milyen kedves ember? — De ez pimaszság, őre gém — mondhatnánk aljas­ság, fúrás — válaszoltam a barátomnak. • "igaz, igaz, de mértéktartó fúrás, ennyit még el lehet viselni. Tulajdonképpen ezért örülök, hogy itt dolgozha­tom, hogy ilyen rendes, mér­téktartó emberek között él hetek. BETÖRÉS Az intézményt, nevezzük Állami Biztosítónak, tataroz ták. Festették, mázolták, par kettát cseréltek, teljes volt az irodában a felfordulás Egy jó humorú tisztviselő, visszaélve a fiatalság naivi­tásával, azt mondta két se­gédmunkás fiúnak, rámutat­va egy asztalra, hogy ez az övé, ezt óvatosan cipeljék át a szomszéd szobába, mert 80 ezer forint van benne. A fiúk készpénznek értették a nyolcvanezret. Óvatosan ci­pelték az asztalt, vigyázva tették a helyére és bicská­val rávéstek az oldalára egy keresztet. Éjszakára óvatosan ottfelejtették magukat az iro­dában, nagy pénz az a 80 ezer. Ki sem lehet számolni 7 forintos órabérrel, mennyit kéne 80 ezerért cipekedni. A zárak, fiókok könnyen nyíl­tak és sok volt bennük az indigó, a gémkapocs, a gra­fitceruza és a radír. Hát szabad ártatlan fiatal­emberekkel ilyen csúnya tré­fát űzni?- Sulta Andor „kormányt”, melynek tagjai között megfelelő arányban ugyancsak ott vannak a kü­lönböző ifjúsági szervezetek képviselői. Több osztályunk is van: a szociális ügyekkel az egyetemi ügyekkel, az ál­talános kérdésekkel és a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó osztályok. Különösen sokat fejlődtek kapcsolataink a szocialista országokkal — mondta Jaa- lava. — A legfontosabb a kapcsolatokban az informá­ciók kicserélése, mely vala­mennyiünknek sok segítséget jelenthet. Egyetemi politi­kánk igen intenzív, ezért ál­talában egész Finnországban aktívak a fiatalok, jó hozzá­állást tanúsítanak. Amikor e beszélgetés után Jaakko Kari barátommal, aki a sok-sok funkció között tagr ja az egyetemi parlamentnek is, jártuk Helsinki utcáit, majd beültünk pihenni, már egészen más szemmel néztem az egyetemista házakat. — Nekem is van progra­mom — jegyezte meg Jaak­ko. — Az oktatással kapcso­latban. Ugyanis jó lenne megvalósítani, hogy minden­ki azt tanuljon, amit akar. — Ez igaz, de nem erre gondoltam. A túlságosan megkötött tanahyag ugyanis nem biztos, hogy elegendő is­mereteket nyújt. Egy-egy sza­kon belül például igen sok, egymással ellentmondó nézet kap könyvet. Ha nekem pél­dául éppen az tetszik, ami a professzornak nem — vagy­is a tananyagnak nem —, akkor már végem van. ★ A túlságosan komoly nap után azért barátom mégis beváltotta ígéretét, s elvitt egy szíriptízbe. Mint mon­dotta, egyrészt pihenéskép­pen, másrészt azért, hogy egyszer én is megpillanthas­sam a szórakoztatás ilyen formáját. Már az a tény gyanús volt, hogy nem kellett belépti dí­jat fizetni a Domus Acade- mica nevű szórakozóhelyen, melynek esti műsorában két vetkőzés is megesik. Meg­esett. Harsogott a zene, és a piros reflektorfényben vo- naglani kezdett egy hölgy. Közben állandóan körbejárt. Két vonaglás között szaba­dult meg egyenként a fölös­leges ruhaneműktől, s ami­kor már úgy állt ott, ahogy az isten megteremtette, pi­rulva eltakarta magát, és ki­szaladt, gyei* taps által kí­sérve. Vagy többet, vagy semmit nem vártam ettől a sztriptíztől. • — Olyan kényszeredett­formán csinálta ... — jegyez­tem meg barátom kérdő pil­lantására. — Mert olyan sokan néz­ték — mondta Jaakko és je­lentőségteljesen megemelte a bikavérrel töltött poharat. Kátai Gábor (Következik: Találkozás a finn KISZ-szel) 1970, október 3„ péntek

Next

/
Thumbnails
Contents