Népújság, 1970. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-15 / 216. szám

„Foci, foci, tarka" Jó formában játszott a két női csapat — Majdnem elsöprő újságíró-győzelem a SZUR-rangadón Ötezer néző az egri stadion vasárnapi rendhagyó rendezvényén tóhibáin. A csapatka­pitányok látvá­nyos bundacse­réje is a játék messzemenő tárgyilagosságá­ról győzte meg a türelme» kö­zönséget, és Pál Sarolta sípjelé­re meg is kez­dődött a ha­gyományos küz­delem. Már az első percekben megmutatkozott a sajtó képvi­selőinek fölé­nye, s aki a so­rok között megtanult ol­vasni, az első Népújság-gól megszületése­kor sejthette, hogy lesz még több is. És lett! Az első fél­A postafiók e tévéjáték keretében a munkaszolgála­tosok által — valahol Ma­gyarországon — újjáépített templom új keresztje. Eb­ben rejtik el a későbbi ko­rok számára — régi hagyo- mény folytatásaként — most a muszosok a tenger­nyi szenvedésükről írt be­számoló soraikat, amelyeket egy képzeletbeli Margitnak írnak és címeznek meg. Dal- los Szilvia és Pajzs Gábor erre az'alapötletre építi fel filmje történetét. Ha az alap­szituáció ébreszt is valami­féle reminiszcenciát a Nő a barakkban című immáron világsikert aratott tévéjáték iránt (ott egy képzeletbeli nő őrzi és védi meg az em­berben az emberséget, itt egy képzeletbeli Margithoz írt panaszok adják meg az erőt. hisz van kinek panasz­kodni, van kihez tartozni) mégis vitán felüli az erede­tisége magában a cselek­ményben. Mert a „levelek” volta­képpen csak arra valók a szerzőpárnak, hogy megírá­suk során és kapcsán em­beri sorsokat, dolgokat raj­zoljanak meg, egyéni tragé­diák mozaikkockáiból állít­sák össze a fasizmus barbár­ságának pannóját. A baj azonban ott van, hogy a film pergése során a „leve­lek” mind másodrangúbbak- ká válnak, s ezáltal elvész a filmből az a kohéziós erő, amely egységet adna a sok­féleségekben is. Egészében véve egy kitűnő film lehetősége vész el a csak skiccszerűen megírt és Esztergályos Károly áltat sem szélesebb és hitelesebb alapokon megrendezett epi­zódokban. Mint említettem, ezeket az epizódokat nem, vagy alig fűzi össze az alap­szituáció, és sem erő, sem idő nem volt úgy látszik, hogy hitelesebben megírják, vagy a kevésbé lényegest ki­hagyják filmjükből a szer­zők. Gondoljunk csak arra, hogy milyen kitűnő lehető­ség nyílt volna — egyéb­ként talán még ez a legjobb epizód — a tehénpásztor és a muszos orvos kapcsolatá­ban a rafináltan butácska és mindezeken belül ember­séges szegény paraszt és az Levelek post restante Margitnak embertelenségbe taposott or­vos rajzának hiteles kidolgo­zására? Vagy mennyire döb­benetes drámai pillanat lett volna a nyüszítően gyáva emberi aljasság példája, a tyúkszemvágó szakaszveze­tő leleményes árulása, amelynek nyomán a halálba menetel a fiatal régész? Az otthon maradt katonafele­ség? A zsidó férj helyzete a muszosok között felesége és társadalmi, gazdasági po­zíciója miatt? Az elszalasztott lehetősé­gek filmjének tartom a péntek esti bemutatót, ugyanakkor rendkívül biz­tatónak is. Azok akik ezt a filmet írták — Dallos Szil­via és Paizs Gábor — tud­nak írni, tudnak jellemet ábrázolni, szituációt terem­teni és tudnak. — céltudatos lenni. Hogy az első és tiszte­letre méltó próbálkozás nem hozott maradéktalan sikert. — ez talán majdnem termé­szetes is. Meg vagyok győ­ződve róla, hogy együtt is, külön-külön is találkozunk még nevükkel a sikeres szerzők sorában. (gyurkó) Bár borús idővel, esőmosta kedvvel köszöntötte a reggel a vasárnapi műsoros rendez­vényre készülő publikumot, a kritikus időpontra mégis kiderült az idő. Már kilenc óra tájban megindult a SZÚR szurkolóinak áradta, hogy időben helyet foglaljon az egri stadion tribünjén, s egyrészt a műsoron, másrészt az egri Gárdonyi Géza Szín­ház és a Népújság szerkesz­tőségének csapatai között le­zajló mérkőzésen szórakoz­zék, nem is beszélve az olyan ritka alkalomról, ami­kor női focicsapatok mérik össze ... tudásukat. A program öt, matróz ru­hás trombitás bevonulásával kezdődött, miután a helyőr­séget. Itt üdvözölhettük újra az egri közönség régi ked­vencét. Géczy Józsefet is, és nemcsak a műsoron, hanem később a színházválogatott csatársorában is. Bemutat­koztak a színház új művé­szei, és természetesen az iparcikk kisker jóvoltából az őszi és a téli divatújdonsá­gok is. Bár újra beborult az ég, a közönség mégis igen nagy lelkesedéssel üdvözölte a pá­lyára végre kivonuló két női csapatot, a színház, és az eg­ri ápolónők héttagú, jó for­mában lévő, „tizenegyét”. A kétszer hétperces mérkő­zést nem más vezette, mint Deák Ferenc, a világhírű Deák „Bamba”, az egykori idő — miután az objektivi­tást ígérő játékvezető ellent­mondást nem tűrő mozdulat­tal jelezte, hogy a negyedik gólt nem adja meg egy saj­nálatos les miatt — a Nép- újság csapata 3:0-ás vezeté­sével zárult. Csere után folytatódott az izgalmas játék. A második félidőben mintha visszaesett volna a toll forgatók együt­tese — többen még nem szokták meg, hogy ezúttal a másik kaput kell támadni, így történhetett, hogy né­hány perc leforgása alatt, szemerkélő esőben, és távoli, rosszalló égzengés közepette két bomba is hullott az új­ságírók meglepett kapujá­ba. 3:2. Ezután már nem is válto­zott az eredmény, mivel Pál Sarolta a sípjába fújt, s a játékosok a pályáról, a szur­kolók pedig a tribünről sür­gősen levonultak. Elmond­hatjuk tehát, hogy a vidám napsütéssel kezdődött, és égi- háborúval végződött tarka program jól elszórakoztatta a stadion többezres közön­ségét. k. 9­Sikeres bemutatkozás A Vidróczki Művészegyüttes első gyöngyösi szereplése A szabadtérre tervezett bemutatkozást a rossz idő akadályozta meg, de ez a kö­rülmény sem gátolta meg a nemrég újjászervezett gyön­gyösi MÁV és a Városi Mű­velődési Központ Vidróczki Művészegyüttesének sikeres szereplését a hazai közönség előtt. Első ízben tudott bizonyí­tani az újjáalakított együt­tes, annak művészi vezető­je, Tímár Sándor, aki egy­ben koreográíusi munkáival is vizsgázott, de a népi ze­nekar is a vezetőjével, Schubert Henrikkel együtt. A tánckar vezetőjét, Zeltner Imrét már jól ismerik a gyöngyösiek, hiszen hasznos munkásságát a korábbi tánc­kari sikerek is bizonyították. A bemutatkozásuk alapján azt mondhatjuk, komolyság­ban, lelkesedésben, lelkiis­meretességben és művészi ambíciókban nincs hiány. Képességeiket jól mutatta néhány számuk. De a meg­alakulásuk óta eltelt néhány hónap még nem volt ele­gendő ahhoz, hogy a műso­ruk egységes színvonalon, ha úgy tetszik: hőfokon ma­radjon a nyitó számtól a befejező képig. Ennek a leg­főbb oka az a körülmény, ami egyben az együttes eré­nyének is számít: az után­pótlás még nem érte el a ré­gi táncosok pódium-bizton­ságát. De éppen az utánpót­lás adja a jövő nyugalmát. Tímár Sándor mint ko­reográfus is felhívta magá­ra a figyelmet. Egyénisége meglátszott az általa kompo­nált produkciókon, különö­sen a záró Hevesi táncképe­ken. Hajlik a tematikus táncjelenetek felé, ami jó, hiszen a közönség is szíve­sen fogadja a keretbe ágya­zott néptáncot. A zenekar jól oldotta meg a feladatát: muzsikálni a tánc alá. Hangverseny-szá­muk pedig azt bizonyította, hogy igényesek, törekszenek arra, hogy korszerűen tol­mácsolják a nép művészi megnyilatkozásait. Az ének­kíséretükben kellene jobban alkalmazkodniuk az énekes hangerejéhez. Schubert Henrik kitűnően fogja össze a tehetséges fiatalokból álló kiszenekart. A kevésbé mutatós munka, a tánckari feladatok kidol­gozása Zeltner Imre nevéhez fűződik, aki nagy gondos­sággal törekedett ezt a mun­kát ellátni. A siker őt is di­cséri. Nagyon kellemes meglepe­tés volt Pribojszki Mátyás népművész citerajátéka. Nemhiába nyert többször is első díjat a népművészek zenei találkozóján: amit hangszerével művel, az csak elismerést érdemel. lg. mel.) A színész—újságíró rangadó egyik izgalmas pillanata, ami­kor még sem a színészek kapusa, Vargha Gyula, sem az újságírók „előretolt helyőrsége”, sem a labda nem sejtette, hogy ez — nem lesz a meccs első gólja. 1 (Foto: Molnár I.) ségi fúvószenekar már meg­teremtette a kellő hangula­tot. A trombitások egy igazi generális vezetésével elhar­sogták öt szólamban a szig­nált a „Boci. boci tarka” dallamára — a szövege egyébként így hangzott: „Fo­ci, foci tarka” —, majd az ünnepélyes zászlófelvonás közepette rövid gyakorlatot és műsorpropagandát mutat­tak be az egri közgazdasági szakközépiskola tornászlá­nyai. A két színpadon felváltva zajló műsoron — melyben Dariday Róbert színész kon- feransza igyekezett rendet teremteni — neves fővárosi énekesek, közöttük Kovács Kati. Szécsi Pál és a Vidám fiúk szórakoztatták a közön­ISII), szeptember 15., kedd magyar gólkirály, akitől öt világrész kapusai rettegtek egykoron. Az egri ápolónők együttesének tagjai már a mérkőzés előtt kijelentették, hogy legalább 5:0-re szeret­nének győzni! Nos, a hallat­lanul kecses iramú, fantázia­dús. és lelkes meccs majd­nem a várakozás szerint ért véget: az egri ápolónők csa­pata ugyanis, minden nőies­ségüket beleadva, végül 5:1- es győzelmet harcolt ki a sikamlós gyepen. S aztán kiügetett a pályá­ra a következő két csapat is, a színészek és az egri újság­írók sok edzést megélt együttese. A mérkőzést ki más vezethette volna, mint Pál Sarolta, a megye egyet­len női játékvezetője, aki a mérkőzés előtt objektivitásá­ról biztosította lapunk izga­tott munkatársát, mondván, hogy ő éppen olyan jól szó­rakozik a színházi előadáso­kon, miként a Népújság saj­Bulgáriai jegyzetek III.- ' • -”yrv-.. Interjú a minisztériumban Bulgáriában négy évvel ez­előtt kezdődött meg az ipar koncentrációja. Az azonos jellegű üzemek egy részét trösztösítették. Az összevonás és a szakosítás folyamata ma is tart. Nyilvánvaló, hogy az ipar nagyarányú fejlesztését kö­vetnie kell a mezőgazdaság­nak is. Ma Bulgária-szerte ez a fő beszédtéma: bárhol meg­fordul az ember, szóvá teszik a dolgot, szívesen tájékoztat­ják azt, aki érdeklődik is iránta. Szófiai kollégáim és a kül­ügyminisztérium sajtóosztá­lya lehetővé tették, hogy fo­gadjon a földművelésügyi minisztérium tervgazdasági osztályának helyettes vezető­je. Andrei Irmanovval több órán át beszélgettünk. Két esztendővel ezelőtt, kí­sérleti jelleggel, három he­lyen hajtottak végre mező- gazdasági komplexesxtést. Ez­alatt az értendő, hogy több termelőszövetkezetet össze­vontak és szakosították, vagy­is olyan jellegű gazdálko­dást vezettek be, amely leg­jobban megfelelt a táji adott­ságnak. Ez a kísérleti bázis adta a tapasztalatokat az át fogóbb és lényegesen bonyo­lultabb szervezéshez. — Természetesen — mon­dotta Andrei Irmanov — az így szerzett