Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-10 / 212. szám
Áz egri ex libris-kiállításról Az Egri Megyei Könyvtár földszinti középfolyosóján, otthonos és méltó környezetben nyílt meg az „Ex libris-művészet a két világháború között'’. A vitrinekben és a falakon elhelyezett, művészek és stílusok szerint összhangban felsorakoztatott kisgrafikák hűen tükrözik azt a felfogást és rangot, amelyet ez a művészeti Ä dialektikus módszer szerepe a biológiában Beszélgetés dr. Hortobágyi Tibor tanszékvezető egyetemi tanárral forma a tét világháború között kivívott magának. Első hallásra talán önkényesnek tűnik, hogy ez a kiállítás a két világháború közötti időt öleli fel, hiszen ennyire nem lehet elkülöníteni sem a stílusokat, sem az egyes alkotókat attól a folyamattól, amelyben éltek és élnek. Mindjárt érthetőbbé válik, ha figyelembe vesszük, hogy ebben a műfajban az európai szecesszió a század hajnalán hozott fellendülést, s ekkor hazánkban Haranghy Jenő miniatűréi jelezték a műfaj felső halárát. Az ő lapjain sújtásos-mentés férfiakat és pártás olvasó asszonyokat ' ábrázolt, hűen igazodva az akkori kor magyarkodó ízléséhez. A harmincas években azonban technikailag is továbblépett az ex libris-műfaj. Az eddigi klisényomatokat háttérbe szorította a két nemes anyag, a fa és a réz. Kialakult hazánkban az Igen gazdag fametsző technika, amelynek ma is élő, nagy alkotója a Londonban megtelepedett, a tárlaton jelentős anyaggal szereplő Buday György. Nevéhez fűződik az új magyar fametsző stílus megteremtése is. Buday György neve a fiatalabb nemzedék számára most válik ismertté, mert nemcsak ez a kiállítás hozza közelebb az érdeklődőkhöz az általa teremtett művészi világot, hanem az a most megjelent kötet is, amely ízelítőt ad a világhírű mester egész eddigi életművéből. . Hasonló felfogásban, a drámai sűrítés igényével kiérlelt kisgrafikákat láthatunk itt Gáborjáni Szabó Kálmántól, Drahos Istvántól és Menyhárt Józseftől is. Közülük talán a legsajátosabb egyéniségű alkotó Drahos István, aki a vonalak finom játékával, humorral alkotott. A harmincas évek közepén Indulók közül Varga Mátyás, Bordás Ferenc és Vár- konyi Károly mellett Fery Antal emelkedik ki. A rézkarc-technikában Bajor Ágost nevét kell megemlítenünk, de ha Buday Györgyé volt az említett időszakban a fametszésben a vezető szerep, úgy a rézkarctechnikában Vadász Endre munkássága az elsőrendű. Dolgozott más anyaggal is, de a rézbe karcolt finom vonalak, a grafikai és festői hatások egyszerre érvényesülnek alkotásain. Gyakori hétköznapi témái, faluvége, folyópart, erdőrészlet, vízimalmok, kétkezi munkások — mind-mind eleven valóságot sugároznak. Mintha derűs filozófus raj- zolgatta volna ezeket a pillanatfelvételeket, annyira nyugtatóan bölcsek és elevenek. Horváth Endre réz- és acélmetszásei ugyancsak külön világot fednek fel előttünk. S ha elgondolkozunk azon, hogy az ex libris a XV. századtól nagy utat tett meg, Dürertől a legújabbakig, újabb és újabb stílusokat teremtve, sokszor az ex libris keretein és céljain túl jelentkező tömör mondanivalóval, ez a kiállítás is bizonyít valamit: a népi gyökérből táplálkozó művészek tudnak igazán újítani és teremteni. A megyei könyvtár értő és szorgalmas kollektívájáé az érdem, hogy helyt adott ennek a könyvtárhoz és könyvekhez oly szorosan kapcsolódó kiállításnak. Galambos Ferenc irta a kiállítás katalógusának magvas bevezetőjét, aki gyűjteményének egv részét is a kiállítás rendelkezésére bocsátotta. A XIII. országos biológusnapokon nagy érdeklődést kiváltó előadást tartott dr. Hortooágyi Tibor, a biológiai tudományok doktora, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem növénytani és növényélettani tanszékének ve— Professzor úr, mióta foglalkozik e téma kutatásával? — A felszabadulás óta foglalkozom a modern filozófia, ezen belül a dialektikus módszer és a biológiai tudományok kapcsolatával. Azóta számtalan dolgozatomba, könyvembe és előadásaimba is beépítettem e kutatások eredményeit. — Röviden foglalja ösz- sze a dialektika és a biológia kapcsolatát. — A dialektikát Engels az ^ egyetemes összefüggések tudományának, de minden mozgás legáltalánosabb törvényeiről szóló tudománynak nevezi. A természetben valóban minden összefügg. Az élettelen természet, az élőlényekre születésüktől halálukig hat. Az élőlények létfeltétele a megfelelő környezet. Csupán ez teszi lehetővé az alapvető életjelenség: az anyagcsere kialakulását. Az állandó mozgásban levő külső és belső környezet megszabja az élőlények fejlődését. A külvilág hatásai változásokat okoznak az élőkben, s a bennük végbemenő folyamatos mozgások következtében változékonyak. Az élőlények kö— A dialektikus módszernek milyen szerepe van termelésbiológiai szempontból? — A haladó biológia kutatási módszere, amellyel az élőlényeket, azok külső és belső tulajdonságait, környezeti igényeit, kialakulásukat, termelőképességüket vizsgálzetője. A dialektikus módszer szerepét, alkalmazásának jelentőségét elemezte a biológiai kutatásokban. E nagy jelentőségű témáról beszélgettünk a rendezvénysorozat után dr. Hortobágyi Tiborral. zül csak a környezetükhöz alkalmazkodók maradnak életben. s viszik előre az élővilágot a fejlődés útján. A mai élővilág nyitott könyvként tárja elénk ezt a több ezer millió éves fejlődést. A biológiai mozgásforma igen magas szintű és sokrétű összefüggéseket bizonyít. Már az ókori görög bölcs, Héraklei- tosz helyesen ismerte fel a természeti változásokat. Meglátta a világban a mozgást, az ellentétek harcából születő fejlődést. Az élő és az élettelen természetben a dolgok nem is függhetnének össze egymással, ha nem mozognának, mivel összefüggésük csupán a mozgás révén lehetséges. A biológia és a dialektika tehát elválaszthatatlanok egymástól. A tudományok fejlődésük bizonyos fokán szükségszerűen összekapcsolódnak a dialektikával. A biológiai tudományok nagyarányú fejlődése és a többi tudományággal való elméleti és módszertani együttműködése dialektika nélkül nem lehetséges. A modern biológia dialektika nélkül nem biológia. ja, a dialektikus módszer. Az e módszer alapján álló kutató, oktató a természetet, annak tárgyait, élőlényeit szakadatlan mozgás, változás, megújúlás állapotában szemléli. A dolgokat, a biológiai folyamatokat külső és belső összefüggéseik alapján térben és időben — tehát történetiségükben — vizsgálja. A dialektikus módszer alkalmazásával megközelíthetjük azokat a célkitűzéseinket, amelyek szerint egységnyi idő alatt egységnyi területen minél többet, minél jobbat és minél olcsóbban termeljünk. Folyóink, halastavaink. rétjeink, legelőink szántóföldjeink, gyümölcsöseink meny- nyiségileg és minőségileg nagy eltéréseket mutatnak, amiben elsősorban a talaj- viszonyok. éghajlati tényezők működnek közre. Az egyes területek termőképességének alapfeltétele a környezet és a szervezet közötti összhang. Ez a körülmény rámutat a termőképesség megváltoztathatóságának lehetőségeire. Vagy a környezetet hangoljuk az élőlényekhez például megfelelő istállózással, légkondicionálással. talajjavítással, kemizálással. öntözéssel, lecsapolással, gépesítéssel stb. Vagy az élőlényeket „hajlítjuk” biológiai tartalékaik révén környezetükhöz, fizikai, kémiai és biológiai módszerekkel. Többek között programozott etetéssel, kémiai hatóanyagok alkalmazásával, besugárzásokkal, keresztezéssel, edzéssel stb. Ezeknek a módszereknek az alkalmazásával a bekövetkező változások mélyrehatóak az egész táplálékhálózatra — azaz a növényvilágban észlelt változások hatásukat az állatvilágban Is éreztetik és természetesen rajtuk keresztül az emberre is hatnak. A rohamosan szaporodó emberiség mennyiségi és minőségi táplálékigényének, tenyésztett állataink fokozottabb takarmányigényének, valamint a szerves anyagokra épülő ipar nyersanyagkészletének kielégítését, az összefüggések mélyreható és egyúttal messze tekintő ismeretét kívánja a kutatóktól a jövőben is — mondotta befejezésül dr. Hortobágyi Tibor. Mentusz Károly (farkas) wyyjYsssss/ysyssrsvyxssjy/rjjjxssyssssjyssssssssssssssssssss/y/YSSsssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss^ Folytonos mozgás, változás Dialektika és termelésbiológia FÉL NAP az űt Granadától Madridig, ami még kondicionált kocsikkal közlekedő vonaton is meglehetősen hosszú, s fárasztó. De hát meg kell szokni a nagy távolságokat, ha már szél tűben-hosszában bele akar kóstolni az ember a spanyol- országi életbe. A hárommillió lakosú Madrid újabb keletű fővárosa az országnak. Kibontakozása, fejlődése egybeesik azokkal a harcokkal, amelyek a mór uralom miatt szétszakadozott föld tartományainak, királyságainak újraegyesítéséért folytak. Távol á tengerparttól, s hegyvonulatok hajlatában szélesen elterülve, bizony szokatlan itt a klíma. Pár napja errefelé mértek rekordmeleget, valahol a 40 fok táján, árnyékban, s a mai este sem hozott enyhülést. Ezt a taxiban érezzük, mely a széles avenidikán áramló, hömpölygő gépkocsi-forgalomban meglehetős lassan visz bennünket a Santander Hotel felé, a Victoria Színház szomszédságéba. — Egymillió gépjármű fut Madridban és közvetlen környékén — magyarázza gépkocsivezetőnk. — Majdnem ennyi a bejegyzett telefonállomás! A technizálódás, a kényelem megteremtése fontos és halasztást nem tűrő feladata a Franco-rezsimnek. De rögtön hozzátehetjük: amennyit javakban, lehetőségekben nyújt az állam egyik kezével, a másikkal hamar visz- sza is veszi. Egyetlen példát ennek illusztrálására! A LEGÜJABB statisztikai adatok szerint a spanyol állam 1969-ben kőolajból és annak származékaiból, tehát elsősorban benzinből, amelygpjf. szeptember 10., csütörtök lyel ez az egymillió gépjármű is szaladgál Madrid környékén: 41 milliárd pezetát vett be, ami az államháztartás 15 százalélca! Ebből az összegből 17 milliárd az olaj költségeinek a térítési ára, 24 milliárd pedig az olajra, illetve benzinre kirótt fényűzési adó hozama. Igen, fényűzési adó. Ezt maga Tarazona úr, a Comp- sa című félállami olajbehozatali társaság elnöke mondotta így a sajtó képviselőinek, közölve még, hogy 1989- ben Spanyolországban 23 millió tonna kőolajból rafinált anyagot fogyasztottak, ami ötszázszorosa a tíz év előttinek, s az ország által használt elsődleges energia 56 százalékát teszi ki... Fényűzési adóról beszélt, még akkor is, ha az eléggé elavult, de olcsó villamoséi buszközlekedés szinte rákényszeríti a madridi, vagy más nagy városban élő spanyol munkást, tisztviselőt, hogy életének normális ritmusa végett gépkocsit vegyen. Ezért veszi meg. És spanyol földön előállított Renault, vagy Citroen kocsit kap is már 70—80 ezer pezetáért. Hanem a fenntartás, az emlegetett fényűzési adó! Az aztán megkeseríti az életét. A normál benzin litere 13— 14 pezeta, tehát majdnem 7 forint. S ehhez még fizetheti a garazsirozás költségeit, ami megintcsak tetemes összegre rúg egy hónap alatt. Egy ismerős kocsija 6 órát parkolt valami megőrzőhelyen, s ötven pezetát fizetett érte! A SPANYOL közvélemény egyébként most azt várja nagy érdeklődéssel, hogy a Rodo miniszter által meghirdetett akció, amely Délkelet- Spanyolország, azaz a Sagu- ra völgyének gazdasági felemelését célozza, valamint a Tajo folyó szabályozása, miféle terheket ró majd a lakos- tra. Létfontosságú az c életében a mezőgazdasági termelés fakozasa, MOLDVAY GYŐZŐ: A búsképű lovag földjén 6. Szellemi táplálék este 10 után mert ilyesféle cikkekből nagy az import. A Tajót táján el is térítik útjából a hatékonyság fokozása érdekében, s ez ügyben egyetlen probléma pillanatnyilag Portugália állásfoglalása. A Tajo portugál földön átfutva ömlik a tengerbe, s a nemzetközi jog ilyen esetben kötelmeket tartalmaz. Persze, igen szoros kapcsolat áll fenn a két ország között. S bár Salazar, a Francóéhoz hasonló stílusú kormányfő időközben elhunyt, nem valószínű, hogy az örökébe lépett Caelano különösebb akadályt gördítene a spanyol akció útjába. Erre régi „fegyverbarátság” kötelezi! Térjünk azonban vissza Madridba. Mégpedig a Pra- dóhoz, a világ egyik legnagyobb múzeumi képgyűjteményéhez, amely elsősorban hallatlanul gazdag spanyol anyagával — Velazquez, Ca- no, Goya, Murillo, Greco, Ribera, Zurbaran! — mágnesként húzza magahoz e művészet kedvelőit. Vonja, húzza, mert vallomást tesz egv olyan Spanyolországról, mely távol esve kicsit a fő európai vonalaktól, királyok, császárok, katalánok, astu- riaiak, aragónok, kasztiliaiafc véres torzsalkodása közepette is őrizte, őrzi máig az itt el- keveredetten élő főniciaia'" ibérek, kelták, rómaiak, cigányok, mórok, a»kk>k kultúrájának teremtő ösztönét, szellemvilágát. Évezredek mélyéből, forrásából táplálkozik ez a festészet, s történelmi vásznai, vagy vallásos tárgyú táblaképei felérnek Itália mestereihez. AZ OLASZ föld természetvilágánál zordabb, kevésbé emberséges a környezet, amelyből Greco, Ribalta, Ribera piktúrája kinőtt. Természetesen ilyen arányban el is távolodik művészetük a másik félsziget megjelenítési módszereitől, stílusjegyeitől. De hát a művésznek mindig az adott környezetet, az abból eredő impulzusokat kell visszasugároznia, hogyne lenne hát másabb, felhősebb, színeiben, tónusaiban söté- tebb, hangvételében fájdalmasabb a spanyolok festészete, karaktereiben pedig árnyaltabb, dúsabb ugyanakkor, mint az itáliai. E megállapítás, úgy érzőin, érvényes akár másfél évezredre visszanyúlva is, ha például az ábrázolás kezdetlegesebb dokumentumait tesszük vizsga tárgyává. Mennyivel szögletesebb, szigorúbb a nu- riai tengeristent elénk vetítő agyagszobor, ölén az emberiséget szimbolizáló kis figuráival, mint az azonos idő- '■'tvabb vonal- b szemléle- y jbi Ok sok v. , '' [<Q ti' gazdagságú gyűjtemény labirintjait járva érti meg az ember igazán Gongora, Galdos líráját, epikáját, azt a szenvedélyes hangot, amelyen Lorca szólott hazájáról, azokat a tízezreket, akik a haladó eszmékért 34 éve elhullottak! S azt a kemény, önkínzó emigrációt is, amibe Picasso, és még annyi spanyol hazafi önmagát kényszeríti napjainkig. Itt, a termekben, mérhetetlen feszültség zsúfolódik körűnk, letűnt századok megannyi harca, küzdelme az emberibb, tisztább világért, a szabadabb, levegősebb Spanyolországért. Áldozatukat, azokét, kik megjelenítői, kifejezői voltak századok életérzésének ezen a földön: csak tisztelve követni lehet ... SPANYOL kultúráról beszélve, persze, nem maradhatunk meg csak a piktoránál, szobrászatnál, írók, költők példáinál. Szólnunk kell a színházról, a spanyol színművészetről, amelynek megújítója 40 évvel ezelőtt — megint őt kell idéznünk! — Garda Lorca volt, midőn vándortársulatával a kor szelleméhez illő művek tucatját segítette színpadra — a nagy tragi- ka, Margarita Xirgu tehetsége révén — döbbenetes hatású produkciókban. Hanem ez a színház: a Yerma, a Maria- na PLneda, a Vérnász komor tablói, vagy Lope de Vega szellemes, csípős vígjátékai, drámái már inkább csak a múltat jelzik, mintsem a mai spanyol színpadot. Madridban ezen a nyáron egy nálunk is évtizedekkel ezelőtt agyonjátszott limonádé, Duval Francia szobalánya a sláger. Hónapok óta, naponta két előadásban, este 7-kor és 11-kor, játssza a Victoria Színház, s igencsak rá a széksorok. / :"<»tt a cím'1 -nőnek ginkább. A második világháború alatti Pest legnépszerűbb színésznőjéről, a szélső jobboldali Muráti Liliről van szó, aki roppant rutinjával „kilóg” az egész társulatból, s akinek korábban, másfél évtizeden át saját színháza volt Spanyolországban. — Ha feltűnök, nem különösebb érdem! Eléggé alacsony színvonalon áll ma a spanyol színjátszás — mondja az éjféli előadás szünetében, egyik nap. — Meggyőződésem, hogy otthon, Magyarországon ez a társulat nem sok babért aratna. Itt mindenki egyik napról a másikra akar ünnepelt sztár lenni, anélkül, hogy komolyan készülne a pályára. Ezt az elsekélyesedést csak segíti a film, a televízió, mely kezdő amatőrökkel dolgozik szívesen, hogy minél olcsóbban állítson elő egy-egy produkciót ... PERSZE az állam bánik eléggé mostohán ezzel a műfajjal, mint a kulturális élet egyéb bázisaival is, amelyek — kiadók, filmgyárak, zenekarok! — általában magánkézen vannak, és elsősorban a kasszára mennek. Madridnak például nincs stabil operatársulata, hogy mást ne mondjak! Film? Mozi? Az egyházzal kooperáló művészpolitikai vezetés, a kor szavára, s ha nehezen is, meghajolt a szex előtt! Vagy pedig a borzalmat keltő horrorfilmekre koncentrál. Jellemző, hogy legnagyobb rendezőjük, Bunuel is Franciaországban dolgozik már nagyon régen ... A bárok, danzingok azonban hajnalig nyitva tartanak, s három programmal dolgozik a nemzeti televízió, amelynek legnépszerűbb műsora az iskolaadás. Mert művelődni, tanulni azért szeret a spanyol, ha este 10 után, s vacsorájához tálalják a szellemi táplálékot. Következik: Adios, "’nyanHn1
