Népújság, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-13 / 189. szám
Népművelés — neonfényben A fopénzfáros f Sírok Janus-arciS telepü5és: az egyik arc, mint akármelyik falué; a másik arc várost mutat. A kertes, földszintes házak mellett kockaépületek, sávházak, a gyári lakótelep emeletes tömbjei magasodnak. A falu és a lakótelep között szerényen meghúzódik a művelődési ház — mintha egyszerre lenne ütközőpont és összekötő kapocs. Forró nyári délután, a nap megolvasztja az utakon az aszfaltot is. A könyvtárban keresünk kellemes, hűvös helyet, ahol Kun Ist- vánnéval, a művelődési ház igazgatójával beszélgetünk. Kedves, közvetlen asszony, a kultúra tapasztalt munkása, kerek tíz éve tölti be posztját, s évtizedes irányítása alatt Sírok művelődési intézménye a legjobbak közé emelkedett. — A lakosság műveltség szerinti megoszlása igen vegyes — mondja a műanyag borítós, összefűzött munkatervben lapozgatva. — Háromezres a község lélekszá- ma, s ebben megtaláljuk az analfabétától kezdve a legmagasabb képzettségű embereket. Következésképpen az emberek érdeklődési köre, igénye nagy eltéréseket mutat. Más az érdeklődési köre az idősebb korosztálynak és teljesen más a fiataloké. Mindez az egyes korosztályokon belül még tovább tagozódik. Sokbillentyűs telefonon kell „játszani”, kapcsolatot teremteni a falu minden rétegével, s vigyázni, hogy rendben legyen a „vonal'’. Azon vagyunk, hogy itt mindenki megtalálja a számára megfelelő kulturális lehetőséget, formát, ahol tanulhat, művelheti magát, & megfelelő kulturált környezetben szórakozhat. Az igazgatói iroda falán oklevelek, a dicséret és elismerés dokumentumai. Legújabbak közöttük azok, amelyekkel a művészeti szemlére benevezett öt csoportjuk szép szereplését, teljesítményét jutalmazták. A művészeti és szakköri mozgalom első helyen áll a művelődési házban folyó kulturális tevékenységek között. S ami különösen erősségüknek tekinthető: a szervezett klubélet. A művelődési házban számos szakkör, irodalmi színpad, kis színjátszók köre, tánczenekar, néptánccsoport működik. — Milyen a művelődési ház látogatottsága? — Sajnos, túlságosan nem örvendezhetünk. Az elmúlt évben például háromszor hívtuk meg a Déryné Színházat és volt két ORI-ren- dezvényünk is, de egyetlen alkalommal sem tudtuk megtölteni a színháztermet. Táncos rendezvényeink száma is lecsökkent. Az idősebb korosztály, beleértve már a huszonéveseket is, nem igen kedvelik a hangos beat-ze- nét. — Mi az oka annak, hogy a művelődési ház látogatóinak száma erősen fogy? — Hivatkozhatnék arra, hogy sok a televízió (500 családnak van tv-készülöke a községben), minden családnak van házi könyvtára, s más egyéb szórakozási lehetősége is akad. Es azt is mondhatnám, hogy sok az autó, s csak egy iramodás- nyira van hozzánk Eger. Az igazi okot azonban másban kell keresni. Eléggé zárkózottak, befelé fordulók az emberek. Rossz szóhasználattal élve; „elanyagiasodtak”. Autó, lakás. Egyik figyeli a másikat: „nekem legyen jobb, nekem legyen több, nekem legyen a legszebb”. S ez az életelv a fiatalokat is nagyon vonzza. Aktívak, tevékenyek, lelkesek, amíg meg nem nősülnek, amíg férjhez nem mennek. Ka megnősültek vagy férjhez mentek, akkor már ők is elkezdik a gyűjtögetést. És semmi mással nem törődnek, csak ezzel. — A művelődési ház ifjúsági klubjának rangja, híre van a megyében. — Öt éve működik népes számmal az ifjúsági klubunk, s most már másodízben nyerték el a „kiváló” címet. Külön helyiséget biztosítunk számukra, ez elég szűkös, ám tudják, hogy az csak az övék, az ő klubjuk, az ő otthonuk. Havonta egy alkalommal tartunk politikai vitafórumot, többször rendezünk irodalmi klubesteket, zenével, filmekkel, irodalmi szemelvényekkel illusztrált TIT-előadásokat, szellemi vetélkedőket. A szabad foglalkozásokon magnóznak, zenét hallgatnak, táncolnak, tévét néznek. Csak néhány címet ízelítőül, programjukból: „Mai vendégünk” — a községi tanács vb-elnökének tájékoztatója a fejlesztési tervekről. „Közöny” — irodalmi klubest az irodalmi színpad közreműködésével. „Tudnivalók a büntetőjogról” — Kísérőfilm: „Azt csinálok, amit akarok”. Egy bűnügy története. „A nemiség helye az életben” — Kísérőfilm: „Serdülő lányok”, „Kamaszok” stb. — Leggyakoribb vendégeink a fiatalok, s talán a leghálásabbak is. Igen sok feladatot oldunk meg közös erővel. — Mennyi a művelődési ház évi költségvetése? — Egész pontosan: 242 000 forint. A legtöbbet, 150 ezer forintot fenntartó gazdánk, a Mátravidéki Fémmű adja. Anyagi támogatást kapunk még az üzemi szakszervezeti bizottságtól, a tanácstól és a termelőszövetkezettől is. — És mit nyújt ebből a művelődési ház azoknak, akik éppen ma lépnek be ide? — Ma éppen szabad foglalkozás van, nincs kötött program ... Olvashatnak a könyvtárban, zenét hallgathatnak, televíziót nézhetnek, vagy éppen játszhatnak. Sakk, asztalitenisz. — És hány látogatóra lehet számítani? Nemrégiben nyílt meg Egereseikben a tarnaleleszi Takarékszövetkezet fióküzlete és az eddigi munkáról készített mérleg máris jelentős eredményeket mutat. A községben 46o tagja van a szö— Negyven:;: Otven ... Hatvan ... ? Biztosat nem mondhatok. A fiatalok nagy része biztosan itt lesz. Este, ha enyhül a hőség, ha kigyulladnak a neonok ... Végigjárjuk a művelődési ház termeit, helyiségeit. A ház tizenöt éve épült, s bizony megöregedett. Felszerelése, ellátottsága közepes. Nagyobb színházi előadásokat a színpad koi’szerűtlensége, a szűk öltözők miatt nem fogadhatnak. Nagytermük székei kopottak, elhasználtak az állandó ki- és bepakolástól — minden nagyobb rendezvényt, gyűléseket, banketteket, táncmulatságokat, kiállításokat, KISZ-esküvőket itt tartanak, s más hely híján itt edzenek az asztaliteniszezők, a művészi tornászok, de itt rendezik a sakkversenyeket is. A könyvtár berendezése, könyvállománya jelenleg még kielégítő, de hamarosan gondoskodni kell arról, hogy otthonossága megmaradjon. A szekrények, a polcok s maga az egész helyiség is túlzsúfolt. Az ifjúsági klub és az előadóterem ajtaja zárva. A nagyteremben négyen ütik a műanyag labdát, edzenek. Rajtuk kívül senki. „Majd este, ha enyhül a hőség .. Kun Istvánná igazgató búcsúzóul azt mondja: — Hamarosan új művelődési obejktumot építünk, együttes erővei, a gyár, a tanács, a termelőszövetkezet. Korszerű körülményeket, lehetőségeket teremtünk ahhoz, hogy mindenki megtalálhassa a maga szórakozását, s amellett tanuljon, művelődjön is. Addig azonban az „öreg” művelődési ház sem nélkülözheti az otthonosság hiányát, a jobb felszerelést, a jobb berendezéseket... iii fiv ! Pataky Dezső vetkezetnek és havonta mintegy 300 ezer forintos forgalmat bonyolít le. Eddig már több mint egymillió forint kölcsönt adtak ki a tagoknak. Egy percre Is nehéz elszakítani munkájától. A kis „üvegkalitkájában”, ahol dolgozik, sok százezer forint fordul meg a kezén. Czakó Jolán, az egri OTP főpénztárosa 13 éve végzi ezt a felelősségteljes munkát. — Pénzzel bánni, s főleg ennyivel, bizony nagy felelősséget jelent. Tévedni emberi dolog, s én ha tévedek, az már „zsebbe vágó”. Az még nem fordult elő, hogy valaki a többletet visszahozta volna. Külünösen karácsony előtt, vagy a KST kifizetésekor van nagy forgalom. Ilyenkor egy nap alatt másfél millió forintot is kifizetek az ügyfeleknek. — Nem zavarja ez a sok pénz a munkájában? — Számomra a pénz csak akta, mert ha valóban, a pénzt látnám benne, akkor lehet, hogy már börtönben ülnék, vagy idegszanatóriumban. — Segít-e a pénztáros munkájában az új ötszáz forintos forgalomba hozatala? — Természetesen, különösen nekünk jelent majd könnyebbséget. Gondolom ezt a pénzformát főleg autónyeremény betéteknél, házak. telkek vásárlásánál használják, ahol egyszerre nagyobb összeget kell elszámolni. Helytelen is volna, ha valakinek kettőezer forint lenne a fizetése és ezt négy darabba kapná meg. A különféle üzletek, áruházak pénztárosának munkáját megbénítaná. Szerintem a forgalomban ritkábban találkozunk az új ötszáz forintossal. A másik, ami munkánkat megkönnyíti, az új kétforintos megjelenése. Eddig ugyanis több esetben ösz- szetévesztettük — még én is, aki állandóan pénzzel bánok — az ötforintossal. Ez most megszűnik, hiszen a színe is más. — A pénzszámlálásban, gondolom, nagy gyakorlata van már? — Hogy példával bizonyítsam, elfogadnám egy évi fizetésemnek azt a százforintos köteget. amit egy perc alatt meg tudok számolni. — Mennyi leheti ez? — Harminc-harmincötezer forint. (kisbé) 460 tag — 300 ezer forint havi forgalom A négy tiszt lement az étterembe, hogy megvacsorázzon, Kertész ezredes szigorú diétát tartott, de jó étvággyal ette ízetlen ételeit. Három tisztje azonban annyira rosszkedvű volt, hogy a sertéssültek csaknem érintetlenül ma- r ’dtak. — Te Kossuthot vacsorázol? — kérdezte Kertész ez: 'ss. amikor Beke harmadszor gyújtott rá a fehér asztal— Ügy látszik, biztos vagy benne, hogy pár év múlva . Időrák ellenszerét is megtalálják ... — Attól félek, hogy előbb, mint ennek az akciónak Isseit! — Félelmed csakhamar csillapulni fog! Az a tervem, • te vezeted a kiküldött nyomozó bizottságot. Felte- hogy udvarolnod is kell... — Kinek, ezredes elvtárs? — Például Csalogány tanárnőnek. Elvégre május van! lúrnő nem fiatal ugyan, de valószínűleg ártatlan. Ha il kiszedned belőle az útiterv titkát, elnézzük, hogy oítod i.. — Ezredes elvtárs, erre nem érzem eléggé erősnek im. — Azt Javaslom — mondta Ébert százados —, hogy ' elvtárs kapjon parancsot: ma éjjel a szentek életét anulmányoznia. Különben nem lesz mivel kezdenie az lást. Kertész ezredes szigorú pillantást vetett az őrnagyra: • " " ad?! elvtárs — mosolygott Beke —, én refor— Ez baj, ez nagy baj! Akkor még meggonduljuk a dolgot... A tisztek nevettek, s a parancsnok látta, hogy célt ért: sikerült felráznia embereit. A nyomott hangulat, amellyel asztalhoz ültek, eloszlott. Vacsora után, a dolgozószobában, Kertész ezredes komolyra fordította a szót: — Ügy láttam, hogy Ébert elvtáns beszámolója rosz- szul hatott rátok. Miért? Mert tévesen értelmeztétek! Azt hiszem, nincs okunk elcsüggedni attól, amit hallottunk. Ellenkezőleg: örülnünk kell, hogy így áll a helyzet. A három tiszt meglepődött. Ismerték Kertészt, tudták, hogy nem hord rózsaszín szemüveget. Mi biztatót talál hát ebben a megoldhatatlan helyzetben? — Látom — folytatta Kertész ezredes — csodálkoztok a dolgon. De hát gondoljátok meg! Számíthatott az ellenség arra, hogy Zalay alezredes átvizsgálja a lőszert, hogy Tárnok őrnagy átfésüli a gyakorlat színhelyét? Nem! Arra a véletlenre sem számíthatott, hogy a két parancsnok éppen az utolsó lőszeres kocsinál beszélget majd, s hogy később a ládahalomnál tartózkodnak. Mindez a mi helyzetünket csak látszólag nehezíti. Valójában azonban szerencse, mert egy csomó lehetőséget kizár. Az ellenség arra számított, hogy kénytelenek leszünk a rengeteg eshetőség között tétovázni. De ezek most mind kiesnek. A dolog így sokkal egyszerűbb, igaz, hogy titokzatosabb is. Látjuk, hogy se tíz, se húsz lehetőségük nem volt a lőszercserére, nem válogathattak az alkalmak között. De bizonyos, hogy egyetlen mód mégis nyílt számukra. Kieszeltek egy trükköt, és ügyesen végrehajtották. A többi lehetőség nem érdekelte őket, s mint kitűnt, azok szóba se jöhettek volna, elestek tisztjeink óvatossága és a szerencsés véletlenek folytán. Most, amikor nyomozni kezdünk, nem is kell időt áldozni rájuk. Ébert százados beszámolója azért biztató, mert szilárdan körvonalazza az ügyet, keményen meghúzza az eset kontúrjait. A rendszer zárt, és egyetlen kulcs nyitja. Erre kell rátalálnunk. Ti hárman, holnap reggel útnak indultok, hogy megleljétek ezt a kulcsot. A parancsnok: Beke őrnagy. Fél kilenc volt, amikor három nappal később a gépkocsi megállt a bakonyi magaslaton, s az elhárító tisztek kiszálltak belőle. A letaposott fű még őrizte a lövegek és a nehéz vontatók nyomát, de az erdei tiszatás, ahol a násfai tüzérek május 8-án reggel tüzelőállást foglaltak, egyébként kihaltnak látszott. Sütött a nap, a szép, kirándulásra alkalmas időhöz gondtalan jókedv illett volna. Ez azonban a három férfiből, teljesen hiányzott. A fák közül még három katona lépett elő: Tárnok őrnagy. a gépkocsi vezetője, és egy Király nevű idősebb őrmester, aki szolgálatvezető volt az alegységnél, amelynek lő vege elpusztította a Vadgalambot. Tárnok őrnagy részletesen ismertette az elhárítókkal, hogyan festett a terep a gyakorlat reggelén, megmutatták, hol foglaltak állást a lövegek. hol álltak a tehergépkocsik, hová rakták a lőszeres ládákat. •— Szóval, erre, keletnek ... — Bocsánat — szólt közbe Ébert százados —, ön most inkább ésszakkeiet felé mutat... — Á, persze! — Tárnok belepirult a tévedésbe. — Nos, szóval, annál a bükkfánál. .. igen, ott beszélgettünk a lombsá’or alatt, s Zalay elvtárs a ládákon tilt. K4oőbb, amikor a tűzben:'vő... Beke ezl már i*u\,aé. Ami új volt, az a homályos gyanú, hogy Tárnok őrnagy nem mindig tájékozódik jól a terepen. Ezt a hiányt a térképpel pótolni lehet ugyan, de kétségtelen, hogy az ösztönös térérzék, tájékozódási képesség nagyon hasznos. Tárnokból, úgy látszik, ez hiányzik. Nem illik, és nem is érdemes szemére vetni, ez olyasmi volna, mintha azért rónánk meg valakit, mert rövidlátó és szemüvegre van szüksége. Ettől még kitűnő tiszt lehet. De Beke azért megjegyezte magának a dolgot. A kis csoport a bükkfához ért, s a pillantások a letarolt gyepre tapadtak, oda, ahol nemrég a lőszeres ládák feküdtek. Egy valaki nézett a magasba: Paál főhadnagy. A feszült csendben hirtelen megszólalt: — A lombkoronát, úgy tudom, senki sem kutatta át.., Beke azonnal kapcsolt. — Arra gondolsz, hogy kötéllel?.:: — Pontosan! Tegyük fel, hogy a gyakorlat előtt valaki elrejtőzött odafent. A lomb sűrű, senki sem vehette észre. Cinkosa, aki itt volt a katonák között, a kellő pillanatban a fa alá lépett. Fölemelte az egyik ládát, s ráakasztotta a gyorsan ledobott kampóra. Egy pillanat, s a zsákmány már el is tűnt, fent a magasban, a lombok között. De épp ily gyorsan le is ereszthették a másikat, az éles- lőszert rejtő faládát. A tüzérbemérő háttal állt, s az egész akció zajtalan volt... Beke azonnal döntött: — Fölmegyünk! Ha nehezebben is, mint a kamaszkorban megmászott eper-, meg cseresznyefákra, a két tisztnek sikerült felkúsznia a lombok közé. — Nehogy csalogánnyá változz, őrnagy elvtárs! — tréfált Paál főhadnagy. — Ne félts, énekből mindig elégségesem volt! ■— Egy fészket már látok... De ez... ez fontosabb itt. Az ágon, amelyre Paál felkapaszkodott és Bekét is felsegítette, szöges cipő talpának nyomai látszottak, friss horzsolások, melyek az ágon átvetett, megterhelt kötél, meg a kéregbe akadt, beletépő vaskampó okozhatott. Feltétlenül ember okozta nyomok voltak, s az, hogy éppen ezen a bükkfán akadtak rájuk, nem hagyott kétséget: aligha egy szerelmespár mászott fel ide, mialatt a fa tövében ott feküdtek a lőszeres ládák ... — Túl szép lenne — dörmögte Beke. — Az is! Ezek a nyomok mindent megmagyaráznak. — Félek, hogy a fellegekben jársz. — Nem is a földön! — mosolygott elégedetten a főhadnagy. — Nézz le, legalább öt méter magasban vagyunk! A következő pillanatban az ág megingott, s szép lassan letört. A két tiszt, egy pillanatnyi döbbenet után, úgy ért a földre, mintha ejtőernyővel érkeztek volna. — Íme — mutatott rá az ágra Paál főhadnagy —, a bűnjelet is magunkkal hoztuk... Beke nem bocsátkozott magyarázatokba, de a főhadnagy sugárzó arca elárulta a többieknek: a szemle eredményes volt. A két gépkocsi, — az egyikre az ágat is felrakták —, fél tízkor el is hagyta a tisztást, s útban volt Násfa felé. — Mondd, Paál — kérdezte Beke a kocsiban —, milyen madarak lehettek abban a fészekben? — Azt hiszem, vadgalambok. Igen, igen, hiszen mielőtt a fészek közelébe kúsztam, hallottam is, hogy turbékolnak. Azután, persze elröppentek... Beke elgondolkozva cigarettára gyújtott. (Folytatjuk).
