Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-04 / 207. szám
Gusztávtól a Sírotokig Látogatás a Megyei Filmtárban Vége a nyári szünetnek, megkezdődött az 1970—71-es színházi évad. Igaz, az ünnepi premierre még várni kell, de a színpadon már érik a bemutató. Krónikánkban most a színház két új művészét, Máthé Etát és Vajda Lászlót mutatjuk be. Mindkettőjüket Szakonyi Károly Adáshiba című komédiájában láthatja majd a közönség. Máthé Eta Azt mondja, tulajdonképpen hazatért. Évekkel ezelőtt ugyanis már tagja volt a miskolci Nemzeti Színháznak. Most Szegedről jött, azelőtt kilenc évig Győrben játszott. A szerepköre iránt érdeke lődöm: — Színésznő vagyok, azt hiszem, ez a legpontosabban meghatározott szerepköröm. Azt mondják, univerzális vagyok. Gáspár Margit Az állam én vagyok című komédiájában én alakítottam a színésznőt. Nagyon kedves szerep volt, szívesen emlékszem rá. Mindent szeretek, ami jói Prózát, zenés vígjátékot és musicalt is. Különösen szeretem az ősbemutatókat, a mai magyar darabokat. — Eszményképe? — Tolnay Klári és Mezei Mária összegyúrva. Én ugyanis nagyon szeretem a humort, az izgalmas életet, az izgalmas feladatokat. Ezért is vagyok vándorszi- nésznő. Ez azt jelenti, hogy ha egy színháznál nem érzem jól magam, továbbmegyek. Így és ezért jöttem most a miskolci, illetve az egri színházhoz. Nem kérdeztem, mit fogok játszani, azt mondták: szép, méltó feladattal várnak. És valóban: az Adáshiba nagyszerű darab. Én Vandát játszom, egy érdekes, elégedetlen és nyughatatlan mai lányt... Vajda László Szolnokról jött, három évig játszott a Tisza-parti városban. Előtte végzett. A főiskolán Ádám Ottó osztályába járt, teszi hozzá büszkén, mintegy éreztetve: ez azért jelent valamit. Igaza van. Fiatal színész, de már jő szerepek állnak mögötte. És sikerek is. Örkény Tóték című komédiájában a postást játszotta, a Charly nénjében ő volt Charly, de egy tv- filmre a legbüszkébb, többek között azért is, mert Monte Carlóban elnyerte az Arany Pálma díjat. Sántha Ferenc egyik novellájának, a Náciknak filmváltozatáról van szó, amelyet Szinetár Miklós rendezett és Vajda László játszotta egyik főszerepét. Egyébként prózai színész, alkata sokféle szerep eljátszására predesztinálja, a hőstől a karakterszerepekig. — Miért jött el Szolnokról? — kíváncsiskodom. — Amíg fiatal az ember, s amíg van kísérletező kedve, menni kell. Keresni az újat és vállalni a kockázatot. Kell, hogy a színész kipróbálja önmagát, kutassa, mire képes. Eljöttem én is, mert itt vártak az új szerepek, az új kollégák s új rendezők. Ez a színház nagyobb, komolyabb. Itt több lesz a lehetőségem. Őszintén szólva, a miskolci—egri színház nekem előrelépést jelent. (márkusz) Napirenden Füzesabony nagyközség munkája (Császár István tudósítónktól) : A Füzesabonyi Járási Tanács vb-ülésén Füzesabony nagyközség szervezeti és működési tapasztalatainak megvitatását tűzték napirendre. Füzesabonyt 1970. január 1- től nagyközséggé nyilvánították. Az ülésen Tuza Antal, a községi tanács vb-elnöke számolt be az eltelt időszak tapasztalatairól. Az átszervezés következtében a községi tanács sok olyan jogkört vett át, mely korábban a járási tanács szakigazgatási szerveinek jogköre volt. A községi tanács hatáskörébe került például az I. fokú építési hatósági jog, melyet azóta is megfelelően ellátnak. Ma már a nagyközségi tanács intézi többek között a gyámügyi, szabálysértési, pénzügyi, mezőgazdasági és iparügyi feladatokat. Tizenkét ország képviseletében körülbelül 70 külföldi, hazánkból pedig mintegy 300 szakember gyűlt össze csütörtököm reggel a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének szék- házában, hogy részt vegyen a szövetség központi ipar- gazdasági bizottsága által rendezett II. ergonómiai konferencián. Közülük 60—70 a munkapszichológus és fizio- lógus, körülbelül ugyanilyen arányban kaptak képviseletet a közgazdászok és a műszaki szakemberek is, de bőven jelentek meg szociológusok és olyan vállalati vezetők, akiknek saját területükön, hivatalból kell az ember és a munka kapcsolatában felmerülő kérdésekkel foglalkozniuk. A kétnapos tanácskozás napirendjére tűzött 30 előadás alapján — amelyek közül ötöt külföldi szakemberek tartanak — megvitatják az Ha számokkal kellene bemutatni a Megyei Filmtárat, akkor valahogy így következnének az adatok egymás után: 1500 — 800 000 — 120. Ezek azok a legfontosabb mutatószámok, melyek mindent elárulnak röviden, ami ennek a filmtárnak jellemzője. Mit is jelentenek tehát ezek a számok? A polcokon jelenleg 1500 filmet tartanak katonás rendben. Ennyi a filmtár állománya: színes, fekete-fehér filmek különböző hosz- szúságban, mert az egyik tíz percig tart, a másik közel kétórás. Az itt található filmek összértéke is jelentős: 800 ezer forint, ami állandóan gyarapszik az új filmek érkezésekor. A legutóbbi küldeményben 120 új film érkezett a MOKÉP központjából, melyek feldolgozását, katalogizálását, raktári elhelyezését most végzi Sál Lászlóné, a filmtár vezetője. A szórakoztató kis- és doember és a gép viszonyát, a munka termelékenységének még kellően ki nem használt emberi tartalékait, valamint azokat a lehetőségeket, amelyeket a munkakörülmények javítása, a megfelelő munkahelyi légkör kialakítása teremthet meg a munka eredményének javítására. A konferenciával párhuzamosan ugyancsak a Technika Házában kiállították az ergonómia tárgykörében itthon és külföldön megjelent legfontosabb szakkönyveket és az ilyen témákkal foglalkozó folyóiratokat. Az Országos Piackutató Intézet Szalay utcai bemutatótermében pedig olyan magyar, valamint dán, francia és osztrák műszereket állítanak ki, amelyek lélektani laboratóriumok munkáját segíthetik elő, többek között a pályaalkalmassági vizsgálatokban, a munkavédelmi berendezések ellenőrzésében stb. (MTI) kumentumfilmeket kilenc témakör szerint sorolják be. Így például az ipari, műszaki-technikai; művészeti; szórakoztató és mesés; mezőgazdasági; pedagógiai; sport- és egészségügyi; földrajzi, úti- rajzfilmek alkotnak egy-egy csoportot, s ezek egyben a legkeresettebb témák is. (Az ősszel induló ismeretterjesztési évad idején jelentősen megemelkedik a filmkölcsönzések száma. Ilyenkor nem ritka, hogy havonta 3— 400 film kerül vetítésre. A kölcsönzők között termelőszövetkezeteket, művelődési házakat, könyvtárakat, vállalatokat és intézményeket találunk, de sok esetben — az Iskolatelevízió adásai mellett — az iskolai oktatás elősegítésére is felhasználják ezeket a filmeket. Egy időben elhangzott olyan vád, hogy a filmtárban található filmek régiek, nem tartanak lépést anyagukkal a szakterületen belüli fejlődéssel. Ezért fordult elő olyan eset, hogy egy új, modern eljárás ismertetése után levetített film pontosan az új eljárás által kiszorított régit mutatta be, mint alkalmazandó, gazdaságos eljárást. Az ehhez hasonló esetek kiküszöbölése érdekében kerül sor az újonnan érkező filmek jegyzékének elkészítésére, melyben már a témaköröknél a legújabb filmek találhatók. A most feldolgozásra kerülő küldeményben például igen sok tudományos, szórakoztató és szociográfiai kisfilm érkezett. így a tudományos kutatások legújabb eredményeit bemutató filmek, de megjöttek a Gusztáv-sorozat befejező filmjei is, vagy érkeztek a népi szokásokat, hagyományokat megörökítő felvételek: a Siratok, a Virág és szekerce, a Passió Rimócon és a Vankóné. A közeljövőben ezek mellett kölcsönözhető lesz több művészi témájú film is, mint például az Amerigo Tot hazánkban bemutatott kiállításáról készített rövidfilm. (szilvás) Kétnapos tanácskozás az ember és a munka kapcsolatáról MOLDVAY GYŐZŐ: A búsképű lovag földjén Ramblas háromszor PORT BOUÍ Spanyol határállomás a Földközi-tenger partján. Vonatunk Marseil- les-től egyhuzamban tette meg az utat idáig. Jó is lenne maradni a kényelmes francia fülkében egész Barcelonáig, de itt szigorúan kitessékelnek mindenkit a szerelvényből. Spanyolországban — e felemás földön, mely hazánk ötszöröse és egész napi járóföldet kitevő tájak nyújtanak sziklás, vigasztalan látványt a folyók völgyében és a tengerparton gazdag gyümölcskultúrával váltakozva — szélesebb a vasúti nyomtáv, európai szerelvények nem gördülhetnek tova pályáin. Az útlevélkezelés, az egész átköltözés meglehetősen barátságtalan. Katonák, csendőrök terelnek bennünket, válogatás nélkül, a peronról az állomásépületbe, majd a másik oldalon várakozó spanyol szerelvénybe, s kettőnket, akik csillagos útlevéllel rendelkezünk. mindezt meghaladó „figyelemben” részesít a Guardia Civil. Külön lapra írják ki az adatainkat, utazásunk célja felől faggatnak, foglalkozásunkat szimatolják, ugyanakkor a vámfisztyise-, lök hanyag gesztussal adnak tül bőröndjeinken. Innen megváltozik utazásunk tempója is. A Pireneu- sok keleti nyúlványai komoly próbára késztetik a villanymozdonyt felváltó gőzmasinát, s kell négy óra, míg a katalán fővárosig számított 170 kilométeres utat megtesz- szük. BARCELONA! Első állomása Cervantes földjének. Annak az országnak, mely éghajlata, távolsága miatt 1970, szeptember 4., -péntek mindig kiesett kicsit Európából és szövevényes történelmével, keverék lakosságával, számunkra furcsa népszokásaival. a Cordillerák vad hegyvidékeivel, s kikötőinek zajos nemzetköziségével évtizedek óta izgatta fantáziámat. Bevallom, Utóbb az is növelte ezt a kíváncsiságot, hogy Portugália társaságában ez az ország földrészünkön, hol a Hitlertől kölcsönzött kormányzási, berendezkedési forma máig konzerválódott, s nehezen hajlik az idők szavára. Barcelona neve római eredetű, s tíz kilométer hosszú kikötője a legnagyobb ma az Ibér félsziget eme partján. A kikötőben, szemben Kolom- busz hajójának hű másával, a lágyan ringatódzó Santa Mariával, melyet a nap minden órájában százak fényképeznek, filmeznek, itt, a Paseo de Colónon áll egy öreg ház, máig sértetlenül. Ebben élt, hagyomány szerint Cervantes, falai között fejezve be a Don Quijotét... Ahol pedig e sétány kezdődik: nagy forgalmú tér tengelyében nyújtózik az égre a nagy hajós és felfedező, a Spanyolországnak gyarmatbirodalmat s aranyat, gazdagságot adó Kolombusz Kristóf szobra. Kinyújtott karja a tengerre mutat, abba az irányba, amerre hajója jó széllel kifutott! Mozgalmas, lüktető Barcelona kikötőnegyedének élete. Utadba sűrűn akadnak külföldi turisták, rakodómunkások, matrózok, s csempészek, akik különböző hajókon érkeznek, hogy a legkülönfélébb áruikat innen továbbítsák Európa felé. Újabban a tengerentúlról mind több kábítószert lopnak be ezek a csempészek, gyakran éppen turistának álcázva magukat. Megfékezésükre . oemnesgen szigorú intézkedéseket hozott a spanyol állam, mely egyébként is legfőbb védelmezője az egyház által hirdetett erkölcsi elveknek. (Nincs például válás, nehezen hódít' a mini, a hosszú haj). Minden partra lépőnek papíron kell nyilatkoznia, hogy nem hoz magával hasist, marihuánát, kokaint. Akinél aztán véletlenül találnak, legyen az csak gyógyszer formájában is, nehezen ússza meg ötévi börtönön alul. A ZAJOS, arcát váltó kikötőből haladjunk beljebb, a régi Barcelona irányába! A legcsábítóbb a több kilométer hosszú Ramblas, mely egyetlen hatalmas sétány, kétoldali jármúközlekedéssel, éjjel is nyitva tartó elárusító-sátrakkal. modern hűtött áruházakkal, virág- és könyvpiaccal. húszezer ember és autó sürgésével, s e nyüzsgésben békés szigetekkel, tenyérnyi teraszokkal. Elfáradtál a nézelődésben? Meguntad a vak sorsjegyárusok látványát? A nyomodba szegődő cipőtisztító legénykék kuncsorgását? Leülsz egy teraszra, s pillanatokon belül eléd teszi a rendelt ételt, a megszomjazott italt az autók, járókelők tömegén át közlekedő udvarias pincér! Itt aztán minden előtted van. Kelet és nyugat, dél és észak, a kimonó, a kaftán, a humusz, a farmernadrág és sombreró, a mini és a maxi. Három nap alatt harmadszor vagyunk itt, de úgy merülünk mindannyiszor langyos forgatagába, mint a tenger vizébe. És a bárok! Söntéspult felett lógó, agyonfarigcsált sonkáikkal, paprika, és fokhagymafüzéreikkel! Ezen a környéken nincs ház, amelyikben ne lenne szórakozóhely, némelyikben kettő is, viszonylag drágább sörökkel, de annál olcsóbb égetett szesszel, konyakkal. Arneny- nyiért egy pohár sört kap az ember — ez 8 pezeta, ami 4 forintnak felel meg! — any- nyiért ihatja a finom spanyol konyak féldecijét. Jéggel, mindig s mindenütt jéggel, még a strandon, a víz mellett is, az árus oldaláról lógó hűtőszekrénykéből. Részeget mégse találni! Hogy jobban bírják-e? Vagy mértéktartóbb a spanyol a magyarnál? Tény, hogy iszik, gyakran iszik, de spanyolországi heteink alatt duhaj népséggel, randalírozó társasággal sehol nem találkoztunk ösz- sze. És most mutassuk be a Sagrada Famíliát, e híresnevezetes, negyedében kész katedráüsát Barcelonának, melyhez minden idegent elcipelnek vendéglátóik! Építésének kezaete száz evre nyúlik vissza, s annak az Antonio Gaudinak nevéhez kapcsolódik, aki az európai szecesszióból fejlesztette ki a maga katalán vonásokkal ötvözött stílusát, széles spanyol földön iskolát teremtve. A VILÁG legnagyobb templomának indult ez az építkezés, s ha elkészül, talán az is lesz. De elkészül-e? S mikor? Áll a homlokzata, négy égbe törő karcsú toronnyal, kész az altemplom, de mindez eltörpül az egészhez, amit a főhajó kopasz pádimentumán állva maga köré és fölé képzel a látogató. Egy megszállott, zseniális ember arcát érezni mindenütt e kövek között, s makettjeit nézegetve azoknak a műveknek, amelyek keze nyomán épültek Spanyolországban. De, tudva most már, hogy évtizedről évtizedre csekély egyházi hozzájárulás és közakadozás lendíti előre csupán e munkát, nyugodtan mondhatjuk: Gaudi három élete kevésnek tűnik ahhoz, hogy a megálmodott gigantikus mű a maga teljességében gazdagítsa a világot. Barcelona házrengetegét egyébként két hegyről tekintheti át a vándor, s ez nem is rossz mulatság. Egyik az 500 méter magas Tibida- bé, templommal, hotelekkel, vidámparkkal a csúcsán, másik pedig a Monjuich, a Zsidó-hegy, amely jóval alacsonyabb társánál, de egy- időben évtizedeken át a központi kormányzat védbástyá- jaként élt az emberek tudatában. A ráépült Citadella tartotta sakkban ágyúival a fel-felládazó katalánokat. Ezek az ágyúk, 300 év távlatából, most is itt vannak, persze békésen hunyorogva az erős napsütésben, s csövük éppen arra mutat, ahol rohamtempóban uszodák, öltözők, lelátók, hotelek épülnek az 1970-es őszi úszó- és vízilabda Európa-bajnokságra. Nincs messzire innen, békés pálmafák gyűrűjében ko- morodva, a Palacio Nációnál, melynek negyven terme több évszázad gazdag festői termését tárja a látogató elé. Megtalálnunk mégis körülményes, mert a kapuiban táborozó fegyveres csendőrök, rendőrök inkább sejtetnek valamiféle kaszárnyát a falak mögött, mintsem az ecset, paletta és vászon titánjainak munkásságát. AMIT ITT láttunk, ez volt az első nagy korty a spanyol művészet patakvizéből, egy-egy idetelepített templombelső produktumával a berlini Pergamon Múzeumot idézve emlékezetünkbe. Egyházi jellegű főleg, amit képekben, faragásokban lát az ember. De egészen más, az ismerttől elütő karakter bontakozik ki a gyűjtemény egészéből, utalva azokra a szűrőkre, melyeken az egyes európai iskolák stílusirányzatai átáramoltak, akár Hollandiából, akár Rómából, Firenzéből keltek hódító útra annak idején, vagy éppen Bizáncban eredtek. Ismeretlen szerzetesek, mesterek a XII— XIII. századból, a maguk primitív lelkességével, áhítatával, majd termekkel odébb Zurbaran, Greco, Goya, Ca- no, Ribera, a XVI. századi „aranykor”, mely Messina nyomán már a ragyogóbb, materiálisabb hatású olajban fogalmaz. Művesség és nagyvonalú lendület, együgyű dadogás és nemes pátosz. S mindebben, s mindezek mögött a letűnt spanyol századok embervilága! BÁR NAPOKAT tölthettünk volna falaid között, te félelmes, de kincseidben lenyűgöző Palacio KaoúaeU