tapasztalatok nem lehetnek általános ér­vényűek. csak támpontokat adnak. A területi agrokomp- lexesítés és szakosítás he­lyenként változhat, a mód­szernek mindenkor alkalmaz­kodnia kell a helyi sajátos­ságokhoz. Az osztályvezető-helyettes kéttucatnyi térképet tett az asztalra. E térképek az ösz- szevonás és a szakosítás ter­vét illusztrálták, valamint azt, hogy az átszervezés után milyen nagy mezőgazdasági szakágak jönnek létre. Az egyik térképen látható volt, hogy a termelőszövetkezetek 420 helyen termelnek cukor­répát. A komplexesítés után 120-ra csökkent e gazdasá­gi egységek száma, főleg azo­kon a helyeken, ahol közel található a feldolgozóipar, tehát a cukorgyár. A beszélgetés során meg­kérdeztem a többi között a következőt: Nyilvánvaló, hogy nem kis termelőszövet­kezeteket vonnak össze. Az ilyen jellegű összevonás már egész Bulgáriában megtör­tént. Nagyobb, 4—6 ezer hek­tár területen gazdálkodó szö­vetkezetek koncentrációjáról van szó. Nem lesz-e ellentét a szövetkezetek között, akár a vezetés központosítása, akár a termelési profil kialakítása, vagy a jövedelemváltozás te­kintetében? — Természetesen számol­nak várt és előre nem látott zökkenőkkel — mondta And­rei Irmanov. öt esztendőt szánnak arra. hogy a közös gazdaságok egy szintre jus- sannak — lehetőleg annak a gazdaságnak a szintjére, amelyik az összevonáskor a legfel jetteb^ volt, s amely — általában — a gazdálkodás profiljának kialakításában is mérvadó lesz. Ami pedig a komplex egységek vezetését illeti: bizonyos mértékig mindegyik termelőszövetke­zet önálló marad, de egyetlen területi-központi irányítás mellett. Alapvető követel­mény — fűzte hozzá —, hogy mindegyik létrehozott komp­lexum záros határidőn belül egyensúlyba jusson a beru- zást és a termelékenységet il­letően. A mezőgazdaság ipari jellegűvé tétele — mert hi­szen erről van szó — sok beruházást igényel. Enélkül azonban — gépek, épületek, modern agro- és zootechni- ka nélkül — nincs nagyüze­mi termelés és nem várható magas szintű intenzitás. A beruházások részben saját erőből. ina »revet hosszú le­járatú bankkölcsönökből tör­ténnek. A mezőgazdaság nagyará­nyú átszervezése csak elkép­zelésekben történik minisz­teriális szinten. A szervezés módját, ütemét a helyi adott­ságok szabják meg. A koor­dinációs bizottság tervét te­rületileg feldolgozzák a szak­embereik, s a lehető legcél­szerűbben alkalmazzák. A terv szerint Bulgáriában a közeljövőben 150 nagyüzemi komplexumot hoznak létre. Mintegy 400 termelőszövetke­zet és állami gazdaság válto­zatlanul a komplexumon kí­vül marad, biztosítékául an­nak, hogy a komplexumok szakosításának kiforrásáig ne legyen hiány semmiféle me­zőgazdasági termékben. Ez az átszervezés forradal­masítja a bolgár falut is. Az ésszerűség azt kívánja, hogy ha már a gazdaságokat ösz- szevonják, ugyanez történ­jék a falvakkal is. A területi igényeknek megfelelően lét­rehozzák a központi falut, egyidejűleg átszervezve az igazgatás rendszerét. Lesznex falvak, amelyek a gyors fej­lődés következtében, városi jelleget öltenek, sőt egyene­sen várossá lépnek elő, má­sok pedig elsorvadnak, meg­szűnnek. Milyen a mai bolgár falu? Módomban volt, hogy erről is szerezzek némi tapasztala­tot. Caola László (Következik: Gradina és PlovcU A műsorból nem hiányozhatott természetesen a Csárdá.skirálynő sem, mely operettnek egy epizódja egyenesen a nagyméretű „Egri leánykás'* üveg­ből pattant ki, megszemélyesítőivel: Fekete Alajossal, Mártha Edittel és Kanalas Lászlóval.

Next

/
Thumbnails
Contents