Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-12 / 214. szám
KOSSUTH 8.3B Lányok, asszonyok 8.40 Cinibalommuzsika 8.46 Dalok a háború ellen 10.03 Hadjáratok este nyolcig Rádiójáték 10.39 Toscanini vezényel 11.49 Loewe-dalok 12.20 Zenei anyanyelvűnk 12.30 Melódlakoklél 13.30 Könyvszemle 14.00 Bolgár népdalok 14.20 Kis magyar néprajz 14.23 Üj zenei Üjság 15.20 Csak íiataloknak! 16.08 Huszas stúdió 17.05 Daljátékrészl. 17.23 A bolgár kultúra hete 17.35 Nagy Beethoven-elöadók 19.25 Magyarország — Francia- ország ökölvívó-mérkőzés közv. 19.30 BUEK — 1970 22.10 Az elnöki géppel Afriké' bán 22.20 Táncoljunk! 0.10—2.00 Melódiakoktél PETŐFI 8,OS Offerarésfcletek 8.59 Nóták 9.45 Válaszolunk hallgatóinknak 12.00 Trombitapaládé 12.20 Jegyzet 12.30 Haydn :művek 13.03 Körmikrofon 13.35 Schumann-kórusművek 14.00 Napraforgó 15.00 Orvosi tanácsok 15.05 Mire jó a zongorista? 15.27 Falvakban, mezőkön... 16.05 Az élő népdal 16.15 Folyóiratszemle 16.30 Közvetítés labdarúgó-mérkőzésekről 16.50 Lemezek közt válogatva... 17.25 Közvetítés labdarúgó-mérkőzésekről 17.50 Táncdalok 18.10 Az ezredeskapitány. R-ját. 20.25 és 21.06 Magyarország —- Franciaország ökölvívó-mérkőzésről közvetítés 19.15 W. Gieseking lemezeiből 21.20 Kompozíció Garcia Lorca műveiből 22.30 Kamarazene MAGYAR 9.00 Francis-filmsorozat... 6. Argungu 9.30 Török Erzsi műsora 10.00 Ilyen nagy fiú (Magyarul beszélő szovjet film) 11.25 Magyarázom a jövőnket... 3. rész 11.40 Az egyenlítőn túl (Szovjet film) 15.43 Képrejtvény 16.05 Schiller: Wallenstein, magyarul beszélő tv-filmvált. 1. A két Piccolomini 17.20 Hírek 17.30 Versműsor 18.00 Közv. az úszó EB-ről 19.30 Cicavízió... 19.40 Liszt: Funérailles 20.30 Tv-híradó 20.50 Ha lúd. legyen kövér . .. (Tv-komédia) 21.45 Tv-híradó. 2. kiadás. 21.55 Wallenstein-sorozat . . . 2. Wallenstein halála POZSONYI 9.30 A veszélyeztetett város (szovjet film) 11.25 Mesefilmek 14.00 Országos atlétikai viadal 15.55 Spartak Trnava—Inter Bratislava, bajn. labd.-mérk. 19.00 és 22.30 Tv-híradó 19.50 Szahara (belga dok.-film) 20.30 Waldemar Matuska estje 21.05 Maigret felügyelő legnagyobb esete 22.50 Zenés névjegy EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33) Az előadások, kezdete: fél 4, és fél 6 órakor Vietnam amerikai szemmel Amerikai riportfilm Csak este 8 órakor: Tanár úrnak szeretettel Színes angol film EGRI BRÖDY: (Telefon: 14-07) Az előadások kezdete: fél 6 és 8 órakor. Ha hallod a harangokat Színes jugoszláv fűm EGRI KERT: Az előadások kezdete: 7 órakor. Hekus és azok a hölgyek Színes francia film GYÖNGYÖSI PUSKIN: Egy nő a diplomaták asztalánál GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Vietnam amerikai szemmel GYÖNGYÖSI KERT: Varázsló HATVANI KOSSUTH: Ismeretlen lány HEVES: Vietnam amerikai szemmel FÜZESABONY: Emir kincse PÉT ÉRV AS ARA: Szent Péifé' hadművelet lngeborg Sonensen 25 éves oslói maneken, aki az „Európai turisztika — 1970” címet nyerte el. , (MTI Külföldi Képszolgálat) Amiről egy öreg egri ház mesél * ........ Ä magyar függetlenség lánglelkű harcosa NAPONTA SOKA’ ladnak Egerben, a", mány utca 9. számú egyemeletes ház előtt, anélkül, hogy gondolnának arra, hogy városunk egyik párját ritkító kuriózuma ez a sárga-szürke ház. Bár az Egerben ritkának éppen nem mondható haloványbarna márvány műemléktábla díszlik falán, de nem a XIX. század második felének klasszicizáló stílusa az, ami érdekessé teszi. A ház építtetője Végh József, a jónevű egri ügyvéd. A kisváros leghaladóbb polgárainak egyike, Csiky Sándornak, az „egri tigris”-nek kebelbarátja. Végh József prókátor uram két dologról volt messze földön híres: a magyar függetlenség eszméjének fanatikus lánglelkű harcosa s az egri érsek-föl- desúr legelszántabb politikai ellenfele volt. Minden olyan kezdeményezés első sorában találjuk, mely a földesúri elnyomás alatt senyvedő város felszabadítási törekvéseivel kapcsolatos: legyen az per, proklamáció, vagy könyörteA rákbetegség kulcsa : a sejtek elektrokémiája Minden jel szerint a sejthártya villamos tevékenysége az a központi mechanizmus, amely a sejtek osztódását irányítja, vezérli a szervezetben — erre a genetika, s különösen a rákkutatás szempontjából döntő fontosságú megállapításra jutott legújabban Clarence D. Co- ne, amerikai biológus, a NASA Langley kutatóközpontjában működő molekuláris biológiai intézet igazgatója. Cone felfedezése tulajdonképpen az űrkutatás „mellékterméke”. Kutatásaival kimutatta, hogy a sejthártyájukon nagy negatív töltéssel rendelkező sejtek ritkán vagy egyáltalán nem osztódnak, a legnagyobb osztódási ütem viszont a kis negatív potenciálú sejteken tapasztalható. Ebből a megfigyelésből arra a következtetésre jutott: végső soron a sejtszintű ionkoncentrációtól függ, hogy a sejt osztódik-e vagy sem. Később átfogó kísérletsorozattal is sikerült bizonyítania, hogy a sejthártyán kialakult ionkoncentrációnak döntő szerepe van az osztódásban. Cone elmélete az első, amely a rák két patológiai jellegzetessége (a burjánzó sejtosztódás és a sejtek csökkent egymáshoz „tapadása”, aminek következtében áttételek keletkeznek és a betegség az egész testre kiterjedhet) közötti összefüggéseket egyértelműen megmagyarázza. A molekuláris biológia kutatói már hosszabb ideje gyanítják, hogy a sejtfelszíni molekuláknak az anyagcsere- folyamatok révén kiváltott és stabilizált változásai döntő jelentőségűek lehetnek a rosszindulatú sejtek keletkezésében. Ezek a változások csökkenthetik a felületi ad- héziót, ami azután a hibás anyagcsere-folyamatot —, amely ennek kialakulását előidézte — stabilizálja. Ezért összpontosítják a tudományos kutatók figyelmüket az utóbbi időkben elsősorban a sejt felszínére és azokra az anyagcsere-folyamatokra, amelyek összefüggnek a felszíni molekulák kialakulásával és összekapcsolódásával. Cone most azt javasolja: kezdjenek széles körű kísérleteket olyan egyszerű felépítésű rákvírusokkal, amelyekben csak négy vagy öt gén van, s ezekkel a kísérletekkel próbálják leleplezni azt a gént, amely a felületi rendellenességekért felelős, esetleg próbálják meg tisztázni az általa okozott elváltozásokat is az anyagcsere folyamataiban. A sejthártya felszíni molekuláinak meghatározó szerepe van abban, hogy valamely vírus képes-e behatolni a sejtbe. A kutatások fényt deríthetnek arra a ma még megmagyarázatlan és részleteiben ismeretlen folyamatra, hogy a sejtbe behatoló rákvírus megváltoztatja a sejt tulajdonságait, de maga eltűnik és a daganatban már nem található meg. A sejthártya, rákkal összefüggő felületi rendellenességeinek pontos felderítése különféle rákíormák kialakulására szolgálhat magyarázattal. A kísérletek következő szakaszában pedig megpróbálják majd gyógyszerekkel befolyásolni a sejthártya anyagcseréjét a rosszindulatú elváltozások kivédélen logikával csiszolt felszólalás ... 1860 táján épült a mai Alkotmány utcai háza —, amelyet hajdanában Lutri-köznek emlegettek, mivel a Dobó téri sarkán működött az egri lottériás — mai kifejezéssel: a lottóárus. Az első emeleten hatalmas termet alakítottak ki, hogy ott rendezze be párját ritkító értékű festményeivel képtárát. KEZDETBEN SZOROS barátság, később pedig rokoni szálak fűzték Joó Jánoshoz, a híres-neves egri rajziskola megalapítójához, s a műszaki rajz- és politechnikai oktatás atyjához. Joó is arról volt híres, hogy teljes szívéből gyűlölte a Habsburg-el- nyomók magyarországi uralmát s annak hazai kreatúráit. Végh József, Csiky Sándor és Joó János képezte szilái'd és megingathatatlan bázisát a feudális és Habsburg-el- nyomás elleni egyre intenzívebben szervezkedő ellenzéki tábornak. Végh József és Csiky Sándor vezette a XIX. században a város perét