Népújság, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-14 / 190. szám

Sieptember közepéig kidolgozzák az ifjúsági törvény részletes tematikáját

Az egységes ifjúsági törvény megalkotásának előkészületeiről tájékoztatták az illetékesek dr. Ma jer esik Sándort, az MTI íömunka- társát.

A központi bizottság határozata — amely feladatul szabta a törvény előkészítését — élénk tevékenységet indított el a törvényelőkészítés hivatalos fórumain, elsősorban az Igazságügyminisv.té- riumban és a társadalmi szervezetek körében, mindenekelőtt a KISZ-ben — mondották.

A televízió és a KISZ nagy sikerű vetélkedője nyomán beérkezett javaslatok százai új színt vittek bele a törvényalkotó munkába:

— Az állami és a társadalmi törvenyelőkészítés párhuzamosan haladt. Dr. Márkája Imrének, az igazságügyminiszter első helyettesének vezetésével törvény- előkészítő bizottság alakult, amely első ülésén meghatározta a törvény felépítésének. tartalmának fő elveit és elkészítette a további teendők menetrendjét. '{*

— Az előkészítő munka első szakaszában szeptember 15-ig kell kidolgozni a törvényjavaslat részletes tematikáját, amely már megjelöli mit kell magában foglalnia az egységes ifjúsági törvénynek. A kiküldött munkabizottságra ebben a szakaszban rendkívül nehéz feladat hárul, hiszen egyebek között fel kell dolgoznia és a lehetőség szerint hasznosítania a televíziós vita során beérkezett nagyszámú — több mint 700 javaslatot. Az indítványok száma egyébként napról-napra nő, ami a társadalom rendkívüli érdeklődését bizonyítja. Ifjúsági vezetők és alapszervezetek éppúgy küldenek be figyelemre méltó elgondolásokat, mint idősebb emberek, akiknek írásai szintén az ifjúság szere- tetéről, a jövő féltéséről tanúskodnak.

A KISZ által rendszerezett hatalmas „közvélemény- anyag”, a napokban kerül át az Igazságügyminisztériumba, ahoi a már említett munkabizottság augusztus végéig összeállítja a törvényjavaslat részletes tematikáját. Természetesen a munkabizottság gondosan tanulmányozza az ifjúsággal kapcsolatos külföldi törvény-, illetőleg rendeletalkotásokat is.

— Sok segítséget ad a munkához az a körülmény, hogy a KISZ Központi Bizottság a legutóbbi hónapokban kétszer is foglalkozott ifjúságpolitikai kérdésekkel. Először az 1016-os kormány - határozat végrehajtásának tapasztalatait vitatták meg, majd a lányok és tiatalasz- szonyok helyzetével foglalkoztak. A munkabizottság jelentése szeptember elején kerül a törvényelőkészítő bizottság elé.

— A következő lépés már magának a törvénytervezetnek a kidolgozása lesz. Ez a munka előreláthatólag október 10-ig fejeződik be. Utána november 20-ig vitára

bocsátják a törvénytervezet alapelveit és legjelentősebb rendelkezéseit. Majd a vitában elhangzottak nyomán a hasznosítható javaslatokat figyelembe véve december végéig átdolgozza a törvénytervezetet.

Január 10-ig az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács elé terjesztik a tervezetet és a tanács javaslatainak megfelelően — ha szükséges — január 31-ig újból átdolgozzák. A tervezetnek a kormány elé terjesztése előtt még mód lesz az illetékes országgyűlési bizottságokban és a KISZ KB ülésein elhangzó vélemények, javaslatok figyelembevételére is. A kormány határozatának megfelelően ugyanis 1971. március 31-ig kell a tervezetet a kormány elé vinni. A kormány állás- foglalása útján halad tovább az az ifjúság jogait és egyben kötelességeit is meghatározó törvényjavaslat.

— Kisasszony, egy duplát kérek .;

Semmi válasz. A kisasszonynak az arcizma sem rezdiil, amint elsétál a könyörgő vendég előtt.

— Kisasszony, egy kávét — makacskodik a vendég, amint a felszolgáló kisasszony éppen arra jár, ahol a madár se jár, csak a vendég ül a kávéra epedve. A kisasszony éppen arra jár, de éppen nem hallja, vagy ha hallja, nem ér rá, vagy ha ráér, akkor meg kedve nincs, s igy egyenlőre kávé sincs.

— Kisasszony, vagy hoz egy kávét.,. vagy... vagy... vegye tudomásul, van más presszó is ebben a városban! — vágja ki dühödten utolsó aduját a kedves vendég.

A kisasszony úgy néz rá a kedves vendégre, mint inbecil gyerekre a szomszédasz- szony, aztán gúnyosan teszi fel az egyértelmű kérdést:

— Miért, ott előbb kapná azt a vacak kávét?

■; S* Í '■' (-Ó)

I

lim fai Difisptai

A Magyar Filmgyártó Vállalat György István rendezésében „Munkások” címmel szociálpolitikai filmet forgat Diósgyőrben.

A film egyik „szereplője” Juhász Ferenc, a Lenin Kohászati Művek martinásza.

Munkában a stáb. Neményi Ferenc operatőr, György István rendező, Juhász Ferenc martinászt filmezi munka közben.

(MTI foto — Irmai István)

Nyers Rezső „Húsz kérdés — húsz féléiét” — az idei magyar könyvsiker külföldön

Az idei év egyik legnagyobb magyar könyvsikere külföldön Nyers Rezső négy nyelven kiadott interjúja, a ,,20 kérdés — 20 felelet”, amely a gazdasági reform jelenlegi problémáit elemzi. Határainkon túl egyébként általában erősen megnövekedett az érdeklődés a magyar politikai és egyéb tematikájú művek iránt — nyilatkozta Ba- labán Péter, a Corvina irodalmi vezetője az MTI munkatársának. A Corvina az idén igyekszik a tavalyi rekordot meginteni, 19(>9~ben 204 művet adott ki, többet, mint bármikor a kiadó fennállását követő 15 év alatt. Az 1970-es kiadványok között ott találjuk eszperantó nyelven Petőfi költeményeinek válogatását éppúgy, mint a magyar konyha dicsőségét, a hirdető munkát, Neruda és Asturias tollából & ,,Megkóstoltuk Magyarországot” című kötetet is.

A Corvina kiadó tervei között szerepel Bartók Béla leveleinek gyűjteményes kiadása angol nyelven, amely Demény János szerkesztésében, összeállításában az eddigi legteljesebb feldolgozás. László Gyula „A nép- vándorlás korának művészete” című tanulmánya is megjelenik egy bécsi cég közreműködésével németül és hollandul. A berlini Aufbau kiadóval közösen pedig magyar lírai antológia lát napvilágot, amely a magyar költészet remekeiből nyújt ízelítőt a íegrégibb időktől Illyés Gyuláig. Szabolcsi Bence munkája, „Az európai virradat” iránt, amely a világi preklasz szikus zene kialakulásának időszakát elemzi, máris nagy az érdeklődés külföldön, akárcsak az eddig angolul, németül megjelent tanulmány, a „Zenei nevelés Magyarországon” iránt.

Nagy a közönségsikere Mikszáth regényének, a „Szent Péter esernyőjé”-nek. amely ezúttal nyolcadszor jelenik meg németül. Az esztendő hátralevő részében bocsátja a Corvina közre Tarr László munkáján il;, ^»A kocsi történetednek német nyelvű kiadását. A „Műhelytitok” kötetei a nagyobb gyerekek, a fiatalok számára tárják fel a képzőművészet rejtelmeit.

A Corvina — amely húsz nyelven ad ki könyveket, s 46 országban hirdeti a magyar könyvkiadás magas színvonalát, — folytatja tavalyi, nagy sikerű sorozatát, a Képzőművészeti Almanacli-ot. Az Edition Leipzig-gel indított másik sorozat, amely a budapesti művészeti múzeumok anyagát tárta a közönség elé, ugyancsak újabb kötetekkel gazdagodik.

A násfai Kölcsey utca, a dunántúli kisváros csendes mellékutcája, amelyre Zalay alezredes parancsnoki irodájának vasrácsos ablaka nézett, már sötét volt; az íróasztalon égett az olvasólámpa, de Beke még nem fogyott ki a kérdésekből. Pontosan ismerni akarta annak a. tíz katonának a múltját, egyéniségét, akiket leginkább gyanúba vehetett. Hatan a harmadik üteg első lövegénél teljesítettek szolgálatot, négyen pedig a két utolsó teherautóban ültek.

Zalay alezredes — kövér, lassú mozgású, ötven körüli, szőke férfi — már az előző napon beszerezte a tíz ember adatait, néhányat pedig személyesen is jól ismert.

— Boda, a lőszeres kocsi sofőrje, gazdag, maszek autószerelő fia. Mielőtt bevonult, a Gömbvillám nevű beatzenekarban játszott. Gitáros. Az együttessel többször járt már külföldön. Az NSZK-ban és Spanyolországban is. A honvédségnél büntetve nem volt.

— Ki ült mellette?

— Gruber tizedes. Ö nemrég fenyítést kapott. Súlyos fegyelemsértést követett el. Őrségben állt, de fegyverét letette, odatámasztotta a laktanyakerítéshez, és beállt a főedző fiúk közé. Civilben egyébként fodrász Pesten. Néha engem is megborotvált, s ilyenkor hagytam fecsegni, szel- ’.emeskedni. Persze, módjával. Ügv látszik, mégis hiba volt, elkapattam. Ha kiváncsi rá, — dörmügte Zalay — most már villany borotvát használok ,..

— Lássuk az élelmiszeres kocsit! A sofőr?

nagynevű, nemzetközi mezőnyben nem is indult még. Azt mondja: elnyomják. Se a pénz, se a politika nemigen érdekli. Sőt, a lányok sem. Egy istene van: a motor, egy szenvedélye: a sebesség. Fényitve egyszer sem volt.

— Kísérője?

— Király őrmester.

— őt ma már láttam. Ott volt a szemlén.

— Régi, kipróbált bútordarab, legalább húsz parancsnokot elkoptatott már. Sokszor megkísérelték, hátha tisztet tudnának belőle nevelni. Aztán beletörődtek: nem tanulásra született, ő pedig meg volt elégedve a helyzetével. Nem lángész, az biztos. Mégis, inkább a lányokkal szokták ugratni.

Ebben a pillanatban a rácsos ablakon egy fekete cica ugrott be, az otthonos vendég nyugalmával. Az íróasztalra szökkent, majd egyetlen lendülettel a páncélszekrény tetején termett, ahol egy tányérka tejet talált. Beke nem sok figyelmet szentelt neki. Visszatért Király őrmesterre.

— Fenyítve volt?

Zalay legyintett:

— Az ősszel, úgy tudom, szóbeli figyelmeztetést kapott. Az ügyeletes a kiképző tiszt irodájában találta, este, amikor semmi keresnivalója nem volt ott. Ügy értem, hivatalosan. Király rettentő elszégyellte magát, s később ki is nyögte az igazságot: a szocialista verseny kérdéseit másolta le, hogy elárulja a katonáknak. Hiszen ismeri az ilyesmit: jó pontot akart szerezni a fiúk számára. Legalább az ő eredményeikre lehessen büszke! A dolog elítélendő ugyan, de akasztás azért nem lett belőle... — kedélyes- kedett az alezredes.

— Reméljük, ezután sem lesz.

Beke, egy véletlen mozdulattal, rákönyökölt az olvasólámpa gombjára, s a körte kihunyt, a szobában sötét lett.

— Bocsánat! — mondta.

De Zalay már meg is nyomta a gombot, s a villany ismét kigyulladt.

— Násfán, sajnos, gyakran van áramszünet, de minket nem érint. Nekünk is, mint a kórháznak, kettős áramellátásunk van. — Zalay tovább beszélt a kisvárosról, a nyáron megnyíló strandfürdőről, de Beke nem tudott figyelni rá: az iménti véletlenen tűnődött.

Látott valamit abban a sötétségben? Maga sem tudta... Valami, mintha egy kicsit furcsa lett volna. Igen, szokatlan felemás!... De mi? Hogy időt nyerjen, amíg tudatában felbukkan, felszínre kerül annak a parányi meglepetésnek a titka, szórakozottan megkérdezte:

— öné a cica?

— Ö. nem. Még az is lehet, hogy gazdátlan. Rendszerint éhes, és enni jön ide. Sajnálom, de nem merem hazavinni. mert a feleségem ki nem állja a macskákat.- Néha, esténként, amikor egy-egy okmányt tanulmányozok, beugrik egy tányérka tejre. Ne tartson érzelmesnek, de jólesik. hogy nem vagyok annyira egyedül. Ide telepszik az íróasztalomra, és ül, bámul, bölcsen, akár egy hadtörténész ... Igen — nevetett Zalay alezredes — együtt mélye- diink az iratokba ...

Beke ebben a pillanatban, de most már szánt szándékkal. ismét rákönyökölt a kapcsológombra, és eloltotta a villanyt. Tudta, hogy Zalay ismét kinyúl a kapcsoló után, így felsőkarját otthagyta, ránehezedett vele az olvasólámpa

— Nem értem ... — mondta döbbenten az alezredes,

amikor a sötétben megérezte az izmos kar ellenállását, s rá •.mélt az elhárítótiszt manőverére. „Csak nem engem gyanúsít?” — gondolta megbántottam — De kérem, őrnagy

elvtárs!..,

Beke a páncélszekrény tetején parázsló pontra meredt, a kis, ragyogó fénypontra: a fekete cica szemére, amelynek .nem volt parja! Ha élő, valódi szem lenne, a másik éppúgy világítana, mint ez! — villant át rajta. Igen, az előbb is ezt erezte furcsának, „felemásnak”. Mert a fekete macska csak a sötétben látszott félszeműnek, világosságban mindkét szeme valódinak tűnt. Embernél hamarabb észrevenni az ilyesmit, a macskák tekintete azonban merev és rejtélyes. Az ismeretlen, aki az állatot „megoperálta”, nyilván nem egyszerű üvegszemet szerzett száméra, hiszen nem a cica szépsége érdekelte, s nem is egérlyukat akart megfigyeltetni vele... Az üvegszem aligha rögzítette volna az iratokat, amiket Zalay alezredes esténként, zárt ajtó mögött, tanulmányozni szokott! Az, amit a sötétben nem lehet felfedezni, ami most vaknak látszik, igazából egy parányi fényképezőgép lencséje.

Beke tétovázott, s végül is rosszul döntött. Nem tudta, hogy felkattintsa-e a villanyt, vagy sötétben közelítse meg a páncélszekrényen gubbasztó macskát. Ha megnyomta volna a kapcsológombot, talán jobban jár. Így, amikor a sötétségben lassan a cica közelébe óvakadott. az állat felállt, s mire az őrnagy utána nyúlt, az íróasztalra ugrott.

— Segítsen! — sziszegte Beke.

De Zalay sokkal idegesebb és zavartabb volt, semhogy feltalálta volna magát. Beke megkísérelte elérni az ablakpárkányra szökkenő macskát, a mozdulat azonban elkésett: a fekete cica egy pillanatra visszanézett rá, fél szeme még egyszer felragyogott, aztán egy ugrással az ablak előtti pázsiton termett. Beke előkapta a revolverét, a cica azonban már átbújt a kerítés rácsán, s kint volt az utcán. Az őrnagy felindultságában kis híján utánalőtt, de végül Is uralkodott magán, belenyugodott a kudarcba. Az utcán emberek jártak, és Beke nem akart kockáztatni.

Zalay felgyújtotta a villanyt.

— Mi történt? — kérdezte sápadtan.

— Az ön „hadtörténésze” egyáltalán nem gazdátlan!

— Hogy érti ezt?

— Ügy, hogy a gazdái tányérjába alighanem kémek

töltögetik a te^ecskét ...

Zalay végre megértette a helyzetet.

— Holnap vissza l'og térni, s akkor elkapjuk!

— Nem hinném — rázta a fejét Beke. — Ha eszük van, egyelőre felfüggesztik a szolgálatét. Felkutatni pedig'... Hány fekete macska van ebben a városban?... Nem, kézzelfogható bizonyítékot így már aligha szerzünk, h vet azonban tudunk: a lüveget, amely a turistaházat szétlőtte, ennek a fekete macskának a szeme irány (tolta! S a gyakorlat terve, amelyet együtt „tanulmányoztak”, nyilván abban a házban is megvan, ahová most sikerült hazatérnie.

Beke az ablakhoz lépett, s kitekintett a sötét kisvárosi utcára, a televízióernyő fényétől derengő ablakokra.

— Ha tudnám, hogy melyik ház!...

Zalay, reszkető kézzel, egy hosszú, bolgár cigarettái#1

áyújU>&

(Folytatjuk*