Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-11 / 213. szám

iN Mit látunk a moziban ? Az év utolsó három hó­napjának játékfilm-bemuta­tóiról tájékoztatták a MO- KKP-nél az MTI munkatár­sát Mit hoz az ősz, mit lát­hatunk karácsonykor, szil­veszterkor a filmszínházak­ban? Harminőt játékfilm- bemutatóra készülnek, s az év utolsó negyedében egye­bek között öt magyar, hét szovjet, öt francia film pre­mierjére számíthatunk. Az októberi bemutatók első he­ti listáján szerepel Szabó István szerelmes filmje, amelyet nagy elismeréssel fogadtak a nyáron megren­dezett velencei fesztiválon. A színes alkotás főszereplői Bálint András és Halász Jutka. Október 8-án játsz- szák először „A neretvai csata” című jugoszláv—olasz filmet, amelyben a nemzet­közi filmvilág számos csilla­ga szerepel. Október 15-től játsszák a mozik a „Bostoni fojtogató” című színes ame­rikai filmet, Robert Fleischer alkotását. Monica Vittivel láthatjuk az olaszok vígjá­tékát, a „Lány a pisztollyal” című színes filmet október 22-én először. Ugyanezen a héten jelentkezik Vas Judit új, lélektani dokumentum­filmjével. Az egész estét be­töltő érdekes alkotás cí­me: Befejezetlenül. Október 29-én, a szovjet kultúra napjai során ünne­pélyes keretek között mutat­ják be a 7,Szerelmi álmok” című kétrészes színes ma­gyar—szovjet alkotást, Ke­leti Márton új filmjét. Liszt Ferencet Sinkovits Imre ala­kítja. A szovjet kultúra napjainak másik művészi meglepetése Leu Kulidzsa- nov alkotása, a Dosztojevsz­kij műve alapján készült „Bűn és bűnhődés”. A novemberi bemutatók jelentős eseménye Franco Zeffirelli kimagasló rende­zésében a „Rómeó és Júlia” című színes olasz film. Zef­firelli a rossz csillagzat alatt született szerelmeseket a legfiatalabb hivatásos színé­szekkel játssza. Olivia Hús- sey 15 éves. a legfiatalabb Júlia, aki ezt a szerepet a hivatásosok közül valaha is játszotta. Leonard Whiting, a 17 éves Rómeó, a forgatás megkezdése előtt két héttel fejezte be színművészeti ta­nulmányait. November 12-én kerül a mozik műsorára a „Szerelem” című magyar film. Makk Károly új ren­dezése Déry Tibor novellája alapián készült, s főszerep­lői Darvas Lili, Töröcsik Mari, valamint Darvas Iván. Paul Newman rendezését a „Rachel, Rachel” című színes amerikai filmdrámát Joanne Woodward-da\ a fő­szerepben ugyancsak novem­ber 12-től játsszák. Uf és Petrov Tizenkét székének feldolgozását, „12 plusz 1” címmel francia produkció­ban játsszák novemberben az időközben bestiális gyil­kosság áldozatául esett Sha­ron Tatéval a főszerepben. Jean Paul Belmondot „Egy férfi, aki tetszik ne­kem” című színes francia alkotásban láthatjuk legkö­zelebb, Marina Vlady pedig a Csehov életéből összeállí­tott epizódos filmfőszerepét játssza, „A sirály születése” című szovjet alkotásban. December első premierje Mészáros Márta filmje lesz. Címe: „Szép lányok, ne sír­jatok”. A főbb szerepekben számos beategyüttes mellett Jarlca Shallerova, Zala Márk és Balázsovits Lajos mutatkozik be. A karácso­nyi filmbemutatók sorában újabb magyar filmet talá­lunk: Bácskai Lauro István „Gyula vitéz télen-nyáron” című színész filmszatíráját Koncz Gáborral a főszerep­ben. Az ünnepi filmprog­ramban szerepel még az „Aladdin és a csodalámpa” című egész estét betöltő francia színes rajzfilm, va­lamint „A Kreml torony­órája” című művészi szov­jet alkotás. Az év két utolsó premier­je szilveszter napján lesz. „Mr. Zero három élete” cím­mel színes angol filmszatíra. — Nem, uram, én nem hiszek másban, mint a férfi akaraterejében. Akarni kell, ez a lényeg, uram. Leszoktató gyógyszerek, elvonókúrák, fúj, uram, nem férfihez méltó dolgok. Mert itt van páldául az LSD. . . hát szedem, én? Nem szedem, uram, mert van akaraterőm, nem aka­rom szedni. Vagy szívok én mariuhanás ciga­rettát? Nem szívok, uram, mert van akaraterőm azt akarni, hogy ne szívjam. De ez még mind semmi. .. Lát itt valahol táblát, amely szerint a járdán bukfencezni tilos? Nem lát. Nem is láthat, mert nincs ilyen tábJa, törvény sincs ilyen, rendelet sem. És bukfencezem én itt a jár­dán? Nem bukfencezem, uram, mert nem akarok, mert nekem van akaraterőm, uram. Mert az■ aka­rat a minden, a lényeg.,; — Azt hiszem, önnek teljesen igaza van. I; De akkor az alkoholról, amit ön oly mértéktelen mennyiségben fogyaszt, az alkoholról miért nem szokik le? — Nevetséges a kérdés, uram, nevetséges. Mondjam már, mindennek a titka a férfi akarat­ereje* Akarok én leszokni a piáról? Nem akarok. S ez a lényeg . . # _ __________ . , -— . (—0) Oda a lapaszlásiioz Valahogyan úgy lehet, hogy az építés a - férfiember dol­ga, a fészek gondozása már az asszonyé. Nem láttam én, vagy legalábbis nem emlék­szem én arra, hogy láttam volna férfit tapasztani. Az Alföldtől fel a hegyek közé bújt falvakig a házfal, a vá­lyogkerítés pátyolós-pisz- mogó tapasztása mindig az asszonykezek műve volt. A meszelésé is persze. — Na iszen ... Nem is férfiembernek való az. Bi­zony nem ért egyet megfi­gyelésemmel Szálkái And- rásné Egerbaktán, s a büsz­ke étkek egykori „főzőházá­ból” tapasztó edénnyé deg­radálódott lábasból ujjhegy­re valót csippent ki. hogy az öreg kerítés korhadt horpa­dásait írként kenje be vele. — Az ember építse meg a házat... — Az asszony meg gon­dozza — fejeli meg Szálkái néni, s közben fel nem néz­ne se rám, se a fényképező­gép lencséjére. Nem vala­miféle csacska szemérem miatt, hanemhogy, ha csipe­getve is, de szaporás a mun­ka, drága a mész, nem olcsó a homok sem, nem lehet csak úgy, átabotában össze­vissza kenni a falat: ott a szem helye is, ahol a kéz jár. A ház különben öre- gecske már ... — ... az emberem is már a hetvenhatodik — magya­rázza a ház bizony már nem ifjonti állapotának okát, s ha figyelembe vesszük, hogy Szálkái Andrásné is régen táncolta már el a menyecsketáncot... — ... Hiszen mindnek van már saját lakása. Mindnek. Nem is tudom, minek őrzöm, minek tapasztom már? — sóhajtozza, miközben kesz­kenőt régen felejtett ujjai­val besimítja a fal ráncait fészekből röppent gyerme­kekre visszavélekedve, érthe­tő hát, hogy ha van is kedv, de kevesebb az erő gondoz­ni az öreg falakat. Valami csodálatos, örök emberi dolog és mégis, hogy két magára maradt öreg ember, embere, asszonya, ki hogy tudja, ki mint bírja, gondozza, óvja az évek meg- mardosta házat. Szikrázik az őszi ég a falu felett. Fecs­kék cikáznak még, a hőmé­rő higanyszála is meg-meg- törli tán homlokát: a ter­mészet nem akar az elmú­(Foto: Kiss B.) lásról, amely pedig ott vib» rál már az itt-ott sárguló levelek zizegésében. A ter­mészet élni akar, mert a» élet a természet létezése! ... s az öreg ház, öreg fa­lának ráncait óvatosan si­mítja el egy makacsszorgal­mú öregasszony ráncos két keze. Gyurkó Géza Megjelent a JELEMKOR szeptemberi száma A Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyó­irat új számának lírai rova­tában többek között Arató Károly, Berták László, Kiss Dénes, Pál József és Tornai József költeményeit olvas­hatjuk. A prózai írások sorában megjelent Cseres Tibor Bar­bár változatok című drámá­jának és Kampis Péter Át­változás című kisregényének befejező része. Folytatja a folyóirat Thiery Árpái vé­méndi szociográfiájának köz­lését. Az irodalmi tanulmányok közül különös figyelmet ér­demel Pomogáls Béla írása Csorba Győző költészetéről, valamint Nagy L. Sándor új szovjet krónikája. Érdeklődésre tarthat szá­mot Fodor Ilona Bartók és a Madéfalvi veszedelem cí­mű művészeti írása, amely Szervátiusz Tibornál, az Er­délyben élő szobrásznál tett műteremlátogatáshoz kap­csolódik. (KS) MOLDVAY GYŐZŐ: A búsképű lovag* földjén 7, A diós, Hispániái SPANYOLORSZÁGBAN 7—800 magyar él, jobbára két városban, Barcelonában és Madridban. Letelepedé­sük három fázisa: az 1930- as évek, 1944, majd 1956. Ál­talában jól élnek, s újabban mind több látogat haza, Ma­gyarországra. Akad, persze, pár tucat elesett, aki koráb­ban az életet csak a köny- nyebb oldaláról nézte, ezek­re a többi magyar gondol. Van segélyező egyesületük, befizetői jobb módú polgá­rok, s némely igénylő éven­te 10—12 ezer pezetát is húz a közös bugyellárisból. Mindezt Czilchert Aurél­tól, a segélyalap ügyintézőjé­től tudom, aki nemrégiben még a Madridban működő „királyi magyar követség” titkára volt. Múlt év novem­berében zárták be a követsé­get, mégpedig éppen annak a politikának eredményeként, amelyet Bravo külügyminisz­ter meghirdetett, s amely Kelet felé is próbál utat nyitni Spanyolországnak a korábbi elszigeteltségből, őszintén, köntörfalazás nél­kül diskurálunk a volt kö- vetségi titkárral. Kíváncsi vagyok arra, hogy tulajdon­képpen mi is szülte ezt a másfél évtizedig működő, csak „de facto” létező, ám „de jure” el nem ismert in­tézményt, mely — bár elle­nünk dolgozott a legutóbbi hónapokig — őszintén szól­va nem sok vizet zavarhatott a nemzetközi politikai élet­ben. — Azt hiszem, ez bántotta is öpöket? • Tiltakozik. — Mi elsősorban arra tö­rekedtünk, hogy a normális diplomáciai kapcsolatok hiá­nyát betöltsük a nyugati or­szágokba, főleg Spanyolor­szágba szakadt magyarok ele­iében — mondja Czilchert Aurél. Leveleztünk az anyaor­JJW, szeptember 11., péntek szággal, itt élő magyarok születési bizonyítványát, há­zassági okmányát állítottuk ki nyomozás után, s külön­böző igazolásokkal láttuk el őket, ami nélkül egyszerűen lépést sem tehettek volna. Ugyanakkor a magyar nem­zeti ünnepek alkalmával elő­adásokat szervezetünk, s hozzánk tartozott a segély­alap is! — Kaptak ezért fizetést? S egyáltalán: kik finanszíroz­ták ezt a Magyar Népköztár­saság ellenében dolgozó kép­viseletet? — GAZDAG amerikai hon­fitársaink adományaiból mű­ködtünk! Ezek mind olya­nok, akik nem szimpatizál­nak az otthoni rendszerrel, s valamit reméltek tőlünk. Mi, követségi alkalmazottak, igen csekély, jóformán jelké­pes fizetést kaptunk mun­kánkért, a fő megélhetésem nekem is máshol volt. Megkérdeztem Czilchert Auréltól, hogy a Madridban működő különböző diplomá­ciai testületek egyenrangú félként kezelték-e a felszá­molt „királyi követséget”, mely tulajdonképpen a Hor- thy-rezsim jogfolytonosságát igyekezett demonstrálni? Er­re már igen rövid és lakoni- kus volt a válasz, amiből azt olvastam ki, hogy e követség létét inkább lekezelő váll- veregetéssel vette tudtul a nyugati világ, mintsem ko­moly figyelmet szenteljen neki. Most aztán gyökeresen megváltozott minden. S a kö­vetségi ex titkár például, résztulajdonosaként egy épí­tőipart forradalmasító kisebb habüveggyárnak, a nyugati tőkés piacon elért sikerek után arra gondol, hogy gyárt­mányukat, esetleg annak technológiáját felajánlja a szocialista országoknak, első­sorban Magyarországnak. — Egyetlen centiméter a mi habüvegünkből tizenhat centis téglafal hőszigetelésé­vel ér fel — mondja árucik­kük!#, — .... .... ..­A Calle Miguel Angel 26- ban vendégei voltunk pár órára Jorge Bélának, a kivá­ló spanyol közgazdásznak és kereskedelmi szakembernek, aki őszintén igyekezett fel­tárni azokat a módokat pél­dául, ahogyan a Franco-re- zsim, a lassú, de érezhető pénzromlás ellenére, próbál­ja megszilárdítani az ország gazdasági alapjait. Csésze fe­kete, s ásványvíz mellett rög­tön a lényegre tért. — EGY PÉLDÁT ragadok ki önöknek! — kezdte tájé­koztatását Jorge Béla. — A spanyol hajógyártás ma bá­zisipara az országnak, bár pár évvel ezelőtt sehol sem volt. Viszont: Astilleros Es- panolas cím alatt tavaly egyesült három nagy hajó­építő üzeme, ami lehetővé tette a munka racionalizálá­sát, egyben pedig azt, hogy a különböző versenytárgya­lásokon olyan kivitelezési határidőket ajánljanak fel, amellyel egyetlen külföldi cég sem versenyezhetett. Ugyanez a konszern, a gaz­daságos termelés érdekében szinte a minimális öt száza­lékra szállította le a gyártás­hoz szükséges alkatrészek be­hozatalát, ezzel fokozva a já­rulékos spanyol iparágak munkaellátását. Pillanatnyi­lag száz hajó épül a kon­szern telepein, ami évekre kimeríti a gyártási kapaci­tást, s felzárkózást jelent a világ legnagyobb hajóépítő , .....___ J örge Béla igen tájékozott Spanyolország nemzetközi fi­nanciális terveiről is. El­mondotta látogatásunk alkal­mával, hogy a szocialista orr szágokkal létesített konzuli kapcsolat valóban csak a kez­dő lépés volt, s most rövi­desen a kereskedelmi egyez­mények bővítése követi. Egy bankok közötti megállapodás tárgyalásaira Jugoszláviával idén októberben kerül sor, majd valószínűleg Csehszlo­vákiával és lehetséges, hogy Magyarországgal ülnek tár­gyalóasztalhoz a spanyol pénzügyi vezetők, hogy egy nagyobb volumenű kereske­delmi szerződés lehetőségeit megbeszéljék. A kelet-euró­pai államokkal folytatott spanyol kereskedelem fejlő­désére utalnak egyébként a következő mutatók is: míg 1965-ben csupán 25 millió dollárt tett ki az oda irá­nyuló kivitel, a behozatal pe­dig 60 millió felett volt, ta­valy a kivitel összege 86 mil­lió dollárra, a behozatalé pe­dig 80 millióra ugrott. Ezt a kereskedelmi, finan­ciális vargabetűt, itt, a Calle Miguel Angelen, emlékezetes nap követté: kirándulás az alig 70 kilométerre fekvő ősi spanyol városba, az ország egykori szívébe, Toledóba! REMÉLTEM, hogy köze­lebbről megismerhetjük a Tajo menti öntözéses gazda­ságok valamelyikét, s „talál­kozunk'; a Tamás-temjtlóm mellékhajójában Greco vi­lághírű képével, mely az Or- gaz gróf temetése címet vise­li. A kirándulás felemás eredménnyel járt. Az egyik százholdas gazdaság tulajdo­nosa eléggé szűkszavúan, barátságtalanul válaszolga- tott kérdéseinkre, így csak azt tudtam meg tőle, amit magamtól is láttam, felfedez­tem korábban. Grecóból vi­szont — végigjárva egykori lakóházát, s a mellette, be­rendezett képgyűjteményt! — sokkal több jutott a re­méltnél, s e többlet helyre­állította bnnem az egyen­súlyt. Spanyol mezőgazdaság! Hát valahogyan így kezdtük mi az életet 1944 után! Sok helyen látni még eke szarvá­ra görbülő parasztot a nad- rágszíj-parcellákon, de más­hol megjelentek az élénk sár­gára festett külföldi gépek, hogy a jobb módúak földjén meggyorsítsák a különböző műveleteket, kezdve az árok­ásástól a kevés kukorica be­takarításáig. Az árokásó gépnek nagy becsülete van Spanyolország­ban, ahol a kellő víz bizto­sítása, a csatornázás lehető­vé teszi, hogy évente két-há- rom bővebb termést is aras­sanak egyazon helyen. Az or­szág középhőmérséklete ugyanis fagypont felett van, s lehetővé teszi a tél végi vetést, s a második, vagy harmadik termés télkezdetbe nyúló begyűjtését. EDDIG a narancs és olaj­bogyó képezte Spanyolország fő mezőgazdasági termékeit. Ezekből sokat exportálnak. Amint a Földközi-tenger partvidékén a 100—150 ki­lométer hosszan elnyúló, gondosan művelt narancsli­getekből látszik, ezt az áru­cikket változatlanul meg­tartják a jövőben is árulis­tájukon a spanyolok. Mind­jobban előtérbe kerül azon­ban az északibb fekvésű te­rületeken a kenyérgabona, cukorrépa termesztése, mert {íz órait belül önellátók sze­retnének lenni e termékek­ből, ide számítva a kukori­cát is, amit jelenleg főleg F ranciaországból és a Pó- síkságról importál az állam. Ami húst a dúsan ellátott mészárszékekben lát az em­ber, az se hazai termék, csak kis hányadában. Bár a hegyvidéki legelőkön igyekszenek a juhtenyésztést fellendíteni. Marhát Dél- Amerikából, sertést főleg Angliából hoznak, hogy gyakori és gazdag étkezésük fontos alapanyaga biztosí­tott legyen. A szövetkezésnek csíráit sem fedeztük fel. holott a mostoha viszonyok szinte parancsolnák az erők össze­fogását! Csak az áru érté­kesítésének van ilyenféle vonása, emlékeztetve a két háború közötti Magyarország hasonló intézményeire, me­lyek főleg az igazgatósági tagoknak biztosítottak zsí­ros jövedelmet. Véleményem szerint a ma­gyar mezőgazdasági termé­keknek, amelyekből persze felesleggel bírunk, komoly piacuk lehetne Spanyolor­szág, ide sorolva gyümöl­cseinket, az almát, körtét, barackot, mely megterem ugyan az Ibériai-félsziget eme országában, de íze, za- mata a gyors érés miatt kö­zelébe sem fér a miénknek! VÉGÜL: elérkezett a haza­indulás. Vége a szép spa­nyol vakációnak. Búcsúz­nunk kell Lorca, Greco, De Falla földtétől, a nagy met­ropolisoktól, a lágy andalúz vidéktől, a narancsligetek­től. a Tajo mérgeszöld vizé­től, magyar és spanyol is­merősöktől. Mindentől, ami feledhetetlenné tette szá­munkra ezt a pár hetet, s magát Hispániát, a szenve. délyek. derékba tört álmok, a béklvóiból mindig kitörni kész ibériai szellem földjét, bölcsőjét. Adios, Hispánia! ÍVéseá

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents