Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-29 / 228. szám

I ✓ Választási gondolatok Kérték a véleményemet, szavazásra szólítottak és én választottam. Bizalmam vok- sait most a pártszervezet titkárára, a vezetőség tagjai­ra és a partértekezlet kül­dötteire adtam. Azokra, kikben megbízom, akik négy évig képviselnek nemcsak engem, hanem azt az elvet, amelynek jegyében élni szeretnének mindazok akik most szavaztak. Látszatra úgy tűnik, hogy a titkos szavazás spanyolfa­la mögül kilépve véget is ért ez a választás. Látszatra... Tulajdonképpen itt „csak" a. bizalmat adtuk, előleget ■arra a nagy munkára, amely a választottakra vár az el­következő négy esztendőben. Bizalmat, megbízatást, mun­kát, sok felelősségét. Értünk... is. , Választottunk... és e na­pokban még tíz- és tízezrek választanak és rövid idő múltán ráegint csak válasz­tanak. Ezúttal nem párttit- károkat, vezetőségi tagokat, hanem szakszervezeti tiszt­ségviselőket majd megint ta­nácstagokat, országgyűlési képviselőket, társadalmi, • szövetkezeti vezetőket, akik — hála közéleti demokra­tizmusunk erősödésének — mind inkább választottak, és nem az egy szem ajánlott, vagy kinevezett jut általuk a megüresedett, vezetői, bizal­mi posztra. De mire jutnak a bizalom­mal, a rájuk adott _ voksolt ezreivel, Ixa azok, akik meg­választották őket, „cserben­hagyják” vúlasztottaikat? Mire megy a faluban ma­gára hagyott párttitkár, pro­pagandista? Mire megy az üzemi bizottsági tag, ha se véleményét, se vitázó kedvet nem kérik számon azután, hogy megválasztották? ' Semmire...! Legalábbis keveset tud megvalósítani azokból a célokból, aanelyek- , nek előmozdítására, képvise-, jeti funkciót kapott. A fei- " adatot, a többletmunkát pe­dig tőlünk — választóktól kapta, ildomos tehát segíteni nekik... Annál*is inkább, mert 'még mindig nem mondhatjuk él, hogy min­denütt, mindenhol elegendő elismerés, megbecsülés övezi a választottakat, a képviselő­ket (itt nem az országgyűlé­si képviselőinkre gondolok, mert ők még a legtöbbet te­hetnek és tesznek választói­kért). Bizonyára nem isme- •vtlen az a szituáció, amikor az üzemben szemet hunynak, ha a kedvenc focista „lazít munkaidőben, de berzenkeu- rek ha a szakszervezeti bi­zalmi, vágj' pártvezetőségi tag a dolgozók érdekében ei- litegy az irodába, esetleg a megyeközpontba, teljesítve képviselői megbízatását. S ha nem is ez a jellem­ző, talán ez felmentést ad­hat az alól, hogy követke­zetesebben mint bármikor, érvényt szerezzünk a válasz­tott szervek, b választottak jogainak és több lehetőséget kaphassanak kötelességeik teljesítéséhez? Nem. Szüntelenül keresni a le­hetőségeket a képviseleti szervek, a választott tisztség­viselők zavartalanabb, elis­mertebb munkájához. Ez méltó választásainkhoz, de­mokratikus elveinkhez. Csak az a b.V, hogy nem mindig, élünk ezzel a „méltó­Á formalitás ólomnyűge nehezíti sokszor lépteinket, hogy előbbre jussunk. Jóvá­hagyni kritika nélkül mind­azt, amit javasolnak, „elfo­gadni” leváltását olyan ve­zetőnek, aki már fél éve nincs is azoú a poszton, tit­kos szavazással megválaszta­ni azt, aki már , régen bírja funkcióját, de még nincs szentesítve a választott szerv által — ez nemcsak válasz­tási elveink arcul csapása, -de képviseleti szerveink le­járatása is. Ezért is kell a szavazás­nak „négy évig tartania”, nemcsak arra a percre kor­látozni, amikor az igen vagy a nem a szavazólapra kerüi. Tény, hogy a választották, a képviselőink valamely, ügyben az esetek többségé­ben élhetnek és élnek is bi­zalmunk adta jogaikkal, de hol nincs akárha egy-két szera konkoly is a búzában? Ezt tételezi fel, erre hív­ja fel a figyelmet az MSZMP Központi Bizottsá­gának kongresszusi irányel­vei is, amikor erőteljesen hangsúlyozza a képviseleti szervek jelentőségét és a szocialista demokráciát fe­nyegető jelenségek károssá­gát, veszélyét, Á választottak tekintélyét, megbecsülését soha nem lankadóan kell erősítenünk. Miért mondom ezt? Mert „rászorulnák” és nem is néhanapján. Alig van nagyobb üzem vagy község, ahol ne lakna, dolgozna mégyei vagy járási tanácstag, de mégis előfor­dul, hogy kisebb vagy na­gyobb kérésnél a tanácsi ap­parátussal beszélnek elsősor­ban, nem a tanácstag közre­működését kérik. S ki tagad­ná, hogy bármely tanácsi, szakszervezeti, vagy más tö­megszervezeti adminisztrátor­nak, előadónákt sokszor na­gyobb a tekintélye mint ú faluban lakó, vagy a» üzem­ben dolgozó tanácstagé, vá­lasztott tisztségviselőé. Arról is lehet hallani, hogy a kisebb rangú válasz­tottak néha kellemetlenül „fizetnek” azért, mert a vá­lasztóik érdekében szót emeltek. „Ugrik” a prémium, Fellebbezés tanulságokkal Mikor jár a gyermekgondozási segély ? Besuns’ei Bélíúié az Eszak- mapyarországí Textil Nagyke­reskedelmi Vállalat egri lera- katanak dolgozója. 1969. októ­ber 22-én ment el szülési. sza­badságra, s 1969. november 27- én életet adott egy kislánynak. Munkaviszonya közben, 1&9. október 31-én megszűnt. Amikor lejárt a szülési sza­badsága — élve a lehetőséggel. — kérte a gyermekgondozási segély folyósítását. A lerakat vezetői természetesen továbbí­tották a Kérést, a megfelelően kiállított papírokkal együtt a Nyugdíjfolyósító Intézetnek. A érésre elutasító válasz érke- ett. Besenyeiné elpanaszolta olt vállalatánál, hogy nem .phalja meg a gyermekgon- pzási segélyt, pedig nagyon ámítottak rá. Az elutasításra volt az indok, hogy a szü- , napján már nem állt mnn- viszouyban. \ kirendeltség vezetői nem gyták annyiban a dolgot, ■gfellebbezték az elutasítást, atkozva a kormányrendelet- . amely módosította a koráb- s7,abályt. * amely így hang­.........az anya a gyermek­t ulozási segélyre akkor is .jó­ul!, lia próbaidőre, vagy ha- -o/Ptt ylőre szóló munkavt- onya a szülési szabadság ide* V alatt szűnik meg ... ha egyéb feltételek adottak." A válasz ismét elutasító volt. hivatkoztak a társadalombiz- tov»tási igazgatósági es minisz- Mrfnmi közös állásfoglalásra. Sok ezer asszony ügyében született Ilyen elutasító hatá­rozat, s nem véletlenül‘sérel­mezték a legkülönbözőbb fo­kon és fórumokon, ahol. fel­lebbezni lehetett ebben az ügy ben. Végül mégis kedvező döntés született Besenyeiné és sok ezer asszonytársa ügyében. A Legfelsőbb Bíróság megvizsgál­va a panaszokat, hatálytalaní­totta a helytelen jogszabály- magyarázatot, s a rendelet eredeti szövegének megfelelő­en, ma már azoknak az anyák­nak is folyósítják a gyermek- gondozási segély' összegét, akiknek munkaviszonya a szü­lési szabadság alatt szűnt meg, — ha egyébként rendelkeznek a töményben foglaltaknak megfelelően, a szülést megelő­zően. 12 havi folyamatos mun­kaviszonnyal stb. örvendetes az intézkedés. Nemcsak azért, mert sok ezer család gondjain segítettek. Ör­vendetes és megnyugtató azért is, mert ismét szép példája ez a. törvényesség betartásának, betartatásának. A vállalatokról — közöttük az fcszak-magyar- országi Textil Nagyker.-rót is — akik a panaszokat továbbí­tották. s nem nyugodtak bele az elutasításokba, csak az el­ismerés hangján lehet szólni. Emberségből állítottak ki szép bizonyítványt, hiszen többség­ben olyan dolgozójuk ügyét képviselték, akik papírforma szerin, már nein is tartoznak a vállalatból késik a jutalom, az előlépte­tés, marad az alapbér fél évtizedig is mozdulatlan, mert bírált, komolyan' véve küldetését, vagy igyekezett érvényt szerezni megbízatá­sának. Ezt esetenként még a párt- óé társadalmi szervek vezetőire is hátrányos hely­zetet tereihtett, ezért lehet megérteni az olyan törekvé­seket, hogy kivonják a vá­lasztott szervek vezetőit az iljmn „megfélemlítési” lehe­tőségek alól. Elképzelhető, hogy meny­nyivel jobban el tudja látni választáson nyert funkcióját az a párt- vagy KISZ-titkár, az a műhelybizalmi, akinek nemcsak jogai közé iktatják, hogy részt vegyen az üzem gazdasági, politikai vitáinál és döiitéseinél, hanem azt kötelességükké teszik, mint például a füzesabonyi gyár­egységnél. S hogy ezeken a tanácskozásokon, de az élet mindennapjaiban is „megfé­lemlítés” nélkül vitázhassa­nak a gazdasági vezetőkkel és hátrány nélkül képvisel­hessék választóik érdekét, anyagilag félig „függetlení­tettek” őket. Az egri Finomszerelvény- gyárban például az üzemek, műhelyek párt-, KISZ- és szak- szervezeti vezetőinek bérét és jutalmát — természetesen a helyi vezetők megkérdezésé­vel __ vállalati szinten'álla­p ítják meg, így anyagilag viszonylag függetlenek s na­gyobb magabiztossággal vég­zik munkájukat, mint amíg az a nézet járta egyes üzem­vezetőknél, hogy aki fizet, az parancsol. Természetesen ez a meg­oldás nem az egyedüli üdvö­zítő módszer, sőt, lehel, hogy nem is a legjobbak közül való, hiszen a bervaialí is kí­sérletnek szánták. Mindene­setre a törekvés, a szándék dicsérendő, mert a választot­tak nagyobb megbecsülésére, függetlenségére törekednek, úgy vélik, igy sikeresebben tudnak dolgozni a társadal­mi tisztdfegviselők... s ez a lényeg. Máshol is fel ismerték, hogy nem elegendő „csak választani”, lehetőséget, megfelelő légkört kell terem­teni ahhoz, hogy a válasz- tottáí^ eleget tudjanak. tenni megbízatásúknak és annak is, hogy minél több választó dolgozzék együtt velük. Így teljes a választás, igy rangos, így helyénvaló. Kovács Endre En — és a társadalom Egy sokat hangoztatott ielelősségiől 7 Olcsó kommentárnak tűnik néha —, amikor a megoldás ötletei hiányoznak —, hogy a társadalom felelősségét em­legetjük. Sokat emlegetjük! Olyan sokat, hogy az ember­ben már-már kétségek tá­madhatnak-: . ha ez a társa­dalom annyi mindenért fe­lelős, akkor felül kellene vizsgálni,' és fegyelmit indí­tani ellene. Feldúlt családi élet, szü­lői agresszivitás, tévútra sod­ródott gyermekek — sokszor csemegézünk ilyen szomorú sztorikon-,, és aztán nagy, de felelőtlen hangon azt kiál­juk: a társadalom felelőssé­ge! Legutóbb a Kossuth rádió hétfő reggeli Mit üzen a rá­dió címtí műsorában hallot­tam ezt. Arról volt szó, hogy egy fiatal lányt pletykába hoztak, mondván:“elcsábított egy többgyermekes apát. A szülők következetes kegyet­lenséggel hajtották végre az „érkölcsi mentőakciót”, míg a lányt bele nem kénysze­rt'tették egy boldogtalan há­zasságba, ahonnan egyelőre a már várandós fiatalasszony nem talál kiutat. S a követ­keztetés: az anya és a szü­letendő gyermek további sorsáért a társadalom most már a felelős. Most már valóban, de nem úgy, ahogy a kommentár el­képzeli. Vajon felelősségre vontnató-e egy olyan társa­dalom. amelyik éppen! az emberségesség talaján szüle­tett, azt hirdeti és tárgyi va­lóságokkal is bizonyít? Bizonyít azzal — s ezt ne felejtsük el! —, hogy létre­hozott számtalan óvó- és vé­dő intézményt az ifjúságvé­delmi szervektől a család- védelmi bizottságokon és a gyámügyön át egészen az ügyészségig és a bíróságig. Azért hozta létre, hogy az említett szomorú ■ eseteket megakadályozza, hogy intéz­kedjék. megelőzzön; felvilá­gosítson és ha kell,, büntes­sen/ És ha kell: kegyetlenül büntessen! A társadalom érzi a felelősséget. De vajon ezek a szerve^ érzik-e mindig — társadalmi felelősségü­ket? Ha éreznék, egyre ke­vesebb hasonló pálda hang­zana el. Mostanában sokat beszél­tünk az egyéni, emberi fe­lelősségről, különösen a kö­zömbösség kapcsán. De észre kell azt is vennünk, hogy ma már egyre nyilvánva­lóbbá válik: csökken a kö­zömbösség. Erre is akad példa — szerencsére egyre több. Ha ugyanis az em­ber megfelelő védelmet, tá­mogatást, és főképpen: meg­hallgatást tapasztal az ille­tékes szervek részéről, bát-> rabban kiáll — emberi- kér­dés ez — a társadalom mel­lett. A legfontosabb azonban, hogy, az Én és iu. ..dalom között igen sok. fontos alle más akad, amelyek 1 a társa­dalom védelmére hivatottaic, ergo az egyén védelmére Ha valamelyik szerv . vét, ha valamely”, izrv megelégszik csupán a/,, ülése, zésekkel, vagy csak úyű'ínek érzi a „nyakába varrt” elírt vezést — miért vagyok En a felelős? Engedtessék meg, de í g y, ahogy az említett rá­dióadásban elhangzott, én, társadalom egyik tagja, nem érzem | magam felelősnek. S ugyanakkor: a társadalmat sem vonhatom kérdőre, nem figyelmeztethetem feladatai­ra. Viszont azokat a szerve­ket, amelyek közömbösen nézték, hogy a lány érzel­meinek, fiatalságának vásár­lója — a férje — hogyan búpt vele eddig (tanács, mun­kahely, stb.) felelősségre von­nám. És a lány szüleit is. akik ide taszították, és u férjét is, áki egyelőre csak embertelenségből vizsgázott jelesre,. És a lényt is, aki vagy nem kérte a társadalmi szervek védelmét, vagy fel­nőtt nő létére tűrte ezt , a bánásmódot, s most majd egy új életet szül a világra — de ki tudja, mire? Nem, ezért, és így sem tízmillió embert, sem egy társadalmat nem szabad fe­lelősségre vonni. . (kátai) 75 eser liter as állandó olajkészlet Az ÁFOR felkészült a fűtőszezonra A hirtelen hűvössé vált ősz előbbre hozta a fűtési idény kezdetét. Ilyenkor ug­rásszerűen megnő a keres­let a fűtőanyagok iránt, ren­delők tömege keresi fél az ellátó vállalatokat. Az idén a fűtési energia nagy százalékát tüzelőolaj biztosítja. A forgalom emiatt előreláthatólag a kétszeresé­re emelkedik, így országszer­te hozzáfogtak a szállítás, há- lózatljétes'ítés ' megszervezésé­hez, hogy az idény kezdetére ne legyen fennakadás. Hogyan készültek fely a várható forgalomra az AFQR- 7iál? Eb bői az alkalomból keres­tük fel az ÁFOR egri kiren­deltségét, amely a járás te­rületén biztosítja a tüzelő­olajat a fogyasztóknak, de szállítanak még távolabbi te­rületre is. — Egész nyáron a szerve­zési munka foglalt le legin­kább bennünket — mondta Nagy József né, a kirendelt­ség vezetője —, nagy össze­geket fordítottunk arra, hogy a benzinkutakat átállítsuk, új telepeket létesítsünk. Si­került is kialakítani egy olyan ellátó hálózatot, amely a korábbi felmérések alapján tapasztalt ^megnövekedő ren­deléseknek eleget, tud tenni. — Mekkora készlettel ren­delkeznek? — Állandóan feltöltve van három állomásunk Egerben: a két benzinkút, illetve az. it­teni kirendeltségünk. Mind­egyikben 25 ezer liter tüzelő­olajat tárolunk, tehát 75 ezer TERVEZ A FALU (Mok a te!-, hús- és züdségeflátássa! INincs cipész, nincs aki megjavítsa a háztartási kisgépeket Mátrába lián A Heves megye északi ha- ' tárán fekvő több mint ezer­kétszáz lakosú Mátraballáról naponta Nógrád megye ipari üzemeibe — főleg Nagyba- .tonjfba és Salgótarjánba — járnak dolgozni az emberek, így megy ez már évről év­re, mert a helybeli Uj Baráz­da Tsz-en kívül nincs egyéb munkalehetőség a faluban. Amikor Forgó Lászlóval, a községi tanács vb-elnökévei beszélgettünk, mégis rögtön az idei községfejlesztést érté­kelte. — Mert Mátraballa lakói­nak nagy része ugyan a szom­szédos megyébe jár dolgozni, mégis . jelentős összefogással, társadalmi munkával járul­nak hozzá a l'aiu csinosításá­hoz. szépítéséhez. Például a Vöröshadsereg utcában, a műút mellett portalanított járdát építettünk mintegy 90 ezer forint értékben, s ehhez a lakosság több mint húsz­ezer forinttal járult hozzá- Aztán községfejlesztesi alap­ból rendezzük a kultúrház környékét, a hiányzó keríté­seket pedig pótoljuk: A leg­nagyobb munkát most a köz­ségen átfolyó Emberes-patak tölptt megépítésre kerülő híd adja. A híd építésén kívül szabályozzuk a patakot is, és lúmíalat építünk a két part­ján. Újdonságról is beszá­molhatok, a közeljövőben.ta­karékszövetkezeti fiók nyílik Mátraballán, amelyet a Pá­rád és Környéke Takarékszö­vetkezet nyit majd itt ná­lunk. A továbbiakban Forgó, László a község lakóinak gondjairól beszélt. —■ A legnagyobb gondot már hosszabb idő óta az okozza, hogy nincs kellőkép­pen megoldva a falu tej-, hús- és zöldségellátása. Nin­csenek megfelelő üzletek és kevés á hetente kétszer szál­lított árumennyiség. Hús-j és töltelékáru szinte egyáltalán nincs a községben. Ezért a dolgozók nagy része hét 'vé­gén Nagybátonyba vagy Sal­gótarjánba utazik húsért, hogy legalább egyszer, hét vé­gén húsos étel is kerüljön a tányérba. • Nagyon rossz az iparcikkellátás is. Ezenkívül nincs cipész, nincs, aki meg­javítsa az elromlott háztartá­si . kisgépeket. A iiözségi ta­nács részéröl korábban már tárgyalásokat folytattunk a gyöngyösi és az egri QELKÁ- val, de ezek csak próbálko­zások maradtak, mert túlter­heltségre hivatkozva, nem vállalták Mátrdballára szere­lő küldését. A másik t&sa nagy probléma, a község víz­ellátása. A kutak többsége ugyanis fertőzött, s a falu 22 utcájából mindössze négy utcában van jó víz. Az em­lített gondokat, eddigi tár­gyalásaink, próbálkozásaink ellenére sem sikerült megol­dani, Állami támogatásra len­ne szükség és több megértés­re■ a tárgyaló partnerek ré­széről ... A község tehát . jelenleg ilyen gondok között készül a IV. ötéves terv megvalósítá­sára. 'Az új tervekkel kap­csolatban a vb-elnök elmond, ta, hogy jövőre ’ sor kerül a falu villanyhálózatának fel­újítására. Az elavult lámpá­kat mintegy másfél millió forintos költséggel fnodern gőzlámpákra cserélik ki. A Vöröshadsereg utcában autó- buszmegállót építenek, a Jó­zsef Attila utcát pedig por­mentes bitumen úttá építik át. Szükség leime ezeken kívül egy korszerű kisvendéglőre is, amelyet a község lakói már régóta igényelnek, de egyelő­re nincs aki megépítse. Ter­vek tehát vannak. Reméljük, hogy a megfelelő szervek, kellő összefogással -a' mátra- ballaiak jelenlegi gondjain is segítenek.». tmtentvAJZ) literes készlet áll folyama­tosan a fogyasztók rendelke­zésére. ■ , — Hogyan szervezik mega körzet ellátását? — A TÜZÉP-telepekkel, az ÁFÉSZ-ekkel mint viszontel­adókkal kötöttünk megálla­podásokat. Nagy tárolókat lé­tesítettek a kirendeltségein­ken, volt olyan szövetkezet, amelyik 100 ezer forintot is beruházott erre a célra. Az eladás nekik is hasznot je­lent,5 így hamar sikerült a szervezés.; Emellett tsz-ekefcis bevontunk az eladásba, sőt vannak magánbérlőink is, akik tüzelőolajat árusítanak. Törpe kutak vannak többek között Bélapátfalván, Verpe- léten, Bogácson, Egerben pe­dig megszerveztük ismét a házhoz szállítást: 20 literes marmonkannákban viszi ház­hoz áz AKÖV a rendelt mennyiségek Ahogy a beszélgetésből ki­derült, az ÁFOR tehát felké­szült a fogyasztók rohamára, reméljük, a hosszúnak ígér­kező hideg időben nem is lősz gond az 'ellátással. Sok­kal nagyobb probléma vi­szont az olaj otthoni tárplá- sa. A fogyasztók szeretnék nagy mennyiségben megvásá­rolni, hiszen a folytonos utá­najárás igen sok időt, költ­séget vesz igénybe, ezért a 200 literes tárolóhordók iráni a kereslet ugrásszerűen meg­nőtt az utóbbi időben. Egyáltalán nem biztattak azonban az illetékesek, az AGROKER és a Vas- és Mű­szaki Nagykereskedelmi Vál­lalat, mondván, hogy legna­gyobb szállítójuk, a Göngyö­legellátó Vállalat az utóbbi időben egyre kevesebbet szál­lít. Úgy látszik, sem a gyár­tó cégek, sem, a kereskede­lem nem készült fel erre a hirtelen megnőtt keresletre. Azok a „szerencsés” vásár­lók, akik hozzájutottak tá­rolóedényhez, bizony sok esetben borsos arat fizettek a „feketén” eladóknak. Na­gyon jó lenne sürgősen pó­tolni valamit a már most nagyban jelentkező hiányos­ságokból. — hekeli — 1970. fezejHcmbei' 23, keÜ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents