Népújság, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-14 / 190. szám

Sieptember közepéig kidolgozzák az ifjúsági törvény részletes tematikáját Az egységes ifjúsági tör­vény megalkotásának előké­születeiről tájékoztatták az illetékesek dr. Ma jer esik Sándort, az MTI íömunka- társát. A központi bizottság ha­tározata — amely feladatul szabta a törvény előkészíté­sét — élénk tevékenységet in­dított el a törvényelőkészítés hivatalos fórumain, elsősor­ban az Igazságügyminisv.té- riumban és a társadalmi szervezetek körében, min­denekelőtt a KISZ-ben — mondották. A televízió és a KISZ nagy sikerű vetélkedője nyo­mán beérkezett javaslatok százai új színt vittek bele a törvényalkotó munkába: — Az állami és a társa­dalmi törvenyelőkészítés párhuzamosan haladt. Dr. Márkája Imrének, az igaz­ságügyminiszter első helyet­tesének vezetésével törvény- előkészítő bizottság alakult, amely első ülésén meghatá­rozta a törvény felépítésé­nek. tartalmának fő elveit és elkészítette a további teen­dők menetrendjét. '{* — Az előkészítő munka első szakaszában szeptember 15-ig kell kidolgozni a tör­vényjavaslat részletes tema­tikáját, amely már megje­löli mit kell magában fog­lalnia az egységes ifjúsági törvénynek. A kiküldött munkabizottságra ebben a szakaszban rendkívül nehéz feladat hárul, hiszen egye­bek között fel kell dolgoz­nia és a lehetőség szerint hasznosítania a televíziós vita során beérkezett nagy­számú — több mint 700 ja­vaslatot. Az indítványok szá­ma egyébként napról-napra nő, ami a társadalom rend­kívüli érdeklődését bizo­nyítja. Ifjúsági vezetők és alapszervezetek éppúgy kül­denek be figyelemre méltó elgondolásokat, mint idő­sebb emberek, akiknek írá­sai szintén az ifjúság szere- tetéről, a jövő féltéséről ta­núskodnak. A KISZ által rendszerezett hatalmas „közvélemény- anyag”, a napokban kerül át az Igazságügyminiszté­riumba, ahoi a már említett munkabizottság augusztus végéig összeállítja a tör­vényjavaslat részletes tema­tikáját. Természetesen a munkabizottság gondosan tanulmányozza az ifjúság­gal kapcsolatos külföldi tör­vény-, illetőleg rendeletalko­tásokat is. — Sok segítséget ad a munkához az a körülmény, hogy a KISZ Központi Bi­zottság a legutóbbi hónapok­ban kétszer is foglalkozott ifjúságpolitikai kérdésekkel. Először az 1016-os kormány - határozat végrehajtásának tapasztalatait vitatták meg, majd a lányok és tiatalasz- szonyok helyzetével foglal­koztak. A munkabizottság jelentése szeptember elején kerül a törvényelőkészítő bizottság elé. — A következő lépés már magának a törvénytervezet­nek a kidolgozása lesz. Ez a munka előreláthatólag októ­ber 10-ig fejeződik be. Utá­na november 20-ig vitára bocsátják a törvénytervezet alapelveit és legjelentősebb rendelkezéseit. Majd a vi­tában elhangzottak nyomán a hasznosítható javaslatokat figyelembe véve december végéig átdolgozza a tör­vénytervezetet. Január 10-ig az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács elé terjesztik a ter­vezetet és a tanács javasla­tainak megfelelően — ha szükséges — január 31-ig újból átdolgozzák. A terve­zetnek a kormány elé ter­jesztése előtt még mód lesz az illetékes országgyűlési bizottságokban és a KISZ KB ülésein elhangzó vélemé­nyek, javaslatok figyelembe­vételére is. A kormány ha­tározatának megfelelően ugyanis 1971. március 31-ig kell a tervezetet a kormány elé vinni. A kormány állás- foglalása útján halad tovább az az ifjúság jogait és egy­ben kötelességeit is megha­tározó törvényjavaslat. — Kisasszony, egy duplát kérek .; Semmi válasz. A kisasszonynak az arciz­ma sem