Népújság, 1970. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-07 / 184. szám

Moszkvába utazik az Állami Bábszínház A moszkvai magyar kiállí­táson, augusztusban, a ki­állítás, időtartama alatt mindennap játszik az Ál­lami Bábszínház. A moszk­vai gyermekeknek bemu­tatják Tersánszky Józsi Jenő „Misi Mókus kaland­jai” című bábjátékát. Ren­dező: Kovács Gyula. Ter­vező: Koós Iván, A Csúcsforgalom — Gyöngyösön A gyakorlat bizonyított új gyámügyi törvény mérlege Megyénkben is több tízezer ember kopogtat évente — kétévente a gyámügyi ható­ságok ajtaján. Ki problémá­val, ki tanácsért. Ezért nem érdektelen, hogy ügyeiket hol és hogyan intézik. Sokan sürgették már évek óta egy új gyámügy törvény létreho­zását, mert a régi nem egy tekintetben hézagos, pontat­lan és korszerűtlen volt, nem simult korunk sajátos köve­telményeihez. Az új születését közel évti­zedes precíz előkészítés előz­te meg. A Művelődésügyi Minisztérium illetékesei az alapelveket, a reformot je­lentő változásokat széles kö­rű „közvélemény-kutatás” során kristályosították. Meg­hallgatták a gyámügyi szak­értők, a tanácsi vezetők véle­ményét. ötleteiket, javasla­taikat figyelembe vették. Alapos előkészítés után múlt év augusztus 30-án je­lent meg a gyámügyi eljárást szabályozó új miniszteri ren­delet. melyet közismert né­ven GYER-nek emlegetnek. Helyi döntések — kedvező visszhang A GYÉR reformintézkedé­seit általános megnyugvás fo­gadta. Köztetszést keltett, hogy a jogkörök nem is kis része a járási gyámügyi ha­tóságoktól a községi tanácsok kezébe került. Mind a közvé­lemény, mind a gyámügyi szakemberek bíztak abban, hogy a helyi jellegű döntések megalapozottabbak, körülte­kintőbbek lesznek, mint a já­rásiak voltak. Ez érthető is, hiszen egy kisközség tanácsá­nak vezetői ismerik minden család gondját-problémáját. Hasonló a helyzet a nagyköz­ségekben is, mert a tanácsi vezetők jó része „falubeli”: ott született, ott élt, ott dol­gozott; helyismeretük, ta­pasztalatuk könnyebben eli­gazodik egy-egy eset labirin­tusában, mint a legképzet­tebb gyémügyés, akinek szá­mára egy ügy végső soron csak tényadatok korrekt, rendbe szedett sorát jelenti, s nem könnyű, néha majd- hogy lehetetlen kibobozni a mögötte rejlő emberi torzu­lásokat, indulatokat. Falun ez nem gond. mert a kisköz­ség nyitott világ, szinte kí­nálja magát betekintésre. Erre számítottak az új ren­delet alkotói is ... Kamatozó bizalom A közel egyéves gyakorlat igazolta: megérte előlegezni a bizalmat. Megyénk községi tanácsainaa jó része élni tu­^970. augusztus 7., péntek dott az új lehetőségekkel. Általában azok jutottak segé­lyekhez, akik arra valóban rászorultak. Tévedésmentes, általánosságoktól tartózkodó környezettanulmányok szü­lettek. A védő- és óvintézke­déseket — amelyek a kisko­rúak érdekét szolgálják — mindenütt a kellő időben és mértékben valósították meg. Részrehajlásról — e téren — egyetlen helyről sem érkezett jelentés, panasz a megyei gyámhatósághoz. Megfontol­tan döntöttek óvó- és védő­intézkedések viszonylatában. A részrehajlás — kórtünet Adódtak komolyabb prob­lémák is. Láthatási ügyekben nemegyszer a szubjektíviz­mus befolyásolta a döntése-, két. Egyes szakigazgatási 1 szervvezetők falubeli isme- rőseik, barátaik javára hoz-' tak alapozatlan, igaztalan döntéseket. Ezekre a felieb- ■ bezések, a megyei ellenőrzé­sek során legtöbbször fény < derült. Szubjektivizmus a mégha- '. tározó számadási ügyekben '■ is. Az egyik községben egy ■ idős ember gondnoka évről ! évre nagyobb számlát nyúj- < tott be a járási gyámható­ságnak. Olyannyira „bátor- j ságra” kapott, hogy vissza­éléseire a megyei felettes; szerv is felfigyelt, s a tételek : nem kis részét törölte a; számadásból. Az új törvény: életbe lépésével az eltartó: vérszemet kapott. Tehette; f baráti kapcsolat fűzte a ta- : nácstitkárhoz. Így minden j csillagászati tétel szentesítve i lett. Egészen addig, amíg a: megyei gyámhatóság fel nem figyelt a kóros jelenségre. Fiatalok! Házasodjatok ? A korábbi évek során nem kevés gondot jelentett a fia­talkorúak házasságkötésének • kérdése. Az engedélyezésről, illetve a tiltásról a járási gyámhatóságok döntöttek. Sajnos meglehetősen elnéző­en: alig egy-két esetben pró- ; bálkoztak vétót mondani a : fiataloknak. Az új törvény : reményeket ébresztett: alko- : tói abban bíztak, hogy a lé- ; nyeges kérdésekben az eddi- ■ ginéi körültekintőbb, reáli- • sabb határozatok születnek.; Nem így lett. A községi ve- ; zetők átvették a régi, a hely-; télén gyakorlatot, húzódoztak ; és húzódoznak meghozni a; tiltó határozatokat. Nem vet­ték figyelembe a megyei ^ gyámhatóság évekkel ezelőtt i gonddal kidolgozott javaslat- $ rendszerét, amely épp a há- > zasodni akaró fiatalok érdé- ? kében szabályozta a házas- ^ ságkötés kritériumait. Inkább > hallgattak szubjektív érzése­ikre, a helyi negatív vissz­hangra, s engedtek és enged­nek az esetek nem kis részé­ben. Ezzel viszont a fiatalok sorsát terhelték és terhelik későbbi konfliktusokkal, mert az alapozatlan fiatalkorú há­zasságok a legtöbb esetben válással, kiábrándultsággal tetőznek. A negatívumok ellenére a közel egyéves gyakorlat bi­zonyított: az új törvényt életízű, valóságra alapozó szemlélet formálta, nem egy eddig tisztázatlan kérdést rendezett megnyugtatóan. A kórtünetek ennek ellenére figyelmeztetők, gyakoribb el­lenőrzést, szemmeltartást sür­getnek. Most még, az első lépéseknél. A törvény csak keret. Tartalommal az ember te­szi élővé... Pécsi István VW/VWVAWV WW,'AVv% WV. .Vv ■' Majdnem jubileumi szám. A Csúcsforgalom 180 adásá­nak élő színhelye Gyöngyös volt. Az ünnepélyességnek azonban a nyomát sem lehe­tett felfedezni ebben az adás­ban. Tűnjék ez a megjegy­zés elismerésnek, A gyöngyösiek ezen a dél­után Is élték a maguk meg­szokott életét. Néhányan, az autóklub tagjai és vezetői, valamint a rendőri szervek irányítói közül már jóval -az adós ideje előtt megjelentek a helyszínen, a Fő téren, az Itt parkoló műszaki autó mellett, amelyen a' Magyar Rádió felirata hirdette ren­deltetését. Közvetlenül az adás meg­kezdése után, amikor Petres István bejelentette, hol ta­lálható, csak akkor Indultak meg az emberek érdekességet látni, kifürkészni, milyen is egy valódi rádiós adós, mi­lyen ember a riporter test­közelből, hogyan lehet kiles- ni az ilyen műsorok kulisz- szatitkait. kik és hogyan szerepelnek a műsorban. Te­hát szenzációt akartak. Aká- milj'en kis mértékű szenzá­ciót, de valami szokatlant, mást, mint amit a többi hét­köznapokon láthatnak, ta­pasztalhatnak. Rendkívüli dolog azonban nem történt. Az első percek múltával minden megszokot­tá vált, természetessé, szinte szürkévé. A riporter beszélt a mikrofonba, feltett néhány kérdést a helyi illetékesek­nek, akik ezeket a kérdése­ket már előzőleg tanulmá­nyozhatták, és így felkészül­hettek a válaszra. így kaptam én is feleletet ország-világ előtt egy sze­rény írásomra, amelyben a Róbert Károly utca sebes­ségkorlátozást elrendelő for­galmi táblák hiányossá­gait tettem szóvá a közel­múltban. Bevallom, sokkal szerényebb keretek között is örültem volna a válasznak, bár a kisördög csak incsel­kedett velem, amikor ma­gamban megjegyeztem: Eh­hez is a rádió adása kellett? Akadt még több észrevétel a gyöngyösi közlekedési renddel kapcsolatban, amire nagyon udvarias, „jól fésült” válasz érkezett. Így például a háromsávos útszakaszról, amikor a három forgalmi sáv érteimét senki nem tudta megmondani, de azt elhall­gatták, hogy minek Is fes- teték fel akkor ezt a meg­oldást. Hiszen csak zavart okoz minden Gyöngyösön