Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-19 / 220. szám

Rjúdti­KOSSUTH 8.20 Lányok, asszonyok 8.40 Népi zene 0.00 23 év, gazdaságtörténet 9.10 Zenekari muzsika 10.05 Rádiójáték 11.18 Zongoramuzsika 12.20 Zenei anyanyelvűnk 12.30 Melódiákoktól 13.50 Jegyzet 14.00 Kantáta 14.09 Könnyűzene 14.20 Kis magyar néprajz 14.25 Oj Zenei Újság 15.20 Csak fiataloknak! 16.08 A világirodalom humora 16.40 Szombat délután 17.53 Zenekarni hangverseny 19.25 139-800. A Rádió közönség- szolgálata 82.20 Táncoljunk! 0.10—2.00 Melódiákoktól PETŐFI 8.05 Musioa Rinata. I. rész 9.40 Hubay: II. csárdajelenet 9.13 Fúvószene 9.35 Az élő népdal 9.45 Válaszolunk hallgatóinknak i 11.50 Könyvszemle 12.00 Cigánydalok 12.20 Barokk muzsika 13.35 Britten: Kantáta 14.00 Napraforgó 15.00 Orvosi tanácsok 15.05 Kodály: Háry János — szvit 15 20 Falvakban, mezőkön . .. 18.05 Közv. a labdarúgó-mérkőzé­sekről 16.20 Tánczene 16.45 Egy hit a mikroszkóp alatt 17.00 Közv. a labdarúgó-mérkőzé­sekről 17.26 Versek 17.39 J. Strauss-nyitány 17.47 Versek 18.10 Rádiójáték '8.47 Verbunkosok 19.20 Tanczene 20.28 Lemezgyüjtőknek 20.48 Színészek énekelnek 21.06 Verdi: Macbeth. Négyfelv. opera MAGYAR 9.00 Riportfilm 9.25 Odafönn a Göncölszekér (NDX-íilm) 10.45 Magyarázóm a jövőnket... 5. 30.55 Dok.-film 11.25 Radar 16.25 Halál a függöny mögött (Magyarul b. cseszlovák film) 17.50 Hírek 18.05 Állatok a zenében 18.45 Irányzatok a XX. század képzőművészetében 19.05 Cicavízió 19.15 Tánczenei műsor 20.00 Tv-híradó 20.20 Tabi László ötperce 20.25 Talpig úriasszony. Tv-film 21.45 Tv-híradó 22.05 Hamú és gyémánt (Ma­gyarul b. lengyel film) POZSONYI 11.00 Szórakoztató dalok 15.30 Csehszlovákia—Finnország atlétikai viadal 19.00 és 22.00 Tv-híradó 20.30 Esztrádműsor 21.30 Hatan a bűnügyi rendőrség­től (NDK tv-sorozat, I. rész) EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33) Az előadások kezdete; fél 4. fél 6 és S órakor. Egy kínai viszontagságai Kínában Színes francia—olasz kaland- film EGRI BRÖDY: (Telefon: 14-07) Az előadások kezdete: fél 6 és fél 8 órakor. Maga tetszik nekem Színes NDK kalandfilm EGRI KERT: Az előadások kezdete: 7 óra­kor. A tigris Színes olasz film GYÖNGYÖSI PUSKIN: Folytassa doktor GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Gramigna szeretője HATVANI KOSSUTH: A hét aranyember FÜZESABONY: Magasiskola PETERVASARA: Az Angyal vérbosszúja ÜGYELET Egerben: szombaton délután ? órától hétfő reggel 7 óráig a Ba jcsy-Zsilinszkv utcai rendelő­ben 'Teleim ll-iO.i Gyermekei vosi Ügyelet szom­baton 16 órától 17 30 óráig, va­sárnap délelőtt 9 órától 10.30 trálg. Délután 16 órától 17.30 rr S/F T) I 1/ z# gr A Gyapjúmosó és Szövőgyár '" cjf «j * mjr m r rm n újdonságaiból készült őszi di­vatkollekciót a Hungarotex Külkereskedelmi Vállalat Európa számos nagyvárosában mutatja be. A képen: nagykockás, kétsoros midi kabát, nagy, rávarrott zsebekkel fehér övvel. (MTI foto — Vitályos József) Íj szerzeménnyel gazdagodott a budapesti Állatkert Az ellenállástól a sex-irodalomig Jegyzetek a mai olasz kultúráról Az európai állatkertekből és közvetlenül Afrikából új, minden eddiginél nagyobb szállítmány érkezett a bu­dapesti Állatkertbe. Az em­lősök osztálya nagyfülű észak-afrikai sivatagi rókák­kal — akkorák mint az üre­gi nyulak — s Guineában honos, vadászkutyatermetű, drill majmokkal gazdago­dott. közép-afrikai achatina csigák érkeztek a rovarház­ba, amelyet újabban már vivariumnak neveznek, mert már nemcsak rovaroknak, hanem egyéb gerinctelen ál­latfajoknak is otthont ad. Az achatina földünk legna­gyobb szárazföldi csigái kö­zé tartozik. Az új szállít­mányból az egyik csiga már­is 12 centiméter hosszú. Az akváriumba hozatott indo­néziai g'urámi is óriás, egyi­ke a legnagyobb méretű édesvizű trópusi halaknak. A hüllőház gyönyörű király- pythonnak és a tuniszi siva­tag egyik lakójának, a va- ránusz-gyiknak ad helyet. A madárház új lakói lesznek a tunéziai korallcsőrű pintyek, az ezüstcsőrű amadinák és a fogolynál valamivel na­gyobb termetű nagy orrszar­vú madár, a homrai. A Hát- só-Indiában. Thaiföldön ho­nos horrainak legfeltűnőbb testrésze az enyhén lefelé nyúló élénksárga csőr, amely 25 centiméter hosszú és tő­ben 8 centiméter széles. Vi­dámság és mosoly költözik a madárházba a nagyon mu­latságos megjelenésű, élén­ken mozgó afrikai kis füles kuvikokksl is. Budapesten még soha sem látott új állatfajokat körül­őráig az Alkotmány utcai ren­delőben. (Telefon: 17-74.) Rende­lési időn kívül a2 általános or­vosi ügyeletén (Bajcsy-Zsi- llns/ky utca) Hétfőn 19 órától kedd reggel 1 óráig a Bajcsy- Zsilinszkv utcában Gyöngyösön: szombaton 14 őrátol hétfő reggel 7 óráig. Az orvosi ügyelet helye: Jókai ut­ca 41. szám Telefon: 17-27. Gyermekorvosi ügyelet: vasár­nap délelőtt 10 órától 12 óráig a Puskin utcában. (Telefon: 16-76. 16-44 > Hatvanban: szombaton 12 órá­tól hétfő reggel 7 óráig a ren­delőintézetben. (Telefon: lü-04.) Rendelés gyermekek részére 13. kiüthetik meg az állatkert látogatói. (MTI) belül három hét múlva te­— Igen, déli tizenkét óra tájt lépett be — mondta Dennis O'Hara, a bank egyik őre. — A tisztviselők éppen megtették az utolsó előkészü­leteket a szokásos délutáni tumultus előtt. Péntek lévén ugyanis délután rengetegen váltanak be csekket. Kell a pénz a víkendre, bevásárlás­ra. Úgyszólván még senki sem volt a bankban, amikor megláttam az öreganyót. Olyan kedves, megnyerő je­lenség volt. Áz egyik asztal­hoz lépett, s egy űrlapot vett a kezébe, hogy kitöltse. Nem láttam pontosan, hogy mit csinál. Itt volt a dél, az ebéd­szünet ideje, megérkeztek az első ügyfelek, s nem figyel­tem többé az öreganyóra. Sylvia Vog pénztárosnő a következőket mondta: — Egész délelőtt alig volt egy-két ügyfelünk, de . tud­tam, hogy délután megroha­moznak bennünket, s ezért minden szükséges előkészüle­tet megtettem. Hangokat hal­lottam az előcsarnokban, fel­pillantottam, s láttam, hogy a felettünk levő biztosítótár­saság tisztviselőnői jönnek. A lányok hangosan nevettek, csevegtek. Egy pillanattal ké­sőbb felbukkant az anyóka a tolóablakom) előtt. Várta, hogy észrevegyem. Kedvesen elmosolyodott, és jó napot kí­vánt. Megkérdeztem, hogy mit akar. Mosolyogva egy papírlapot nyújtott felém. Nem hittem a szememnek, amikor elolvastam. A lapon ugyanis ez állt: „Azonnal te­gyen ötezer dollárt egy bo­rítékba. Ne árulja el, hogy mi történik, ellenkező eset­ben kénytelen leszek lőni”. Ijedten felnéztem rá. Elő­ször azt hittem, tréfa az egész, de akkor megpillan­tottam a revolvert a kezé­ben. Rövid kabátkájával el­takarta. Beláttam, hogy az öreganyó nem tréfál, s kis híján elájultam ijedtembe«. A KÖNYVESBOLTOK ki­rakatai nem nyújtanak kü­lönleges látványt Olaszor­szágban. Manapság nemigen akadnak szenzációként hirde­tett olasz regények. A kül­földi bestsellerek is meghú­zódnak a politikai irodalom és a sex-kiadványok árnyé­kában. A parkokban, villa­moson, vonaton nem látni könyvet olvasó embert. Az újságolvasó olasz is ritka je­lenség. A hírlapi pavilonok előtt soha nincs tolongás a legfrissebb kiadásért. Nincsenek statisztikai ada­tok a könyvet vásárlók, az olvasók arányáról, a látszat mindenesetre az, hogy az olaszok keveset olvasnak. En­nek általában két oka lehet: vagy drágák a könyvek, vagy nem túlságosan érdekes a ha­zai irodalom. Na és termé­szetesen : a televízió. Olasz­országra vonatkozólag mind­két feltétel megfelel a va­lóságnak, a televízió szerepe pedig ugyanaz, mint más or­szágokban, akárcsak nálunk. A háborút követő fellen­dülés után miért hanyatlott az olasz irodalom? Hogyan lett érdektelen? Tanulságos módon. A látóhatárt az atombomba felhői borították el, a hatalomból kiszorították a munkásmozgalom erőit. A félelem, a szorongás, a bi­zonytalanság, a bizalmatlan­ság visszalopódzott a szívek­be. Az olasz polgárság, de főleg a nagytőke, megrémül­ve a demokratikus erők és töltésüket hordozó irodalom erőteljes és egyre jobban ha­tó sugárzásától, amerikani- zálta saját politikáját, kul­túráját, szellemiségét. Cesare Pavese, a fellendülés perió­dusában magányosan is bízó pesszimista, öngyilkos lesz. Ha magát az irodalmat és jelenségeit lehetne színpadra állítani, ez volt a jel, amely az elmúlt negyedszázad leg­tragikusabb jelenetének nyi­tányát indította. Kitört a hi­degháború. A FASIZMUS POLITIKAI és szellemi katakombáiból napfényre törő Olaszország­— Ne félj, gyermekem, sut­togta az anyóka. Tégy úgy, ahogy az utasításban áll, s nem történik bajod. — Mit tehettem ilyen hely­zetben? A bankban úgy ta­nítottak bennünket, hogy ve­szély esetén lábunkkal nyom­juk meg a padlón levő vész­csengőt. Én azonban képte­len voltam erre, a félelem úgyszólván megbénított. A bankban senki ügyet sem ve­tett ránk. Reszkető kézzel le­számoltam az ötezer dollárt. Abban a pillanatban, ami­kor a borítékba tettem a pénzt, a biztosítótársaság egy hivatalnoknője az öreganyó mőgé állt a sorba. Az anyó elvette a borítékot, felém ha­jolt, s odasúgta: — Csak semmi ostobaság, s minden rendben lesz! Ezután a háta mögött ál­ló lányhoz fordult, súgott ne­ki valamit, s elindult vele a kijárat felé. Láttam, hogy a lány is elsápad. Ekkor már megnyomhattam volna a vészcsengőt, de féltem, hogy akkor szegény lánynak lesz Tehetetlenül néztem, II. bán mindez nem maradha­tott, és nem is maradt hatás­talan. Az értelmiség, az al­kotók, a művészek körében az egész kulturális életben, de mindenekelőtt az irodal­mi szférában éppúgy, mint a magányos alkotók sajátos világában, a zavar és a ki­ábrándulás jelei mutatkoz­nak. A nagy realista kísérlet-, amely általános fogalmazás­ban a boldogság megszerzé­sének előfeltétele volt, meg­torpant. A társadalomban ki­alakuló zsenge közösségi kapcsolatok megmerevedtek. A szellem válságát a gondol­kodás válsága követte, ami nyilvánvalóvá tette, hogy az új helyzetben a neorealizmus hétköznapiságra törekvő do­kumentációseszközei nem al­kalmasak a frissen felmerült problémák megragadására és bemutatására. Az „emberhez való visszatérés” jelszava el­vesztette humanista forra- dalmiságát és lendületét, s frázissá szűkült. Az alkotók a megváltozott helyzetben is azokat a formákat alkalmaz­ták, amelyeket a korábbiak­ban alakítottak ki. Az olasz irodalom megrekedt. Noha orientációja helyes volt, cél­jait csak kitűzni tudta, elér­ni nem. A fasizmus után bon­takozó rügyeit megtépte a hidegháború jeges orkánja. Nőtnek az egyéni tragédiák, a veszteségek és csökken a mű­vészetet és általában a szel­lemi életet mozgásban tartó eredetiség. A fordulatot mindenekelőtt az olasz költészet sínylette meg. Salvatore Quasimodo, a Nobel-díjas olasz poéta, meg­próbálta ugyan a költők egy csoportját kivezetni a társa­dalmiság porondjára, de a politikai válság meghiúsítot­ta a „nyitás” lehetőségét a költészetben. A lehangoltság, a pesszimizmus, a céltalan­ság lett az uralkodó, az idő­szerű. A megújulás reményei elvesztek, az új generáció költészete tartalmatlan for­malizmusba torkollott. amint az utcán elvegyültek a járókelők között. Miután a nagy ijedtség után magához tért, Sally Bain a következőket mondta: — Szörnyű volt, elhihetik! A barátnőimmel érkeztem a bankba. Kirándulni akar­tunk, s pénzre volt szüksé­günk. Egy nagyobb asztalhoz telepedtünk, hogy kitöltsük az űrlapokat. Én voltam kész elsőnek, s ahhoz a tolóab­lakhoz léptem, amely előtt egyetlen öregasszony állt. Láttam, hogy átvesz egy bo­rítékot a pénztárosnőtől, s egyenesen felém indult. Fél­re akartam állni, hogy elen­gedjem, de halkan odasúg­ta: — Revolvert szegeztem rád. Egy hangot se! Lassan fordulj meg, s gyere velem. A ráterített kabátka alól egy pillanatra kidugta a fegyver csövét. A szám kiszáradt, rosszullét fogott el, egy szót sem tudtam kinyögni. Belém karolt, s a kijárat felé vezetett. Nem tudtam ebben megakadályozni, úgy lépkedtem, mint egy robot. Kolléganőim közül senki sem vette észre, hogy elmegyek, az űrlapok kitöltésével voltak elfoglallak SZERENCSÉRE, AZ OLASZ prózairodalom jobban állta a próbát. A válság lassabban hatotta- át, realista hangula­ta és dokumentációs szemlé­lete erődként állja az ostro­mot. Nem vész el az Ellen­állás élménye és a neorealiz­mus motívumai immár