Népújság, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-27 / 252. szám

szeretném részvétemet kife­jezni ... — Köszönöm — szakított félbe. — Vártam, hogy vala­ki jönni fog. — Átnyújtotta a halotti bizonylatot. — Kol­légám, dr. Haselow megbíz­ható, tekintélyes orvos. Saj­nálom, ha azt gondolják, hogy képes lenne hamis ha­lotti bizonylatot kiállítani. — A biztosítótársaságok az égvilágon senkinek sem hisz­nek. A tulipánokkal teli váza mellett egy fénykép állt. Ke­rek, megnyerő női arc, ro­konszenves gödröcskével az állán. Közelebb hajoltam, hogy szemügyre vegyem. — A feleségem — mondta, s a hangja megremegett. Megsajnáltam. A kövér biztosítóügynök nemigen örült volna ennek. A köte­lességérzet nem hagyott nyugton, amíg fel nem ke­restem dr. Haselow-t. Másfél órát vártam rá, mire hazaér­kezett. Bosszús lett az arca, mihelyt megtudta, hogy a biztosítótársaság gyanúsnak találta a bizonylatot. — Nagyon jól ismertem Magda Nigelt — mondta ha­ragosan. — Azt is tudtam, hogy vérkeringési zavarai vannak. A halotti bizonylatot tiszta lelkiismerettel állítot­tam ki. Nem tudom, mit képzelnek azok a korlátolt alakok. Dr. Nigel nem ölte meg a feleségét, házasságuk eszményi volt. Másnap délután felhívtam telefonon a kövér biztosító­ügynököt, s megmondtam neki, hogy utánajártam a dolognak, de nem találtam semmi gyanúsat. A kövér megköszönte. Ügy tetszett, már nem is érdekli különös­képp a dolog. Bosszantott, hogy ennyi energiát fektet­tem az ügy kivizsgálásába, de aztán eszembe jutott né­hai latintanárom kedvenc mondása: Tévedni emberi do­log. öt héttel később meg­Hatholdas rózsákért Nehéz helyzete van egy vidéki lap tv-kritikusának: a lap megjelenik mondjuk 30 ezer példányban, egy pél­dányra derűs optimizmussal számítsunk négy olvasót, az 120 ezer ember; ebből tv-kri­tikát olvas ... Nos, lényege­sen kevesebb. A televíziót meg majdnem mindenki né­zi. Az új műsortípust, A Hét­ét is, s hallották is, ámint Hámos György, a „televízió önkritikája” keretében nem­tetszését fejezte ki a Hat­holdas rózsakert miatt. Nem a rózsák illata és nem is a színük miatt, amelyet mi fe­kete-fehérnek láttunk, hanem egyáltalán, e darab kiválasz­tása, a rendező rendezése, a színészek játéka miatt,. Egy­szóval úgy, ahogy van, az egész bemutató méltatlansá­ga miatt. És mindezt hallotta egy­millió néző. Lehet, hogy ket­tő. Hallotta és tudomásul vet­te, ' hogy „még” a televízió sem volt elragadtatva saját magától. hiszen különben miért „nyitott volna stúdiót Hámos Györgynek saját ka­merái előtt? Ha kritizálni akar, tegye azt más portájá­ról! megmaradt bennem e sorok irtáig — az e tetszés és az a remény, hogy egy-egy nagy magyar klasszikus — Babits vélem az már — „másik” arcát is villantsa fel a tele­vízió, mégha e abc nem is annyira méltóságos. ' Mert így lesz az egész port­ré mélységesen emberi. Világirodalmi Magazin Öröm nézni, hallgatni, ho­gyan fejlődött és változik adásról adásra, mint tartja meg nivellált Igényét és válik mégis mind populárisabbá ez a sorozat a televízióban. Az egykori kezdeti mordsäg, fennköltség, a vájt fülűekkel való összekacsintás már ré­gen a múlté, s hogy így van, ebben minden bizonnyal nagy része van Szőllőssy Klárá­nak is, a Magazin egyik ..há­zi” fordítójának. A vasárnap esti műfordítói est nemcsak a „gyalog-próza’ ezernyi ár­nyalatú szépségét és Szőllő.3- sy Klára készségét bizonyí­totta e műfaj avatott kezű tolmácsolásához, hanem is­mét széles skáláját vlllan'ot- ta fel az emberi kapcsolatok­nak. Az unalomtól majd meg­őrülő és napjaink görög jun­tájával szembeszálló ember típusa között ott van a ese- hovi megtaposott kis ember, az egymást kereső fiatalság derűje, a fennköít nagyké- , pűség fricskája egyaránt. Málnay Levente rendezése egységes keretbe foglalta a korban is, területben és stí­lusban Is különböző jelenete­ket. (gyurkó) Mezőtárkány nyerte a megyei versenyt A versenyen sor került a „sebesültek” szállítására Is. Ké­pünkön a hatvaniak csoportját látjuk feladatteljesítés közben. (Foto: Kiss Béla) . .. pedig nekem tetszett a Hatholdas rózsakert. Nem fenntartás nélkül, nem min­den ízében és pillanatában, de tetszett, hogy a milliós nézőtábor előtt egy nem „szokványos” Babits jelent­kezett és tetszett, hogy e közhelyes szituációban is ott izzóit a humor keserűsége és a keserűség humora: tetszett, hogy Ranódy László nemcsak atmoszférát teremtett, de erőt és stílust is adott a színé­szeknek, hogyan vegyék ko­molyan e vidéki komédiát, mert így lehetett csak neme­sebb szatíra a grutíeri komé­diából; és nem utolsósorban tetszett Tahi Tóth László, Drahota Andrea, Páger An­tal és Tolnay Klári. És ami győződhettem arról, hogy az öregnek igaza volt. Szabadságomat töltöttem egy festői olasz tengerparti kisvárosban. Egy este egy rokonszenves kiskocsmában vacsoráztam. Hirtelen áram­szünet keletkezett. Errefelé nem ritka jelenség, a ven­déglősök fel vannak rá ké­szülve. Egy-kettőre gyertyá­kat hoztak, s a hangulat egyszeriben romantikus lett. A közeli asztalnál ülő, negy­ven év körüli asszony levet­te napszemüvegét. A gyer­tyafény túl gyenge volt ah­hoz, hogy lásson. Abban a pillanatban felvillant ben­nem, hogy ezt az arcot már láttam valahol. De nem tud­tam visszaemlékezni, hol. Éppen el akartam fordítani a tekintetem, amikor egy magas férfi lépett be az aj­tón. Az asszony rámosoly- gott, s ekkor egy rokon­szenves gödröcske jelent meg az állán. Abban a pillanat­ban mindent tudtam, s úgyszólván elállt a lélegze­tem... Dr. Nigel —, mert ő volt az ősz hajú férfi — lehajolt, s gyengéd csókot le­helt megboldogult felesége arcára. Felkeltem, s hozzájuk lép­tem. Dr. Nígel azonnal megis­mert, összerezzent, s valamit súgott a feleségének. Az asz- szony elsápadt, s ijedten né­zett rám. — Nem hivatalosan va­gyok itt — mondtam —, a szabadságom töltöm. Az első üveg bort sző nél­kül kiittuk. A másodikat én rendeltem. A megboldogult feleségnek is kipirult lassan az arca. Az orvos, anélkül, hogy megkértem* volna, valla­ni kezdett. Dr. Nigel egy cseppet sem virágzó rendelőjébe öt hó­nappal ezelőtt egy Healy ne­vű nő* érkezett. Az orvos az első pillanatban szólni sem tudott a meglepetéstől: a nő Vasárnap Egerben, a X. számú Általános Iskolában bonyolították le a Heves me­gyei Tanács VB egészség- ügyi osztálya, a Magyar Vö­kísértetiesen hasonlított fele­ségéhez Csak halványabb volt, s mint megállapította, gyógyíthatatlan beteg. Nem adott neki négy hónapnál többet. Az asszony egy bérelt házikóban, a városon kívül lakott. Néhány fájdalomcsil­lapítót írt ki neki, mást már Úgysem tehetett. Három és fél hónappal pá­ciense, Healy asszony halála előtt életbiztosítást kötött feleségére. Amikor a beteg állapota rosszabbodott, dr. Nigel felesége „betegeskedni kezdett”, ágynak dőlt. Egy este, amikor dr. Nigel újra meglátogatta betegét, az asz- szony már halott volt. Az orvos még az éjjel vonatra ültette feleségét, Svájcba küldte, a halott nőt pedig titokban a házába' csempész­te. Kora reggel elhívta kol­légáját, dr. Haselow-t, aki kiállította a halotti bizonyla­tot. A további események már ismeretesek. Elmentem az orvoshoz, hogy utánajárjak az ügynek, s ugyanúgy, mint a biztosítótársaság illetéke­sei, én is elhittem, hogy az orvos felesége természetes körülmények között elhalálo­zott S most itt ült dr.' Nigel élő, egészséges felesége, mel­lett. A pénzt egy svájci bankba helyezte. Megmondtam neki, bár­mennyire sajnálom is, mi­helyt hazatérek, be kell szá­molnom arról, ami a tudo­másomra jutott Ezt dr. Ni­gel is belátta. — Semmi sem húz vissza Baekhouse-ba — mondta mosolyogva. — Magda sem szeretné látni saját sírját. Én egyébként már régen nevet | változtattam. Majd csak! meghúzódunk egy olyan or- * 1 szágban, amelynek aránylag rossz kapcsolatai vannak p~ * Interpollal. — Egészségükre! — mond tam, s erre ittunk. röskereszt Heves megyei szervezete és a Polgári Véde­lem Heves megyei Pa­rancsnoksága által rendezett egészségügyi elsősegélynyúj­tó és szállító egységek me­gyei versenyét. A hazánk fel- szabadulása 25. évfordulója tiszteletére megrendezett ver­senyt, amelyen hét egység (Tarnaszentmiklós, Hort, Me­zőtárkány, Ostoros, Hatvant város, Gyöngyös város és Eger város) vett részt Cere István, a Vöröskereszt me­gyei. titkára nyitotta meg, üdvözölte a versenyzőket es a megjelent vendégeket: dr. Soósky Lászlót, a Magyar Vöröskereszt főtitkárhelyet­tesét, a megyei pártbizottság képviseletében megjelent Mi­hályi Gyulát, Jakab Emil al­ezredest, á megyei PV törzs­parancsnokát és dr. Szabó Ferencet, a megyei tanács vb egészségügyi osztályának ve­zetőjét. Ezt követően a Vö­röskereszt megyei titkára el­mondotta, hogy az egységek továbbképzése befejeződött megyénkben, az alakulatok hadra foghatósága, felkészült­sége növekedett és képessé váltak a megnövekedett kö­vetelmények végrehajtására. A megyei verseny a hagyo­mányoknak megfelelően a legjobbak vetélkedője, amelynek célja a részt vevő szakaszok tudásának össze­mérése, egymás eredményei­nek megismerése és tapaszta­latszerzés. Ezután sor került a ver-,' senyre. Az egységek először) elméleti kérdésekre adtak vá-j laszt, majd a gyakorlati te-, vékenységre került sor. A versenyzők a „készültségi helyzet’’ felvétele és riadóz-j tatás után autóval a feltétek lezett kárterületre utaztak,' . ahol a sebesültek kimentését, elsősegélynyújtását, szállítá­sát stb. oldották meg nagy hozzáértéssel. A végig izgalmas és látvá­nyos verseny a délutáni órákban fejeződött be. A versenybizottság értékelését dr. Szabó Ferenc, megyei fő­orvos ismertette, majd át­nyújtotta a díjakat és jutal­makat a győzteseknek. A me­gyei versenyt Mezőtárkány csapata nyerte meg, második helyre került Hatvan város, harmadik helyre pedig Gyöngyös város egysége. (fazekas) Detki mecénások IJT termelőszövetkezet tag- j SKtga ét vezetősége nevében »tisztelettel veszem át a mü- 3 velódési házat... Ígérem: i torra törekszünk, hogy a : meffifjodott falak között va- r lóba» tartalmas kultúráiét ! formálódjon..." > Néhány keresetlen mon- ! datbe sűrített kuriózum, or­szágos szenzáció: a kultúr­otthon gazdája, fenntartója ezentúl a detki termelőszö­vetkezet. S ehhez még egy érdekesség: egyetlen detki sem lepődik meg: a nagyvo­nalú gesztust természetesnek tartják. Bőkezű mecénások. A kö­zös forintokból évente 140 ezret költenek ezentúl a mű­velődési ház fenntartására... oooo Honnan ez a nem minden­napi áldozatkészség? Szabó Imre országgyűlési képviselő, a termelőszövet­kezet elnöke'. — Évek óta várunk erre a napra. Tudtuk, hogy évi 30 ezres költségvetésből nem lehet pezsgő kulturális éle­tet teremteni, Szívesen ál­doztunk az építkezésre, örömmel vállaljuk a fenntar­tás költségeit is. hiszen ne­künk is érdekünk, 1 ;y a üetkíek kulturális színvona­la fejlődjön. A párttitkár: — Nem volt ellenvetés, a tagság megértette, hogy ér­te, fiaikért, lányaikért vál­laljuk az áldozatot. Ki • ga­rasoskodna akkor, ha tudja, hogy városi nívójú kultúr- életet akarunk teremteni. Járjuk a termeltet. ízléses, modern berendezés, tágas szobák. Olajkályhák durú- zsolnak, új televízió, rádió, a legújabb típusú magnó késztet elismerő csodálko­zásra. Egy csipetnyi város a faluközpontban; bárki meg­irigyelhetné eat a komfortot. — Tavasszal majd rendez­zük a környéket, otthonossá varázsoljuk az udvart is. Hadd legyen méltó a kör­nyezet is. OOOO Detk vendégé? számára mindig tartogat meglepe­tést. A jobbnál jobb ötletek a termelőszövetkezet irodá­jában születnek. A község zöldség-gyümölcs boltját, íz­léses poharazóját a termelő- szövetkezet üzemelteti. A húsbolt higiéniája korszerű berendezése az egrieket is meglepi: jó néhány kellene a megyeszékhelyre is. A kettes számú telep újabb meglepetést tartogat. . Szintén országos kuriózum. Reggeliző, ebédlőhelyiség, rádióval. Mellette zuhanyozó. — Munkaruhában dolgoz­nak az emberek. Munka után kötelező a fürdés. Városi színvonalú szociális ellátott­ságot akarunk biztosítani tagjaink számára. Ha valaki ilyen körülmények közt dol­gozik, többet produkál, s nem kacsingat városra. Ebben a törődésben, eb­ben az igényességben is megmutatkozik a detki me­cénások szimpatikus indula­ta: emberhez méltó élet- és munkakörülményeket terem­teni mindenki számára. Frappánsan fogalmazta meg ezt az egyik járási vezető: — Évtizedekkel előre gon­dolkodnak. A holnapok kom­fortját plántáljuk a mába ... Szívesen áldoznak, mert tudják, hogy miért. Azért az évi 140 ezerért sokat várnak. — Közüggyé kell tenni a kultúrát. A termelőszövet­kezet számára nem közöm­bös, hogy milyen képzettség­gel rendelkeznek a tagok. Szeretnénk, ha itt a művelő­dési házban gyarapíthatnák ismereteiket. Ehhez kérünk a megyei és járási szervek­től ötleteket, szakmai segít­séget. A delki művelődési ház függetlenített igazgatóra vár. Csábító lehetőség: majd háromezer forintos alapfi­zetés és összkomfortos szol­gálati lakás. Ezt is a ter­melőszövetkezet ajánlja. Képviselői a közeljövőben a főiskolára is ellátogatnak, keresni ambiciózus, ötlet­gazdag fiatal szakembert: — Minden támogatást megadunk. Szívesen fize­tünk, cserébe csak kedvvel végzett munkát várunk. Űj fejezet kezdődik a det- ki kulturális élet krónikájá­ban. Ennek sikerére ürítették peharukat a detki mecéná­sok. ( P. I.) Átnéztem a beszélgetés közben készített jegyzeteket Dr. Henry Nigel 53 éves backhouse-i orvos három és fél hónappal ezelőtt, noha szerény jövedelme volt, 200 000 dolláros életbiztosí­tást kötött feleségére, Mag­dára. Az asszony hirtelen meghalt, a halál oka vérke­ringés! zavarok. A halotti bizonylatot dr. Haselow töl­tötte ki. Látszólag minden a legnagyobb rendben volt, az ügy azonban mégsem ment ki a fejemből. Másnap délután már ott ültem dr. Nigel rendelőjében. A szoba ízlésesen volt beren­dezve, s nem jódtól és fertőt­lenítőszerektől bűzlött, ha­nem finom pörköltkávészag érződött a levegőben. A fe­hér bútor régimódi volt. A falakon a belső szervek ijesztő ábrái helyett légies festmények függtek. Dr. Nigel magas, sovány férfi volt, haja teljesen ősz. — Mivel lehetek szolgála­tára? — kérdezte. — Clipp — mutatkoztam be —, bűnügyi rendőrség. Néhány kérdést szeretnék önnek feltenni felesége halá­lával kapcsolaban. Először is MARTIN SOVLSBVí — Higgyen nekem, Clipp felügyelő, itt valami bűzlik! — mondta a kövér. — Ha valaki életbiztosítást köt olyan magas összegre, hogy jóformán fizetni sem tudja a havi járulékot, s a biztosított három hónap múlva meg­hal... ott valami bűzlik! Nem szakítottam félbe. Ezek a biztosítótársaságok mindig valami gyanúsat szi­matolnak, amikor csak fizet­niük kelL S különben sem volt valami rokonszenves ez a kövér alak. — Ezt vegyem feljelentés­nek? — kérdeztem végül. — ön azt állítja, hogy az ille­tő megölte a feleségét? A kövér megijedt. — Nem, nem. Az Illető végeredményben orvos. Nincs bizonyítékunk arra, hogy... Lehet, hogy csalás van a do­logban... nem tudom. — Rendben van, csalás. De az asszonyt eltemették, Bólintott, széttárta kezét, sóhajtott, s elment. Az első kölcsönzők. (Foto: Kiss Béla)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents