Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-27 / 227. szám

Mennyit ér a jeles? Év eleji tűnődés a gimnázium első osztályában Bartók hazatatáit Minden jeles annyit ér, amennyi tudás van a jegy mögött. Ez a természetes. Az eredeti kérdésre űzőn­kén ez még nem válasz tel­jésen, mert a kérdés maga aj azt sugallja, hogy kétel­kedünk uz osztályzat tartal­mában. Vajon joggal, okkal ké­telkedhetünk-e? .Mielőtt akadémikus jelle­gű, elmélkedésbe bonyolód­nánk, hívjuk segítségül a gyakorló pedagógust. Dr. Ftíiöp Lajos, a gyöngyösi Berze Nagy János Gimná­zium igazgatója vállalkozott arra, hogy válaszol a kérdé­sekre. Eltűnt harminc jeles ih könnyebbség miatt csak egyetlen osztály eredmé­nyeit vettük elő. Méghozzá tagozatos osztályét, ahová általában a „jobbak” jelent­keznek a közhit szerint. Ténylegesen igaz is, hogy ezekbe a bizonyos szakoso­dással rendelkező osztályok­ba már olyan fiatalok kérik magákat, akik tudják, hogy mit akarnak es azt hogyan érhetik el. Fogadjuk el ezt a megállapítást. Az osztály átlaga az álta­lános iskolai végbizonyít­vány adatai alapján 4.89, azaz: majdnem ötös! Fan­tasztikus szám! Magyarból haftnincötükiiek állt a jeles a bizonyítványukban. Az el­ső" helyesírási' felmérés után harminc jelese párolgott el. Az atlag 2.92-re szállt le. El­gondolkoztató, hogy az elég­telen osztályzatot kapott egy­kori jelesekből most csak Ügyetlen egy jött vidéki is­kolából. Még furcsább körül­mény, hogy azok a gyere­kek, akik megalkották a je- iesü' :t azok is, akik az egy­kori jeles helyett a felmérés­ről* elégtelent érdemeltek, mindannyian egy iskolából, érkeztek a . gimnáziumba. Önkéntelenül adódik a kér­dés: hogyan lehet ilyen szél­sőség egyetlen iskolán belül a jeles érdemjegy megítélé­sében? Ha más nem is lenne, csak ez a furcsa találkozása a ve­retlennek — igazolja az ere­deti kérdus kétkedő hangvé­telét Vajon mik az okai a kal­kulusok közötti különbsé­geknek? Le a katedráról Megszoktuk már, hogy a pedagógusok esetében min­dig a hivatást emlegessük Csakugyan, mi egyéb vinné a fiatalokat erre a pályára? A fizetés? Ugyan! A kényel­mes életmód? Dehogy! Va- orniféle nagy rang pedagó­gusnak lenni? Majdnem ne­vetséges még a felvetése is énnek. Mégis: a pedagógusok kö­zött is vannak lelkiismeretes és hanyag emberek. Olyanok Is, akik maguk barkácsol­ják a * szemléltető eszközei­ket akik szinte az éjszakái­kat áldozzák fel a másnapi órákra való minél tökélete­sebb felkészülésre, és olya­nok is, akik csak azért jár­nak be az iskolába, hogy megszerezzék a nyugdíjjogo­sultságukat. Ezeket a nem pedagógusnak való pedagó­gusokat mindenki ismeri. Lehet, hogy a gyerekek kez­detben rajonganak értük, mert ezeknél a tanároknál mindent lehet csinálni az órán, de az idő múltával na­gyon meg tudják ítélni őket. *' Hiba .lenne megfeledkezni arról is, hogy azok a bizo­nyos tárgyi feltételek sem mindenütt állnak rendelke­zésre. Hallottam már pa­naszkodni pedagógust^ azért, hogy a tanácsi keretből nem kaphat meg néhány száz fo­rint értékű tanítási eszközt, mert erre már nem futja a forintokból. Még egy városon belül is hihetetlen különbségek ta­lálhatók az iskolák között. Akár Egerben, akár Gyön­gyösön, akár Hatvanban: jól tudják a szülőit, melyik is­kolában tanítanak és nevel­nek jól. Persze a tanulók otthoni környezete is befo­lyásolja az iskolai eredmé­nyeket. Más a külső-városi iskola és más a belvárosi is­kola tanulóinak intelligenciá­ja, kulturáltsága már az el­ső dsztályba való beiratko­zásukkor. De dr. Fülöp Lajos kimon­dott még egy alapigazságot: Le kell szállni a katedráról a gimnáziumokban is. Ott kell folytatni a tanítást, ahol az általános iskola abba hagy­ta. A pedagógia, a módszer­tan a középiskolában is alap- követelmény ! A törést a legkisebbre kell csökkenteni a két iskola kö­zött. Elméletileg ezzel a kö­vetelménnyel mindenki egyetért. Nemrég hallottam a kö­vetkező kitételt: megenged­hetetlen, hogy egyes iskolák­ból különbözeti szellemi já­radékkal induljanak a to­vábbtanulásra a gyerekek. Nagyon találó megállapítás. Akad jó példa is Közismert a pedagógusok érzékenysége. Talán azért, mert többségük csakugyan a szivét is beleadja a munká­jába, és az általánosítás ezért sérti őket. Nevezzük hát nevén a gyereket! Évek óta a legjobbakat mondják a hatmajugrai is­kolából jövő gyerekekre. Itt lelkiismeretes nevelőd munka folyik, hiszen legalább az el­ső év végére azt az osztály­zatot érik el a gyerekek a gimnáziumban, amivel az ál­talánosból érkeztek. Az utóbbi években igényesen indítják útjukra a nagyrédei gyerekeket is. Sok jót tud­nak mondám a gyöngyösi V-ös iskola tanulóiról, az I-es iskolával kapcsolatban pedig azt hangsúlyozzák, hogy diákja az iskola tárgyi felszereltsége arányában áll­ják meg a helyüket. A tárgyak közül az oroszt egyértelműen gyengének 9. — Honnan tudod te, hogy mi itt vagyunk? — Hát a hajón hallottam, amin jöttem... Nincs itt ti­tok ... — Mit keresel Honolulu­ban? — Üzleti ügyek, öreg Jim- mie. No, mikor találkozunk? — Este hétkor lejár a szol­gálatom, elmegyek hoz­zád... Jó?... — Persze,' hogy jó! Nyolc­ra várlak. Ideérsz addig? — Feltétlenül. — Várlak, Jimmie, hellő Blake letette a telefont, és kutatni kezdett a szobájá­ban. A telefonasztalka köze­lében megtalálta, amit ke­resett: egy kis mikrofont. De nem nyúlt hozzá. Dicsérte az eszét, bár világos volt előre, hogy a japánok felkészülnek a találkozóra... S most, mintha örült volna egy kissé a feladatnak ... Eszébe sem jutott, hogy könnyen halállal is végződhet ez a kaland. A hajón történt jelenet vissza­adta a bizalmát, s kezdett hinni benne, hogy az ONI mindenben segít neki... Leszaladt vacsorázni, aztán vissza a szobájába. Elérkezett Campbell láto­gatásának ideje. Kopogtattak, majd kivágó­dott az ajtó, -és nagy zajjal berontott a tengerészkapi­tány. Körülbelül olyan kül­sővel, amilyennek Blake el­képzelte magában, a saját minősítik. A gyerekek szinte semmilyen beszédkészséget nem hoznak magukkal a gimnáziumba. Ezért az oroszt mindig alapfokon keli elkezdeni a középiskola első osztályában. Enyhén szólva: furcsa jelenség. E>e általában is baj van a készségekkel. A Berzc Gimnáziumban a sok évi gyakorlat alapján kettős követelményt állíta­nak fel: a középiskolai ta­nuláshoz szükséges minimum biztosítása (legalább az elég­ségest érjék el azok a gyere­kek, akik érettségit szeretné­nek) és ugyanakkor a felső oktatási intézményekbe való bejutáshoz és az ottani helyt­álláshoz szükséges maximum elérése. Van egy statisztikája is a berzéseknek: végzett diákjai­nak 70—75 százaléka bejut abba a felsőoktatási intéz­ménybe, amibe eredetileg is • jelentkezett. A szám önma­gáért beszél. Mi a teendő? Ami az iskolán múlik: megfelelni a tantervi köve­telményeknek. És ebben kö­vetkezetesnek lenni, szigorú­nak lenni, nemcsak a diák­kal hanem a tanárral szem­ben is. Ne tűnjék pletykál­kodásnak: már az első fe­gyelmi megesett a gimná­ziumban. Meg kellene valósítani a rendszeres kapcsolatot az iskolák között: bemutató ta­nításokkal, óralátogatások­kal és az ezeket követő, őszinte, segítő szándékú megbeszél ésekkel. Hogy nyíltan ki lehessen mondani az elismerő szavak mellett a kifogásokat is. És néhány vezető ne a hiányos munkát végző kartársuk mentegetésére fordítsa ener­giája jó részét valami hely­telenül értelmezett kollegia­litásból, mert sem a szülők, sem a gyerekek előtt nincs titok. Mert nem egyes szemé­lyekről, nem is valamelyik iskola jó hírnevéről van szó, hanem a legfontosabbról — a gyerekekről, Az én, a te, a mi lányunkról, fiúnkról. G. Molnár Ferenc maga által kitalált regi din- borát. — Helló, öreg A1... Hű, de megöregedtél!... Menj csak néhány lépést, hadd nézzem a járásodról, meg tudnál-e még maradni a fedélzeten? Blake, mint egy jó színész, rögtönzött. Jól hátba vágta az ál Campbellt, aztán meg­ropogtatta a csontjait. A ka­pitány felszisszent az egykori „robotember” szorításától. — Hát, Jimmie, mégis lát­lak? — mondta jó hangosan, majd Campbellt a mikrofon közelébe vezette, s szótlanul rámutatott. Aztán kissé eltá­volodtak onnan és Blake le­halkított hangon, mint ami­kor valami igen titkos dol­got beszélnek meg, ajánlatot tett Campbellnek. — Tudod, miért jöttem, öreg cimbora? — Ha megmondod... — Hogy állsz pénz dolgá­ban? — Hát tudod, hogy abból mindig kevés még a sok is... De azért van egy kis pénzem ... Kölcsönt akarsz? — Á, most nem ... Most jól állok... Én akarok ne­ked pénzt szerezni... Ugye. régóta ismerjük egymást, jé cimbora vagy? — Az vagyok, Ai, tu­dod . .. Mit akarsz ezzel? — ígérd meg, hogy ami' most mondok, azt akkor sei. fogod elárulni, lm nemei mondasz? — Attól függ, 'xairär m sző... Huszonöt évvel ezelőtt, 1945. szeptember 26-án, a New York-i West Sídé Hős- pitalban halt meg Bartók Béla. Még nem töltötte be a hatvanötödik életévét. Né­hány héttel előbb vezércikk jelent meg a budapesti Szín­ház című lapban: „Bartók jöjjön haza!” Senki sem sej­tette itthon, milyen válságos volt már az állapota. „Pedig én is szeretnék hazamenni, végleg” — írta július 1-én Zádor Jenőnek Hollywoodba. Nagyon vártuk haza. Ezért volt nagy a megdöbbenés, amikor halálhírét kaptuk. Talán ebből a megdöbbenés­ből ered, hogy halálának év­fordulóit jobban számon tar­tottuk máig, mint a születés­napját, 1955. szeptemberében, a tizedik évfordulón még szorongva emlékeztünk: va­jon eleget tettünk-e, hogy művészetét birtokunkba ve­gyük? Mert a fasizmussal, sovinizmussal, korlátoltság­gal szembeni magatartásá­nak, szigorú erkölcsi tiszta­ságának emlegetése, emberi alakjának legendás fénybe állítása közben sokáig hiá­nyoztak művei a magyar hangversenyéletből. Újabb évtizeddel később azonban már büszkén említette min­den ünnepi szónoklat és írás: Bartók hazatalált. Az igazság az, hogy mi ta­láltunk rá. A koncertdobogón egy ideig ritka vendég volt. De énekel­ték a kórusok: munkások, pa­rasztok énekkarai, meg — a gyerekek. Akik közben fel­nőttek. 1945 decemberében az Operaház bemutatta A csodálatos mandarint, teljes színpadi trilógiája azóta van nálunk műsoron. De csak nemrég vonzza úgy az em­bereket, hogy minden elő­adásán telve a nézőtér. Sze­rény szavú orvosprofesszor mondta a Kékszakállú utáni egyik szünetben: — Kéjebben csak Székely Mihály hangjáért ültem be ehhez a darabhoz, most tü­relmetlenül kívánom hallani a fényt árasztó C-dúrt az ötödik ajtó feltárulásakor: a műtétek után, a sok kínló­dással való küszködés' után megtisztítja érzékeimet, fel­frissíti idegsejtjeimet, a ma­— Add a kezed, hogy ak­kor sem árulsz el... így ni! Nézd, Jimmie, én egy jó kis vállalkozást tudnék alapíta­ni, egész életemben gondta­lanul élhetnék, iia te most segítenél nekem... Semmi­ség az egész, sohasem fog­nak rájönni... Campbell jó hangosan dob­bantva felugrott a székről: — Mii? Csak nem akarsz kirabolni valakit?! — Ugyan, hová gondolsz, Jimmie... Tudod, hogy én még akkor sem csináltam ilyet, amikor teljesen meg voltam kopasztva... Bevá­gott a világkiállításon az a meztelen fényképezés, ami­ről írtam neked, az hozott egy kis pénzt a konyhára, de azért kezdő tőkének kevés egy jobbfajta vállalkozáís- hoz... — No, nyögd ki már, mit akarsz!... — Mondj el egy-két dol­got nekem ... Mikor indul­tok a Pennsylvaniával? És hová? — Micsoda?! Hát erről van szó?! Al, öreg Al, komolyan gondolod ezt? — Jimmie... Itt mindjárt átadnék neked ezer dol­lárt ... Aztán minden eset­ijei; kaphatnál további ez­ret ... Jól gondold meg, Jim­mie, nem kis pénz!... — De hát kiírnék kellene ez?... Nem. ezt nem lehet! — A megbízóimat nem mondhatom meg... — do, ne iw aoiyrüos Sólyom*» Szabó: nmmzsm gam szűlr világát egész vi­lágmindenséggé tágítja. Az értetlenség megszűnésé­hez semmi egyéb nem kel­lett, csak hallatni, megszólal­tatni, egyre többet játszani a műveit. Az idősebb gene­rációból talán még akadnak, akik ismételgetik, hogy ért­hetetlen. De kéredzzünk rá­juk: — A Divertimento?.— Ja, az más, azt én is élve­zem. A csodálatos mandarin? csak. szaporodna^ az «Üv®­zői. Nedűnk, a hazájában, több tényező könnyíti meg a Bar- tók-művek jobb megértését: a népdal • elemei, zenei jel­rendszere már az iskolából, rádiózásból ismei-t; a népze­nére alapozott magyar kom­pozíciók alaphangjai, legjel­lemzőbb közös vonásai szin­tén. Természetes, hogy ebben a környezetben más a meg­szólaló bartó­ki hang akuszti­kája. rezonan­ciája, mint bár­hol másutt a földön. Ez pe­dig nemcsak a megértését ■ könnyíti még, hanem a meg­szólaltatását js. A fel csendedé muzsika - az elő. adók és a hall­gatók kontak­tusában válik művészi él-: mennyé. A jó élménykapcsv- latból nemcsak a hallgatók pro­fitálnak, hanem a muzsikusok is. Ezért nem je­lentéktelen a v a semmifele kottával nem ábrázolható kü­lönbség, mely a magyar mu­zsikusok Bartók-tolmácsoli- sát megkülönbözteti a. többi művészétől. A világon sok jó Bartók-interpretátcr. akad ma már. l>e mikor magyar : ze­nekar szerepel valahol ide­genben, mindig nyújt vala­mit a hallgatóinak, amit előbb nem ismertek, iiern íe reztek fel a különben isme­rős müvekben. Az ősforrás, a szülőföld együttzengését, Fodor La jos — Na, persze, az izgalmas, érdekes. A Concerto? — Hát, az nem olyan borzasztóan „modern”. A vonósnégyesek? — Az már nem nekem va­ló... Ha tovább kérdezünk, kiderül, hogy akinek nem való, az vagy nem hallgatta még nyugodtan végig egyik Bartók-kvartettet sem, vagy olyan emberről van szó; áld egyáltalán nem hallgat so­ha kamarazenét. Aki hall­gatja, érti is eiőbb-utóbb. Aki érti, élvezd és szereti. Mió­ta gyakran szerepel, azóta Könyvárusítás - a kórházban te Az I-es számú egri kórház főbejárati' folyosójának vé­•*•••»•»•«• >•»•••«•«. vább ... Megígértem, hogy nem adlak föl, de az ügy nem erdekel... viszont szégyelld magad! — Ne bolondozz már, Jim­mie! Gondolkodj égy kicsit! Apróság az egész, amit kér­dezni akarok... Még vagy egy fél óra hosz- száig tanakodtak, Campbell hangján egyre inkább érez­ni lehetett, hogy* csökken a döbbeneté, de sehogy sem akart kötélnek állni. Kicsit megvető - hangon mondta: — Nincs mit tárgyalnunk, öreg Al... Megyeii... —- Jimmie! Legalább gon­dolkodj rajta... — Majd gondolkodom ... És az ál Campbell ki rohant a szobából. — Jimmie! — kiáltott utána Blake. — Holnap este ugyanitt... A tengerészkapitány éivi- harzott. Nem sokkal később Blake egy kis papírdarabkát Vett észre az ajtónál, nyilván úgy csúsztatták be. Felvette, a következő sizöveg volt raj­ta: „Kitűnően csinálja. Ne sajnálja a pénzt. Ha többet kér, csak adja oda!” Ügy látszik, ezek se saj­nálják a dollárt, gondolta Blake, s lement a bárba egy kicsit iszogatni. Másnap este nyolckor meg­jelent Campbell. — Te, Al! Gondolkodtam a dolgon. De ha már belevá­gok, nem lehetne érte töb­bet kapni? Mondjuk eseten­ként kétezret? — Az nagyon sok, Jim­mie... Vállalod? Rövidesen megkötötték az alkut. — Szóval, mikor indul a Pennsylvania ? — Húsz nap múlva .. — Hová? — Át vagyunk vezényelve a kínai partok felé.. — Nem mentek át Pearl Harbourba? gén. az emeletekre veüéifi betonlépcsők mellett köny­vekkel megrakott asztal - es polcos állvány foglal helyei:. Oszas halántékú, mosolygós arcú néni rendezgeti a kö­teteket. — Nyugdíjas vagyok, min­dig szereltem a könyveket, most pihenőnapjaimban el­jöttem ide árusítani — vall­ja Brunner Kárplyné. — Még csak négy hónapja vég­zem e munkát, de őszintén elmondhatom, hogy nagyon megszerettem. És nem aaért az ötszáz forintért... Körülbelül háromszáz da­rab könyv áll itt a vásárló - közönség rendelkezésére Többnyire lábadozó betegei: keresik az olvasnivalót, de gyakorta előfordul, hogy egy- egy látogató is választ ma­gának valamilyen könyvet Margit rréni maga is jól ismeri eladásra váró köny­veinek rövid tartalmát ve­vőinek — érdeklődésüknek és ízlésüknek megfelelően — így bátran ajánlja a külön­böző alkotásokat. 'Talán egyebek között, ennek is kö­szönhető, hogy a legutóbbi hónapokban hatezer forint értékben adott el könyvet;. — Tudja, nagyon jólesett, amikor az egyik kórterem­ben fekvő beteg — aki lsét hét alatt több könyvet is vett tőlem -— nemrég azt mondta nekem: bár eddig is irodalombarát volt, itt azon­ban rabjává vált a’ jó könyveknek. Pizsamás férfi érkezik, s a könyvárus máris serényep válogat részére a legfrissebb kiadású művekből. Pár perc csupán és gazdára. talált Fe­hér Klára Egyetlen mondat törökül című regénye. ■ ; — Törzsvásárló — jegyzi meg róla Margit néni. -í- Munkásfiú és könyvrajori­Nemrég óta van könyvá­rusítás az I-es számú egri kórházban, amely lehetővé teszi a betegeknek, hogy gyógyulásukat várva — egy- egj szép könyvet olvasván — hasznosan is tölthessék napjaikat, ' , Pt JUJ ' VMV. a&eptaaber 37., vasára fMgíatfefc)'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents