Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-26 / 226. szám

Feketeszakái! szelleme Amerikai film A kaianciíiirnekben az az érdekes, hogy egy-két meg­ejtő ötlettel — legyen az néha pofonegyszerű vagy ravaszul elképesztő is — új­ra lehet hangszerelni a ré­gi meséket. A regényt nem ismerjük, amelyből ez a színes, sok humorral telített történet képsorrá változott, de a rendező minden való­színűség szerint mindent ki­hozott az irodalmi anyagból. Azt most ne kérdezzük, túltekervényes-e az út a két­száz év előtti átok valóra válásához. Az se izgasson senkit, hogy ennek az átok­szövegnek így kell betelje­sülnie, hiszen ezt a mesét ma már a csecsemőknek sem lehet beadni. Aztán meg ez a Ben Stahl, mármint a re­gény írója, hallatlanul kevés fantáziával rendelkezik az emberi jóságot és az elkár­hozást illetően, ha ez a csu­paszőr és csupafekete ten­geri medve, ez a kétszáz éve vándorló kalóz-micsoda fel­ébredve hosszú bolyongásá­ból és az átok nyomán életre kelve egy kicsinyke jótettet sem tud kiagyalni magának a végtelen nyomorúság el­törlése végett-. Meg hát arra is kíváncsi lett volna a de­rek és mindenre odafigyelő néző. miért is szólhatott úgy annak a gonosz kilencedik •feleségnek az átka, hogy csak annak* Válik láthatóvá ez a régi kalóz, aki az ér­telmetlen szöveget kimond­ja. Az meg végképp csúfon- dárosan feltüremlik a per­gő képek láttán a nézőben, mi lett volna, ha története­sen ezt az átkot nem férfi találja meg, hanem nő, fia­tal lány vagy idősebb hölgy és ők kötnek ily módon egy igen fura szövetséget. A fentiekből is kitetszik, hogy minden szellemesdi csak arra való, hogy a mu­lattató jelenetek egész során át a nevetés csiklandozza a . rekeszizmokat. S valóban: a filmnek sikerül is kemény két órára gyermekké, vagy gyermeteggé varázsolnia a felnőtteket, akik tévével bé­lelt lakásukat is otthagyták ezért a moziért. Robert Slewenson, a ren­dező jól tudja, mennyi bors kell bele és csinálja-fűsze- rezi ezt a históriát. Rablás és ellenrablás, sport és haj­meresztő autósmutatvány — ezt azért a franciák jobban, tetszetősebben szerkesztik —, derék és aljas emberek, ivás es bölcs józanság, küzdelem és rózsaszín szerelem kitű nőén megfér itt együtt még azzal is hogy Feketeszakáll folyton lopja és issza a ru­mot. És érdekes, hogy a nem látható testben csak úgy el­tűnik a nagyon látható üveg tartalma. A film tálalása bőkezű amúgy amerikai módra min­den megvan benne. De az egész csak a Feketeszakállt alakító Peter Ustinov miatt érdekes. Ez a minden por- cikájában tengeri medve mértéktartóan bánik az öt letekkel, a dévaj huncutság­nak minden változása végig­vonul az arcán hogy aztán mi is jókedvű érzelmesség- gel búcsúzzunk tőle, amikor a kék ködbe és a boldog ho­mályba vitorlázik szellemka­lózaival. S mire a moziból kijövünk, alig akar megfo­galmazódni bennünk az el­lenkezés: a világ azért nem ilyen banális, hál’ Istennek! (farkas) A Bartók- évforduló jegyében A budapesti művészeti he­tek eseményei jórészt a Bar- tók-évforduló jegyében zaj­lanak. A nyitó és záró hang­versenyeken Bartók művek szólalnak meg, s a közbeeső negyven nap alatt műsorra kerül életművének tekinté­lyes része. Az Operaház új rendezésben, új szereplőkkel tűzi műsorra operáját és a két balettet. A trilógiának e mostani újrafogalmazói — Mikó András főrendező és Seregi László koreográfus — készítették el a Kékszakállú herceg vára és A fából fa­ragott királyfi színes televí­ziós filmjét, melyek ugyan­csak most kerülnek bemu­tatásra. Közös műsorban mutatja be az Állami Báb­színház is híressé vált Bar- tók-piodukcióit. A rádió szá­mos Bartók-hangversenyt tűzött műsorára, köztük a műkedvelő kórusok soroza­tos előadásait. Ez alkalomra elkészül a teljes életmű hanglemezfel­vétele, az első Bartók-össz- kiadás magyar művészek tolmácsolásában. A Zenemű­kiadó, a Corvina és a Gon­dolat kiadók magyar és ide­gen nyelvű kiadványok egész sorát jelentetik meg. Az UNESCO magyar és francia bizottsága Párizsban rendezett ünnepi koncertet, az ENSZ New York-i szék­házában Barlók-kiállítás nyílik, és koncertet ad a Bartók Vonósnégyes. Már a nyár folyamán megkezdő­dött a magyar művészek és együttesek külföldi Bartók- hangversenyeinek sorozata, amely egy teljes éven át folytatódik szerte a világon. A Kulturális Kapcsolatok Intézete orosz, olasz, fran­cia, német és angol nyelvű dokumentációk kiállítását rendezi meg mintegy har­minc ország városaiban. Csupán a legfontosabb eseményeket felsoroló ösz- szeállííásunk arra vall, hogy az idei lesz az eddigi leg­gazdagabb Bartók fesztivál, a legváltozatosabb program­mal. Bartók Béla: Fából faragott királyfi (Szerda 20.20) A Bartók-évforduló alkal­mából készítette el a tele­vízió a nagy művész színpa­di művének tv-filmváltoza- tát. A koreográfia Seregi László munkája, rendező Horváth Ádám, a királyfit Róna Viktor, a királylányt Orosz Adél, a fából faragott királyfit Forgács József, a K i csoda-micsoda ? (Szerda 21.00) Kérdezz-felelek játék. Az új sorozat kéthetente jelent­kezik. A sajtóban megjelent hirdetésre több százan jelent­keztek, közülük választották ki a szerkesztők a játék rész­vevőit. Minden adás négy- fordulós, négy témakörben. A kategóriák: neves embe­rek, akik ott lesznek a stú­dióban, persze úgy, hogy a játékosok ne lássák őket, tárgy, fogalom és ismét sze­nek. A főszereplők: Aldo Reggiani (Bálint András), Lorello Goggi (Szilvást An­namária), Leonardo Severi- ni (Mádi-Szabó Gábor) és Arnoldo Foa (Somogyiján Rudolf). KOCKÁZAT (Vasárnap 16.20) Magyarul beszelő lengyel filmsorozat első részének ismétlése. „Tudom, ki vagy ”, a címe a KIoss kapitány ka­landjait megelevenítő film első részének, amivel a te­levízió ismét megkezdi az utóbbi évek legnagyobb si­kerű sorozatának vetítését. A. Gy. Építünk Reggel hét óra. Néhány szál no és férfi ballag az építkezések felé. A félig kész téglaépület mellett tűz villan. Ketten szalonnát pirítanak nyárson. Nyolc óra tájban már üzemben a targonca. Téglák­kal terhelve kúszik fölfelé. A daru hosszú nyaka napok óta tétlenül ásítozik, ha nem lenne vasból, azt kérdezné az ember: ősz van. miért nem megy ez is melegebb vi­dékre ...? Fél tíz általános rágyújtás. Két köműveslegény a si­mítódeszkával pingpongozik a fal mellett. — Megy a munka, megy? — Csak pihenésképpen, amíg ideer a habarcs... Űjra mozgás. Teherautók jönnek, mennek. Tégla, sóder, homok nyomja belsejüket, a kapaszkodón szinte rágják egymást a fogaskerekek. — Vizet! Héé! Kinek kell víz? — Kiabál egy babos- kendös menyecske. A targoncásfiú szorgalmas. A kél kőműves is mun­kába lendül, akik az előbb labdáztak. A másik ház már vakolt. A belső szerelések, szak­ipari munkák mennek. A múlt héten öröm volt nézni, ahogyan haladtak, most, mintha megállt volna fölöttük az idő. A csiszoló jóképű, szőke fiú. Szeme, szája, arca tele parkettaporral. — Mióta csinálja? Az iszonyú zúgás miatt először nem hallja a szót, csak később válaszol, amikor már leáll a gép. — Negyedik éve. — Jól keres? — Maradhatós. Csak csinálni kell. Persze, aki ma­szekban épszaka kiveszi a saját zsírját... Mert keresett munka ez a miénk. Megfizetik. A haverom az idén ma­szekban már tízezret vert össze. Ebből, meg vilupán­ból... A lakás már kész. A parkettán vastagon a por. Egyik szerelő semmivel sem törődve olajos talpú ba­kanccsal keresztül klappog a frissen csiszolt munkán. Olyan nyomokat hagy, mintha a Sziharában sétálna. A csiszolólegény rám néz. — Látja? ö gázos. Pedig neki is parkettás lakása van! A festők keze nyomán szinte ég a munka. A csem- pézők előtt is le a kalappal. Úgy rakják ki sorra a für­dőszobákat, hogy rossz szem se találhat bennük hibát, — A legjobb brigádunk. Nagyon szépen dolgoznak. — Ezt az építésvezető mondja. Az egyik ház már három hónapja kész. Beköltözésre vár, csöndesen és legfeljebb éjjelente tördeli ki nagy csörömpöléssel a nyitott ablakokat a szél. — Gáz nincs, kérem! Ez a baj. Vita volt eddig, de már eldőlt, — És mikor lesz gáz? — Először jön majd a röntgenkocsi. És három hónapja folyton jön, megy a röntgenkocsi. A tüdőbajos nem várja, áhitja jobban a röntgent, mint ezek a jövendőbeli lakók. Építünk. Gonddal, bajjal, gyötrelmekkel, de azért ha nem is gomba módra, épülnek a házak. Sok a csú­szás, a lemaradás, a szervezetlenség és még több a lógás. — Mit kellene tenni? Bölcs ember lenne, aki megmondaná. És úgy igazán a nyitjára találna. Mindenesetre, megérdemelne két hét jutalomszabad­ságot ... Szalag István Jelenet a „Kékszakállú herceg vára” című operafilmből. (A tv október 3-i, szombati műsorából.) tündért Kékesi Mária for­málja meg. Szombaton 21.20- kor sugározza a televízió a Kékszakállú herceg vára cí­mű Bartók-művet, amelyet természeti környezetben: az aggteleki és a domicai csepp­kőbarlangban vettek fel. A kékszakállút Melis György, Juditot Kasza Kata­lin énekli. A rendező Mikó András. mély. A küzdelem élesnek ígérkezik, mivel dupla vagy semmi alapon zajlik majd. A nyerési esély 0-tól 10 ezer forintig terjed. FEKETE NYÍL (Csütörtök 20.35) fSQ. szeptember 26,, szombat Magyarul beszélő olasz film. A hétrészes film Ste­venson regényéből készült, s a rendező, Anton Giullio Mariano dolgozta át filmre. A történet Angliában, a ró­zsák háborúja' idején játszó­dik. de-ez esák hátteréül szol­gál a fordulatos kalandfilm-. Sólyom—Szabó: 11pmm.17.5m 8. A „robotember” nem is sejthette, amit az QNI tu­dott, hogy Kono — két nap­pal Blake indulása előtt re­génybe illő körülmények kö­zött — ismét találkozott Ya- mamotóval egy férfikalap- boltban. s míg a kalapokat próbálták, a tükör előtt áll­va suttogva beszélgettek egy­mással. A suttogó beszélge­tésből néhány mondatot si­került rádión keresztül Stan- leyéknek lehallgatniuk, s bár túl sokat ugyan nem, de annyit mégis megtudtak, hogy a japánok a President Gar- fieldre szerveztek jegyet, s Blake-nek ezzel a hajóval kell utaznia, nem pedig a Matsoniával, amely csak fél­revezetésül szolgált egy eset­leges elhárító akcióhoz. Az amerikai tengerészeti elhárí­tok Yamamoto nyomába ve­tették magukat. A szokásos­nál is ferdébb szemű japán ismét a Los Angeles-i „Vörös Malom’’ lányaihoz hajtatott. Blake nagyon aggódott. Stanley megígérte neki, hogy mindig időben értesítik, mit kell tennie ... S íme, más hajóval megy. s közeledik az indulás ideje is. tudnia kel­lene, mit tegyen, ha Hono­luluba érkezik. Különben is. miről fogja felismerni az ál­lítólagos Campbellt. Azt is tapasztalta, hogy a japánok rendkívül erős megfigyelés alatt tartják, ami a szemé­lyes érintkezést lassan már teljesen lehetetlenné teszi az ONI embereivel... Eltelt az idő — és semmi értesítés. Blake-nek el kellett indul­nia a President Garfieldre. Két óra múltán a hajó már nyílt tengeren járt. Blake persze gyorsan észrevette, hogy akár ül, akár sétál: vagy két japán, vagy a két német árnyékként ne ragad­nának rá. Még ha a kabin­jába ment be, akkor is biz­tos lehetett abban, hogy fi­gyelői ott sétálnak az ajtó előtt, a folyosón. Elhatározta hát, hogy nem gondol a feladatára. Törőd­jenek vele Stanleyék. A hajó tele volt utasokkal. Blake jó néhányukkal meg­ismerkedett. így azzal a vas­kereskedővel is, aki Közép- Nyugatról utazott a Hawaii - szigetekre. Mint mondta, egészségügyi túrára. Mister Horner, a vaskereskedő, a legjobb úton haladt afelé, hogy krónikus alkoholista le­gyen. Blake ugyanis vala­hányszor belépett a bárba, Hornért mindig ott találta. Ráadásul nem is volt valami kellemes alkoholista; ha ép­pen nem volt pohár a szájá­nál, idejét azzal töltötte, hogy mindenkibe belekötött. Szin­te provokálta az embereket, hogy üljenek le vele beszél­getni. Alii megtagadta, azzal még durvábban kötekedett... így tett többször Blake-kei is,' aki igyekezett messze ki­kerülni a kötekedő vaskeres- keaot... Már csak egyetlen nap volt hátra, hogy a hajó Honolu­luba érkezzék, s Blake per­sze nagyon nyugtalan volt. Bement a bárba, hogy magá­ba döntsön némi „idegcsilla­pítót”. Vajon hogyan lépjen érintkezésbe „Campbell”-lel ? Ezen járt az esze már kora reggel óta. A bárban találta Hornért, aki, ha lehet, még köteke- dőbb hangulatban dülöngélt, mint egyébként. Most ismét Blake-et szemelte ki áldoza­tául. — Hagyjon békén! — vá­laszolta Blake, s a bárba be­lépő egyik németre pillan­tott. — Maga meg akar engem sérteni?! Nem hajlandó ve­lem szóba állni?! — kiáltot­ta alkoholmámorában Hor­ner, a vörös képű vaskeres­kedő, s már a szemein lát­szottak a benne dúló indula­tok: mindjárt nekiugrik Blake-nek, s megüti. Az egy­kori artista azonban állt a helyén, s most már benne is felébredt a virtus szelleme. A vaskereskedő mindenkép­pen neki akart menni a ná­la legalább egy fejjel maga­sabb Blake-nek, ám mielőtt még elérte volna, megcsú­szott és végigvágódott a padión. Szörnyűt koppant a feje. A sarokban ülő Hor- nerné ijedten ugrott fel,.oda­rohant a férjéhez, sikoltozni kezdett. Könyörgött Blake- nek, hogy segítsen netö be­vinni férjét a kabinjai)*. A fal mellett álló német unot­tan bámult rájuk. Blake pe­dig, mint a pelyhet, kapta föl mister Hornért, és bevitte a kabinba. Az asszony elsza­ladt a hajóorvosert. S ebben a pillanatban Horner csoda­latosképpen visszanyerte ön>- tudatát. — Ha Honoluluba érkezik — suttogta gyorsan — hívja fel a Pennsylvaniát a szállo­dájából és kérje Campbellt a telefonhoz. Beszéljen meg vele egy találkozót a szállo­dában. Fel fogja ismerni egy szakadásról a zubbonya bal mellén. Óvakodjék a diktafo­noktól! Alig fejezte be szavait az állítólagos vaskereskedő már­is a kabinba lépett Homer- né és az orvos. Homer per­sze ismét „elvesztette az esz­méletét”, de Blake mintha egy gyorsan tovatűnő mo­solyt olvasott volna le az ar­cáról ... A hajó rövidesen befutott Honoluluba és a „robotem­ber” a szállodába sietett. Megfigyelte, hogy a két jár pán és a két német a mel­lette levő jobb és bal oldali szobában kapott helyet. Ezt sem tekintette merő vélet­lennek. Tehát a portás is a kezükre játszik... Nem volt sok ideje gondolkodni, mert az utasításnak megfelelően fel kellett hívnia a Pennsyl- vániát. Némi várakozás után meg­szólalt a vonal túlsó végén egy hang: — Tessék ... Campbell.. í Blake jó hangosan, hogy a közelben ólálkodó japánok is hallják, felkiáltott; — Jitnmie? Ö, vén medve, de rég láttalak!... Persze, én vagyok ... A1... Itt jár­tam .. . Gondoltam, megke­reslek ... Hallottam, hogy a Pennsylvania itt tartózko­dik ... (FolyiMjuki

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents