Népújság, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-30 / 255. szám

RjtkUr KOSSUTH f.ZO Zenekari muzsika 9.00 Hangos levél... 9.10 Régi melódiák 10.05 Kisiskolások műsora 10.40 Édes anyanyelvűnk 10.45 Liszt-kórusok 11.00 Beszélgetés egy versről 11.30 Áriák 12.20 Ki nyer ma? 12.30 Tánczene 13.15 Népi zene 13.45 Riport 14.00 Tudod-eí 14.25 Iskolarádió 15.10 Kórusmüvek 15.17 Dalok 15.31 Bach-művek 16.05 Falusi délután 17.20 Operarészletek 17.53 Mikro fórum »».14 Népi zene Í8.37 Bartók: öt Ady-dal 19.35 16 megye vetélkedője 21.40 Könnyűzene 22.30 Beethoven és Bartók zenei öröksége 23.15 Lehár-operettekből «.10 Motetták PETŐFI s.05 Verbunkosok 9.00 Ezeregy délelótt 11.40 Poéma. Részletek 12.00 Kamarazene 13.03 Regény ismertetés 13.33 Fúvószene 14.00 Mindenki kedvére ** kettőtől — hatig... 18.10 Lemezgyűjtőknek 18.30 Riportműsor 19.00 Nóták 19.35 A Szvesnyikov kóros hangversenye 21.15 Lákuk, hallottak 21.35 Operettdalok 22.00 Mosonyi portréja 22.25 Előadás 22.40 Könnyűzene 23.15 Operarészletek 23.28 Berg: Kamarakoncert MAGYAR 8.05 ITV 17.28 Hírek 17.35 Egy furcsa város. (Lengyel kisfilm) 17.50 Miről ir a világsajtó? 18.05 Zenés olasz film 18.35 Tudomány — technika — haladás. Beszélgetés 19.15 Esti mese 19.30 Tv-híradó 20.00 Emlékműsor Mező Imréről 20.45 Nyitott könyv 22.00 Tv-htrad.ó 22.10 „Otthon *71”. (Kisfilm) ;//%»I EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Talefon: 22-33) Délután fél 4 órakor Gyöngyvirágtól lombhullásig Színes, magyar természet film. Este fel 6 és 8 órakor Fehér robbantás Kalandos, szovjet film. EGRI BRÓDY; (Telefon: 14-07) Délután fél 6 órakor Befejezetlenül Magyar film. Este fél 8 órakor Granada Addió! Színes, olasz film. GYÖNGYÖSI PUSKIN: Modesty Blaise GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Távol a Naptól HATVANI KOSSUTH: Vigyázat, hekus! HEVES: Egy kínai viszontagságai Kínában. FÜZESABONY: <ri/es küldetésben PETERVASÄRA: Akit nem lehet elítélni A TIZENEGYEDIK PARANCSOLAT (Gárdonyi ifjúsági bérlet) ÖSE03 ■V.-VKIgy Egerben: 19 órától szombat reg­gel 7 óráig, a Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelőben. (Telefon: 11-10). Rendelés gyermekek részére is. Gyöngyösön: 19 órától szombat reggel 7 óráig, a Jókai utca 41. szám alatti rendelőben. (Telefon: I 17-27). Palackinál! a Muscat Otlonclt Naavrétfén A nagyrédei Szőlőskert Termelőszövetkezet korszerűen fel­szerelt palackozójában még a tavalyi termés egy részét pa­lackozzák. Jelenleg a Muscat Ottonel és a Leányka kerül az üvegekbe. Az idei termés nagy részét exportálják a nagy­rédei termelőszövetkezetből. A képen Deme Istvánné, Kovács Ferencné és Gancsi Albinné segít a gépeknek. Üzemi konyhák — és termelékenység Első hallásra talán nem­csalt furcsán, hanem egye­nesen logikátlanul hangzik — mint egymással összefüg­gő fogalom — az üzemi konyha és a termelékenység. A két dolog pedig igenis szo­rosan összefügg egymással, legfeljebb nálunk eddig az üzemi étkeztetést a szociális juttatásokkal, a szocialista humanizmussal összefüggés­ben illett emlegetni. Nyuga­ton — főleg Amerikában — mindig is a munkaintenzitás­sal, a nagyobb termelékeny­séggel, illetve az erre való törekvéssel hozták összefüg­gésbe az üzemi étkeztetést, s a témának jelentékeny szak- irodalma alakult ki — szá­mos tudományos felmérés, analízis után. Megyénkben .néhány hó­nappal ezelőtt a Heves me­gyei Népi Ellenőrzési Bizott­ság foglalkozott az üzemi ét­keztetés, a közétkeztetés helyzetével s — mint erről annak idején lapunkban be is számoltunk — az összkép meglehetősen negatív ered­ményt mutatott. Summázva a vizsgálat következtetéseit, megállapítható, hogy me­gyénkben részben kevés az üzemi konyhák, az előfizeté­ses étkezést nyújtó vendéglá­tóipari egységek száma, más­részt hiba van a minőséggel, az étkeztetés higiéniai kö­rülményeivel. Rövidebben szólva: az üzemek, vállala­tok, szövetkezetek, intézmé­nyek vezetői nem tulajdoní­tanak súlyának-rangjának megfelelő jelentőségét az üzemi étkeztetésnek. Ezt bi­zonyította az az ankét is, amit a minap rendezett a NEB Egerben, számos érin­tett vállalat, hatóság, szövet­kezet vezetőinek részvételé­vel a korábbi észrevételek, hibák kijavításával kapcso­latban. Mind a NEB-vizsgálat ta-, pasztalatai, amelyeket el­juttattak megyénk vala­mennyi gazdálkodó egységé­hez — mind a napokban le­zajlott ankéton elhangzott referátum megállapításai kö­vetkezetesen sürgetik az üze­mi konyhák, az üzemi étkez­tetéssel kapcsolatos szemlélet megváltoztatását. Ugyanis az új gazdasági mechanizmus következtében megnöveke­dett vállalati önállóság, a nagyobb vállalati nyereségre való törekvés ürügyén több helyen kevesebbet áldozna:: anyagiakban a közétkeztet,. - re, mint azelőtt Pedig -- éppen a nagyobb munka'., tenzitás, a termelékenye ó munkavégzés szempontjából! — azok a vállalati, tízei n, szövetkezeti vezetők cselek­szenek helyesen, akik az Egri Dohánygyár vezetőihez hasonlóan inkább bővíteni igyekszenek az üzemi büfé­szolgáltatások körét és szín­vonalát. (Az Egri Dohány­gyárban mozgóárus viszi a munkagépekhez a feke­tekávát. s tervezik az egyéb búféáruk mozgóárusi- tását is, továbbá rövidesen többválasztékossá fejlesztik az üzemi konyhájukat is ...!) A Heves megyei Népi El­lenőrzési Bizottság a megyei tanács kereskedelmi osztá­A lágy negatív második előnye Láttuk, hogy kisebb fényter­jed eLmű témáknál mind a lágy, mind a nomál és kemény nega­tív eredményezhet tónushű, po­zitív képet. De csak ha normá­lisan exponálunk. Egészen más lesz a helyzet túlexponálás ese­tében. Tegyük fel, hogy nagy fény­árnyék ellentéteket mutató táj- íelvéteit készítünk. Ez a leggya­koribb. Fény terjedelme 1 :ő»Q, mint ahogyan ezt legutóbb meg­állapítottuk. Ha nem elég tudatosan fény­képezünk, akkor könnyen kö­vetünk el nagy exponálási hibát. Pl. kérünk egy tekercs filmet az OFOTÉRT-üzletben, és ott a szokásos 17 dines film helyett 27 dines filmet tesznek a gé­pünkbe, mert történetesen csak ilyennel rendelkeznek. Fénymé­rőnk nincs és a déli órákban fényképezünk. Túl vagyunk az ebéden, meg­írtuk a szokásos söradagunkat is, nem sokat dilemmázunk az exponálási időn. A blendét is elfeledjük állítani és mondjuk 4-es blendével 1/100 mp-et ex­ponálunk. — Pillanatfelvétel, gondoljuk jó lesz ez így. Ha utánaszámolunk a dolgok­nak, akkor rájövünk, hogy a 4- es nyílással 17 dines filmre is elég lett volna 1/250 mp. Ez is bőven számítva. Filmünk azon­ban 27 dines, ami tudvalevőleg több mint 8-szór olyan érzé­keny, mint a 17 dines. (Az ér­zékenység ugyanis 3 dinenként megduplázódik, s így a 20 dines kétszer, a 23 dines négyszer, a 26 dines nyolcszor olyan érzé­keny. mint' a 17 dines) így az 1/230 mp-nél is nyolcszor keve­sebb exponálási idő lett volna elég, ami 1/2000 mp. Az 1/100 mp-es idővel tehát 20-szorosan túlexponáltuk filmünket. Kezdő fotoamatőrök sűrűn el­követnek ilyen óriási mértékű exponálási hibát, s ez már na­gyon megbosszulja magát. Kü­lönösen, ha nem maguk hívják elő filmjeiket. A mérési adatok szerint a 20- szorosan túlexponált 1:50 fény­terjedelmű téma fényesség! vi­szonya l:lOOO-re növekszik. £s rtzzel ott vagyunk, ahonnan el­indultunk. Az ilyen nagy fény- terjedelmű témát csak lágy fil­men keresztül tudjuk tónushű- en visszaadni, mert a 0,7 gam­mán hívott negatív a téma 1:1000 fényességi viszonyait 1:26- ra csökkenti le. mint ahogyan ezt az eddigiekben kifejtettük. Így a fotópapírok 1:40 fényter- jedelmével még ebben a rend­kívüli esetben is nagyszerű eredményeket fogunk elérni. A lágyra hívott filmnek tehát második előnye is van. Nem­csak a nagyon nagy fényességi viszonyokat mutató témákat ad­ja vissza tőnushűen. hanem a rendkívüli tűi exponálási hibá­kat is korrigálja és így — az alulezponálási eseteket kivéve — egyik záloga a biztos sikernek. Körmendi Károly „Vár állott, most kőhalom" Vasárnapi kirándulásaink során gyakran elmegyünk a szarvaskői vár mellett. Azt sokan tudják, hogy valaha egy várnak adott helyet ez a szikla, de az erőd múltja ma már a feledés homályá­ba merül Szegedi János nevét egy vadászat eseményéből szár­maztatja, amikor a vadat hajtó kutyák egy szarvast a sziklára űztek és annyira megszorították, hogy az ál­lat kénytelen volt a mély­ségbe vetni magát. Ettől kezdve nevezik ezt a helyet Szarvaskőnek. Nagy történelmi esemé­nyek színhelye nem volt. Sorsa a szomszédos egri vár­tól függött. A XIII. század második felében az egri püs­pökök építették. A róla szó­ló első írásos emlék az egri káptalan 1295-ben kelt ha­tárjáró levele. A későbbiek során a pápai tizedjegyzék említi „sub castri episcopi” Püspökvárallya néven. A XV. században pedig, mint Szarvaskő várai! ya, szereped. De ilyen jelentéktelen kis vár története is lehet vál­tozatos. A kettős királyság idején, Szapolyai János hí­vei — Erdődy Péter és Érchi Ferenc — fél éven keresztül tartották magukat a várban, az ostromló Ferdinand sere­gei ellen. Azonban a követ­kező évben már nem jártak ilyen szerencsével, mivel Ferdinand katonasága elfog­lalta az erődöt. Rövidesen Horváth Ferenc nyerte el a várkapitányi széket, aki a szomszédos egyházi birtokra is rátette a kezét. Emiatt Frangepán Ferenc egri püspök hiába tiltakozott és hiába követel­te Szarvaskő várának visz- szaadását, mert „Horváth Ferenc sokkal befolyásosabb ember volt, semhogy a püs­pök ellene valamit tehetett volna”. A végvári vonal kiépítése kapcsán az országgyűlés a vár lerombolását rendelte el, valamint javait az egri vár jövedelmeihez kapcsolta. Ez azonban nem következett be. Szarvaskő várát birto­kaival egyetemben, csak Dobó István csatolta az eg­ri várhoz. Az 1552. évi nagy viadal idején Szalkay Balázs volt a kis erőd parancsno­ka. Évek múltán visszakerül az egri püspök. Oláh Miklós birtokába, aki Magócsi Gáspárt tette meg kapitány­nak. Eger török kézre kerülése során, 1596-ban Gáli János várkapitány az őrséggel együtt megfutamodva, nyit­va hagyja a kapukat az el­lenség előtt. Az oszmán ezután Szarvaskőt is, ugyan­úgy “mint Egert, 91 éven ke­resztül birtokában tartotta. 1687-ben Dória János ha­dai előtt a törökök, látva az erődítmény tarthatatlansá­gát, Eger várába húzódtak. Ezután a vár ismét az egri pöspökök kezére került és a birtokukban is maradt. Itt töltötte 1710. után száműze­tése idejét Telekessy István püspök, aki az országban a főpapok közül egyedül állt II. Rákóczi Ferenc és a sza­badságharc oldalára. Ezen erőd falai közt készítette el hires vódőiratát, mely azt eredményezte, hogy vissza­helyezték püspöki méltósá­gába. Sajnos, a magyar várakkal együtt ez is elpusztult. A XX. század elején egyes falai még magasan álltak. A régi gondatlanság révén ma már csupán egyes falcson­kok emlékeztetnek a magas szikla csúcsán az egykori 'várra. Elérkezett végre az ideje, hogy a még megmenthető maradványokat megőrizze, s a további enyészettől meg­mentse az utóikor. Sőt, ide­je lenne, hogy a hajdani vár területét régészeti ása­tással tárják fel a szakem­berek. Annál is inkább, mint már az elmúlt eszten­dők során a megye várainak műemléki megőrzési tervei­ben a szarvaskői erődítmény maradványainak megmenté­se is szerepelt. Kohajda László így írjjurtk mi...? Majd kap tőlem témát az újságja részére! — köszön­tött rám a gyár udvarán Cso­korkáné, az eleven szemű, ám mindig friss pletykákkal teli raktáros. Mivel szép fog­lalkozásunknak egyik fontos kelléke az, hogy erőteljesen támaszkodnunk kall a töme­gekre, az első felszólításra kivont tollal, munkára ké­szen vártam azokat a témá­kat, melyeket tőle kapok. — Igen, ezt kell megírni, ráncolta össze homlokát. Mindenekelőtt a legfontosabb közérdekű téma, hogy ne­kem nagyon kevés a fizeté­sem, és a főnököm üldöz... De ez mégse tartozik a nyil­vánosság elé. Még csak az hiányzik, hogy megírja azt, hogy engem üldöznek, akkor még jobban ki leszek téve a főnök haragjának. Ez a téma nem kell, de akad itt még számos fontos és köz­érdekű ügy. Például: miért kapott Giziké újból jutalmat a laborban? Ez mindenkit ér­dekel. Viszont azt is tudja mindenki, hogy a nagybáty­ja a főnöke, és tömi a roko­nait pénzzel... De várjon csak, ezt se írja meg, hiszen Giziké éppen ma lépett ki. Viszont feltétlenül foglalkoz­ni kell azzal, hogy ebben a gyárban milyen rossz a koszt. Mindenki szidja, csak én nem. Én szótlanul bevágom a fegyelemmel. Ami nálunk van, az címoldalra kívánko­zik. Körülbelül így képze­lem: mindenki lóg a BÜ­pótadagokat is. Tudja mit, erről se Írjon. Miért hara­gudjon rám a szakács. Még képesek beszüntetni azt a napi 2—3 adag repetát... Nem, ez sem jó. Viszont fog­lalkozni keil a laza mmi/ca­XÉRT-telepen. Egyesek kavégzés előtt már egy val fürdenek, mások szeresen elkésnek. Senl ellenőrzi a késést, a 1 Jaj.., ezzel mégse fogl zunít, hiszen engem j lyával egyetértésben elindí­tott egy olyan kezdeménye­zést Is, hogy Eger központjá­ban létesüljön egy önkiszol­gáló étterem, mert számos egri kisebb üzem, szövetke­zet és intézmény nem ren­delkezik üzemi étkezdével. Eger város tanácsa fel is ka­rolta a kezdeményezést, s el­indult a megvalósítás szerve­ző munkája. (Mellesleg a be­ruházási összegbe „beszáll­hatnának” az érintett, üzemi étkezőhellyel nem rendelkező munkáltató szervek is...) Gyöngyösön és Hatvanban hasonló módon lehetne és kellene megoldani a város kisebb munkáltató szervei­nek üzémikonyhar gondjait. Mindent összevetve: ha csak a gazdaságosság, a na­gyobb vállalati haszon felől nézzük is az üzemi étkezte­tés színvonalának emelésére fordított „áldozatokat”, akkor sem ablakon kidobott pénz­nek kell azokat tekinteni. Eb­ből a szempontból érdemes lenne szakembereinknek, gazdasági vezetőinknek ta­nulmányozniuk e téma nyu­gati szakirodalmát. Minde­mellett — természetesen — nálunk a szociális szempont sem lehet utolsó — ma sem... (faludi) meg azzal, hogy a fenti visz- szásságokat ellenőrizzem. Nem tudtam ezzel foglalkoz­ni, mert amennyivel később jövök, annyival előbb távo­zom. De amit most elmondok magának, azt valóban öles betűkkel szedjék ki. Miért utalnak, ki számunkra olyan ritkán munkaruhát? Olyan ritkán jut az ember a kezes­lábashoz. Nem mintha hor­dani akarnám. Ahogy meg­kapom, rögtön eladom a bi­zományiban. Igazán kiutal­hatnának minden hónapban egy-egy ruhát. De a mi vál­lalatunk nagyon fukar. A mi vezetőink nem figyelnek ilyesmire... Ezt úgy írja meg, hogy a nevem ne sze­repeljen. De akkor viszont semmi értelme az egész­nek ... Látja, pillanatok alatt mennyi témát adtam magának? * Adok még egyet. trja meg, hogy a maguk újságjában érdektelenek a cikkek. Nem bírálnak, nem szidnak. Nem oktatnak, nem derítenek fel. Nem érdemes előfizetni sem. Igaz, hogy én sohasem fizettem elő... Hát ezt írja meg.,. Megírtam: Abai Pál 1970. október 30, péntek

Next

/
Thumbnails
Contents