Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-08 / 210. szám
Tanítás - albérletben f Mindenki azt hitte Gyöngyösön, hogy az I. .'számú Általános Iskola felújítási munkáit a tanév kezdetére befejezi a megyei tanács építőipari vállalata. Ogy mondták, azért is zárták az előző tanévet is korábban ebben az iskolában, hogy az építőknek minél előbb helyet adjanak. Már túl vagyunk az ünnepélyes tanévnyitón, de a munkások még mindig ott dolgoznak az iskolában. Osztályok különböző helyeken Az iskola igazgatója, Fe- renczfalvy Kálmánná sorolta fel, hány helyen tanítanak most. Két harmadik és két negyedik osztályt fogadott be a III-as iskola. Ezzel ugyan kényelmükről mondtak le, de egy pillanatig sem tétováztak. Szerencse az is, hogy a művelődési ház egy termét különböző tanfolyamok megtartására rendezte be, és ezért itt tudott helyet adni a két ötödik osztálynak. Ezzel azonban még nincs vége a felsorolásnak. Hét tanulócsoportban foglalkoznak gyógypedagógiai bánásmódra szoruló gyerekekkel. Nekik sem volt könnyű helyiségeket találni. De a segítőkészség leküzdötte ezt az akadályt is. Az MHSZ, az úttörőház és a IV. számú Általános Iskola adott otthont átmenetileg ezeknek a gyerekeknek. Még az a szerencse, hogy hat tantermet rendbe hoztak az építők a tanévnyitásra. A két első osztály és a felső tagozatosak járnak tanulni ide, de úgy, hogy a három nyolcadik osztály most délutános. Megtépázott egységes hatás A kényelmetlenségek önmagukban is nagyon kellemetlenek. De ezeken túl még a tanítási-nevelési egység is veszélyben forog ilyen körülmények között. A környezet mindig hatással van az emberre, különösen a fiatalok magatartását befolyásolja jelentős mértékben a rendezettség, az esztétikai külső. Most minderről csak a negatív vonatkozásban lehet beszélni. Ferenczfalvy Kálmánná ugyan bizonygatja, hogy az irányítás egységét nem rontja áz átmeneti szétszórtság, össze tudja fogni a tantestületet, a nevelők is ügyelnek az iskola eddigi, közismert színvonalára. A nehézségek nem veszik kedvüket, inkább felelősségérzetüket fokozzák. Kellemetlen a nyolcadikban tanító nevelőknek, hogy nekik a tanítás délelőtt és délután is elfoglaltságot ad, megosztja idejüket. Emiatt sem méltatlankodott senki, mondta az igazgatónő. Az órarendet úgy igyekeztek összeállítani, hogy a tanárok lehetőleg folyamatosan tarthassák meg óráikat a felső tagozaton. Persze, ha ez a szempont uralkodott, akkor a pedagógiai elveken kellett lazítani. Vagyis: minden erőfeszítés, minden jó szándék és lelkismeretesség el'enére is a tanítás, a nevelői munka hátránnyal indult és folyik ilyen körülmények között az I. sz. iskolában. Részhatáridők A városi tanács művelődésügyi osztályán Antal Lajos gazdasági felügyelő tájékoztatott a felújítási munkákról. » A tanácsi építőipar még határidőn belül van, tudtam meg. Az iskola egyik szárnyát készítették el a nyáron, ahogy azt vállalták annak idején. Itt ugyan hét napot késtek, de az augusztus 7-i teljesítés nem vetette vissza a tanévkezdést. A másik szárnyat, a további tantermeket november V.-ig kell felújítaniuk. így szól a szerződésük. A közvélemény tehát rosz- szul tudta: semmiképpen sem lehetett az iskolában szeptember 1-re zavartalan állapotokat teremteni. 1 Hogy mennyire nehéz, volt a tanácsi építőket az ügynek megnyerni még így is, azt a szóbeszéd nem emlegeti. Arról sem tudnak a városban, hogy a tanácsnak is gondot okozott a szükséges három és félmillió előteremtése, hiszen csak másfél millió állt rendelke7.