Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-06 / 209. szám

Ú] iskola, régi gondok Zagyvaszántón A TANÉV ITT IS PONTOSAN ÜGY KEZDŐDÖTT, MINT A TÖBBI ISKOLÁBAN. EGY GYEREK ELSZA­KADTA A TANÉVNYITÓT, AZ IGAZGATÓ ■ LELKE- SÍTÓ BESZÉDET MONDOTT’, A SZÜLÖK PEDIG NÉMI MEGHATOTTSÁGGAL VETTÉK TUDOMÁSUL, HOGY ,ISMÉT A GYERMEKEIK ÖREGEDTEK EGY ESZTEN­DŐT. MONDOM. A KEZDÉS AZONOS VOLT. CSAK A FOLYTATÁSBAN TÖRTÉNT EGY KIS VÁLTOZÁS; ZAGYVASZÁNTON UGYANIS EGY HÉTTEL MEG- ‘ TOLDOTTÁK A NYÁRI SZÜNETET... f A szövetkezett Bolt kira­katából 2ö gyerek néz vissza rám. -Ók — a tabló szereplői ,—■. azok, akiket ez év júliu­sában bocsátott szárnyra az öreg iskola. Az igazgató pontosan el­számol velük: buktak né­gyen, tizen szakmát tanul­nak, másik tizen középisko­lába mentek, kettő pedig ide­haza maradt, nem tanult to­vább. A tanulmányi átlag .3,1. Ezek a számok, de jó lenne mögéjük nézni, s azt kutatni, vajon milyen hát- ránnyal indultak neki a kö­zépiskolának ők tizen, zagy­vaszántói gyerekek. Nézzük a tényeket. A négytantenmes üreg is­kola bizony nem nyújtott .megfelelő keretet a tanulás­hoz. Nem a pedagógusok lel­kesedése, vagy igyekezete hi- báttzoU, a mostoha körül­mények szabtak gátat az ok­tatás menetének. „Hiányoz­tak a tárgyi feltételek” — imr szerepel a jelentésekben , a körülmény. jRj, Valóban hiányoztak, — j'z.üjönöeen a fizika és a ké­jma tanításához. Elektromos ••‘bérleteket például még nem láttak a zagyvaszántói gye­rekek. de kémiaórákon se tudták elvégezni a tanulókí­sérleteket. Egy úgynevezett „fizikai egységcsomag” pél­dául 30 ezer forintba kerül, így és ennyi pénzért nem tudta megvenni az iskola! De miért ilyen megfizethetet­lenül drága, ha szükség van ■rá?! Az öreg iskola mar a múl­té. Homlokzatán új cégtábla hirdeti, hogy a Meteor Ktsz vette birtokába az oktatás végi hajlékát. Üj iskola épült Zagyvaszántón. Lelkes áka- ■ásból. állami és községi gémből, és természetesen szorgalmas társadalmi mun­kából, közel másfél millió­ért. Emeletes épület, hattan­termes, korszerű. Van benne szertár, van úttörőhelyiség, nevelői szoba és igazgatói iroda is. És tágas zsibongó a földszinten, az emeleten. Igaz, egy hetet késtek az építők, s ezért lett hosszabb a nyári szünet. De elkészült végre, s ma ünnepélyesen felavatják. Jóllehet, még mindig nem teljes az iskola, hiányoznak az új berendezé­sek, a szertár felszerelései, de erős a bizakodás: ezek is hamarosan megérkeznek. És akkor válóban új lesz a zagyvaszántói iskola. De vajon ez az új iskola megszünteti-e a zagyvaszán­tói gyerekek hátrányos hely­zetét? Sajnos, nem ... történelem tanszékére), s ta­nít magyart, története,net, fi­zikát és rajzot. Csak elisme­rés illeti a nevelő igyekeze­tét, mégis Hamlet színészeit juttatja eszembe, akiket a jó öreg Poionius így jelle­mez: „A legjobb játékosok a világon: mindegy nekik, tra­gédia, komédia, történeti... pásztori mű.” De hát miért tanít fizikát egy leendő magyar szakos, amikor van a tantestületben fizika szakos nevelő is? A választ ismét a pénzügyi o#ü> tály adja: kőtelező óraszám túlóra stb. Van még egy peaagógti*, aki tanítóképzőt végzett, Ő testnevelést, s „rokonágait” — kémiát ás történelmét; t* nít, Érdeme* ehhez még ám- ssátmn! azt is, hegy g nevelő 16 (!) éve teMt ké­miát ée Hz éve történelmei! Nem nehéz összevetni; két htolágig=f0lá?gig gatfÖes nevdiőig vrn S testületnek, m mm egyetlen történelem mks§ w&M§gu= m, § fnénymk « mis és teetneveiés ßenügs ■névéig! így a eséHíérgyéü mintegy $9 .®sérdiekét nem Sggjfáűúiée tänf--'i!... r Újságok a bőrtáskában Nagyon sok embert isme­rek, akik számára reggelen­ként a postás hozza el „az új napot” Hiába az ébresz­tő, az erős feketekávé, addig nincs minden rendjén, míg nem jelentkezik az az em­ber, aki üzenetet hozhat ide­genből, vagy pénzkülde­ményt. De a „posta” leg­gyakrabban az újságot jelen­ti, amely már korán reggel a Tizedik éve Huszti Sándorné számára tizedik esztendeje kezdődik ilyen korán a nap. Egerben ő volt az első hírlapkézbe- sítő, a levélhordó postások - tói vette át a munkát. — Hány helyen várják? — 350—360 előfizető tar­tozik a körzetemhez. Ha ké­sek, már nyugtalankodna!; — Miért választotta ezt’} a munkát? — Nem kei! napi , nyolc órát dolgozni, csak a díjbe­szedéskor húzódik el a mun­kanap. Korán kezdek és nfár lélelőtt legtöbbször, hazaju­tok, ha végzek a munkám­mal. Igaz, nagy a teher,” só­kat gyalogolunk, iparkodni, ügyelni kell. hogy pontos;- n megkapja mindenki a saját wü<m tejw = cm M ém pemgégm m S§ éve '■&**- imíé = keserű pauszként «orolfet » tényeket, a tantestü­let, s végső során mndany- nyiuk gondjait, Es senkit se vifftmtal, ha jól tudjuk: nemcsak gagyímzáníón ta­lálni ilyen körülményeket. Azért mindenki örül és büszkén avatja az új isko­lát, amelynek falai közé bi­zony beköltöztek a megol­dást sürgető, régi gondok is. Korán reggel a hírlapkézbesítők elosztójában. Nem vitás, javultak a tár­gyi feltételek,. de a személyi loöriilmények mit sem változ­tak. Néeük ismét a tényeket: A négy alsó tagozattal nincs semmi probléma. a felső négy osztályban azon­ban már sokasodnak a gon­dok. Az egyik pedagógus mate­matika és fizika szakos, ezt is tanít. A másik pedagógus bioló­gia—földrajz szakos, de a bi­ológián kívül tanítja a ma­gyart, a történelmet is. A harmadik ugyancsalt biológia—földrajz szakos, tanítja a szaktárgyait és az éneket. Énekszakosuk van ugyan — az igazgató—, de ö nem taníthatja, mert az már a kötelező óraszámán felül lenne, s a pénzügyi osztály nem engedélyez túl­órát. A következő pedagógus képesítés nélküli (most vet­ték fel a főiskola magyar­Márknsz László lakásba viszi a világ, a sző­kébb környezet híreit. Hajnalban kezdenek Még szürke homály bur­kolja a várost, a lámpák is bágyadtan világítanak az utcákban, tereken, amikor az egri postahivatalban gyüle­keznek a hírlapkézbesítők. Azt az autót várják amelyik a legkorábbi vonatoktól, au­tóbusztól hozza az ilyenkor népes elosztóba a hírlapkül­deményt; napilapokat, képes heti- és folyóiratokat. A szétosztás után a kézbesítők értékes és nehéz csomagja­ikkal „szétszóródnak” a vá­ros különböző irányába, hogy ki-ki a saját körzetében még a munkába indulás előtt az előfizetőkhöz vigye a várt sajtót. A megyeszékhelyen 28 ■ hírlapkézbesítő dolgozik. Hi­ába keresnénk köztük posz­tóköpenyes, sildes sapkát vi­selő férfiakat, valamennyi nő, hétköznapi ruhában, csak karjukat nem bevásárlóko­sár, hanem hatalmas bőrtás­ka húzza. és ha hiányzik valamelyik újság, azonnal szólnak, nem lehet hiányosan kivinni a la­pokat. Az elején bizony ne­kem is nehéz volt. Egy-egy előfizetőnél négyféle újságot is le kell adni és ha karton­ról nézem, kinek mi jár, dél­re sem jutok a körzet végé­re. Két hét kellett, míg meg­tanultam a kartonok adatait és azóta fejből tudom, ho­va mi jár? Ha néhány napra helyettesítőt kérek és azzal előzetesen bejárjuk az utcá­kat, mindig megkérdezik, csak nem tetszik itthagyni bennünket? Úgy érzem, jó munkámat dicséri ez a ra­gaszkodás. — Mikor olvas a hírlap­kézbesítő? — Járatban erre nincs le­hetőség. Ilyenkor futjuk át. várakozás közben a legfris­sebb lapok érdekesebb cik­keit. De mi is türelmetlenek vagyunk, ha késik a szállít­mány, ezért nyugodtan csak otthon jutunk a lapokhoz. Súlyos teher Csőke Sándorné. a dohány­gyárat hagyta ott, az idén je­lentkezett : hírlapkézbesítő­nek. lapját, mert különben meg­haragszanak az előfizetők. Díjbeszedéskor el is mondják ha valami nem tetszik. A Koszorú utcában kezdek, a város „kanadai” része az enyém. Huszti Sándorné a Nagy József utcába siet először, majd a Vörösmarty, Honfog­lalás, Hét vezér utcák követ­keznek sorban. — Milyen nehéz a megra­kott bőrtáska? — A hét elején keveseöb, a pénteki napokon a színes lapokkal azonban a 40—50 kilót is eléri. Ránk bízzák a korai expresszi eveteket is, de az már nem nyom semmit a „mérlegen”. Tíz perc telt el, vagy fél óra a türelmetlen várakozás­sal? A fürge asszonykezek beszéd közben sem pihentele, az elosztás pedig csupán né­hány pillanat és a megszá­molt példányokat a bőrtás­kákba gyömöszölve, kisko­csikra, kerékpárra rakodnak és elindul a csoport. Hu­szonnyolc asszony, huszon­nyolc irányba., . ÍV- e) /,,SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSr/SSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSJSSSJSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJSSSSS/SJJSySSS/SSSJSS/SSrsSSSSSSSSSSSSSJSS/SSS/SSfSSM'. MOLDVÁT GYŐZŐ: Vsms/ssw*rrssssss/sssssss"ssrssssJ’sss/sssss*fSss/ssj!msssssmssssssssMSsMsy/ssstsssssSMmsssssssrsSísssjue> ESTE tizenegykor érkez­tünk Granadába, s a pálya­udvartól nem messzire egy kis hotelben, a Zokayban foglalunk szobát. Lerakjuk csomagjainkat, majd útitár- sem sétát indítványoz. Ha nem lenne ilyenkor is 30 fok körüli meleg, örömmel vál­lalkoznék az útra, így azon- uan immel-ámmal áldozom fel magam, nem sejtve az Indulás pillanatában, milyen döbbenetes élménnyel lep még az éjféli séta. Vaktában indulunk a vá­rosnak, a Spanyolországban ilyenkor megszokott forga­lom. pezsgő élet közepette. A bárok, bisztrók úton-út- rélen zajosak, teli vannak sort, bort és kólát szürcsölő emberrel, a halak, rákok ezerféie változatát csemegéző társasággal. Minden útke­reszteződésnél percekig áttsorgunk, míg az autófo- íyamtól átkelhetünk a má­sik oldalra. , Égy helyen fehérbe öltö­zött rendőr tűnik szemünk­be, a város szíve felé irá­nyítja a forgalmat. Ciudad mondja mögötte a tábla. Rátérünk az Avenida de Calvo Sotelora. Innen, elő­vett térképünk szerint, alig két kilométer az Alhambra, ez a középkor már építészeti remekmű, amelyet a követ­kező nanon' szándékozunk mer Lassan, urasan •m Bzeptinribw 8., vasárnap lépdelünk a meleg aszfalton. Pár száz méter után még inkább sűrűsödik az utak. járdák forgalma. Majd mo­dern, tízemeletes palota kon­túrja rajzolódik jobbról a mélykék andaluz égboltra. A toronyház homlokán felirat: Organizacia Sindicale. Ez hát a szakszervezetek, munkás­bizottságok fontos csatáinak színtere. Sok időnk nem marad az elmélkedésre, mert a követ­kező pillanatban az épület belsejéből, szinte szétfeszítve a falakat, félelmes morajlás csap az utcára. Akárcsak vi­harzó tenger habzana itt: AZ IS! Kettőt se lépünk, felpattannak a szárnyas aj­tók, s a széles lépcsőn dü­höngve, tajtékozva, izgatott hullámzással embersokaság ömlik alá, hogy elvegyüljön a szabadban táborozok tö­megével. Itt-ott felkiáltások, jelszavak petárdái szöknek a magasba, gyújtón, sisteregve. Sípszó, rendőr- és katonasí­pok szava reájuk a válasz. A toronyház termei, folyo­sói még mindig ontják az embert. De akik most, kés­ve jönnek, azok között már jajgató sebesült is akad. Megütötték? Letaposta a fegyverek elől igyekvő, egy­re féktelenebb tömeg, mely immár ezrekre rúg? Ki tud most erre választ adni? Aztán vijjogó katonai au­tók, zsupkocsik fényszórója csap ránk, s szürke sisakos rendőrosztagok feszülnek kintről is a tömegnek. Tíz percbe telik, míg a szabadon maradt utcafronton A búsképu lovag földjén Granada véres hétfőjén kievickélünk e félelmetes ka­varodásból. — Építőmunkások! — mondja szűkszavúan a ho­telportás, mikor nagy nehe­zen visszavergődtünk szál­lásunkra. Töri a németet, akárcsak mi, de azt megért­jük, hogy napok óta tarta­nak a zavargások a város­ban, amely egész az utóbbi időkig mentes volt az ilyen­féle eseménytől. — Asturia! Ott szervezet­tebbek a bányászok! Ott nincs nyugalom a hatalomát­vétel óta — teszi később hozzá, s nyilván 1939-re gon­dol amikor a Caudillo. Francisco Franco, az inter­venció segítségével végleg felszámolta a rövidéletű köz­társaságot. Lefekszünk, s ezekben a percekben nem sejtjük, hogy az ébredés még több izgal­mat rejteget. MÁSNAP, kora délelőtt, szinte ugyanazon a helyen, mint előző éjszaka, már nyílt kenyértörésre kerül sor az államhatalmat képviselő ka­tonai és rendőrosztagok, va­lamint 3000 spanyol építő- munkás között. Kövek zá­poroznak, katonai gépjármű gyúllad ki. Majd eldördülnek a fegyverek, hogy golyóik nyomán három munkás hunyja le örökre szemét, s megsebesüljön több tucat... Félelmetes nap volt. S mindez alig egy héttel az­után, hogy a Caudillót húsz­ezer szakszervezeti tag kö­szöntötte Madridban, pardói kastélya előtt, s miként a lapok írták: Franco genera­lisszimusz mélyen megren­dülve mondott köszönetét a hódolatért, , hangsúlyozva, hogy életének egyik legna­gyobb elégtételét érzi a szak- szervezeti mozgalom ilyen egységében, nyugodt fensé­gében. Nézzük meg közelebbről ezt a „nyugalmat”, s egyálta­lán a spanyol munkás hely­zetét! Közel 33 millió ember él a spanyol félszigeten, amely több mint ötszöröse hazánk területének. Ebből 12 millió dolgozik. A foglalkoztatottak 3S «Kägjl&g tearjjflL & szá­zaléka mezőgazdaságból él. Tíz éve fordított volt az arány. Az ipar fejlődésével azonban nem tartott min­denütt lépést az élet, a szo­ciális ellátottság. S ami leg­inkább ingerli a spanyol munkást: legfőbb szakszer­vezeti vezetőit nem maga választja. A szakszervezetek élére a hatalom nevez ki irányítókat. Furcsa számunk­ra, s érthetetlen az is, hogy az egyes szákszervezetekben a munkásokkal együtt tag­ként szerepelnek a munkál­tatók, az úgynevezett patro­nok. AZ INGENERIA Quemica című vegyészeti szaklap cik­ke az üzemi egészségvédelem gyengéit világítja meg ugyanakkor. Az utolsó hóna­pok statisztikája szerint munkaidő alatt Spanyolor­szágban minden percben há­rom baleset történik, ezek­ből naponta hat halálos ki­menetelű. S bár évente 70 milliárd pezetát költenek a munkabalesetekkel kapcsola­tos kiadásokra, ami egymil- liárd dollárnak felel meg, S megközelíti azt, amit az ide­genforgalom tesz az ország zsebébe, mégis évente 500 ember marad egész életére munkaképtelen, s 3500 lesz csökkent munkaképességű. Azzal se szimpatizál túlságo­san a spanyol munkás, aho­gyan a külföldi tőkebefekte­tések aránya alakul. Különö­sen visszatetsző a turisztikai tőkebefektetések állapota. A Földközi-tenger partvidékén, az ország legfelkapottabb fürdőhelyein, Alicante és Etatfdorm kornyékén például valamennyi szolgáltató ipar­ág, nőifodrász-szalon, emlék­tárgy-üzlet, kozmetikai és di­vatáru-üzlet, mintegy 800 millió pezeta értékben, dán és svéd tőkések kezén van. Granada építőmunkásai a véres napon munkabéreme­lést követeltek. Képviselőik hosszabb ideje tárgyaltak eredménytelenül az Organi- zacia Sindicale falai között a patronok, az államhatalom küldötteivel. Utóbbiak hajt­hatatlanok voltak. Ez inge­relte fel a tehetetlen néptö­meget. Persze az sem érdek­telen, hogy a kritikus napok­ban került második felolva­sásban a spanyol Cortez — parlament! — elé az a javas­lat, amely az amerikai kato­nai támaszpontok bérletét hosszabbítaná meg Ibériá­ban, újabb öt esztendőre. MIT KAP a támaszpon­tokért Spanyolország? Több mint 120 millió dollár hitelt, s 20 millió dollár katonai se­gélyt, néhány tucat Phantom repülőgéppel kiegészítve! De hát ettől javul a spa­nyol munkás helyzete? Megfogalmazódtak pedig mindezen gondolatok ben­nem 1970. július 20-án, Gra­nada véres hétfőjén ... Har­mincnégy évvel ezelőtt e na­pon már szűkült a gyűrű a nagy spanyol költő, Garcia Lorca körül, hogy néhány héttel később, alig 9 kilo­méterre innen Viznar szik-' lás. vízmosta határában a ’mge golyói oltsák ki éle­it'«vetkezik: Ki eljegyezte inagaf csillagokba«. népi a »18 » tesam aési M SS»!» ä mm S 0M St9*^Í g -fgft= fegfc tá&tá&Mk és iüémm- ma memk és ésmf4tíea r&mM. Még §k= se? is, ’m jél mg» iswvmmmh. <e§émt mm « sé’freüfji&t "várt- ííSííSsf m nemmni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents