Népújság, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-04 / 233. szám
m&AK BÁBU: Jézus bűne ■ rína, a szállodai szolgáló ott lakott közel főbejárathoz, Szerjoga, a szolgalegény pedig a hátsó lépcső táján. A dolog szégyenszemre megesett közöttük. Arina virágvasámapján ikreket szült Szerjogának. A víz íolydogál, a csillag ragyog, az ember meg fene- gyerekeskedik. Így hát Arina újra csak áldott állapotba került, már a hatodik hónapot pergeti, gyorsan pergők az asszonyl hónapok. Szerjoga katonasorba cseperedett, be kell vonulnia, ez itt a bökkenő. Hát fogja magát Arina, előáll, és kereken megmondja: — Szerjoga., nincs értelme, hogy várjak rád. Négy esztendőn át te jobbra, én balra, a négy esztendő alatt, akárhogy is, de legalább hármat szülök. Ha szállodában szolgálsz — emelgesd a szoknyád. Űr mindahány, aki betér. Mire megjössz a katonaságtól — a belsőm már kiszikkadt, elfonnyadt asszony leszek, kellek is én akkor neked. — Ügy bíz’a — bólogatott Szer joga. — Most még legyeskednek körülöttem a kérők: Tofimics, a boltossegéd — goromba, mint a pokróc, no meg az öreg Iszaj Abramics, a szent Nyikola templom elöljárója, ereje fogytán levő ember —, de hát nekem úgyis a lelkem kavarja fel a ti gonosz, bika erőtök, hiába beszélek, még a szuszt is kiszorítjátok belőlem... Letelik a három hónap, megjön a poronty, beadom a lelencbe, aztán férjhez megyek hozzájuk. Szerjoga csak hallgatja, hallgatja, lecsatolja nadrágszíját, s nagy virtussal méregeti vele Arina hasát. — A hasamat ne bántsd — szólt rá az asszony —, a te porontyod mocorog benne, nem idegen ... Volt ott mégis haddelhadd, potyogtak a legénykönnyek, csurgóit az asszonyvér, de semmire sem jutottak. Erre az asszony ment, és Jézus Krisztus elé járult, mondván: — Így és így, Uram Jézus, Arina vagyok a Tver utcai Madrid és Louvre szolgálója. Ha szállodában szolgálsz — emelgesd a szoknyád, úr mindahány, aki betér. De ott jár lenn az árnyékvilágban, a te rabod, Szerjoga szolgalegény. A múlt év virágvasárnapján ikreket szültem neki... A ztán szép sorjában, töviről hegyire elmondta a dolgot. — Hát ha nem állna be katonának? — hümmögött a Megváltó. — Akkor jön a csendőr és nyakoncsípi... — A csendőr — az Űr Jézus lehorgasztotta fejét — erre nem is gondoltam... Mi lenne, ha netalán te élnél feddhetetlen életet? — Négy álló esztendőn át? — ámuldozott Arina. — Hiszen ha rád hallgatnánk, mindenkinek meg kellene házasodnia, hiszen réges-rég óta csak ez a módi járja nálad, no meg aztán, honnan jönne a szaporulat? Valami okosabbal könnyíts rajtam... Elfutotta a pír az Űr Jézus arcát, az asszony az elevenére tapintott, de hallgatott. Ahol nincs, ott ne keress, ezt még az Isten is tudja. — Ide figyelj, Isten teremtménye, te kedves, bűnös Arina leányzó — zengett végül is az Űr Jézus dicsőséges hangja — lábatlankodik itt a mennyekben egy jóképű angyal, Alfréd a neve, már nem bírok vele, egyre csak siránkozik: Uram Jézus, miért tettél engem alig húszéves koromban angyallá, hiszen itt haszálható fiatalember lehetnék. Hát kedves lányom, ezt az Alfréd angyalt kerek négy esztendőre férjül adom neked. Vigaszod lesz ő, védelmeződ, és szerető hitvesed. Szülni tőle nemcsak, hogy gyereket, de kacsacsibét is képtelenség, mert hancú- rozónak ugyan hancúrozó, de amit tesz, nem komoly ..; ~ — Éppen ez kell nekem — ragyogott fel Arina —, hisz ez az a komolyság, amitől kétévenként háromszor halálomon vagyok... — Édes legyen a pihenésed, Isten teremtménye, Arina, könnyű legyen a fohászod, akár a nótaszó. Ámen. Ebben maradtak. Odahívatták Alírédot. Vézna legényke, gyengéd, égszínkék válla mögött két rózsaszín fényben játszó szár- nyacska lebeg, mint két galamb a magasságos égben. Tapogatja Arina, tapogatja, mígnem