Népújság, 1970. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-25 / 251. szám
weMtyn, Ma kmW *a a mai wenjet lira. Gyökerei kiszakithatatlanul kötődnek az éltető talajhoz — az orosz Biok, Majakovszkij, Jeszenyin és az egységbe forrt többi szovjet nemzet klasszikusainak hagyományaihoz. Hajszálerein felszívódnak a Szovjetunió területén élő száz nép képzeletvilágának, évszázados költői tapasztalatának termékenyítő nedvei. Az orosz Iszakovszkij művészete ugyanúgy a népköltészetből táplálkozik, mint a manysi Juvan Sesztálové, vagy a dagesztáni Baszni Gamzatové. Agai erősek, termékenyek, szinte napról napra hoznak új hajtásokat. Az avar Fazu Alijeva és a csuvas Gennagyij Ajgi, az orosz Rimma Kazakova és a nyenyec Leonyid Lapcuj, az észt Ellen Niit és az abház Fazil Iszkander (és sorolhatnánk még ki tudja meddig!) — mind megannyi ígéretes rügy, friss levél. A személyiség legbensőbb világába való behatolás útjainak izgalmas keresése, szé- ditően ősi hagyományok ötvözése a legmodernebb törekvésekkel — talán így lehetné röviden summázni napjain*: szovjet lírájának legjellemzőbb tartalmi-formai jegyeit. Didaktikus retorika, hamis pátosz nélkül örökíti meg az ember hétköznapi tetteit — legyen az szántó-vető mezei munka, vagy az űr meghódítása! —, a maga bonyolultságában, egyszerűsítés nélkül tükrözi gondolatait, a világ súlyos gondjai között formálódó politikai állás- foglalását. A kozmikus kor életérzésének új módon való kifejezése egyaránt észlelhető az élő szovjet költők valamennyi nemzedékének művészetében — az idős Szemjon Kirszanovnál, Majakovszkij egykori barátjánál éppúgy, mint a híres „új hullAm” képviselőinél, J evtusenkónál, Bella Ahmadulinánál, Voznyeszenszkijnél, Bulát Okudzsavánál, vagy akár az előbb említett legfiatalabb költőgenerációnál. E sokszínű líra bemutatására e keretek között nem vállalkozhatunk. De hogy a cseppben felvillantsuk a tengert, a szovjet kultúra napjainak alkalmából hazánkba érkező költők verseiből nyújtunk át néhányat az olvasónak, irodalomszerető főiskolás fiataljaink értő tolmácsolásában. A most 38 éves költő Jevtusenkóval, Voznyes/.ensakiijei szinte egy időben bukkant tel az ismeretlenségből és lett ismertté nem csupán hazájában, hanem külföldön is. Szibériában született, az Altáj vidékén, Moszkvában végezte el a Gorkij Irodalmi Főiskolát. Verselt kezdettől fogva Jellemzi a publicista töltés, az emberekért és az emberiségért való aggódás. A költői felelősség mély átérzéséről tanúskodnak művei, arről a törekvésről, hogy kivegye részét változó korunk problémáinak megoldásából. Nem vagyunk csavarok egy nagy gépezetben —, Írja egyik versében , mindenhez van közünk ea mindenért felelősek vagyunk. A gyerekfejjel átélt Honvédő Háború benne is mély nyomokat hagyott, gyakran tér vissza a háború témájára, de versel nem egyszerűen visszaemlékező Jellegűek, hanem azt kutatja, hogy ml adja az ember nagyságát, hősi helytállását az élet nehéz perceiben. „Rekviem» című poémájában megrendítsen cg} szerű szavakkal állít emléket a háború halottainak Levél a harmincadik századhoz című művében ellentmondásos néha érthetetlen, nehéz, de érdekes korunk képét rajzolja meg és fövendő ítélőszéke elé, folytatva a majakovszkiji hagyó-' **• * Mni,y,<Jebb hangvétel sem. Nekünk különösen érdekes itt közölt félig komoly, félig tréfás verse, egri ^látogatásának emléke, melynek témája az egri bon diAz oldal anyagát a Ho SÍ Minit Tanárképző Faiskola orosz nyelv és irodalom tanszékének irodalmi munkaközössége állította össze. ★ Válogatta és a bevezetőt írta: Zahemszky László Az írói portrékat készítette: Zbiskóné Hering Margit A SZOVJET KULTÚRA NAPJAI ROSZTYISZLAV BRATIJNY Ukrán költö, verseiben, poémáiban a hazai táj, a szülőváros, Lvov dicséretét zengi. Ügy tűnik, a költőt mindennél jobban érdekli a jelen és a múlt Összefüggése, városa történelmét idézi a Bűvös villamos című ciklusában Is. Az ócska villamos, végigdöcögve a városon, felidézi nem csu- < ROSZTYISZLAV BRATUNY: pán a költö Ifjúkorát, hanem azokat az eseményeket is, amelyek szorosan kapcsolódnak Lvov történelméhez. A bűvös villamos — sajátos Időgép, a költő szubjektív élményei, gyermekkora, ifjúsága, szerelmei összefonódnak a történelmi eseményekkel. Felvillantja a sok arcú várost: a szerelmest, a lázadót, a harcolót, a kereskedőt, néha érzelmesen, néha ironikusan, de mindig szeretettel — tündért realizmussal. A tűnt időkön túllépve felnő előttünk a Város is, Lvov, mint szimbólum, melynek falai nem csupán a múltat idézik, hanem a jövát la. Bűvös villamos BOBÉRT ROZSGYESZTVENSZKIJ: Egri pincék Eger dicső pincéi teli drágasággal teli nagy hordóval, borral — csudássall Hús ölű mély pince, u. akár a mély bánya, akár a hús templom — a Bacchus bű szolgája óborral adózik e hordó-szentélyben. Es minden nagy hordó kétszáz liter bordó nedű. Mennyi lakoma lelke' Elég lenne ötezer évre! Ezer nemzedékre! Jut is, marad is E kádak . bora rubintos áldás — benne szunnyad a friss, magyar csárdás ■ A. Bazilevics: BACCHUS SZOLGÁLATA *5 »♦ Minden város — emlékezés, A szülőváros — álom, látomás... Az utcán kincstári lomok csengése —- Noé bárkája-villamcs csörömpöl. Szálljatok feL Talán kényelmetlen? Ó, félni nem kell. Rozoga masina, de össze azért nem dől. Legyenek csak ócskák, nevetségesek, ám a plakátok: „Irtsd a legyet!” irtó korszerűek. Az áramszedő sátrát köp a falra, fényfolt cikázik a sápadt aszfaltra. Lépjetek be a kocsiba — mint gyermek a mes< S felnőtt kiváncsi szeme meglátja a városok felett a tovatűnő régi időt Ott a kalauznő; haja r szuperdivatos csoda, ö nem tudja, hogy elszállt éveken. a tünékeny műlton döcög ma át az ócska masina. Nem sejti: a zajos vásártéren mindent összefűz egy régi legenda. Fordította: Ivacs Katalin E kádakban habzil — bíbora megerjed — víg lakomák, keresztelők, ünnepek bora! Már hallom is e jó lakomák dalviharos zsivaját! (A szőlősgazdák hogy értik a módját!.. .1 Csobban a kancsóban bor. Medok? Medok?! A pohár már csordultig Cipőm sarkát széttáncolom, mi lett végre, nem tudom. —: Egészségemre! feSccditota; ivacs Kajak» SZILVA KAPIITIKJAN Az ősi örmény költészet talaján újjáérett mat Ura egyik érdekes hangú reprezentánsa. Tipikusan női költő, akinek munkásságát mégsem a rosszízű „költőnő”-i hangvétel jellemzi. Finom liraisággal teli munkájában az egyszerű ember családias érzelmei, hétköznapok apró bánatai, örömei fogalmazódnak meg férfiasán erőteljes, modern, nagy műveltségről tanúskodó képekben. Gazdag munkásságának ékes bizonyítéka az a számos kötet, mellyel anyanyelvén is, fordításokban is sikert sikerre halmozott. A most SÍ éves költőnő — tavaly az egész Szovjetunió köszöntötte jubileumán — nagyszerű érzékkel ötvözi össze a magánélet líráját a filozófiai mélységű gondolatisággal, lírájában egyaránt helyet kap a Ottlétem és a társadalom, _ SZILVA KAPUTIKJAN: Megkésett szavak nagyanyó nagyanyó mi voltál nekünk vigyázó kéz mely oltalmunkra kész dagadt visszerek és bütykös ujjak mely a remegő ügyetlen anyai kézből kiveszi a tehetetlent a síró-rívó telhetetlent és csöppnyi kis füleinkbe te énekeltél zöld füvekről dalt mely a csecsemőt a csak néhány napja létezőt szorosan köti a földhöz a hazához éber szem voltál álmunk dédelgető éber fül voltál zokogásunk őrző támaszunk az első lépésünknél édesség melyet unokádnak adsz egy marék dió egy fürt ofté . , és ölelés mély feledteti a bánatot s elrejti az arcot mely pofont most kapott nagyanyó nagyanyó kit soha meg nem értettek tisztes rangra nem emeltek olyan vagy mint szent könyv mely láda mélyén hever olvasatlan elveszetten legyen neked könnyű a föld unokáid szívében ők is már nagyapák nagyanyák a tovatűnt sok édes nap csak keserűen sajgó emlék lelkűkben eszmél a kötelesség de már csak könnyes sóhaj maradt késő késő késő Fordította: Róna ináét