ésre. A hiányzó kétmilliót úgy kellett .,kiokoskodni”. Amikor Birinyi Mátyás építésvezetőt megkerestem, tőle már csak efelől érdeklődhettem: tudnak-e valamit segíteni a diákok és a tanárok nehéz 1 helyzetén? Önszántukból, ha úgy tetszik: jószívűségből. Azt a választ kaptam, hogy megpróbálnak valamit tenni. Az építőmesteri munkával két-három hét alatt végeznek. Ha a szakipar igyekszik. akkor az épület felújítása novemberre elkészülhet. Ez viszont már központi intézkedést kí- ■ ván. A szakiparról viszont köztudott, hogy nagyon szűkös helyzetben van minden vállalatnál. Kevesen vannak. Mindig mindenki őket sürgeti, de hát nekik is csak két kezük van. És az ő feladatuk elvégzése sokkal több időt igényel, mint az építőmestereké. Nem az egyetlen Az I. számú Általános Iskola csak egy a város régi iskolái közül. A többire is ráférne a felújítás, ha volna hozzá pénz. De előbb vágy utóbb mindre sort kell keríteni. Biztos, hogy egy ilyen munka, mint egy iskola elavult éoületének a felújítása, nem „üzlet’’ egyetlen vállalatnak sem. Nem kap két kézzel utána. És még erre koncentrálja minden erejét?... Ilyenkor jut eszembe, hogy mi a szocialista társadalmat építjük, a mi vállalataink szocialista tartalmú üzemek. És ez. sem mellékes körülmény. Persze, azt is jól tudom, hogy egy szocialista vállalat kőművese és főmérnöke is a piacról él. Ügy kell tehát az. ilyen munkákat is megcsinálniuk, hogy ne fizessenek rá. De miért fizetnének rá arra. ha egy munkát koncentrált módon végeznek el? Ha jól tudom: az ilyen intenzív megoldásnak a nyereségessége a legbiztosabb. Akkor hát? ... A példa adott G. Molnár Ferenc Őszi tervek a füzesabonyi művelődési központban Ebben a hónapban megindul a szokásos ismeretterjesz tési program, megkezdődnek a szakköri foglalkozások, elkezdődik a nyelvtanfolyam a füzesabonyi művelődési központban. Orosz és német nyelvtanfolyamon tanulhatnak a nyelvek iránt érdeklődők, három szakkörben tevékenykedhetnek: nyulász, szőlész és bé lyeggyűjtő kisközösségekben. A gyermekek részére művészi tornát tanítanak, ahol egész fiatalon elsajátítják a mozgásművészet alapjait. A nők szabást-varrást tanulhatnak egy most újra beinduló tanfolyamon. A fiatalok irodalmi színpadi bemutatókra készülnek fel az ősz során, irodalmi körben fejleszthetik önmagukat. Az ifjúsági klub foglalkozásain pedig a legkülönfélébb témákról: aktuális eseményekről, művészetekről, ifjúságpolitikai kérdésekről beszélgethetnek, hallhatnak előadásokat. Az idősebbeik a nyugdíjasok klubjában találnak majd közös programot, kellemes időtöltést. A művelődési központban kap helyet az a kamarakórus is, amelyik nemrég nagy sikerrel szerepelt a Csuvas ASZSZK-ban, s készül fel újabb szereplésekre az énekkar tagsága. A terveket az elmúlt évek sikeres, érdekes programjaiból, új ötletekből — az érdeklődőik igényei — alapján állították össze Dalos Andor igazgató vezetésével a központ dolgozói. <—s) Szeptember 14-én kezdődik az őszi- téli évad a Rádiós/ínliázban Érdekes hang játékokat, klasszikus és modern szerzők rangos alkotásait mutatják be a Rádiószínházbán az. őszi-téli évad idején. A következő három hónap alatt 13 hangjáték premierjét tartják meg, mintegy húsz korábban elhangzott darabot ismételnek és valószínűleg 13 színházi előadást közvetítenek. A Rádiószínház évadnyitó előadása szeptember 14-én lesz, amikor Németh László XI. József című történelmi drámáját sugározza Varga Géza rendezésében. Az Éjszakai rádiószínház programjában ismét számos modern mű szerepel, Rhys Adrian „Ella” című három- szereplős darabja, Marton Frigyes rendezésében, Peter Hirche „Miserere, avagy könyörgés az emberért” című hangjátéka, amely néhány évvel ezelőtt az egyik legrangosabb nyugatnémet hangjáték-dijat nyerte el. A kevéssé ismert klasszikus művek népszerűsítése érdekében bemutatja Milton „Sámson” című tragédiáját. Két Shakespeare-bemutatót is terveznek, a a Julius Caesart és az Antonius és Kleopátrát. (MTI) Á Tisztújítás Nagy Ignác uramban nemcsak a magyar színműírás iránti odaadó lelkesedést, s e lelkesedést jeles munkákkal is megvalósító embert, nemcsak Széchenyi fontolva haladó reformerét köszönthetem, hanem kellő és méltánylandó elfogultsággal hazám első, modern értelemben vett újságíró-riporterét is. Az éber szemű, gyorsan reagáló, új stílust teremtő Nagy Ignác ugyanis mint zsurnaliszta, úgyis mint reformer, úgyis mint színműíró, kivívta rangját és helyét a magyar haladó kultúrpolitikai életben. A „Tiszt- újítás” című szatirikus színművét, amelyet legutóbb a Nemzeti Színház mutatott be, van annak jó évtizede is tán’, s amely a maga idejében 39 (!)-szer került színre, nos, szóval, hogy ezt az évszázados, de ma is kedves, a szatíra élét kiéreztető művet mindezekért is örömmel fogadtam a televízió képernyőjén. Lám, Nagy Ignácot is utolérte a végzete: szatirikus színművet írt kora jobbítására és lett belőle jó évszázad múltán televíziós „műfaj”, kritikusok csemegéje, a százvalahány évvel későbbi újságok televíziós rovatának témája. Meg kell mondanom őszintén, hogy egy s más dolgot elkövettek a televízióra alkalmazók Nagy Ignác uram egykori darabjával, ám úgy vélem, hogy mindez javára szolgált. Igaz, a rendezőknek — érthető módon! — megoldhatatlan feladatot jelentett a díszletek és a valóság szinkronjának megteremtése, s az is igaz, hogy ez is oka lehetett: hol a „színpadon” játszottak, hol a kamerák előtt beszéltek a szereplők. így aztán kiestek stílusból, hangulatból. ritmusból, sőt mintha helyenként kölcsönösen sem tisztázták volna: ki, hogyan és mit játszik. Mégis, mindezek után is azt kell mondanom, hogy Nagy Ignác uramnak kerek 130 év múltán sem kell szégyenkeznie a Tisztújítás miatt. Jó darab az ma is, mércének ha nem is éppen magas, de tisztes ahhoz, hogy elmondhassuk: soha ennél gyengébbet képernyőn né láttasson velünk se színész, se rendező. Egy távoli nép folklórja Talán, ha másfél százezren élnek azok, akikre bízvást rámondhatja még az etnográfus: ezek az őslakó maoriak. Pedig valamikor, egészen a XIX. századig benépesítették Üj-Zélandot, s csak a brit gyarmatosítókkal vívott hosszú és véres háborúk során pusztult ki majdnem a maori nép. Alig évtizede csak hogy néhány művész, énekes, táncos és hozzáértő folklorista, mindvalamennyi az ősi maori nép még élő leszármazottja, hozzálátott, a 24. órában látott hozzá, hogy megmentse a maorik ősi és igen magas szintű kultúráját. Hogy milyen „mélységben” sikerült? — azt nehéz lenne megállapítani: hogy milyen sikerrel? — azt kitűnően példázta a már méltán világhírű maori együttes budapesti vendég- szereplése és a róla készült rövidnek tűnő tévé-film is. Az európai fülnek is behízelgően gazdag dallamvilág, a tiszta, szép ritmus, a derű és méltóság ökonómiája és a mély líraiság, — ez volt kiérezhető egy teJjesen ismeretlen világot felvillantó műsorból. Az, hogy a Magyar Televízió legalább részleteiben bemutatta a világhírű együttes műsorát — elismerésre méltó. Kár azonban, hogy a máskor gyakran már szinte feleslegesnek tűnő bevezető most kurta mondatocskára szűkült. így aztán a tévénézők nagy táborának fogalma sem volt és lehetett, kik voltak a maorik és főleg mi volt műsoruk egy-egy jellegzetes koreográfiájának értelme. Néhány mondatos „köz- bemagyarázás” nem csökkentette, ellenkezőleg, mert megértette volna, hát növelte volna a művészi élmény hatását, I i Gyurkó Géza MOLDVAY GYŐZŐ: A bűsképű lovag- föld jen 4. Ki eljegyezte magát a csillagokban fór mögött ülök, aki izzadCIGANYROMANCOK lázas lüktetése, dalok és dallamok őseredeti, andalúz formában. de a kollégiumi lakótárs és fegyverbarát Salvadoré Dali tiszteletére szürrealista szellemben fogant rajzremekek sorozata, majd döbbenetes erejű, a feudális spanyol világot ostorozó színpadi művek, mint a Bernar- da háza, vagy a Vémász, mely operaszínpadon a kon- geniális magyar zeneszerző, Szokolay Sándor művészete révén tette ismertté nevét, emberi és művészi mondandóit. Ez ő, ha vázlatosan is! Ez Federt co Garcia Lorca, e század európai irodalmának egyik legizgalmasabb, legszínesebb, s legdrámaibb sorsú alakja. Élete oly hányatott volt. mint száz évvel korábban a mi Petőfi Sándorunké, s halála éppen olyan homályba vesző. Granada adta a világnak, s Granada veszítette el. Bár a nyomok 9 kilométerrel odébb vezetnek, egy kis hegyi faluba, a Sierrába. Miért kellett elpusztulnia 1936. augusztüs 19-én, midőn az Afrikából átkelt Franco íehér és szerecseh zsoldosai, s a nyomukban szervezkedő Falange már ' felszámolta e tájon a köztársaság ellenállását? Nehéz erre az egyértelmű válasz. Lorca nem volt kommunista, bár rokonszenvezett velük, s költészete, drámai termése végső soron beillesztM70, szeptember 8., kedd hető a marxista esztétika, művészfilozófia képletébe. Ám a másik oldalon levő művésztársait, barátait sem tagadta meg. azok se őt, mindenféle politikai meggondolás fölé helyezve művészi nagyságát. Miért fogatta hát el a Granadában meghúzódó költőt Valdés őrnagy? Miért kiáltott halált a fejére ez a véres kezű városparancsnok? Miért vitette ki Viznárba, a Sierra kopasz hegyei közt megbúvó ártatlan falucskába, hogy ott száz és száz névtelennel együtt önnön kezével ássa meg sírját, s bukjon bele, halálra sebzetten ? Miért kellett sírdombjaikat beszántani? Miért kell ama ördögi éjszaka emlékét hét lakat alatt őrizniük a falu életben maradt lakóinak? Miért nem rótták nevét csak egy olcsó táblácskára, mikoron az már messze világrészekbe úgvis elragyog? VÁLASZOLUNK: Lorca gyűlölte, s meggyülöltette olvasóival a zsarnokságot, a despolizmusl, a feudális önkényt. légyen bármilyen színű omátusban, s ugyanakkor rokonszenvet igyekezett ébreszteni minden elesett iránt . . . Sírhelye, halálának pontos körülményei pedig felderíthetetlenek mindmáig, nehogy zarándokhellyé váljék Viznár, kényelmetlenül emlékeztetve a hatalmon levőket a gaztettre, mely felett nem hunyt szemet a kultúr- világ ... Öreg. kimustrált autóbuszon döcögünk Granadából Viznár felé. Kint negyven fok a meleg, itt bent. a pléhdo- bo/.ban legalább ötven! Asoságos munkájával tíz esztendeje gyarapítja már a Fer- riandez-cég vagyonát. Sűrűn törülgeti homlokáról a sós verítéket, közben időnként gyanakodva hátra pillant. — Viznár környékén nem szeretik a fotomasinával, fiimezővel felszerelt külföldit! Jönnek, felkavarják az időt, s a falubeliek nyugalmát. Jobbról diákféle fiatalember zötyög a ragadós bőrülésen. ö nem szól. csak kis idő múltán jegyzetblokkot vesz elő táskájából, s mikor rákacsintok, nagy, szálkás betűkkel felírja a papír fehér síkjára: Garcia Lorca! Erre a fiatalra, úgy tűnik, Viznarban számíthatunk. Kiérünk a városból, köhög a motor erősen a kanyargós, meredek úton, mely a sziklába vájva kúszik a hegyre. Téglagyár mellett haladunk el, cseréppel rogyásig megrakott teherautók verik szemközt a port, mely vasoxidtól vörösen és kövéren terjeng körülöttünk. A sofőr bekapcsolja a rádiót, falán egyetlen háború utáni kellékét ennek az országúti Noé bárkájának. Erős muzsikaszó ömlik szét a kocsiban, s felijeszti a hőségben álomba pilledt publikumot. KISVÁRTATVA elfogynak kétoldalt a fák, egyre inkább a hegyek, sziklák világába jutunk. Jobb felől, messzire, kék párákban, havas hegycsúcsok villognak. Milyen jó lenne hosszú-hoszú kézzel egy marék havat idekotorni most! Hatvan perc alatt tesszük meg a kilenc kihomét^rt, s Viznár főterén, mely akkora, mint a tenyerem, egy templom árnyékában szállunk ki a kocsiból. Már tudom, hogy a „tetthely” földerítésében sok segítségre nem számíthatok, tehát kiszállásnál igyekszem a néma jelzést adó diákfiű mellé sodródni. — Hol fekszik Lorca? Keveset tud angolul, ami nem megy, azt arcával, kezével, szemeinek játékával egészíti ki. De csak akkor, amikor már mindenki eltűni a közelünkből. — Haladjatok ezen az úton tovább, keresztül a falun. Ha elhagytátok az utolsó házat, jobbra, a hegyek, sziklák közé kapaszkodjatok, s addig menjetek, míg éppen a fejetek búbjára nem süt a nap. Akikor nézzetek le a földre, s a lábatok alatt, a kövek alatt, a száraz kórók gyökerei alatt megtaláljátok Lorcát! Ott mindenütt ő van ... így a diák, s meg sem tudjuk köszönni, eltűnik kámforként. Elindulunk a cigányromán- cok hangulatát fellobbantó dodonai magyarázat nyomán. A fehérre meszelt kis házak, a köves utcák úgy szikráznak a dél-spanyol napsütésben, Európa legdélibb csücskében, hogy belefájdul az ember szeme. Lépteink, ritka szóváltásunk előcsal a fatáblás ablakok mögül egy-egy kíváncsi öregasszonyfejet, hogy a reánk vetett röpke pillantás után gyorsan láthatatlanná váljon mind ... A falu szélén öreg paraszt kapálgatja olaj- és narancsfáit. Talán látta Öt, mikor fegyverek kísérték a vesztőhelyre! Felemelem a fényképezőgépet, de kezem félúton megáll, nincs kit fotóznom, az öreg már bokrai mögé menekült. DÉL ELMÜLT. A nap éppen fejünk felett áll. Lábunknál, hol két hegyhajlat összeér: hosszú, köves, száraz vízmosás. Egy-egy nagyobb szikla árnyékában kiégett fűcsomó. Messzire, jól fent a hegy oldalában bánatos, sovány kecske a párjával. Ugyan ki gondol rájuk, s kit táplálnak szikkadt emlőik? A diák jut eszembe: itt, mindenütt Ö van! Az emberi szabadságvágy csodálatosan tiszta, hószínű galambja! Virágot nem hoztunk, azt kellene pedig széthinteni, hogy magvaiból itt-ott vörös pipacs üsse fel fejét. De van nálam egy szelet papír, néhány verssorral! Megemelek egy rögöt, alá ja helyezem. Betűit mossa be az eső a ritka, sovány földbe, s találkozzanak valahol az O porával: Gitár peng. denevérként verdes dallama, zokogva száll az andalúz éjszakába, alóla, akár végítélet hallana, fegyverzaj, hörgés kúszik házak falára. De ne tarts tőlük sunyi hitehagyottan, ne inalj félelembe-kunkorodott háttal, ki eljegyezte magát a csillagokban, tudjon szemtől szembe nézni a halállal! Kiáltson, ott lelje föl kimetszett nyelvét, pipacsok karjával ölelő szerelmét ott tagadja meg, ott vesse göncét tűzre, hogy a választott golyó, asszonyt társa, kivel oly ifjan hullt legméltóbb nászba: rendjelét majd meztelen bőrére tűzze! következik: Yicasso és az ő hűséges famulusa.