az egri érsek-földesúr ellen. Ebben, az immár emberöltőkön át dúlt perben kívánták kivívni a város függetlenségére vágyó haladó polgárok Eger részére a földesúri függőség alóli, teljes és maradéktalan felszabadulást. Végh József közismert volt , az akkori időkben Egerben oly ritka istentagadásáról, szabad gondolkodásáról. Valóban. Halála után sírjára sem keresztet tétetett, hanem egy faragott márvány- urnát, mely Marco Casa- grandénak, az Egerbe szakadt itáliai szobrásznak az alkotása. Ma is ott díszlik e nagybecsű alkotás Végh sírján. — Egyébként a jómódú egri fiskális hajdú-hegyi szőlejébe is készítettért Casa- grande mesterrel egy nagyméretű és szőlőfürtökkel ékes urnát, serleget, melyet a kegyelet s a megbecsülés a közelmúlt esztendeiben — megmentve a biztos pusztulástól — a bazilika és a városi pártbizottság közti parkban helyezett el. Bizonyára kevés járókelőnek tűnt fel a ház utcai frontjának két emeleti ablaka felett a „V” és a „J” betű. A megfejtésén hosszú ideig törtem a fejemet, míg . végre a család még Egerben élő tagjai adták kezembe a megfejtés kulcsát. A „V” és „J” amellett, hogy a ház gazdájának a monogrammja, de titkos értelme is van: két nagy magyar író nevének kezdőbetűjét is jelenti — Vö- rösmartyét és Jókaiét. S valóban . . . Az öreg ház eresze alatt két faragott szakállas emberfő díszlik. Sokan, bizonyára nagyon sokan látták is ezeket, de nem tulajdonítottak neki különösebb jelentőséget — pedig a bal oldali, a „V” betűvel ékesített ablak felett Vörösmarty Mihálynak, a jobb oldali pedig Jókai Mórnak kőbe faragott portréja hirdeti a házigazda szellemességét és tettei mellett, a ház ormára helyezett két ízig-vérig magyar írófejedelemnek, egy költőnek és egy regényírónak szobra is eleven tüntetés volt a korszak uralkodó osztályának hazaáruló, né- metbérencsége ellen. Sugár István Amikor a hivatalsegéd megjelent a folyosón, a zsi- bongás kissé csendesült: — Pásztor Pál és Pásztor András! A hetes tárgyalóterembe! A szólítottak összerezzentek. András felugrott, majd segített a bátyjának is talp- raállni, aki a hóna alá helyezte a mankóit, s baktatott az öccse után. A nacionálé után előbb a féllábút kérdezték. Pásztor Pál fel akart tá- pászkodni, de a bíró intett, hogy ülve maradhat. — Nem gondolta, hogy a csalás, a hatóságok félrevezetése komoly következményekkel jár? — Kérem szépen, amikor Andrisunk jött és mondta, hogy már kigondolta, hogyan tudnék én mégis meggyógyulni. már csak arra gondoltam, hogy még egyszer kimehetnék a Galagonyásra. Mert pünkösdkor lesz egy éve, hogy a házból se tudtam kimozdulni. — De hiszen maga már három éve beteg, lett volna ideje és módja gyógyíthatni magát. Miéit asm .tette? — Hát ugye... a munka. Mindig tele voltunk tennivalóval. — Miért nem mondja el őszintén, hogy sajnálta a :>énzt orvosra, kórházi költ- ,égre? — Járt hozónk a Mák lozi. Főzött az mindenfélét a tbamra. Lo..solgattuk, borogattuk. Tessék elhinni, kérem, annyit evett, meg ivott az a fogatlan vénség, hogy azért talán már orvost is fogadhattam volna. — Végül is a kuruzslás meg a zsugoriság elvitte az egyik lábát. — Hát... el. A főorvos úr mondta, hogy még örülhetek, hogy a másik megmaradt, meg hogy egyáltalán élek. — Mit tud még mondani? — Megkövetem a tisztelt bíróságot... Belátom én, hogy igen rosszat tettem, _ s ha büntetnek, inkább az én fejem fölül vigyék el a házat, minthogy szegény öcsém, Andrisunk nyugdíját, aki ha bűnös is, nekem jót akart... Ezután Pásztor András mondta el vallomását: — Az elmúlt tavaszon már nem bírta nézni a nyomorúságát. Akkor se ülni, se állni, még a jószágok körül se tudott mozdulni. Oly volt mindkét lába, mint a tuskó. Teli csúnyaságokkal. !j Mán engedelmet kérek, de olyan . .. szóval, meg sem lehetett állni mellette, mert szédült az ember a büdös- ségtől. Hiába mondtam én végtelenül, még akkor is, hogy lehetne segíteni. Eladják az egyik darab szőlőt. Lett volna vevő is rá. De nem. Margit, a felesége is csak azt hajtogatta: ha a jó isten akarja, meggyógyul. Meg mit gondolok én; még a ház is rámehet-ne a kórházi költségekre. Nagyon fájt az nékem, kérem szépen, hogy a testvéreit i£y keilett látnom. Nyolcán voltunk mi, de mindegyik megtalálta a helyét, csak ez — vágott tekintetével a bátyja felé — lett egyedül olyan magának való. Ügy mondom meg, ahogy' van, 51-ben én sem tudtam kijönni az itthoni dolgokkal. Odaadtam azt a kis fődet, amit kaptam a téesznek, s mentem Barciká- ra. Tisztességgel dolgoztam én kérem. Megmondhatja Szabó elvtárs is, a volt művezetőm, meg mások, akik még ott dolgoznak. Meg is becsültek ... Nem mondom, az államunk szép nyugdíjat adott. De ... Pásztor András alacsony, szikár teste itt megremegett s mintha gombóc került volna a szájába, levegő után kapkodott, majd előhúzta zsebkendőjét. — Arról beszéljen — figyelmeztette a bíró — hogyan követte el a csalást, illetve a hatóság félrevezetését. — Túl a folyón akkor kezdődött el az ártéren a csatornaásás. Mondták, hogy nyugdíjasok is mehetnek. Nem tudom én kérem, hogy akkor hová tettem az eszem, csak szaladtam Palihoz és mondtam, hogy szedje elő a munkakönyvét. Tudtam, hogy évekkel előbb egy szezon alatt dolgozott a cukorgyárban, de azt mondta, hogy hacsak három napba eszik egy falás kenyeret, akkor se megyen többet abba a gőzpokolba. Szóval, előkerült a munkakönyv. — Igen, — egyenesedett ki Pásztor András, majd így folytatta: én meg mentem kubikolni. — Nem a maga. hanem a bátyja, Pásztor Pál munkakönyvével, igen? így volt kérem szépen. — És aztán? Tán két hónapjára rá, mondom a Palinak, most már elmehetsz áz orvoshoz. Meg van az ingyen orvos, s ha kell a kórház is. Vittük is be szekérrel az orvoshoz, az meg azonnal hitta a mentőket. Egyenesen be a kórházba. Mentem vele. Ott meg a főorvos, amikor meglátta csak elszörnytilködik: mióta> dolgozik maga ilyen lábakkal — kérdezte. Akkor mar éreztem, hogy baj lesz, mert a f,,orvos úr nagyon szentségeit, meg kérdi, hol van ma ebben az országban olyan vállalat, munkaadó, amelyik ilyen állapotban is dolgoztat embereket. Telefonon hívatta a csatornaépítő vállalatot. Ordított! Onnan meg visszatromfoltak, hogy ilyen nincs. Ok minden felvett munkást először orvosi vizitre küldenek, meg mi. Akkor már, akár és is ott maradhattam volna kórházba, mert úgy legyengültem, hogy alig bírtam kivánszorogni az állomásra. — Hamarabb kellett volna gondolkozni — szólt közbe a bíró, de talán csak azért, hogy Pásztor András egy kis lélegzethez jusson. — Tudom én azt most már, kérem, hogy rosszat tettem. De hát a testvérem. Jót akartam neki. Gondoltam ezzel a böszme eszemmel, hogy jószerint ma már mindenki SZTK-s ebben az országban, még a téesz-parasz- tok is, hát ez az egy beteg se nem oszt, se nem szoroz. Ha már olyan magának való lett, s minden olyan jótéteményből kimaradt, amit most élvezhet az ember, mért kellene neki ezért elpusztulni, hiszen, ő is csak ember. — Ember, ember — bólogatott a bíró, s talán ez elég is lett volna ahhoz, hogy visszavonuljanak ítélethozatalra, de Pásztor András előbbre lépett az emelvényhez s kibuggyant belőle a hangos sírás: — Tisztelt bíró elvtárs. Mán ne tessék neheztelni rám, hogy így szólítom, de ugye én ipari munkás voltam. Ott az igazgató is elvtárs volt. Nagyon kérem, ha a törvény megengedheti, a nyugdíjam... a nyugdíjamhoz ..., mert ugye nem akartam én rosszat... így inkább tegyenek tömlöcbe, akár egy évig is. csak azt a biztos megélhetést ne bántsák ... mert másom sincs nekem, kérem .. . nem szeretnék én a gyermekeimre szorulni... Nyugodjon meg — mondta a bíró, majd felszólította őket, hogy fáradjanak ki a folyosóra. amíg meghozzák az ítéletet 181®. szeptember saonihsé