bugyborékoló zokogásban tör ki belőle a meghatódottság, az asszonyi ellágyúlás. — Alfrédocskám, egyetlen vigaszom, boldogságom... Az Űr Jézus még meghagyta, hogy ágyba fekvés előtt levegyék ám a szárnyakat, az angyalszárny zsanérra jár, akár az „ajtó — levegyék és tiszta lepedőbe csavarják, mert hát a sürgésforgás közben a szárny eltörhet, pedig az nem akármiből, hanem újszülöttek sóhajából készül. L egvégül az Űr Jézus megszentelte a frigyet: meginvitálta az egész püspöki kórust. Szépen hangosan énekeltek, de harapnivaló, az már nem volt egy fikarcnyi se, arrafelé ez nem járja... Átölelte Arina Alfrédot, s a selyemhágcsón szaladt is vele lefelé a földre. Oda is értek a Petrovka utcába... — lám, hova akart az asszony kilyukadni — Alfrédnak, akin nem, hogy gatya, de az ég világon semmi nem volt, vásárolt is tüstént lakk félcipőt, kockás gyapjúnadrágot, vadászkabátot, meg piros bársony mellényt. — Egyéb majd otthon is akad — mondta. Arina aznap nem dolgozott, kimenőt kért. Szerjoga eljött, botrányt is csapott, de az asszony ajtót sem nyitott, csak kiszólt: — Szergej Nyifamtics, most épp a lábamat áztatom, kérem, távozzon innét, botrány nélkül... Mire a legény szó nélkül sarkon fordult, és elment. Ezt már az angyali erő hatására tette. Arina olyan vacsorát csapott, hogy még egy kupec is megnyalta volna tőle a tíz ujját, mert hát ki akarta vágni a rezet. Egy palack vodka, óbor, aldunai hering krumplival, no meg tea szamovárból. Alfréd falatozta is ezeket a földi javakat, csakhogy nagyhamar levették a lábáról. Arina egy szempillantás alatt kiemelte a szárnyakat a zsanérból, begöngyölte, Alfrédot meg az ágyra fektette. Ott fekszik csodás fehéren a pehelydunnán, a rozoga, sols bűnt látott nyo- szolyán, földöntúli ragyogás sugárzik belőle, hold meg vörös sugarak kergetőznek egymást váltva a szobában, fény!-.évég lábon imbolyogva. Arina nevet és sír, dalol és fohászkodik. Hallatlan boldogság jutott osztályrészedül ezen a megsanyargatott földön,, Arina, boldog vagy te az asszonyok között! A palackot fenékig kiitták. Meg is volt a hatása. Alig, hogy eiszende- regtek, Arina Alfrédra huppant izzó, hathónapos, Szer- gejtől viselős hasával. Nem volt neki elég, hogy angyallal hálhatott, nem volt neki elég, hogy a szomszéd szobában senki sem krákog, senki sem hortyog, se nem szipákol, mindez nem volt elég a megveszekedett, telhetetlen asszonyának, nem, még a kidülledt forró hasát is melengetni kellett neki. S agyonnyomta Isten angyalát, agyonnyomta részeg mámorában, örömében, agyonnyomta, mint egy egyhetes csecsemőt, maga alá gyűrte, mígnem az halálos véget ért. A szárnyak pedig, a fehér lepedőbe bugyollált- szárnyak, sápadt könnyeket csorgattak. S feljött a hajnal — a fák lombja lekonyult. A távoli északi erdők mindmegany- nyi fenyőfája pópasüveget öltött, mindmegannyi fenyőfa térdre borult. Megint csak ott állt Arina az Űr trónusa előtt, testesen, tagbaszakadtan, vörös kezén meg ott nyugszik az ifjú hofttasf.:: — Tekints le rám. Uram.., EZt már JÓ5US szelíd szívé aefn bírta el, s megátkozta az asszonyt, félgerjedt haragjában. — Ahogy a földön visel - kédtél, úgy viselkednek majd veled. Arina ... — De hát. Uram Jézus — szólalt meg Arina alig hallható hangon —, vajon én teremtettem-e nehéznek testem, vajon én pároltam-e ldsüstön a vodkát, vajon én találtam-e ki a magányos együgyű asszony lel két... — Nem akarok többé veled bajlódni — kiáltott fel az Űr Jézus — agyonnyomtad az angyalom, te vacak.. S gerjedelmes szélvész- szél 1 epender í tette Arinát a földre, a Tver utcába, a Madrid és Louvre szállodába, le a kis kamra - jába, ami az ő földi osztályrésze, Ott pedig mór meggyűlt a tenger baj. Szerjoga duhajkodik, ahogy ez a regrutához illik. Trofimics, a boltossegéd is megjött Kolonnából — s meglátta Arinát kigömbölyödve, kicsattanó képpel. — A hasas mindenedet — kezdte, s csak mondta sz ehhez hasonlókat. Az öreg Iszaj Abramovies hírét hallva a gömbölyödő hasnak, szintén zsörtölődik: — A történtek után — mondja —, nem vihetlek oltár elé, de azért szívesen elhálogatok veled ... Az ilyen vénembernek inkább a nyirkos földben kellene már hálni, nem egyebütt, de azért mégiscsak leköpi az ember lelkét. Mintha mindenki megveszekedett volna — a kukták, a kupe- cek, a vendégek. A kereskedőember — játékos kedvű. S ezzel vége a mesének. De mivel hogy a három hónap is lejárt, s Arina szülni készült, kivánszorgott hát a hátsó udvarra, a selymes ég felé emelte szörnyű nagy hasát, és hangtalanul fohászkodott: — Látod, Uram, látod ezt a hasat, úgy dobol benne, mintha borsót rázna. Hogy mitől van ez — nem tudom. Még egy ilyet, Uram, Jézus, nem kívánók... V álaszul az Űr Jézus könnyeivel öntözte Arinát, aztán letérdelt: — Bocsáss meg nekem, Arina. Bocsásd meg nekem, bűnös Istennek, amit veled műveltem... — Nem bocsátóit meg neked, Jézus Krisztus —- válaszolta Arina — nem énFordította: Wessely László még egy áramütés s az EKG-m alig észlelhető vonalmozdulás — életre alig utaló görbe, majd az ijesztőn egyenes vonal. Halk tanácskozás hallatszott: van-e még valami értelme? A válasz egyértelmű volt: nincs! Mégsem adták fel a reményt. Űjabb injekciók és ismét az EKG. Spanyolfalat húztak az ember, s maguk köré, kívülük más ne láthassa, mi történik a pokróccal fedett padlódarabon. A masszázs és a lélegeztetés megszakítás nélkül folyt. A feszültség fokozódott, aztán szinte sisteregve robbant: nincs értelme! Mégis, a Pacemaker-készülékért nyúltak: megnyugtatásukra még egy áramütést. Ellenvetés nem hangzott el. A művelet eredménytelen maradt. A beteg felesége a kórházi folyosón topogott. Kiküldtek érte — fehér köpenyben bejöhetett. A szigorlóba ütközve robbant a szobába; láthatta: a földön kinyúlt férjét szinte ellepték az orvosok. A feszült csendben néhány lépést előbbre szédelgett. A csend felfokozódva áradt a pokróccal fedett földdarabról és a mozdulatlan férfitestből, nekifeszült az arcoknak, rátelepedett a szempillákra és hátrafelé hőköltetett. — Isten!..: — az asszony rávetette volna magát ura meztelen testére, amely nyirkos volt és fehérebb a frissen meszelt falnál, két kezét, két lábát szétvetve ráborult volna, hogy megtarthassa magának. A szigorló megfogta a karját, gyöngéden hátrább húzta. — Az uram, az uram! *— rimánkodása elárulta: mindent felfogott. — Jaj nekem! — sírt, jajongott és rázkódott a szigorló kezében, aki a tanulás ével alatt mér annyiszor találkozott a halállal, hétköznapi értelemben azonban mintha most fogta volna fel először, mit jelent a megmásíthatatlan tény. Amikor egy idő után a folyosó nagy, kerti ablakánál magára hagyta az asszonyt, mintha nyugtatásul láthatatlan, óriás kéz terült volna rá, hirtelen abbahagyta a zokogást. Riadt szemmel bámulta a méltóságteljes lassúsággal ereszkedő hóhuzalok tengerét és halkan szipogott. A halott körül forgolódó orvosok arcán fáradtság, tekintetükben komorság látszott — hiába küzdöttek! A docens lépett a terembe. Fürkészőn körülnézett, s bár a látottakból tökéletesen értett, tájékozódott, mi mindent alkalmaztak. Gyorsan intézkedett: csak azok maradjanak a teremben, akik feltétlen szükségesek! A beosztottja szólt: — Szigorlók is vannak. — Azok természetesen maradjanak! — Letérdelt a kinyúlt test mellé. A többiek értették: a docens úr maga is meg akar győződni a küzdelem hiábavalóságáról. A szigorlónő fogta az AMBU-készüléket; felelősségtől áthatottnak vette a docens magatartását — így kell, mielőtt helyben hagyja a változhatatlant! Tisztelettel nézte, amint rátenyerelt a férfi még mindig imponálóan domború mellkasái'a. — Egy, kettő, három, négy... — Az irgalmatlanul hosazu. kínos percek dübörögtek fülükben. A kétségtelen tény ellenére kérdések ágaskodtak a szemekből: a docensnek sikerül-e? A docens percek múlva felnézett: hívogató tekintete az ingben mellette álló szigorlóra esett, folytassa a munkát. — Egy, kettő, három, négy... — Most már hamar fáradt, homlokán kiütött a verejték; a fürge cseppek elakadtak a szemöldökében. A lány odakapott és a tenyerével szétmázolta a verejtéket; a szigorló rámordult: — Hagyj! — Röstellte, hogy a lány, ilyen helyzetben ... A docens felfigyelt a jelenetre. — Na látja — mondta a lánynak — ez maradjon tanulság! — Mosolyával is éreztette: ilyenkor nincs helye gyöngédségnek. Ismét elröpült félóra. A szigorlók hallották a docens halk tanácskozását az orvosokkal: lemondtak a férfi életéről. — Egy, kettő, három, négy. — Várták felmentésüket a munka alól. A docens «ólt: — Hagyjátok abba! Sajnos, ezen nem lehet segíteni. — Szeme az EKG-n: az irgalmatlanul egyenes vonalnál egyebet nem jelzett. — Kérlek... — a földön fekvő férfire mutatva fordult az orvosokhoz — vegyetek artériás és vénás vért tőle! Érdekel az oxigén és széndioxid mennyisége a vérben. — Még egyszer lenézve a férfire, úgy tetszett, kinyúltságát összeveti az EKG papírjának egyenes vonalával. Továbbfordult. A szigorlók hátán pillanatra megpihent a keze. A folyosóra kilépve tűnődőn kérdezte: — Tudtatok-e közlekedni? A kocsitok nem akadt el a hóban? — A halk szavú, tétova orvosokat szemlélte s az egyiken azért mosolygott fanyarul, mert a kocsiját úgy kellett kiásni az éjszakai hóból, a másikon azért, mert 3 rozzant dobozzal, félúton megrekedt s alig bírták kimenteni. — Ilyenkor nem öröm az autó — mondta. — Talán jobb is, ha nincs. — Kivonultak a kórteremből. Bénító csend maradt utánuk. A hulla, végtagjain a műszer bilincseivel és huzalaival a vereség fojtogató jelképeként hatott. — Segítenének feltenni az ágyra? — kérdezte a nővér a szigorlókat. A fiú a halott vállát fogta meg, a lány az ápolónővel a lábait. A test sárnehéz volt és csúszott, a szigorló kénytelen volt az ingét megmarkolni. A halott feje már Idősödött — a biológiai halál szemléltetön is megmutatkozott. A nővér a halottat, mintha áléit betegről volna szó, eligazította az ágyon, s letakarta lepedővel; mivel csak két óra elteltével kerülhet a boncterembe, a spanyolfalat köréje szűkítette. A docens nyitott rájuk. — Várják ki vele a két órát! A boncolás eredményét majd kérem... A nővér összeszedte a műszereket. A szigorlók köpenyeikbe bújtak. A folyosón a megszokott kép fogadta őket: fehér köpenyesek suhantak lázasan — hol itt sürgős valami, hol ott, teszik a magukét — egyébként áhítatos nyugalom és rend. Az özvegy változatlanul az ablaknál állt. Töpörödöttnek látszott, pedig nem volt több harmincöt évesnél — az ura negyvenkét évet élt. A szigorlók lábujjhegyen mentek el mögötte. A mentőktől tudták, hogy két tíz éven aluli fia van; az ura tanár volt, a karácsonyi szünetben pihenni akart, aztán... A szigorlók körülnéztek a számukra munkahelyül szolgáló kórtermekben. Mire rendet teremtettek, vége lett a munkanapjuknak. Karon fogva indultak haza. Az Üllői utat hó borította, a járművek cammogva haladhattak, a zaj elnyelődött a szakadó hóban. Puha, vattás hangulat úszott a fagyos, fehér fák körül, az ülepedett meg a fülükben, s bent, valahol a csontjaikon belül is. A zsúfolt kirakatokból opálos_ fényű neonlámpák csalogatták őket. Ahol megálltak nézelődni, hosszan spekuláltak: az ösztöndíjukból vajon miféle karácsonyi ajándékra futná ennek-annak? Ilyenkor nagy a rokonság — rettenetesen nag?i