rezdiil, amint elsétál a könyörgő vendég előtt. — Kisasszony, egy kávét — makacskodik a vendég, amint a felszolgáló kisasszony éppen arra jár, ahol a madár se jár, csak a vendég ül a kávéra epedve. A kisasszony éppen arra jár, de éppen nem hallja, vagy ha hallja, nem ér rá, vagy ha ráér, akkor meg kedve nincs, s igy egyenlőre kávé sincs. — Kisasszony, vagy hoz egy kávét.,. vagy... vagy... vegye tudomásul, van más presszó is ebben a városban! — vágja ki dühödten utolsó aduját a kedves vendég. A kisasszony úgy néz rá a kedves ven­dégre, mint inbecil gyerekre a szomszédasz- szony, aztán gúnyosan teszi fel az egyértelmű kérdést: — Miért, ott előbb kapná azt a vacak ká­vét? ■; S* Í '■' (-Ó) I lim fai Difisptai A Magyar Filmgyártó Vállalat György István ren­dezésében „Munkások” címmel szociálpolitikai filmet forgat Diósgyőrben. A film egyik „szereplője” Juhász Ferenc, a Lenin Kohászati Művek martiná­sza. Munkában a stáb. Ne­ményi Ferenc operatőr, György István rendező, Ju­hász Ferenc martinászt fil­mezi munka közben. (MTI foto — Irmai István) Nyers Rezső „Húsz kérdés — húsz féléiét” — az idei magyar könyvsiker külföldön Az idei év egyik legnagyobb magyar könyvsikere külföldön Nyers Rezső négy nyelven ki­adott interjúja, a ,,20 kérdés — 20 felelet”, amely a gazdasági reform jelenlegi problémáit elemzi. Határainkon túl egyéb­ként általában erősen megnöve­kedett az érdeklődés a magyar politikai és egyéb tematikájú művek iránt — nyilatkozta Ba- labán Péter, a Corvina irodalmi vezetője az MTI munkatársának. A Corvina az idén igyekszik a tavalyi rekordot meginteni, 19(>9~ben 204 művet adott ki, többet, mint bármikor a kiadó fennállását követő 15 év alatt. Az 1970-es kiadványok között ott találjuk eszperantó nyelven Pe­tőfi költeményeinek válogatását éppúgy, mint a magyar kony­ha dicsőségét, a hirdető munkát, Neruda és Asturias tollából & ,,Megkóstoltuk Magyarországot” című kötetet is. A Corvina kiadó tervei között szerepel Bartók Béla leveleinek gyűjteményes kiadása angol nyelven, amely Demény János szerkesztésében, összeállításá­ban az eddigi legteljesebb fel­dolgozás. László Gyula „A nép- vándorlás korának művészete” című tanulmánya is megjelenik egy bécsi cég közreműködésével németül és hollandul. A ber­lini Aufbau kiadóval közösen pedig magyar lírai antológia lát napvilágot, amely a magyar költészet remekeiből nyújt íze­lítőt a íegrégibb időktől Illyés Gyuláig. Szabolcsi Bence mun­kája, „Az európai virradat” iránt, amely a világi preklasz szikus zene kialakulásának idő­szakát elemzi, máris nagy az érdeklődés külföldön, akárcsak az eddig angolul, németül meg­jelent tanulmány, a „Zenei ne­velés Magyarországon” iránt. Nagy a közönségsikere Mik­száth regényének, a „Szent Pé­ter esernyőjé”-nek. amely ezút­tal nyolcadszor jelenik meg né­metül. Az esztendő hátralevő részében bocsátja a Corvina közre Tarr László munkáján il;, ^»A kocsi történetednek német nyelvű kiadását. A „Műhelyti­tok” kötetei a nagyobb gyere­kek, a fiatalok számára tárják fel a képzőművészet rejtelmeit. A Corvina — amely húsz nyel­ven ad ki könyveket, s 46 or­szágban hirdeti a magyar könyvkiadás magas színvona­lát, — folytatja tavalyi, nagy si­kerű sorozatát, a Képzőművé­szeti Almanacli-ot. Az Edition Leipzig-gel indított másik soro­zat, amely a budapesti művé­szeti múzeumok anyagát tárta a közönség elé, ugyancsak újabb kötetekkel gazdagodik. A násfai Kölcsey utca, a dunántúli kisváros csendes mellékutcája, amelyre Zalay alezredes parancsnoki irodá­jának vasrácsos ablaka nézett, már sötét volt; az íróasz­talon égett az olvasólámpa, de Beke még nem fogyott ki a kérdésekből. Pontosan ismerni akarta annak a. tíz ka­tonának a múltját, egyéniségét, akiket leginkább gyanúba vehetett. Hatan a harmadik üteg első lövegénél teljesítet­tek szolgálatot, négyen pedig a két utolsó teherautóban ültek. Zalay alezredes — kövér, lassú mozgású, ötven körüli, szőke férfi — már az előző napon beszerezte a tíz ember adatait, néhányat pedig személyesen is jól ismert. — Boda, a lőszeres kocsi sofőrje, gazdag, maszek autó­szerelő fia. Mielőtt bevonult, a Gömbvillám nevű beat­zenekarban játszott. Gitáros. Az együttessel többször járt már külföldön. Az NSZK-ban és Spanyolországban is. A honvédségnél büntetve nem volt. — Ki ült mellette? — Gruber tizedes. Ö nemrég fenyítést kapott. Súlyos fegyelemsértést követett el. Őrségben állt, de fegyverét le­tette, odatámasztotta a laktanyakerítéshez, és beállt a fő­edző fiúk közé. Civilben egyébként fodrász Pesten. Néha engem is megborotvált, s ilyenkor hagytam fecsegni, szel- ’.emeskedni. Persze, módjával. Ügv látszik, mégis hiba volt, elkapattam. Ha kiváncsi rá, — dörmügte Zalay — most már villany borotvát használok ,.. — Lássuk az élelmiszeres kocsit! A sofőr? nagynevű, nemzetközi mezőnyben nem is indult még. Azt mondja: elnyomják. Se a pénz, se a politika nemigen ér­dekli. Sőt, a lányok sem. Egy istene van: a motor, egy szenvedélye: a sebesség. Fényitve egyszer sem volt. — Kísérője? — Király őrmester. — őt ma már láttam. Ott volt a szemlén. — Régi, kipróbált bútordarab, legalább húsz parancs­nokot elkoptatott már. Sokszor megkísérelték, hátha tisztet tudnának belőle nevelni. Aztán beletörődtek: nem tanulásra született, ő pedig meg volt elégedve a helyzetével. Nem lángész, az biztos. Mégis, inkább a lányokkal szokták ugratni. Ebben a pillanatban a rácsos ablakon egy fekete cica ugrott be, az otthonos vendég nyugalmával. Az íróasztalra szökkent, majd egyetlen lendülettel a páncélszekrény tete­jén termett, ahol egy tányérka tejet talált. Beke nem sok figyelmet szentelt neki. Visszatért Király őrmesterre. — Fenyítve volt? Zalay legyintett: — Az ősszel, úgy tudom, szóbeli figyelmeztetést ka­pott. Az ügyeletes a kiképző tiszt irodájában találta, este, amikor semmi keresnivalója nem volt ott. Ügy értem, hi­vatalosan. Király rettentő elszégyellte magát, s később ki is nyögte az igazságot: a szocialista verseny kérdéseit má­solta le, hogy elárulja a katonáknak. Hiszen ismeri az ilyesmit: jó pontot akart szerezni a fiúk számára. Legalább az ő eredményeikre lehessen büszke! A dolog elítélendő ugyan, de akasztás azért nem lett belőle... — kedélyes- kedett az alezredes. — Reméljük, ezután sem lesz. Beke, egy véletlen mozdulattal, rákönyökölt az olvasó­lámpa gombjára, s a körte kihunyt, a szobában sötét lett. — Bocsánat! — mondta. De Zalay már meg is nyomta a gombot, s a villany ismét kigyulladt. — Násfán, sajnos, gyakran van áramszünet, de minket nem érint. Nekünk is, mint a kórháznak, kettős áramellá­tásunk van. — Zalay tovább beszélt a kisvárosról, a nyá­ron megnyíló strandfürdőről, de Beke nem tudott figyelni rá: az iménti véletlenen tűnődött. Látott valamit abban a sötétségben? Maga sem tud­ta... Valami, mintha egy kicsit furcsa lett volna. Igen, szo­katlan felemás!... De mi? Hogy időt nyerjen, amíg tuda­tában felbukkan, felszínre kerül annak a parányi megle­petésnek a titka, szórakozottan megkérdezte: — öné a cica? — Ö. nem. Még az is lehet, hogy gazdátlan. Rendsze­rint éhes, és enni jön ide. Sajnálom, de nem merem haza­vinni. mert a feleségem ki nem állja a macskákat.- Néha, esténként, amikor egy-egy okmányt tanulmányozok, be­ugrik egy tányérka tejre. Ne tartson érzelmesnek, de jól­esik. hogy nem vagyok annyira egyedül. Ide telepszik az íróasztalomra, és ül, bámul, bölcsen, akár egy hadtörté­nész ... Igen — nevetett Zalay alezredes — együtt mélye- diink az iratokba ... Beke ebben a pillanatban, de most már szánt szándék­kal. ismét rákönyökölt a kapcsológombra, és eloltotta a villanyt. Tudta, hogy Zalay ismét kinyúl a kapcsoló után, így felsőkarját otthagyta, ránehezedett vele az olvasólámpa — Nem értem ... — mondta döbbenten az alezredes, amikor a sötétben megérezte az izmos kar ellenállását, s rá •.mélt az elhárítótiszt manőverére. „Csak nem engem gyanúsít?” — gondolta megbántottam — De kérem, őrnagy elvtárs!.., Beke a páncélszekrény tetején parázsló pontra meredt, a kis, ragyogó fénypontra: a fekete cica szemére, amelynek .nem volt parja! Ha élő, valódi szem lenne, a másik épp­úgy világítana, mint ez! — villant át rajta. Igen, az előbb is ezt erezte furcsának, „felemásnak”. Mert a fekete macska csak a sötétben látszott félszeműnek, világosságban mindkét szeme valódinak tűnt. Embernél hamarabb észrevenni az ilyesmit, a macskák tekintete azonban merev és rejtélyes. Az ismeretlen, aki az állatot „megoperálta”, nyilván nem egyszerű üvegszemet szerzett száméra, hiszen nem a cica szépsége érdekelte, s nem is egérlyukat akart megfigyeltet­ni vele... Az üvegszem aligha rögzítette volna az iratokat, amiket Zalay alezredes esténként, zárt ajtó mögött, tanul­mányozni szokott! Az, amit a sötétben nem lehet felfedez­ni, ami most vaknak látszik, igazából egy parányi fényké­pezőgép lencséje. Beke tétovázott, s végül is rosszul döntött. Nem tudta, hogy felkattintsa-e a villanyt, vagy sötétben közelítse meg a páncélszekrényen gubbasztó macskát. Ha megnyomta volna a kapcsológombot, talán jobban jár. Így, amikor a sötétségben lassan a cica közelébe óvakadott. az állat fel­állt, s mire az őrnagy utána nyúlt, az íróasztalra ugrott. — Segítsen! — sziszegte Beke. De Zalay sokkal idegesebb és zavartabb volt, semhogy feltalálta volna magát. Beke megkísérelte elérni az ablak­párkányra szökkenő macskát, a mozdulat azonban elké­sett: a fekete cica egy pillanatra visszanézett rá, fél szeme még egyszer felragyogott, aztán egy ugrással az ablak előtti pázsiton termett. Beke előkapta a revolverét, a cica azonban már átbújt a kerítés rácsán, s kint volt az utcán. Az őrnagy felindultságában kis híján utánalőtt, de végül Is uralkodott magán, belenyugodott a kudarcba. Az utcán emberek jártak, és Beke nem akart kockáztatni. Zalay felgyújtotta a villanyt. — Mi történt? — kérdezte sápadtan. — Az ön „hadtörténésze” egyáltalán nem gazdátlan! — Hogy érti ezt? — Ügy, hogy a gazdái tányérjába alighanem kémek töltögetik a te^ecskét ... Zalay végre megértette a helyzetet. — Holnap vissza l'og térni, s akkor elkapjuk! — Nem hinném — rázta a fejét Beke. — Ha eszük van, egyelőre felfüggesztik a szolgálatét. Felkutatni pe­dig'... Hány fekete macska van ebben a városban?... Nem, kézzelfogható bizonyítékot így már aligha szerzünk, h vet azonban tudunk: a lüveget, amely a turistaházat szétlőtte, ennek a fekete macskának a szeme irány (tolta! S a gyakorlat terve, amelyet együtt „tanulmányoztak”, nyil­ván abban a házban is megvan, ahová most sikerült haza­térnie. Beke az ablakhoz lépett, s kitekintett a sötét kisvárosi utcára, a televízióernyő fényétől derengő ablakokra. — Ha tudnám, hogy melyik ház!... Zalay, reszkető kézzel, egy hosszú, bolgár cigarettái#1 áyújU>& (Folytatjuk*

Next

/
Thumbnails
Contents