az új helyzethez alkalmazkodva is­mét felbukkannak. Közvetlenül a hatvanas évek elett, majd ennek kö­zepe táján az olasz irodalmi élet figyelmet keltő eseménye Marcello Ven túri történelmi- társadalmi regénye, előbb a „Germán vakáció”, majd ké­sőbb a „Fehér zászló Kefa'ó- nia fölött”. írásaiban a má­sodik világháború legtragi­kusabb olasz epizódjait dol­gozta fel. Mindkét regény nálunk is jól ismert. A könyv azonban nemcsak szellemi termék, hanem üz­let is. Különösen Olaszor­szágban az, ahol a „piazza’-k (piazza = tér) — egy város­ban annyi található, mint máshol egy országban — nemcsak terek, hanem pia­cok is. A kiadók irányító és meghatározó tevékenysége az új generáció szellemi, hívei­nek figyelmét az üzlet felé fordítja. A sex és az erőszak a legjobb üzlet és így a leg­gyakoribb téma a könyvek­ben. Ha az olasz könyvesbol­tokban valami feltűnő, úgy leginkább az a bizarr meg­oldás, hogy még a jobb üz­letek kirakataiban is a leg­komolyabb politikai műve­ket a közvetlen melléjük he­lyezett sex-irodalommal pá­rosítják. PERSZE, HOGY MI érle­lődik most az olasz szellemi élet kulisszái mögött költé­szetben, novellában, regény­ben, filmben —, amelyből az utóbbi években is néhány ki­emelkedő, eredeti alkotás született —, azt nehéz lenne megjósolni. A múltat Idézve a szellem és a művészetek terén Itália ragyogó művek­kel gyarapította az emberi­ség kultúrkincsét. Nincs sem­mi okunk, hogy a jelen el­lenére az ellenkezőjét állít­suk a jövőre vonatkozóan. Kerekes Imre Az anyóka a 42-es utca fe­lé vezetett. Átmentünk az utca túloldalára. Ebben a pillanatban a közlekedési rendőr kétszer a sípjába fújt és felénk indult. Az öreg­anyó mögém bújt, s elővette a revolvert. Abban a pilla­natban elvesztettem az esz­méletem. Donald Burke közlekedési rendőr a kórházi ágyban adott nyilatkozatot: A 42-es utca és a 8. sugár­út forgalmát irányítottam. Mindkét utcából valóságos gépkocsiíolyam hömpölygött. Leírhatatlan volt a zűrzavar. Amikor megláttam az anyó­kát és a lányt, gyorsan a sí­pomba fújtam, integettem is nekik, de nem álltak meg. Erre feléjük indultam. A lány abban a pillanatban össze­esett, az anyó kezében revol­ver villant, rám lőtt. A bal vállamat találta el, a földre zuhantam. De még volt annyi erőm, hogy elő­vegyem szolgálati fegyverem, és rálőjek. Láttam, hogy az öregasz- szony elesik. Nagy kínnal fel- tápásakodtam, és hozzájuk tántorogtam. A forgalom le­állt, kíváncsiskodók gyűltek körénk. Nem hittem a sze­memnek: esés közben az öreganyó fejéről leesett a ka­lap és a haj tűkkel megerő­sített paróka. Folytassam? Kiderült, hogy nem is volt anyóka, hanem Maxie, másik nevén a Színész, akit már három állam rendőrsége ül­döz bankrablás miatt. — Azt kérdezik, honnan tudtam, hogy pár perccel előbb rablás történt a közeli bankban? őszintén szólva, fogalmam sem volt róla. Csu­pán figyelmeztetni akartam az anyókát és a fiatal lányt, hogy kigyulladt a piros fény, nem mehetnek át az úttes­ten. V)7t. szeptember 19„ A revolveres öreganyé

Next

/
Thumbnails
Contents