közlekedő járművezetőnek. Arra sem kapott egyenes vá­laszt a kérdező, hogy ki, vagy mi az oka a helytelenül ki­helyezett forgalmi jelzőtáb­láknak. Pedig ez is köztu­dott, hiszen a helyi szakigaz­gatási szerv és a közlekedés­Visszahódítják a Balatontól a 100 évvel ezelőtti partvonalat Az utóbbi évtizedek egyik leg­nagyobb partszttbiUyQ^ási mun­kája kezdődött meg a Balaton déli partján. A nyári időszak­ban — bár Siófok és Balatonvi- lágoa között napjában több tíz­ezren strandolnak — a kotórgé- pek folyamatosan és zavartala­nul dolgoznak. A szabályozás része annak a programnak, amely szerint 44 kilométeres szakaszon szabályoz, zák a déli partot. Siófok e« Balatonvilágos kö­zött, 4 esztendő alatt 8 kilomé­teres szakaszon 150 méterrel bel­jebb viszik a partot. Ezzel mint­egy 150 hektárnyi szántóföldet nyernek a tó jelenlegi merőé­ből Valójában azonban nem vesznek el a Balatonból, csupán visszahódítják a too esztendő­vel ezelőtti partvonalat. A kot­rással és a kőgát mögötti fel- töltéssel homokos, Udószerü part­szakaszt alakítanak ki. A munka további előnye, hogy csökkenti a víz párolgási felüle­tét, rövidíti a sekély vízterüle­tet, de még elegendő helyet hagy a gyermekfürdözőknek. A tó szegélyéből nyert szárazföldi te­rületet nem építik be, meghagy­jak közterületnek és létrehozzák a későbbi, Balaton körüli kör­sétány első szakaszát. (MTI) rendészet együttműködése kell 'minden táblához. A KPM es az UVATERV is be­segít olykor — akár egy rosszul kialakított terelő „szi­gettel”, akár egy rosszul fel­festett útburkolati Jellel. Az előbbire a sokat emlegetett Szövetkezeti utcai kereszte­ződés, az utóbbira pedig a karácsondi útelágazás a pél­da. Dehát figyelmesek vagyunk — nyilvánosan nem nevez­zük nevén a dolgokat. Ne­hogy valaki kényelmetlenül érezze magát. Nem okvetetlenkedés, de furcsa volt az a körülmény is, hogy éppen ennek a mű­sornak a keretében hágták át a közlekedési szabályokat „ünnepélyes keretek között”. Próbálna egy autó felállni a Fő tér sétányának közepére, vagy a járdára a járási ta­nács épülete előtt! A rádiós autók ezt is megtehették. Ez volt a csúcsforgalom né­mi mesterséges akadállyal nehezítve Gyöngyösön. Dehát kivételes alkalom, kivételes engedményekkel. Megértjük. Azt is megértjük, hogy a főorvos úr miért beszélt olyan szelíden az ittas gép­kocsivezetőkről. Pedig ő mondta, akadt olyan is kö­zöttük, akivel értelmes szót sem tudott már váltani, kép­telen volt beszeszelt hazánk­fia egy épkézláb mondatot is kinyögni, a rendőrök úgy szedték ki a volán mellől. És ezt be kellett vinni a rende­lőbe véralkohol-vizsgálatra? Szóval: szépen, udvariasan, finoman végigcsináltuk ezt a majdnem jubileumi Csúcs- forgalmat. Az időjárás egy kicsikét megnehezítette a dol­gokat, mert akkor kezdett el esni, amikor Petres beszél­ni kezdett, és akkor hagyta abba az esést, amikor a mű­sornak vége lett. Különben nagyon Kellemes „hazai” másfél órát tölthet­tek a gyöngyösiek a rádió mellett ezen a napon, ami­be — persze — a főváros is besegített. Máskor is szívesen látjuk szűkebb hazánkban a rádió mikofonját. (G. Molnár F.) VÖRö&K&y Jé MOS: Irodájában találta a megyei rendőrkapitányt, aki rög­tön közölte vele, hogy a helyszínt mór biztosították. A szó: „helyszín”, a békés, idilli turistaházra vonatkoztatva, na­gyon elszomorítóén csengett. Annál nagyobb megkönnyeb­bülést jelentett Beke számára, hogy parancsnoka Is mun­kahelyén tartózkodott, s a telefon másodperceken belül összekötötte vele. Kertész ezredes, örömében, hogy beosz­tottját nem érte nagyobb baj, közvetlenre fordította a szót. — Rágyújthatsz, Laci..: — mondta melegen, s Beke •bből már azt is tudta, hogy parancsnoka szívesen venné, ha munkához látna. — Persze, csak ha elég erősnek érzed magad ... a dohányzáshoz... A parancsnoks-ágon már tudtak a Vadgalamb rejtélyes pusztulásáról. Megállapították, hogy a Bakonyban gyakor­latozó tüzéralegység melyik ezredhez tartozott, s egy el­hárító százados útban volt Násfára, az ezred állomáshelyére. Beke a másik szálon, a katasztrófa színhelye felől akart elindulni a nyomozással, s ezt Kertész ezredes nyomban engedélyezte is. Megállapodtak, hogy másnap este ő is, az ezredhez kiküldött százados is visszatér Budapestre ihol a parancsnokságon beszámolnak az első eredmények­ről. Az őrnagy, alighogy helyére tette a kagylót, kocsit kért, s egy rendőr főhadnagy kíséretében elindult a szeren­csétlenség színhelye felé. A veszprémi utcákon már égtek a lámpák, a város békés és nyugodt volt. tele séuUo diá­kokkal. Beke, a kocsi ablakából szomorú pillantást vetett egy fényképüzlet kirakatára, ahol esküvői képek csillogtak. „Holnap Jutka képe is ott lesz már az egyik körmendi íényszöv kirakatában. De ő már újra szolgálatban voit! Az erdő sötétjében baljós látványt nyújtott a romos turistaház. A villanyvezetéket még nem hozták rendbe, a kantinból petróleumlámpás pislákolt, mint egy kísértet- fogadó ablakából. A teraszra kanyarodó kocsi reflektora bevilágított a széttépett falú hálóterembe, fénye a fekete macska tetemére hullott. A Vadgalamb gyászos és elátko­zott hely benyomását keltette; az egyetlen derűs színfolt a kék Wartburg volt, amely szemlátomást sértetlenül vára­kozott az őrnagyra. A kivezényelt rendőrök parancsnoka jelentette, hogy a délután folyamán semmi gyanúsat nem észleltek: a ház körül idegen személy nem tűnt fel. Beke bement a kantinba: mindenekelőtt az idős házas­párral akart beszélni. Csak a férfit meg a fiát találta ott. — A feleségem még mindig rosszul van, a kislányom ápolja, de azért idehívhatom őket... Tetszik tudni, a bor­zasztó ijedtség! Micsoda szörnyű1 eset! Hogy is fordulhat elő ilyesmi, kérem, amikor béke van? Az őrnagy felelhetett volna, de ő nem felvilágosító elő­adást akart tartani, hanem információt szerezni — Reggel úgy láttam, hogy sok vendéget vártak.:: — Meg is érkeztek, kérem. Igaz, hogy elkésve, mert a helyi autóbuszjárat, amellyel jöttek, defektet kapott. Ez volt a szerencséjük, ezért maradtak életben. Különben. — — Kik lettek volna? Mármint a vendégek... — Harminc diáklány, csupa tizenöt éves kislány. Gim­nazisták, a tanárnőjük már jó előre lefoglalta a hálóter­met. Ügy volt, hogy nyolc óra után érkeznek, s mindjárt lepakolnak, elfoglalják a termet, aztán meguzsonnáznak, és túrára indulnak. Az apáca szerint, aki velük jött, min­dent percre kiszámítottak... — Apáca? — No, persze, ne tessék igád apácára gondolni, az illető már a rend feloszlatása óta tanít. Azt mondta: lám, a jó Isten megoltalmazott bennünket! Kérdem: nem a de­fekt inkább? Ó, azt mondja, a defekt a jó Istennek kö­szönhető. Bevallotta, hogy valaha apáca volt és ma is hívő. Ehhez, ugyebár, joga van, kérem? — Természetesen — mondta Beke. — Tessék csak elképzelni, milyen szörnyű szerencsét­lenség lett volna! Talán valamennyien meghalnak! Har­minc ártatlan gyerek. Egy egész osztály. Az ember már a katasztrófa gondolatától is rosszul lesz. Pedig mindez kis híján megtörtént. És nyomában a szülök kétségbeesése, országos felzúdulás..: — Mikor érkeztek ide? — Félórával a szerencsétlenség utáni S persze, rögtön visszafordultak. Most már biztosan otthon vannak, épen, egészségesen. Egyedül ön sérült meg. No, meg a ház. Nagy ,zó, hogy ennyivel megúsztuk ... — Nagy! — mondta meggyőződéssel az őrnagy. Kezet fogott a gondnokkal, jobbulást kívánt a feleségének, aztán i főhadnagytól is elbúcsúzott. Kocsiba szállt, nem kímélte a Wartburgját, s maximális sebességgel hajtott \ város felé, ahonnan az iskolások érkeztek. (Folvtatfitm

Next

/
Thumbnails
Contents